diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-22 23:05:52 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-22 23:05:52 -0800 |
| commit | 904af5967539e15ba97935ff69f92414c30cdfd6 (patch) | |
| tree | e8b5d01c596133437377b9bcbb24e93b9682f826 | |
| parent | bc39d07d6e2ffe9e639904384e3ad0623adf8a0e (diff) | |
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/65607-0.txt | 10981 | ||||
| -rw-r--r-- | old/65607-0.zip | bin | 198065 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/65607-h.zip | bin | 283645 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/65607-h/65607-h.htm | 10956 | ||||
| -rw-r--r-- | old/65607-h/images/cover.jpg | bin | 69153 -> 0 bytes |
8 files changed, 17 insertions, 21937 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..5528090 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #65607 (https://www.gutenberg.org/ebooks/65607) diff --git a/old/65607-0.txt b/old/65607-0.txt deleted file mode 100644 index 8a6c4ab..0000000 --- a/old/65607-0.txt +++ /dev/null @@ -1,10981 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Berzsenyi báró és családja, by Zoltán Ambrus - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Berzsenyi báró és családja - Tollrajzok a mai Budapestrol - -Author: Zoltán Ambrus - -Release Date: June 13, 2021 [eBook #65607] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA *** - -Ambrus Zoltán Munkái - -IV. KÖTET - -BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA - -Ambrus Zoltán Munkái - -IV. - -BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA - -TOLLRAJZOK A MAI BUDAPESTRŐL - -BUDAPEST MDCCCCVI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Ambrus Zoltán - - - - - - -BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA - -TOLLRAJZOK A MAI BUDAPESTRŐL - -BUDAPEST MDCCCCVI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL. - -Révai és Salamon könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18. - - - - -I. CSÜTÖRTÖKÖN ÖTTŐL HATIG. - -– Zsúr Berzsenyiéknél. Díszlet és rendezés: minden, mi jó és drága. Egy -kicsit sok is; de egészben bizonyos választékosság. A zsúron ez -alkalommal a következők szerepelnek: – - -1. Berzsenyi Jacques. Feje a hires Loew és Berzsenyi czégnek. Mr. Dewey -álnév alatt futtat; az ő lovai azok, a melyek eladó versenyekben se -jönnek be soha. Mindig jó kedély; a franczia szavakat már helyesen ejti. -Pénz, mint köles. Alantasai a békásmegyeri admirálnak csúfolják. - -2. Berzsenyi mama. Bánatosan kövér; nagyon boldogtalanná teszi, hogy -sokat kell öltözködnie. Hangversenyeken még ma is elég jól fest; akkora -boutonok, mint az öklöm. Egyébként jelentéktelen. - -3. Berzsenyi Blanka. Azt mondják s elhitte, hogy nagyon okos. Nem -annyira szívtelen, mint inkább fennhéjázó. Egyetlen gyöngéje, hogy -bolondul a művészetekért. Szerelmes egy kitünő iróba, azzal a -föltétellel, hogy az illető tagja lesz a főrendiháznak. - -4. Berzsenyi Elza. Szeczessziós leány, a mi itt azt jelenti, hogy -gyakran eljár a szája. Rajong mindenért, a mi természetes és igaz. -Gyűlöli a pózt s nagyon sok süteményt eszik. - -5. Héthársyné. Született Szilassy bárónő. Unokahuga Szilassy Plátó -bárónak, a kitünő államférfiúnak. Berzsenyiék igen büszkék rá. Szeretnék -rámába foglalni és felakasztani a szalon falára. Mindig a kaszinóból -jön. - -6. Soroksáry Miska gróf. Czímzetes segédfogalmazó. Nagyon szeretné -elvenni Blankát, esetleg »az Elzát.« Nincsenek kilátásai, de azért -szívesen látják, mert egyike azoknak a szeretetreméltó fiataloknak, a -kik se nem osztanak, se nem sokszoroznak, ellenben mindenütt ott vannak. - -7. Bertalan Dóri. Jogtanácsos és czégjegyző egy iszonyatosan előkelő -banknál. Nagyszerű jövő. A férjjelölt ideálja. Tudja az értékét, s bár a -bajusza észbontó, alkalomadtán vicczes. - -8. Rejtvényi Elek. A _Szeczesszió_ czímű heti lap segédszerkesztője. - -Elza (leteszi Marcel Prévost regénygyáros urnak legujabb regényét: a -»Nyakatekert herczegnő« czímű kötetet): – Ez a fiú tetszik nekem; jól -ír, röviden és csak azt, a mi szükséges. Tudja, mi érdekli az embert, és -nem okoskodik sokat. De van egy nagy hibája. Nem meri nevén nevezni a -gyermeket. Hiába, a férfi gyáva marad, a míg lélekzik, még Párisban is. -(Jön Soroksáry gróf.) Jó napot Miska! - -Soroksáry. – Jó napot, Elzácska! - -Elza. – Milyen furcsán néz rám! - -Soroksáry. – Még soha se voltunk így, egyedül, Elzácska! Muszáj magának -megvallanom valamit. Muszáj megmondanom, hogy én vagyok a -legboldogtalanabb ember a világon! - -Elza. – Tudom. A Blanka, mi?… (Soroksáry igent int). Előttem eddig is -hiába kasirozta a dolgot. Én úgy teszek, mintha semmit se látnék, de -azért néztem magukat a paravent mögül. - -Soroksáry. – Nem képzeli, hogy a Blanka milyen rosszúl bánik velem! A -multkor is, az operában, egy tekintete se volt számomra… - -Elza. – Hja, édesem, annak maga az oka. - -Soroksáry. – Hogyhogy? - -Elza. – Hát, kérem, az ember vagy udvarol vagy kritizál. Magának mindig -más véleménye van a szinésznőkről, mint Blankának. - -Soroksáry. – Becsületszavamra mondom, hogy alkalmazkodom. Higyje el, -Elzácska, soha se élt ember a világon, a ki olyan sokszor és olyan -arczátlanúl tagadta volna meg, a mit mondott, mint én: Soroksáry -Mihály!… - -Elza. – De mindig későn. - -Soroksáry. – Mit, későn! Csak később. Voltaképpen nem csinálok egyebet, -csak visszhangozom, a mit Blanka mondott. - -Elza. – Igen, akkor, mikor Blanka már megváltoztatta a véleményét. - -Soroksáry. – Tehetek róla? Ez az én tragikumom! - -Elza. – S mit tegyek én ebben az ügyben? - -Soroksáry. – Protezsáljon egy kicsit! - -Elza. – Az nem olyan könnyü. Maga ellen egyéb kifogás is van. - -Soroksáry. – S mi volna az? - -Elza. – Beszéljünk nyiltan. Maga másfelé is angazsálta magát! - -Soroksáry (ártatlanul). – Én? - -Elza. – Őszinte legyek, vagy ne legyek őszinte? Ha igen, hagyjon fel a -komédiázással. - -Soroksáry. – Nem értem. - -Elza. – Maga, igaz, hogy csak másod sorban, a Naphegyi Tinkának is -udvarol. Különben a tény nem fontos, csak a körülmények graválók. - -Soroksáry. – Most még kevésbbé értem. - -Elza. – Jó, én felborított kártyákkal játszom. Az, hogy maga a talonban -ott tartogat valakit, az lényegtelen. Mai nap az épouseuröknél ez már -nem szokatlan. De hogy ez az illető a Naphegyi Tinka legyen, ez súlyos. - -Soroksáry. – Mintha kinai nyelven beszélne, annyira nem értem. - -Elza. – Ne tettesse magát! Hogy jön össze a Blanka a Naphegyi Tinkával?! -A ki szükségben a Naphegyi Tinkával is megelégszik, az ne emelje fel a -szemét egy Berzsenyi Blankára! - -Soroksáry. – Komolyan beszél? Hogy jövök én a Naphegyi Tinkához? - -Elza. – Letagadja, hogy ott lovagol másod sorban? Jó; ez a maga dolga. -Én csak annyit mondok, hogy: Blankának derogál egy sorban lenni a -Tinkával. - -Soroksáry. – Lári-fári. Blanka azért nem akar tudni rólam, mert elémbe -vágott valaki. Ez a Bertalan, vagy hogy hívják. - -Elza. – Magát rettenetesen rosszúl informálták. A Bertalan csak a mama -favoritja. Megmondjam, hogy ez idő szerint ki a komoly konkurrens? - -Soroksáry. – Ha van egy kis bizalma hozzám. - -Elza. – Hát megmondom, mert én jó fiú vagyok. Az illető: Rejtvényi Elek, -tehetséges ifjú költőnk, a »Szeczesszió« szerkesztője. - -Soroksáry. – Maga tréfát űz velem. - -Elza. – Ugy nézek én ki, mint a ki tréfál? Fiam, én olyan komoly vagyok, -mint a »Pompes funèbres«. Tudja meg tehát titok pecsétje alatt, hogy -Blanka népszínművet ír, s ebben a munkában Rejtvényi segédkezik neki… - -Soroksáry. – Ugyan ne mondja!… - -Elza. – Csitt!… A Blanka hangját hallom!… - -(Jönnek: Blanka és Bertalan Dóri.) - -Bertalan. – Annyi bizonyos, hogy Párisban sokkal jobban tetszett, mint -itt, a Vígszinházban. - -Blanka. – Egyszerűen botrány, hogy előadják. (Üdvözlések.) Ebben talán -még Soroksáry is egyet fog érteni velem. - -Soroksáry. – Tessék? - -Blanka. – Arról van szó, hogy mit szól a Vígszinház új darabjához? - -Soroksáry. – Én azt gondolom, a mit maga gondol. - -Bertalan. – Különben a lapok is mind levágják. - -Elza. – Mert az összes kritikusok képmutatók, nyomorult képmutatók! Az -ember azt hinné, hogy böjtben és imádkozásban nőttek fel, pedig -esztetikai ismereteiket nem az egyetemen, hanem a szeparékban szerezték! -Ismerem ezeket a szép maszkokat. Megírják a förmedvényeiket, leteremtik -a romlott francziákat, s aztán rohannak az Orfeumba! Igazán, ha egy pár -becsületes leány nem volna, ennek a szegény Feydeaunak éhen kellene -elpusztulnia! - -Blanka. – Megint csak úgy beszélsz a levegőbe! - -Elza. – Ugy beszélek, mint közönség. Én nem írok színdarabokat s nem -irigykedem a francziákra. - -Blanka (Bertalanhoz). – Ő nagysága tudniillik azzal gyanusít, hogy -színdarabokat írok. - -Elza. – Nincsen abban szégyen. - -Soroksáry. – Mért ne, ha az ember ráér? - -Blanka. – Van ugyanis egy barátnőm, a kinek nagy tehetsége van az -íráshoz; ennek a terveiről volt szó. Igaz, Dóri, erről jut eszembe… -Kérdezni akarok magától valamit. - -Bertalan. – Parancsoljon. - -Blanka. – A barátnőm alighanem pályadíjat fog nyerni egy munkájával. A -pályadíjat persze jótékony czélra szánta. Mondja, milyen czélra volna a -legalkalmasabb? - -Elza. – Hallod, ez eredeti! Azt már hallottam, hogyha az ember sajnálja -a pénzét s mégis nagylelkű akar lenni, küld természetben: tépést, -szivarvéget, elhasznált levélbélyeget. De színdarabot ajándékozni -jótékony czélra, ez uj! - -Blanka. – Kimélj meg a vicczeidtől. - -Bertalan (éllel). – Legjobb lesz, ha szemérmes szegényeknek adja. -Iróknak, szerkesztőknek. - -Blanka. – Maga Rejtvényit akarja előttem eláztatni? Nos én nem ugrom. A -talentum mindig talentum marad. - -Elza. – A talentumnak fölösleges gyakran fürdenie. A szép pongyolában is -szép. - -Soroksáry. – Különben is a szemérmes szegények már kimentek a divatból. - -Blanka. – Aztán meg az adománynak nyilvánosnak kell lennie. Senkinek sem -szabad azt képzelnie, hogy barátnőm a díjat elfogadta. (Berzsenyi -belép). - -Elza. – Itt a mi jó papánk! - -Berzsenyi. – Szervusztok!… (üdvözlések.) Szervusz, Miska!… (Elzához:) -Te, láttad már a _Sport_ot? - -Elza. – Nem. - -Berzsenyi (előveszi háta mögül a berlini Sport legujabb számát.) – Közli -a kontinens összes nyertes istállóinak a lisztáját. Legelül vannak -Caillault és de Brémond 880,000 és 660,000 frankkal, leghátul én 50 -korona nyereséggel. Nézd: »Mr. Dewey… 000,050.« Ezt az 50 koronát _White -Rose_-nak a harmadik helye hozta a kisujszállási handicapben; mindig -mondtam, hogy _White Rose_ a legjobb lovam. - -Bertalan (nem minden irónia nélkül.) – És ez ötvenezer forintba kerül -évenkint? - -Berzsenyi. – A manager-rel együtt annyiba. De ez nem kidobott pénz. Az -őrnagy egyébként is hasznomra van. Nagy az ismeretsége… (kijavítja -magát:) a szakkörökben. Különben jó, hogy nem nyertem még néhány száz -koronát. Így a lisztának a legfeltünőbb helyén vagyok; mindenkinek meg -kell látnia a nevemet. Ez majdnem annyi, mintha én nyertem volna a -legtöbbet. - -Blanka. – Már az igaz, hogy derék managered van! Soha még csak egy -vigaszversenyt se tudsz megnyerni! - -Elza. – Valld meg őszintén, papa, te csak azért tartasz managert, hogy -akármikor elcsaphass egy valóságos, igazi őrnagyot, a ki bár kvietált, -egyszer mégis csak őrnagy volt. - -Berzsenyi. – A managert azért tartom, hogy tanácsoljon. Arról nem -tehetek, hogy mindig rossz tanácsot ad. - -Soroksáry. – És így minden lovad annyiba kerül, mint egy miniszteri -osztálytanácsos. - -Berzsenyi. – Hogy rosszúl képezi ki az én lovaimat, jól van, nem bánom!… -De ha már az én lovaim nem nyernek, nyernék legalább én az idegen -lovakon!… Egy pár száz forintot visszahozni az ötvenezerből, szintén -valami. De szó sincs róla. Az őrnagy mindig rosszúl tipel. - -Elza. – Hálátlan vagy, papa; a multkor is megütöttél egy nagy -meglepetést, és öt forintra nyolczvanhármat kaptál. - -Blanka (Soroksáryhoz:) – Azért nem vettem észre magát, mert nem is -néztem arra a vidékre. A Naphegyi Tinka engem nem érdekel annyira, mint -magát; az operában csak nem fogom őt nézni a _Walkürök_nél!… - -Soroksáry. – Akkor nem is voltam benn a Tinkáéknál. - -Blanka. – Megjegyzem, hogy attól előkerülhetett volna. - -Soroksáry. – Egy egér se tudott volna beférni a páholyukba. - -Bertalan (megkezdett társalgást folytatva, Berzsenyihez). – Tudod, ez -éppen olyan gazdasági szükség, mint például, hogy Transzválnak angol -uralom alá kellett kerülnie… - -Elza. – Ne jöjjön nekem elő az angolokkal. Még a regényeiket sem -olvasom, annyira utálom őket a szegény búrok óta. - -Berzsenyi. – Fiam, te ehhez nem értesz. Ez nem humanitás, ez -kereskedelem. - -Bertalan. – Tessék! Tegnap még rövid ruhát viselt és a krémes fánkért -lelkesedett! Huszonnégy óra mulva a búrokért lelkesedik és politizál az -idős urakkal! - -Elza. – Ó, kérem, én már régen benne vagyok a politikában! Tudja-e, hogy -én vagyok az egyik a magyar nők közül, a kik Krüger elnököt annak idején -üdvözölték? - -Bertalan. – És hogy jött maga Krüger elnökhöz? - -Elza. – Sehogy. A Hirschler Zelmával kuncsorogtunk az utczán… - -Blanka. – Mit csináltatok? - -Elza. – Kuncsorogtunk. - -Blanka (Soroksáryhoz.) – Ez a leány úgy beszél, mint egy kutyamosó. - -Elza (folytatva). – S a mint a főposta előtt megyünk, mendegélünk, a -rikkancsok azt kezdték kiabálni, hogy az angolokat nagyon megverték. -Nagyon megörvendtünk a Zelmával, bementünk a telegráf-hivatalba, s -feladtunk egy sürgönyt az öregnek, Pretoriába: »A magyar nők nevében -üdvözöljük, Berzsenyi Elza, Hirschler Zelma.« - -Berzsenyi. – Szép diplomacziai bonyodalmakat csinálhattál volna nekem -ezzel a meggondolatlan heveskedéssel!… És mit szóltál volna ahhoz, ha a -búrok egy szép nap megszorúlnak, s azt mondják magukban: »Van nekünk egy -barátunk Budapesten, bizonyos Berzsenyi, és az átnyujthatna nekünk egy -kis hadi kölcsönt?!…« - -Elza. – Nem féltelek én téged! - -Berzsenyi. – Aztán nem szeretem, hogy olyan sokat mutatkozol ezzel a -Hirschler leánynyal. Kicsodák, micsodák ezek a Hirschlerék? Ez az öreg -Hirschler Menyus, az ő hédervári predikátumával, egy utolsó rangú -parvenű. - -Elza. – Papa, te mindenkit lenézel, a kinek tiz forinttal kevesebb -vagyona van, mint neked. - -Berzsenyi. – Gyermekem, az embernek mindig igaza van, ha valakit lenéz. -Nem lehet elég embert lenézni, ezt jegyezd meg magadnak. - -(Megjelenik: Rejtvényi Elek, a »Szeczesszió« czímü hetilap -segédszerkesztője. Önérzetes tekintet, patinás mosdatlanság és párisi -nyakkendő.) - -Blanka. – Papa, bemutatom neked Rejtvényi Elek urat, a kinek már -bizonyosan hallottad a nevét. Ő az a nagy tehetségű fiatal költő, a -kiről az utóbbi időben annyit beszéltünk. - -Berzsenyi (jóságosan). – No hát az nem baj, nem baj. Az ember minden -pályán boldogulhat, csak tisztességes legyen. Hála Istennek, nem a pálya -teszi az embert, hanem megfordítva. Ismertem például nagyon tisztességes -embereket, a kik a jockey-pályán működtek. Itt volt ez a Rumbold. Nagyon -derék ember volt; kitörte a nyakát. - -Blanka. – De papa, Rejtvényi úr költő, és… - -Berzsenyi. – Az nem tesz semmit; azért szívesen látom. (Ujra megrázza -Rejtvényi kezét). - -Rejtvényi (leküzdi zavarát, Blankához). – Nagysád már meggyőződött róla, -hogy melyikünknek volt igaza? - -Blanka. – Igen, ön nyerte meg a fogadást. (Berzsenyihez). Nem akartam -elhinni, hogy Petőfi összes halhatatlan művei egy koronáért kaphatók. -(Rejtvényihez). Már meg is vettem az egy koronás Petőfit. - -Berzsenyi. – Hogyan, te egy koronás könyveket vásárolsz nekem? Én -Petőfit helyeslem, mert műveltség kell a népnek, de nem szeretném, ha -azt mondanák mirólunk, hogy a könyvvásárlásban fukarkodunk. A pénz is -kötelez, barátom. Vásárolj díszműveket, albumokat, rókavadászokat, vagy -rococo-jeleneteket ábrázoló drága könyveket, de ne vásárolj egy koronás -kiadványokat. Ezt a költők se helyeslik, mert akkor miből éljenek meg a -költők, ha te is csak egy koronát juttatsz a haza oltárának, nem igaz? - -Rejtvényi. – Ó, kérem… - -Berzsenyi. – Vagy ha már éppen ez a könyv kell neked, vásárolj belőle -ezer példányt, s oszd ki Megyeren a nép között. Igen czélszerű, ha a nép -részegeskedés helyett Petőfit olvassa. Hadd tudják meg a parasztok is, -hogy szorgalommal mire viszi az ember. - -Blanka. – Nagyon sajnálom, hogy nem mutathatom be a mamának. De ő még a -_Kék kereszt_-egyesületben van, a hol osztály-elnök. - -Rejtvényi. – Hogyan? _Kék kereszt_ is van?!… - -Berzsenyi. – Igen hasznos egyesület ez, melyre a költőknek fel kellene -hivniok a nép figyelmét. Helyesli ön a részegséget? Ugy-e nem? Lássa, ez -ellen küzd a _Kék kereszt_. És pedig igen egyszerű eszközzel. Üdítő -italokat mér ki alkohol helyett, aludttejet, limonádét, mindent, a mit -ön akar. Vannak munkások, a kik három, hat, kilencz, sőt tizenkét -krajczár ára pálinkát isznak meg egy ülésen. Már most azt kérdem öntől, -ha minden munkás csak kilencz krajczárt tesz félre naponkint, nem -szerezheti-e meg szerdán és szombaton egy-egy csésze kitünő tea -élvezetét? S a tea nem támadja meg a munkaképességet, a mi oly bosszantó -a gyárosra nézve, és ellenkezőleg fokozza a józanságot s erősíti a -kedélyt. Lássa, erről ön egy igen czélszerű költeményt írhatna. - -(Berzsenyiné megjelenik.) - -Elza. – Megjött Benoiton mama!… Mama, mama, hol maradtál olyan sokáig? - -Blanka (Berzsenyihez). – Ezt a leányt ugyan megneveltétek! - -Berzsenyi mama (miután kezet nyujtott Soroksárynak és Bertalannak). – -Már régen itthon vagyok, de az előszobában elfogott a Kovács, régi -szobalányunknak, a Züzannak a férje. Alig tudtam tőle szabadulni. Azt -akarja, hogy keresztanyja legyek a gyerekének. Mit csináljak vele? - -Berzsenyi. – Adj neki pénzt. - -Elza. – Ellenkezőleg; kereszteltesd meg a kis férget! - -Bertalan. – Csak aztán úgy ne járjanak vele, a hogy a Várai-Fejér járt. - -Berzsenyi. – Hogy járt a Várai-Fejér? - -Bertalan. – Várai-Fejérnek a jockey-ja: Lightwood egy szép nap apának -érezte magát. Keresztapának elhívja a Várai-Fejért, s mindenekelőtt -elmennek az anyakönyvvezetőhöz. Ez előveszi a protokolumot, mire a -Lightwood azt mondja neki, hogy írja be a kis lányt ezen a néven: -Lightwood Nénémasszony. Az anyakönyvvezető persze azt hitte, hogy a jó -fiú megbolondult. Lightwood erre előadja, hogy náluk, Angliában, ez már -így szokás; a jockeyk többnyire a legkedvesebb versenylovaikról nevezik -el az ivadékaikat. Mornington Cannon például egy Mornington nevű lótól -kapta a nevét. És így tovább. Az anyakönyvvezető megmagyarázta neki, -hogy a mi szokásaink nem engedik meg az effélét. De Lightwood csak -tovább alkudozott: »Talán Lightwood Sárgarigó lehetne?« Képzeljék el a -Várai-Fejért. - -Berzsenyi. – Nekem mindig nevetnem kell, ha a Várai-Fejérre gondolok. -Egy ember, a ki a kávéházban ellopja a czukrot s két milliót veszít a -fekete szombaton. - -Elza. – Az bizonyos, hogy a mama nagyot nézne, ha Kovács kijelentené a -pap előtt, hogy a kis szobalánynak ezt a nevet akarja adni: -»Czirokseprő«. - -Blanka. – Látják, én egy cseppet se találnám nevetségesnek, ha szokássá -válnék, hogy az emberek a kedves foglalkozásuk köréből választanának -nevet a gyermeküknek. Egy költő példáúl miért nem nevezhetné a leányát -Elégiának?! Alanyi Elégia! – nem is hangzanék rosszúl. És mond annyit, -mint Miczi vagy Rusi. - -Berzsenyi. – No, én csinos neveket adhattam volna nektek! Mit szólnátok -hozzá, ha ma így hívnának benneteket: »Berzsenyi Gabona« és »Berzsenyi -Katonaélelmezés«?!… - -Bertalan. – Barátnéjuk, a Zelma, még rosszabbul járt volna. Azt biztosan -»Hirschler Ganzgyár«-nak neveznék, mert az apjának a Ganzgyár-részvények -a legszebb emlékei. - -Berzsenyi mama. – De nini, a mi kedves Héthársynénk! (Általános mozgás.) - -Héthársyné (jön, lát és győz. A haja ezúttal aranyszőke; az első -pillanatra: mintha a tulajdon unokatestvére volna). – Csak egy perczre -jövök, kedveseim; várnak a választmányban. A bíbornok elnököl, s az öreg -urat nem szeretem várakoztatni… Igaz, beszéltem a miniszternével… Nini, -a jó Berzsenyi!… Jó napot, jó napot! - -Blanka. – Kedves Ida!… - -Héthársyné (mint a nap, mindenüvé süt). – Neked, édes Blankám, egy pár -szót kell mondanom… Hogy van, Elzácska?… (Berzsenyi mamához.) Tehát -eljöttök, ugy-e? Vagy még nem is mondtam? Szerdán egy kis _raut_ lesz -nálam… - -Berzsenyi mama. – Mondd, édes Idám, csakugyan igaz?… - -Héthársyné. – A főherczeg házassága? Sajnos, édesem, szóról szóra igaz. - -Berzsenyi mama. – Az ember nem érti. Mésalliance, mésalliance, jó, de -ekkora mésalliance!… Ilyenek még sem történtek azelőtt. - -Héthársyné. – És ha tudnátok, kedveseim, hogy a fenségek bennünket, még -a herczegnőket is, éppen úgy lenéznek, mint a hogy ti lenézitek a -szolgaszemélyzetet!… Bizony glédába kell állnunk előttük… s ha mindössze -ennyi volna! - -Berzsenyi mama. – Mi lesz a világból, ha ez tovább is így tart?! Végtére -nem lesznek igazi főherczegek, félvér lesz mindenki, a legelőkelőbbek -is!… - -Héthársyné. – De pá, édeseim, az én alelnöknőm már bizonyosan -türelmetlenkedik… (Elvitorlázik; a többiek is egyenkint. Csak Elza és -Berzsenyi maradnak a teremben.) - -Berzsenyi. – Várj csak, kérni akarlak valamire. Ma este egy nagy -csomagot hoznak ide; vedd át, s vitesd be a dolgozó szobámba. Gondod -legyen rá, hogy senki ki ne bontsa. (Sugva.) Ez anyád karácsonyi -ajándéka. Egy kép. - -Elza. – A te arczképed? - -Berzsenyi. – Ez egy kicsit sablonos lett volna. Nem, _White Rose_ képe. -Lefestettem _White Rose_t, abban a momentumban, mikor a Kisujszállási -Handicap után lemossák róla az izzadságot. Nagyon szép munka, meg vagyok -elégedve vele. Nem állatfestővel pingáltattam, hanem egy -portraitistával. Remélem, anyád örülni fog neki. - -Elza. – Hogyne, papa, hogyne. - -Berzsenyi. – Remélem is. Közel háromszázezer forint néz le reánk erről a -vászonról. - - - - -II. ASZFALTBETYÁROK. - -– Esti fél tíz óra. Az ebédlőben – borongósan szeczessziós stil – három -izgatott alak: _Berzsenyi mama_, _Blanka és Berzsenyi papa_. – - -Berzsenyi mama. – Ez már mégis hallatlan! Pont fél tíz és még most sincs -itthon!… Nincs más hátra, el kell menni a rendőrségre. - -Blanka. – Igen, hadd tudják meg Bécsben is, hogy Berzsenyi Elza -kisasszony valami rettenetes ostobaságot követett el, az isten tudja -mit! - -Berzsenyi papa. – Blanka, ne beszélj így! A leányomat ne bántsa senki, a -másik leányom se! - -Berzsenyi mama. – Ez meg itt szaval! Jacques, ne boszants, nem vagyunk a -Nemzeti Szinházban. - -Blanka. – De hát mi történhetett vele? Ebéd óta senki se látta; egy szó -nem sok, annyit se szólt, csak eltünt. S annyi bizonyos, hogy délután -fél háromkor nem szokták a leányokat elrabolni! - -Berzsenyi mama. – Úgy beszélsz, mintha egy cseppet se aggódnál, s csak a -káröröm szólna belőled. - -Blanka. – Köszönöm szépen! Én jobban restellem a dolgot, mint ti. S -éppen csütörtökön! Az első nagy _raut_ napján! Mert ez a mai nap nem -volt közönséges zsúr; vendégeink azt hihették, hogy a hölgykaszinóban -vannak. Két báróné, hárman a _Hólapda_ társaságból, egy miniszterné… a -volt iskolatársak társasága csak úgy sáppadozott az irigységtől. S ez a -boldogtalan leány épp egy ilyen napon szökik el nekünk! Szépen -neveltétek a leányotokat, mondhatom! - -Berzsenyi mama. – Hallgass, mert úgyis mindjárt migrainet kapok az -aggodalomtól. - -Berzsenyi papa. – Nem voltam ilyen izgatott másfél esztendő óta. Csak -akkor éreztem valami ilyenfélét, mikor _Dom Sebastian_ elbukott a rákosi -akadályversenyben, s eleinte azt hittük, hogy kitörte a lábát. Hárman -indultak a versenyben: _Ne szólj szám_, _Weaner Kind_ és _Dom -Sebastian_. Az elsőn Williamson ült, az enyimen Kucsera. Egy darabig -igen jól vették az akadályokat, de a hogy a nagy árokhoz értek, _Dom -Sebastian_, a ki vezetett… - -Berzsenyi mama. – Ugyan hagyj békét! Nincs jobb dolgod, mint hogy ilyen -ostobaságokkal boszantasz?… (Csöngetés hallatszik; mindnyájan -hallgatóznak.) Ő az! No végre! Már majdnem szívdobogást kaptam az -ijedtségtől. - -Berzsenyi papa. – Ugy-e megmondtam, hogy semmi okunk nyugtalankodni! A -mit az én leányom tesz, az jól van téve. - -Blanka. – Látszik, hogy csak az apja vagy, s nem a férje. - -Elza (bejön). – Itt vagyok. Hagytatok-e valami vacsorát? - -Berzsenyi mama. – Hol voltál, szerencsétlen gyermek? - -Elza (egyszerűen). – Az aszfaltbetyár-intézményt tanulmányoztam. - -Blanka. – Tessék? - -Berzsenyi mama. – Szent isten, csak nem történt valami kellemetlenséged? - -Elza (nyugodtan). – Semmi. Szót se érdemel az egész. De meghalok éhen; -dél óta nem ettem egyebet, mint három vagy négy darabka süteményt. - -Berzsenyi mama. – Egyél és beszélj. Hol jártál? - -Elza. – Ne vágjatok olyan ijedt arczot. Délután a Zelmánál voltam, s -aztán egyedül kuncsorogtam az utczán. - -Berzsenyi mama. – Gyönyörű história. S ezt ilyen jó képpel mondod? - -Elza. – Hát milyen képpel mondjam? (Eszik). - -Blanka. – Egyedül kuncsorgott az utczán! Szép! A korsó addig kuncsorog a -kútra… - -Elza. – Szamár. (Eszik.) Mondom, nem flangálni mentem az utczára, hanem -társadalomtudományi czélzattal. Tisztába akartam jönni az -aszfaltbetyár-ügygyel. - -Blanka. – No, és tisztába jött vele a kisasszony? - -Berzsenyi mama. – Mi jutott eszedbe, boldogtalan? - -Elza. – A dolog úgy történt, hogy a Zelmánál elbölcselegtünk ezen a -kérdésen. Azt mondom a Zelmának: »Nagyszerű! Gondoltad volna ezt? Én -soha!« - -Berzsenyi papa. – Mit? - -Elza. – Hogy az aszfaltbetyár-intézmény ilyen elterjedt. Bámulatosnak -találod, a mit mondok? A te lapodban olvastam! - -Berzsenyi papa. – De mi közöd van neked az aszfaltbetyárokhoz? Remélem, -neked nem voltak efféle kalandjaid? - -Elza. – Hisz éppen ez az. Olvasom, olvasom a czikkeket és eltünődöm. -Nagyszerű! Tehát vannak hölgyek, a kik nem tudnak végigmenni az utczán, -a nélkül, hogy egy-két kalandjuk ne akadjon! Némelyiket mindennap -megtámadja két-három aszfaltbetyár. Egy komoly ujság ankétet rendez, s -felszólítja a közönséget, mondja el kiki, vajon mit lehetne tenni e -társadalmi baj elhárítására? A kérdéshez hozzá szólnak: nők és férfiak, -üldözött gerlék és szakértő aszfaltbetyárok. Azok elpanaszolják, hogy -már nem tudnak hová lenni; tapasztalt, higgadt aszfaltbetyárok pedig jó -tanácsokat adnak nekik. A testület e tapintatos jelesei valóságos -reczeptet írnak, hogyan öltözködjék, viselkedjék, nézzen, járjon, -siessen az a hölgy, a ki nem kívánja igénybe venni az aszfaltbetyárok -szolgálatait. Mert így meg amúgy, mégis csak élniök kell szegényeknek; -mi rossz van abban, kérem, ha egy nem egészen kitünő házból való fiatal -ember, ismeretség híján, e nem szokatlan úton keres összeköttetéseket?!… - -Berzsenyi mama. – Miket beszélsz itt össze vissza? - -Elza. – Szóval, látom, a miről eddig sejtelmem se volt, hogy az -intézmény rendkívül elterjedt, s hogy egy-két aszfaltbetyárnak ma már -minden művelt család asztalán helyet kell foglalnia. A művelt nők már -lélekzeni se tudnak a sok ostromtól. Némelyik annyira oda van, hogy az -embernek kedve volna azt mondani: »Száli, te nem panaszkodol, Száli, te -dicsekszel!« - -Berzsenyi papa. – Ne beszélj ilyen jockey-stilusban. - -Elza. – Azt mondom a Zelmának: »Barátom, ha Magyarország egész művelt -nő-világa keservesen panaszkodik e társadalmi baj miatt, s ha vannak -nők, a kiknek se éjjelük, se nappaluk, földön nincs nyugtok, s égben -nincs várandóságuk az aszfaltbetyárok légióinak jóvoltából – ez -tulajdonképpen iszonyú sértés ránk nézve. Mert mi elég csinosak volnánk, -vagy mi, s nekünk még soha se volt efféle kalandunk.« - -Berzsenyi mama. – Még csak az kellene! - -Elza. – Erre a Zelma így felel: »Tudod, ez azért van, mert mi ritkán -járunk egyedül; aztán meg kacsintani is kell nekik.« »Jó – mondom én – -egyszer majd megpróbáljuk, de most pá, haza kell kefélnem a _rout_-ra.« -Jövök, s a hogy jobbra-balra nézelődöm, eszembe jut, hogy minek várjam a -Zelmát? Egyedül kóválygok; az alkalom kitűnő, kóvályogjunk tovább. S -megindulok tanúlmányutamra. - -Berzsenyi mama. – Elment az eszed? - -Elza. – Légy nyugodt; három aszfaltbetyárt sétáltattam meg, de azért nem -történt semmi bántódásom. Sőt, meg kell vallanom, eleinte sehogy se -tudtam beugratni az ifiurakat. Öt percz alatt rájövök, hogy a testület -egyáltalán nem reflektál olyan hölgyekre, a kiknek a toilettejéből -családi vagyon néz ki. Mikor aztán látom, hogy a puszta megjelenésemmel -nem tudom lépre csalni őket, eszembe jut, a mit a Zelma mondott: -»Kacsintani kell nekik.« Ettől fogva úgy sétálgattam, mint egy -operette-soubrette a színpadon. Csak éppen néger tánczot nem adtam elő. - -Blanka. – Ez a nő totál meg van őrülve. - -Elza. – Szüntesd könyűidet értem, szende hajadon, s hidd el, a piros -bóbitás leányok nem forognak akkora veszedelemben, mint képzeled. -Szóval, mögtapasztaltam az intézményt, s első kirándulásom alkalmával -három aszfaltbetyárt gyüjtöttem. No, nincs mit dicsekednem velök. Az -elsőről rövidesen le is mondottam. Mikor nagynehezen elszánta magát, -hogy megszólít, végig mustrálom, s azt mondom neki, őszinte -felháborodással: »Mit, maga még rendesen sincs öltözve, s -aszfaltbetyárkodik? Hallja, előbb vásároljon tisztességes nyakkendőt!« -Ötölt-hatolt valamit, de én nem irgalmaztam neki, s elutasítottam: -»Ilyen rongyos ember! Szégyelje magát!« Ezalatt csoportosulni kezdtek -körülünk, emberem zavartan mekegett valamit, megsajnáltam s szélnek -eresztettem. - -Berzsenyi papa. – Vakmerő fruska! Hátha valami keményebb legénynyel -kezdesz ki? Mi történik akkor? Mit képzelsz? - -Elza. – Semmi különös. Másodszor egy atlétába kötöttem bele. Ez már -comme il faut volt és óvatos. Csak akkor kezdett ugrani, mikor egy -mellékutczába vontattam. »Szép kis nénike!« – suttogott, de nem -engedtem, hogy hosszasan részletezze az ajánlatát. »Ön téved – vágtam a -szavába – s az, hogy ön ostoba, nem menti a tévedését. Vak ön, tisztelt -idegen, hogy éppen engem akar megtisztelni az ismeretségével? Nos hát én -nem szorultam rá, hogy az utczán szedjem fel az udvarlókat; a pénzére se -szorultam semmiféle majomnak!« - -Berzsenyi mama. – Hallatlan ez a leány, hallatlan! S ez az én gyermekem -volna? - -Elza. – Az atléta okvetetlenkedett; erre hamarjában megszólítok egy arra -menő idősebb asszonyt: »Kérem, nagyságos asszonyom, védelmezzen meg -ettől a tolakodótól. Úgy látszik, idegen szegény, s nem akarja -megérteni, hogy maflának találom.« - -Blanka. – Tökéletesen Osztrigás Miczi. - -Elza. – A harmadik aszfaltbetyárt már nekem kellett bátorítanom. -Elmondta, hogy mily elhagyatott életet él, s a fővárosban egy szegény -ifjúnak mily nehéz a keresetéből kijönnie. Valahol csak kell spórolnia, -nem igaz? Biztattam, hogy ne csüggedjen; majd csak talál egy önzetlen -kebelt. Könnyűit persze nem törülhettem le, de igazat adtam neki, hogy -ha az ember húsz forintot küld a mamájának havonkint, bizony nem igen -költekezhetik az éjjeli kávéházakban. Igen barátságosan váltunk el. - -Berzsenyi mama. – Rettenetes! - -Elza. – Tanúlmány-utamat ezzel be is fejeztem, mert abból az -eszmecseréből, a melyet utolsó kísérőmmel folytattam, már leszűrtem a -keresett tanulságot. Tehát a sokat emlegetett társadalmi baj csakugyan -létezik. Csakhogy ez a baj inkább a szegény aszfaltbetyárok baja, mint a -védtelen hölgyeké. Mert a védtelen hölgyek közül azokat, a kik -jómóduaknak és finnyásoknak látszanak, nem is meri megszólítani az -aszfalt lakója, a többi védtelen hölgy pedig minden nagyobb emóczió -nélkül megvédheti magát, a legrosszabb esetben: megvédhetik egymást. De -mit tegyen a szegény aszfaltbetyár? Mit tegyen a szűk körülmények közt -élő fővárosi ifjú, a ki takarékoskodni kénytelen, ismeretség, -összeköttetés híján? Mit tegyen, ha érző keble van, bár szegény és -elhagyatott? A virágnak megtiltani nem lehet. - -Blanka. – Mondhatom, büszkék lehettek a leányotokra! - -Elza. – Elég az hozzá, elhatároztam, hogy a Zelmával gyüjteni fogunk az -egyetemi templomban a szegény aszfaltbetyárok javára. - -Berzsenyi mama. – Mars a szobádba, ne is lássalak! (Berzsenyi papához). -Látod, Jacques, hova vezetett a majomszereteted? Tessék a nevelésed! - -Jacques (magában). – Nekem beszélhettek! Okos lány ez, csak az a kár, -hogy huszár nem lehet belőle. Különben mindegy. Így is többet tud, mint -az egész familia. Úgy tippel, mint egy trainer, s fogadni merek, hogy -máris tudja, melyik ló fogja megnyerni a Pzsedzvit-handicapot. - - - - -III. A FEHÉRVÁRI BICSKA. - -– A nagy szalonban; öt óra után. A teás-asztal körül: _Héthársyné, -Berzsenyi mama_ és _Soroksáry Miska_. _Héthársyné_ már semmit se tud -kitalálni, a mivel kifejezhesse, hogy: pénze minden zsidónak van, de -_Héthársyné_ már csak egy él a világon. _Berzsenyi mama_ asztmájának -részleteiről tart nem éppen közérdekű előadást; _Héthársyné_ látható -részvéttel és láthatatlan undorral hallgatja. _Miska_ gróf -udvariasságból nagyokat köhög; e krákogás vigasztalni kívánja _Berzsenyi -mamát_. De az ő részvéte is csak felszínes; titokban arra gondol: milyen -jó az asszonyoknak, hogy a beszélgetésben nem követhet el az ember -helyesírási hibát! Lám, _Berzsenyi mamát_ nem csúfolják ki, mint őt a -minisztériumban, nyomorult napidíjasok. Közben _Blankára_ pislog, a ki -_Berzsenyi papával_ egyetemben, _Rejtvényitől_ búcsúzkodik. – - -Berzsenyi papa (melegen szorongatja Rejtvényi kezét). – Szervusz, -szervusz, szervusz. Gyere el máskor is, ne ülj mindig a kaszinóban. Ott -kényelmesebb, de a vendégszeretet se kutya. Egyszerű emberek vagyunk, de -becsületesek. (Rejtvényi el.) Szervusz, szervusz, szervusz. (Blankához.) -Te, ki ez a fiatal ember? - -Blanka. – Mondtam már, hogy Rejtvényi Elek. Nagyon tehetséges fiatal -író. - -Berzsenyi papa. – Azért megmosdhatnék néha. Különben nekem mindegy. - -Blanka. – De, papa, hová gondolsz? Rejtvényinek olajbarna teint-je van, -a mi nagyon ritka és érdekes. - -Berzsenyi papa. – Ebben igazad van; engem legalább kiváncsivá tett, hogy -vajon gőzfürdő után is ilyen szerecsen marad-e? És mit szokott írni ez -az Othello? - -Blanka. – Verset, tárczát, vezérczikket, mindent. Nem olvastad a _Szabad -Sajtó_ mai czikkét a magyar iparról? Olvasd el; mondhatom, kitünő czikk. -Ő írta. - -Berzsenyi papa. – Ne beszélj! Nem hittem volna, hogy ilyen komoly fiatal -ember. Látod, ez helyes, hogy egyszer megmondja a véleményét a magyar -iparról. Mert az már igazán nem járja, a mit a kormány akar. -Rákényszeríteni a kormánytól függő vállalatokra, hogy itthon vásárolják, -a mit csak lehet, esetleg húsz perczenttel drágábban – ez ostobaság. -Hogy én ezerkétszáz forinttal fizessem azt, a mit külföldön ezer -forinttal megkaphatok, hallott valaki ilyet? Helyes, hogy kikelt ez -ellen; látom, igazság-szerető ember. Nem rokonszenves, de -igazság-szerető. El fogom olvasni a czikkét. - -Blanka. – Tudod, nem egészen azt írja, a mit te mondasz. Rejtvényi -inkább azt sürgeti, hogy pártoljuk a magyar ipart, áldozatok árán is. -Kikel azok ellen, a kik Londonból hozatják a ruhaszövetet s Párisban -mosatják az ingeiket. - -Berzsenyi papa. – A fő az, hogy kimosassuk. Hol? az mellékes. Különben, -ha megmondja az igazat a Nemzeti Kaszinónak, ez kibékít vele. - -Soroksáry (mint a kit darázs csipett meg). – Bocsánat, de a Nemzeti -Kaszinó ártatlan ebben a dologban. Én legalább nem ismerek a kaszinóban -senkit, a ki Párisba küldetné az ingeit. Egyáltalában, kissé különösnek -találom, hogy ezek a meggondolatlan író urak folyton a Nemzeti Kaszinót -piszkálják. Pártoljuk a magyart ipart, jó; de mért éppen a Nemzeti -Kaszinó kezdje meg a dolgot? Mindig, minden téren a szegény mágnást -molesztálják először. Én nem vagyok a Nemzeti Kaszinó tagja; -tárgyilagosan beszélek. - -Blanka. – De, papa, csak nem fogsz agitálni a magyar ipar ellen? A -miniszterné is pártját fogta a magyar iparnak. Eljár a boltokba s csak -magyar tárgyakat vesz. - -Berzsenyi mama. – A miniszternének könnyű. A miniszterné ha kalotaszegi -varrottasban jár, akkor is miniszterné marad. - -Berzsenyi papa. – A miniszterné eljárt volna a boltokba magyar tárgyakat -vásárolni? Ez különös. - -Berzsenyi mama. – Hiszen a mi engem illet, nekem semmi kifogásom. De -attól félek, hogy ez a mozgalom a Felségnek nem fog tetszeni. - -Blanka. – De, mama, a Felség nem törődik vele, hogy te mit vásárolsz. -(Héthársynéhoz.) Hogyan, báróné, Te már itt hagysz bennünket? - -Héthársyné. – Sajnos, kedves Blankuczim, a kaszinóba kell sietnem, a hol -értekezletünk van, s éppen a magyar ipar pártolásáról… Ah, mily unalmas -az élet!… Te azt még nem tudod, szegény Blankuczim! (Berzsenyi mamához.) -Fogadj szót, édesem, hivasd el a csoda-doktort. Tudod, az mesés. Egy -pirula naponkint eloszlatja a sápkórt, két pirula a köszvényt, s három -pirula valósággal véget vet az asztmának. - -Soroksáry (Blankához, titkon). – Vajon hány pirula gyógyíthatna meg -engem? - -Blanka (Soroksáryhoz). – Jó éjt, Soroksáry, jó éjt. (Soroksáry -meghajlik, s Héthársyné nyomában el.) - -Berzsenyi papa. – Te, Blanka, nekem szeget ütött a fejembe, a mit -mondtál. Hát csakugyan a miniszterné is?… - -Blanka. – Benne volt minden ujságban. - -Berzsenyi papa. – Mert nem szeretném, ha azt mondanák, hogy smuczián -vagyok, a ki nem pártolja a magyar ipart. - -Blanka. – Erről ráismerek az én jó papámra. - -Berzsenyi papa. – Vásárolni fogok valamit. Akármit, csak magyar legyen. -De mit? - -Blanka. – Tudod, azt hirtelen nem tudnám megmondani. Van üveg-iparunk, -bőr-iparunk… izé… Az üvegipart már mondtam? - -Berzsenyi mama. – Én azt hiszem, hogy elkéstetek. Előbb gondoltatok -volna rá. Holnap már a házmester is a magyar ipart pártolja. A múlt -héten még kiírták az ujságba, de kezd egy kicsit közönségessé válni a -dolog. - -Elza (benyit). – Jó estét. - -Berzsenyi mama. – Hol voltál megint? - -Elza. – Ne ijedj meg úgy, mert én is mindjárt megijedek. Semmi. A Zelma -hítt el, pártolni a magyar ipart. Mondok magamban: »Top! Mért ne lepjem -meg valamivel az én jó kis papámat? Nekem nem kerül semmibe, mert az ő -pénzét költöm, s örömet szerzek neki.« - -Berzsenyi papa (nevet). – Te kis betyár! - -Elza. – Bebarangoljuk az összes boltokat, de semmit se találunk, a min -rajta volna: »Made in Hungary.« Azt mondom a Zelmának: »No, öreg, hol a -magyar ipar?« A Zelma azt feleli, hogy Pesten nem kapni semmit, de fogad -velem, hogy Bécsben rögtön kapunk magyar iparczikket. - -Blanka. – Úgy látszik, fel is mentetek Bécsbe, mert alaposan oda -maradtál. - -Elza. – Francziaországi Margit, ne átkozódjál. - -Blanka. – Ó, te New-York szépe! - -Berzsenyi mama. – Ne veszekedjetek. - -Elza. – Felhányunk a boltokban mindent: »Hol vagy, lelkem, magyar ipar, -hadd pártoljalak!« – hát, a mint kutatunk, kutatunk, végre is találok -valamit. Tudod, nem drága dolog, de szeczessziós. Mondok magamban… - -Blanka. – Úgy beszél, mint egy paraszt. - -Elza. – Mondok magamban: »Az én jó kis papámnak mindene van a világon, -de fehérvári bicskája még nincs. Hadd legyen neki fehérvári bicskája -is.« - -Berzsenyi papa (nevet). – S vettél nekem fehérvári bicskát? - -Elza. – Ime. Fogadd tőlem jó szívvel, s ha pénzzavarba jövök, ne -felejtsd el, hogy belőlem nem hiányzik az altruizmus. - -Berzsenyi papa (Blankához). – Látod, most úgy beszél, mint egy gróf. - -Blanka. – Elbarangolja a napot, hogy egy fehérvári bicskát vegyen! S az -ilyen nem lesz szinésznő! - -Berzsenyi papa (Blankához). – Hallod, ne bántsd a leányomat. (Elzához.) -Teneked meg azt mondom, hogy ne beszélj ilyen tréfálkozó hangon a magyar -iparról. A magyar ipar, gyermekem, nagyon komoly dolog. Miniszternék, -grófnék fáradoznak a magyar ipar érdekében. Igaz, mindez eszünkbe -juthatott volna harmincz esztendővel ezelőtt is, s ha eszünkbe jutott -volna, akkor ma már volna magyar ipar. Ha harmincz esztendő óta -megvettünk volna minden magyar iparczikket, akkor ma már csinálnának -magyar iparczikkeket is. De jobb későn, mint soha. Hozzuk helyre a -mulasztásunkat; legyünk ezentúl jobb hazafiak. És én elhatároztam, hogy, -mint a miniszternék meg a grófnék, én is elül fogok járni a jó példával. -Egyelőre, mivel semmire sincs szükségem, nem tehetek egyebet, mint hogy -magyar neveket adok a lovaimnak. De ezt megteszem. Még ma. Kiki a maga -hatáskörében; kitől mi telik. Mind a tizennyolcz lovamnak magyar nevet -adok. Még ma; azonnal. Gondolkozzál magyar lónevekről, Elza. A te -tanácsaid nekem nagyon becsesek. Tudod mit? Hogy viszonozzam az -ajándékodat, megengedem, hogy te nevezd el az összes lovaimat. Csak -egyet kötök ki. Derby-crack-emet: _Szo szan mer alle_-t a mai nap -emlékére _Magyar Ipar_-nak fogom elnevezni. A fehérvári bicskáért pedig -kapsz egy szép párisi toilette-et. - - - - -IV. ÚRNŐK A SZINPADON. - -– Hat óra után. A vendégek már oszlófélben. _Héthársyné_, a ki legutóbb -_Blankával_ beszélgetett, szintén készülődik. – - -Héthársyné. – Nos, eljöszsz? - -Berzsenyi mama. – Hová hívod? - -Héthársyné. – A Népszinházba. Nem most; holnap délelőtt. - -Berzsenyi mama. – Délelőtt? A Népszinházba? - -Héthársyné. – Tudod, édesem, ez még titok; de hisz ti nem fogjátok -elárulni. Vikus, a cousine-om, holnap énekel próbát a Népszinházban. - -Berzsenyi mama. – A cousine-od szinésznő lesz? - -Héthársyné. – Ó, nem olyan közönséges szinésznő, mint a többiek, de -végre is szinésznő. Miért ne? Nem fogják összetéveszteni a született -komédiás-néppel; a szinlapon is mindig rajta lesz: Dorozsmai Viki _úrnő_ -első, második, harmadik fellépte. - -Berzsenyi mama. – De mi jutott eszébe, hogy szinésznő lesz? Talán csak -nem… - -Héthársyné (sértődve). – Mit képzelsz? Hála Istennek, Vikinek van miből -megélnie. Ötvenezer forint hozományt vitt magával; ehhez az ura nem -nyúlhatott hozzá. - -Berzsenyi mama. – Ugy képzeltem, hogy talán az elvált férjét akarja -megtruczczolni. - -Héthársyné. – Nem, az urával egyszerűen nem törődik többet. De mit -csináljon egy szép, fiatal elvált asszony, a ki hozzá van szokva, hogy -évenkint húszezer forintot költsön, s a kinek csak ötvenezer forint a -vagyona? A sutba üljön, harisnyát foltozni, vagy gépirást tanulni? Nem. -Viki igen helyesen úgy gondolkozott, hogy halálos vétek volna a -hangocskáját nem kamatoztatni. Mert van egy kis hangocskája. Nem akkora, -mint az oroszlánnak, de elég arra, hogy megszerezzen vele évenkint -hat-tiz-húszezer forintot. - -Berzsenyi mama. – De mégis… valaki… az ő társaságából!… Tudom, hogy ha ő -megy szinpadra, az más, mint ha a házmesterném lánya áll ki néger -tánczot járni… De mégis szokatlan egy kicsit… - -Elza. – Szokatlan? Nem találom. Az utolsó operettliben két olyan dáma is -játszott, a kikkel tavaly még csak a zsúrokon találkozott az ember. A -közönséges szinésznék csak a páholyból nézték őket. - -Blanka. – És szeretném tudni, mit árt nekik, hogy a szinpadra léptek? -Függetlenek; pénzt szereznek; lázas, szép életet élnek; s valljuk meg, -irigyeljük őket. - -Elza. – Annyi bizonyos, hogy a Zelmának ugyancsak szeget ütöttek a -fejébe. Azt mondja nekem tegnap, hogy ő, ha férjhez megy, csak azért -megy férjhez, hogy elválhasson és aztán a szinpadra léphessen. - -Berzsenyi mama. – Hagyj nekünk békét a Zelmáddal. Ki kérdezett? - -Elza. – Csak sokat vekszáljatok! Én is egyet gondolok, és elszerződöm -valahová! Én ugyan nem megyek férjhez csak azért, hogy a hivatásomnak -élhessek. Minek ehhez a házasság, elválás és egyéb kalandok? Betanulok -egy operette-et s isten megáldja édes szüléimet! - -Berzsenyi papa. – Hallod, az efféle tréfákat kikérem magamnak!… - -Elza. – No, ne ijedj meg minden kis mókázástól! Elképzelheted, hogy a te -házadat nem fenyegeti semmi ilyes veszedelem. Egyelőre eszem ágában -sincs azokat a jó házból való szerencsétleneket utánozni, a kiket -állítólag egy isteni szózat őrjített meg, de mégis inkább a lábukban -lakó ördög ösztökélt arra, hogy megszökjenek a jól fűtött szülei házból -s elkarikázzanak: az igét hirdetni, vagy jobban mondva: éhezni és fázni. -És remélem, hogy a bankjegyeidre rajzolt őrangyalok mindenkor meg fognak -óvni ettől a kísértéstől, hogy ne mondjam: tébolytól. Rémesen hangzó -megjegyzésemmel mindössze annyit akartam mondani, hogy tökéletesen értem -azokat a szegény nőket, a kik a mai világban seregesen tódulnak a -színpadra. És ha már ebben a házban minden blague-ot le kell fordítani -kereskedelmileg józan és ridegen száraz, egyszerű vagy összetett állító -mondatokra, megmagyarázom nektek azt is, hogy miért gondolkozom így. -Végre is az a szegény nő, a kinek a kényelméről senki se gondoskodott, s -a ki a kényelemért még nem akar lemondani minden társadalmi -szereplésről, csak a színpadon keresheti a boldogulást. Egy csinos, -fiatal, jóalakú nő, a ki alkalom adtán kedves is tud lenni és nincs -minden temperamentum híjján, ha nem túlságosan prűd és nem szenved se -köszvényben, se idült hangszálbénulásban, föltéve, hogy ügyesen -viselkedik és ért egy kicsit úgy az intrikálás, mint a reklámcsinálás -művészetéhez: ma már a színpadon mindent elérhet. Igenis, mindent. Szert -tehet fejedelmi toalettekre, ékszerekre, bankigazgatói jövedelemre, tíz -percznyi éneklésért egész vagyont tevő föllépési díjra, automobilra, -yachtra, saját külön vasúti szalonkocsira s végül herczegi férjre… És -azért nem kell lemondania a társadalmi szereplésről sem. A színésznőket -is a viselkedésükhöz képest ítéli meg a világ, mint akárki mást; ha -rosszúl viselkednek, többet néznek el nekik, mint annak, a kit a -művészet nem menteget; s ha jól viselkednek, még a tiszteletet is -kiénekelhetik maguknak, könnyebben, mint az, a kit kevesebb szem -ellenőriz. Bejuthatnak még a fejedelmi szalonokba is, s ha mindig -akadnak, a kik lenézik őket, vigasztalásukra lehet, hogy ez a lenézés -három negyed részében sárga irigység. - -Héthársyné. – És vedd ehhez azt, hogy egy úri nőnek mindig több chance-a -van a színpadon a boldoguláshoz, mint egy közönséges színésznőnek, a -kiről nem tudni, hol kezdte, a ki csak úgy a sugólyukból lépett ki a -világba. Egy úri nőnek a nagy sikerig nem kell olyan hosszú útat tennie; -már az első föllépése is nagyobb érdeklődést kelt, mint egy olyan -színésznőnek a bemutatkozása, a ki a színpadon von Pike auf küzdötte fel -magát – honni soit, qui maly pense – s a kinek évek kellenek hozzá, hogy -észrevegyék. A ki a Vikussal valaha tánczolt, és a ki az életben csak -két szót szólt vele, az mind ott lesz azon az ünnepen, a hol az első -lámpaláz nyomban kiváló művésznővé avatja. Szeretném tudni, miért ne -gyümölcsöztetné azt az ismeretességét?!… és miért ne aknázná ki azt a -szenzácziót, a melyet a vállalkozása kelt?! Ha van egy gyűszűnyi hangja, -s ha olyan kecsesen sétálgat majd a színpadon is, mint a vigadóban, -tökéletesen elég megmutatnia a bokáját, és a sikere biztos. A mellett őt -soha se fogják afféle közönséges színésznőnek nézni; mert a nagyvilági -szereplés épp olyan eltörölhetetlen presztizst ad, mint az egyházi rend. -A Vikus nem lesz közönséges, hogy úgy mondjam: színpadi színésznő; a -Vikus mindig úrinő marad, a ki esténkint megjelenik a színpadon, mert -hiszen másképpen nem szedhetné be azt az adót, a melylyel a világ az ő -érdekes egyéniségének tartozik. - -Blanka. – És milyen gyönyörű élete lesz! Csupa izgalom, taps és virág! - -Berzsenyi mama (Héthársynéhoz). – Mégis, megvallom, csodálkozom rokonod -bátorságán. Én az ő helyén a nyilvános föllépésre soha se tudnám -elszánni magam. A műkedvelés, az más; és ha valaki olyan nagy hajlamot -érez a szinészkedésre, istenem, a műkedvelést még az egyház is -megengedi!… Ez ellen senkinek se lehet kifogása; a műkedvelői előadás -még a legelőkelőbb családokban is gyakran előfordúl. - -Berzsenyi papa. – Nem fogjátok elhinni, és mégis úgy van, mert -szóról-szóra benne volt az én ujságomban, hogy legközelebb egy ilyen -műkedvelői előadás volt Bécsben, a hol még az inas szerepeket is -főherczegek játszották volna. Ez nekem azt az eszmét adta, hogy egy -műkedvelői előadás rendkívűl mulatságos legyen, és miután az én házamban -egy ilyen még nem volt, nem volna-e czélszerű, hogy az én leányomnak -színdarab-írását egy hasonló ünnepélylyel kötnénk össze, természetesen -megfelelő közönség előtt?! - -Héthársyné. – Az eszme kitűnő, és ha lesz belőle valami, számítok rá, -hogy igénybe veszik az én rendezői tehetségemet. Nekem ebben nagy -gyakorlatom van. A mult héten Hilda grófnénál rendeztünk egy ilyen -nagyobbszabású műkedvelő előadást, és az egész olyan pompásan ment, hogy -egy színész, a kit meghívtunk közönségnek, kijelentette, hogy ilyen -meglepően mulatságos estét ő még nem mitmacholt. Különben nekem ez már a -tizedik műkedvelésem volt, s azóta már a tizenegyedikre készülök. De -sietek is haza, mert éppen próbám lesz. Viszontlátásra, édesem; jó -napot, Berzsenyi… Hogy miféle estét rendezek, édesem?… Ó, ez csak afféle -szerényebb műkedvelés lesz… polgári szereplőkkel… A _Szulamit_ot adjuk -elő… a katholikus legény-egylet javára… Á propos… képzeld, édes Blankám, -még most sincs Absolonunk!… Mondja, Berzsenyi, nem volna kedve hozzá?… -nem játszaná el Absolont? Nagy szivességet tenne vele! - - - - -V. MAGYAROSODÁS. - -– Pont öt óra. A nagy teremben _Elza_ egyedül. – - -Elza (a _Pajkos férjek_ről szóló referádákat olvassa. Eldobja az egyik -ujságot s egy másikat vesz elő. Bele tekint, s ezt is elhajítja.) -Képmutatók! Nyomorult képmutatók! - -Blanka (jön. Szórakozottnak látszik, s mintha egy kicsit izgatott -volna). – Nem volt még itt Rejtvényi? - -Elza. – Mit akarsz Rejtvényivel? Már harmadszor keresed. - -Blanka. – Miért felelsz a kérdésre kérdéssel? - -Elza. – Mi bajod? Miért ne felelhetnék a kérdésre kérdéssel? - -Blanka. – Mert az… (elakad.) - -Elza. – Csak mondd ki! Azt akartad mondani: »mert az galicziai szokás.« - -Blanka. – Megint ízetlenkedel. - -Elza. – Kérlek, engem nevezhetsz annak, a minek akarsz. Kazárnak, -asszirnak, lengyelnek, spanyolnak. De ne felejtsd el, hogy a te őseid se -lovon jöttek ebbe az országba. - -Blanka. – Ne kiabálj, még meghallják a cselédek. - -Elza. – Úgy látszik, már grófnénak érzed magadat. (Kivülről csöngetés -hallatszik.) - -Blanka. – Hallgass, azt hiszem, ez Rejtvényi. (Szünet.) - -Elza. – Fájdalom, nem ő az; a papát kereste valaki. A szépirodalmár -késik. De hiszen ma már volt hozzá szerencsénk az ebédnél! Nem mondanád -meg, mért várod olyan szívszakadva? - -Blanka. – Ha nem csinálsz rossz vicczeket, megmondom. - -Elza. – Rejtvényiről? Kinek nézel engem? - -Blanka. – Nos, hát meg akarom tudni tőle… Igazán bolondság tőlem, hogy -mindent elárulok előtted… Meg akarom tudni tőle, hogyan kell eljárni, ha -az ember pályázni akar. Kinél kell a pályaművet benyujtani, s a többi. - -Elza. – Csak nem írtál tragédiát? - -Blanka. – Nem, másról van szó. Az akadémia pályadíjat tűzött ki a -_reklám_ szó legjobb magyar kifejezésére. - -Elza. – Az akadémia? - -Blanka. – Igen. - -Elza. – Ez különös. A magyar tudományos akadémia, a mely soha semmivel -se törődött a világon! És most a miatt fájna a feje, hogy a _reklám_ -szóra nincs magyar kifejezés? Érthetetlen. De hisz az _ideál_ra sincs! -Az _ideál_ nem érdekli annyira, a mennyire a _reklám_? - -Blanka. – Az ujságban legalább így olvastam. - -Elza. – S te meg akarod nyerni a pályadíjat? Olyan ziláltak az anyagi -viszonyaid? - -Blanka. – Nekem nem a pályadíj kell, hanem a dicsőség. A pályadíjat oda -ajándékozom jótékony czélra. A megfejtést elküldöm a katholikus -legényegyletnek; ők aztán váltsák be készpénzre. - -Elza. – Ötletet küldeni ajándékba, ez új! - -Blanka. – Már pedig ez így lesz. Rejtvényi tanácsolta. - -Elza. – No, és te rájöttél, a mit az akadémia maga nem tudott kisütni? - -Blanka. – Igen. Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá. A _reklám_ magyarul: -_hűhó_. - -Elza. – Nem rossz. Mondhatnám: frappáns. Csak egy hiba van a dologban. A -_reklám_ is mást jelent, meg a _hűhó_ is. - -Blanka. – Ezentúl a _hűhó reklám_ot fog jelenteni, punktum. - -Elza. – És te beéred ennyivel? Hisz ilyenformán három nap alatt -megtisztíthatod az egész magyar nyelvet. Várj, én is mondok egypárat. -Redoute = csuhaj, conférence = terefere, dráma = jajbefáj, ideál = -hajhaj, szeczesszió = noszahát, frivol = ejnyeejnye, plakát = neneked… - -Blanka. – Már az igaz, hogy kár minden szóért, a mit előtted kiejtek. -Nyelvtudomány, magyarság, ezek neked túlságosan komoly dolgok. - -Elza. – Nem, csak téged nem talállak túlságosan komolynak. És minél -inkább igyekszel az lenni, annál kevésbbé. - -Berzsenyi papa (a ki időközben belépett.) – Már megint veszekedtek?! - -Elza. – Nem veszekszünk, csak nem méltányoltam eléggé ő nagyságának a -tudományos igyekezetét. - -Blanka. – Arról találtam egy komoly szót mondani, hogy ideje volna már, -ha nem használnánk mindnyájan annyi idegen szót, hanem, ha magyarul -beszélünk, beszéljünk magyarosan, és ő nagysága ezt mulatságosnak -találja. - -Berzsenyi papa (Elzához.) – Gyermekem, nem a legszívesebben vettem észre -egy rossz szokásodat. Azt, hogy szeretsz gúnyt űzni a -legtiszteletreméltóbb dolgokból is. Ugy látom, ezen magyarosodást, -melyről testvéred szól, szintén nem itéled meg helyesen. Ez nálad, meg -vagyok győződve, csak gyermeki könnyelműség. Egy gyermek még nem tudja -megbecsülni azt a jót, a melybe bele született. Te hazánk nyelvét, mint -anyanyelvedet, ajándékba, úgyszólván ingyen nyerted a sorstól, és azért -nem tudod belátni egész értékét. De én, a ki önerőmből, sok nehézség -után, semmi fáradságot nem kimélve sajátítottam el országunk nyelvét, a -ti anyanyelveteket, mely most már nem csupán kedves anyátoké, hanem -egyszersmind az enyém is, én ezen ügyről egészen máskép gondolkozom, -mint te. Én megbecsülöm azon nyelvet, mely nekem sok erőfeszítésembe és -kitartásomba került, a költségekről, mint nyelvmester stb., nem is -beszélve. És látod, te nem fogod elképzelni, mily kellemetlenül érintett -engem az, hogy mikor a magyar nyelvet már tökéletesen elsajátitottnak -véltem, azon meggyőződésre kellett jutnom, hogy részben helytelen -dolgokat sajátitottam el, mert sok oly szót és kifejezést tettem -magamévá, melyek alapjában véve nem magyarok, hanem sajátlag idegenek. -Azért az anyanyelv tökéletes megmagyarositását már csak azért is -szükségesnek fogom fel, hogy a magyarul tanuló, jóakaratú idegeneket ne -vezessük félre valójában más nyelvű szók sűrű alkalmazásával. De -egyébként hazafias kötelességnek is tartom, hogy a parlagon heverő -magyar szóknak a kellő forgalmat biztositsuk. Azért én mindig hálával -fogadom, ha valaki a közkeletű nemzetközi kifejezések helyett számomra -valamely magyar kitételt ajánl fel, eredjen bár ez a jó szándék akár egy -szerkesztőtől vagy egyéb elhanyagolt embertől. És magam sokkal -örömestebb beszélek magyarosan, habár tévesen, mintsem kifogástalanul, -de idegen szavakkal. Megvallom, nagy megelégedésemre szolgálna, ha te -hasonlóan épp oly jó leánya lennél a hazának, mint a milyen jó leányom -vagy nekem, mert remélem, engedelmes leányomnak lenni soha se szünsz -meg. - -Elza. – De, papuskám, én nem csúfolódtam a magyar nyelv rovására, és a -Blankával egészen máson vitatkoztunk. Csak annyit voltam bátor mondani, -hogy az idegen szó helyett nem lehet olyan magyar szót használni, a mi -egészen mást jelent, és hogy nem való az érthető idegen szó helyett -olyan magyaros körülírást használni, a melyet egyelőre senki se ért meg. -Különben nem tudom, honnan veszed azt, hogy én a tiszteletreméltó -dolgokból gúnyt szoktam űzni, mert én nem emlékszem ilyen esetre. - -Berzsenyi papa. – És a mai ebédnél, a melynél nem akartam szólni, mert -idegenek is voltak jelen?!… Nem faragtál élczeket, hogy a Rothschild így -és a Rothschild amúgy?… és nem nevetgéltél folyton egy Rothschildon? - -Elza. – No igen, arról volt szó, hogy a fiatalabb Rothschild, a ki most -a párisi ház feje lett és az egyik legnagyobb Rothschild-vagyont -örökölte, annak idején, mikor a Théâtre Français égett, berohant az égő -házba, hamarjában megbecsülte a foyer festményeit, és utasításokat -osztogatott, sorra megjelölve, hogy melyek azok az értékesebb képek, a -melyeket okvetetlenül ki kell vinni, és melyek azok, a melyeket bátran -ott lehet hagyni… Ezen, igenis, mulattam, mert furcsának találtam, hogy -valaki ilyen körülmények között ennyire józan és számító tudjon maradni, -és még furcsábbnak találtam, hogy valaki ennyire bízzék a tulajdon -műismeretében. Megjegyzem, nem mondtam többet, csak annyit, hogy nemcsak -a hősiességét csodálom, hanem a lélekjelenlétét is. - -Berzsenyi papa. – Kedves leányom, tudod, hogy szeretlek. Nem is azért -mondom, hogy szemrehányásokat tegyek. De látod, édes leányom, egy olyan -emberről, a kit Rothschildnak hívnak, nem való élczelni! - -Elza. – Már engedj meg, papa, de az az ember, a ki képeket becsül, -mialatt a ház ég fölötte… - -Berzsenyi papa. – Jegyezd meg magadnak, kedves gyermekem, egy Rothschild -mindent megtehet, a mit akar. (Elgondolkozva.) Csak egyet nem tehet meg; -azt, a mit az a szamár szerkesztő mondott, a kinek mindig elfelejtem a -nevét… hogy öt milliót hagyjon jótékony czélra. Nevetséges! Öt millió -mindig öt millió marad; Rothschildnak is. (Eltünődik.) Micsoda -szemtelenség! Most már azt kivánják az embertől, hogy öt milliókat -ajándékozgasson, az ujságíróknak meg a lelenczeknek! Öt millió!… Ostoba -beszéd! Szamár beszéd! És egy ilyen embert szerkesztőnek nevezzenek ki! -Micsoda világ! Micsoda világ! - -(Megjelenik: Rejtvényi.) - -Blanka (Rejtvényi elé sietve). – No, csakhogy itt van! Már olyan régen -várom! - -Berzsenyi papa. – Jó napot, doktor úr… kedves barátom… Nagyon örvendek, -hogy jön… Éppen önről beszéltünk. - - - - -VI. RUMBOLD SZELLEME. - -– Berzsenyiéknél délután öt órakor. Szin: a nagy szalon; az erkély-ajtó -nyitva. Jelen vannak: az intimusok s a család teljes számban. Rejtvényi -úr egy sarokban titokzatosan értekezik az összeránczolt homlokú -Blankával. Berzsenyi mama olyan nehezen lélekzik, hogy abszolúte nem tud -egyebet csinálni; ha influenzát kapna, nyomban meghalna. Elza Bertalan -urat azzal boszantja, hogy neki egy Sipido, a ki puszta hecczből rá mer -lőni a walesi herczegre, jobban imponál, mint egy gyomortágulásos -bankigazgató. Bertalan úr olyan finoman vitatkozik vele, mintha Paul -Bourget szelleme szállta volna meg: de titokban dühös, s azzal a -keresetlen magyarsággal szeretne megnyilatkozni, a melylyel kedves atyja -szokott, a kisujszállási regále-bérlő. Öt percz óta tisztában van vele, -hogy ha csakugyan feleségül veszi ezt a fiatal honhölgyet, ugyancsak meg -kell válogatnia a házibarátjait. A család ügyvédje: Várföldi Sebő, a ki -délután három órakor, segédje közbenjárásával, sikeresen bonyolított le -egy ötvenhárom forintos árverést, nem dicsekszik ezzel, ellenben -előadja, hogy mily aggodalmakat ébreszt benne a szinházi műsorok -hanyatlása. Zelma a figyelmes hallgatót szimulálja; egy hét óta az az -ambicziója, hogy azt mondják róla: »Ez a Hirschler tulajdonképpen egy -közönséges éhenkórász, de a leánya okos és búrul is tud.« Berzsenyi papa -szótlanul igazgatja a czvikkerjét; de akár fölötte, akár alatta néz a -világba, sehogy se tudja megérteni, hogy’ tudta feleségül venni a vele -szemben ülő kövér asszonyt, a ki oly idegennek tűnik fel előtte. -Soroksáry Miska, a kinek Elza előbb egy pár gorombaságot mondott, s a -kit Blanka ma még egyáltalán nem vett tudomásul, divatosan kiábrándult -arczot vág s latifundiumokról álmodik. Azon tünődik: miért, hogy a kor a -merkantil irányzatnak kedvez s nem az agráriusoknak? Ha még igazán -agrárius volna! De neki az agrár irányzatból egyelőre nem jutott egyéb, -csak a szép emlékek. A tea forr és duruzsol. Mintha azt duruzsolná: »El, -szép hazámba vissza! El, el, Moszkvába, Pétervárra el!« Egyszerre -felpattan az ajtó, s a búcsúzó napsugárral egyszerre megjelenik, utolsó -kegyeit osztogatni: Héthársyné. – - -Héthársyné. – Hogyan, ti még fogadtok? - -Elza. – Hogy fogadunk-e? Egyebet se csinálunk, csak fogadunk. Fogadjunk, -hogy a báróné a Park Klubból jön. - -Héthársyné. – No lám, ez a herczig kis csipisz… Úgy értem, hogy még -itthon vagytok ezen a kedves csütörtökön? - -Berzsenyi mama (mentegetőzve). – Ó, ez az utolsó napunk! Tulajdonképpen -már el kellett volna utaznunk… - -Elza. – De a mama köhög, s így még nem mehetünk üdülni. - -Héthársyné. – Megvallom, nem is reméltem, hogy benneteket itthon -talállak. Berzsenyihez jöttem, a kivel komoly ügyem van. - -Berzsenyi papa (a »komoly ügy« hallatára, atavizmusból, önkéntelenül a -zsebéhez kap.) – Mennyi… azaz, mily szerencse rám nézve, báróné! - -Héthársyné. – Nem képzelitek, mennyi a dolgom! Négy választmányi ülés -egy héten!… Egy miniszterné nem fárad annyit, mi? De hiába, a -kötelesség! Egy jó házból való fiatal embert kell elhelyeznem, a ki -igazgató szeretne lenni valahol. Mindegy akárhol; petróleum, patkógyár, -gáz, bakancs… nem zsenirozza őt semmi. A klubban eszembe jut: »Nini, -hisz itt van ez a jó Berzsenyi!« - -Berzsenyi papa. – Nagyon megtisztel a báróné. - -Héthársyné. – Azt hiszem, a dolog rendben lesz; védenczemnek a multja -kifogástalan. A neve és a lakása itt van feljegyezve ezen a papiron. -Megjegyzem, hogy a fiatal ember keresztény. Keresztényebb már nem -lehetne. - -Berzsenyi papa. – Annál jobb, báróné: az ilyesmit mai napság már meg -kell becsülni. Egy igazi keresztény! És még sehol se volt igazgató? -Különös! - -Héthársyné. – Tudom, hogy ezt az életpályát jó kezekbe tettem le. De, ó -istenem, már negyed hat! Mennem kell a többi szegényeimhez. - -Blanka. – Hogyan? Nem maradsz itt a séanceunkon? - -Héthársyné. – Mi az? Ti is tánczoltattok? - -Blanka. – Ma fogjuk megkisérteni másodszor… Rejtvényi úr nagyon ért a -kopogtatáshoz. Engedd meg, hogy bemutassam neked Rejtvényi urat. - -Elza. – Nincs az a szellem, a kit ki ne tudna bolygatni odvából. - -Blanka. – De Elza! - -Elza. – Eleinte Schopenhauer nem akart kompareálni neki. Ma már olyan -jóban vannak, hogy a frankfurti bölcs visszavonta előtte minden -tanítását. S a multkor Zelmáéknál ezt kopogtatta át a másvilágról: -»Éljenek a nők!« - -Blanka. – Ma különösen érdekes lesz a séanceunk. Felszólítjuk Rumboldot, -hogy exkuzálja magát. - -Héthársyné. – Rumboldot? - -Blanka. – Igen, a jockeyt. A multkor tip-et kértünk tőle a Psedzvitre. - -Héthársyné. – Nem értem. - -Blanka. – Megkérdeztük tőle, hogy melyik ló nyeri meg a -Psedzvit-handicap-ot. _Tip-Top_ot tipelte. - -Héthársyné. – No és _Tip Top_ nyerte meg a versenyt? - -Blanka. – Nem, _Malteser_ nyerte meg. _Tip-Top_ második lett, -_Häng’di’an_ harmadik. De hisz éppen ez a különös. - -Héthársyné. – Miért? - -Blanka. – Mert a szegény Rumbold a legbecsületesebb jockey volt. Nem -lehet föltenni, hogy a másvilágon megváltozott volna a természete, s -hogy félre akart volna vezetni bennünket. - -Héthársyné. – Talán maga se tudta bizonyosan. - -Blanka. – Rejtvényi úr szerint ez ki van zárva. Életében tévedhetett, de -a szellemek nem tévednek. - -Héthársyné. – Igy hát mivel magyarázod a dolgot? - -Blanka. – Én így magyarázom. A szellem ezt kopogtatta: Tip-Top, -Häng’di’an. Mi ezt úgy értelmeztük, hogy _Tip-Top_ fog bejönni elsőnek, -_Häng’di’an_ másodiknak. Pedig tulajdonképpen a szellem megtagadta a -feleletet. Nem lóneveket kopogtatott ő, csak indulatszókat. Tip – -vagyis, tip-et kérdeztek tőlem? Top! – jó, majd megadom nektek, a mi -nektek dukál. Häng’di’an! – vagyis: akaszszátok fel magatokat s -hagyjatok engem békében! A boldogult kissé rusztikus angolsággal fejezte -ki magát, de korrektül felelt. - -Zelma. – Én inkább azt hiszem, hogy Rumbold helyesen tipelt, s -voltaképpen _Tip-Top_nak kellett volna megnyernie a versenyt, de a -jockeyk, mint életében rendesen, most halálában is megcsalták. - -Rejtvényi. – Bizonyára jóhiszeműen vezette félre a társaságot. - -Héthársyné (szeméből egy Röntgen-sugarat bocsát keresztül Rejtvényi úron -s ezzel végez Rejtvényi úrral egy életre.) – És ön, Miska, mit gondol -ön? - -Soroksáry. – Én azt gondolom, hogy Rumbold placzczra tipelt, nem -Sieg-re. Mi csak azt kértük tőle, hogy mondjon tip-et. Mondott is, s jó -volt mind a kettő. De mi rosszul értettük őt, s rosszul helyeztük el a -tétjeinket. - -Héthársyné. – Az is lehet, hogy a sors könyvében _Tip-Top_ volt beírva, -de _Malteser_ véletlenül nagyobbat ugrott. - -Blanka. – Nekem öt százasom úszott el, s Zelma meg se meri mondani, hogy -mennyivel ugrott be. De azt hiszem, a papa többet vesztett. - -Berzsenyi papa. – Az igazat megvallva, én csak tiz forintot vesztettem. - -Blanka. – Légy őszinte, papa, te kételkedtél. - -Berzsenyi papa. – Kételkedni nem kételkedtem. De én nem hiszek a -jockeynek, a míg él. Ha meg van halva, az más. De ha meg is van halva, -még akkor se hiszek neki föltétlenül. - -Elza. – A papa olyan szkeptikus, hogy még a spiritizmusban sem hisz, -kivált ha lóról van szó. - -Berzsenyi papa. – Előttem mindjárt gyanús volt a dolog, mert a managerem -ugyanazt ajánlotta, a mit a szellem. S ha egy szellem félrevezet, az -hagyján; de engem eleven ember még nem csapott be s nem fog becsapni -soha. - -Berzsenyi mama (magában.) – Szamár! (Tovább viaskodik a levegővel.) - -Blanka. – Elég az hozzá, mindjárt megtudjuk, hogyan történhetett a -félreértés. - -Héthársyné. – Csakhogy én azt már nem várhatom meg; máris elkéstem. Pá, -édeseim! Fájdalom, most már sokáig nem látlak benneteket. Istenem, -milyen gyorsan is múlik az idő! Egy pár kellemes óra, s télre ismét -tavasz… - -Elza. – Farsangra Ős-Budavár! Még egy-két szinésznő, a ki elmegy vagy -visszajön, még egy pár szenzácziós szinházi este, meggyógyulással, -vasfüggönynyel, tomboló lelkesedéssel, s vége a szezonnak, báróné!… - -Héthársyné. – Ugy-e, Berzsenyi, nem fogja elfelejteni az én kis -igazgatómat? (Hosszas búcsúzás után, mint a nap, lassan leáldozik.) - -Elza. (Zelmához sugva.) – Tudod, hová megy? - -Zelma (szintúgy.) – A szegényeihez? - -Elza. – Mondd, hogy: a szegényéhez. A szegény kis igazgatójához. - -Zelma. – Miért nevezed őt szegénynek? - -Elza. – Ó, az nagyon szerencsétlen ember! Szenvedélyes football-játékos, -a ki azonban csak igen ritkán játszhatik footballt, mert hol ő rug a -labdán akkorát, hogy megrándul a lába, hol a labdát rugják hozzá úgy, -hogy hetekig fekszik bele. Szegény ember! És szegény asszony! Képzeld -el, hogy az ember nagynehezen felcsíp egy udvarlót, s ez az udvarló a -fele életét gipszben tölti el! Azt hiszem, azért akarja megtenni -igazgatónak, hogy ne játszszék többé footballt. - -Rejtvényi. – Valami zörgést hallottam; Rumbold megérkezett. - -Blanka. – Gyorsan, gyorsan a kis szalonba! Ne várakoztassuk, mert megint -megboszankodik. (Általános mozgolódás.) - -Berzsenyi papa. – Elza, gyere csak! Mondok neked valamit. (Halkan.) -Tudod, én nem hiszek a szellemekben; de azért nem ártana megkérdezni, -hogy Rumbold kit tipel a Derbyre. Mert hátha mégis vannak szellemek?!… -Ebben az esetben ostobaság volna nem venni hasznukat. Az ember -biztosítsa magát minden eshetőségre. - - - - -VII. LÓVERSENYEN. - -– Pont fél négy; a nyergelőnél. Odafenn a második versenyre csöngetnek. -Elza _Vittoria Colonná_t nézi, a kit egy istálló-fiú mosdat. Angol -nyelven kérdéseket intéz a kis cseh ficzkóhoz, pusztán azért, hogy a -körülötte álló bámész kereskedő-segédek ne értsék, hogy mit beszél. -Egyszerre megjelenik Héthársyné. – - -Héthársyné. – Hogyan, kedvesem, ti itt? Én azt hittem, hogy még -Abbáziában vagytok! - -Elza. – Ó, édesem, mi most nem vagyunk sehol. A Kaszinó nyilvános -éttermében vagyunk. Kocsmából ki, kocsmába be. Nagyon elzüllött családi -életet élünk. A szegény mama… - -Héthársyné. – Csak nincs valami baja? - -Elza. – Nincs, de ő már, szegény, Ischlben van, s nagyon szomorú -leveleket ír onnan. Tudod, nem akart velünk maradni; őt nem érdeklik a -versenyek, a mi érthető, mert húsz év óta nagyon sok versenyt kellett -mitmacholnia. Szóval, ő már bevonult Ischlbe, fájdalom, nagyon korán, -mert ott iszonyatosan fázik. Azt írja, valahogy oda ne vigyük a szegény -papát, mert a szegény papa ott megfagy. - -Héthársyné. – Ti csak a versenyek után mentek oda? - -Elza. – Az alagi díj után. A papa föltétlenül tart rá, hogy az alagi -díjnál mellette legyek, s azért Blanka is velünk marad addig, a papa -kedvéért. Tudod, az őszszel, mikor egyedül flangáltunk Bécsben a -papával, s csak a Frőhlich kisasszony gardirozott bennünket, -mindenféléket kezdtek pletykálni a szegény papáról. Persze, Bécsben -senki se tudta, hogy a leánya vagyok. - -Héthársyné. – E szerint már régen megjöttetek Abbaziából? - -Elza. – Abbaziát már el is felejtettük! Különben rosszúl éreztük ott -magunkat, különösen a szegény mama nagyon sokat szenvedett a hőség -miatt. Mi most Rómából jöttünk. - -Héthársyné. – Mit csináltatok Rómában? - -Elza. – Nagyon melegünk volt. Pardon, édesem, azonnal, csak a számokat -jegyzem fel… (A nyergelővel szemben lévő táblán kiperczegtetik a lovak -számait)… 3. ez Gilchrist, 5. ez Wilton, 6. ez Bulford, 11. ez -Cleminson… 19… vajon ki ül ezen?… 23… ez a mienk… Igen, mondom, Rómában -nagyon sokat szenvedtünk a hőségtől. Azt hiszem, volt nap, hogy legalább -39 és fél kiló volt árnyékban… akarom mondani fok, nem kiló. Arra -gondoltam, hogy _Mitugrász_ 39 és fél kilóval veszedelmes lehet… Egész -nap a templomokban legyeztük magunkat, mert nem tudtunk mit csinálni. -Vagy két hétig tartott ez az állapot – képzelheted, mit tesz az két -hétig kalandozni Olaszországban a mama asztmájával – aztán felpakoltunk -és haza jöttünk, szammt Mamá… Most aztán, képzeld ezt a mispotályt: a -népek közül ki Abbaziában maradt, kit magával vitt a mama Ischlbe. Ugy -élünk, mint a diákok. - -Héthársyné. – De hát mért mentetek Rómába? - -Elza. – Abbaziában elkezdett esni az eső, jött a bóra, s azt hittük, -hogy Rómában szép idő lesz. Különben is, a mama egy idő óta mindig a -halálról fantáziál, s a fejébe vette, hogy ő nem akar meghalni a pápa -áldása nélkül. No és jött ez a zarándoklat; a papának eszébe jutott, -hogy egyszer már nekünk is részt kell vennünk egy zarándoklatban, mert -különben nem tudom miket képzelnek felőlünk, és top, megindultunk; -láttuk a magyarokat is. - -Héthársyné. – No, és ő Szentsége fogadott benneteket? - -Elza. – Külön nem fogadhatott, éppen a zarándoklat miatt; egy kisebb -társasággal voltunk nála, egy órával a főherczegnő után. De a papa több -biborossal tanácskozott a magyarországi helyzetről. Nagyon sok olvasót -hoztunk haza, persze megáldottat, neked is egy szépet, pedig csak tiz -centesimibe került. A papa vagy tizezer darabot akart venni, mert ez -igen terjeszti a vallásosságot a nép között. Sajnos, egy nagy -boszúságunk is volt. Tivoliban a kocsink egy kanyarodónál szembe került -az Esterházy Mancsiné kocsijával. Blanka köszönt, s a Mancsiné úgy tett, -mintha nem látna bennünket. - -Héthársyné. – Ó, bizonyára nem látott benneteket! A Pepsa nem olyan, -nincs abban semmi póz. De á propos Blankuczi, hol van hát? - -Elza. – A tribün alatt hagytam Rejtvényijével, most ez a legujabb -bogara. Különben a Miskának is ott kell lennie. - -Héthársyné. – Te úgy jársz-kelsz itt, mint egy kis jockey. - -Elza. – Hát, tudod, ez az a hely, a hol a legotthonosabb vagyok. -Különben a papa hítt félre, hogy beszéljük meg Lightwooddal, ne -plöndzsöljük-e meg _Vittoria Colonná_t, s aztán elszaladt, nem tudom -hova. - -Héthársyné. – De milyen melegen vagy öltözve! Nincs terhedre ez a ruha? - -Elza. – Tegnapelőtt könnyü ruhában jöttünk ki s a második verseny után -haza kellett küldeni a bundáinkért! És ezt mérsékelt égövnek nevezik! De -menjünk fel, már viszik a lovakat. Nézd, ez itt _Kente Fente Sárika_. - -Héthársyné. – Hát ez a másik? - -Elza. – A melyiken Clemi ül? Ez _Wotan_. - -Héthársyné (menetközben). – Nincs valami jó tiped mára? - -Elza. – A kétéves handicapban a névtelen kancza. Apja _Galaor_, anyja -_Hajfürt elrablása_. Ez ki van eresztve. Hacsak a startgép keresztet nem -húz a számitásomra. De adok neked egy jó tanácsot. Egy krajczárt se tégy -a mi lovainkra. Ezek máskor se jönnek be, de most pláne auszer form -vannak. - -Héthársyné. – Fut lovatok ebben a versenyben is? - -Elza. – Igen, a 23-as, _The Winner_. Azért hivják _The Winner_nek, mert -soha se nyer. - -Héthársyné. – Nem bízol benne? - -Elza. – Szó sincs róla. Tégy a _Linczi fiú_ra, az a legreálisabb tét. -De, végre, itt a papa! - -Héthársyné. – Az ám, a jó Berzsenyi! - -Berzsenyi papa. – Báróné!… (Félre inti Elzát.) No? - -Elza. – No? - -Berzsenyi papa. – Mit gondolsz? - -Elza. – Mit mondott Lightwood? - -Berzsenyi pápa. – Azt mondta, hogy _Vittoria Colonna_ köhög, s hogy -_Wotan_nak sok a chance-a. Úgy vettem észre, hogy ő, titokban, _Wotan_t -fogadta. No? - -Elza. – Tudod-e, hogy _Mitugrász_ 39 és fél kilóval veszedelmes lehet? - -Berzsenyi papa. – Nagyszerű! Micsoda szemed van! Az imént véletlenül -rájöttem, hogy _Mitugrászt_ az utolsó pillanatban plöndzsölni fogják. -Tudod, a két jó orrú fiú. No, mit gondolsz? - -Elza. – Akkor hát ne várd meg, míg az odsza leesik. Tégy nekem is egy -százast. Azt hiszem, most még hatszorost is kapsz rá. _Linczi fiú_ heisz -favorit. Pá! - -Berzsenyi papa. – Pá! (El.) - -Elza (Héthársynéhoz). – Bocsáss meg, de… - -Héthársyné (a ki ezalatt az igazgató-jelöltjét protegálta egy öreg -grófnál). – Kérlek, magától értetődik. Ti nem mulatni jöttetek ide. De -nini az én Blankám! - -Blanka. – Báróné, te itt vagy!… Kérlek, engedd meg, hogy bemutassam -Rejtvényi urat. (Rejtvényi szalutál.) - -Héthársyné. – Jó. (Kegyesen bicczent egyet a fejével.) Mire tettél? - -Blanka (sugva). – _Kente Fente Sáriká_ra. Ez a jockeyk titkos tipje. -Rejtvényinek egy pinczér, a ki a jockeyk legjobb barátja, elárulta, hogy -a jockeyk ma ezzel a lóval egy nagy coup-t terveznek. Te még nem tettél? -Rejtvényi, menjen, s tegye meg a bárónénak… melyiket akarod? (Az emberek -össze-vissza szaladgálnak; a totalizatőr gépei csattognak, a bookmakerek -kiabálnak, jegyeznek, írnak, törölnek, s odakünn, az ezerhatszáz méteres -startnál egy ló magában röhög.) - -Elza (messzelátóval nézi a lovakat). – _Mitugrász_ nyugodt… Jesszusom, -start! (Csöngetés; a lovak beszaladnak, s az emberek kiabálják a lovak -neveit. Egy végre elszalad a birói páholy előtt, nyomában a többivel. -Általános elszörnyedés: The Winner!) - -Blanka. – Micsoda ló az? Melyik? A 23-as? Melyik a 23-as? - -Elza. – A miénk! - -Blanka. – _Kente Fente Sárika_? - -Elza. – Nem, _The Winner_, a papa lova! Istenem, Istenem, a papát meg -fogja ölni az öröm!… Gyere, keressük meg, mert félek, hogy valami baja -lesz az izgalomtól. Ó hála Istennek, nem lett rosszul, ott áll!… Papa, -kedves papa! (Apjának a keblére borul.) - -Berzsenyi papa (örömtől ragyogó arczczal, diadalmasan, a hogy Napoleon -állhatott volna Austerlitz után). – No, ugy-e, mit mondtam mindig?! - - - - -VIII. KARLSBADBAN. - -– Reggel hét óra; Puppnál. Berzsenyi papa egyedül ül egy első rangú -asztalnál s a _Pester Lloyd_ot olvassa. Két üres tojáshéj és egy -lábvizes teás-csésze; jelei, hogy Mr. Dewey a szolgaszemélyzettel kelt s -szokott búcsújárását már elvégezte. Blanka és Elza jönnek. – - -Berzsenyi papa. – No, hogy aludtatok? - -Blanka. – Kitünően, akár csak otthon. - -Berzsenyi papa. – Majd meglátjátok, mennyivel jobb itt, mint Ischlben. -Ischlben egész nap esik s nem lehet semmit se csinálni. Az ember folyton -a zenekart hallgatja és mindig megbolondul tőle. Itt roppant változatos. -Az ember fölkel, elvégzi a sétáját, ujságot olvas, ebédel, ebéd után egy -kis pihenőt tart s elolvassa az ujságot, azután egyet sétál, -megvacsorál, átfutja az esti lapokat, lefekszik és elalszik. Közben, a -változatosság kedvéért, az ember elmegy valahová, ha akar, vagy nem megy -el sehová, hanem ujságot olvas. Pompásan fogtok mulatni, meglátjátok. De -hol hagytátok a mamátokat? - -Blanka. – Elment előbb a templomba, csak aztán reggelizik. Tudod, neki, -ha valahová megérkezik, az első dolga az, hogy elmegy a templomba. Ma -különben a pápáért is imádkozni akar. - -Berzsenyi papa. – Hát mi baja a pápának? - -Blanka. – Tudod, ő már nagyon öreg. S a jó keresztény nem várja, hogy ő -szentsége éppen halálán legyen… - -Berzsenyi papa. – Jobb szeretném, ha a pápa imádkoznék anyádért; -anyádnak több szüksége van rá. - -Blanka. – Szerencse, hogy a mama nem hallja. (A leányok reggelizni -kezdenek). - -Berzsenyi papa. – Tudod, itt annyi mindenféle nemzetség, japán, kinézer -és mindenféle vallás van, hogy az olyan konzervativ ember is, mint én, -hat hétre felvilágosodásba esik. Itt van például egy született kinai is, -a von Blasewitz báró, monarkiánk pekingi követe; holnap be fogom magam -mutattatni neki. Azt hiszem, örülni fog, hogy megismerkedhetik velem; ha -Pekingben marad a szegény Ketteler báróval, most már nem örülne -semminek. Ő is megmondhatná nektek, hogy Karlsbadban nagyon jó. - -Blanka. – Mit csinál itt? - -Berzsenyi papa. – Nézi, hogy a gyermekei hogyan tanulnak szamaragolni. -Mit csináljon egyebet egy követ, ha élve marad? Azért, hogy valami dolga -legyen, mondhatom, egyelőre nem fog visszamenni Kinába. - -Blanka. – Ugy látszik, beteg gyomra mentette meg az életét. - -Berzsenyi papa. – Vagy inkább egészséges orra. Nekünk mindenesetre -elégtételül szolgálhat, hogy a mi követünk volt Pekingben a legkülönb -diplomata. Meg fogtok ismerkedni a családjával. Szeretem, ha olyan -embernek a családjával barátkoztok, a ki elmondhatja magáról, hogy ő -volt a legokosabb ember egész Ázsiában. Hát te mért vagy olyan szótalan, -kis tipelő galambom? - -Elza. – Attól félek, papa, hogy unatkozni fogok itt. Tudod, én még nem -vagyok úgy, mint a Blasewitz báró; nekem nem elég az, hogy élek… - -Berzsenyi papa. – Unatkozni? Már hogy unatkoznál itt? Itt lehetetlen -unatkozni. Látod, én már harmadik hete vagyok itt; család, társaság, -urak, lovak, mindenki nélkül, de az ember sétálgat, mások is -sétálgatnak… Akarod talán a _Pester Lloyd_ot? - -Elza. – Köszönöm, papa; nem kérem. - -Blanka. – Kitől van benne tárcza? - -Berzsenyi papa. – Azt nem néztem; gondolom Adolf Duxtól. Én csak a -csevegést olvastam az őszi búzáról, meg az Allerlei-t a német császár -beszédéről… - -Blanka. – Micsoda ember, ugy e papa?! Micsoda nagy ember! Ez a beszéd -igazán óriási volt. Az embernek csak úgy dobogott a szive, a mig -olvasta!… - -Berzsenyi papa. – Tudod, fiam, te nagyon szereted a költészetet és ez -nagyon illik egy fiatal leányhoz. De én már csak egy öreg konzervativ -vagyok, s én nem szeretem azokat a beszédeket, a melyektől a papirok -csak úgy bukfenczeznek lefelé. Én tisztelem a szép beszédet, leveszem -előtte a kalapomat, de legjobban azt a beszédet szeretem, a melyik -hasznos, ha nem is nagyon szép. - -Blanka. – A német császár nem tehet róla, hogy a papirok a háborúnak már -a hírére is leesnek. - -Berzsenyi papa. – Persze, hogy nem tehet róla. Én se tehetek róla. Senki -se tehet róla. Én csak azt mondom, hogy ha a német császár olyat -tósztozna, a mitől a papirok fölfelé ugrálnának, akkor még nagyobb ember -volna. Nem igaz? - -Blanka. – Nekem hiába beszélsz, papa; én szerelmes, igen, szerelmes -vagyok a német császárba. - -Berzsenyi papa. – Ne tedd azt, fiam; itt még a morganatikus házasság -lehetősége is ki van zárva. De itt jön jó anyátok. (Berzsenyi mama -megérkezik; Berzsenyi papa feláll és kezet csókol neki.) Szenvedő vagy -még, kedves Elizem? - -Berzsenyi mama. – Nem, már könnyebben lélekzem; csak a vasút zakatolása -nem ment ki a fejemből. Az este nem is vettem észre, Jacques, hogy -milyen jó színben vagy! - -Berzsenyi papa. – Igyál egy csésze teát, kedvesem. Nem akarsz egy -vánkost?… Garçon, egy vánkost! Meg egy tabouret-t! Egy tabouret-t is, -garçon! - -Elza (Blankához sugva.) – Attól félek, a papa rossz fát tett a tűzre. - -Blanka (Elzához, épp úgy.) – Ön is megtanulhatná végre: tisztelni a -szülőit. Még nem doktor kegyed, vagy mi? - -Berzsenyi mama. – Megint veszekedtek? Az első órában, hogy a papával -vagyunk? - -Berzsenyi papa (megpacskolja Berzsenyi mama kezét.) – Kedves, jó Elizem! - -Berzsenyi mama. – Milyen rég nem voltunk igy együtt, mindnyájan, s -idegenek nélkül! Miért is, hogy a nyár legnagyobb részét egymástól távol -kell töltenünk, ki erre, ki arra?! Ó Jacques, mostanában gyakran -gondolok rá, hogy szűkebb viszonyok között talán kellemesebben élnénk! - -Berzsenyi papa. – Valóban, kedves Elizem, csak a karlsbadi meeting -alkalmával élünk igazi bensőséggel teljes családi életet!… (A -leányokhoz:) – No, gyerekek, a mama most megreggelizik, aztán elmentek -valahová, vagy ujságot olvastok, ha akartok. - -Blanka. – Igaz, papa, neked még nem is mondtuk, milyen érdekes utazásunk -volt! - -Berzsenyi mama. – Igen, Jacques, képzeld, a vonatot, a melyen jöttünk… -soha se találnád ki, hogy ki vezette? - -Berzsenyi papa. – A vonatvezető? - -Berzsenyi mama. – De milyen vonatvezető! Lippe-Detmold Henrik, a -mingréliai fejedelem! - -Berzsenyi papa. – Hogyan? Tán elűzték trónjáról s most -lokomotiv-vezető?… - -Berzsenyi mama. – Nem. Csak műkedvelésből! Meg akarja tanulni ezt a -mesterséget. - -Berzsenyi papa. – És rajtatok tanul? Akkor vezeti a vonatot, mikor ti -ültök rajta? Látjátok, mindig szidjátok Pestet, de azt Pesten nem -engedik meg, hogy ilyen gyakorlatlan egyének vezessék azt a vonatot, a -melyen mások is ülnek. Én nem bánom, ha a mingrélai fejedelem -vonatvezetést tanul, de akkor tessék bábokat, viaszfigurákat ültetni a -kocsikba, ne az én családomat!… Mi bajod neked, Elza? - -Elza. – Szeretném, ha már kezdődnék a verseny. Olyan régóta ülünk itt. - -Berzsenyi papa. – Mért nem olvasol ujságot? - -Elza. – Mert nem érdekel. Mert könyv nélkül tudom, hogy mi van benne. -Azaz, hogy mégis… - -Berzsenyi papa. – Igen, nézd csak meg, leányom, mit tipel az ujság a -»Sprudel-Handicap«-re? - -Elza. – Papa, mondok én neked jobb tipet, csak már menjünk innen. - -Berzsenyi papa. – Nos? - -Elza (sugva.) – _Czaribrod_. De ne mondd meg Blankának, mert ha mindenki -megrakja: nagyon kevés osztalékot kapunk! - -(Fölkelnek, és elmennek valahová; a kik azonban nem akarnak, nem mennek -el, hanem ott maradnak és ebédig átfutják az ujságot.) - - - - -IX. SMEKSZEN. - -– Délután három óra. Berzsenyi mama, Blanka és Elza lakosztályukban -időznek, a _Grand Hôtel Tátragyöngye et Bristol_ban, a hol két szoba -előszobával és cselédszállással naponkint: »jöttünk-mentünk – száz -forint«. Berzsenyi mama a fűtött kályha mellett ül, télibundában; nyakán -indiai sál, lába lópokróczczal betakarva. Blanka és Elza, távolabb, -egy-egy puffon dideregnek. Blanka korcsolyázó öltözetében; egy matráczot -tart az ölében, térdét párnákkal bástyázta körül. Elza magára vette -összes ruháit, meg a szobaleány és a fogadó szakácsnéjának -barhet-alsószoknyáit; feje, válla plaidbe takarva, orra czinkét fogott. -Nyögnek. – - -Blanka. – Az orosz czár már a gonosztevőket se küldi Szibériába, és -nekünk itt kell lennünk! - -Berzsenyi mama (sír). – A jó isten megbüntet bennünket, hogy magára -hagytuk jó atyátokat! - -Blanka. – De hisz a jó papa maga akarta így! - -Elza (magában). – A jó papának megérkezett a barátnője. A jó papa -roppant zavarba jött. A _Marienbadi dij_ futásakor egyszerre csak azt -mondja nekem: »Fiam, ne beszéljetek itt magyarul, az nem előkelő.« De a -hölgy azért felfedezett bennünket, s iszonyuan kezdett kaczérkodni -velünk. Szegény papát a hideg lelte, de sehogy se tudott elexpediálni -bennünket. Már közel volt hozzá, hogy nekem, a bizalmasának, elmondjon -mindent, s megkérjen, hogy menjünk már pokolba, de szerencsére én még -idejekorán elértettem őt, és most itt vagyunk! - -(Szünet. Odakünn a zene _Sulamith_ból a Jajjajjajj!-t játszsza.) - -Berzsenyi mama. – Te, Elza, csengess a főpinczérnek. (Megtörténik; egy -negyed óra mulva a hívott megjelenik.) - -Főpinczér. – Parancs?… - -Berzsenyi mama. – Frédéric, fűtsenek be jobban. - -Frédéric. – Kérem alásan. Még egy kosár fa, igenis. (Előveszi a -jegyzőkönyvét, bejegyzi:) Detto, egy kosár fa, tiz forint. - -Berzsenyi mama. – Micsoda? - -Frédéric. – Tiz forint. Soknak méltóztatik találni, esetleg? - -Berzsenyi mama, Blanka (egyszerre). – Nem, nem arról van szó!… - -Elza. – Nem lehetne még egy kályhát állítani be ebbe a szobába? - -Frédéric. – Igenis, kérem alásan. Csakhogy a kályhásért be kell küldeni -Késmárkra. (Bejegyzi a könyvébe.) Kocsi Késmárkra és vissza 40 forint, -egy kályha beállítása 110 forint, összesen 214 forint. - -Elza. – Hogy mondja? - -Frédéric. – Soknak méltóztatik találni, esetleg?… - -Blanka. – Eh, nem arról van szó!… Ugyan kinek néz bennünket? - -Elza. – Hát a bőrünket nem méltóztatik lenyúzni, esetleg? - -Berzsenyi mama. – Jól van, elmehet. - -Frédéric. – Igenis, kérem alásan. (Bejegyzi.) Értekezés és service tiz -forint. (El.) - -Blanka. – Csak azt szeretném tudni, hogy mit keresünk mi itt, Smekszen, -ebben a farkasordító hidegben?! - -Elza (hidegen, sőt tulzás nélkül szólva, fagyosan). – Várjuk a postát. -Aztán valahol csak kell lennünk! - -Berzsenyi mama. – Talán már meg is jött a posta. - -Blanka. – Ha csak a hófuvás miatt el nem késett a vonat. - -Elza. – Vagy a postakocsist meg nem ették a farkasok. - -Berzsenyi mama. – Le kellene küldeni valakit a postaépülethez. - -Blanka. – Ugyan, mama, van lelked, ebben az időben?!… Egy kutyát is kár -volna kiverni a házból! - -Elza. – Van itt egy orosz szolga, az már hozzá van szokva ehhez az -időjáráshoz. - -Berzsenyi mama. – S talán jót tesz majd neki egy kis mozgás. Ujra -megindul a vérkeringése. - -Blanka. – De hátha megfagy, mig a postáról visszaér?!… - -Frédéric (benyit). - -Berzsenyi mama. – Frédéric, nem jött meg a posta? - -Frédéric. – Nem, a postással valami baj történhetett; ez már a negyedik -postás az idén. De egy levelet hoztak Nagyságod számára. A szolgabiró -ur, a kúrszalon körül vadászván, egy medvét lőtt; annak a szájában -találták meg ezt a levelet. - -Blanka. – Üdvözlet Karlsbadból!… A papa irása!… - -Berzsenyi mama. – Adjátok ide hamar. - -Frédéric (jegyez). – Egy levél kézbesitése, két és fél forint. - -Berzsenyi mama (felbontja a levelet és olvasni kezdi.) – Elza, Blanka, -menjetek át a másik szobába, hátha olyas valami van a levélben, a mi nem -tartozik rátok. - -Blanka. – Hát olvasd magadban, mama. - -Berzsenyi mama. – Az igaz. (Elolvassa a levelet.) - -»Kedves, jó Elizem! - -Nyugtatom folyó hó csütörtökrőli Ansichts-kártyádat, melyből örömmel -értesülök, hogy egészségetek hiánytalan, egyszersmind ajánlom -figyelmedbe, hogy a brómkálit ne hanyagoljad el, a mi pedig az -ülőfürdőket illeti, jól betartsd a szabványokat, mert jegyezd meg -magadnak, hogy egészséged nekem a legbecsesb. - -Eltekintve a háborus hirektől, meglehetősen egészséges vagyok; -emésztésem ötven százalékkal javult, s a mennyiben látnád a Sprudel és -sétáimnak hatását, igen örülnél neki. - -Elzának, k. leányomnak, mondd meg, hogy _Gay Lord_ Quexről -körülményesebb informácziót óhajtanék tőle, s mit szólna hozzá, ha ezen -telivérért magasabb összegű ajánlatot tennék? Egy pej heréltet, kit -akadályokra fogok kiképeztetni, név szerint: _Sleeping Car_, apja -_Slivovicz_, anyja _Vesztaszűz_, máris megvásároltam; örvendenél, ha -látnád ezen állatot, bár félszemére vak, s jelenleg köhög. - -A legszomorúbb a dologban az, hogy társaságom éppen nincsen, de egy sem, -mert magyar részről csak kereskedők s más ily egyének időznek itt, a -hozzámvalók közül pedig többen, jelesül a szerb király s mások már -tovautaztak. - -Természetesen minden gondolatomat ti birjátok, kedves jó Elizem, kivéve -a fölötte hűvös időjárásra irányulókat, melyek gyakori bosszúságokat -okoznak nekem. - -Ugyanis, midőn e sorokat irom, fűtött szobában ülök, s várom, míg a -kereskedésből egy uj szalmakalapot hoznak, mert az ide hozott összeseket -már elfújta a szél. - -És mit szólsz hozzá, hogy Budapesten most bizonyosan kellemes hőség -uralkodik, s nekem, az én Nádor-utczai Házamban, egy fürdőszobám van, -mely Budapesten egyetlen s oly magas Pénzösszegbe került, melyből mások -egy Házat épittettek volna?! - -Nem egyszer, midőn ezen velenczei tükrökkel, drága függönyökkel, -gobelinekkel és reliefekkel diszitett fürdőszobában, meztelenül -pillantottam meg magamat, a nimfák és fiatal Ámorok faragott képeinek -közepette, arra kellett gondolnom, hogy mit keresek én ebben a -mythologiában? - -Ezen esetben viszont arra kell gondolnom, mit keresek délután 2 órakor -Károlyfüreden, a hol hideg van, mikor helyesen Nádor-utczai Házamban -kellene lennem, a hol meleg van, s ezen kivül kényelmes fürdő, -nimfákkal, melyek közül egyet per 800 fl. Ö. W. kell számitanom?! - -Azon reményben zárom ezen sorokat, hogy üdülésteket kellemes és enyhe -időjárás könnyiti meg. - -Számtalanszor csókollak, kedves jó Elizem, úgyszintén Blanka és Elza k. -és jó leányaimat is, - -melylyel jegyzem magamat - -szerető, hű férjednek: _Jacques_. - -P. S. Czimem tegnaptól fogva: - -_Jacques de Berzsenyi_, - -_Carlsbad_, Villa Trallalla, - -mivel ablakaim a Hotel Erzherzog Rupprechtben szélnek feküdtek, én -ellenben sehogy se tudtam feküdni a czigányzene végett. - -Ölel és csókol a te hű - -_Zsakid_.« - -Blanka. – Mit ir a papa? - -Berzsenyi mama. – Szegény jó atyátok szintén igen fázik, és sokat -szenved a széltől. - -Blanka. – De hát miért is kell nekünk hol erre, hol amarra csavarognunk, -sorra járnunk a havasokat és glecscsereket, meg az összes többi -helyeket, a hol mindenütt olyan hideg van, mint a havasokon és a -glecscsereken?! Mért kell nekünk három hónapig vaczognunk, idegen -helyeken, zord villákban és gyalázatos hotel-szobákban, mikor szépen -otthon csücsülhetnénk, s legalább kényelemben volnánk?! - -Berzsenyi mama. – Ne beszélj ilyeneket, Blanka, mikor tudod, hogy a papa -egészsége, meg az enyim, ezt megköveteli. Aztán meg mit beszélnének az -emberek szegény jó atyádról, ha júliusban Budapesten ülnénk?! - -Blanka. – De ha már okvetetlenül nyaralnunk kell valahol: mért nem -nyaralunk Kairóban? Ott talán nem fáznánk ennyire? - -Berzsenyi mama. – Látod, ezzel már mondasz valamit. Ha jól meggondolja -az ember… - -Elza. – Naiv leány, és te még hiszel Kairóban? - -Berzsenyi mama. – Az igaz; lehet, hogy nyáron még ott is hideg van. - -(Tovább vaczognak. Kinn csöndesen hull a hó s lassankint teljesen belepi -a _Tátragyöngyé_t. Végül már csak a tetőzet látszik ki a hótakaró alól.) - - - - -X. ÁLLAMTITKOK. - -– Történik: Karlsbadban. Berzsenyi papa, a ki reggeli sétáját végzi, -találkozik egyik kedves barátjával: Milosanácz urral. – - -Berzsenyi. – Á, itt jön az én kedves barátom, von Milosanácz. Nos, hogy -szolgál egészsége, kedves von Milosanácz? - -Milosanácz (meg akarja mondani). - -Berzsenyi. – Különben az mindegy. És ő felsége, az én kegyes jóakaróm, -Arzén király? Tegnap este nem volt szerencsém az ebédnél. Önt is -nélkülöztük, kedves ezredes. Az én kedves barátom, Blasewitz báró is -megjegyezte, hogy a kit fölötte nélkülözünk, az a kedves Milosanácz -ezredes. Szeretném, ha a felség ma délben… - -Milosanácz. – Hogyan? Ön még nem tudja?… (Titkolózva:) Ő felsége tegnap -este hirtelen elutazott! - -Berzsenyi (megilletődve). – Áh! - -Milosanácz. – A mindjárt megérkező bécsi lapok már tele lesznek ezzel a -szenzáczióval. Addig persze államtitok. - -Berzsenyi (türelmetlenül). – Csak mondja, mondja! - -Milosanácz (sugva). – A fiatal Tódor király feleségül akarja venni a -kedvesét. A minisztérium lemondott, az albán főváros forrong, ő felségét -sürgősen haza hívták. - -Berzsenyi (megdöbbenve). – És ő felsége azonnal vasútra ült? - -Milosanácz. – Igen, azóta már meg is érkezett Bécsbe. - -Berzsenyi. – Bécsbe? Ne tartson semmitől. Nálam el lesz temetve a dolog. - -Milosanácz. – Háromnegyed tizenegyig még államtitok. Szóval ő felsége -nem utazott Albániába; Bécsbe ment, egyenesen Bécsbe. - -Berzsenyi (sugva). – Az udvarhoz? - -Milosanácz (sugva). – Nem. - -Berzsenyi (sugva). – Titok, hogy hova? - -Milosanácz (sugva). – A hôtel Erzherzog… - -Berzsenyi (sugva). – Ne mondja ki, már tudom. Persze incognito? - -Milosanácz (sugva). – Mint Piaszter gróf. - -Berzsenyi (álmélkodva). – Hallatlan, hallatlan! Na, hogy mi minden -történik manapság! Ezek a fiatal emberek!… Képzelem az apa fájdalmát. És -mit csinál Piaszter gróf (sugva) Bécsben? - -Milosanácz. – Tárgyalásokat folytat az albániai vezető elemekkel. A -helyzet súlyos, nagyon súlyos. De azt hiszem, Piaszter gróf azóta már -összeköttetésbe lépett az albán nemzeti bankkal. Mindössze harminczezer -frankról van szó. - -Berzsenyi. – Ezt a harminczezer frankot nem értem. - -Milosanácz. – Harminczezer frank mindig érthető. Piaszter grófot szíven -találta a csapás. Mikor elolvasta a táviratot, leroskadt karosszékébe, s -pár perczig érthetetlen szókat hebegett… De aztán erőt vett magán, -letörölgette könnyeit, s gyönge hangon, mint a ki egyszerre tiz -esztendőt vénült, így szólalt meg: »Fiaim, telegrafáljatok az albán -nemzeti banknak… én olyan gyönge vagyok, hogy a tollat se birom a -kezembe venni!… Ó, ez a hálátlan fiú, ez a hálátlan fiú!… Harminczezer -frankot küldjenek, de táviratilag.« - -Berzsenyi. – Ne folytassa, megreped a szivem! De a harminczezer frankot -még mindig nem értem. - -Milosanácz. – Képzelheti, ez az irtózatos csapás!… Piaszter grófnak most -utaznia kell, erre-arra, megbeszélni a hívekkel a helyzetet. S a többi, -s a többi; a harminczezer frank nem is lesz elég. A gyász mindig pénzbe -is kerül. - -Berzsenyi. – Vagy úgy! Persze, persze. Na, ön alaposan meglepett -engemet, kedves von Milosanácz. Micsoda ujság, micsoda ujság! Kérem, ha -írni talál Piaszter grófnak… - -Milosanácz. – Éppen a telegráf-hivatalba indultam. Egy siffrirozott -sürgönyt küldök neki; magamnak kell papirra tennem. - -Berzsenyi. – Kérem, közölje vele az én mély részvétemet is. - -Milosanácz. – Mindenesetre. De itt vagyunk a telegráfhivatalnál. Tehát -háromnegyed tizenegyig… ugy-e? - -Berzsenyi. – Legyen nyugodt. A mi államtitok, az államtitok. (Kézfogás; -Milosanácz el.) Hm, hm. (Eltünődik magában). Valóban, az uralkodás néha -fölötte terhes gondokkal jár. Ilyenkor látja az ember, hogy az egyszerű -magánzásnak is megvannak a maga előnyei. De nini, az én kedves barátom, -a kedves von Huber! Jó reggelt, kedves von Huber. S ő exczellencziája, a -kedves Flórián von Blasewitz báró? - -Von Huber (sugva). – Nem hallotta? - -Berzsenyi (sugva). – Mit? - -Von Huber (sugva). – Ő Exczellencziája a déli gyorssal elutazik. - -Berzsenyi (megdöbbenve). – Ah! - -Von Huber (mint fentebb). – Egyenesen Polába. Megy Kinába, az első -hadihajóval, a melyet hirtelenében fel lehet szerelni. - -Berzsenyi. – Kinába, a hol minden választékosság nélkül gyilkolják az -európaiakat! De hisz ez annyi, mint a halál torkába rohanni! - -Von Huber (mint fentebb). – A császár parancsára. A császár szigorúan -gondolkozik erről a dologról. Olyan súlyos viszonyok közepette, mint a -minők Pekingben vannak, a nagykövetnek helyén kell lennie. S valóban, ő -Exczellencziája, tekintettel a zavaros helyzetre, kissé hosszasan vette -igénybe szabadságát. - -Berzsenyi (elhülve). – De hisz akkor ő Exczellencziáját… aligha látjuk -többé! - -Von Huber. – Megeshetik. De bizzunk istenben. - -Berzsenyi. – S miben reménykedik ön, kedves von Huber? Nagyon -lekötelezne, ha megmondaná. - -Von Huber (a látóhatárt kémlelve). – Na, tudja kedves von Berzsenyi, -mindent nem lehet kiszámítani, de annyi véletlen jöhet közbe… tudja, ezt -csak én képzelem így… az ember lekésik a vonatról; még egyszer lekésik a -vonatról; a vonatról, végre, háromszor is le lehet késni, abban nincs -semmi természetellenes… aztán az ember lekésik a hajóról… aztán késhetik -a hajó is… viharok a tengeren… a hajó eltévedhet Borneóba… vagy az ember -Takuban sárgalázt kap, a mikor persze nem lehet tovább menni, Pekingbe… -Bizzunk istenben. - -Berzsenyi. – E szerint ön reményli, hogy a jövő nyáron viszontlátjuk ő -Exczellencziáját? - -Von Huber. – Engem soha se hagy el hitem az isteni gondviselésben. - -Berzsenyi. – Igaza van, kedves von Huber. A vallás az ember legfőbb -kincse. - -Von Huber. – Nagyon örülök, hogy ebben egyetértünk, kedves von -Berzsenyi. De nem jön reggelizni? - -Berzsenyi. – Én már reggeliztem. Különben is ez az ujság úgy megzavart!… - -Von Huber. – Tehát a viszontlátásra! - -Berzsenyi. – A viszontlátásra! (Kézfogás; von Huber el.) Se Arzén -király, se Flórián von Blasewitz báró!… A barátaim elutaznak, s én itt -üljek család, megfelelő társaság, minden nélkül, egyedül?!… Hé, jöjjön -csak, Poszpisil! Maga, maga! Nézze, szaladjon el az én portásomhoz, és -hozza el nekem az én menetrendemet! - - - - -XI. NAPKELET GYÖNGYE. - -– A lóversenytéren; lenn, a nyergelő körül. Az első futásnak vége; az -»all right« után Berzsenyi papa és manager-e, az őrnagy, le s fel -sétálnak a pázsiton, orrukat a földre irányítva, s kezüket hátul, a -derék táján, összekulcsolva. Oldalukon két roppant messzelátó, melyekkel -ellátni a holdba. – - -Berzsenyi. – No? - -Az őrnagy. – Kann sein, kann sein. - -Berzsenyi. – Ja, olyan okos én magam is vagyok. De ha én hatvanezer -forintot fizetek évenkint azért, hogy tudjam, mikor feküdjem egy lóra -egy százassal, akkor szeretem tudni, hogy így vagy úgy néz-e ki a dolog? - -Az őrnagy. – Ha azt hiszi, hogy ehhez csak pénz kell, akkor kínáljon a -lovaknak is pénzt; talán hamarabb bejönnek. - -Berzsenyi. – Ön különösen jön elő nekem, őrnagy úr. Az én leányom, a -kisebbik kisasszony, kiszámítja nekem a papiron, hogy az ezernégyszáz -méteres eladóversenyben az én lovamnak, a _Kandur_nak, számtalan -hausse-akkal kell elsőnek bejönnie, és mi lesz? _Kandur_ számtalan -baisse-ekkel jön be, mint rossz utolsó. Jó, velem lehet beszélni. Szó -sincs többet _Kandur_ról, csak azt kérdezem öntől: Legyen, de mi van a -vigaszdijjal? Erre ön azt feleli nekem: »Ná, szo und szo!…« Ön meg fog -engedni, de ez nekem kevés a pénzemért. - -Az őrnagy. – Tudja, erre azt mondhatnám, hogy: vegyen a pénzéért búzát, -az jobb űzlet. De nem mondom, mert én mindenkivel szemben és minden -körülmények között perfektül udvarias vagyok. Azért azt mondom, hogy ha -a ló rossz munkát végez, nem _fit_, kövér, köhögős, rossz lábú, -_roarer_, orrvérző, ideges, pókos, _rogue_, mi egy s más, ha a _trainer_ -szamár s a jockey gazember: ön csak csináljon nekem családi jeleneteket, -ennek mind a _manager_ az oka. Legalább ön ezt mondja, s önnek értenie -kell ehhez, mert pénzt tesz bele. - -Berzsenyi (magában). – Hogy’ vágnám pofon ezt az embert, ha nem félnék, -hogy előbb ő vág pofon! (Fenn). Ne kapjunk hajba, kedves őrnagy, mert -akkor kivel vacsorálok? Remélem, velem tart? (Magában). Ha valaki -megmondaná nekem, de úgy, egész bizonyosan, hogy ennek az én kedves -barátomnak miért kellett kvietálnia, nem sajnálnék az illetőtől egy -ezrest. - -Az őrnagy. – Nagyszerű! Előbb össze-vissza sérteget, s most ki akar -békiteni egy vacsorával! De hát tulajdonképpen kinek néz ön engem? Azt -hiszi talán, hogy a köztünk lévő szerződés… - -Berzsenyi (ijedten). – Hogy én sértegettem volna önt? Ments Isten! -(Magában). Ki kell engesztelnem, mert még provokál. (Fenszóval). Hogyan -jusson eszembe ilyesmi, pár nappal azelőtt, a midőn meg kell ujitanunk a -szerződésünket?! - -Az őrnagy (látható elégtétellel). – Jól van, hisz én értem és ismerem -önt. (Előkelően). Tudom, hogy ön kissé hirtelen, de azért jó pajtás. -(Szigoruan). De nem szerettem volna, ha valaki hallván a -vitatkozásunkat, félreérti a kettőnket összekötő viszonyt. - -Berzsenyi. – Ne is beszéljünk többet a dologról. Együtt vacsorálunk, -megállapítjuk az uj szerződést, és vége. Beszéljünk inkább arról, nem -volna-e jó egy amerikai jockeyt szerződtetni? Egy szerecsent vagy egy -indiánust? Végre is az én pénzemért olyan jockeyt kapok az én lovamra, a -milyet akarok. Egy olyat kellene, a ki a fején ül a lónak. Ha már nem -nyerünk, legalább bámulják meg a jockeyt. - -Az őrnagy (gúnyosan). – Ezt a kisasszonytól kellene megkérdeznie; úgyis -ő igazgatja az istállót. - -Berzsenyi (mérgében egy nagyot nyel). – Sajnálattal látom, hogy ön ma -fölötte ingerült. Remélem, a souper majd jobb kedvre hangolja. -(Halkabban). Hölgyeket is hívok. Ebből is meggyőződhetik róla, mily -teljes bizalommal vagyok ön iránt. - -Az őrnagy. – Vigyázzon, kompromittálni fogja magát. Az imént is többen -észrevették, hogy Miss Bess szinte nyiltan integetett önnek. - -Berzsenyi. – Ó, sokkal diszkrétebb társaságról van szó. Egy hölgy, a ki -a nővérével lesz jelen, gardirozva, és mi ketten, pont. Az egyik hölgy -gardirozza a másikat, a másik hölgy gardirozza az egyiket; ez csak -illedelmes dolog, nem igaz? - -Az őrnagy. – S Miss Bess? Ennek a történetnek már vége? - -Berzsenyi. – Azt nem mondhatnám, de ma reggel elhatároztam, hogy -megszakítok vele minden összeköttetést. - -Az őrnagy. – Lári-fári. - -Berzsenyi. – Mondom, hogy elhatároztam és pedig egy költemény hatása -alatt. - -Az őrnagy. – Hogyan? Ön verseket is olvas? - -Berzsenyi. – Kizárólag előkelő személyektől, igen. A pápa ő szentségének -például minden versét elolvasom, a mióta szerencsém volt ő szentségéhez. -Most is az ő verséről van szó, melyet Heracleus irói néven tett közzé, -latinul; Miss Bessnél olvastam, az én ujságomban. Olvasta ön is? - -Az őrnagy. – Nem. - -Berzsenyi. – Ez a vers engem gondolkodóba ejtett. Igy kezdődik: -»Gyönyörök fertőjébe vakon miért rohansz, oh Rúfusz? S kéjvágygyal miért -szedegetsz tiltott gyümölcsöt?« Az ujság megjegyzi, hogy ő szentsége ezt -egy tudós, jeles és vallásos barátjához irta, a ki lelépett az erény -ösvényéről. Azt kérdeztem magamtól… - -Az őrnagy (gúnyosan). – Vajon ki lehet ez a tudós, jeles és vallásos -férfiu? Valóban, nincs kizárva, hogy önről van szó. - -Berzsenyi. – Nem. Nem az jutott eszembe. Hanem az, hogy: micsoda világot -élünk ez idő szerint! Egy jeles, tudós és vallásos férfiu, a ki már a -multjánál fogva is számíthat minden diszkréczióra, véletlenül belép a -gyönyörök fertőjébe, s tessék, ezt azonnal tudja az egész világ, még -maga a pápa is megtudja! Az ember nem nyithat be egy szeparéba, a -nélkül, hogy ennek a híre fel ne hatoljon a legmagasabb körökig. Hát nem -borzasztó ez?… De nini, kit látok? Ott megy az én karlsbadi barátom, II. -Boris, vagyis jelenleg Maravedi herczeg, a multban úgynevezett Napkelet -Gyöngye, a száműzött illyr király! Ez bezzeg nem törődik vele, hogy a -pápa megtudja a viselt dolgait!… Pardon, kedves őrnagy, de üdvözölnöm -kell őt. (Elhagyja az őrnagyot s oda siet az ex-uralkodóhoz.) Sire, -fogadja legalázatosabb hódolatomat! - -Napkelet Gyöngye (öreg, elhízott s egy kicsit kopott). – Jó napot, -kedves De Berjeine, jó napot! Minő szerencsés véletlen hozza önt ide? Ez -igazán megelégedésemre szolgál. Tudja-e, hogy miért jöttem Budapestre? -Egyes-egyedül azért, hogy önnel találkozhassam! - -Berzsenyi (rosszat sejtve). – Hogyan, csak azért szerencséltet -bennünket, hogy legigazabb hivével értekezhessék? De minek köszönhetem e -kegyet? - -Napkelet Gyöngye. – Tudja, némi differencziáim vannak Illyriával. Egy -váratlan politikai konfliktus következtében nem akarják folyóvá tenni -királyi tűzoltó-főparancsnoki és főpostamesteri nyugdijamat. De mindezt -részletesebben el fogom mondani holnap, az ön irodájában. Szóval, így -szólok magamban: van nekem egy barátom Budapesten, a kedves De Berjeine; -ő bizonyára segítségemre lesz egy nagyobb szabásu pénzügyi műveletben, -addig is, mig Illyriával lebonyolíthatom ügyeimet. A hogy ez eszembe -jut, vonatra ülök; a déli vonattal megérkezem s igy okoskodom: ha -szerencsével járok, a versenyen is megtalálom emberemet, kössük össze a -hasznost a kellemessel, s ime itt vagyok. Remélem, nem csalódtam önben? - -Berzsenyi (elkomorodva). – Semmiesetre, semmiesetre. - -Napkelet Gyöngye. – Megvallom, bizton számítottam önre, de azért -kellemes, hogy ön minden nehézség nélkül rendelkezésemre bocsátja magát. - -Berzsenyi (a távolba mélyedő tekintettel). – Persze, mig nem tudom, hogy -miről van szó, nem vállalhatok garancziákat; de ha személyesen nem is -lehetnék szolgálatára, mindenesetre rajta leszek, hogy egy pénzügyi -csoportot hozzak össze, a mely kétségtelenül… Nem, én nem hagyom cserben -a barátaimat. - -Napkelet Gyöngye. – Elvégre egyelőre mindössze ötvenezer forintról van -szó, a mi sokkal csekélyebb összeg… - -Berzsenyi (savanyúan). – No, kérem, tekintettel a pénzpiacz mai -kedvezőtlen helyzetére, ez éppen nem megvetendő összeg. De majd -meglátjuk, majd meglátjuk. - -Napkelet Gyöngye. – A boszantó csak az, hogy a készpénzt, a melyet -magammal hoztam, mindjárt az első versenyben elvesztettem. - -Berzsenyi (ridegen). – Ez kellemetlen, igazán kellemetlen. - -Napkelet Gyöngye. – De sebaj, mert hisz a kedvező véletlen épp a kellő -időben hoz össze bennünket, s ön addig is, mig a dolgot nyélbe üthetjük, -szives lesz, mondjuk, ötezer forinttal, kisegíteni e boszantó -helyzetből, hogy tovább játszhassam… - -Berzsenyi (fagyosan). – Vigasztalhatatlan vagyok, hogy e csekélységgel -sem állhatok e pillanatban szolgálatára, de magam is elvesztettem a -nálam lévő összeg legnagyobb részét, azért nem fogja rossz néven venni… - -Napkelet Gyöngye. – Mégis, mennyi az, a mennyit nélkülözhet? - -Berzsenyi (bosszusan). – Ezer forintot átnyujthatok önnek, ha éppen -kivánja. - -Napkelet Gyöngye. – Az is több semminél; a fő az, hogy tovább -játszhassam. - -Berzsenyi (kotorász a tárczájában). – Úgy látszik, annyi sincs már -nálam. (Rövid lelki küzdelem után). De nem, egy még van. Tessék, kérem; -de ne tegyen a lovamra, mert elveszti. - -Napkelet Gyöngye. – Köszönöm. S holnap… holnap mikor találhatom? - -Berzsenyi (lenézéssel). – Mondjuk kilenczkor, vagy tizkor. Tiz és -tizenegy között mindenesetre. Igen, legkésőbb tizenegyig okvetlenül fel -fogok kelni. - -Napkelet Gyöngye. – Tehát a viszontlátásra. - -Berzsenyi. – Jó napot, kedves barátom. (Napkelet Gyöngye el.) Ez az -ember előttem halott! - -(Az ötödik futam után:) - -Berzsenyi (magában). – Ki akartam nyerni a souper-t, s elvesztettem -nyolczezer forintot. Mennyire igaza van a pápának! Kellett neked ez, oh -Rúfusz? - -Napkelet Gyöngye (ifjan, ruganyosan, fölségesen). – De Berjeine! De -Berjeine! - -Berzsenyi (megdöbbenve). – Ez az ember nyert! (Oda siet). Parancsol? - -Napkelet Gyöngye. – Nézze, kedvesem, az ezer forintja. Fogja. - -Berzsenyi (zavarodottan.) – Sire, végtelen boldogságtól foszt meg… - -Napkelet Gyöngye. – No, vegye el már, kérem. Sikerült levetkőztetnem a -bookmakereket. 60,000 forint plusz. - -Berzsenyi (kétségbeesetten). – De azért meg fogja engedni felséged, hogy -holnap legalázatosabb tiszteletemmel együtt rendelkezésére bocsáthassam -ama csekélységet?… - -Napkelet Gyöngye (hanyagul). – Még nem tudom; még egy kis számítást kell -csinálnom. De majd meglátjuk, majd meglátjuk. - -Berzsenyi (esengve). – S kegyes lesz megtisztelni szerény hajlékomat? E -nap, felséges uram, örökké emlékezetes lesz… - -Napkelet Gyöngye (utólérhetetlen kézmozdulattal). – Jól van, de -Berjeine, jól van. No, isten áldja meg. (Kegyesen int és el.) - -Berzsenyi (földig hajolva). – Felség! (Fölegyenesedik s hosszasan néz az -ex-uralkodó után.) Micsoda ember! Mily igazán királyi férfiú! A lovagok -dísze, virága! sans peur et sans reproche! Hja, a származás! Nincs -nagyobb dolog, mint a származás. Beszéljenek a fűszeresek akármit, -ezeket az embereket mégis csak más fából faragták! - - - - -XII. KIT VAGY MIT IRIGYEL ÖN? - -– A Nádor-utczában. Blanka saját külön szalonja. Blanka és Elza. Blanka -idegesen jár le s fel; Elza, szemben az állótükörrel, egy -chaise-longue-on dülöngél s Marcel Prévost _Erős szűzek_ czimű regényét -olvassa. – - -Elza (a tükörbe néz:) – Te, Blanka! Tudod-e, mi jutott eszembe? - -Blanka (érdeklődve megáll:) – No mi az? Mondd hamar; ne tégy még -idegesebbé! - -Elza (álmodozva:) – Az jutott eszembe, hogy ha én anyai örömökhöz jutok, -tulajdonképpen nagyon csunya asszony leszek. - -Blanka (dühösen:) – Ugyan, kérlek, hagyj békén! Azt hiszed, jó kedvem -van?! Ha minden áron froczlirozni akarsz, legalább válaszd meg az -időpontot. Akkor aztán beszélhetsz tőlem akármi szamárságot. (Szünet. -Blanka folytatja a sétáját; Elza mind a két könyökét a chaise-longue-ra -támasztva, megint neki esik a Prévost-regénynek.) - -Elza. – Hja, hja! - -Blanka. – Gyönyörü poziturát választottál, az igaz. (Századszor néz ki -az ablakon.) Ah, végre! - -Elza (felugrik:) – Jön? - -Blanka. – Igen. (Szünet; bejön a szobalány.) - -A szobalány. – Rejtvényi úr van itt… - -Blanka. – Jöjjön, jöjjön. (A szobalány el; ismét egy kis szünet, s -megjelenik Rejtvényi.) - -Rejtvényi. – Kezeiket csókolom!… - -Blanka. – Köszönöm, hogy eljött… ön az én egyetlen barátom! Egy nagy, -nagy, nagy szivességet kérek öntől!… - -Rejtvényi (úgy hajlik meg, mint Odiot Maxime, Champcey márki, a Szegény -ifjú, Laroque Margit előtt.) - -Elza. – Remélem, jól töltötte a nyarat? A _Szeczesszió_t minden héten -elolvastuk. - -Blanka. – Nem veszi rossz néven, ugy-e?… de a dolog nagyon sürgős!… - -Elza. – Elég az hozzá: mi kaptuk meg a 89-ik számu ívet! - -Blanka. – Kérlek, igy Rejtvényi soha se fogja megérteni. Röviden: még -ma, azonnal felelnünk kell arra a kérdésre, a melyről talán már hallott: -»Kit vagy mit irigyel ön?«… - -Rejtvényi. – Ah, úgy rémlik, mintha olvastam volna erről!… de… - -Elza. – Igen, ön jól emlékszik. Argyll herczegné intézte ezt a kérdést -az uralkodó házak tagjaihoz, a kik meg is feleltek rá, s ez benn volt az -ujságokban. Sajnos, a mi kérdésünk nem _echt_, csak _contrefaçon_. - -Blanka. – Kérem, ne hallgasson rá. Ugyanarról a kérdésről van szó, -csakhogy ezt most Reuss herczegné intézi a maga kis köréhez, és az e -körrel összeköttetésben álló családokhoz. - -Rejtvényi. – Reuss herczegné? - -Elza. – Igen, XXXVII. Reuss Egon herczegné, a detmold-strelitzi uralkodó -nagyherczeg felesége. Tudja, a kik haragban vannak Vilmos császárral!… -Biztosan olvasta annak idején… A császár meghagyta, hogy a tisztek ne -köszöntsék a nagyherczegi családot… - -Rejtvényi. – Hogyne, hogyne!… - -Blanka. – A nagyherczegné úgynevezett lavinaíveket küldött szét. Ő maga -tizet; a tiz czimzett mindegyike kettőt-kettőt; a húsz másod sorban -czimzett ismét kettőt-kettőt, végül ez a negyven egyet-egyet. Összesen -tehát száztiz ívet küldtek szét, többnyire Európában, de egyet-egyet -kaptak a Vanderbiltek, a Gould-ok és Astorok is. Magyarországba négy ív -érkezett. Egyet kapott Mancsi grófné, egyet Geksi herczegnő, egyet -Gyurka őrgróf, egyet mi. (Arcza lángba borult s tekintete, mint -csillagfényes éj.) - -Rejtvényi (illő hódolattal:) – Áh! - -Blanka. – Elképzelheti, hogy némi gondot fordítunk a válaszra. A dolog -azonban sürgős; az ívet még ma vissza kell küldenünk. Szóval, szükségem -van az ön tanácsára. - -Rejtvényi. – Hálás vagyok érte, hogy ennyire megtisztel. - -Blanka. – Ugy-e megfogalmazza nekem a feleletet? És mindjárt, azonnal? -Nem képzeli, mily lázassá tesz a nyugtalanság!… Értheti, hogy ilyen -társaságban nem akarok szégyent vallani. - -Rejtvényi. – Csakhogy… őszintén megvallva… nem olyan könnyü megtalálnom -a kellő feleletet!… Bele képzelhetem-e magam az ön helyébe? Könnyű volna -megmondanom, hogy én kit írigylek vagy kit fogok írigyelni, de kit és -mit irigyelne ön? - -Blanka. – Ó, istenem, ne beszéljen léhaságokat ilyen komoly pillanatban! - -Rejtvényi. – Kérhetek némi gondolkozási időt? egy órát? - -Blanka. – S akkor, egy óra mulva, el fogja küldeni? - -Rejtvényi. – Igen. - -Blanka. – Kezet rá! De siessen! Menjen egyenest haza és zárkózzék be, -hogy senki se zavarhassa. – Menjen kocsin; a mig leér a lépcsőn, -befognak… Akarja? (Csenget.) - -Rejtvényi. – Csak azt szeretném, ha némi utbaigazitást adna a felelet -irányát illetőleg. - -Blanka. – Nem bánom, akármint lesz, csak valahogyan hozza bele a -jótékonyságot. Tudja, a jótékonyság olyan, mint a fekete öltözet, mindig -jól ruházza az embert. - -Elza. – S nem baj, ha nem leszünk elmések, ez már _démodé_; a fő az, -hogy előkelőek legyünk, rémesen, dohosan előkelőek! - -Blanka. – Ugyan, kérlek, gondold meg, hogy nem érünk rá a vicczeidet -meghallgatni!… (Rejtvényihez.) Tehát számíthatok rá? - -Rejtvényi. – Egy óra mulva itt lesz. - -Blanka. – Köszönöm, nagyon köszönöm, kedves barátom! (Rejtvényi el; -Blanka kikiséri és visszajön. Elzához.) Megint olyan voltál, mint egy -utolsó rangu csirkefogó. - -Elza. – Nem aspirálok az első rangra. Különben csak azért szóltam bele -az üzletedbe, mert nem szeretném, ha ez a mafla elbizná magát. - -Blanka. – Találj ki valami okosat, s akkor nem szorulunk rá. - -Elza. – Ha engem kérdeznének, én tudom, hogy mit irnék. - -Blanka. – Halljuk hát ezt a bölcseséget. - -Elza. – Azt irnám: »Egyes-egyedül a Longfellow leányait irigylem, a -kiket a rézbőrüek felavattak tiszteletbeli indiánusokká. A jól öltözött -emberek közül csakis ők azok, a kik nem kénytelenek czivilizált emberek -módjára viselkedni.« - -Blanka. – Úgy látszik, a vicczeidet már a Longfellow leányaitól -tanultad. Nem lepne meg, ha valaki kiderítené, hogy annak idején -sziú-indiánok jártak az állatkertben s a mama megcsodálta őket. - -Elza. – Szeretem, hogy mértéket tartasz a pikantériában. - -Berzsenyi mama (bejön.) – Már megint veszekedtek? - -Elza. – Csak enyelgünk. - -Blanka. – Találgatjuk, hogy mit kellene irni. (Berzsenyi papa is -megjelenik.) - -Berzsenyi mama. – Én már gondoltam valamit, de a ti atyátok nem hagy -engem helyben. Azt gondoltam, hogy: »Mindenkit irigylek, a ki szegény.« -Ez hasonlít ahhoz, a mit ő felsége írt, és, például, kinek lehetne -kifogása, ha valaki a szegényeket irigyli?! Aláírás: Berzsenyi Zalán, -mert Jacques, az magyarul Zalán, nem igaz? - -Berzsenyi papa. – De hát irigylem én a szegényeket?! Miért irigyelném én -a szegényeket?! - -Berzsenyi mama. – De hát ki kivánja, hogy irigyeld a szegényeket? Egy -szép mondásról van szó, ennyi az egész. - -Blanka. – Nem mama, ez nem jó. Fitogtatni a pénzt, fuj… S ez kétszeresen -nevetséges volna ott, a hol a Vanderbiltek, az Astorok és a Gouldok is -nyilatkoznak. - -Berzsenyi papa. – Aztán meg nincs benne a pápa. - -Berzsenyi mama. – Nem értem, hogy mit akarsz a pápával. - -Berzsenyi papa. – Ha egy Astorhoz, vagy egy Van derbilthez olyan szives -lett volna ő Szentsége, mint a milyen szíves volt mihozzánk, mit szólsz -hozzá, lehetne-e birni egész Amerikával?! A pápa nevét ott olvasnátok -minden plakáton. Aztán ez, engedjétek meg, másképpen nézne ki, mintha -azt írjuk, hogy irigylem a Policzert, mert jó étvágya van. - -A szobalány (levelet hoz). – Rejtvényi urtól. - -Blanka. – Adja, adja. (Felbontja a levelet). Ah, ez csakugyan nem rossz! -»Irigylek mindenkit, a ki letörölhette azt a könnyet, mely előttem -rejtve maradt.« - -Elza. – Nagyon szép; kár, hogy egy csepp értelme sincs! - -Blanka. – Annyi értelme van, a mennyit akarsz. - -Berzsenyi papa. – De nincsen benne a pápa. - -Berzsenyi mama. – A pápát bele lehet venni. Azt lehet mondani, hogy: -»írigylek mindenkit, a ki annyi könnyet töröl le, mint a mennyit ő -Szentsége…« - -Berzsenyi papa (kiegészíti:) – … »a minek tanuja voltam«, mondjuk: -»többször tanuja voltam«. S aztán hozzá kell tenni, hogy: »és ki -csekélységemet több izben kitüntette.« - -Blanka. – De, papa, igy a parvenük beszélnek! - -Berzsenyi. – Akkor hagyd ki, fiam, a világért se akarok semmi -félreértést. - -Elza. – Én, ha nektek volnék, azt irnám, hogy: »irigylek mindenkit, a -kinek nem kell albumba irnia.« - -Berzsenyi. – Látod, kis leányom, ez sokkal komolyabb dolog, mint te -képzeled. Jegyezd meg magadnak, gyermekem, hogy az életben számos komoly -dolog van, a melyekre te nem is gyanakodol. - -Elza (magában.) – De gyanakodom. - -Blanka. – Nem ragaszkodom a Rejtvényi fogalmazásához, de a »könnyek« -határozottan tetszenek nekem. - -Berzsenyi. – Semmi kifogásom a könnyek ellen; ha a könnyek az orosz -czárnak nem derogáltak, miért derogáljanak nekem? De szeretném, ha -helyet szorítanál a pápának, persze úgy, hogy ez ne legyen feltünő, a -világért se legyen feltünő! - -Berzsenyi mama. – És talán be lehetne venni a szegényeket is… - -Elza. – Koszorúba a pápa körül. - -Blanka. – Kisasszony, kiméljen meg az élczeitől! - -Berzsenyi (hunyorgat Elzának, hogy hallgasson.) – Nem, fiam, a szegények -nem tetszenek nekem. Már a zsoltárokban is benne van, hogy a szegény -halottnak tekintetik. A szegény nem _fair_. Nem akarom, hogy az én -ivemnek szegény szaga legyen. Nem igaz? - -Blanka. – A papának igaza van; a »könny« is elég. Eddig tehát -megvolnánk. De már most hogyan helyezzük el a pápát? - -– Berzsenyi fölteszi a szemüvegét, hogy jobban lássa, hol lehetne a -pápának helyet szorítani. Vita – Blanka és Berzsenyi mama közt – arról, -hogy mi az alany és állítmány. Ennek szerencsés eldöntése után tovább -tanakodnak, hogy: kit és mit irigyeljenek? Elza ekközben előveszi -regényét, s tovább olvassa. Nem irigyli az Erős Szűzek hősnőjét, a ki -oly büszke leányerényeire, de irigyli a betyár Marcel Prévost-t. – - - - - -XIII. EGY ÜZENET. - -– A kis szalon. Elza egyedül; olvas. Fellép: Berzsenyi Zoltán úr, 19 -éves, joghallgató, Elza unokatestvére. – - -Zoltán. – Szervusz. - -Elza. – Szervusz. - -Zoltán. – Mit olvasol, Elzácskám? - -Elza. – Ennek a szegény Shaksperenek a hátrahagyott munkáit olvasgatom. - -Zoltán (megnézi a könyvet, a melyet Elza letett). – »A félneműek«, irta -Jane de la Vaudére. Ejha! - -Elza. – Pénzért jöttél, ugy-e? - -Zoltán. – Ördögöd van, hogy eltaláltad. Mondd, néni, hogy jöszsz erre a -gondolatra? - -Elza. – Te csak pénzért jöszsz hozzánk és ez nem szép tőled. Van a -családban egy született tánczos, de ezt ingyen soha se lehet megkapni. S -a míg van egy-két bükkje, pénzért se. Hát nem borzasztó ez? - -Zoltán. – Itthon van az öreg? - -Elza. – Nincs és ma már talán nem is jön haza. - -Zoltán. – Tyű, kutyateremtettét! - -Elza. – Miért nem kérsz az apádtól? - -Zoltán. – Az most skartba van téve. Képzeld, azt meri mondani nekem, -hogy ne kerüljek a szeme elé! Mit szólsz hozzá? Az öreg Beer! Nekem! - -Elza. – Csitt, mert ha a mama a _Beer_ szót meghallja, görcsöket kap, s -akkor aztán egy vasat se pumpolsz ki a papából. Mennyi kellene? Egy -ötvenes? Egy százas? Hatvanegy forintom nekem is van. Ha minden kötél -szakad, ezt odaadhatom. - -Zoltán. – Köszönöm, de ilyen csekélységekre a praetor nem is hederit. -Igaz, hisz te nem tudsz római jogot! - -Elza. – Remélem, nem akarsz ezresekben beszélni? - -Zoltán. – Legalább is ezer bikáról van szó. - -Elza. – Talán beteg vagy? Nem érzel egy idő óta fejfájást, -szédüléseket?… - -Zoltán. – Hagyj békét, én komolyan beszélek. Olyan komolyan, hogy a pénz -nem is nekem kell! - -Elza. – Talán valami szegény árvaleánynak, a kinek atyját leütötte a -hajókötél, anyja mosónő volt, és a ki most a Magyar Szinháznál van?… - -Zoltán. – Miket kefélsz itt össze-vissza?! Mondom hogy őrült komoly -dologról van szó. Ez a pénz pártczélokra kell. - -Elza. – Miféle pártnak a czéljaira? - -Zoltán. – Nemzeti párt. Hallottál róla? - -Elza. – Hogyne hallottam volna! Ott voltam a temetésén is. A világoskék -kabátom volt rajtam és úgy tapsoltam Apponyinak, hogy elrepedt a -keztyűm. - -Zoltán. – Ki beszél Apponyiékról? Az egyetem nemzeti pártjáról van szó. - -Elza. – Ah, olvastam! De én azt hittem, hogy te a másik pártban vagy. - -Zoltán. – Elment az eszed? Hisz az a kazárpárt! Én a Nemzetinek a -főemberei közé tartozom. - -Elza. – És részt vettél a verekedésekben is? - -Zoltán. – Meghiszem azt! Még pedig ugyancsak tevékenyen. Én voltam a -választás egyik fő-vezetője; én intézkedtem, hogy hová hány pofozót kell -küldeni, hányat a bölcsészekhez, hányat a medikusokhoz, satöbbi. - -Elza. – S te magad bölcsen a háttérben maradtál? - -Zoltán. – Én? Barátom, mindenütt én voltam legelül. Magamhoz vettem négy -válogatott pofozót: Várai-Fejért, Hunhegyit, Grünspán Berczit és -Szilárdffy Nándit… Mit nevetsz? - -Elza. – Azt nevetem, hogy ezeknek a híres pofozóknak az ősei -egytől-egyig kazárok voltak, nem is beszélve közös elődünkről, az öreg -Beer nádorról… - -Zoltán (boszúsan). – Mit értesz te ahhoz?! Tőled kitelik, hogy -mohamedánnak fogod mondani Lederer báró tábornokot, és Schwarzenberg -herczeget, mert berg van a nevében. Különben ez nem tartozik a dologra. -Elég az hozzá, nem fogjuk eltűrni, hogy az egyetemen a Dob-utcza -diktáljon. - -Elza. – Látod, ez férfias beszéd. Igy már szeretem a spanyolt. - -Zoltán. – A főpapok közül is sokan segítik pártkasszánkat. Az úri -családok közül még többen. Nagyon nem szeretném, ha éppen a mi családunk -nem adna semmit. Az öregnek ki kell szúrnia egy ezrest. - -Elza. – Nem fog könnyen menni. - -Zoltán. – Pedig magamnak is kell az alkotmányos költségekre egy pár száz -forint. Beláthatod, hogy a hol egy Várai-Fejér ezrekkel rukkol ki, én se -viselkedhetem úgy, mint egy tandijmentes. - -Elza. – Persze, persze. E szerint vagy ezerötszáz forint kell. - -Zoltán. – Legkevesebb. - -Elza (a ki egy kicsit elgondolkozott, s a kinek hirtelen eszébe jutott -valami). – Aztán mit kapok, ha megszerzem neked ezt a summát? - -Zoltán (lelkesedve). – Fiam, a mit akarsz. Kivánd az életemet! - -Elza. – Hja, az nekem nem elég. Hanem először is add becsületszavadat, -hogy senkinek se mondod el, a mit kérek; értsd meg: senkinek a világon! - -Zoltán. – Férfiúi becsületszavamra! - -Elza. – Átadsz valakinek egy üzenetet? - -Zoltán. – Szerelmeset? - -Elza. – No, nem egészen. De lehet a dologból valami. - -Zoltán. – Jézus! Te kis fraczcz! Hát már te is?!… - -Elza. – Semmi konfidenczia! Igen vagy nem? - -Zoltán (habozva és egy kicsit szégyenkezve). – Attól függ, hogy mi az -üzenet, s kinek szól. - -Elza. – Ennyi az egész: Valakinek, a kit ismersz, titokban ezt fogod -mondani: »Beszéltem valakivel, s az a valaki már nem haragszik senkire a -világon. Azt mondta nekem, hogy: annak az illetőnek minden meg van -bocsátva!« - -Zoltán. – S ki az az illető? - -Elza. – Az az illető cs. és kir. huszárhadnagy s azt hiszem, ezzel -minden meg van mondva. Különben megnyugtathatom a lelkiismeretedet: -házasság nincs kizárva. - -Zoltán. – És én vagyok az első, a ki majd gratulálhat? - -Elza. – Te vagy az első, a ki majd gratulálhat, ha a szíveket csakugyan -egymáshoz vezérli a kegyes ég. Nos, vállalkozol? - -Zoltán. – Ha ismerem a jövendőbeli sógort, miért ne? - -Elza (sugva). – Telegdy Miklós. - -Zoltán. – Rendben vagyunk. Itt a kezem, nem disznóláb. De mit mondjak -neki, ha azt kérdi, hogy hogyan jövök én mindehhez? - -Elza. – Mondd neki… Várj, egy kicsit gondolkozom, hogyan csinálják ezt a -szindarabokban?!… Mondd neki… igen, mondd neki azt, hogy az öregek, a -két Rantzau testvér, össze akartak bennünket házasítani, de mi ki nem -állhatjuk egymást, s ezt boldogan megvallottuk egymásnak. - -Zoltán. – Angyal vagy. - -Elza. – Imádlak. S mi több: este nálad lesz a pénz. - -Zoltán. – Hanem, te, ez érdekes. - -Elza. – Micsoda? - -Zoltán. – Alig kóstoltam bele a politikába, máris nyakig vagyok a -korrupczióban. - -Elza. – Ne légy ostoba, hanem gondolj arra, hogy egy cousine, egy vidám -kis hadnagyné, a kinek a Wertheimjában már ott a hozománya, mindig jobb -szövetséges, mint egy uzsorás. - -Zoltán. – Carmen, te démon vagy! - -Elza. – Hanem te, ha valaha elárulsz, gondolj a kútra és a vadmacskára! - -Zoltán. – Be vagy biztosítva; hisz csak magamat kompromittálnám! - -Elza. – És siess. - -Zoltán. – Tőlem már holnap meglehet az esküvő. - -Elza (sóhajt). – Sajnos, még nem tartunk itt. Az állapot bajos, nagyon -bajos!… Látod, te olyan fiatal vagy!… Úgy tekintelek, mint egy leányt. -Szóval, tudd meg, hogy: nagy akadály van közöttünk. - -Zoltán. – Hogy nincsen pénze? Bah! Van neked elég. - -Elza. – Nem az, hanem: a vallás. Ő protestáns, én tehát szerencsétlen -vagyok. Látod, ilyen az élet! - -Zoltán. – Ne beszélj! - -Elza. – A mint mondom. De eredj. Még ma beszélsz vele? - -Zoltán. – Légy nyugodt: azonnal. De számíthatok rád, úgy-e? - -Elza. – Mintha a zsebedben volna. - -Zoltán. – Szervusz. - -Elza. – Szervusz. (Kezet fognak. Zoltán el.) - -(Elza leül s tovább olvassa _A félneműek_et. Egy óra mulva megjelenik -Berzsenyi papa.) - -Berzsenyi. – Mit olvasol, gyermekem? - -Elza. – Ennek a szegény Shaksperenek a hátrahagyott munkáit olvasgatom. - -Berzsenyi. – Jól teszed, gyermekem. Úgy tudom, hogy ez igen helyes -nézetű és tudományos író. - -Elza. – Nem találkoztál Zoltánnal? - -Berzsenyi. – Nem, de annál jobb. Bizonyosan pénzt akart a gazember. - -Elza. – Dehogy! Nagyon komoly dologban keresett. - -Berzsenyi. – Kicsoda? Ez a csirkefogó? Az lehetetlen. - -Elza. – Pedig úgy van. Igazán kár, hogy nem találkoztál vele. - -Berzsenyi. – Nem tréfálsz? - -Elza. – Mikor ilyen komoly dologról van szó?! Isten mentsen! Ejnye, -ejnye, igazán sajnálom. - -Berzsenyi. – Hidd el, hogy be akart csapni. Ismerem ezt a ficzkót. S -ugyan mivel tudott téged elbolondítani? - -Elza. – Ki van zárva minden rosszhiszeműség. Hisz nem is magának kérte a -pénzt. - -Berzsenyi. – Miféle pénzt? - -Elza. – Szót se érdemel. Mindössze ezerötszáz forint, s ez az adakozás -mindenesetre a legjobb hatást tenné azokban a körökben, a melyek mindig -exkluzivek maradnak. - -Berzsenyi. – Látod, mindjárt mondtam, hogy pénzt akar. - -Elza. – De a magyarság és a vallás czéljaira. Az egyetem nemzeti -pártjának a nemes törekvéseit kellene gyámolítani. - -Berzsenyi. – Miféle egyetem? Miféle nemzeti párt? Miféle kellene? Az -egészből csak azt értem, hogy pénzt akar kiszedni a zsebemből. - -Elza. – De papa, te, a ki olyan nagylelkű vagy, mikor magas czélokról -van szó!… - -Berzsenyi. – Látod, gyermekem, én szívesen segélyezem a szép ügyeket. -Mikor azt hiszed, hogy ujságot olvasok, nem is képzeled, milyen gyakran -gondolok a nemes érzésekre! Most is, például, a hogy jövök, eszembe jut, -hogy gyöngédséget fogok tanusítani a nép érzése iránt. Mit szólsz hozzá? -Azt tervezem, hogy az egyik Jährlingemet Kölcseynek, a másikat pedig -Pázmány Péternek fogom elnevezni. Ez hazafias és vallásos gondolat, mi? -És nem kerül semmibe. - -Elza. – De papa, ezzel, ellenkezőleg, megbotránkoztatnád az embereket! -Ilyen neveket adni lovaknak! Azt hinnék, hogy bagatellizálod a vallást -és a tudományt. - -Berzsenyi. – Gondolod? - -Elza. – Bizonyos vagyok benne. - -Berzsenyi. – Jól van, hát legyen neked igazad! Pedig Kölcsey nagyon szép -név lett volna… De ennek a betyárnak azért nem adok egy fityinget sem! - -Elza. – Ki beszél ő róla? Én a nemzeti pártról beszélek, melynek czélja -az előkelő magyarság összekapcsolása s a vallásos érzés terjesztése. - -Berzsenyi. – Mit keres az előkelő magyarság ennél a tacskónál? Mért nem -jön az előkelő magyarság én hozzám, ha pénzt akar tőlem? Nem, gyermekem, -erről nem érdemes beszélni. - -Elza. – Pedig mindössze hatan kaptatok ilyen felszólítást. Az -Esterházyak, a Pálffyak, már nem is emlékszem, ki… igen, még két gróf, -te, meg az öreg Várai Fejér. Persze, a főpapokon kivül, de ezek már -többnyire adakoztak. - -Berzsenyi. – A főpapok már adakoztak volna? - -Elza. – S miért ne adhatnál te annyit, a menyit a kalocsai érsek, a -kinek annyi felé kell adakoznia?! Mondhatom, nem válnék szégyenedre, -mert hisz nem marad titok, hogy kik azok, a kik a magyar ifjúság nemes -törekvéseit diszkrétül támogatják. - -Berzsenyi. – Mondasz valamit s igérem, hogy meg fogom fontolni az -esetet. - -Elza. – Az ilyesmi mindig kiszivárog. Esetleg még maga a pápa is -megtudja. S az ilyen diszkrét, háttérbe vonuló buzgólkodást a vallásos -ügyek körül megjegyzik maguknak azok is, a kik nem mondják el mindjárt, -hogy tudnak róla. - -Berzsenyi. – Gondolod, hogy esetleg még ő szentsége is megtudja? - -Elza. – Nagyon csudálnám, ha nem érdekelné ez a mozgalom. - -Berzsenyi. – Hát tudod, ezernégyszáz forint, vagy ezerháromszázat -mondtál?… - -Elza. – Ezerötszázat. - -Berzsenyi. – Meinetwegen. Tehát ezerötszáz forint nem olyan nagy dolog, -s ha úgy gondolod, megtehetném a kedvedért, csak ez a fiú nem tetszik -nekem. - -Elza. – A baj csak az, hogy a gyüjtést holnap lezárják, mert sietnek a -választásokkal, meg micsoda, így és amúgy… S Zoltán, a párt -megbízásából, tőled Hunhegyihez ment. - -Berzsenyi. – Pedig Hunhegyit nem is akarták felszólítani, mi? Ennek nem -is volna semmi értelme, mindaddig, míg tekintélyesebb emberek nem -mondtak nemet. Jól van no, meglesz az ezerkétszáz forint, ha neked -örömet szerzek vele. - -Elza. – Milyen jó vagy te, drága papuskám!… De el ne téveszd, ezerötszáz -forint kell. Még csak az kellene, hogy Várai-Fejér többet adjon, mint -te! - -Berzsenyi. – Ne félj, ő inkább kevesebbet ad, mint többet. - -Elza (megczirógatja apja arczát). – És el is küldjük még ma, ugy-e? - -Berzsenyi. – Az érsekek is ugyanennyit adtak? Ezerötszáz koronát? - -Elza. – Nem ezerötszáz koronáról, hanem ezerötszáz forintról van szó. Az -érsekek többet adtak, de mi nem arrogálhatjuk, hogy a lisztán egy -rangban szerepeljünk az érsekekkel. Ha ők nem is, esetleg ő szentsége -rossz néven vehetné… Nem, ne forszirozd a többet; ezerötszáz, se több, -se kevesebb. A tapintat és az ízlés is követeli. - -Berzsenyi. – Látod, ha ez a majom itthon talál, még valami bolondot -követek el! Pedig, ha többet adok, mindenki azt mondja, hogy főrend -akarok lenni. Nem igaz? - -Elza. – Természetesen. De remélem, hogy letettél erről?… - -Berzsenyi. – Megvallom, jobb szerettem volna a kerek összeget. - -Elza. – Nem, kedves jó papám, a világért se küldj többet! Hidd el nekem, -hogy ez nagy ügyetlenség volna! Kedves, aranyos apuskám, ugy-e, -megigéred?… (hizelegve:) megigéred a te kis leányodnak, hogy nem küldesz -többet ezerötszáz forintnál? - - - - -XIV. BERZSENYI INCOGNITO. - -– Történik: Melanienál. Polgárias, de kényelemre valló berendezés; -szigorú, de ízléses bútorok. Egy férfikalap és egy sétapálcza; Melanie -élénk beszélgetésben. – - -A szobalány (bedugja a fejét). – Jön! - -Melanie. – Melyik lépcsőn? - -A szobalány. – A hátulsón. - -Melanie. – Akkor erre. (A kalap és a sétapálcza eltűnik). - -(Szünet). - -Melanie (leül a zongorához és Chopint kezdi játszani. Megjelenik -Berzsenyi). – Áh, maga itt van?… (Abba hagyja a zongorázást). - -Berzsenyi (kalapban és felöltőben, melynek a gallérja feltűrve. Egy -kicsit morcsos). – Melanie, magának ki kell költözködnie ebből a házból. - -Melanie. Miért? - -Berzsenyi. – Nagyon élénk ponton van. Nappal egyáltalán nem lehet ide -jönni. Az embernek el kell takarnia az arczát, a mikor besurran, s a -hátulsó lépcsőn is nagyon sokan járnak. - -Melanie. – Nem értem, hogy miért retteg annyira?! Hát ha észreveszik is? -Mi szégyenletes van abban, hogy az ember koronkint meglátogatja a -barátnőjét? Azt hiszem, már senkinek se reped meg a szíve, ha kitudódik, -hogy maga se tartozik a szentek közé. - -Berzsenyi. – Igen, de a leányaim! A leányaim, szerencsétlen gyermek! Azt -hiszi, nem tudják, hogy maga itt lakik?! S mintha tetten akarnának érni, -mindig erre járnak. Kisülne a szemem, ha rajta kapnának, a mint -slíszolok innen. - -Melanie. – Hát nem jöhet maga ide a fogorvoshoz, ügyvédhez, vagy nem -tudom kihez? - -Berzsenyi. – Mbah! Adjon be ilyet a modern leányoknak! Szóval: nem -akarok pirulni az erkölcstelenségemért. Én már elég öreg vagyok arra, -hogy nyugodtan lehessek erkölcstelen. - -Melanie (némi lenézéssel). – A maga erkölcstelensége!… E felől nyugodtan -alhatik. Nagyon csudálnám, ha a jó isten ezért örök kárhozattal sujtaná -magát. - -Berzsenyi. – Melanie, ne beszéljen így. Különösen ebben a pillanatban. - -Melanie. – Mért éppen ebben a pillanatban? - -Berzsenyi. – Mert egy komoly, nagy szívességet akarok kérni magától. - -Melanie. – Hát csak rajta; azt tudja, hogy mindig számíthat rám. És ha -már komolyan beszélünk, ki is költözködöm, ha éppen akarja. De az -istenért, gondoskodjék róla, hogy ne kelljen költözködnöm minden -fertályban! Legyen óvatosabb a kisasszonyok előtt; nem értem, hogy’ -tudják meg mindjárt a lakásomat. Igazán csodálatos, hogy olyan édes, -kedves gyermekek s még sincs bennök irántam semmi diszkréczió!… - -Berzsenyi. – Ne folytassa, Melanie, ne folytassa! Higyje el… meg vagyok -győződve róla… úgy éljek!… mint hogy nagyon rokonszenveznének magával. -Lássa, a mit mondani akarok, a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy -mennyire tisztelem… mondhatnám, hogy mindnyájan mennyire tiszteljük önt. -Tanácsot akarok kérni magától – családi dologban. - -Melanie. – Ah! - -Berzsenyi. – Igen. Nincs kihez fordulnom, ha maga nem mutatja meg, hogy -milyen irányban intézkedjem. A feleségem?! Ó, istenem, a szegény asszony -már igen kövér, és ez rendkivül szomorú; nekem lagalább nincs szivem, -hogy őt zavarjam. Megvallom őszintén, hogy máskor, komoly dolgokban, az -Elza leányomtól szoktam tanácsot kérni. Lóversenyen, vagy ha egy kötést -csinálok, sohase indulok el az ő tapasztalata nélkül. Ennek a gyereknek -olyan feje van, mint egy ispánnak. De most mellőznöm kell őt száz okból. -Először, mert erkölcsi kérdésről van szó, már pedig erkölcsi dologban -mégse illik a leányommal tanácskoznom, nem igaz?… és másodszor, mert -éppen ő róla van szó. - -Melanie. – Na, már erre igazán kiváncsi vagyok. - -Berzsenyi. – Képzelje, tegnap félre von, és azzal kezdi, hogy: »Papa, -egy édes titkot sugok a füledbe!« Micsoda stilus! - -Melanie. – Hja, a mai nevelés! - -Berzsenyi. – Ez nem elég, hanem igy folytatja: »Készülj el rá, hogy -engem egy örvendetes családi esemény fog érni.« Na, gondoljon egy ilyen -valamit! Azt hittem, hogy megüt a guta, de rögtön. Szerencsére hozzá -tette: »Menyasszonynak érzem magamat. Férjhez megyek Telegdy Miklóshoz. -Huszárhadnagy. Nincs egy megveszekedett krajczárja se, csak a kardja«. -Mit szól hozzá? Itt van nekem a szezon, a lóversenyek is megkezdődtek, -annyi a dolgom, hogy azt se tudom, fiú vagyok-e vagy leány, és ilyen -tégla esik a fejemre! - -Melanie. – Már pedig ennek előbb-utóbb be kellett következnie. És nem -tudom, hogy mért csodálkozik rajta?… - -Berzsenyi. – Hát azért taníttattam én a leányomat angol nyelvre, -mythologiára, gömbháromszögtanra, mit tudom én mire, hogy egy hadnagyhoz -adjam feleségül?! Egy bibornok nem tanul többet, mint az én leányom. S -mikor én azt hiszem, hogy ennek a leánynak olyan esze van, mint egy öreg -herczegnőnek a szindarabtól, akkor előjön nekem egy hadnagy, egyet -kaszál a lábával és el akarja venni az én leányomat! - -Melanie. – Hja, kedves barátom, ez előjön a legjobb családokban is. - -Berzsenyi. – De a legjobb családok is megpukkadnak, ha előjön. Tudja, -Melanie, engem nem az bánt, hogy ez a fiatal ember egy éhenkórásznak néz -ki. Egy Berzsenyi mindig van olyan jó, hogy ha a leánya megengedi -magának egyszer ezt a luxust, hát egy millióval többet ad neki -hozományul és spongyát rá. És én nem is haragudnám, ha az Elza, nem -tudom, egy bárócskával jön elő, egy akármilyen smuczián kis bárócskával, -a ki szegény, mint a templom egere, de legalább egy katolikus templomból -jött ki, és Prágában van egy öreg nagynénje, a kinek van egy -csillagkeresztje, legalább. - -Melanie. – Most már aztán tökéletesen nem értem. Maga, a ki aznap lehet -báró, a mikor akar, és gróf is, ha nem sajnál egy pár lépést, maga ad -olyan sokat erre a czimecskére!… - -Berzsenyi. – Lássa, Melanie, maga ezt rosszul érti. Én demokrata vagyok -és azt tartom, hogy az ember – ember, még akkor is, ha nincs pénze. De a -vejemben nem mindegy, hogy honnan került ki. Én megengedhetem magamnak, -hogy ne legyek még báró se. Én már az öreg Berzsenyi vagyok, a ki -megvárakoztatja a minisztereket, a mikor a miniszterek az országnak -pénzt koldulnak. De a vejemben már nem mindegy, hogy minden oldalról -hogyan néz ki. Ez engemet leszállít, leszállítja a családot, mindent -leszállít. A világ érzi, hogy az én leányaimnak kikhez kell nőül -menniök, s én ezt az érzést nem akarom megsérteni. - -Melanie. – A világ mindig megért egy huszárhadnagyot. - -Berzsenyi. – És ez még semmi. A kutya nem itt van eltemetve. - -Melanie. – Hát hol? - -Berzsenyi. – A kutya ott van eltemetve, hogy a fiatal ember protestáns. - -Melanie. – Nem tudom, hogy mi kifogása van ez ellen a vallás ellen? - -Berzsenyi (megütődve). – Hát a pápa?!… - -Melanie. – A pápa be fogja látni, hogy nem maga megy férjhez, hanem a -leánya. - -Berzsenyi. – A pápa azt fogja mondani, hogy Berzsenyinek, a ki hithű -ember, meg kellett volna tiltania ezt a vegyes házasságot. És aztán… -tegyük fel, hogy nem akadályozom meg… azt kérdem magától, Melanie, hogy: -hol fognak esküdni? - -Melanie. – Ez mellékes dolog a polgári házasság óta. - -Berzsenyi. – A polgári házasságot, Melanie, miniszterek csinálták, a kik -kölcsönöket koldulnak az országnak. Ez kőműveseknek való és utazó -ügynököknek. Nekem komoly házasság kell, püspökökkel, orgonával és egy -szopranistával az operától. Református templomba ereszszem az én -leányomat, a hol a pap egy tósztot mond neki?! Nem, Melanie, a hol nem -latinul beszélnek, az nekem nem házasság. Nézze Melanie, ha elmondanám -magának: mibe került nekem, hogy katolikus lehessek, maga sírna. Hát, -mondja, azért lettem én katolikus, hogy az unokám protestáns legyen?! -Nem, ne is beszéljünk erről; ez leszállítaná a családot. Erkölcsi -lehetetlenség, hogy beleegyezzem ebbe a házasságba. - -Melanie. – Hát mit fog csinálni? - -Berzsenyi. – Éppen azt kérdem magától. - -Melanie. – Csakhogy én a kisasszony pártján vagyok. - -Berzsenyi. – Annál jobb. Tudom, hogy maga is rokonszenvezik a -családommal… aztán maga finom lelkű, és tudja, hogy hogyan kell beszélni -a leánygyermekekkel… és okos… Maga meg fogja magyarázni nekem, hogy -miképpen mászszak ki ebből a szószból. - -Melanie. – E szerint semmi áron se akar beleegyezni? - -Berzsenyi. – Én? Hát úgy nézek ki én, mint a ki beleegyezik? - -Melanie. – De azt se akarja, hogy a kisasszony szomorkodjék? - -Berzsenyi. – Hát hiéna vagyok én? - -Melanie. – Akkor a legjobb lesz, ha színleg beleegyezik, de kiköti, hogy -egy esztendeig szó se lesz az esküvőről, mert hátha csak szalmaláng, -leányoknál előfordul az ilyesmi. Aztán majd meglátjuk. Egy esztendő sok -idő; azalatt mindenféle történhetik. A fődolog: hogy nem szabad -ellenkezni, mert nagy baj volna, ha a kicsike megbokrosodnék. - -Berzsenyi. – Nekem is ez volt a gondolatom. - -Melanie. – Időközben tudakozódni fogok a fiatal ember után. -Megismerkedem vele, s majd meglátjuk. - -Berzsenyi. – Melanie, ha elintézi nekem ezt a fiatal embert, -felhatalmazom, hogy reméljen valami nagyot. - -Melanie. – Minek mond ilyeneket? Tudja, hogy én nem vagyok kapzsi. - -Berzsenyi. – Maga egy angyal. No, rám bízhatja. Szóval: azt tanácsolja, -hogy egyelőre mondjak igent? - -Melanie. – Mindenesetre. - -Berzsenyi. – Ez könnyebb is. És nagyon örülök, hogy ezt tanácsolja; -szinte megnyugtatott. Maga olyan okos, de olyan okos, hogy egy cseppet -se aggódnám, ha maga csak egyetlenszer beszélhetne erről a leányommal. -Bizonyos vagyok benne, hogy mint tapasztalt nő, a lelkére tudna -beszélni. Tudja-e, mi jut eszembe? - -Melanie. – Nos? - -Berzsenyi. – Hogy minők a világ előitéletei! Maga rokonszenvezik velünk, -mi rokonszenvezünk magával, s maga még se érintkezhetik a leányaimmal. -Pedig meg vagyok győződve róla, hogy maga még a feleségemnek is igen -tetszenék. Bizonyos vagyok benne, hogy ha egyáltalán gondolna az -effélére, ő csak helyeselne engemet, és azt mondaná nekem: »Ha már ennek -így kell lennie, Jacques, akkor százszor inkább a Melanie, mint más«. - -Melanie (részvéttel). – Hogy van ő méltósága? Sokat szenved még az -asztmájával? - -Berzsenyi. – Ne is beszéljünk erről, Melanie, mert megreped a szivem. -(Igen gyengéden.) No, nem vezet be a kicsi fehér szobába, az én kedvencz -szobámba?!… - -Melanie (szintúgy, némi szemrehányással). – Hálátlan! Milyen rég nem -gondolt rá, hogy van valahol a világon egy kis zug… - -Berzsenyi. – Nézze csak! - -Melanie. – Mi az? - -Berzsenyi. – Nézzen ki az utczára. A túlsó oldalra. A leányaim!… Hát nem -felnézegetnek a maga ablakaira?!… Ó, ezek a mai gyermekek! - -Melanie (hátrább húzza Berzsenyit az ablaktól). – Jeszszusom, akkor hát -jöjjön errébb!… valahogy meg ne lássák, az istenért!… - - - - -XV. BERZSENYI AZ IRODALOMÉRT. - -– Berzsenyi dolgozó szobája. Zöld posztóval párnázott ajtók, hat ablak a -Nádor-utczára. A homályos háttérben, mely sejtelmes és titokzatos, mint -egy bálványnak a szentélye, óriási alkotmány: Wertheim egy remekműve. -Berzsenyi iróasztalánál. – - -Elza (bedugja a fejét az ajtón.) – Parancsolsz, papa? - -Berzsenyi. – Gyere be és csukd be az ajtót. Kulcscsal. - -Elza. – Kulcscsal? - -Berzsenyi. – Igen. Nincs valaki a másik szobában? - -Elza. – Senki. Azaz hogy Thomson kisasszony. Olvas. - -Berzsenyi. – Küldd ki. Nem akarom, hogy hallgatózzék. - -Elza. – De hiszen nagyot hall szegény! - -Berzsenyi. – Nem bízom benne. Egy öreg nő, a ki a fülorvoshoz jár!… -Rajtam nem fogja gyakorolni magát. - -Elza. – Mért ez a titokzatosság? (Bezárja az ajtót és közelebb megy az -apjához.) - -Berzsenyi. – Egy nagyon fontos dologban akarom a tanácsodat kérni. Ülj -le. - -Elza. – A tanácsomat? Papa, te megijesztesz! - -Berzsenyi. – Azért nem kell aggódnod. Egy tervem van, a melyhez a -legnagyobb finessz szükséges. S az egész világon csak te érthetsz meg -engem. - -Elza (szemében egy tuczat kérdőjellel). – Hallgatlak, papa. - -Berzsenyi. – Csak veled beszélek őszintén erről a tárgyról, de nem -szeretném, ha félre értenél. - -Elza. – Milyen sok bevezetés! - -Berzsenyi. – Még több is van, a mit előre kell bocsátanom. Tudod, -gyermekem, én nem vagyok hiú. Előttem minden vallásfelekezet egyenlő. Az -érdemet elismerem, s a rangot csak isten adományának tartom, nem -érdemnek. Soha se hallottad tőlem, hogy a szegény ember komisz ember, -ámbár helyzetök a pénzpiacz mai viszonyainál fogva meglehetősen -kellemetlen. De én ilyet nem mondok, mert bennem van gyöngédség, igazi -könyörületesség, s az állatokat se tudnám bántani. - -Elza. – Megvallom, nem értem, hogy mindez… - -Berzsenyi. – Várj csak. Ez mind a dologra tartozik. Mondom, nem vagyok -hiú, s nekem az mindegy, hogy valaki ki- s bejár az udvarnál, vagy -szerényen meghuzódik az ő csendes tevékenységében. Szép, ha valaki -főajtónálló mester, de én az ilyesmire nem adok semmit. Ha én egyszerűen -von Berzsenyi vagyok, azért ő szentsége is tudja, hogy ki az a -Berzsenyi, s hogy Berzsenyi tisztességes ember. - -Elza. – Mirevaló az a sok beszéd? Mindenki tudja, hogy te a legjobb -ember vagy a világon! - -Berzsenyi. – Fogsz te engem strébernek mondani? Ugy-e nem? Hála -istennek, van hova lehajtanom a fejem, s azért, hogy a főherczegek -mindennap kétszer mondják nekem: »Jó napot, báró« – az olyan ember, mint -én, nem tesz egy lépést sem. Már egy római költő megmondta, hogy: úgy -vagyok, a mint vagyok, római polgár vagyok, és ha összedől az egész -világ, az ügyektől távol boldogan művelem kertemet. - -Elza (észbe kap). – Az igaz, papa, csakhogy a jogos ambiczió… - -Berzsenyi. – Várj csak. Szóval: nekem tökéletesen mindegy, hogy a -főrendiház tagja vagyok-e, vagy nem vagyok a főrendiház tagja. Mért ne -volna mindegy? Nem igaz? - -Elza. – Nem vagy kevesebb, ha nem is vagy az, csakhogy a világ… - -Berzsenyi. – Látod, éppen erre akarok kilyukadni. Nekem mindegy, hogy a -főrendiház tagja vagyok-e, de a világnak nem mindegy. A világ ezt -megköveteli tőlem. Már pedig, gyermekem, ha emberek között akarunk élni… - -Elza. – Nemcsak a világnak tartozol ezzel, hanem magadnak is. Ez neked -úgy dukál, mint a korrekt öltözet. És valljuk meg, hogy a mama, a ki e -tekintetben nem olyan puritán gondolkozásu, mint te, mert ő végre is -csak asszony: a szegény mama nagyon örülne ennek. - -Berzsenyi. – Hát éppen ezt akartam mondani. A szeretetnek is megvannak a -maga törvényei, s a szeretet azt diktálja nekem, hogy családomért -feláldozzam az elveimet s e tekintetben ne legyek oly mereven -elzárkozott, pláne visszautasitó, mint a milyen szeretnék lenni. - -Elza. – Hogyan? Történt valami ebben az irányban? - -Berzsenyi. – Nem. De eszembe jutott valami. S elmondom neked, hogy’ -jöttem erre a gondolatra. - -Elza. – Mondd már! Olyan kiváncsivá teszel! - -Berzsenyi. – Hát a mint olvasom az ujságban, hogy Vörösmartynak szobrot -emelnek, s hogy Vörösmarty igy, Vörösmarty amúgy, azt mondom magamban: -»Jó, legyen, nem bánom, nekem Vörösmarty mindegy.« Tudod, ha az ujságok -olyan nagy lármát csapnak valakivel, az nekem gyanus. Hanem utóbb azt is -olvastam, hogy a városi tanács tizezer forintot szavazott meg -Vörösmartynak. A városi tanács! Barátom, ha már a városi tanács is a -zsebébe nyúl, s pláne ha ennyit vesz ki a zsebéből valakinek a kedvéért, -akkor ennek a valakinek nagyon jeles embernek kell lennie, akármit -kiabáljanak az ujságok. Tudakozódom, s hallom, hogy ez a Vörösmarty -egészen érdemes férfiú. - -Elza. – Hogyan, papa, hát nem tudod… - -Berzsenyi. – Dehogy nem! Tudtam én azt, csakhogy rosszul emlékeztem s -összetévesztettem egy antiszemita képviselővel. Ne gondold, hogy én nem -érdeklődöm az irodalom iránt. Nagyon szeretem én a szép tanulmányokat, -most is olvasom a felvilágosodás történetét, bizonyos Schultztól; -tanulságos könyv, majd odaadom neked olvasni, én úgy is elalszom rajta. -Többet mondok, még egészen fiatal ember voltam, s már megvettem kedves -mamádnak Schiller költeményeit díszkötésben, s nem fogod hinni, hogy -iskolás fiú koromban a vizsgálaton elszavaltam Börnétól a búcsút, hogy -hovavaló búcsút, arra már nem emlékszem, mert akkor még nagyon kis fiú -voltam. Húsz éves koromban pláne lelkesedtem a költőkért és a -szinészetért, még bokrétát is küldtem egy nagy, kövér, szőke -szinésznőnek a Gyapju-utczába. Tudod, te azt hiszed, hogy én rideg ember -vagyok, mert nem szeretem a Blanka barátait, pedig én a magam idejében -idealista voltam s igen szerettem a szép olvasmányokat. De nem -olvashattam őket, mert az én apám nem gondoskodott rólam úgy, mint én ti -rólatok, s nekem komolyabb dolgokkal kellett foglalkoznom, mint a -művelődés. - -Elza. – Az igazi műveltség, édes papám, nem attól függ, hány könyvet -olvastunk. - -Berzsenyi. – Ebben már neked van igazad. De ez nem gátol engem abban, -hogy azokat a szegény embereket, a kik könyveket írnak, ne pártfogoljam. -Én szívesen tennék valamit ezért a Vörösmartyért is. A baj csak az, -hogy, mint sajnálkozással hallom, már régebben meghalt. - -Elza. – Hát persze! - -Berzsenyi. – Tudod, ha egy törekvő fiatal emberről volna szó, egyszerűen -kiképeztetném, s nem kimélnék semmi áldozatot, hogy a költői pályán jó -előmenetelt tegyen. Kiadatnám a könyveit, akármennyit írna, és -rendelkezésére bocsátanám a könyvtáramat, én úgy se olvasom. Abból aztán -annyi könyvet irhatna, a mennyit akar. A szomorú az, hogy már nem él. -Pedig Auspitz, az én könyvvezetőm értesített engemet a szerencsés -találkozásról, hogy ez a Vörösmarty a miniszterelnök apósa legyen. Igaz -ez, fiam?[1] - -Elza. – Benne van az irodalomtörténetben is. - -Berzsenyi. – És az ujságok se czáfolták meg a hírt. Én azt mondtam az -Auspitznak, hogy a miniszterelnök dementálni fogja a dolgot, mert azt -már hallottam, hogy főherczegek czirkuszrájternékat vettek el feleségül, -mert ez nekik így tetszett, de hogy egy miniszterelnöknek az apósa -könyveket írjon, ezt nem értem. És mégis az Auspitznak volt igaza, a mi -sajátságos. - -Elza. – Kezdem érteni a dolgot. Azt gondolod ugy-e, hogy ezen a czímen -kedvében járhatsz a miniszterelnöknek… - -Berzsenyi. – Dehogy jut nekem eszembe kedvében járni a -miniszterelnöknek! Én egy miniszterelnökre nem adok semmit. Ha az -országnak nem kell pénz, akkor a miniszterelnök azt hiszi, hogy ő a -szadagorai csodarabbi. Ha aztán az országnak pénz kell, akkor a -miniszterelnök egyszerre ilyen kicsi lesz, ni! És én akkor is megmaradok -az öreg Berzsenyinek. De mit csináljak akkor, ha az országnak nem kell -pénz? - -Elza. – Hát akkor miről van szó? - -Berzsenyi. – Megmondom neked. Látod, a mint olvasom az ujságban, hogy -Vörösmarty így, Vörösmarty amúgy, egyszerre csak egy lámpa gyullad meg a -fejemben. Ez hivatalt akar a Vörösmartyval, ez czímeket akar a -Vörösmartyval, mindenki akar valamit a Vörösmartyval! Hát jól van, én -nem bánom. De mért legyek akkor én az egyetlen, a ki semmit se akar a -Vörösmartyval?! Nem igaz? - -Elza. – Ez világos. Csak azt nem értem, hogy mit akarsz tenni -Vörösmartyért? - -Berzsenyi. – Éppen ez az, a mit neked kell megmondanod. Sok pénz nem -elég ide. Ha én tizszer annyit adok a szoborra, mint egy püspök, az -emberek azt fogják mondani: »Lám, mekkora vagyona van a pénzes zsáknak! -Üsse meg a guta, de azonnal!« Sok pénz itt semmi, ide sok finessz kell. -Ha sok finessz és kevés pénz, annál jobb. - -Elza (elgondolkozva). – Hm! - -Berzsenyi. – Tudod, egy olyan dolgot kell csinálni, hogy az egész világ -eltátsa a száját. Kerüljön annyiba, a mennyibe. De mindenki vágódjék -hanyatt, s mondja azt, hogy: ha az irodalmat kell pártolni, akkor -Berzsenyi walkoverben győz! Gondolkozzál az ügyön, s eszelj ki nekem -valami szép programmot. - -Elza. – Jó, de ezt alaposan meg kell gondolni, mert… - -Berzsenyi. – Csak azt kötöm ki, hogy egy estély legyen benne, mert azt -akarom, hogy szegény mamád is szívből megünnepelje Vörösmartyt. - -Elza. – Ez magától értetődik. - -Berzsenyi. – Igaz. Ha már estélyt adunk, erre az estélyre meg kellene -hínunk a névrokonunkat is. Az Auspitz azt mondta nekem, hogy van egy -névrokonunk, a ki igen tehetséges költő. Valami Berzsenyi Dániel. - -Elza. – De, papa… - -Berzsenyi. – Az nem baj, ha nem járatos a mi köreinkbe. Nekem elég az, -hogy keresztény. - -Elza. – Hallgass rám, papa! Hisz Berzsenyi Dániel már régen meghalt! - -Berzsenyi. – Az is meghalt? - -Elza. – Már a szobra is rég meg van. Nem láttad? Soha se voltál a -Múzeum-kertben? - -Berzsenyi. – Hja, kedves leányom, ha én azzal töltöttem volna az időmet, -hogy egész nap a Múzeum-kertben csatangoljak, akkor ti most sehol se -volnátok!… - -Elza. – Vagy gesztenyét sütnénk valahol az utczasarkon, ugy-e? Mig így… -ha csak egy ragyogó programm kell hozzá, akkor már előre gratulálhatsz. - -Berzsenyi (nevet.) – Ugy-e, kis baronesz, neked is tetszik a dolog? -(Sugva.) Hálából a »vörösmarti« előnevet vesszük fel! - - - - -XVI. A TÁRLATON. - -– A műcsarnokban, délután három órakor. Berzsenyiék – az egész sátoralja -– bevonulnak. A hölgyek a ruhatárban leteszik ernyőiket s felszedik gróf -Soroksáry Miskát. Berzsenyi ezalatt katalógust vásárol. – - -Elza. – Itt a szeczessziós fiú! - -Miska. – Kisztihand. - -Blanka. – Azt hittük, hogy már soha se látjuk többet. - -Miska. – Becsületszavamra… - -Elza. – Nem, akkor inkább ne mondjon semmit. A multkor láttuk a -Bölcsőnél. - -Berzsenyi mama. – És a San Toynál. Azt gondoltuk, hogy benéz hozzánk. - -Miska. – Nagyon zsúfoltak voltak. Igaz, Elzácska, szabad gratulálni? - -Elza. – Merci. Tudja-e, mit hallottunk tegnap a konczerten? - -Miska. – A Naphegyi Tinkáról? Nem igaz. Azaz hogy annyi igaz… -tulajdonképpen semmi se igaz. Előre megmondta, hogy kikosarazna, ha -megkérném. - -Blanka. – És e szerint nem is kérte meg? - -Miska. – Minek? Kaptam már én elég kosarat! - -Elza. – Szegény fiú! Már megy? - -Blanka. – Jöjjön vissza velünk, majd beszélünk a Tinkáról. - -Berzsenyi mama. – És figyelmeztessen bennünket, melyik kép előtt kell -megállani. - -Berzsenyi (az ajtóból.) – Gyertek már! Azt hiszitek talán, hogy mulatni -jöttünk ide? (Bemennek.) - -Blanka (Miskához, a ki visszamegy velök.) – Majd tanácsot fog adni -nekünk, mert mi egy arczképfestőt keresünk. - -Blanka (megáll egy kép előtt.) – Ah, ez gyönyörű! (Extázisba esik.) Ah, -ah, ah, ah! (Boldogan:) »Csavargó!« - -Elza. – Ó, a szegény pára! - -Miska (szeretne valamit mondani.) – Valóban… csinos, nagyon csinos! - -Berzsenyi mama (köhögve.) – Nem értem, mért festenek ilyen képeket? A -nyomorúságból elég, a mennyi van, még festeni is hozzá!… micsoda -unszinn! - -Blanka. – De mama, te ezt nem érted… akarom mondani, nézd meg -figyelmesebben, olyan messziről nem láthatod jól. - -Elza. – Ejnye, be kedves ez itt!… »A völgyben«. Az embernek az a -gondolata támad: »Milyen jó volna, ha én is itt ülhetnék, a völgyben!« - -Berzsenyi. – Nem tudom, mit keresnél te a völgyben? - -Blanka. – De gyertek már! (Elzához.) Ugyan mit nézel ezen az unalmas -völgyön?! Minden képet meg akarsz nézni? (Soroksáryhoz.) Miska, kérem, -magyarázza meg a társaságnak, hogy így a második terembe se jutunk el, s -vezessen bennünket egyenest a kikiáltott képekhez. - -Miska. – Nem tudom, melyiket érti. - -Blanka. – Azokat, amelyekről a legtöbbet beszélnek. - -Miska (zavarban). – A képek czímeit nem tudja? Megvallom, a magyar -festők nevét nem igen jegyzem meg magamnak. De nem is érdemes. Két hétig -annyit emlegetnek kettőt-hármat, mintha ők teremtették volna a világot, -s a jövő télen már a kutya se beszél róluk. - -Blanka. – Igen, náluk nagyon gyors a »fel, le«. Ha egyetlen egyszer nem -csinálnak pofonvágó képet, akkor már auzisz, kimentek a divatból, -hanyatlanak, nyugodjanak békével. Hová mészsz, Elza? - -Elza. – A napot keresem, de nem találom ezeken a tájképeken. Az ember -azt hinné, hogy ez a krumpliföld üvegházban van. Nézd: »Szeptemberben« -és »Falusi idill«. Falusi idill napfogyatkozáskor és szeptember a -naprendszeren kívül. És ez itt ni! Kék pacsmag, sárga pacsmag, szürke -pacsmag, a mit akarsz. Kiválaszthatod, a melyik a legjobban tetszik. - -Blanka. – Ejnye, be kritizáló kedvben vagy! - -Elza. – Te is leszóltad az én »völgy«-emet. Kvittek vagyunk. - -Miska (Blankához). – Itt van egy a híresekből. »Őszi táj.« Hm, mi? - -Blanka. – Nagyszerű! - -Berzsenyi. – Örülök, hogy az ujságok nem hazudtak. Ez tetszik nekem, -igen helyesen van eszközölve. Ebből hatezer hold egy tagban igen szép. - -Blanka. – Hát ez itt! Ó istenem, igazán gyönyörű! - -Miska (boldogan, hogy mondhat valamit). – Józsefet eladják testvérei. - -Elza. – Legszebb rajta a víz. Micsoda bibliai békesség, nem igaz? - -Berzsenyi. – Csakhogy ha én ilyen pofonarczokat akarok látni, akkor -bemegyek az Orczy-kávéházba s nem pártolom a képzőművészetet. - -Blanka. – De, papa, az istenért! Ha meghallja valaki!… - -Elza (Blankához). – Hát ehhez mit szólsz? »Népünnepély a Kaukázusban.« -Nem értem, hogy a verekedést mért nevezik mindig népünnepélynek? - -Berzsenyi (megnézi a katalógust). – Kedves gyermekem, ebben tévedsz. -Tizenhat ezer koronáért ennek a képnek igen jelesnek kell lennie. - -Elza. – Már ezek a tolna-szántói pesztonkák jobban tetszenek nekem. Azt -hiszem, Miskának is volna hozzájuk pár szava. - -Berzsenyi. – De keressük meg kedves mamátokat. Azóta talán kipihente -magát. - -Elza. – Hová lett? Csak nem szöktette meg valami Folchi? - -Blanka (a ki Miskával előbbre ment). – Menjünk át a másik terembe, a -mama már odaát van. (Átsétálnak.) - -Elza. – Itt már több a portrait. Nézzétek ezt. »Arczképtanulmány.« - -Blanka. – Ah, de hisz ez mesés! Nézd, mama, nézd! - -Berzsenyi mama. – Nem tudom, mit látsz rajta. Micsoda toilette! -Leánykoromban viseltek ilyet. - -Blanka. – De a lélek, mama, a lélek! Ha én ezt meg tudnám magyarázni -neked. - -Berzsenyi. – Gyermekem, ne tanítsd anyádat arra, a mit ő jobban tud, -mint te. Inkább nézd meg a katalógusban, hogy ki festette le az én -barátomat, a minisztert. Vagy inkább azt nézd meg, hogy mi ennek a -képnek az ára? - -Blanka. – Ez az arczkép nem eladó, papa. - -Berzsenyi. – Jegyezd meg, fiam, hogy a kép mindig eladó. Ha az árát nem -írják ki, ez csak azt jelenti, hogy a rendesnél drágábbra tartják. - -Blanka. – Csakhogy ezt a képet a miniszter már megvette. Gondolhatod, -hogy megrendelésre készült. - -Berzsenyi. – Mindegy, azért éppen olyan gonddal készített mű, mintha még -nem fizették volna ki az árát. Ez a festő szorgalmasan működik, semmit -se hagyott a képen üresen. - -Berzsenyi mama. – Talán ennél lehetne a gyerekeket megrendelni, Jacques? - -Berzsenyi. – Az bizonyos, hogy a ki már minisztereket fest, az nem lehet -kezdő, az mindenesetre haladó. De úgy látom, hogy ez a művész inkább az -atyákat festi s nem a gyermekeket. - -Elza. – Gyere csak, Blanka, itt vannak az »öreg honvédek«. - -Blanka. – Milyen szép! Mennyi hangulat! - -Elza. – Ugy találom, hogy a sok hangulat egy kicsit leszorította róla a -világosságot. Nem értem, hova mennek az öreg honvédek ebben a -vaksötétben. - -Berzsenyi. – Az úgy lehet, hogy az öreg honvédek nem igazi -negyvennyolczasok, csak úgy felvétették magukat a honvédmenházba, és e -miatt szégyellik magukat. - -Elza. – Azért csak csillagtalan éjszaka mennek ki az utczára, hogy fel -ne ismerjék őket? Meglehet. - -Blanka. – Szerencse, hogy nincs itt piktor, a ki meghallja a -kritikátokat. Hát, ha nem tetszik, nézzétek azt a bibliai képet, az elég -világos. - -Berzsenyi (megnézi a katalógust). – »Krisztus feltámasztja Jairus -leányát.« - -Blanka. – Ez Krisztus?!… És aztán érdemes volt ezt a leányt -feltámasztani?!… - -Berzsenyi. – Kedves leányom, te rosszul látsz. Ez a művész kitünő -családból való, komoly férfi, a ki passzióból fest s ráér meggondolni -műveit. - -Blanka. – Nemcsak hogy rosszul látok, de úgy látom, hogy a harmadik -teremből már nem fogunk látni semmit, olyan sötét van. Azért csak -menjünk át. (Átvonulnak.) - -Berzsenyi. – Már az igaz, hogy az én tagdijamért meggyujthatták volna a -villanyt. - -Elza. – »Nászreggelen«? Ezt megnézem. (Oda megy.) Vagy úgy? Ez az egész? - -Berzsenyi. – Különben, hál’ Istennek, már három fertály négy, s -nemsokára úgyis le kell mondanunk a műélvezetről. - -Blanka. – Azért vessünk egy pillantást a szobrokra, s aztán a jobboldali -termeken át sétáljunk vissza. - -Berzsenyi. – A szobrokat én is szeretem. (Soroksáryhoz.) Sokszor, ha az -utczán egy kiállhatatlan arczot látok, és nem tudom, hogy ki lehet ez az -ember, a szerencsés véletlen kiállít nekem a tárlatban egy mellszobort, -s örömmel látom a katalógusból, hogy a kiállhatatlan embernek X. vagy Y. -legyen a neve. - -Elza. – Már alig látni valamit. - -Berzsenyi mama. – És éppen a kis képek következnek! Ez boszantó. - -Berzsenyi. – Igen helytelen beosztás. A sötétben a legnagyobb képekhez -kellene érnünk. No, majd megnézitek máskor, s a jó mama el fogja mondani -nekem az olcsóbb képek tartalmát. - -Blanka. – Még csak nem is vásárolhattunk semmit!… - -Berzsenyi. – Majd adok nektek pénzt s vesztek néhány jelesebb művet a -népéletből vagy a mit akartok. Én úgyis jobban szeretem otthon nézni a -képeket, mert minél kevesebb a kép, én annál inkább gyönyörködöm a -művészetben De most menjünk. Csak árvizet ne vegyetek, mert árvizet -jólelkü ember nem élvezhet. - -Blanka. – Erre menjünk, mama. - -(Megindulnak a jobboldali termeken át visszafelé. Blanka, jobbra-balra, -egy-egy futó pillantást vet.) - -Miska. – Itt nem veszítettek semmit. Ezek a képek már fél kettőkor is -sötétek voltak. - -Berzsenyi (Blankához). – Ha vásárolni fogsz, szólalj fel, hogy jövőre -vagy gyujtassa meg a társulat a villanyt, vagy a művészek fessék -képeiket világosabbra. - -Blanka. – Korábban kellett volna jönnünk. - -Berzsenyi. – Ezt nem lehet követelni a közönségtől. Nekem máris úgy fáj -a derekam, mintha nem is az enyém volna… Megálljatok!… Várjatok egy -kicsit! - -(Hirtelen megáll egy arczkép-csoport előtt.) - -Berzsenyi mama. – Mi az? - -Berzsenyi (örömmel). – Ő Szentsége!… Gyertek, gyertek hamar!… - -Berzsenyi mama. – Ah, és majdnem elhaladtunk mellette! - -Berzsenyi (lelkesedéssel). – Ez aztán kép! Izről ízre találó! Mintha -csak megszólalna! Még a mosolya is ugyanaz volt, mikor utóljára volt -kegyes fogadni!… Ez az áhitatot gerjesztő megjelenés! Szinte hallom -jóságos szavait! És nekem sötétet csinál a társulat, mire -megpillanthatom ő Szentsége arczképét!… Vajjon, mit gondoltok, -megengedné nekem ő Szentsége, hogy megszerezzem ezt a gyönyörü képet? - -Elza. – A magyar állam tulajdona, papa. - -Berzsenyi. – S a festő nem jött hozzám ezzel a remekművel! Milyen -élhetetlen is az efféle művésznépség! Mindegy, azért pártolni fogom őt, -mert látom, hogy finom lélek. (Blankához.) S te még azt kérdezed, hogy -kivel festesselek le benneteket? Látod, te tanulmányozod a képeket; -alaposan tanulmányozod, közelről, távolról; így, meg úgy; forgatod, -nézegeted; s addig tanulmányozod, mig utóljára nem tudsz és nem látsz -semmit. Én pedig kijövök a ligetbe, végig megyek három-négy szobán, s a -sötétben is ráismerek az igazi művészre. Ezt a régiek, egy pórias -kifejezéssel, úgy hívták, hogy: a rabbinus tekintete!… - - - - -XVII. KARÁCSONY ELŐTT. - -– Elza szobája. A kisasszony íróasztalkája előtt ül és levelet ír. – - -Elza (egyedül). – »… Nem, Miklós, te nem értesz engem!! Az, hogy -szabadon találkozhatunk, nemcsak hogy nem elégít ki, hanem boszant, -kétségbeejt!!! Mikor itt ülsz mellettem, egy túlságosan fűtött -szalonban, s a többiek, illedelmesen elhúzódva mellőlünk (minél -messzebbre, a lehető legmesszebbre), jóakaró tekinteteket vetnek felénk -– – – s azt lesik, hogy alattomban megfogtad-e a kezemet, mialatt te az -Azor kutya hőstetteit sugdosod el nekem s hosszasan, édesdeden -ábrándozunk el Muczi paripádról – – – akkor, kedves Miklósom, igaz, hogy -jól érzem magam, boldog vagyok; de – hogy is mondjam? – túlságosan is -jól érzem magam, tulságosan is boldog vagyok!! – – – Ilyenkor azt -képzelem, mintha már a férjem volnál, s ez untat – – – Végre is nem -szeretném elveszíteni a menyasszonyságom szép napjait, pedig ilyenkor -úgy tetszik nekem, mintha te is, ők is mind nagyon sietnének… Édes -Istenem, együtt kuksolni, arra még ráérünk, majd ha öregek leszünk!… -Órákon át suttogni, s nem mondhatni egyebet, mint hogy az uj énekesnő -nagyszerü s hogy ez vagy az a szinésznő megint jól domborított!… -Örökösen ügyelni, hogy a mama ellenőr-tekintete észre ne vegye egy-egy -bizalmasabb pillantásunkat!… Nem, Miklós, az én regényíróim nem ezt -igérték nekem! Igenis, én randevúzni akarok veled, kilovagolni -Békás-Megyerre, vagy nem tudom hová! Mily édes volna felöltözni -munkásleánynak és közvitéznek, aztán elmenni a Barokaldi-czirkuszba, ha -ugyan van még Barokaldi-czirkusz, de egyedül lenni és flangálni egy -kicsit, mi?… És levelezni akarok veled, titkon, naponkint -négyszer-ötször!… Nem bántó, kétségbeejtő, rettenetes gondolat-e, hogy -nemsokára férjhez megyek, nemsokára öreg asszony leszek, s még soha, -egyetlen egyszer se kellett megvesztegetnem, egyetlen egyszer se -lehetett megvesztegetnem a szobalányunkat!!! – – –« - -Egy hang (kívül). – Szabad? - -Elza. – Te vagy az, papa? - -A hang (kívül). – Igen. Bejöhetek? - -Elza. – Már hogyne jöhetnél be! (Elteszi a levelet buvard-jába s -feláll.) - -Berzsenyi (bejön s körülnéz.) – Valamit elrejtettél, hehehe. (Nevet.) - -Elza. – Én, papa? - -Berzsenyi. – Tudom, tudom. Ismerem már én ezt. Ebben az időtájban az -ember nem léphet be a hölgyek szobáiba a nélkül, hogy valamit el ne -dugnának előle. - -Elza. – S te mint illedelmes családfő, már előre kopogtatsz, hogy az -ügyetlenebb hölgyeknek idejök legyen elrejteni a készülő meglepetést. - -Berzsenyi. – Hja, hozzá vagyok szokva! Több mint húsz esztendeje, hogy -karácsony táján kedves mamád mindig dugdos előlem valamit. - -Elza. – S a vége rendesen egy pár himzett papucs, vagy más efféle. - -Berzsenyi. – Igen, ez a papucs, míg élek, épp úgy kijár nekem minden -esztendőben, mint a koszorú, majd ha meghalok. - -Elza. – Fuj, papa, milyen csunyákat beszélsz! - -Berzsenyi (elmerengve). – Csak egyetlen egyszer nem kaptam meg a -szokásos papucsot. S az eredeti a dologban az, hogy épp akkor, mikor -kedves mamád már szeptemberben elkezdte rejtegetni a meglepetést. »No, -ez egyszer nem papucsot kapok, hanem más valamit!« – nevettem magamban. -De mulattatóan megcsalatkoztam, mert nem kaptam semmit, papucsot épp oly -kevéssé, mint valami mást. Kedves mamád valami nagyon bonyolított -kézimunkán kezdett dolgozni, és mit tesz isten?!… nem tudott készen -lenni vele karácsonyra. Ti persze erre nem emlékeztek, mert akkor még -nagyon kicsinyek voltatok. - -Elza (miután pár pillanatig elgondolkozott, egy kis megindulással). – -Kedves, jó papa, mennyit s milyen régóta fáradozol értünk, csak azért, -hogy néha egy-egy papucsot csináljunk neked, vagy még azt se! - -Berzsenyi. – Meg vagyok jutalmazva, mert, mondd nekem, volt olyan okos a -boldogult Ledochowski kardinális, mint az én Elza leányom?! (Könnyet -törül le a szeméből). De legyünk férfiak, és gondolkozzál egy kicsit, -mert le akarom tárgyalni veled ezt a karácsonyügyet. - -Elza. – Mi van azon tárgyalni való? - -Berzsenyi. – A milyen okos vagy, nem fogsz csodálkozni rajta, ha -megvallom neked, hogy ez az egész karácsonyi ügy engem untat. -Mindenesetre szívesen folyósítom hivatalnokaim számára a kérdéses -összegeket, és az én szolgaszemélyzetemnek is; miattam a szegények -részére, sőt a legszennyesebb szegények részére se tagadom meg a -hozzájárulást csekélyebb összegekkel; annál kevésbbé sajnálom tehát a -legmesszebb menő áldozatot az én családomtól. De hogy egy családatyának -még a saját fejét is törnie kellessen ilyenkor, miképpen intézze el -leghelyesebben ezt a kellemetlen ügyet, te, mint okos leány, szintén -boszantónak fogod találni. Vedd például kedves mamádat. Mit csináljak -vele? Akarod, hogy megint boutonokat vegyek neki? Ez unalmas. - -Elza. – A mama nagyon igénytelen, s ha a karácsonyfán ő is talál valami -apróságot… - -Berzsenyi. – A karácsonyfát egész rendesen fel fogom bútorozni, de csak -nem kivánod tőlem, hogy kedves mamádnak a karácsonyi ajándékán kezdjek -el takarékoskodni? De ő igen különös asszony. Mit akarsz? Kimegyek az -iparművészeti kiállításba, körülnézek, eltünődöm, és nem veszek semmit. -Az emberek körülöttem sipítoznak a szájtátástól: »Milyen szép! Mennyi -szép dolog!« És látok íróasztalt, a min nem nem lehet írni, szekrényt, a -mibe semmit se lehet tenni, bútort, a mire nem lehet leülni. Hát kedves -barátom, én tudom, hogy ez Louis Quinze, szeczesszió és minden egyéb, de -ha én ilyet veszek, akkor úgy tünöm fel magamnak, mint a ki leráz a -nyakáról egy öreg asszonyt. Legjobban szeretnék megvenni neki egy -iparművészt tulajdon használatra, a ki csak az én házamat szolgálja ki, -úgyis a legolcsóbb, a mit meglehet venni, maga az ember. És hová tegyem -ezt a szegény Blankát? Megvennék neki egy egész szerkesztőséget, a -szerkesztőtől le, egészen a portásig, hogy minden verset kiadhasson, a -mit csak akar, de hátha inkább egy szinházat kíván? Ez a két nő nagy -bizonytalanságban hagy engem. - -Elza. – Tudod mit, papa? Holnap kisétálsz velem, és én majd intézkedem, -te csak fizetsz. Ki fogom találni, hogy mivel szerzed nekik a legnagyobb -örömet. - -Berzsenyi. – Látod, erre akartalak kérni. És most már felőlük nyugton -alszom. De te? Nem tudom, meg leszel-e elégedve azzal, a mit te neked -szántam. Nem beszélek róla, hadd maradjon meglepetés. Azaz mégis. Meg -kell mondanod, ha nem tetszik, mert már megvan. Nézd, a te krisztkindlid -itt van ebben a levélben. - -Elza. – Mi van ebben a levélben? - -Berzsenyi. – Egy ló van benne. - -Elza. – Jaj, papa, igazán? Lovam lesz, versenylovam? - -Berzsenyi. – És minő lovad! _Álomherczegnő_. Nevezve a jövő évi Oaks-ra. - -Elza (nyakába ugrik apjának). – _Álomherczegnő_! A század kanczája! - -Berzsenyi. – Gyermekem, ha nem akarsz elszomorítani, ne használj előttem -ilyen sikamlós, hogy ne mondjam pajkos kifejezéseket. Mondd, hogy a -század lova, ez elég. - -Elza. – És a saját színeimben fogok futtatni? - -Berzsenyi. – A saját színeidben és a saját álneved alatt. - -Elza. – Ó, papa, ki nem mondhatom, milyen örömet szereztél nekem! - -Berzsenyi. – Igazán? - -Elza. – S ha még megvennéd _Baká_t is, hogy szegény _Álomherczegnő_ ne -unatkozzék egyedül… - -Berzsenyi (nevetve). – Ejnye, te kis követelő! De nem bánom, megkapod, -ha kisegítesz ebből a kellemetlen karácsonyi ügyből. - -Elza (megczirógatva atyját). – És Miklós? Ugy-e, a szegény Miklós is -talál valamit a karácsonyfán? - -Berzsenyi. – Ha már a szegény Miklósnak karácsony este itt kell lennie! -De csitt, anyádnak a lépéseit hallom!… Valahogy el ne áruld magadat -előtte! Tudod, ő már abban a korban van, mikor az ember ujra azt hiszi, -hogy a Jézuska hozza az ajándékokat! - - - - -XVIII. KÉM-SZOLGÁLAT. - -– Elza egyedül van a kék szalonban s Gabriele D’Annunzio-nak _Tűz_ czímű -regényét olvassa. Néha leereszti a könyvet ölébe és elgondolkozik. -Egyszerre kinyílik az ajtó s megjelenik cousinje: Berzsenyi Zoltán. – - -Zoltán. – Szervusz. - -Elza. – Szervusz. - -Zoltán. – Csak te vagy itt? - -Elza. – Csak én. - -Zoltán. – Hát a többiek? - -Elza. – Mit tudom én? A mai világban már olyan rosszul neveljük a -szüleinket, hogy soha se jelentik be előre, hol fognak csatangolni. - -Zoltán. – Együtt mentek el? - -Elza. – Nem. A mama Blankával ment el valahová. Azt hiszem, kéregetni -mentek a szegényeknek. - -Zoltán. – Mit kéregetnek ők a szegényeknek? Ha olyan sokat törődnek a -szegényekkel, mért nem adnak inkább nekik? - -Elza. – Kérdezd meg őket. Különben, adni: flanczolás, kéregetni pedig: -chic. Ahhoz semmi se kell, csak pénz; ehhez keresztényi alázat is kell. -Szóval: a Metternichné így szokta s a mamának ez elég. - -Zoltán. – És te mért nem mentél velök? - -Elza. – Először, mert nincsen jó szívem, másodszor, mert olyan náthám -van, mint az Eiffel-torony. A többit elengeded. - -Zoltán. – Azt hittem, a vőlegényedet lesed. - -Elza. – Szó sincs róla. Az olyan vőlegényt, a ki soha se találja ki, -hogy a menyasszonya mikor van egyedül, az olyan vőlegényt nem érdemes -lesni, mi? Nincs igazam? - -Zoltán. – Tán összekülönböztetek? S azért vagy olyan mérges? - -Elza. – Összekülönböztünk? Mi? Dehogy! Szobaáristomot kapott a szegény -feje. A multkor elaludt a lábamnál heverve. - -Zoltán. – Hát az öreg? - -Elza. – A papa? - -Zoltán. – Hát persze. - -Elza. – Azt nem tudom, hol van. Egy jól nevelt leány nem fürkészi a -papája útjait. Mit akarsz vele? Pénz kellene? - -Zoltán. – Micsoda eszed van neked!… Miből találtad ki? - -Elza. – No csak úgy gondoltam. Nem igen van hozzád szerencsénk máskor. - -Zoltán. – Te igen hálátlan vagy. Máskor, ha öreg asszonyokat akarsz -megtánczoltatni, fordulj tánczosokért a bölcsészek segítő-egyesületéhez. - -Elza. – De nagyra vagy vele, hogy a multkor az Orfeum-kávéházból -bekukkantottál hozzánk is! Megjegyzem, hogy akkor is pénzért robotoltál. - -Zoltán. – Hja barátom, ha ingyen akarok tánczolni, akkor nem a ti vén -dámáitokat lötyögtetem előre, hátra. Fuj, a vén automobilok! Mondd, hol -szedtétek össze ezt a sok kimustrált lóvasutat? - -Elza. – Csak folytasd ezen a hangon! Csak mondd el a papának, hogy mit -tartasz azokról a csillagkeresztes hölgyekről, a kik úri házát koronkint -megtisztelik! - -Zoltán. – Gondolod, hogy akkor nem ad pénzt? - -Elza. – Szegény fiú, erről tegyél le. Nagyon sajnálom, de ki kell -ábrándulnod. - -Zoltán. – Mi az ördög! Talán csak nem ütött be nálatok is »a pénzpiacz -kedvezőtlen helyzete«?! Remélem, az öreg nem hiába jár ki a pénzpiaczra? - -Elza. – Nem, hanem borzasztó dühös rád. Ajánlom, egyhamar ne kerülj a -szeme elé. - -Zoltán. – Aztán mért haragszik? - -Elza. – Mert megint eljárt a szád. - -Zoltán. – Nekem? - -Elza. – Hja, édesem, a ki pénzt akar, az ne vicczelődjék. Én, látod, -méltányoltam a viczczet, de ő nem méltányolta. - -Zoltán. – Miféle viczczet? - -Elza. – Az uj bútorokról nem tudtad megállani, hogy ki ne jelentsd: -»Kazároknak Louis Quinze bútor! Tehénnek vitézkötés!« Mondtad vagy nem -mondtad? - -Zoltán. – De, kérlek szépen… - -Elza. – Nos, Blanka azon melegében elmondta neki. És most próbálj -beszélni vele! - -Zoltán. – Tyű, kutyateremtette! - -Elza. – Mondhatom, ezt elintézted. - -Zoltán (egy kis szünet után, lesujtva). – Akkor hát szervusz! - -Elza. – Azért ne menj mindjárt a Dunának. Várj csak. Hogy a papa tudni -se akar rólad, az bizonyos. De talán valahogyan nyélbe üthetjük a -dolgot. Mondd, mennyi kellene? - -Zoltán. – Gyerekség: háromszáz forint. - -Elza. – Nagyszerű! Teneked háromszáz forint gyerekség? S mi az ördögre -kellene neked háromszáz forint? - -Zoltán. – Hát mire kell nekem a pénz? Párbaj-költségekre! Nekem egyébre -soha se kell pénz, nekem csak párbaj-költségekre kell. A pinczért, s a -többi, haza küldhetem a papához, mindenkit haza küldhetek, még a… izé… -mindenkit! De párbajköltségekért egy gentleman nem megy haza sírni. - -Elza. – S teneked párbaj-költségekre mindjárt háromszáz forint kell? -Barátom, egy párbaj urasan számítva, hetven forintba kerül. Mondjunk -nyolczvanat. - -Zoltán. – Kérlek, te ehhez nem értesz. Nálunk az nem úgy megy, mint -nálatok, katonáéknál. Egy egyetemi párbaj sokba kerül. Nálunk, kérlek, a -segédek három napig éjjel-nappal fiákereznek, de a mi a legtöbbe kerül, -az a kibékülési reggeli. Nem mondom, hogy ezt mindenkitől megkövetelik, -de én, a kit Van der Berzsenyinek szoktak nevezni, nem lehetek smuczig. - -Elza. – Akkor jobban kellene vigyázni a bőrödre. És, ugyan, miért van -párbajod? - -Zoltán. – A Klári miatt. - -Elza. – Mi közöd neked a Klárihoz? - -Zoltán. – Tudod, az egyetemen én vagyok a Klári-párt elnöke. - -Elza. – Micsoda párt? Ilyen pártról még nem hallottam. - -Zoltán. – Akkor el vagy maradva a világtól. Az egyetemen egy nagyon -nevezetes Klári-párt van, a mely sokkal hatalmasabb ugyan, mint a -Zsazsa-párt, de a Zsazsa-párt is erős. A Tezsa-párt az nem számít, de a -Zsazsa-párt nagyon erős. És most jön ez a fene angol-párt. - -Elza. – Olyan párt is van? - -Zoltán. – Látod, ezt én se értem. Mit akarnak azzal az angol -primadonnával? Nem mondom, hogy nem formás az öreg, hiszen ha arról van -szó… de neked ezt úgy se illik érteni… - -Elza. – Csak folytasd; én nem vagyok prüd. - -Zoltán. – Elég az hozzá, hogy a Klári-párt meg a többiek között most -roppant éles a villongás; különben talán hallottad, hogy az egész város -fel van fordulva. - -Elza. – Nem hallottam. De hogy jössz te a Klárihoz? - -Zoltán. – Tulajdonképpen igazad van. Én nem kapok a mosolyaiból egy -zsákravalót, mint az ujságírók. De már első éves koromban Klári-párti -voltam s most nem változtathatom meg az elveimet. - -Elza. – Hogy a primadonnák háborúznak, azt értem. Egyed-uralkodó -primadonnának lenni voltaképpen a legmagasabb állami hivatal a mai -világban. Érdemes érte egy pár mosolyt mozgósítani. És átkozott kevés -ideig tart; a második siker után már mindenkit csak »a kövér öreg -asszony«-nak neveznek. De ha a primadonnák megfojtják egymást egy kanál -vízben, nem mindegy az nektek? Mit tüzeltek miattok ilyen rémségesen -ebben a pénzszűk világban? - -Zoltán. – Éppen azért. Nincsen pénzünk és szórakozni csak kell -valamivel! - -Elza. – Aztán, hogy keletkezett a párbajod? - -Zoltán. – Mint a többi. Mondom, hogy az egyetemen a hangulat már hetek -óta rendkívül feszült. Mi elneveztük a Zsazsa-pártot Paprika -Janka-pártnak, ők meg elneveztek bennünket Népkonyha-pártnak, mert ránk -fogták, hogy a Klári népkonyha-jegyeket osztogatott szét köztünk. És -most egyszerre ránk szakad az angol párt is; képzelheted, az egyetem -három napja olyan, mint egy zsinagóga. Hát tegnap szembe jön velem a -Hirsényi Nándi és azzal köszönt, hogy: »Éljen Haltay Mariska!« »Menjen -vissza az Orfeumba!« – felelek én, hogy megvédelmezzem pártom és a -szinpadi erkölcs álláspontját. »Te beszélsz Orfeumról!« – gúnyolódik ő. -»Én hát – vágok vissza én – én még nem szolgáltam Orfeumban.« Erre ő azt -mondja, hogy ne pötyögjek, s mikor vissza felelek, oda vágja nekem, -hogy: »Pity, pity, Flórián!« Erre persze provokálnom kellett. - -Elza. – Hát ez nagyon szomorú történet, mert nekem nincsen háromszáz -forintom. - -Zoltán. – Mennyi van, az a kérdés? - -Elza. – Úgy harmincz körül. - -Zoltán. – Mindössze harmincz forintod van és lovagtörténeteket -beszéltetsz velem? - -Elza. – Igen, de megszerezhetem neked a háromszázat is, egy föltétel -alatt. - -Zoltán. – Előre el van fogadva. - -Elza. – Hohó, ne siess, mert nem olyan egyszerű a dolog. Elképzelheted, -ha ilyen zord viszonyok között háromszáz forintot szerzek neked, meg -fogom fizettetni magamnak ezt a vastag szívességet. - -Zoltán. – Csak rajta! - -Elza. – Legelőször is felelj nekem, de egészen őszintén, kivel vagy -kikkel van neked viszonyod? - -Zoltán. – De kérlek, hogy érted ezt? - -Elza. – Úgy. A jó értelemben. - -Zoltán. – Már engedj meg… - -Elza. – Semmi kibuvó. Teljes őszinteség. Van valami kis szinésznő, egy -kis kardalosnő vagy mi, a ki meghallgatja a sóhajaidat? - -Zoltán. – Mit képzelsz? Szinésznő? Kardalosnő? Nem vagyok én se főpap, -se gróf, se bankigazgató! Ma már csak ezek engedhetnek meg maguknak -efféle luxust. Talán az apám. Az meglehet. De én!… Hiszen én még a -Hőkömszinházbeli igényeknek se tudnék megfelelni. - -Elza. – Nem vagy legalább járatos… hogy is mondjam?… tudod, olyan -magasabb horizontalekörökben? De magasabb rendűt értek, négy csillagost; -V. S. O. P.-ést?… - -Zoltán. – Járatos? Na, a mi ezt illeti, szeretném én látni azt a helyet, -a hová én nem vagyok járatos! - -Elza. – Nekem pedig csak ez kell. Arról van szó, hogy szeretném, ha -elcsalnád a Miklóst valahová, tudod… - -Zoltán. – Szeretnéd, ha elcsalnám a vőlegényedet valahová…?! - -Elza. – Igen, s aztán elmondanád nekem, hogyan viselte magát. - -Zoltán (önérzetesen). – Szóval: kémnek akarsz felhasználni? - -Elza (ridegen). – Ez a meztelen igazság. - -Zoltán (egy hanggal lejebb.) – Nagyon visszaélsz a szorultságommal. -(Némi habozás után.) Minden irántad való jóakaratom mellett sem lehet… - -Elza. – Azonnal el fogom csitítani a lelkiismeretedet. Az a reménységem, -hogy ezzel neki is szolgálatot teszel. - -Zoltán. – Hogy-hogy? - -Elza. – Nagyon örülnék, ha rosszat jelenthetnél róla. - -Zoltán. – Csak nem akarsz szakítani vele? - -Elza. – Nem. De azt hiszem, ha rosszat tudnék róla, akkor jobban -szeretném, mint így. Látod, ez az ember egy idő óta sehogy se tetszik -nekem. Azt hiszem, soha se csal meg. Pedig, ha arra gondolok, hogy talán -máris vigyáz magára… fuj, akkor úgy rémlik, hogy már egy cseppet se -szeretem. Ha azért vigyáz, mert reszket a gondolattól, hogy hátha -elszalasztja a kövér falatot!… Ha csakugyan ilyen volna, azonnal -meggyűlölném, mert az ilyen ember nekem nem imponál. Nekem olyan ember -imponál, a ki szembe száll minden veszélylyel, nyakon csíp minden -fehérnépet, s úgy bánik a nőkkel, mint a mosogató rongygyal. - -Zoltán. – Te furcsa lány vagy, Elza. De azért mégse hiszem el, a mit -mondasz. Ma így beszélsz, holnap meg amúgy. - -Elza (egy kicsit elgondolkozva). – Nem. De meglehet, hogy két különböző -lélek lakik bennem. Néha rettenetesnek tűnik fel előttem az a gondolat, -hogy egy szabad ember, ha nő is, egy egész hosszú életet, egész életét -egy másik embernek szentelje, annak az eszköze, bútora, tárgya legyen, s -ezt lássa élete czéljának. Tudod, nagy bennem a szabadság szeretete. Ez -annak lehet a következése, hogy ősanyáinknak, a szegény keleti -rabszolgáknak, mindenben volt része, csak éppen a szabadságban nem. -Megvolt mindenök, de gyémántjaikat csak otthon viselhették; az utczára -már csak titokban kandikálhattak ki. Én, barátocskám, imádom a szabad -levegőt, mindenekfelett imádom. S ha erre gondolok, néha kételkedni -kezdek, vajjon igazán szeretem-e Miklóst? Mindegy. Az bizonyos, ha egy -kis rosszat jelenthetsz róla, jobban fogom szeretni. - -Zoltán. – Szóval, csak emberbaráti cselekedetről van szó, ha rossz útra -viszem a vőlegényedet, s az eredményről jelentést teszek? - -Elza. – Szóról-szóra. - -Zoltán. – Nem értem, de ha neked szívességet teszek vele, miért ne? -Végre is, te közelebb állasz hozzám, mint ő. - -Elza. – E szerint megegyezel? - -Zoltán. – Félig már rendben volnánk. - -Elza. – Egy óra mulva egészen rendben leszünk. A lakásodra küldöm, -helyes? - -Zoltán. – Köszönöm. De megyek, mert a segédeim várnak. - -Elza. – Szervusz. - -Zoltán. – Szervusz. - -Elza (utána kiált). – Igaz, te, ha túléled ezt a párbajt, gondolj rám, s -ha a könyvkereskedésben valami nagyon pikáns regényt látsz, vedd meg -nekem. - -Zoltán. – Az igazat megvallva, a könyvkereskedésekben nem igen vagyok -járatos. De pikáns levelezőlapjaim, azok vannak. - -Elza. – Az nem kell, köszönöm. Tehát egy óra mulva. - -Zoltán. – Köszönöm. Szervusz. - -Elza. – Szervusz. - - - - -XIX. BERZSENYIÉKET MEGSZÁMLÁLJÁK. - -– Délelőtt tiz óra. Szín: a sötét udvari ebédlő. Berzsenyiné, teljes -toalettelenségben, egyedül. A frizirnőt várja. Éppen megreggelizett s a -_Pester Lloyd_ot olvassa. – - -Berzsenyiné (magában). – Hiába, a regények mégis csak szebbek voltak -akkor, mikor az Ádolf Silberstein írta a Lloydot!… Mi az? - -Katicza (a szobaleány, jön). – Kérem szépen, méltóságos asszony, egy -ember van odakünn, a ki minden áron be akar jönni. Igazán nem tudom, -hogy mit csináljak vele. - -Berzsenyiné. – Miféle ember? - -Katicza. – Azt mondja, hogy ő a népszámlálási biztos. - -Berzsenyiné. – Mondja meg neki, hogy a méltóságos udvari tanácsos úr -nincsen itthon és hogy jöjjön máskor. - -Katicza. – Már mondtam, de azt felelte, hogy akkor a méltóságos -asszonynyal kell beszélnie. - -Berzsenyiné. – Én most nem fogadok. - -Katicza. – Azt is mondtam, de az ember nem akar tágítani. Hogy ő nem -mulatságból jött, hanem hivatalból. Aszondja, hogy ő kiragasztotta a -vörös czédulát, bejelentette, hogy ma jön, és hogy ilyenkor valakinek -itthon kell lennie. Igy rendeli a törvény. - -Berzsenyiné. – A törvény ilyen bolondokat nem rendel. Hol vannak a -leányaim? - -Katicza. – Elmentek korcsolyázni. - -Berzsenyiné. – Akkor küldje el az embert a méltóságos urhoz a -comptoirba. - -Katicza. – A méltóságos úr aligha lesz ott, mert onnan is keresték. -Különben is a népszámláló ide, a lakásba akar jönni. - -Berzsenyiné. – Micsoda szemtelenség! Nem akar mindjárt a fürdőszobámba -is bejönni? - -Katicza. – Nem tetszik elhinni, de még a szobákat is meg akarja nézni. - -Berzsenyiné. – No hát ez hallatlan. Az én házamban! - -Katicza. – Kérem szépen, én tőlem olyanokat kérdezett, hogy ha nem a -törvény embere, bizony isten képen teremtem. Aszondja, hogy neki mindent -ki kell vallani, és még dicsekszik vele, hogy milyen furcsákat szokott -beszélni a partájokkal. - -Berzsenyiné (magában). – Ha az ember regényben olvasná az ilyeneket, nem -hinné el. (Katiczához.) Rólunk is kérdezett talán? - -Katicza. – Ne tessék haragudni, de azt kérdezte, hogy a méltóságos -asszony hányadik felesége a méltóságos urnak. - -Berzsenyiné. – Hallatlan, hallatlan!… Bocsássa be azt az embert. Várjon, -előbb adja ide a fülbevalómat. Igen ott van. Ugy, most bejöhet. (Katicza -el; majd ujra megjelenik a népszámlálóval.) Katicza, maga maradjon itt. -(A népszámlálóhoz.) Meg fogom tudni, hogy mért kivánt engem zaklatni, és -hogy milyen czélból engedett meg magának különböző tréfákat az én -cselédeimmel? - -A népszámláló. – Bocsánatot kérek, méltóságos asszony, én Doboz Elek -fővárosi tanító vagyok… - -Berzsenyiné. – Mindjárt gondoltam. Olvastam önökről az ujságban. -Figyelmeztetem azonban, hogy itt nincsenek gyermekek, és hogyha -volnának, akkor sem engedném őket megverni. - -A népszámláló (torkát megköszörülve) – … és mint népszámlálási biztos -voltam bátor jelentkezni. - -Berzsenyiné. – Én nem vagyok nép, és engem ne tessék megszámlálni. Ha a -népet akarja megszámlálni, menjen ki a konyhába, de ne háborítsa az én -délelőtti nyugalmamat. A konyhában is illedelmes viseletet kérek; azt, -hogy valaki a cselédeimmel hanczurozzék, nem engedhetem meg s ezt -semmiféle törvény nem irja elő. - -A népszámláló (sértődötten). – Engedelmet kérek, de a törvény nem ismer -különbséget, s nekünk kivétel nélkül mindenkit meg kell számlálnunk… - -Berzsenyiné. – De önnek csak a számlálás a kötelessége, s ha önnek -mondják, hogy odabenn egy hölgy fésülködik, ez éppen elég. Felír egy -hölgyet és punktum. De ön úgy látom, azt fürkészi, hogy nincs-e itten -más valaki is? Ezt én kikérem magamnak. - -A népszámláló. – Bocsánat, méltóságos asszony, de nem erről van szó. A -méltóságos úr kitöltötte a számlálólapokat, s én most az ellenőrzés -végett jöttem. - -Berzsenyiné. – Az én férjem személyesen töltötte ki a számláló lapokat? - -A népszámláló. – Igen. - -Berzsenyiné. – Akkor nincs szükség semmi ellenőrzésre, mert az én férjem -nem mond be hamis adatokat. - -A népszámláló. – Ezt senki se gondolja. De a számláló-lapok hibásan -vannak kitöltve, s nekem az adatokat helyesbítenem kell. - -Berzsenyiné. – Honnan veszi ön azt, hogy az én férjem hibásan mondta be -az adatokat? Az én férjem mindenesetre tudja, hogy hányan vagyunk, és ha -ön jobban tudja, akkor mért kérdezősködik? Írjon be annyi embert, a -mennyit akar és hagyjon engem békében. Az én férjem pontosan fizeti az -adót, és annyi ember után fog fizetni, a mennyit be fognak írni. Ezért -nem való egy hölgyet öltözködés közben zavarni. - -A népszámláló. – Nagyon sajnálom, méltóságos asszony, hogy alkalmatlan -időben jöttem, de nem mulasztottam el a bejelentést, s mivel csak néhány -kérdésről van szó, talán lesz kegyes kihallgatni. - -Berzsenyiné. – Ha valamit meg akar tudni, mindenesetre inkább tőlem, -magamtól kérdezze, mint a cselédeimtől, a kiknek a kérdezősködésekre nem -szabad felelniök. - -A népszámláló. – Első kérdésem a vezeték- és keresztnévre vonatkozik. A -méltóságos úr azt írta ide: »Lovag békásmegyeri Berzsenyi Jacques, pápai -szent birodalmi nemes, udvari tanácsos, a Lipót-rend k. keresztese, -venezuelai főkonzul.« Ez a beírás téves. - -Berzsenyiné. – Már hogy volna téves? Remélem, nem akarja azt mondani, -hogy az én férjem svindler, a ki másnak adja ki magát? - -A népszámláló. – Nem, hanem ebbe a rovatba csak a vezeték- és keresztnév -írandó be, s az utóbbi az állam hívatalos nyelvén. »Jacques«, ez nincs -magyarul, »Jacques« magyarul, ha nem csalódom, Jakab. Engedelmével -törülni fogom tehát a beírást, s helyébe szabatosan írom a nevet: -»Berzsenyi Jakab.« - -Berzsenyiné. – Jakab! Berzsenyi Jakab! Mért nem mindjárt: »az Iczig -zsidó«?! Figyelmeztetem önt, hogy ha ön froczlirozni akar védtelen -hölgyeket, az én férjem meg fogja találni a módját, hogy önt főnökei -illendő viseletre tanítsák. Az én férjem nem Jakab, s nem tűröm, hogy ön -az én házamban élczelődjék. - -A népszámláló (boszúsan). – Én csak kötelességemet teljesítem. -Hasonlóképpen a méltóságos asszony nevének a rovatába ez van beírva: -»Berzsenyi Elise, született szendrői Hirsch.« Ez nem helyes. Ide -egyszerűen azt kell írni: »Berzsenyi Jakabné.« - -Berzsenyiné. – Berzsenyi Jakabné! No hallja, ez már mégis szemtelenség! -Persze, el kellett volna hivatnom az én ügyvédemet. De ez a leány -tanuskodni fog, hogy mulatni akart a mi számlánkra, s biztosítom, hogy -nem fogom elmulasztani önt bepanaszolni. - -A népszámláló (ridegen). – A panaszt ebben az esetben felettes tanügyi -hatóságomnál kell beadni. Addig is, megengedi a méltóságos asszony, -folytatom. - -Berzsenyiné. – Csak tessék. Kiváncsi vagyok, hogyan fogja elnevezni a -leányaimat. - -A népszámláló. – Valóban az egyik kisasszony neve tévesen van beírva: -»Berzsenyi Elza.« Ezt így fogom helyesbíteni: »Berzsenyi Erzsébet.« - -Berzsenyiné. – Berzsenyi Erzsébet! Nem rossz. Hallod, Katicza? Berzsenyi -Erzsébet! Jegyezd meg magadnak, mert erről még tanuságot kell tenned. -Berzsenyi Erzsébet! Hallatlan! (Idegesen kaczag). - -A népszámláló. – A másik kisasszony neve helyesen van! »Berzsenyi -Blanka.« Ez korrekt. - -Berzsenyiné (gúnyosan). – Már hogy volna korrekt! Korrekt így volna: -»Berzsenyi Fehérnye!« Vagy: Berzsenyi Sára, Zsuzsa, Mari, Erzsók néni! -Hahaha! Azt mondja, hogy Blanka helyesen van! Hallod, Katicza?! - -A népszámláló. – Ellenben a foglalkozás-rovat kitöltése csaknem -mindenütt hibás. A méltóságos ur e rovatot így töltötte ki: -»nagybirtokos.« Úgy értesülök, hogy a méltóságos ur egyszersmind -gabonakereskedő, legalább nem hagyott fel teljesen az üzlettel, mert -részese a Beer-czégnek… - -Berzsenyiné. – Gabonakereskedő! Írja, hogy: speczeráj, lámpagyujtogató, -szivarvég kereskedő! Írjon akármit. Mindegy. - -A népszámláló. – A méltóságos asszony rovatába pedig ez van írva: -»Nagybirtokosnő.« Ez nem korrekt. Ide azt kell írni: »Háztartásbeli nő.« - -Berzsenyiné. – Háztartásbeli nő! Hah!… (Dühében hamarjában nem talál -szavakat.) - -A népszámláló. – Vagy van talán a méltóságos asszonynak valami kereső -foglalkozása? A postánál, távirdánál, telefonnál, iskolánál, -gyermekkertben, színháznál? Nincs? - -Berzsenyiné (tehetetlen dühvel néz maga elé). – Van-e valami kereső -foglalkozásom? Jellemtelenség alávalóság, piszkosság! - -A népszámláló. – Kérem, ne tessék engem sértegetni, én csak a köteles -kérdéseket intézem a méltóságos asszonyhoz. Ha a méltóságos asszonynak -nincs kereső foglalkozása, ki tartja el a méltóságos asszonyt? - -Berzsenyiné (felcsattanva). – Hallja, ez már mégis sok!… (Köhögési roham -fogja el s fuldokolni kezd). - -A népszámláló (miután megvárta a roham végét). – Ha a méltóságos -asszonyt a férje tartja el, akkor a méltóságos asszony csak -háztartásbeli nő. - -Berzsenyiné (fölemeli szemét az égre és zsebkendőjét a szája elé tartja, -hogy a lelke valahogy kine szakadjon). - -A népszámláló. – Nem helyes a kisasszonyok beírása sem. Az egyiknél az -van beírva, hogy: »nagybirtokos leánya«, a másiknál, hogy: -»versenyistállótulajdonosnő.« Mi ez? - -Berzsenyiné (int Katiczának, hogy feleljen ő). - -Katicza. – Elza kisasszonynak igenis versenyistállója van. - -A népszámláló. – S a kisasszony abból el, a mit a lovak díjakban -nyernek? - -Katicza. – Dehogy! - -A népszámláló. – Tehát eltartja valaki, ugy-e? - -Berzsenyiné (karjait emeli az égre). - -A népszámláló (zavartalanul). – Ki tartja el? A méltóságos úr, ugy-e? -Akkor hát azt kell ideírni: »Leány.« A másik kisasszony dettó »leány.« -Ennél a családi állapot helyesen van feltüntetve: »hajadon.« De a -másiknál a családi állapot beírása is téves. »Menyasszony.« Mi ez? - -Katicza. – Maga nem tudja, hogy mi az, ha valaki menyasszony? - -A népszámláló. – Nekünk semmi közünk hozzá, hogy valaki menyasszony-e, -vagy nem menyasszony, Valaki lehet menyasszony és már négyszeresen -özvegy. A kérdés az, hogy Berzsenyi Erzsébet hajadon-e vagy már nem -hajadon? - -Berzsenyiné. – Hallja!… ember… ne izéljen!… ne izéljen!… - -A népszámláló (szenvtelenül:) – Jó, mondjuk hát, hogy: »hajadon.« - -Berzsenyiné (levegő után kapkod). - -A népszámláló. – Azt hiszem, hiba csúszott be a házassági vagy a -születési évek rovatába is. A házasság éve: 1879, hónapja: márczius. Ez -megfelelne a kisasszonyok életkorának, az egyiknek a születési éve: -1880, a másiké: 1882. De vajjon nem téves-e a méltóságos asszony -születési éve: 1864? A méltóságos asszony tizenöt éves korában ment -volna férjhez s tizenhat éves korában már fogant volna? Ez annál -csodálatosabb, mert a méltóságos úr már elmult hatvan éves. Itt van -születési éve: 1840. - -Berzsenyiné. – Ember! Távozzék! Távozzék! (Köhögés). És nekem végig kell -hallgatnom ezt a sok infámiát! De hát nincs ebben az országban -rendőrség?! (Ujabb köhögési roham). - -Katicza. – A méltóságos asszony igen fiatalon ment férjhez; különben -láthatja, ha szeme van. - -A népszámláló. – Ne nyelveljen! Talán maga volt a bábája? - -Katicza. – Ejnye be finom ember, lelkem!… Ha kérdi, hát felelek, mert a -méltóságos asszony úgy parancsolta. A magam jószántából bizony nem -állanék szóba az úrral. - -A népszámláló. – Nem magát kérdeztem. Majd magára is rákerül a sor. Mi -van még? Igen… vallásnak a római katolikus van feltüntetve. Kérhetném -ugyan az okmányokat, de hagyjuk; a méltóságos asszony, látom, nagyon -ideges. Még csak egyet. Nincs senkinek valami testi fogyatkozása? Ezt a -leggyakrabban el szokták hallgatni. - -Berzsenyiné (fuldokolva köhög). - -Katicza. – Nincs senkinek. - -A népszámláló. – A kisasszonyoknak sem? (Berzsenyiné elájul.) - -Katicza. – Hogy a mennykőbe volna! - -A népszámláló (Berzsenyinére tekintve). – Mért nem ad neki egy pohár -vizet? - -Katicza. – Majd jobban lesz, ha magát elhordja a szélvész. - -A népszámláló. – Mondom, hogy ne nyelveskedjék. Inkább arra feleljen, a -mit kérdek. Itt a maga lapján is hiba van. - -Katicza. – Van ám a… majd megmondom hol!… - -A népszámláló. – Hajadon? - -Katicza. – Hallja, lelkem, ne sokat idétlenkedjék már, mert én nem -nézem, hogy törvény-e, vagy nem törvény… - -A népszámláló. – Feleljen. Születési éve? - -Katicza. – Tudom is én. A tavaszszal multam huszonkettő. Számítsa ki. - -A népszámláló. – 1878. Egyez. Vallása? - -Katicza. – Görög. - -A népszámláló. – Egyesült vagy nem egyesült? - -Katicza (türelmét vesztve). – Egyesült a fészkes fene! - -A népszámláló. – Azt kérdem, hogy szakállas papja van-e, vagy borotvált -képű? - -Katicza. – A pokol nézi a szakállát! De azt mondom magának, hogy most -már elég, mert látom, hogy megjött a méltóságos úr huszárja, s -mondhatom, hogy a nagyméltóságú fő-főkúria se veszi le magáról… - -Berzsenyiné (a ki időközben magához tért). – Katicza, az -Eau-de-Cologne-omat!… - -Katicza. – Igenis, csak hadd tuszkoljam ki ezt az urat. (A népszámláló -el.) Tessék itt van. - -Berzsenyiné (még aléltan). – Elment? - -Katicza. – El. - -Berzsenyiné. – Szaladjon hamar utána, fiam, és kérdezze meg tőle, hogy -ki találta ki ezt a népszámlálási törvényt? Tudja meg, fiam, hogy ki -volt a törvénycsináló; meg akarok ismerkedni vele! - - - - -XX. BERZSENYI LAPOT ALAPÍT. - -– Délután két óra. A nagy ebédlő. Berzsenyi és Elza kaszinót játszanak. -– - -Berzsenyi. – Nekem úgy látszik, te csalsz. Tizenkettővel vitted a -tizenhármat. - -Elza. – Tessék, és igazad van! Lásd, papuskám, én néha úgy jövök elő -magamnak, mint a némajátékban a Bertram, a Róbert és Bertramtól, a ki -mikor már Hochstapler és bankot alapít, kilopja a vendégeinek a -zsebkendőjét. Nekem, ha kártyázom, muszáj egy kicsit csalni; c’est plus -fort que moi. Ugy látszik, a mi őseink is rablólovagok voltak, mert ez -már a véremben van. - -Berzsenyi. – Akkor az egész nem gilt. - -Elza. – Papuskám, ne légy smuczián. Hölgyekkel nem így szokás játszani. - -Komornyik (bejön s tálczán egy névjegyet hoz. Óriási legény; hosszú, -mint egy meszelő, s komoly, mint egy államférfiú.) - -Berzsenyi. – Mi az, Artur? Valaki keres, Artur? (Kegyesen.) Jól van, -Artur. (Fölteszi binokliját és megnézi a névjegyet, melyen ez áll: Dr. -Vrillényi Andor, országgyülési képviselő, a »Budapesti Kürt« -vezérkormányzója, a Centaur-patkógyár-részvénytársaság felügyelő -bizottságának alelnöke stb.) Jól van, Artur. Vezesse be a doktor urat a -nagy szalonba és mondja meg neki, hogy pár percznyi türelmet kérek, mert -igen el vagyok foglalva. (Kegyesen.) Menjen, Artur. - -Elza. – Dolgod van? - -Berzsenyi. – Nem olyan sürgős. Csak hadd várjon az egyházi tanuló. -(Kegyesen pillant a távozó komornyik után). Mondd, mit szólsz te ehhez -az Arturhoz? - -Elza. – Nagyon tekintélyes. De azt hiszem, egy kicsit lenéz minket. - -Berzsenyi. – Szó sincs róla. Nagyon jóakaratú cseléd. De öleb kora óta -mindig herczegi házaknál szolgált, ez a higgadtság tehát természetes. - -Elza. – Talán ölbevaló gyereket akartál mondani? - -Berzsenyi. – Az mindegy, nem vagyok én tanár. Elég az hozzá, ez az Artur -tetszik nekem, mert nincs benne semmi cselédgőg. Nem bánom, játszom -veled még két pártit, ha akarod: tiz forintba. - -Elza. – S azalatt a gentleman, a kit te egyházi tanulónak mondasz, -várakozni fog? - -Berzsenyi. – Miért ne várakoznék? A ki pénzt akar, az ne várakoznék? A -ki pénzt akar, az várakozzék. Azt hiszed, bánom, ha nem várakozik? Igaz, -erről meg akartalak kérdezni. Mit szólsz hozzá, ha lapot alapítok? - -Elza. – S aztán minek neked a lap, papuskám? - -Berzsenyi. – Két czikket akarok íratni, egyet az amerikai zsokékról és -egyet a főrendiházról. Fel kell világosítani a népet, hogy amerikai -zsokét hozatni nem pazarlás, hanem befektetés, és azt is meg akarom -írni, hogy a főrendiház korhadt intézmény, a melyet föl kell frissiteni. - -Elza. – Értem. De ehhez nem kell az, hogy magadnak legyen ujságod. -Megíratod valahol, punktum. - -Berzsenyi. – Az eszmének több súlya van, ha én magam finanszirozom. Nem -értem különben, hogy mért ellenzed az ügyet? - -Elza. – Hát én nem értek a dologhoz, papa, de mindig azt olvastam az -ujságban, hogy egy ujság sokkal többe kerül, mint egy tánczosnő, és -aztán egy tánczosnő nem okoz annyi bosszuságot. - -Berzsenyi. – Ha egy idegen hallaná, hogy milyen csiklandós tónusban -beszélsz velem, azt gondolhatná, hogy ajánlatosnak tartod, ha egy -tánczosnőt veszek magamnak. Azután nem gondolsz egy ujság sok előnyeire. - -Elza. – Annyi bizonyos, hogy Blankának nagyon jó volna egy ujság a -háznál. Tele írhatná, ha akarja. És ezért tárgyalsz ezzel a -Vrillényivel? - -Berzsenyi. – Nem dobhatom ki az ügyletből, mert ő hozta az eszmét. - -Elza. – Annyit tudok róla, mert olvastam, hogy már vagy tiz ujságot -megbuktatott, és nem képzeled, mennyi millió fúlt bele azokba a -vállalatokba, a melyeket agyon kormányzott. De neked imponál, mert -nagyképü, és ugy beszél, mintha kanállal ette volna a bölcseséget. - -Berzsenyi. – Nekem imponál? Egy beképzelt szamárpofa! Szegény boldogult -nagyatyád azt mondta az ilyen emberekre, hogy: egy egyszerü ótvaros. De -mit akarsz? A kalocsai érsek nem fog nekem ujságot csinálni. Ehhez -kitanult ujságíró kell, a ki elolvassa az angol könyveket és -vezérczikket írjon belőlük. - -Elza. – Az ilyen vezérczikket nem olvassa el senki. Vagy te tán -elolvasod az efféle unalmas ostobaságokat? - -Berzsenyi. – Ahhoz te nem értesz. A vezérczikk annál jobb, minél -unalmasabb. Kell, hogy politikai súly legyen benne, és ez unalmas. És -ezen a téren Vrillényi már a legránézettebb egyének közé tartozik. -Államférfiúnak még nem lehet mondani, de már egyike a jelesebb -államfiúknak. - -Elza. – Én inkább csikókat vennék ezen a pénzen. - -Berzsenyi. – Látod, én mindenre gondoltam. A lóversenyekről a tip-eket -te fogod írni, s milyen nagy örömet szerzünk kedves mamádnak, ha a -bálját széltében-hosszában kiírjuk az ujságba, még a tánczosokat is. - -Elza. – Szóval ez fait accompli? - -Berzsenyi. – Miattam mondjuk, hogy úgy van. De óhajtottam megismerni -nézeteidet és meg akartalak nyugtatni, hogy az egészbe nem teszek többet -százezer forintnál. Ha sikerül, jó, s ha nem sikerül, remélem, hogy -illetékes helyen ezt az érdemet nem fogják nekem elfelejteni. - -Elza. – Akkor hát helyet csinálok ennek az urnak. Pá, papuskám. - -Berzsenyi. – E szerint te helyeslesz engem? - -Elza. – Mindenesetre. Ki tudja, mire lesz jó? Ha az ember ezt vagy azt -akarja, egy ujság mindig jó szolgálatot tehet. - -Berzsenyi. – No látod! - -(Megcsókolják egymást. Elza el. Berzsenyi csönget s parancsot ad, hogy -vezessék be a doktor urat. A doktor úr – köpczös, tömzsi, kissé kopasz s -nagyon vörös emberke – megjelenik). - -Berzsenyi. – Nem fogja rossz néven venni, de rendkívül fontos -intézkedéseket kellett tennem. Tessék helyet foglalni. Már éppen írni -akartam, hogy legyen szerencsém, de ez a gyászeset… - -Vrillényi (ijedten, nagy részvéttel). – Ó…!!… - -Berzsenyi. – Igen, atyai jóbarátom, a boldogult szerb király halála -végtelenül lesujtott. Alig hogy elvesztettük ő felségét, az angol -királynőt, ez az ujabb csapás!… Ilyen fiatalon! Milyen jókedvü volt még -a nyáron is, Karlsbadban!… - -Vrillényi (búsan). – Fájdalom, mindnyájan halandók vagyunk!… - -Berzsenyi (erőt vesz megindulásán). – De térjünk át ügyünkre. Tehát -megfontoltam, alaposan, tüzetesen megvizsgáltam az ügyet, és arra az -eredményre jutottam, hogy a mennyiben egy-két kisebb jelentőségü -óhajtásomra nézve a kellő előzékenységgel találkozom, nem lesz nehéz -megegyeznünk. - -Vrillényi. – Biztosíthatom, hogy a legmesszebb menő előzékenységgel -igyekszem… - -Berzsenyi. – Tehát, hogy mindenekelőtt az anyagi ügyekkel végezzünk, -abban állapodtunk meg, ugy-e, hogy mind a ketten száz-százezer forintot -helyezünk az ügyletbe? - -Vrillényi (ijedten). – Bocsánat, ez félreértés! Én anyagiakkal nem -működhetem közre, mert hisz vagyonom alig haladja meg a szóban forgó -összeget s a netaláni, bár nem valószinü, balsiker esetén… De hiszen, -kérem, talán nem becsülöm túl képességeim és munkám értékét, ha azt -állítom, hogy a szellemi tőke, melyet az ügyletbe fektetek, bőven -megfelel a kérdéses összegnek. - -Berzsenyi. – Hm. Nem mondom, nem mondom… De, végre is… - -Vrillényi. – Azonkívül nincs is szükség százezer forintnál magasabb -összegre. A »Budapesti Kürt«-nek megvannak a maga előfizetői, a maga -hirdetései, a maga jövedelmei, s ha a »Budapesti Kürt« átváltozik -»Haladás«-sá és mint uj lap, uj lobogóval és uj vezérrel folytatja -harczát a szabadelvüség érdekében, mindezt nem veszíti el. Szóval a -tranzakcziónak százezer forintnál többe nem szabad kerülnie. Viszont, -hogy teljes rekompenzácziót nyujtsak a befektetésért, kijelentem, hogy -tekintet nélkül sok évi munkásságomra s időközben megszerzett -tulajdonjogomra, a haszonból, szerkesztői fizetésemen kívül, csak -méltányos perczentuáczióra tartok igényt, egyébre nem, azaz: a -tulajdonjogot e százezer forintnyi befektetésért teljesen átengedem. - -Berzsenyi. – Hm. Ez változtat a dolgon, mert, a mint már a multkor -említettem, az eszméért úgy sem lelkesedem. Tudja, kérem, az ujság a -számok emberének éppen nem szimpatikus. Mondhatnám, olyan sok dolog van -az ujságban, a mi nem igaz, hogy az embernek elmegy a kedve bele is -nézni egy ujságba. A napokban például egy ujságban azt olvastam, hogy az -én lovam, _Agesilaus_ köhög… - -Vrillényi. – Bocsánatot kérek… - -Berzsenyi. – Mindjárt. Ezért nem teszek önnek szemrehányást, de kívánom, -hogy az én álláspontomat ön megismerje. Ez pedig az, hogy ha én az ön -által említett alapon is belemegyek az ügybe, egyszersmind hangsulyozom, -hogy a kizárólagos rendelkezést merőn kívánom értelmezni, s kikötöm, -hogy ezentul csakis azon igaz dolgok kerüljenek bele az ujságba, a -melyeket én helybenhagyok, így például, hogy a főrendiház korhadt -intézmény, mely tetterős reformokra szorul, önzetlen, de egyszersmind -agilis férfiakra, kik készek tevékenyen és hathatósan gyámolítani a -magas klérust és a született főrendeket. - -Vrillényi. – Ez magától értetődik. - -Berzsenyi. – Örvendek, hogy e tárgyban egy véleményen vagyunk. De van -még egy pont, mely engem bizonyos aggodalmakkal tölt el. Ön oly mereven -hangsulyozta a szabadelvűséget, a mely merevség nekem őszintén nem -tetszik. - -Vrillényi. – Kérem… - -Berzsenyi. – Hagyjon kibeszélni, doktor úr. Bizonyára én barátja vagyok -a szabadelvüségnek, sőt nem idegenkedem a demokratikus elvektől sem, -mert az egyenlőség barátja vagyok, a ki én és egy gróf közt nem látok -semmi különbséget. De fel kell világosítani a népet, hogy nyugalmát -csakis a szentesített intézményekhez való ragaszkodás és a vallásos -érzések adhatják vissza, mint ön ezt, nem kétlem, czéltudatos -tapintattal fogja kifejteni. - -Vrillényi (a szemüvegét igazgatva). – Természetesen, természetesen, -ebben tökéletesen egyetértünk. A baj csak az, hogy a »Budapesti Kürt« -oly hévvel, megvallom, koronkint némi túlzással, egyszóval oly -intranzigens módon képviselte a szabadelvüség ügyét, hogy attól tartok, -olvasói, legalább kezdetben, e hangot félreérthetnék. Belátom azonban, -hogy fokozatosan lecsillapodva, meg lehet találni a kellő mérséklet -hangját, de ehhez bizonyos átmenet szükséges… - -Berzsenyi. – Semmi se oly kerülendő, mint a túlzás, s valóban ön -helyesen említi a mérsékletet, hozzá tehetném: a bölcs és vallásos -mérsékletet. Röviden, hogy összegezzem politikai elveimet, megjegyzem, -hogy attól, a mi a haladásban jó, nem kell elzárkózni, így például fel -kell a népet világosítani az amerikai zsokék hasznáról, de semmi se oly -kerülendő, mint a tekintélyek helytelen bírálgatása. Ön meg fogja -érteni, mily kellemetlenül érintene, ha Rómában intenczióimat -félreérthetnék. A meggyőződések embere vagyok, de azt akarom, hogy ő -szentsége, ha a bibornoki kollégiumban esetleg szó kerülne -csekélységemről, nyugodtan mondhassa el: »Berzsenyi nem ellensége a -helyesen értelmezett szabadelvüségnek, de olyan férfiu, a kitől nincs -okom megvonni áldásomat.« - -Vrillényi (szemüvegét igazgatva). – Persze, persze. Mindezt értem és -méltánylom. Annyira, hogy eleve is hangsúlyoznom kell, mily csekély a -különbség ez elvek és az igazi szabadelvüség között. Az igazi -szabadelvüség a vallással és a politikai multtal szemben is szabadelvü. - -Berzsenyi. – Ez oly egészséges elv, melyről egy szép czikket lehetne -írni, mindjárt az első számban s egyuttal a lótenyésztésről is nehány -egészséges elvet lehetne hangoztatni, melyeket valamely egyénnek le -fogok diktálni, illetve megjegyzéseket tenni, hogy az illető saját -eszméivel kibővítve erről egy szép czikket irjon. - -Vrillényi. – Kétségtelen, kétségtelen. Mégis bizonyos átmenet… - -Berzsenyi. – Nem bánom, egy számban írja meg ön a még hátralékos -szabadelvü eszméket, de aztán világosítsa fel a népet, hogy most már át -kell menni a vallásos mérsékletre. A főrendiházat illetőleg azonban -szigorúan ragaszkodni kell a szabadelvü eszmékhez, természetesen úgy, -hogy a szabadelvüség e bár korhadt, de tiszteletreméltó és fentartandó -intézményt nem eltörölni, hanem felfrissiteni igyekezzék. - -Vrillényi. – Úgy hiszem, tökéletesen megértettem a főelveket, s örömmel -konstatálom, hogy a fontosabb kérdésekre nézve tökéletesen egyetértünk. - -Berzsenyi. – Csekélyebb jelentőségű elveimet majd alkalmilag fogom -kifejteni. Fontosabb kérdésekben egy szerkesztőt vagy egy nyomdászt -naponkint el kell küldeni hozzám; ha nem vagyok itthon, az én leányom, -Elza kisasszony, fogja nézeteimet a szerkesztőség számára folyósítani, -ki e tárgyban általam pontosan meg lesz bízva. Megjegyzem továbbá, hogy -mikor kinyomtatják az ujságot, reggelig mindig egy darab helyet üresen -kell hagyni, a hova belenyomtathatom, a mit akarok. - -Vrillényi. – Ez egy kissé nehézkes eljárás volna, de módját fogom -ejteni, hogy a késő éji órákban is rendelkezésére álljunk. - -Berzsenyi. – Megjegyzem, hogy a szerkesztőségből egy egyén mindig -figyelemmel kísérje a jobb társaságban, a kastélyokban, a tennisz-pályán -stb. a viszonyokat, mert azt akarom, hogy az én ujságomat ne kocsisok, -hanem műveltebb felvilágosultak olvassák. Kivételt teszek, mikor az én -feleségemnél bál van, mert ekkor az én vendégeimet kell kiírni a lapba. - -Vrillényi. – A társaság életét eddig is nagy figyelemmel kísérte a -»Budapesti Kürt«, de ezentul fokozottabb érdeklődéssel… - -Berzsenyi. – Igaz, most jut eszembe. Bele kell írni a lapba, hogy a jobb -társaságokat milyen kínosan érintette egy utóbbi szindarab, melyről azt -állítják, hogy minden tisztelet nélkül emlékezett meg előkelő történelmi -alakokról s a legjobb családokról. Mint hallom, e darabot, bizonyos -»Párisi asszony«-t, egy Beck nevű ember írta, ki, mint értesülök, -valamely államhivatalban van alkalmazva, honnan el kell mozdítani. És ha -már a családomról beszélünk, megjegyzem, hogy az én családomból -mindenkinek tiszteletpéldányt kell küldeni, hogy a lapomat egyszerre -többen is olvashassák. Általában ki kell írni, hogy a színházakban ne -adjanak elő olyan színdarabokat, melyeken a nézők elalszanak. Azt is -előre megmondom, hogy az olyan szerkesztőt, a ki hazugságot ír, vagy az -olyan nyomdászsegédet, a ki hazugságot nyom ki, kiméletlenül elcsapom. -Most több elv nem jut eszembe. Holnap majd elhívatom az ügyvédet, a ki -az én irodámban a szerződést meg fogja írni. A szerkesztőknek és -nyomdászoknak nem kell nálam tisztelegni, csak tudassa velök, hogy a -hivatalos órákban pontosan működjenek. - -Vrillényi. – Kérem. - -Berzsenyi. – Még egyet. A kihordók, a kik az én lépcsőmön a -tiszteletpéldányokat hurczolni fogják, illedelmesen legyenek öltözve, -mert az én palais-mban gyanús alakok nem járhatnak-kelhetnek. Ha -egyelőre nincsen jó ruhájuk, ujévre majd igérek nekik valamit, és ha -ügybuzgóan teljesítik kötelességüket, az én leányom, a ki Miss Dewey -néven futtat, a lóversenyekre majd tip-eket fog mondani nekik. - - - - -XXI. BERZSENYI BÁRÓ ÜNNEPLÉSE. - -– Délután négy óra. Szin: az V. ker. független polgárok egyesületének -klubhelyisége. A díszterem közepén emelvény, s ezen lepellel letakart -aranykeretes arczkép. Az emelvényt notabilitások veszik körül: -polgármesterek, országgyülési képviselők, fővárosi bizottsági tagok. -Odább a Berzsenyi család: Berzsenyi Jacques báróné, Berzsenyi Blanka -bárókisasszony, Berzsenyi Elza bárókisasszony, továbbá a báró testvérei: -Berzsenyi Soma, Beer James és lovag Beer Nathaniel urak. Polgárok, -klubtagok, hölgyek, iskolás gyermekek. Pontban négy órakor három tagu -küldöttség vezeti a terembe: _békásmegyeri és berzsenyi Berzsenyi -Jacques bárót_, az V. ker. független polgárok egyesületének és a -Lipótvárosi Jótékony egyesület mint Betegsegélyző és Temetkezési -Szövetkezetnek védnök-elnökét. Éljenzés és taps. Az V. ker. polgári -iskola fiunövendékei eléneklik a Himnuszt. Majd előlép a kör alelnöke s -lendületes beszéddel üdvözli az ünnepeltet. Meleg hangon ecseteli azt a -szeretetet, mely a polgárságot az ünnepelthez fűzi. Nagy elismeréssel -szól szeretett elnökének és barátjának jótékonysági tevékenységéről. -Végül megköszöni az uj bárónak, hogy kitüntetése alkalmával nem -feledkezett meg az V. ker. független polgárokról s a vezetése alatt álló -kört megajándékozta arczképével, melyet egy tehetséges festőművész -festett. A szépen előadott beszéd után az arczképről lehull a lepel. -Viharos éljenzés és taps. – - -Berzsenyi báró (megindultan:) – Tisztelt Uraim! Kedves polgártársaim! -Szeretett családom! - -Őszintén megvallom, nem vagyok barátja az ünnepeltetésnek, mert egyszerü -ember vagyok s azt a fenhéjázást, melyet a rang és vagyoni előnyök -nyujtanak, ismerni nem kivánom. Mindig, valahányszor polgártársaim az -elismerés koszoruját nyujtják felém, nem keresem, mennyiben érdemeltem -ki polgártársaim háláját és ragaszkodását, ellenkezőleg példa gyanánt -Washington és Deák Ferencz lebegnek előttem, a kiket nem tántorított meg -se a hatalmasok kegye, se az alattvalók hizelgése, s mint én, -elutasítottak maguktól minden czéltalan kitüntetést, mondván: »Et si -fractus illabatur, vagy illabitur, mégis talán illabatur, orbis, -impavidum, mondom, feriunt ruinae.« (Éljenzés.) - -Ezen és egyéb okokból, több ízben, ha polgártársaim ünneplése -megkiséreltetik, ez helyeslésemet soha se nyerheti meg. Nem adtam volna -beleegyezésemet e különben lélekemelő ünnepélyhez sem, mert a mennyiben -talán csekély érdemeim felette állanának a szokásosnak, előnyeimmel, -mint egyszerü ember, tüntetni nem kivánok. Hogy mégis helybenhagytam -azon szándékot, hogy mint ünnepelt jelenjek meg önök előtt, erre több -okaim vannak, melyeket nem fogok késni azonnal leleplezni. (Halljuk! -Halljuk!) - -Tisztelt Uraim és kedves családom! Azon korban élünk, midőn elharapózott -kicsinyelni mindenkit, a ki a közpályán érdemeket szerzett, noha az -illetők jobban cselekednének, ha azt néznék, mi van saját zsebökben. Én -ugyan szerény véleményem szerint emelt fővel mondhatom, hogy már vagyoni -viszonyaimra tekintve is felette állok úgy a gúnyos kicsinylésnek, mint -érdemeim bonczolgatásának, mégis utóbbi időkben mindez oly -kedvetlenséget szült bennem, hogy elhatároztam a köztevékenység teréről -igénytelen cselekvéseimet visszavonni. De az a kitüntetés, melyben -szerencsém volt legutóbb részesülhetni, megmásította szándékomat s -felhagytam a foglalkozást azon eszmével, hogy a nyilvános szereplés -teréről sajnálatomra s talán remélhetem: polgártársaim sajnálatára is -visszalépjek. Ellenkezőleg megérlelte bennem azon meggyőződést, hogy -kötelességem szerény érdemeimmel továbbra is helyt állani azok sorában, -kiknek legbuzgóbb tényeit is visszájára értelmezi a helytelen -rosszakarat s példámmal kitartásra buzdítani a hasonlóan érdemeseket. -Ezért elhatároztam, és megnyugtathatom önöket, hogy továbbra se szünök -meg az önök érdekében közreműködni. (Éljenzés és taps.) - -Csekély erőmet vizsgálva nem titkolhatom el önök előtt, tisztelt -barátaim, hogy midőn harmincz évvel ezelőtt e kör tagjává beiratkoztam, -s tagdijamat a kör pénztárába pontosan befizettem, nem is sejtettem, -hogy mint e kör elnöke a kitüntetések egész hosszu sorozatában fogok -részesülhetni. Én nem szégyellem, tisztelt uraim, hogy akkor még csak -egyszerü kereskedő voltam; először, mert kereskedőnek lenni nem szégyen, -és másodszor, mert azon tény, hogy egyszerű kereskedőből főurrá s -mondhatnám ő felsége zászlósai közé emelkedtem, mindenesetre szép munka -végzését tanusítja. (Zajos éljenzés.) Ha szégyellném, tisztelt uraim, -hogy egyszerü kereskedőből emelkedtem e helyre, nem érdemelném meg azon -sokszoros kitüntetéseket, melyben ugy felülről, valamint alant, az önök -bizalmából, elhalmoztatom! (Tapsok.) De akkor mint egyszerü kereskedő -még nem sejthettem, hogy majdan időt fogok szakíthatni az önök érdekében -csekély tehetségemhez képest közreműködni, mert a közügyek iránt nem -érdeklődvén, a vagyonszerzés nehézségeivel voltam elfoglalva. Továbbá -azon időben még nem birtam a magyar nyelvet, s mint önök bizonyára -emlékezni fognak, ezt megtanulni sokáig nem látszott érdemesnek. - -Később azonban, midőn üres óráimban figyelmemet ráfordítottam a -közügyekre, s többek ellenkező véleménye daczára elhatároztam, hogy a -magyar nyelvet elsajátítom, rájöttem, hogy a közügyek nem lehetnek el az -érdemesebb polgárok hozzájárulása és vállvetett támogatása nélkül. Ez -okból mind szélesebb mederben folytam bele polgártársaim ügyeinek -intézésébe, és valamint nem hallgathatom el azon elismerésemet, hogy -soha se volt okom megbánni, hogy a magyar nyelvet elsajátítottam, -viszont el kell ismernem azt is, hogy a közügyek terén való szerény -fáradozásaimért az önök elismerése sok kárpótlással szolgált. - -Tisztelt alelnök barátom szóvá tette az én működésemet a jótékonyság -terén. Őszintén megvallhatom, hogy szívesen tettem, a mi e téren csekély -buzgalmamtól kitelhetett, de egyébként is jól esett, hogy e téren -közreműködhettem, s azok közé tartozhattam, a kik nélkülözés helyett -adakozhatnak, a mit a jövőre nézve fokozottabb mérvben fogok megigérni. -(Éljenzés). - -Köszönöm tehát, uraim, hogy csekély ajándékomat önök ily nagyszabásu -ünnepélylyel viszonozták, s lehetővé tették nekem, hogy e kitüntetésnek -tanuja legyen egész családom, első sorban kedves és igen tisztelt nőm, a -ki csekély érdemeimben mindenkor készségesen osztozott (Viharos -éljenzés), továbbá szeretetreméltó gyermekeim, a kik tökéletesen birják -a magyar nyelvet, s a kik különös kegyből az én czímemben és az én -rangomban engem, mint engedelmes gyermekek követnek (Viharos éljenzés), -végül testvéreim, kiknek egyike az általam elsajátított magyar nyelvben -velem osztakozott, másodika azonban ma is német, harmadika pedig pláne -franczia honos, a mi nem baj, mert minden hazában lehet a hazát -szeretni. (Éljenzés.) Ők talán ma se értik meg, miért lettem én elvből -magyar, de cselekedeteimet, tényeimet, működésemet mindenesetre -korrektnek ismerik el. A mai szép napon, mely remélem, fiatal -polgártársaimnak buzdításul is fog szolgálni, beláthatják ezen -testvéreim, hogy én nem cselekedhettem máskép, mert ezen hazának nemcsak -egy jelentékenynek mondható, szerény jólétet köszönhetek, hanem egy -általánosan tisztelt, mondhatnám: ünnepelt nevet is, mely a polgári -érdemek koronájául immár a bárói czímet és rangot szerezte meg! (Dörgő -éljenzés.) - -Még egyszer köszönöm önöknek, hogy az én csekély ajándékom kapcsán -szívesek voltak engem megünnepelni. (Perczekig nem szünő, tomboló -éljenzés.) - -(Az iskolás gyermekek eléneklik a Szózatot. A notabilitások s a kör -előkelői sietnek az ünnepelttel kezet szorítani. Az ajtóhoz közel állók -távozni készülnek.) - -Blanka. – Papa! Papa! A táviratok! - -Berzsenyi. – Tisztelt Polgártársaim, most már nem mint ünnepelt, hanem -mint elnök szólítom fel önöket, hogy ne méltóztassék még a termet -kiüríteni. Az én leányom, a bárókisasszony fel fogja olvasni a -táviratokat. - -Blanka (felbontogatja a sürgönyöket). – »Elutazva lévén… melegen -üdvözlöm… képviselő… Távol lévén… melegen üdvözlöm… képviselő… Beteg -lévén… melegen üdvözlöm… képviselő… Rosszul lévén… melegen üdvözlöm… -képviselő… Hideg lévén… meleg lévén… képviselő…« Ah, egy zászlós ur! -Hallgasd csak papa! »Nagyon köszönöm, az egész haza nevében, hogy -kegyeskedett teljesen magyarrá lenni s nagyszabásu tevékenységét -Magyarország javára értékesíteni…« - -Berzsenyi (meghatottan). – Szivesen! Szivesen! - - - - -XXII. ABBAZIÁBAN. - -– A Strandon; délelőtt tizenegy órakor. Berzsenyi Elza bárókisasszony, -barátnője: hédervári Hirschler Zelma társaságában, egy padon üldögél. -Gavallér is van velök: a kilencz esztendős hédervári Hirschler Gyuri, a -kinek czvikkeres, komoly fejét ellentengernagyi sipka takarja. – - -Zelma. – Hát biz ez nagyon szomorú. - -Elza. – Szavamra, ezt a félórai napfényt megint negyvennapi eső fogja -követni. Látod, ott bent, a hullámfodrok csillogását? - -Zelma. – Ez rosszat jelent? - -Elza. – Sirokkót jelent, fiam. Délután már szakadni fog, s kuksolhatunk -otthon, ki tudja meddig. Vagy látjuk egymást többet, vagy soha. - -Zelma. – Micsoda időjós lettél! - -Elza. – Mint egy vén tengeri farkas. Képzelheted, mily szomorú mult van -a tudományom mögött. - -Zelma. – De hát mért is küldik ide az embereket? - -Elza. – No, azt ne képzeld, hogy mulatni jöttünk ide. De az ember -ennyivel mégis tartozik a családjának. Úgy látszik, a betegeknek jót -tesz, ha jól fűtött szobából a folytonos esőt nézik. Az orvosi tudomány -lassankint különös dolgokra jön rá. - -Zelma. – A mamád jobban van legalább? - -Elza. – Tudod, az is valami, hogy nem hűtheti meg magát. Eddig mindössze -egyszer volt kinn: vasárnap a templomban. - -Zelma. – És ti? - -Elza. – Hála a missnek, hébe-hóba kikukkanthatunk. Nézd meg ezt a nőt, a -ki itt jön. - -Zelma. – Ki volt ez? - -Elza. – Ez az Immergrün Stefi, a kit Abbazia csillagának is nevezhetnék, -s a két rokkant, a ki kíséri, két herabgekommen herczeg. Azelőtt egy -igazi princze is volt, egy orosz miniszternek a megkergült fia, de azt -már haza vezényelték s azóta a Stefi egy kicsit lehempergett. Hanem -azért ma is ő itt az első személy, a mint látni, vagy legalább is -hallani fogod. - -Zelma. – Elég csinos. Utolsó szorte, mi? - -Elza. – No ná! Az a tisztes öreg dáma, a kit magával hurczol, egyike a -leghirhedtebb perszónáknak. Különben, ha még egy kicsit itt ácsorgunk, -meg fogod látni az összes érdekes személyeket. Ilyenkor mindenki kibúvik -az odvából. - -Zelma. – Sok az ilyen érdekes fajta? - -Elza. – Van itt minden, mint a jó boltban. Nagy rumli van például a -Schlumberger körül, a ki a Curtheater egyik csillaga. Iszonyu sleppet -hordoz a rokkantakból, s ez a leány, mondhatom, speczialitás. Az -illedelmes viseletből csinál magának panachet, a mi egyrészt felbőszíti -a rokkantakat, másrészt dühössé teszi az asszonyokat, mert ez már -tisztességtelen verseny, nem igaz? - -Zelma. – Hát ez, ni? - -Elza. – Ó, ez is nevezetesség. Ez Betty kisasszony, a vezetéknevét már -elfelejtettem, a herczeg kedvese. - -Zelma. – Egy kicsit dajkaszerű. - -Elza. – Hja, ez soha se megy ki a divatból. - -Zelma. – De mért olyan szomorú? Végre is nem olyan előkelő személy, hogy -a szomorút lehetne adnia. - -Elza. – Szegénynek sok baja van a mamáival. Minden héten haza expediál -egyet, mert nem bír velök. Az egyik pláne ellopta az összes smukkjait. - -Zelma. – Én csak azt szeretném tudni, hogy az ilyen öreg herczegnek -minek a kedves? - -Elza (filozófiával). – Az már a szegény öreg herczeg dolga. No nézd, a -Bertalan Dóri. - -Bertalan Dóri (tisztelettel üdvözli a hölgyeket). – Jó reggelt, -baronesz. És a Zelmácska! Nem is tudtam, hogy maguk is itt vannak. - -Zelma. – Már három napja. - -Elza. – És maga? Mikor jött? - -Dóri. – Ma. Nincs még egy órája. S mindössze öt percz óta tudom, hogy az -Artemisia-villában laknak. Stimmt? - -Elza. – Auffallend. No, üljön le és udvaroljon egy kicsit. - -Zelma. – Lehet magának gratulálni? - -Dóri. – Mihez? - -Zelma. – Azt hallottam, hogy visszament a parti. - -Dóri. – Miféle parti? - -Elza. – Ugyan ne játszsza az ártatlant. Frangepánnéról beszélünk, ha -megengedi. - -Dóri. – Szavamra, egy szó se igaz az egész mendemondából. - -Elza. – Tudjuk, tudjuk. De hisz maga nem is beszélhet. Csak -hallgathatja, a mit mi beszélünk, mint a préfet az _A hol -unatkoznak_-nál. - -Dóri. – Ha meggondolom, hogy én ez elől a pletyka elől menekültem -Abbaziába! - -Zelma. – Igaz, hogy Frangepánék már ki is békültek? - -Dóri. – Mit tudom én? Maguk, úgy látszik, jobban vannak informálva. - -Elza. – Annyit tudunk, hogy maga már szárazon van. - -Zelma. – Fiatal ember, ez a szerencse becsületére válik az ön -ügyességének! – mint a papa írta a megszökött pénztárnokának. - -Dóri. – Sajátságos, hogy a leányok mindig a legrosszabbat képzelik! -Akarják, hogy elmondjam a történetet? Nincs benne semmi. Én udvaroltam -neki, tisztára csak a porosz királyért, s ő egy szép napon azt mondta a -férjének: »Fiam, én szeretem a Dórit, elválok tőled, hivasd el az -ügyvédet.« Erre a Frangepán azt felelte: »Jó, hát akkor slúsz.« Az -asszony elment a mamájához, ő pedig elment az orfeumba. De az orfeumban -nagyon unatkozott, az asszony is mást gondolt és belátta, hogy még se -szeret engem, aztán egy hónapig még boudiroztak s végül kibékültek, -voilà tout. A többi mind hazugság. - -Zelma. – Hm, hm. - -Elza. – Hát nekem semmi kifogásom, de a rossz nyelvek azt beszélik, hogy -magának most, ha az Isten nem őrzi, meg kellett volna házasodnia, pedig -a Frangepánné nem a legjobb parti, mert az egész vagyona csipkében -fekszik. - -Dóri. – No, anekdotát azt csináltak eleget. Köztünk szólva, csináltak -egyet, a melyik nem is rossz. - -Zelma. – Nekünk elmondhatja, mi nem adjuk tovább. - -Dóri. – Mint anekdotát elmondhatom, magam is mulattam rajta. De -megjegyzem, hogy egy szó se igaz belőle. - -Elza. – Mennyi fölösleges bevezetés! - -Dóri. – Elég az hozzá, Frangepán, mikor azt hitte, hogy a felesége -hozzám jön feleségül, mindenféle rosszakat beszélt volna a feleségéről, -már mint az én jövendőbeli feleségemről, vagy hogy is mondjam… - -Elza. – Mondja egyszerüen: a feleségünkről. - -Dóri. – Szóval a Matyikáról. Hogy a Matyika megcsalta volna őt, hogy én -alkalmatlan időben viziteltem volna stb… - -Zelma. – Kérem, csak semmi részleteket! Az anekdotát ugy tessék előadni, -hogy meghallgathassuk. - -Dóri. – Hisz épp ez az, hogy nem történtek részletek, csak éppen -Frangepán terjesztette volna a részleteket. Mikor aztán kibékültek, az -ügyvédjének, a rokonainak és a barátainak leveleket írt volna, a -melyekben korrekt kereskedői nyelven tudtul adja, hogy a részleteket, -mint félreértésen alapulókat, visszavonja, s örömmel jelenti, hogy hiba -nem történvén, házi tűzhelye… - -Elza. – Vigabban lobog, mint valaha. Ő víg, mi is vigak vagyunk, de -mindnyájunk közül mégis csak maga a legvidámabb. - -Dóri. – Maga úgy látszik, komolyan csúfol engem. Pedig, higyje el, -baronesz, ha komolyan veszszük a dolgot, nem mokirozhatja magát rajtam, -a ki egészen ártatlan vagyok. Nézze én őszintén rokonszenvezem a -Matyikával, de abból, hogy az ember bókokat mond egy szép asszonynak, -még nem következik, hogy az ember feleségül vegyen egy harminczhárom -esztendős asszonyt két gyermekkel és egy kevés csipkével, csak azért, -mert az asszony szeszélyes és nem tudom miféle őszinteségi rohamokban -szenved. - -Elza. – Magának igaza van. Az egész érthető, csak egy van, a kit nem -értek, s ez a Frangepán. - -Dóri. – Azt pedig meg lehet érteni. Először is igen jó, igen derék -ember. - -Elza. – Szép, hogy dicséri. - -Dóri. – Miért ne dicsérném? Én őszintén rokonszenvezem a Matyikával, s -tudom, hogy a mi rosszat beszélnek róla, az mind hazugság. És mégis azt -mondom, hogy a Matyika nem érdemli meg ezt a derék embert. - -Zelma. – No hát, mit mondok én?! - -Dóri. – Az ám, de tizenöt esztendő alatt egy macskát is megszokik az -ember, nemcsak a feleségét. És miért is küldené el az asszonyt, mikor -bizony isten nem történt semmi? - -Zelma. – Ha az asszony magáért eped? - -Dóri. – Az igazság az, hogy a Matyika nem szeret se engem, se az urát, -de ez még nem olyan nagy baj. Vegye hozzá, hogy gyermekek is vannak. - -Elza (álmodozva). – Aztán meg ő férj! És úgy látszik, hogy: a férjek az -emberiségnek egy külön fajtája. - -Dóri. – Az csak egy állapot. - -Elza. – Nem, nem, én napról-napra erősebben hiszem, hogy ezt a hivatást -az emberiségnek egy külön fajtája látja el. Van, a ki férjnek születik, -mint a hogy a zebra zebrának születik és nem lónak. És ez az, a mi a -házasságban a legrettenetesebb: az ember nem mehet feleségül máshoz, -csak egy férjhez. - -Dóri. – Maga igazságtalan a férjek irányában. Van köztük, baronesz, a ki -ellen már semmiféle czímen nem lehet kifogás. Maguk ismernek egy szép -asszonyt, nem régen vált el s férjhez ment ahhoz, a kit szeretett… - -Zelma. – Vigyázzon, – mindjárt ki fogjuk találni. - -Dóri. – Nem lehet, mert az ismertető jel kevés. Mindössze ennyi: az első -férj gazdag volt, a második szegény. Ez ráillik legalább is négy válási -esetre. - -Zelma. – A következőkből majd ki fog derülni. - -Dóri. – Azt hiszi? Soha se találná ki, ha nem mondanám meg, hogy kikről -van szó. Denique, az asszony hozzá szokott a kényelemhez, s a második -úrnak, a szívkirálynak, rosszul megy. Mit tesz Isten? Az asszony -egyszer, titokban, elpanaszolta baját az első férjnek, s ez azt mondta -rá: »Hát csak ez a baj?« S azóta az asszonynak ő veszi a kalapot, a -czipőt, talán még a rizskását is, persze úgy, hogy a szívkirály meg ne -sejtse a dolgot. S maguk azt hiszik, hogy ezt önzésből teszi, à cause -d’amour, a hogy a _Moritüri_ben mondják?… Szó sincs róla! - -Zelma. – Bocsánat: moritsuri. Nem moritüri, hanem moritsuri. Angol szó. - -Dóri. – Úgy? Nem gondoltam. - -Elza. – Azt hiszem, Frangepán nem volna képes ilyen önzetlenségre. De -tudok én czifrább esetet is. Látták maguk a multkor nagybátyámat, a -németországi Beert? Ennek a története páratlan. Egyszer, van már tizenöt -esztendeje, beállít hozzá becses neje, sírva fakad, s bevallja, hogy ő a -háziorvost szereti. A németországi Beer megsimogatja hosszu szakállát s -azt mondja: »Az nem baj, liebes Kind; a háziorvos özvegy, férjhez fogsz -menni a háziorvoshoz.« – De baj – feleli a liebes Kind – mert a -háziorvosnak három gyermeke van, s én nem szeretem a gyermekeket! – »Nem -baj – szól a németországi Beer – majd meg fogod szokni őket, ha neked is -lesznek gyermekeid.« – De baj – mondja a nő – mert a háziorvos szegény -ember, alig van annyija, a mennyi a gyerekeknek kell. – »Nem baj – -viszonozza a németországi Beer – én majd kiházasítalak.« Úgy is történt, -a németországi Beer férjhez adta a feleségét, hozományt is adott neki, s -az emberek irigyelték nagybátyámat, a ki nyugodtan és egyedül élt, mint -egy görög bölcs. Egy pár éve azonban megint csak beállít hozzá az elvált -felesége, sírva fakad, s elmondja, hogy férje: a háziorvos, meghalt, s ő -szegényen maradt, mert az ura nem tudott félre tenni, sőt a hozomány is -elment. A németországi Beer megsimogatta hosszu szakállát, és így szólt: -»Nem baj, vissza fogsz térni hozzám.« – De baj – sirdogált az özvegy, -mert nekem azóta három gyermekem született s én nem akarok elválni a -gyermekeimtől. – »Nem baj – felelt a németországi Beer – a te gyermekeid -az én gyermekeim; haza fogod hozni a gyermekeinket.« – De baj – -sirdogált tovább az asszony, – mert a férjemnek is maradt három -gyermeke: azok már nem az enyimek, de mégse hagyhatom el őket. – »Nem -baj – szólt a németországi Beer – ide fogod hozni azokat is. Mert három -gyerek meg három gyerek, az hat gyerek, de három millió, meg három -millió, az szintén hat millió.« És megsimogatta hosszu szakállát. Ennek -már egy pár éve. Minthogy pedig azóta a vagyona felszaporodott kilencz -millióra, a felesége nyugodtan felszedhet még három gyermeket, szőkéket, -barnákat, vereseket; a németországi Beer rendületlenül azt fogja -mondani: »Nem baj!« Gyönyörü fajta, mondhatom. - -Hirschler Gyuri (a ki eddig szomorúan nézte a tengert). – Én haza akarok -menni. - -Zelma. – Hallod, ne szemtelenkedjél! Nem tudod megvárni, míg a nagyok -kibeszélgetik magukat? - -Gyuri (szilárdan). – Én haza akarok menni. - -Zelma (dühösen). – Ez a kölyök csak azért erőszakoskodik, mert -észrevette, hogy nekem kellemetlen, ha elhí. - -Elza (Dórihoz halkan). – Nézze ezt a szegény fiút, ez is férjnek -született. Nézze az arczát, a mozdulatait… (Elhatározással.) No hát -menjünk. Beborult, mindjárt szél lesz, a víz már csunya, menjünk. -(Megindulnak s az ellentengernagyi sipka nemsokára eltünik a szomorú -szürkeségben.) - - - - -XXIII. HÓBORTOS RÓZSI. - -– Délelőtt tizenegy órakor; két nappal azután, hogy a -Kisfaludy-Szinházban színre került Berzsenyi Blanka első drámai műve: a -_Csikós Bandi és Hóbortos Rózsi_ czímű eredeti népdráma. Színhely: a kis -szalon. Blanka egyedül. Boldog és fáradt, mint egy fiatal anya. -Hirlappéldányok hevernek körülötte. Koronkint előveszi hol az egyiket, -hol a másikat, s százegyedikszer olvassa végig a reczenziót. – - -Blanka (olvas:) – »Ama perverz aljasságok után, melyek legutóbbi -példánya: _A párizsi asszony_ oly mélyen megbotránkoztatta Budapest -egészséges ízlésű közönségét, friss fuvalat gyanánt hatott ránk a -_Csikós Bandi és Hóbortos Rózsi_ czímű eredeti népdráma, mely ma este -zajos sikerrel került szinre. E mű szerzője: békásmegyeri Berzsenyi -Blanka bárókisasszony, a ki feltünő szépségénél és nagy műveltségénél -fogva az előkelő körök egyik legünnepeltebb s méltán körülrajongott -alakja«… Ez elég jól ír rólam, de a darabbal ugyancsak rövidesen végez. -Elmondja a mesét, megdicséri, de aztán mindjárt rátér az előadásra. Ez a -másik már sokkal szebben foglalkozik a tartalommal. (Olvassa:)… »de a -cselekvés csak ott válik igazán elementáris hatásuvá, a hol Rózsi nagy -fájdalmában, hirtelen hóbortossá válik«… Elementáris hatásuvá!… -Valamennyi kritikusom közül ez a legintelligensebb. A másik már -érthetetlenül sokat emlegeti a papát; mire való ez? »Az ismert pénzügyi -kitünőség«… »a Lipótváros ez egyik legtiszteltebb alakja«… de mi köze a -papának az én darabomhoz? Az _Esti Hiradó_ már sokkal tárgyilagosabban -bonczolja drámámat. (Olvas.) »Gyönyörü az a jelenet, a hol a -czigányasszony, kinek gyermekét a katonák elrabolták, a zárai érsekben -ráismer elveszettnek hitt fiára, s talán még ennél is szebb az, midőn -Rózsi a Bandi vállán látható lencsealaku anyajegyről megtudja, hogy -nagybátyjába szeretett bele.« Mind nagyon jól írnak, mind! »A születés, -a vagyon, a szépség és a szellem arisztokrácziája mintha találkozót -adtak volna egymásnak ez ünnepies alkalommal…« Az igaz, hogy olyan -közönséget nem egyhamar látni, mint a milyen az én premiéremen jelent -meg!… És egybehangzóan konstatálják, hogy nagy diadalt arattam. »Valóban -olyan volt ez a siker, – írja egyik kritikusom – mint a Montblanc: nagy, -tiszta és lélekemelő. Moliére óta nem találkozott drámaíró, kinek -munkája ily tiszta erkölcsiséget lehelt volna, s e lelki nemességet -sugárzó darab diadala intésül szolgálhat drámaíróinknak: »Quidquid agis, -prudenter agas, et respice finem.« Szóval: meg lehetnék elégedve. És -mégis… Az az egy sehogy se tetszik nekem, hogy a második előadáson olyan -kevesen voltak! Nem emlékszem ugyan határozottan, de úgy rémlik, mintha -a _Dolovai nábob_ második előadását jóval többen nézték volna. Pedig -Herczegnek nem volt olyan nagy sikere, mint nekem! (Megjelenik -Rejtvényi.) Ah, végre! Nos? - -Rejtvényi. – Kitünő ujságot hozok. Darabunkat a jövő hétre is kitűzték. - -Blanka. – Az egész jövő hétre? - -Rejtvényi. – No, azt nem, ez még franczia és angol darabokkal se -történik. Hanem szerdára, a jövő hét szerdájára. - -Blanka. – Kitűzték? Hát hogyne tűzték volna ki! Ilyen siker után! - -Rejtvényi. – Tudja, a szinigazgatók előtt a siker mai napság semmit se -jelent. Ravasz rókák azok, a kik, mikor a premiére közönsége a -legeszeveszettebbül tombol, savanyú pofákat vágnak, s czinikusan -simogatva a szakállukat, így fanyalognak: »Várjuk be csak a három órai -vonatot.« - -Blanka. – S mit akarnak ezzel mondani? - -Rejtvényi. – Semmit… Tudja, az ő örömük a huszonötödik előadásnál -kezdődik. - -Blanka. – De mi csak fölvisszük huszonöt előadásig? - -Rejtvényi. – Na, nem kell éppen a számhoz ragaszkodnunk. Mai világban, -mikor a szinházaknak annyi értéktelen, de jövedelmet hajtó darabot kell -pusszirozniok… - -Blanka. – Hát a mi darabunk, az nem hajt jövedelmet? - -Rejtvényi. – Dehogy nem! Hiszen a tegnapi előadásra is ötszáz forint ára -jegyet vettünk meg és osztottunk szét. - -Blanka. – E szerint tegnap nem volt üres a szinház? - -Rejtvényi. – Már hogy lett volna üres? Hát nem volt éppen tele; de -vasárnap erre nem is lehetett számítani, mert a köznépnek nem kell az -efféle delikát csemege… - -Blanka. – Szombaton kissé elszomorítóan hatott rám, hogy a nézőtér -majdnem egészen üres maradt. Nem tudom megérteni a dolgot. - -Rejtvényi. – Pedig az természetes. Mindig így van ez a második -előadásokon. Tudja, a közönség ilyenkor még fáradt; nem tudta kiheverni -a premiére izgalmait. - -Blanka. – Miért nem osztottunk ki több szabadjegyet? - -Rejtvényi. – Ó, eleget szétosztottam! De a szabadjegyekkel csinján kell -bánnunk. Kell, hogy a fizetőknek is jusson; a fizetőket nem szabad -elriasztanunk azzal, hogy: »Mára az összes jegyek eladattak.« - -Blanka. – Persze; de miért nem jöttek el a szabadjegyesek? - -Rejtvényi. – A mi szabadjegyeseink vagy a szinház szabadjegyesei? - -Blanka. – Úgy az egyik, mint a másik tábor. - -Rejtvényi. – Más-más okból. Mi tulajdonképpen csak tiszteletjegyeket -küldözgettünk szét; mindössze hetven darabot tartottunk fenn a klakőrök -számára. A tiszteletjegyesekre pedig nem lehet ráparancsolni, hogy éppen -az nap jöjjenek szinházba. Némelyik eljön, némelyik otthon marad. - -Blanka. – S a szinház szabadjegyesei? - -Rejtvényi. – Az undok nép. Nem is képzeli. Úgy válogatnak, hogy az -skandalum. Ha nem külföldi a darab, még a szemtelenségre is képesek. -»Eredeti darabba nem megyek ingyen!« – hetvenkednek a kitanultabbak. De -nem csoda, hogy ilyen czinikusak; perverz darabokon nőttek fel. - -Blanka. – De hisz ez baj. - -Rejtvényi. – Nem baj. - -Blanka. – Hogy-hogy? - -Rejtvényi. – Egy pár üres ház, az nem tesz semmit. Láttam én már -akárhány darabot, a mely a tizenkettedik előadásig az ördögnek se -kellett, s egyszerre, mert nem adtak jobb darabot, tódulni kezdett hozzá -a nép. A fő az, hogy kibírjuk a tizenkettedik előadásig; azután már -sebaj. - -Blanka. – S gondolja, hogy kibirjuk? - -Rejtvényi. – Egy kis áldozattal miért ne? - -Blanka. – Igaz, elhozta a jegyzéket? - -Rejtvényi. – Parancsolatja szerint. Ime, itt van, valamint a hozzá való -iratok is. Ez az irat tünteti fel a szinháznak a jegyekért fizetendő -összeget, ez a virágárus számlája, a művésznők bokrétái stb., itt vannak -a klakőrök számlái is… - -Blanka. – Hagyja a részleteket. Mennyit tesz ki az összeg? - -Rejtvényi. – 3847 frt. - -Blanka. – Az nem sok. - -Rejtvényi. – Ahhoz képest, hogy darabunknak milyen kivételes nagy sikere -volt, én bizony sokallom. S ne feledje, hogy ha még tovább is -pusszirozzuk a dolgot, ez az összeg még emelkedni fog. Apropos, meddig -mehetünk el? - -Blanka. – Hányadik előadásig? - -Rejtvényi. – Nem, hanem hány ezer forintig? - -Blanka. – Erre nézve még meg kell kérdeznem a papát. De két-három ezret -garantálok. (Berzsenyi belép.) Éppen itt jön, tant mieux. - -Berzsenyi. – Nem láttad a lányomat? - -Blanka. – Papa, te úgy beszélsz, mintha én nem is volnék a világon, -mintha csak egy leányod volna… - -Berzsenyi. – Csak grammatikai hibából mondtam, de azt tőlem nem kell úgy -felvenni, mert egy öreg pápai nemes nem fogalmazhat úgy, mint te, a ki -egy Georg Szand vagy, mint egy czikkben olvastam… de az nem baj. Mutasd -be ezt az urat. - -Blanka. – De, papa, hisz már régen ismered őt! Rejtvényi szerkesztő úr! - -Rejtvényi (meghajol). - -Berzsenyi. – Az nem tesz semmit, azért valaki a legkedvesebb ember lehet -a világon, ha mindjárt ír is. Ő Szentsége is ír; igaz, hogy latinul… - -Blanka. – Papa, itt van a költségjegyzék, a melyről már beszéltem; -kérlek, utalványozd. - -Berzsenyi (fölteszi binokliját, de nem nézi meg az iratokat). – Mennyi? - -Blanka. – Háromezernyolczszáz egy nehány… - -Berzsenyi. – Hány előadás? - -Blanka. – Mind a három. - -Berzsenyi. – Nnn… na, nem is olyan sok. Háromezernyolczszáz… hm, -hagyján, hagyján. Egy előadás ezer kétszázhatvan és még valami. Nem is -olyan sok. Persze, korona. - -Blanka. – Nem, forint. - -Berzsenyi. – Forint? Hm. No az se sok. A közönség nagyon szép volt, s -kedves mamádnak meg volt a maga élvezete. Határozottan láttam rajta, -hogy élvezett; rég nem láttam őt így élvezni. Mondhatom, nem sok ilyen -szép közönségért. Csak azt nem értem, hogy ha két-három előadás ennyibe -kerül: hogyan győzik pénzzel azok a szegény ördögök, a kiknek a -darabjait húszszor is előadják?! - - - - -XXIV. BERZSENYIÉK A KÜLPOLITIKÁBAN. - -– Szinhely: a báróné boudoirja. Délután három óra. Berzsenyi báróné egy -hintaszékben szenved s a lélekzetét keresgéli. Berzsenyi báró nagy -figyelemmel olvassa a _Pester Lloyd_ot. – - -A báróné. – Jacques! - -A báró (tovább olvas). – Mi az, virágocskám? - -A báróné. – Már többször kértelek, hogy ne nevezz így. Először is -magyarul azt nem lehet mondani. És másodszor mit fognak gondolni az -emberek? Mondd, hogy: »barátnőm.« Ez fair, és elég. - -A báró (felnéz az ujságból). – Csak ezt akartad mondani? - -A báróné. – Nem. Azt akartam mondani, hogy szép tőled, hogy az én -gyengélkedésemben társaságot lájsztolsz nekem, és én nagyon hálás vagyok -neked, Jacques, mert tudom, hogy a te istállódban jobban is eltölthetnéd -az időt… - -A báró (félszemmel tovább olvas). – No, és aztán? - -A báróné. – De ha te egy óránál tovább olvasod az ujságot, akkor mi -hasznom van nekem a te szeretetreméltóságodból? - -A báró (leteszi az ujságot és összecsukja a binokliját). – Látod, fiam, -milyenek vagytok, ti nők! Ha az ember a kis ujját nyujtja, ti mindjárt -többet kivántok. Ápolás közben egy kicsit belenézek az ujságba, és te, -kis krántig, mindjárt szczénát csinálsz nekem. Egyszer csak mégis el -kell olvasnom az ujságot! Nem? - -A báróné. – Egy órát adsz nekem összevissza, és azt végig olvasod! Én -nagyon köszönöm, hogy olyan szives vagy, Jacques, de úgy jössz nekem -elő, mint a mikor megajándékoztál engemet a Meissonnier-képpel és aztán -betetetted a te irószobádba. - -A báró. – Az ott is a tied maradt és nem passzolt a te lakosztályodhoz. - -A báróné. – Azelőtt csevegtél velem, és emlékszel-e, a mikor erőszakkal -vetted el tőlem az angol regényt, mert kérdezni akartál valamit? Milyen -kedves voltál akkor, Jacques! - -A báró. – De, szivecském, azóta megtudtam, a mit akkor kérdeztem, és -mért vegyek el tőled erőszakkal egy angol regényt, mikor nincs is nálad -angol regény?! Megjegyzem, hogy az ujságban egy érdekes dolgot olvastam, -a minek érdemes egy kicsit utána gondolni. - -A báróné. – Beszéld el nekem, Jacques! Ez engem arra emlékeztet, mikor -Velenczében együtt olvastuk az ujságot. Én kihajoltam a hôtelben az -ablakon és az Illustrazione Italianat néztem, te pedig mindenféle -bolondokat találtál ki. - -A báró. – Az nagyon szép esztendő volt, szivecském. Az ottomán vasutak -részvényeivel is akkor csináltam azt a kis tranzakcziót. Erről jut -eszembe, hogy a Kelet nekem mindig szerencsét hozott. - -A báróné. – Mi jár a fejedben, Jacques? Olyan grűblirozónak nézel ki! - -A báró. – Ezeken a szerb ügyeken hímezek, hámozok. Nem titkolom el -előtted, hogy a dolog egy kis szeget vert a fejembe. - -A báróné. – Mi közöd neked a szerb ügyekhez? Vannak neked valami -összeköttetéseid Szerbiával? - -A báró. – Éppen az a baj, hogy még nincsenek. De nem tudom, hogy meg -fogsz-e érteni, mert gyanum sincsen róla, hogy au fait vagy-e a -külpolitikában? - -A báróné. – Miért ne? Nem tartod lehetségesnek, hogy egy asszonyt a -komoly dolgok érdekeljenek? - -A báró. – Akkor tudni fogod, hogy a szerb királynak a trónja ujabban -nagyon megrendült, az országban mindenfelé elégedetlenség észlelhető, s -az irányadó körök máris komolyan értekeznek a trónutódlás -megváltoztatása ügyében. De, mondd, nincs véletlenül itt a góthai -almanach? - -A báróné. – Nincs, de behozathatom, mert a hálószobámban van, a hol -esténkint olvasgatni szoktam, hogy az ember ne mondjon valami sottiset. - -A báró (meglepetve). – Milyen előrelátó nő vagy te! Azt hiszed, nekem -eszembe jutott volna ez? - -A báróné. – De mit akarsz a góthai almanachhal? - -A báró. – Semmit, ha te is informácziókat nyujthatsz nekem. Arról van -szó, nem emlékszel-e, hogy a Gyorgyevics Fodri báró rokonságban van-e a -Gernyeszeghyekkel? - -A báróné. – Már mért ne volna rokonságban? Ki mondta, hogy nincsenek -rokonságban? - -A báró (nagyon elkomolyodva). – Senki; én is úgy emlékeztem. De ha így -van, akkor mindez nagyon sajátságosan jön össze! - -A báróné. – Hogyhogy? Nem értem. - -A báró (fölkel). – Olyan sajátságosan, hogy hirtelen nem tudom, mit -gondoljak. - -A báróné. – Fel akarsz izgatni, s nem fogod magadat végre kimagyarázni? - -A báró (le s fel jár a szobában). – A dolog egyszerű; egyszerűbb már nem -is lehetne. Az ujságban be van bizonyítva, hogy a szerb trón -legközelebbi várományosai a Gyorgyevics Fodri báró és a Gyorgyevics -Miska báró, a kik I. Milos fejedelemnek a szépunokái. Igen ám, csakhogy, -a mit nem fogsz elhinni, a Gyorgyevics Fodri báró mésallianceszal -házasodott. - -A báróné. – Lehetetlen! - -A báró. – Érthetetlen, de úgy van. És most jön, a mi még bonyolultabbá -teszi a kérdést. Maradna tehát a Gyorgyevics Miska báró, de, a mit -önzetlenül sajnálok, úgy jön nekem elő, hogy a Miska bárónak nincsenek -gyermekei. Vagy olvastál talán valamit az almanachban, hogy volnának -gyermekei? - -A báróné (megütődve). – Nem, nem olvastam. - -A báró. – Látod, mily sajátságosan jönnek össze a dolgok?! Már most -vedd, hogy a Gyorgyevicseknek nincsenek más rokonaik, csak a -Gernyeszeghyek, a kik gyermektelenek, s csak egy unokaöcscsel -rendelkeznek, a ki viszont az én leendő vejem, a Telegdy Miklós. - -A báróné (elsápadva). – Ah, istenem, istenem, add hamar a flaconomat! - -A báró (ünnepiesen). – Mivel pedig az én leendő vejem megfelelő anyagi -eszközökkel nem rendelkezik ahhoz, hogy jogait érvényesíthesse, apósa -ellenben czesszió és jogátruházás esetén a megfelelő akcziót kifejteni -képes is, hajlandó is… - -A báróné (elfuladva, alig hallhatóan). – Ne mondd tovább!… Ne mondd -tovább!… Mindjárt elájulok!… (A báró kinyitja a flacont, s a báróné -lassan magához tér. Hosszú szünet.) - -A báró (merengve néz maga elé s halkan megszólal). – Ha meggondolom, -hogy a Keleten milyen könnyü az embereket, egész tömeg embert, egész -pártokat megvásárolni!… S megjegyzem, hogy Szerbiában kitünő ágenseim -vannak, a kik nekem olcsóbban dolgoznának, mint másnak!… - -A báróné (ugyanúgy, halkan). – Istenem, mily álom! (Suttogva): Első -Jacques, Szerbia királya! - -A báró (köhög). – Tudod… mint uralkodónak… akarom mondani: abban az -esetben, ha sikerülne a dolog… más nevet kellene fölvennem… történeti, -fejedelmi nevet… tekintettel kellene lennem a szerb nép érzékenységére… -nemzeti nevet… például: Első Nikodém, Szerbia királya!… Nikodém, ez -izről-izre király… és nemzeti! - -A báróné. – De vajjon mit szólnának az udvarok!… (Aggodalmasan): Európa… -a nagyhatalmak… (alig hallhatóan rebegve): fejedelem-társaid… -elismernének-e? - -A báró (bizalmas suttogással). – Volna egy hatalmas pártfogóm… Nem -találtad ki? Ő Szentsége!… Látod, mily isteni szerencse, hogy hithű, -vallásos emberek vagyunk!… Ez nem érdem, ez kötelesség… de látod, minden -jó megleli jutalmát! - -A báróné (elpirul örömében). – Igaz!… Igazad van!… Hogy is nem jutott -mindjárt eszembe?!… Ó, Jacques, micsoda istenáldás, hogy ha csakugyan -kiérdemeltük ő Szentsége jóindulatát!… (Elkomorodva): De, Jacques… mi -jut eszembe?… ah, istenem, a szerb trónon csak nem kellene elhagynunk a -vallásunkat?… Mert, Jacques, ezen az áron… (elhatározással): ezen az -áron, Jacques, nem akarok királyné lenni! - -A báró (a füle tövét vakarja). – Tudod, a dolog egy kicsit bonyolult… -mert a szerb uralkodónak végre is az orthodox egyházhoz kell tartoznia… -viszont ő Szentsége semmiesetre se fog olyan egyént támogatni, a ki a -trónért elhagyja vallását. Mégis… azt hiszem… majd csak megtaláljuk a -megoldást… Végre is, a népnek nem az kell, hogy én mindenáron orthodox -legyek; a népnek, ellenkezőleg, pénz kell. - -A báróné. – Nagyon jól beszélsz, Jacques… Semmi költséget nem kell -kímélni, hogy hitünket megóvhassuk. - -A báró. – Csakhogy egy más baj is van… Vajjon hogyan itéli meg a világ, -ha azt a trónt, a melyen egykor felejthetetlen barátom egyetlen fia ült, -az idők változtával, éppen én foglalom el, az atyai jóbarát?!… Vajjon -nem fogják-e azt mondani, hogy valójában én vagyok az oka a Szerbiában -nemrég történt összes gyászos eseményeknek, mert az én beleegyezésem, az -én hajlandóságom utóbb a trónt elfoglalni… ez tette lehetővé, hogy a -szerbek összeesküdjenek barátom fia ellen és ideiglenesen egy -Karagyorgyevicset ültessenek a trónra, mert biztatást nyertek, hogy -később erősebb egyén fogja elvállalni az uralkodás súlyos feladatát?!… - -A báróné (elkedvetlenedve). – Ó, Jacques, csak nem fogsz rémképeket -csinálni magadnak?… Mit mondanak, mit mondanak! Ki adna arra valamit?… -Hát nem mondtak nekem is terólad mindenféléket?… Nem, Jacques, te ezt -nem mondod komolyan. Férfi az, a ki mindjárt az első akadálynál -visszaijed beképzelésektől? - -A báró. – Te azt nem is képzelheted, hogy én mi mindenre gondolok! Nekem -a külpolitikában olyan szemem van, mintha egész életemben csak ezzel -foglalkoztam volna. Különben légy nyugodt. Ha az uralkodói kötelesség -parancsol, az ember elnyomja egyéni érzelmeit. - -A báróné. – De hátha a Gyorgyevics-család nehézségeket támaszt? - -A báró. – Hja, barátom, a mésalliance, az mésalliance! Én nem tehetek -róla. - -A báróné. – S nem fogják azt mondani, hogy te is mésalliance-ot követtél -el? Hisz én se… - -A báró. – Bah! Egyenranguak között a házasság nem lehet mésalliance. Te -épp oly trónképes vagy, mint én magam. - -A báróné. – Ó, Jacques! Ha el akarnak tőled választani!… Vagy ha az én -személyem lehetetlenné teszi, hogy a trónt elfoglald!… Nem, nem! Inkább -elválok tőled, minthogy utadban legyek!… Miért is voltál oly -vigyázatlan, hogy polgárnőt vettél feleségül?! A te tehetségeiddel!… Ó, -Jacques, taszíts el engemet és foglald el a trónt! - -A báró (gyöngéden). – Erről beszélni még korai volna. Szó sincs róla, -gyermekeinkért meg kellene hozni még ezt az áldozatot is. (Elmélyedve.) -De ez még korai, időelőtti dolog… Ha kell, kell. De még időelőtti. Azt -kérdezem tőled, hogy ha a boldogult szerb király, néhai barátom fia, -királynévá tehette egy mérnök özvegyét, kinek már nem lehettek -gyermekei, miért ne tehetnélek királynévá tégedet?!… Utóljára te nem -vagy senkinek az özvegye és nem állottál ki semmiféle operácziót. - -A báróné (szemlesütve). – Ó, Jacques!… Mit mondasz!… Igazán?… Gondolod, -hogy még fiutódaink is lehetnek?… (Kendőjével eltakarja arczát.) - -A báró (kiegyenesedik). – Miért ne? Én még… azaz hogy… végre is, nem -vagyunk olyan öregek. S aztán, ha eljön az az idő, akkor mellőznünk kell -az egészségügyi rendszabályokat… mert ez is az uralkodói kötelességek -közé tartozik. - -A báróné (álmodozva). – Ó istenem, micsoda szép álom ez, a mibe -elringatsz engemet!… Ha egyszer… istenem… százegy ágyulövés szólalna meg -s egy kis Nikodém… (Sirva fakad.) - -A báró (leküzdve ellágyulását, férfiasan). – Őt Miklósnak kellene -kereszteltetnünk, felséges pártfogónk: a czár tiszteletére! (Kis -szünet.) - -A báróné. – Jacques, csókolj meg! (Megölelik egymást.) - -A báró (gyöngéden). – Na, na… légy erős! Gyermekeinkért. - -A báróné (suttogva). – Édes!… Édes Nikodém! (Ölelkezés; jön Elza.) - -Elza. – Jesszasz, ná! Micsoda családi jelenet! (Eltakarja arczát.) -Pardon, nem nézek oda. - -A báró (ünnepiesen, de nem túlszigorúan). – Gyermekem, szüntesd a -pajzánságot; nagyon, nagyon komoly perczek előtt vagyunk. - -Elza. – Jesszusom, megijesztetek! - -A báróné (pihegve). – A gyermek… bizonyosan tudni fogja… - -Elza. – Mit? - -A báró. – Gyermekem, kedves anyád azt mondja, hogy te bizonyosan tudni -fogsz róla… Nincs-e a Gyorgyevics bárói család rokonságban a -Gernyeszeghy-családdal? - -Elza. – Már miért ne volna rokonságban? Ki mondta, hogy nincs -rokonságban? Sőt ki mással volna rokonságban? - -A báró és a báróné (egymásra néznek). - -A báró. – Akkor hát a te leendő férjed közeli rokona Gyorgyevics Feodor -bárónak? - -Elza. – Vagy úgy? Dehogy! Azok a Gernyeszeghyek, a kik rokonságban -vannak a Gyorgyevicsekkel, apáthi Gernyeszeghyek… (A báró és a báróné -rémült pillantást váltanak)… azok a Gernyeszeghyek pedig, a kik a Miklós -atyjafiai, babati Gernyeszeghyek. Gernyeszeghy és Gernyeszeghy, az nem -mindegy. Il y a fagots et fagots. (A báró és a báróné megsemmisülnek.) - - - - -XXV. GÉPKOCSIZÁS UTÁN. - -– Berzsenyi hálószobája. Két vöröskeresztes ápolónő, a kik nesztelenül -járnak-kelnek az ágy körül. Berzsenyi báró az ágyban fekszik és nyög. -Jön: Elza bárókisasszony. – - -Elza. – Rosszabbul vagy? - -Berzsenyi. – Miért? Mert nyögök? Csak nem fogok hahotázni! - -Elza. – De mégis csak enyhültek a fájdalmaid? - -Berzsenyi. – Az volna a szép, hogyha még most se enyhültek volna! A -mióta egyszerűen szenvedek, egy Daimlerrel eljuthattam volna Párisból -Toulouseba. - -Elza. – Mit keresnél te Toulouse-ban? - -Berzsenyi. – Csak mondom. Mikor fog jönni a tanár? - -Elza. – A tanár többet nem fog eljönni. Azt mondta, semmi szükség rá. - -Berzsenyi. – A tanár könnyen beszél. Szeretném tudni, mit szólna, ha ő -feküdne itten, és én írnék neki reczeptet. - -Elza. – Nagyon ingerült vagy, látszik, hogy már lábbadozol. A tanár -pláne azt mondta, hogy nincs semmi bajod, csak dühös vagy. - -Berzsenyi. – A tanár persze azt szerette volna, hogy kitörjem neki a -lábamat. Nem elég nekem az, hogy az én házam egy kórház lett s a -gyermekem majdnem megsántult, az anyádat mellőzve. - -Elza. – Szerencsére nem sántult meg. - -Berzsenyi. – De megsántulhatott volna. Mit csinál a szegény gyermek? - -Elza. – A páris–berlini verseny leírását olvassa. - -Berzsenyi. – Még az eltört lábával is olvas szegény! - -Elza. – Mondom, hogy szó sincs törésről. Egyszerű zúzódásokat -szenvedett. - -Berzsenyi. – Neked persze a nővéred zúzódása csak bölcsészet. - -Elza. – Az ember azt hinné: felpanaszoljátok, hogy nekem nem esett -bajom. - -Berzsenyi. – Miket beszélsz összevissza? Remélem, nem fogod megtiltani, -hogy sajnáljam a gyermekemet? Ki van mellette? - -Elza. – Két ápolónő és a Jozefin. - -Berzsenyi. – Hát szegény mamáddal mi van? - -Elza. – Ő a legmakranczosabb mindnyájatok közül. Folyton sír és azt -mondja, hogy az ő belsejében megszakadt valami. - -Berzsenyi. – Az könnyen lehet. - -Elza. – Dehogy! Semmi baja. Csak nagyon megijedt. - -Berzsenyi. – Nem szabad egy perczig se egyedül hagyni; az asztmájának -nem tesz jót, ha mindenfélével izgatja magát. - -Elza. – Egy perczig sincs egyedül. Ott van a Matild, három ápolónő, meg -egy fiatal orvos, a ki, ha nagyon ideges, megnyugtatja. - -Berzsenyi. – Mit csinál vele? - -Elza. – Megnyugtatja. - -Berzsenyi. – Az már más. De miért nem maradt mellette a tanár? - -Elza. – A mama is azt akarta, de a tanár kijelentette, hogy erre a -czélra ez a szőke fiatal ember is elégséges. - -Berzsenyi. – Ha a tanár ilyen beképzelt, megmondhattátok volna neki, -hogy kiegyenlítettem volna a fáradságát. - -Elza. – De, papa, végre is egy professzor nem ápoló és egyéb dolga van a -klinikán, mint szerencsétlenül járt »töff-töff«-istákat vigasztalni. - -Berzsenyi. – Az ember azt mondaná, hogy mokirozod magadat családodnak -szerencsétlenségén. - -Elza. – Nem, csak nem találom a dolgot olyan tragikusnak, mint a mama, a -ki esküdözik, hogy többet nem ül automobilra. - -Berzsenyi. – No, ez képtelenség volna. Végre is, nem az automobil az -oka, hanem a véletlen, hogy nem voltam veletek. - -Elza. – És te, nehány órával később egy másik kocsival éppen úgy jártál, -mint mi. - -Berzsenyi. – De nem azért, mintha a kormányzásban lett volna a hiba, -hanem mert rövidlátó vagyok, és este könnyü nekihajtani egy fának. - -Elza. – Ó, te se vagy még egy Fournier, mert különben az eltaposásban -nem értél volna el olyan óriási rekordot… Különben majd meglátod a -kártérítési kereseteket. - -Berzsenyi. – Miféle kereseteket? Embert egyet se gázoltam el, állatot is -csak hármat. - -Elza. – No, nem akarlak előre megbosszantani. Úgyis elég korán tudod -meg, hogy mit követelnek rajtad. - -Berzsenyi. – Ez engem nem érint, mert tudom, hogy nincs sport, mely ne -járna pénzáldozatokkal. Mikor meghozattam az én Daimlereimet, előre -felvettem az én költségvetésembe egy tekintélyes összeget kártérítési -költségekre. A míg nincs gondatlanságból elkövetett emberölés, a -sportsman meg lehet elégedve. - -Elza. – Még csak az kellene. - -Berzsenyi. – Hja, mindenkit érhet baleset, és az ember soha se tudhatja, -hogy holnap mit fog eltaposni. Én ezt mint bölcsész fogom fel, és -természetesnek találom, hogy a mi az emberiséget óránként -harminczöt-negyven, vagy ha akarod, hatvan, sőt kilenczven kilométer -sebességgel viszi előbre, az egyelőre áldozatokat követel. Ha a népek -meg fogják tanulni, hogy okszerüen kitérjenek az uj találmány elől, a -nagy horderejű eszme éreztetni fogja üdvös hatását minden irányban s a -népet boldogítani fogja. Én csak azt nem helyeslem, hogy fák s különböző -tárgyak állják útját a haladásnak; ennek czélszerüségét nem tudom -belátni. Azt is czélttévesztettnek vélem, hogy míg nekem csak nagy -nélkülözésemre szolgál ez a kénytelen szünet, melylyel a legközelebbi -napokig tartózkodnom kell az egészséges sport gyakorlatától, minden -valószínűség szerint lesznek, kik balesetemet s a letaposott állatok -balesetét azzal hozzák összefüggésbe, hogy esetleg nem a keresztes -hadjáratokban szereztem meg az automobil vezetéséhez kívánt ügyességet. -De mondd, mit írnak balesetemről az ujságok? - -Elza. – Semmit se írnak róla. - -Berzsenyi. – Hogyan? Semmit se írnak róla? Hát az én ujságom, melyet -személyesen alapítottam és tekintélyes összegekkel szubvenczionálok?… - -Elza. – Abban sincs egy szó se. - -Berzsenyi. – Nagyszerű! Hát miért támogatom én ezt az ujságot? Mit -hisznek ezek az emberek? Csak nem gondolják, hogy én azért teszek tönkre -két ötezer forintos Daimlert, és azért ficzamitom ki a tagjaimat, hogy -ők ezt az esetet szó nélkül elhallgassák az összes érdeklődők előtt? - -Elza. – Azt gondolhatták, hogy talán nem lesz rád nézve kellemes… - -Berzsenyi. – Igen, de ha egy kereskedőnek reklámot kell csinálni, annak -ki tudják írni a nevét! Ha egy kereskedő agyonlövi magát és így tovább, -ez már elég, hogy reklámot csináljanak neki; viszont az én ügyeimről nem -értesítik az olvasót. - -Elza. – Minek is volt neked ez az ujság? - -Berzsenyi. – Minek volt! Minek volt! Te azt nem érted. Hát minek volt -nekem automobilra ülni?! Látod, gyermekem, minden sport bosszuságokkal -is jár, még a lovak is letörnek, bemennek, megpókosodnak. De -kovácsolhatsz ebből indokot az automobil ellen? - -Elza. – Az igaz, ha az automobil nem volna, kétségbe kellene esni, hogy -mit csináljon az ember, mivel üsse agyon az időt… (Kezébe veszi az -asztalon heverő ujságot.) - -Berzsenyi. – Míg így gazdagabb vagyok egy rendkívül egészséges és -társadalmilag is hatékony szórakozással, mely míg egyrészt erősíti a -tüdőt… - -Elza (a ki bepillantott az ujságba). – Tudod-e, papa, mi az ujság? - -Berzsenyi. – Mégis csak megtaláltad a balesetünket, mi? - -Elza. – Nem, hanem feltalálták a kormányozható léghajót. - -Berzsenyi (egy kis csalódással). – No, az is érdekes. - -Elza. – Valami Dumont. És úgy látszik, ezt a léghajót már csakugyan -lehet egy kicsit kormányozni. - -Berzsenyi (elgondolkozva). – A kormányozható léghajó!… Hm, hm… Ó, emelni -fogja a forgalmat, s a közlekedési viszonyok!… Tagadhatatlanul érdekes. -Ha meggondolom, hogy kormányozható léghajója még senkinek sincs -Budapesten!… Te, Elza, telegrafálhatnál ennek a Dumont-nak… Mindenesetre -telegrafálj. Ah, ez már valami! És mily egészséges szórakozás! Az -automobilon járás is üditő hatással van a testre, de ez túl fog tenni az -automobilon is. - - - - -XXVI. A SZALMAÖZVEGY. - -– Történik: Melanie zugligeti nyaralójában. Esti kilencz óra. A nyaraló -előtt fiáker áll meg s a kocsiból Berzsenyi báró száll ki. Csaknem -ugyanabban a pillanatban a nyaraló hátulsó kis ajtajában egy sétapálcza, -egy szürke kalap és egy vakítóan fehér mellény jelenik meg. Ezek a -jelenségek a hozzájok tartozó mozgó valamivel együtt gyorsan eltűnnek az -esti sötétségben. Egy perczczel később: – - -Melanie. – Mily kellemes meglepetés! - -Berzsenyi. – Tartok tőle, gyermekem, hogy nem fogsz örülni -látogatásomnak. Egy boszantó história hozott ki s ez alighanem igen -kellemetlenül fog érinteni. - -Melanie. – Ugyan? - -Berzsenyi. – Azt hiszem, készségesen elismered, hogy szivesen egyeztem -bele, mikor arról volt szó, hogy a jövő hónapot Ostendeban fogod -tölteni. Nos, Ostenderól az idén le kell mondanod. - -Melanie. – Ah! - -Berzsenyi. – A tengert nem vonom vissza, de más helyet fogsz választani. -A terv az én házamban teljesen megváltozott s Franzensbad helyett a -báróné Ostendeba ment a leányokkal. - -Melanie. – Ah! - -Berzsenyi. – Be fogod látni, hogy a budapesti ismerősök igen helytelenül -értelmeznék, ha a tengerparton folyton szembe jönnél a bárónéval. Végre -is az ember nem affisirozhatja a barátnőjét, ha a családja is jelen van… - -Melanie. – Ó, annyira belátom… - -Berzsenyi. – Aztán ez mindenesetre ildomtalanság volna a bárónéval -szemben. Ő áldott jó lélek és tekintettel huzamos gyöngélkedésére, -szemet huny nekem, de ez már nem volna tőlem fair, nem igaz? - -Melanie. – Természetes… - -Berzsenyi. – Nem mintha a bárónénak kifogása volna éppen te ellened. -Ellenkezőleg, úgy hiszem, ő alattomban helyesli az én izlésemet és nagy -megelégedésére szolgál a te diszkrét viseleted, mely a legcsekélyebb -botrányt is lehetetlenné teszi. - -Melanie (szerényen). – Mindig iparkodtam… - -Berzsenyi. – A báróné ezt méltányolja, s ha bizalmasan cseveg velem, nem -kerüli ki nevednek felemlítését. A multkor például egyszerre csak azt -mondja nekem: »Ott láttam a Stefánia-uton a hogy is híjják Melaniet is«… -és megdicsérte a toalettedet. - -Melanie (elpirulva örömében). – Hogyan, a báróné, a kinek olyan mesés -izlése van, kegyes volt?… - -Berzsenyi. – Különben, mondhatnám, egész családomnak elnézését s hogy ne -mondjam becsülését birod. A leányaim persze tiszteletből nem árulhatják -el előttem, hogy ők is tudják a te létezésedet, de néha ártatlanul is -módját ejtik dicséretöket kifejezni. Most egy pár hete például, a mikor -a szinkörben megjelentünk s véletlenül, mert nem tehetsz róla, te is ott -voltál egy páholyban, a kisebbik leányom folyton téged látcsövezett s -úgy mondta a másiknak, hogy nekem hallanom kellessen: »Te, Blanka, annak -a hölgynek olyan intelligens arcza van, hogy első tekintetre megnyeri az -embert. Nagyon szeretném ismerni, mert nagyon jószivű hölgy lehet.« A -mire persze nagyot nevettem magamban és azt gondoltam, hogy: »Ezek a -betyárok azt hiszik, hogy én olyan szamár vagyok, hogy nem tudom, hogy -ők milyen nagy betyárok!« - -Melanie (boldogan). – A baronesz bizonyosan észrevette a tekintetemen, -hogy milyen elragadónak találom bájos, szellemtől sugárzó lényét, kedves -frisseségét… - -Berzsenyi. – Pláne, ha hallaná, hogyan beszélsz róla, egészen beléd -szeretne, a kis hiú gyermek! Szóval, meg fogod érteni… - -Melanie. – Ó, vigasztalhatatlan volnék, ha a bárónét véletlenül abba a -kellemetlen helyzetbe hoznám, hogy észre kellessen vennie s azért a -világért se beszéljünk többet Ostenderól… - -Berzsenyi. – Végre Scheveningen se kutya, és ha, nem bánom, mondjuk, -máshova kivánkozol, az már aztán nekem mindegy. - -Melanie (aggódva). – Mindenesetre úgy válaszszuk meg a helyet, hogy a -bárónét bármely kellemetlen véletlentől megóvhassuk. - -Berzsenyi. – Örülök, hogy nem csalódtam gyöngéd érzésedben. Bizonyos -voltam különben, hogy tapintatodra számíthatok. Azért előre -gondoskodtam, hogy egy kis cadeauval kárpótoljalak. (Egy selyempapirba -göngyölt kis csomagot vesz ki a zsebéből). Nesze, és nézd meg csak jól. - -Melanie (kibontja a csomagot. Elragadtatással). – Egy gyönyörű miniature -imakönyv!… Ó, milyen kedves ez!… Milyen jól esik!… (Megcsókolja az -imakönyvet). - -Berzsenyi. – Nézd meg jól, mert nem hinnéd, milyen drága volt. - -Melanie. – Látom, hisz ez egy remekmű, egy csodálatos szép kis dolog… - -Berzsenyi. – No, azért sohase hittem volna, hogy egy haszontalan -imakönyv kétszáz forintba kerülhessen. - -Melanie. – Semmiség ilyen művészi dologért! És igazán nem tudom, minek -örüljek jobban: annak, hogy olyan imakönyvem van, mint talán senkinek a -világon, vagy annak, a mit ez az ajándék oly finoman és oly kedvesen -fejez ki, hogy a szegény Melanieban föltételez egy kis jóérzést, egy kis -tisztességes hajlandóságot… - -Berzsenyi. – Tudod-e, hogy’ jutott eszembe ez az ajándék? A multkor -egyszer az én ekvipázsomon mentünk a miniszterrel, mikor láttalak -bemenni a barátok templomába. Látod, ez nagyon jól esett nekem. Nem -tudom ezt neked elmondani. De képzeld magadnak: ha kellemesebb egy -tiszta nőt sajátul tekinteni, mint egy tisztátalant – nem igaz? – jobban -esik sajátul tekinteni egy áhítatost, mint egyet, a ki csak -ficzkándozik, mert mintha annyival többet birna az ember. Az ember nem -élvez egészen egyszerűen, hanem élvezi a tisztaságot és a vallást. Nem -tudom, érted-e? - -Melanie (szemlesütve hallgat. Észrevenni rajta, hogy megértette a -bárót.) - -Berzsenyi. – De ne mondd azt, hogy smuczián vagyok és hogy -takarékosságra használom ki a vallást, hoztam neked a születésnapodra -két szép gyöngyöt is. (Kis ékszertokot vesz elő a zsebéből.) - -Melanie (gyermetegül). – De hisz nem is most lesz a születésem napja! - -Berzsenyi. – Nem baj, valamikor majd lesz. Egyszer csak születtél!… és -ez nekem elég. - -Melanie (leküzdve megelégedését). – Mégis jobban örültem a másiknak!… - -Berzsenyi. – Még ma este fel fogod tenni a fülbevalót és imádkozni fogsz -előttem. - -Melanie (leküzdve meglepetését). – Itt marad? - -Berzsenyi. – Igen. Nem mondtam, hogy már szalmaözvegy vagyok? A kérdés -csak az, hogy tudsz-e valami vacsorát adni? - -Melanie. – Igen. Van két palaczk Pommery és Grenóm is. - -Berzsenyi. – Mintha már vártál volna. - -Melanie. – Tudtam, hogy, végre is, egyszer csak el kell jönnie!… - -Berzsenyi. – Úgy hizelegsz, hogy mindig a kisebbik betyáromra -emlékeztetsz… No, küldesd el a kocsit, de ne adjanak többet neki, mint -három forintot. (Átmennek az ebédlőbe, a hol már meg is terítettek. -Vacsorálnak s megiddogálják a Pommery & Grenot.) - -Berzsenyi. – Csodálatos, hogy a pezsgő egy idő óta iszonyu álmosító -hatással van rám. (Megnézi az óráját.) Még csak tizenegy? Mindegy, mért -ne aludnám el tizenegy órakor, ha már tizenegykor elálmosodtam? Hisz -úgyis itt maradok. Reggel majd csevegünk, nem igaz? Szervusz. Reggel -gyere be és költs fel. Majd csevegünk és fel fogod próbálni a -fülbevalót! - - - - -XXVII. BALATON-KARÁDON. - -– Az uj fürdőpalota és az uj szálló közötti uj sétatér két uj padján két -magános hölgy üldögél, a kik közül az egyik még meglehetősen uj. Az -utóbbiban, a ki Tauchnitz egy kötetét kissé ábrándosan tartja a kezében, -a figyelmes olvasó régi ismerősünkre: Berzsenyi Blanka bárókisasszonyra -ismerhet rá. A második hölgy a jó öreg »Revue Des Deux Mondes«-dal -kaczérkodik s félszemmel szomszédnőjét fixirozza. – - -A kevésbbé uj hölgy (tökéletesen megbizonyosodván a felől, a mit tudni -akart). – Jézus Mária! Blanka, te vagy az, vagy csak a szellemed? -(Feláll és szomszédnője felé közeledik.) - -Blanka. – Jesszusom! Héthársyné! (Felugrik.) Aranyom! Hol jársz te itt, -a hol a madár se jár? (Csókolóznak; Tauchnitz rátelepszik a Revue des -Deux Mondesra.) - -Héthársyné. – Már nem járok, már megyek… Csak azt várom, a míg -bepakolnak. Hát ti mikor jöttetek? - -Blanka. – Tegnap! Hisz ha egy hete jöttünk volna, akkor már nem volnánk -itt! - -Héthársyné. – Mit szólsz ehhez a fészekhez? - -Blanka. – Na, so was!… És te már régebben vagy itt? - -Héthársyné. – Egy hete. Egy hétig kiállottam, de már nem bírom tovább. -Kérlek… igazán nem tudom, hogyan mondjam… de hisz te magad is -észrevetted! - -Blanka. – Soha se zsenirozd magad! Azért, hogy nem tudom melyik ősömbe -néhány csepp belékeveredett, végre is nem vállalhatok közösséget ezekkel -az alakokkal!… Hisz ez már nem is Gödöllő, hanem a Szerecsen-utcza!… - -Héthársyné. – Nem igaz? - -Blanka. – Képzeld ezt a felsülést! A tanárnak az jutott eszébe, hogy a -mamának a Balaton jobb volna, mint a tenger, nem tudom miért! A papa -megjegyezte, hogy ez baj, mert végre Siófokra nem mehet az ember, ugy-e? - -Héthársyné. – Persze! - -Blanka. – Az ember vagy a társaságért megy fürdőbe, vagy azért, hogy -elkerülje a társaságot, de Siófokon nem lehet elkerülni a társaságot, -bevenni pedig még kevésbbé. - -Héthársyné. – Ó, nagyon értem az aggodalmat! - -Blanka. – A családi tanács erre szavazás alá bocsátotta a Balaton összes -fürdőhelyeit. - -Héthársyné. – Nem sok hely közül választhattatok, mert az ember mégis -csak Európában akar maradni. - -Blanka. – Le is szavaztuk mindegyiket. Végre a mamának eszébe jutott -Karád. Először, mert abban a hírben állott, hogy ide nem eresztik be a -lengyelországi elemet, és másodszor, mert a Zoltánék már itt voltak, s -azt írták, hogy itt az ember félrevonulva igazán a maga körében lehet. -Tudod, mi nem szeretjük a Zoltánékat, de ezt már a papa miatt nem -nyilváníthattuk. - -Héthársyné. – Természetesen. - -Blanka. – Szóval ide jövünk nagy fittyre, s mikor itt vagyunk, látjuk, -hogy ez lehet a Zoltánék köre, de nem a miénk! - -Héthársyné. – Szakasztott az én történetem! - -Blanka. – De hát hogy történhetett ez, nem tudod? Karádnak még tavaly is -szeplőtlen híre volt! - -Héthársyné. – Kérlek, a dolog nagyon egyszerű. A kik ezt a helyet -paradicsomnak akarták kiépíteni, nagyon jól terveztek, csak egyet -felejtettek el: azt, hogy a vegyes elem a pénzével ki tudja böjtölni a -jobb családokat. A berendezkedés luxuriózus, de sokba került… a villák -ára se lehet alacsony… elég az hozzá, már tavaly megtörtént, hogy az -egyik legelegánsabb villát sehogy se tudták kiadni s végre is oda -kellett adni… - -Blanka. – Mondd ki: az asszirnak! Az persze semmit se drágállott, mert -örült, hogy ilyenformán belekerül a legjobb társaságba. - -Héthársyné. – De rosszúl számított, mert elég a hajón akármilyen kis -rés, hogy a víz betóduljon rajta. S így az történt, hogy az idén a -többiek is elárasztották Karádot, nagy rémületére a hajóban lévőknek, a -kik persze sietve menekülnek. - -Blanka. – Mégis a dolog legujabb lehet, mert a Zoltán óvakodott volna -blamirozni magát. És azt az egyet meg kell adni neki, hogy tegnap már -egészen más tenorból beszélt. - -Héthársyné. – Például? - -Blanka. – Például, a hogy megérkezünk, kimegyek a Zoltánnal a balkonra, -s belátunk a szomszédba, a hol egy ingujjra vetkőzött gentleman valami -nótát énekel az anyósokról, selypitve, de szerencsére hang nélkül, vagy -jobban mondva: afféle »feine Waare, gute Waare«-kiáltásoktól rekedt -hangon. »Te – kérdem a Zoltánt – ezt nevezed a te körödnek? Körnek -nevezed ezt egyáltalán?« A Zoltán egy kicsit zavarba jött és így felelt: -»Hja, barátom, ide is jutott egy-kettő, az igaz; de légy nyugodt, -kinézzük őket!« És elmondta, hogy a nagy vendéglőt éjjel soha se zárják -be egy kis botrány nélkül. - -Héthársyné. – Hallottam, hogy volt egy pár verekedés. Sőt mutattak két -ifjú gentlemant, a kiknek hol a feje, hol a karja van bekötve; ezekről -azt beszélték nekem, hogy nem igen titkolják néppárti érzelmeiket. - -Blanka. – Ó, nekem már bemutatták őket! Ezek a Gabnaffy-fiúk, Zoltánnak -a barátjai és szekundánsai. Mert Zoltán megtartotta a szavát s még az -éjjel hozzálátott, hogy beváltsa az igéretét. - -Héthársyné. – Igazán? Tegnap vacsora után, megint történt valami? Ejnye, -be sajnálom, hogy olyan korán lefeküdtem! - -Blanka. – Ó, csak azután, hogy a hölgyek eltávoztak! Ekkor a Zoltán -felállott és így kezdett kiabálni: »Zsidót nekem! Zsidót akarok -vacsorálni!« Persze, a Zoltánt ki akarták dobni; nagy dulakodás lett, a -Zoltán nem hagyta magát, egy pár széket összetörtek egymásnak a fején; -azt hiszem, azóta a párbaj is megtörtént. Csakugyan! Már jönnek is a -leventék… nini, a Zoltán megsebesült!… (Három fiatal ember közeledik; -egynek a feje, kettőnek a karja van bepólyázva.) Te, bemutathatom őket? - -Héthársyné. – Hogyne! Mily kérdés! (Az ifjak közelebb jönnek.) - -Blanka. – Hurráh!… Éljen!… Brávó, Zoltán, remélem, nem komoly a seb? (Az -ifjak a hölgyekhez érve, mély tisztelettel köszönnek.) Édesem, engedd -meg, hogy bemutassam az urakat: Berzsenyi Zoltán, a mai nap hőse, -Gabnaffy Sándor, a tegnapi nap hőse, Gabnaffy Bandi, a tegnapelőtti nap -hőse… (Üdvözlések.) - -Zoltán. – Semmi, szóra se érdemes. - -Blanka. – Horzsolás? - -Zoltán. – Még az se. Inkább csak megütöttem, a mikor leugrottam a -kocsiról. Ficzdag, egyszerű ficzdag. - -Héthársyné. – És az ellenfél? - -Gabnaffy Bandi. – Abból már azóta szalvaládét készítenek. - -Zoltán (szerényen). – No, a maga lábán ment el. - -Gabnaffy Sándor. – Azért nem lesz többször kedve felszisszenni, -valahányszor más mulatni akar! - -(Csevegés. Lásd mint fentebb. Da capo. Pár percznyi barátkozás után:) - -Héthársyné (Blankához). – Elkisérsz, édesem? - -Blanka. – Hogyne. Pá, fiúk! (Általános búcsúzkodás.) - -Héthársyné (miután elhagyták a gentlemaneket). – Kedves fiúk! De mondd -csak, Blanka, ezek a Gabnaffyak régi nemesek? - -Blanka. – Hogyne! Már a nagyapjuk kapta a nemességet. - -Héthársyné. – De azért ők is…? - -Blanka. – Hát persze. - -Héthársyné. – Hogyan? Itt még az antiszemiták is…? - -Blanka. – Bizony, édesem, itt még az antiszemiták is keleti eredetűek. -És erről a helyről beszélték nekünk, hogy ide ezeket meg ezeket nem -eresztik be!… De könnyű neked, te már méssz! - -Héthársyné. – Remélem, még találkozunk a nyáron. - -Blanka. – No, mi se maradunk itt sokáig. Tőlem ugyan nem illik, hogy ezt -mondom, de előtted mért titkolnám el, a mit mindnyájan gondolunk?… -Képmutatás volna, ha elhallgatnám, hogy az én szememben a pénz csak úgy -hamarosan nem helyettesítheti a keresztvizet. Persze azok között, a kik -a pénzt soha se tudják megbocsátani senkinek, lesznek, a kik azt fogják -mondani, hogy ez parvenü-beszéd. De engem már nevezhetnek parvenünek! -Ennek már egy kicsit fölötte állok, nem igaz? - - - - -XXVIII. CHINCHOLLE KISASSZONY TRAGÉDIÁJA. - -– Berzsenyi báró ebédlőjében, villás reggeli után. A báró egyedül. -Karosszékében ül s ölében a berlini _Sport_tal, orrán szemüvegével, -ébrenlétet tettet. A szőnyeg ajtó megnyílik, s kalapban, kabátban, -keztyűben megjelenik Elza bárókisasszony. – - -Elza (szelesen és a haragtól pirosan). – Csináljatok a leányotokkal -valamit, mert ezt én nem tűröm tovább? - -Berzsenyi (felébred). – Mi az? Mi baj? Mi történt? - -Elza. – Az történt, hogy a leányotok beleszeretett Perényibe, és -titokban találkozik vele! - -Berzsenyi. – Kicsoda? Blanka? - -Elza. – No nem is én! - -Berzsenyi. – Nem értem. Beszélj magyarul. (Leveszi szemüvegét, megtörüli -és ujra felteszi). Mit mondtál? - -Elza. – Azt mondtam, hogy a leányotok bele szeretett Perényibe, és -titokban találkozik vele. Szép história, mi? - -Berzsenyi (végképpen magához tér). – Mit kiabálsz? Azt hiszed, hogy -siket vagyok? Vagy azt akarod, hogy szegény mamád is meghallja? Nem elég -neked, hogy csak engem üssön meg a guta? - -Elza. – A mama nincs itthon, és őt hagyjuk ki ebből a csunya -históriából, mert egyszerűen belehalna. Nem szabad megtudnia, és hogy -meg ne tudja, cselekedni kell. - -Berzsenyi. – Remélem, ok nélkül csinálsz nekem jelenetet, és… - -Elza. – Ne remélj semmit, mert ha nem volnék bizonyos a dologban, nem -pukkadoznám. Ez az úgynevezett »lasciate ogni speranza.« - -Berzsenyi. – Ne mondj nekem viczczeket a »Fliegende Blätter«-ből, hanem -magyarázd ki magad. - -Elza. – Mit mondjak még egyebet? Mindent elmondtam. Még csak azt tehetem -hozzá, hogy sajnos, a dolgot már többen észrevették. - -Berzsenyi. – Eh, hogy észrevették, az még nem bizonyíték. Én már sok -dolgot észrevettem életemben, a miből egy szó se volt igaz. Hogy az én -leányom, a kit gondosan neveltettem, titokban találkozzék valakivel, -miután én vegytanra, nyelvekre, mindenre, sőt mitológiára is taníttattam -őt, eh, fiam, egy tapasztalt embernek ne beszélj ilyen -Rittergeschichtéket. És különben mi oka volna neki egy öreg -szeszgyárosba szeretni bele? - -Elza. – Nem a szeszgyárosról van szó, hanem az operett-komikusról. - -Berzsenyi. – No persze, majd egy jól nevelt fiatal leány, angol és -franczia nyelvvel, vízfestészettel s több más tehetséggel, bele fog -menni egy ilyen mókás ügybe, nem tudom milyen szinészszel, egy török -sorsjegy nélkül! Ki hitette el veled ezt az ostobaságot? - -Elza. – Először is a tulajdon két szemem. Már a tavaszszal észrevettem, -hogy kutya van a kertben. A hányszor sétára mentünk, mindig találkoztunk -a Perényivel. A szinész egy félívet írt le kalapjával a levegőbe s a -leányod elpirult. Ha láttad volna, micsoda szemjátékot eszközöltek! A -művész szinte ráomlott a tekintetével, s a leányod reagált, becsületemre -mondom, reagált neki! - -Berzsenyi. – Látod, miféléket beszélsz össze-vissza! Ha egy bárónő -jóakarattal elfogadja egy törekvő szinésznek a köszöntését, annak még -semmi jelentősége; vannak nők, a kik úgy forgatják a szemöket, mint egy -haldokló, s még ez se jelent semmit. És ha egy ifju baronesznek örömet -okoz, ha egy kövér szinész elolvad a csodálkozástól, ebben nem találok -semmi különöst. Az isten azért adott szemet, hogy nézzünk vele; nézni -szabad még egy baronesznek is. - -Elza. – Jó, de tudok egyebet is, a mi már nem illő egy baroneszhez. Ez -is a tavaszszal történt. Egy szép napon megindulunk sétálni Chincholle -kisasszonynyal és öt lovaggal. Egyszerre a leányod azt mondja, hogy neki -vásárolnia kell valamit, csak menjünk előre. Bemegy a boltba; mi nem -megyünk előre, hanem várjuk. Senki se veszi észre, csak én, hogy a -mellékutczára nyiló ajtón mindjárt kijön a boltból s egyszerüen -megszalad a mezőnytől. Fedeznem kellett az állapotot; tovább vonszolom a -népet s lassu iramban vezetek a nagy Kristófig. A kanyarodónál -megpillantom a szinészt egy kirakat előtt. Persze rögtön pullolok, s -tudod-e, mit látok? Blanka kijön a boltból, nem néz rá senkire, hanem -beül egy kocsiba és elhajtat. A másik perczben a szinész a -kocsiállomáshoz megy s utána hajtat Blanka kocsijának. - -Berzsenyi. – Eh, a szinész kövér, hát elfáradt. Ez természetes. - -Elza. – De az nem természetes, hogy Blanka csak egy félóra mulva -érkezett haza, s mikor szemrehányásokat tettem neki, a lovagokra -hivatkozva, azt felelte, hogy foglalkozzam a huszárság ügyeivel, ahhoz -értek, de ne avatkozzam az ő dolgaiba. A mi pedig a lovagok véleményét -illeti, azzal nem törődik. - -Berzsenyi. – Hm. Ezt csakugyan a szinházban tanulta, midőn népszinművét -kétszer is oly nagy sikerrel adattam elő. De nem hihetem a művészről, -hogy ő, komoly és szép igyekezetü ember létére, ilyenekbe ártsa magát. -Tudhatja, hogy ha megkérni merészelné a leányomat, csak kompromittálni -fogja magát. - -Elza. – Hogy a Perényi mit gondol, nem tudom. Az ő helyében én -mindenesetre ütném a vasat. - -Berzsenyi. – Te fantáziálsz és ő irodalmat űz. Ez mind nem készpénz. - -Elza. – Hát mondok olyat is, a mi már készpénz. Mióta hazajöttünk, a -leányod egyedül jár a fogorvoshoz. És ugyanahhoz a fogorvoshoz jár a -Perényi is. - -Berzsenyi (dühbe gurulva). – Egyedül jár a fogorvoshoz? Hát a franczia -nő? A franczia nő, a kit fizetek? A franczia nő, a kinek kifizettem az -utiköltségét, Genftől Budapestig második osztályon? A franczia nő, a kit -leültetek az asztalomhoz? Hát mit csinál a franczia nő? - -Elza. – A franczia nőt lerázza a nyakáról. Tőle magától tudom. - -Berzsenyi. – Akkor a franczia nőt el fogom csapni. - -Elza. – De most nem a franczia nőről van szó, hanem Blankáról. - -Berzsenyi. – De igenis, a franczia nőről van szó és a fogorvosról. A -fogorvosra én nem adok semmit. A mamád is járt a fogorvoshoz, azért soha -se jutott eszembe rosszat gondolni, de nem is lehet megtiltani a -fogorvosoknak, hogy férfiak is járjanak hozzájok! Hanem a franczia nőt -el fogom csapni. - -Elza. – Ez ugyan szép megoldás! - -Berzsenyi. – Bízd rám. A versenybíró se ítél olyan csalhatatlanul, mint -én. Látod, a te dolgodat is ügyesen intéztem el. A többiek kétségbe -voltak esve, én pedig azt kérdeztem, hol van az a fiatal ember? És -csakugyan szerencsésen végződött a dolog. Ti eljegyeztétek egymást és -miután beláttad, hogy a Miklós nem az az ember, a ki téged huzamosabban -boldogíthatna, egész jól szétment a parti. - -Elza. – A leányod tekintettel lehetne erre a malheurre is, ha már nincs -tekintettel rátok, agg szülőire. Végre is az én jó hírnevemnek tartozik -vele, hogy ne duplázzon rá az én meggondolatlanságomra. Szóval, adjátok -férjhez Opheliát, de gyorsan, mert ha sokáig hímeztek-hámoztok, úgy -elszeleskedi a jóhirünket, hogy soha se fogok férjhez menni. - -Berzsenyi. – Attól te ne félj. Te feltartva fogsz férjhez menni, és ha -úgy gondoljátok, nem bánom, a Blanka férjhezmenetelét is -lebonyolíthatjuk. Azt hiszem, ilyen körülmények között a legillőbb lesz, -ha Perényi szeszgyároshoz adom. - -Elza. – Ez a parti aligha fog tetszeni neki, de azért gyermek, hogy -sírjon és engedelmeskedjék. - -Berzsenyi. – Mondom, csak akkor, ha mindnyájan akarjátok. A franczia nőt -azonban mindenesetre el fogom csapni. Válts neki a Cooknál egy harmadik -osztályú jegyet Genfbe; nem akarom látni többet. Egy nő, a kiben -teljesen megbíztam, karácsonykor fülbevalókat is vásároltam neki, és -most ilyen rútul visszaél a bizalmammal! - -Elza. – De papa, Chincholle kisasszony nem hibás! Egyedül Blanka a -hibás… - -Berzsenyi. – Ne folytasd, a gyermekemről nem hagyok rosszat mondani! Még -ha hibás volna is, pedig lehet, hogy nem az. - -Elza. – Kérdezd meg tőle magától! Ó, ő nem tagadja a dolgot. Azt mondja, -hogy egy monológot írt a névnapodra s leczkéket vett a szinésztől, hogy -ezt a nem tudom mit művészettel adhassa elő. - -Berzsenyi. – No látod! - -Elza. – Milyen könnyenhivők vagytok ti férfiak! - -Berzsenyi. – Csak nem teszed fel a testvéredről…? - -Elza. – Én nem teszek fel semmit… Még csak az kellene, hogy föltegyek -valamit! De ha rosszul neveltétek a gyermeketeket, legalább térítsétek -észre. Tőlem tetszése szerint bolondulhat a művészetekért, de azt -megkívánhatom, hogy pletykára ne adjon alkalmat. Ebben a dologban a -látszat fontosabb, mint a valóság, de ti ezt nem akarjátok megérteni. - -Berzsenyi. – Jól van hát, ha minden áron akarod, el fogom csapni a -francziát. - -Elza. – Ugyan hagyj békét a boldogtalannak! Tehet is az róla, hogy -minduntalan elbrennelik! - -Berzsenyi. – Akkor hát nem tudom, mit akarsz! - -Elza. – Hja, ha te is igy gondolkozol, akkor semmit se akarok! Mosom a -kezemet. - -Berzsenyi. – Inkább adj tanácsot, s mondd el, mit szólsz a -szeszgyároshoz? - -Elza. – A szeszgyároshoz vagy az ördöghöz, az mindegy. De éppen ideje, -hogy férjhez menjen. Azokat a leányokat, a kiknek semmi önállóságuk -nincsen, vagy nagyon is sok az önállóságuk, férjhez kell adni. - -Berzsenyi. – Mondd, honnan vetted te ezt a sok bölcseséget? - -Elza. – Az élet, papa, az élet!… Egy vőlegényen kitanulja az ember az -egész komédiát… Igaz, még valamit!… El ne szóld magad a mama előtt! Ő -olyan naiv!… Túlságosan elszörnyüködnék a dolgon, s elég, ha nekünk fáj -a fejünk; semmi szükség rá, hogy őt mindenbe beavassuk!… - - - - -XXIX. BERZSENYI FÖLLÉP. - -– A Nádor-utczai palota első emeletén, a komorna szobájában. A báróné a -kanapén fekszik. Blanka egy szalmaszéken ül az ablak mellett, Elza egy -alacsony, fiókos szekrény tetején. Az ifjú hölgyek a komorna regényeit -olvassák: a »Sápadt grófnő«-t és »A diótörő gróf«-ot. A báróné nyög és -sápítozik. Az ajtó megnyílik s belép Berzsenyi báró, a ki kerületéből -érkezik. – - -Berzsenyi. – Hát ti miért vagytok itt? - -Elza. – Csitt, papa, beszélj egy kicsit csendesebben!… Szakcsyné éppen -itt, a szomszéd szobában fekszik!… - -Berzsenyi. – Szakcsyné? - -Blanka. – Igen, a jegyzőné, hisz tudod!… - -Berzsenyi. – És azért jött Pestre, hogy egész nap aludjék? - -Elza. – De, papa, Szakcsyné tegnapelőtt egy egészséges fiúgyermeknek -adott életet! - -Berzsenyi (kissé meglepett, de azért helyeslést mutató ábrázattal). – -Úgy? Az más. És az uj választó polgár, akarom mondani: az uj világpolgár -mit csinál? Nem kért még pénzt? - -A báróné. – Csudálom, Jacques, hogy olyan jó kedved van! Tudod, hogy így -élni rettenetes?!… - -Berzsenyi. – Miért nem helyeztétek ezt a nőt a szalonba? Ott szülhetne -tőlem, a mennyit akar. - -Elza. – A szalonba nem lehetett tenni, ott négy férfi alszik. - -Berzsenyi. – De a kis szalon? Mire való a kis szalon? - -Elza. – Ott meg a férj alszik. Azt mondja, hogy nem szereti a -gyereksírást. - -Berzsenyi. – Ennek az embernek igaza van, de ha holnap reggelre megütné -a guta!… azaz nem, majd csak a választás után!… - -Elza. – Milyen rekedten beszélsz! Csak nem hűtötted meg magad? - -Berzsenyi. – No, nem éltem olyan kényelemben, mint tisztelt választóim -az én Nádor-utczai palais-mban!… Különben mit szólnak, meg vannak -elégedve? - -Blanka. – A református papnak nem ízlik a cognac. Azt mondja, hogy az ő -pálinkája sokkal jobb. - -Berzsenyi. – Baj, baj. Nem parancsoltak valamit? - -Elza. – Mindent megkaptak, a mit kivántak. A takarékpénztári igazgató -fia meg is betegedett, mert elment az orfeum-kávéházba, s másnap -délelőtt alig tudott haza találni. - -Blanka. – Gondoskodtunk mindenről. A mama meg is haragudott ránk, hogy -mit dajkáljuk őket. - -Elza. – De Szakcsynénak egy speczialistát kellene hozatni Bécsből. - -Berzsenyi (dühbe gurul). – Hát még mit nem? Pántlikás szivar, puttyogós -bor és még heje-huja is? Semmi speczialista! Máskor ne csináljon nekem -ilyen históriát az én házamban! - -A báróné. – Jacques, te úgy jössz nekem elő, mint egy berekedt tenorista -az ötödik felvonásban!… Egy szót se értek, a mikor kiabálsz. - -Blanka. – Tönkre szónokoltad a hangodat. - -Berzsenyi. – Nem, hanem megittam minden disznóságot. - -Elza. – És mért tetted azt, papa? - -Berzsenyi. – Mert muszáj volt megmutatni, hogy hazafi vagyok. Mikor az -első pohár vitriolt köszönettel visszautasítottam, valaki hátul versben -kiáltott ki engem: Nem kell báró Versenyi, Mert nem mer… No, de ezt -nektek nem mondhatom el. - -A báróné. – Sugd meg nekem, Jacques. (Megtörténik.) Hallatlan!… De azért -vannak kilátásaid? - -Berzsenyi. Na, lehet élni, lehet meghalni. - -Elza. – Beutaztad az egész kerületet? - -Berzsenyi. – Az egész Texast. Azt hiszem, vagy kilencz helyen mondottam -programmbeszédet. De nem emlékszem tisztán, mert a harmadik naptól fogva -egy dunsztban látom a világot. - -Elza. – Csak bele ne betegedjél! - -Berzsenyi. – Mért betegedjem bele? Még azt is? - -Blanka. – Voltak kalamitásaid? - -Berzsenyi. – A hogy veszszük. A vasuton elvesztettem a programmbeszédet, -a mit a te barátod, a hogyhijják szerkesztő csinált. Keresem, keresem, -hogy majd elolvasom és betanulom, egyszerre eszembe jut, hogy tévedésből -más haszontalan iratokkal együtt kihajítottam az ablakon. - -Elza. – Ez határozottan szerencse. - -Blanka. – Kérlek, kimélj meg bennünket a megjegyzéseidtől. - -Berzsenyi. – Megint veszekedtek? Mindig veszekedtek? - -A báróné. – Ne hallgass rájok, Jacques. Társalogjál velem, Jacques. - -Berzsenyi (folytatva). – Szerencsére, a hogy jól fogtok emlékezni, két -évvel ezelőtt egy üresedésben már megbuktam néppárti programmal. Az én -néppárti beszédemből több frázis behizelegte magát a fülembe, és az -ujság is nálam volt, több slágvorttal a politikai rovatban. De hogy -fogok én mint szabadelvüpárti jelölt előhozni néppárti frázisokat és -szabadelvü vegyeseket? Jól. Az én kerületemben ez egyre megy. Vegyétek -hozzá, hogy a pálinka után egy szót se lehetett érteni tőlem, és hogy a -választók részegek voltak, mert csak sört ezer forintért fizettem nekik. - -Blanka. – Jézusom, papa, legalább ne mondd olyan hangosan! Hisz az uj -törvény óta az etetés és itatás tilos! - -Berzsenyi. – Fiam, erről az uj törvényről eszembe jut nekem a -főtisztelendő úr, a ki mikor sokat veszített kártyán, felállott és azt -mondta, hogy: »Becsületszavamra fogadom, hogy soha többet kártyát nem -veszek a kezembe!… kivéve, ha vendégek lesznek nálam, vagy én megyek -vendégül valahová, vagy más egyéb körülmények között!« Én mint -törvénytisztelő ember semmi esetben sem fogok etetni és itatni, de ezt -nem is tehetném, a mint be fogod látni, ha ezt a törvényt elolvasod. -Mert ez kimondja, hogy a szükséges ellátás a választás helyén és idején -nem etetés-itatás; hogy ételt és italt fizetni szabad tekintettel a -megvendégelt személyekre, a megvendégelés alkalmára és egyéb -körülményekre… (fölteszi binokliját s egy ujságszeletkét vesz ki a -mellénye zsebéből. Olvassa az ujságszeletkét:) »nem tekintendő végül -etetésnek és itatásnak a választóknak a szokásos alkalmakkor a képviselő -házánál vagy azon kívül megvendégelése.« (Az ujságszeletkét visszateszi -a mellénye zsebébe s összehajtja binokliját.) Becsületszavamra mondom, -hogy az én választóim kizárólag a fent elősorolt czimeken itták magukat -holtrészegre, de kérdem tőletek, hogy miután lelkiismeretem ennyire -tiszta, ki foghatja rám, hogy én etettem és itattam vagy etetni és -itatni fogandottam?… - -Elza. – Bravó, papa! Ha a programmbeszédet is ilyen jól kivágtad, akkor -mindenesetre ott leszünk a finishben!… - -A báróné. – Ó, Jacques, te engemet nem nyugtattál meg, mert én vagy -olvastam, vagy hallottam, de bizonyosan olvastam, hogy ezeknek az -embereknek nem szabad pénzt adni, és én akkor az egész dolgot nem értem. - -Berzsenyi. – Pénzt? Ki beszél pénzről? - -A báróné. – Látod, Jacques, kettő közül egy. Ha nem adsz pénzt, ki fog -téged megválasztani? És ha adsz… ó, Jacques, talán még be is csuknak! - -Berzsenyi. – Gyermekem, te ezt nem érted. Te így okoskodol, női -fejeddel: »Vagy – vagy«, pedig ész szerint gondolnod kellett volna, -hogy: »sem – sem«. Én a pénzemet már azért se fogom osztogatni, mert -magam is kiméletlen híve vagyok a tiszta választásnak. De ha én titokban -meg akarom téríteni az én jóbarátaimnak, a mit az én választásomra a -saját zsebükből elköltöttek, kinek mi köze ehhez, pláne ha senki se -tudja meg a dolgot?!… - -A báróné. – És kellett neked ez az egész történet? Több vagy te ezzel, -mint voltál, a pénzedért? - -Berzsenyi. – Az országháznak kereskedőkre van szüksége. Független -előkelőkre, a kik tanácsot tudjanak adni, ha valami szaktörvény kell az -országnak… - -A báróné (szomorúan). – Te akarsz tanácsot adni az országnak? És ezt -nekem mondod, Jacques, nekem? - -Berzsenyi. – Aztán a képviselőség semmi, az igaz, s valóban helytelen, -hogy ma már mindenki képviselő, a ki egy expenz-nótát ki tud állítani. -De egy kabát is semmi, és azért kabát nélkül még se mehetek ki az -utczára. - -Elza. – Csitt, papa, légy egy kicsit csöndesebben!… (Hallgatózik.) - -Berzsenyi. – Mi az? - -Elza (a falnál). – Már késő. Felköltötted a Szakcsyné gyerekét. -(Gyereksírás hallatszik a szomszéd szobából.) - -Berzsenyi. – Én költöttem fel? Anyád költötte fel az aggodalmaival! - -A báróné. – De hát hol van a dajka? - -Elza. – Az előbb a takarékpénztári igazgató fiát ápolta. - -Berzsenyi. – Szaladjatok és állítsátok elő akárhonnan; a gyereket a -választásig egy pillanatra se szabad várakoztatni! A takarékpénztári -igazgató fia hozasson magának dajkát az orfeumból, a dajka pedig -szoptassa meg a gyermeket, azért fizetem!… - -A báróné. – Az istenért, ne beszélj pénzről, valaki meg találja hallani! -Becsuknak, Jacques, becsuknak! - -Elza. – Légy nyugodt, mama, ez nem »etetés-itatás.« Ez csak »vendéglátás -a jelölt lakásán egyéb körülmények között!« - - - - -XXX. BERZSENYIT MEGVÁLASZTJÁK. - -– A báróné szobájában, reggeli kilencz órakor. Berzsenyi, a ki még -útiruhában van, s az egész család ijedten sürög-forog a báróné körül, a -ki férje megérkezésének hírére örömében elájult. – - -Berzsenyi (körülkarolja a bárónét s tehetsége szerint dajkálja). – Eliz, -babuskám, térj magadhoz!… Ne legyél nekem beteg, angyalom!… Ne keverj -egy ürömcseppet az én örömömbe!… - -A báróné (éledezve). – Jacques!… Hát igaz?… Csakugyan megvagy?… - -Berzsenyi. – 1719 szóval 1716 ellen! Képzelhetitek, micsoda küzdelem -volt!… - -Elza. – Három szótöbbség! Milyen disznóban voltál, papa!… - -A báróné. – Ne beszélj így az atyádról!… Micsoda kifejezések egy ilyen -eseményről!… - -Blanka. – Ezt a három embert szeretném megölelni, megcsókolni… - -Elza. – Hát a többi 1716-tal mit fogsz csinálni?… Azok is rászolgáltak -kegyeidre!… - -A báróné. – Reggeltül estig veszekesznek, reggeltül estig!… Az ember még -rosszul se lehet tőlük! - -Berzsenyi. – Gyermekeim, hagyjátok anyátokat!… Én is alig állok az én -lábamon az izgalomtól!… - -Blanka. – Keveset aludtál, szegény papa? - -Berzsenyi. – Mit képzelsz? A választás hajnali háromkor ért véget és -éjfél tájban már úgy volt, hogy le fognak lovagolni… Már most add hozzá, -hogy az ember reggel háromnegyed ötkor vonatra ül s lötyög a vasúton -egészen Budapestig!… Egy betüt se aludtam, egy betüt se!… - -A báróné. – Jacques, az istenért, ne szenvedj, ne legyél beteg! - -Berzsenyi. – Most már jól van, de fél egykor, mikor a másik jelölt -ötvennyolcz fórba jött, a vesém egészen beteg lett. - -A báróné. – Istenem, Jacques, ha megbuktál volna!… - -Elza. – No ugyan nagy baj lett volna!… Szeretném tudni, mivel több így a -papa, hogy megvan, mint hogyha nem lett volna meg?!… - -Blanka. – Ha te jobban tudod a választást, mint a papa, hát beszéld el -te! - -A báróné. – Ezek a nők engem meg fognak ölni! - -Berzsenyi (a leányokhoz). – Fogtok rám hallgatni, igen vagy nem? (A -bárónéhoz fordul.) Szóval, mikor már hatvankilencz mínuszra visszaestem, -ti rátok gondoltam, kedves családomra, és eszembe jutott, hogy mit -tipelt (Elzára mutat) ez a gyerek, ni… Ez megjósolta, hogy a Ne neked be -fog jönni, és a Ne neked bejött, és mikor elmentem, megjósolta, hogy: -»Ne félj, papa, be fogsz jönni!«… és csakugyan, én is bejöttem! - -Blanka. – Az utolsó órákban behoztad a hatvankilencz mínuszt? - -Berzsenyi. – Be és aztán derékfutásban mentünk a czélig, a hol egy -nyakhoszszal lehúztam a másikat. - -Elza. – Bravó! - -A báróné. – Szegény Jacquesom, milyen sokáig kellett izgatnod magadat! - -Elza. – A fő az, hogy finish-t tudjon lovagolni az ember. - -Blanka. – Persze, a másik párt is megfeszítette erejét? - -Berzsenyi. – Hallatlan erőszakoskodások történtek. Mondhatom, szégyen -gyalázat, hogy a tiszta választások idején ilyesmi megtörténhetik. -Étlen-szomjan háromszáz választó várakozott reggeli nyolcz óra óta a -sötétben, és nem eresztették őket az urnákhoz! A választási elnök -terrorizmusa nem ismert határt. Szerencsére párthiveim végig kitartottak -mellettem. A derék emberek tűzbe-vízbe mentek volna… mit mondok?… -meghaltak volna értem!… annyival inkább, mert szerencsére az éjszaka nem -volt hideg és néhány hordót csapra üttettem a derék embereknek! Már -táviratozni is akartam a miniszternek, de aztán láttam, hogy mindig -előbbre jövök, s ekkor elhatároztam, hogy futni hagyom a választási -elnököt. - -Blanka. – Igazán felháborító, hogy mit csinálnak a szegény parasztokkal! - -Berzsenyi. – Na, tudod, a nép fiairól ne beszélj nekem, mert ezúttal -keserves tapasztalatokat szereztem kapzsiságukról. Tíz napja, hogy -legnagyobb jóltevője vagyok a kerületnek, sőt ingyen példányokat is -küldettem nekik az én ujságomból a főemberek részére. És mi történik? A -mint az egyes községekben előadom beszédemet a föld népének és -takarékosságra, kitartásra és más hasznos dolgokra tanítom, oktatom, -nevelem őket, és önzetlenül jó tanácsokat adok nekik, minden községben -mindenfelül pénzért jönnek hozzám. Megmondom nekik, hogy: atyámfiai, -tisztelt nép, ezt a tiszta választás miatt nem tehetem, de egyszersmind -megsugom a főkorteseknek, hogy az ellenjelölt vesztegetéseit ne engedjék -a parasztoktól elfogadni, mert a költségek egy ismeretlen által jobban -fedezve lesznek, mint ezt az ellenjelölt tehetné. Erre mit kell látnom? -Azt, hogy az én választóim leszállanak az én kocsijaimról és az én -vendégségemtől részegen oda járulnak az urnákhoz és az én fuvarpénzemen -leszavaznak az ellenjelöltre, mi több, a hogy a szavazásban visszaesem, -a főkortesek egyre több pénzért jönnek hozzám. (Blankához:) A te néped, -a kiről te színműveket irsz és nyolczezer forintért elő adatsz, képes -lett volna rá, hogy engem megbuktasson, ha véletlenül nem vagyok jelen!… - -Elza. – Nagyszerű! Hát baj lett volna az? Neked a képviselőség nem dísz, -nem haszon, semmi. Megbuknak néha a legjelesebb emberek is; emlékszem -jól, hogy Tisza Kálmán akárhányszor megbukott. És most is!… Látod, -megbukott a miniszterelnök veje is; megbukni nem szégyen. Az ujságok -tele vannak vele, hogy a képviselőház szellemi színvonala az uj -választással nagyon alászállott… - -Berzsenyi. – Gyermekem, jegyezd meg magadnak, a mit egy Falstaff nevű -jeles író mondott, hogy jobb alacsony színvonalú eleven egérnek lenni, -mint magas színvonalú holt oroszlánnak. Ha az ember képviselő, igazad -van, az semmi; de ha az ember még csak nem is képviselő, az a semminél -is kevesebb. Engem az, hogy a népakarat képviselővé választott, -bizonyára nem diszít fel, mint például ha ő Felsége kegye az örökös -főrendiházi tagsággal fog kitüntetni, de megbukni a -képviselőválasztáson, ez csak egy ujságpennászt nem fog zsenirozni. - -Elza. – Föl se kellett volna lépned, valaki vagy te így is. Vagy tán -nem? - -Berzsenyi. – És látod, gyermekem, magad mondod, hogy annak idején Tisza -Kálmán is többször föllépett, pedig neki több élettapasztalata volt, -mint neked. - -Elza. – Aztán mire volt jó, hogy Tisza Kálmán, mikor már nem volt -miniszterelnök, a helyett, hogy visszavonult volna a politikától, megint -csak föllépett képviselőjelöltnek, és alkalmat adott arra, hogy -megbuktassák?! - -Berzsenyi. – Gyermekem, ne hasonlíts engem össze olyan nagy -államférfiakkal, a milyen Tisza Kálmán volt, mert itt a politikai -helyzet nem ugyanaz. Mikor Tisza Kálmán egyszer-másszor megbukott, az -emberek azt mondották: »Lám, lám, a tiszta választás tulságosan jó, mert -a jeles emberek sorra kibuknak.« De ha én véletlenül megbukom, az -emberek azt mondták volna: »A pénzeszsák megbukott, mert tiszta -választás van.« És teljesen téves az is, ha te engem a miniszterelnök -vejével hozol össze. Mondok neked erre egy történetet. Volt egyszer egy -közönséges öreg pénzzsidó, a kinek azonban megvolt a maga házi esze. Ez -az öreg egyén pénze daczára igen mérsékelten élt, s egyszer valaki azt -mondja neki: »Hogy van az, Kohn úr, hogy a maga fia, a kinek nincsen -semmije, Havanna-szivarokat szí, maga pedig, a kinek vagyona van, egy -rossz virzsinián rágódik?!« – »Éppen azért – felelte a Kohn. – Neki -könnyű! Ő szíhat Havannát, mert neki van apja, a ki vagyonos, de én csak -virzsiniát szíhatok, mert nekem nincsen apám, a ki vagyonos. Ha nekem -vagyonos apám volna, én is Havannát színék.« Ha a miniszterelnök veje -megbukott, neki könnyű, azért az ő apósa mégis miniszterelnök marad, de -ha én megbuktam volna, nekem nincs miniszterelnök apósom, a ki engem -kinevezzen örökös főrendiházi taggá, a mi talán nektek se lesz -ellenetekre. - -A báróné. – Engem csak egy aggaszt, Jacques. Mit fog mondani Ő Szentsége -ahhoz, hogy te szabadelvű programmal választattad magad képviselővé? - -Berzsenyi. – Babuskám, te azt nem érted. A szabadelvűség nem azt -jelenti, hogy a zsidók holnap rögtön házasodjanak össze velünk -keresztényekkel. A szabadelvűség csak azt jelenti, hogy a zsidóknak is -szabad élniök, a mit talán meg fogsz engedni, annyival inkább, mert maga -Ő Szentsége is szabadelvű e tekintetben. Légy nyugodt, azért én néppárti -maradok, bár a taktika úgy kívánta, hogy szabadelvű kerületben lépjek -fel. Én síromig a nép barátja leszek, ha a nép nem is érdemli meg, hogy -pártoljam őt. - -Elza. – Sokba került a heccz, mi? - -Berzsenyi (őszintén). – És ezt tiszta választásnak nevezik! Ugyan -mennyibe került volna a tisztátalan?!… - - - - -XXXI. INFLUENZÁBAN. - -– Berzsenyi hálószobája. A báró az ágyban fekszik, s az ágyat borító -olvasó-asztalon kaszinót játszik Elzával, a ki az ágy mellett ül. A -báróné egy ottománon a _Pester Lloyd_ot olvassa. Blanka, az ablak -mellett, egy hintaszékben mélázik s pro forma valami regényt tart a -térdén. Alkonyodik. – - -Berzsenyi. – Elza, te megcsalsz engem! - -Elza. – Én?!… Kinek nézel te engem, papuskám? - -Berzsenyi. – Nekem beszélhetsz! Az előbb tizenegygyel vittél -tizenhármat, most meg tizenkettővel vittél tizenegyet. Megfigyeltem. - -Elza. – Engedj meg, papuspám, de az nem lovagias dolog: megfigyelni a -tulajdon leányodat! Nem vagy te detektiv! - -Berzsenyi. – Csak véletlenül vettem észre. De nem bánom: oszd ujra. - -Elza. – Ja, ha már csalni se lehet, akkor nem játszom tovább. - -Berzsenyi. – Félreértettél. Én csak kérdeztem, hogy mért csalsz meg -engem? - -Elza. – Hát kit csaljak meg, ha nem téged? Remélem, nem kívánod, hogy -egy idegen fiatal embert csaljak meg? - -Berzsenyi. – Mondom, hogy nem erről van szó. Úgy értettem, hogy mi -czélból? Olyan nagy szükséged van erre az öt forintra? - -Elza. – Ojjé, de még mennyire! - -Berzsenyi. – Aztán minek neked a pénz? - -Elza. – A titkaimat hiába fürkészed, nem fogom magam elárulni. Tudod, -van nekem valakim, de nem mondom meg, hogy: ki, elég az hozzá, így -karácsony előtt nem illik ilyenekről kérdezősködni. - -Berzsenyi (elérzékenyedve). – Jól van, jól van… nem akarok tudni -semmiről… (Elza fölkel.) Hát igazán abba hagyod?… - -Elza. – Persze. Nem passzió játszani olyankor, ha az embert minduntalan -leleplezik. - -Berzsenyi (nevet). – Utóljára még nekem kell bocsánatot kérnem, a miért -ő megcsal engem!… - -Elza. – Hogy legyen az embernek öröme a csalásban, ha a csalás nem -sikerül? Teszem fel azt, ha egy asszony megcsalja a férjét, s a férj -mindenre rájön, és így szól: »Asszonyom, így meg úgy«, világos, ugy-e, -hogy az embernek elmegy a kedve a regény folytatásától? Érdemes -randevúkra járni, ha a sarki hordár is tudja, hová megyünk?… - -Blanka. – Na ezt a hölgyet aztán kikészítettétek! - -Berzsenyi (Blankához). – Mit tudja ő, hogy mit beszél?! és úgy látszik, -te se tudod! (Elzához). Itt hagysz? - -Elza. – Majd visszajövök. - -Berzsenyi. – Jól van, jól van… nem akarok tudni semmiről… Hanem gyere -vissza nemsokára. (Elza kimegy.) Ha ez a gyerek nem kártyázna velem, meg -kellene halnom a betegségtől, mint a sarki hordárnak. - -A báróné. – A szerencse az, hogy én még betegebb vagyok, mint te, de én -már fel se veszem ezt a kis influenzát. - -Berzsenyi. – Mondhatom, egy cseppet se mulatságos, ha az egész ház -beteg. Ha ez a kis leány nem volna… - -Blanka. – Még ebben is szerencsésebb, mint más! Nekem majd szétreped a -fejem, ő meg vigan sétál le s fel, mint egy őrangyal. De azért a -panaszokat nekem kell meghallgatnom. - -Berzsenyi. – Én nem panaszkodom, én csak konstatálok. Remélem, meg fogod -engedni, hogy ne tánczoljak, mikor az egész házam egy kórház. - -Blanka. – Mit gondolsz? Nekem talán kedvem van tánczolni? - -Berzsenyi. – Már az igaz, hogy ugyancsak egyszerre ért utól bennünket a -betegség! S ha meggondolom, hány szegény család van, a melyik egy -csekélységért átvállalná tőlünk ezt a komisz influenzát! Ők is jól -járnának; mi is megszabadulnánk az alkalmatlanságtól. De ha a világ már -így van berendezve! - -A báróné. – Hagyd el, Jacques, minden rosszban van valami jó. Ha nem -volnánk betegek, nem volnánk így, családi körben. Nem panaszképpen -mondom, Jacques, de egy idő óta jóformán csak akkor látlak, a mikor -beteg vagy. - -Berzsenyi. – Gondolod? - -A báróné. – Már szinte örülök, mikor hallom, hogy rosszul érzed magad. -No hála istennek, egy kis ideig megint lesz férjem, mert a beteg férj is -többet ér, mint a semminő. - -Berzsenyi. – Látod, én ezt nem vettem észre. De lehet, hogy igazad van; -az ügyeim nagyon lefoglalnak. Egyet azonban el fogsz ismerni. Azelőtt e -tekintetben nem voltál ilyen érzékeny. Fiatalabb korunkban jöhettem, -mehettem, és megint mehettem, jöhettem, nem igen vetted észre. - -A báróné. – Az igaz, Jacques, nekem is sokszor jut eszembe, hogy: -furcsa, mintha most még jobban szeretnélek, mint régen. Pedig ma már… -vagy talán éppen azért?… - -Berzsenyi. – Hm, hm. (A szemével int, hogy Blanka is jelen van.) A -fődolog az, hogy szeretsz, s ez nekem elég. - -A báróné (szemrehányóan). – Te oly kevéssel beéred, Jacques? - -(Elza jön.) - -Elza. – Hát most már mit csináljunk? Az ékszerésztől eljött egy fiatal -ember, hogy megvizsgálja az ékszereket. Úgy vettem észre, hogy a -szobaleányt már meg is vizsgálta. - -Berzsenyi. – Miféle ékszerek? - -A báróné. – Én hivattam, Jacques, mert olvastam az ujságban, hogy sok -hamisításnak jöttek a nyomára s meglehet, hogy a legjobb családokban is -hamis ékszerek jönnek elő. Egy szép nap arra ébredhet az ember, hogy a -boutonjai nem érnek semmit; e felől jobb, ha előbb jön tisztába az -ember. - -Berzsenyi. – Szerencsére a vagyonunk nemcsak ékszerekbe van letéve. De -ha ez neked örömet okoz… - -A báróné. – Csakhogy akkor még nem tudtam, hogy mire az ékszerész eljön, -mindnyájan betegek leszünk. Már pedig a vizsgálatnál ott kell lennie -valakinek, mert egy ismeretlen fiatal emberre csak nem bízzuk rá a -drágaságainkat. Ki tudja, hátha éppen ő az ékszer-hamisító?! - -Berzsenyi. – Meg kell mondani neki, hogy jöjjön máskor. Sajnáljuk, hogy -hiába fárasztottuk… - -Elza. – Soha se sajnáld, papa. Úgy látszik, nem vesztegette el az -idejét, s meglehet, azóta már a szakácsnét is megvizsgálta. - -Blanka. – Hogy egy felnőtt leány ilyen stílusban beszéljen! - -Elza. – Ez a nő maga a hálátlanság. Neki ajándékoztam összes -Kecskeméthy-emléktárgyaimat: a sikkasztók királyának a névjegyét, a -körömtisztítóját, egy czédulát, melyre sajátkezűleg írta a Zelmának, -hogy: »I love you«, a múzeum kincseket adott volna ezekért az -ereklyékért, s ez a nő mégis naphosszat zsörtölődik velem! (A -bárónéhoz.) Mit mondjak az ékszerésznek? - -A báróné. – Mondd neki, hogy jöjjön máskor. - -Berzsenyi. – Mondd inkább, hogy fölösleges még egyszer fáradnia. Ha a -hamis ékszerek az én családomban is előjönnének, akkor nincsenek többé -igaziak! - - - - -XXXII. BERZSENYIÉK A NÉMET SZÓ ELLEN. - -– Elza szobája. Elza egyedül; Crébillon _Sopha_ját olvassa. Lépteket -hall s hirtelen eldugja a könyvet. Megjelenik Berzsenyi Zoltán. – - -Elza. – Vagy úgy? Te vagy? - -Zoltán. – Szervusz. - -Elza. – Nem szégyelsz a szemem elé kerülni? - -Zoltán. – Miért? Mi bajod? - -Elza. – Így? Elnadrágolva? - -Zoltán. – Ugyan hagyj békét. Lettél volna csak ott! - -Elza. – Elnadrágoltak!… Elnadrágoltak!… Fuj!… - -Zoltán. – Nem lehet veled okosan beszélni? - -Elza. – Elnadrágoltak, elnáspángoltak, megraktak, kiporoltak, és te a -válladat vonod? - -Zoltán. – De hát mit csináljak? Tulerővel állottunk szemben és vereséget -szenvedtünk. - -Elza. – Mit szenvedtetek? Szenvedtetek ti ördögöt! Elnadrágolást -szenvedtetek, punktum. - -Zoltán. – Hja, barátom, sok lúd disznót győz. - -Elza. – És még bölcseleg! Azok a dijbirkozók, csepűrágók, vagy mit tudom -én mik, a kik elagyabugyálták őket, még élnek, szuszognak, horkolnak, -semmi bántódásuk, vígan falatoznak, nevetve beszélgetnek az esetről, -kiállnak az utczára és bottal várják őket… ő pedig ezalatt a vállát -vonja és bölcseleg! Eh, szégyellem, hogy egy nevet viselsz velem! - -Zoltán. – No, hallod, ha Berzsenyi Dániel szégyellené, azt még érteném… - -Elza. – És te férfiúnak tartod magad? - -Zoltán. – Elza, ne boszants, mert istenucscse… a következő pillanatban… -(megindultan:) halott vagyok!… - -Elza (szigorú tekintettel). – Fuj!… - -Zoltán. – Eh, mit is disputálok veled! Az öreg nincs itthon? - -Elza. – Nincs és nem ajánlom, hogy megvárd. - -Zoltán. – Miért? Boszantotta az eset? - -Elza. – Nagyon haragudott. - -Zoltán. – Nem hittem volna, hogy ennyire kurucz. De mindegy, majd -megmagyarázom neki. - -Elza. – Hát hogy történt? Beszéld el. - -Zoltán. – Mint a thermopylaei szorosnál… Vagy nem, nem a thermopylaei -szorosnál… inkább talán a Sipka-szorosban… nem tudom bizonyosan. - -Elza. – Hagyj békét a történelemnek, nem vétett az neked semmit. Csak a -dologra. - -Zoltán. – Elég az hozzá, hogy a kávéház kettős ajtaján át egyszerre csak -ketten-hárman mehettünk be, s a hátul jövők a bejárat függönyétől nem -láthatták, hogy mi történik odabenn. - -Elza. – És így valamennyien beleestetek a csapdába. - -Zoltán. – A többit képzelheted. - -Elza. – Képzelem. No és ez az egész? - -Zoltán. – Ez az egész. A dijbirkozók, a csapos legények, a pinczérek, -mind nekünk estek; azt hiszem, a rendőrök is segítettek nekik. Mire -kettenkint bebujtunk, az előttünk érkezett már le volt teperve. - -Elza. – Hát most már mit fogtok csinálni? - -Zoltán. – Mit csinálnánk? Semmit se csinálhatunk. - -Elza. – Még csak egy párbaj se lesz belőle? - -Zoltán. – Párbaj? Kikkel? A csaposlegényekkel és a díjbirkozókkal? -Különben közülünk is sokan csatlakoztak a párbajellenes mozgalomhoz… - -Elza. – Na hát engem ne híjjon tánczolni az, a ki csatlakozott ehhez az -úgynevezett mozgalomhoz! Ne legyen párbaj? Mért? Ha nincs párbaj, nincs -költészet, nincs hit, nincs szerelem, nincs semmi. S ha ti ifjúság -ennyire siettek nem párbajozni, akkor én fütyülök az ifjúságtokra! - -Zoltán. – Ejnye, be harczias vagy! - -Elza. – Csak dühös vagyok. Mit? Elvernek benneteket, mint a kétfenekű -dobot, akkor, mikor a magyar szó védelmében jártok!… a mikor meg -akarjátok torolni, hogy egy gyalázatos zengerájban kicsúfolták a a -magyar nyelvet!… megrugdalnak, kiröhögnek benneteket, s erre a -többieknek nincs más felelete: mint hogy ezután nem párbajoztok! És -benneteket ifjúságnak neveznek? - -Zoltán. – Ugyan, hát mondd meg, mit csináljunk? - -Elza. – Mit? Hát süssétek, messétek, öljétek, vágjátok őket! – mint a -Hugonottákban éneklik. Verjétek be a kávéház ablakait, rugassatok -csillagot a bérelt csaposokkal, s húzzátok fel a lámpásokra a dijbirkozó -urakat! Hisz ha magatokon hagyjátok száradni ezt a vereséget, ez azt -jelenti, hogy ebben a városban már nincs egy szikrányi magyarság s a -fiatalságotokban nincs egy cseppnyi vér, s akkor a ti elnadrágoltatástok -szomorúbb dátum Magyarország történetében Mohácsnál!… - -Zoltán. – Soha se hittem volna, hogy ilyen Dobó Katicza vagy! - -Elza. – Már én ilyen vagyok, apám! Remélem különben, hogy te is -igyekezni fogsz visszaszerezni becsülésemet. - -Zoltán. – À la »süssétek, messétek«? Nem, nekem már elég volt. - -Elza. – Hát mit fogsz csinálni? - -Zoltán. – Mit? Elutazom Berlinbe. Éppen azért jöttem. - -Elza. – Hogyhogy? - -Zoltán. – Tudod, az öregemet egyelőre nem volna tanácsos fölkeresnem. -No, nem azért, mintha tajtékoznék a rajtam esett sérelem miatt, hanem, a -mint hallom, rendkivül dühös a miatt, hogy mért járok olyan helyekre, a -hol megverik az embert. - -Elza. – Ebben van némi igaza. - -Zoltán. – Azért Jacques bácsira gondoltam. Azt hiszem, örvendene, ha -látná, hogy megkomolyodom, s addig, míg az én öregem megpuhul, erre az -istenes czélra nem sajnálna egy pár forintot. - -Elza. – Ingyen nem komolyodhatol meg? Csak pénzért? - -Zoltán. – Nem úgy gondoltam. De addig is, míg az öregemmel megérthetjük -egymást, élnem kell, s tudod, Berlin meglehetősen drága város… - -Elza. – Aztán mit akarsz te tanulni Berlinben? - -Zoltán. – Hát közjogot, magánjogot… - -Elza. – Szegény fiú, hagyj fel minden reménynyel! A papa nem fog felülni -ennek az otromba hazugságnak. - -Zoltán. – De becsületemre mondom… - -Elza. – Beszéljünk komolyan. A papától egy darabig nem látsz pénzt; -nincs nála már egy garas hiteled. Hanem én adok neked pénzt: egy -föltétel alatt. - -Zoltán. – S mi az? - -Elza. – Ujjá szervezed csapatodat s boszut álltok a multkori vereségért. -Semmi költséget nem sajnálok ezért. - -Zoltán (meglepetve). – Te szutenálni akarod a háborúpártot? - -Elza. – Igen. - -Zoltán. – És mennyit szántál erre a czélra? - -Elza. – Egyelőre ötven aranyat. Most nincs más pénzem, csak az az ötven -császári arany, a mit még a nagymama hagyott rám. - -Zoltán. – No majd felváltják… Hallod-e, ez az idea nem rossz! Magam is -úgy éreztem, hogy nem lehet abba hagyni a dolgot. - -Elza. – E szerint vállalkozol rá? - -Zoltán. – Hogy vállalkozom-e? Viharos lelkesedéssel! - -Elza. – Akkor hát mindjárt hozom az aranyakat. Mit nevetsz? - -Zoltán. – Semmit… eszembe jutott valami… Mondd, igazán a nagymama hagyta -rád ezeket az aranyakat? - -Elza. – Hát persze. - -Zoltán. – Tudod, az jutott eszembe, hogy a mikor: hajrá, rátörünk a -németekre, s ezek rémülten fognak kiáltozni: »Itt jönnek az -antiszemiták! Itt jönnek az antiszemiták!« vajjon lesz-e valaki, a ki -megsejdíti, hogy miféle pénzen viseljük ezt a háborút? Mert a nagymama -még nem volt katholikus, ugy-e?… - -Elza. – Kikérem magamnak az efféle tréfákat! - -Zoltán. – Elzácska, ne haragudjál! Tudod, csak az öröm… A pénz gondolata -hirtelen elszédített. Ne haragudjál, aranyos honleány!… Meglásd, úgy -fogok hadakozni, mint Kinizsi Pál! - - - - -XXXIII. KEGYELET. - -– Történik: Melanienál. Mindenszentek napján, délelőtt tizenegy órakor, -a báró éppen akkor állít be barátnőjéhez, a mikor az előszobában a -virágárus szolgája egy szép, ötven koronás sírkoszorút helyez el. A -koszorú széles fekete szalagján nagy, aranyozott betűk ezt a felírást -alkotják: »Jóltevőmnek«. – - -A báró. – A temetőbe készülsz? - -Melanie. – Igen. - -A báró. – És kinek viszed ezt a koszorút? - -Melanie. – A jóltevőmnek. - -A báró. – No jó, azt láttam. De hát ki volt a jóltevőd? Hogy hívták? - -Melanie. – Azt nem tudom. A nevét sohase mondta meg nekem. - -A báró. – Nem tudod, hogy mi volt a neve? - -Melanie. – Nem. Nekem azt mondta, hogy nevezzem őt egyszerűen Béla -bácsinak. De tudom, hogy nem Béla volt a keresztneve; a monogrammjában -nem is volt B. betű. Nem akarta, hogy tudjam az igazi nevét. Nagyon -titkolózó és rejtőzködő természetű volt; sehol se mutatkozott velem. -Bizonyosan nagy családja volt és borzasztóan félt a botránytól. - -A báró. – Szóval olyan barátod volt, mint most én, mi? - -Melanie. – A barátom is, de azonkívül az első és, mielőtt a báró urat -ismertem, egyetlen jóltevőm. - -A báró. – Hogyhogy? - -Melanie. – Ó, az már régi történet! Akkor még Jutkának hívtak és -masamód-lány voltam a Madame Evelinenél. Mondhatom, nagyon rossz dolgom -volt akkor. Otthon is, meg a Madamenál is, igen sok pofont kaptam. Aztán -meg hol csak maradékot ettem, hol pedig éhesen feküdtem le. Egyszer, a -mint kalapokat vittem haza a vásárlóknak, egy szép öreg úr megszólított -az utczán s beszédbe ereszkedett velem. Aztán felkarolt; kétszobás -lakást vett ki nekem, szépen bebútorozott és kiöltöztetett. Még -czimbalmozni is taníttatott, és mindig nagyon szépen bánt velem. Persze, -a hogy kistafirozott, egyszerre nagyon megcsinosodtam, s hamarjában -annyi barátom akadt, hogy válogathattam közülök. De ez mind nem történt -volna, ha az öreg úr fel nem karol. Mert előbb a kutya se vett észre, -olyan penészes és éhes kinézésű voltam. Ha Béla bácsi nem olyan jószívű, -akkor a férfiak most rám se néznének, a báró úr se vett volna észre -soha. Akkor még most is Jutkának hívnának, még most is skatulyákat -hordanék haza, még most is maradékot kellene ennem, és akkora pofonokat -kapnék, mint egy-egy czipó. Azért én nagyon szerettem a Béla bácsit. De -egyszerre hirtelen elmaradt és elsején nem hozta el a havi pénzemet, -mert meghalt. Szerencsére a házbér már ki volt fizetve. - -A báró. – Talán nem is halt meg, csak eltűnt. Alighanem már elég volt -neki ez a barátság. - -Melanie. – Hogyisne! Először is nagyon szeretett engem, a mi onnan is -látszik, hogy mindennap eljött, pedig már nagyon öreg volt. Másodszor -pedig bizonyosan tudom, hogy meghalt. Mert akkor már több ismerősöm volt -és egyszer egy Gyuszi nevezetű, a kinek el kellett bujnia, a kamarából -nagyon jól látta a Béla bácsit. Először ettől a Gyuszitól tudtam meg az -esetet. Felszaladt hozzám és azt mondja: »Hallod-e, a Béla bácsi -meghalt! A kávéházban kártyázott és megütötte a guta, mert -megkontrázták. Éppen ott voltam és láttam jól, hogy a Béla bácsi volt!« -És a Gyuszi csakugyan igazat beszélt, mert a Béla bácsit nem láttam -többet. - -A báró. – De ha nem tudod, hogy ki volt, akkor azt se tudhatod, hogy hol -van eltemetve! Hogyan vihetsz hát neki koszorút?! Hová teszed a -koszorúdat? - -Melanie. – Az egyik évben ide, a másik évben oda. Megnézem azokat a -sírokat, a hol nincsen koszorú és nincs diszítés, meg a hol nem ég -lámpás, és ha találok olyat, a hol olyan férfi van eltemetve, a ki -kilencz évvel ezelőtt halt meg és hetvenegy évet élt, – Béla bácsi is -hetvenegy esztendős volt – hát oda leteszem a koszorúmat, mert azt -gondolom: »Talán ez volt a Béla bácsi!« - -A báró. – No hallod! Ennek semmi értelme! - -Melanie. – Dehogy is nincs értelme! Nem volna nyugodt a lelkiismeretem, -hogyha megfelejtkezném az én jó Béla bácsimról, a kinek mindent -köszönhetek. Aztán, lássa, báró úr, én babonás vagyok és azt hiszem, -hogy a halottak nagyon jól tudják, ki visz nekik koszorút, és ki nem. -Talán éjfélkor a szellemek meg is nézik a koszorúkat. - -A báró. – Hallatlan! Hogy egy okos nő, a ki eldicsekedhetik vele, hogy -annyi pénzt tud kizsarolni belőlem, mint soha senki!… Már hogy -képzelhetsz ilyen szamárságot! - -Melanie. – No és aztán! Ha már nem is tudja meg szegény! Kinek teszek -ezzel rosszat? Ha másnak jut, az se baj. Talán olyannak jut, a kinek már -nincs senkije. Vagy ha talán olyannak, a kiről csak megfelejtkeztek, -azzal se vétek. Egy sírral kevesebb, a melyik nincs elhanyagolva. - -A báró. – Hiszen nem mondom, hogy rosszat teszel vele, bár rossz néven -veheti valaki, hogy ha ő nem diszítette fel a hozzátartozója sírját, egy -idegen tegyen oda koszorút. Nem lehet sérteni valakinek a kegyeletét, ha -ő személyesen meg is felejtkezik a kegyeletről. De nem erről van szó. -Hanem arról, hogy minek ez a koszorú? Kell, hogy te koszorút vigyél -valakinek, mikor neked senkid sincs odakinn?! - -Melanie. – Tudja, báró úr, ezzel én úgy vagyok, mint a karácsonynyal. -Karácsonykor, mikor mindenki karácsonyfát állít, gyertyákat gyujtogat és -ajándékokat oszt szét, nekem olyan furcsa, hogy nincsenek gyermekeim, a -kiknek én is karácsonyfát állíthatnék és játékokat vehetnék! Azért -karácsonykor mindig krisztbaumot és ajándékokat küldök a papának meg a -mamának, mindenfélét vásárlok a cselédeimnek és karácsonyfát állíttatok -a házmesterné gyerekeinek. Odalenn aztán én is gyertyákat gyujtogatok, -és nézem, hogy a gyerekek hogyan örvendeznek. És ilyenkor, mindenszentek -napján, éppen úgy vagyok. Mindenki siet ki a temetőbe; a legszegényebb -is kiviszi a maga olcsó koszorúját, a gazdagok pedig úgy feldíszítik a -sírokat, hogy a temető ilyenkor csupa látványosság. Mindenkinek ott kell -lennie; csak én ne legyek ott?! Milyen szomorú elgondolni, hogy nekem -még halottaim sincsenek! Pedig nincsenek. A barátnőim kimennek a -szüleik, a testvéreik, a gyermekeik sírjához; nekem nem voltak -gyermekeim és testvéreim, a szüleim pedig élnek és házmesterek a -körúton. De hát igazán ennyire árva legyek?! Nem, hiszen nekem is van -halottam: a szegény jó Béla bácsi; neki odakünn kell lennie, csak azt -nem tudom, hogy hol. Hát azért mégis kiviszem a koszorúját; ez -megkönnyebbíti a lelkemet… így nem érzem magamat olyan elhagyatottnak. - -A báró. – És te, a ki olyan kapzsi vagy, nem sajnálsz ötven koronát -annak a koszorújára, a kinek még a nevét sem tudod? - -Melanie. – Már mért sajnálnám?! Tizannyit se sajnálnék, úgy szerettem a -szegény Béla bácsit! Aztán úgyis a báró úr zsebéből megy, nem az -enyimből! - - - - -XXXIV. FARSANG A NÁDOR-UTCZÁBAN. - -– A hölgyek kis szalonja; délután két óra. Blanka Rejtvényi szerkesztő -úrral cseveg. Megjelenik: Elza, s nyomban Berzsenyi. – - -Elza. – A papa azonnal jön, sőt már itt is van. (Berzsenyi belépett; -Rejtvényi feláll.) - -Berzsenyi. – Értésemre esett, hogy ön szivélyes felszólításomra sietett -megjelenni. Ezen önzetlen ügybuzgalmát, valamint családom irányában -tanusított érdekeltségét nem mulaszthatom el megköszönni. - -Rejtvényi. – Báró úr, nagyon örülök, ha szolgálatára lehetek. - -Berzsenyi. – Leányaim bizonyára felvilágosították önt az ügy -mibenlétéről. Én a farsang folyamán több zenereggélyt kívánok rendezni, -az én házamban. - -Blanka. – De, papa, eddig úgy volt, hogy a konczerteket nem délelőtt -vagy délután, hanem este tartjuk meg. - -Berzsenyi. – Igen, Blanka leányom helyesen jegyzi meg, hogy a -reggélyeket este tartjuk meg, kilencztől tizenkettőig bezárólag. - -Elza. – Szóval soirée-t akartál mondani, és nem matinée-t. - -Berzsenyi. – Ki beszél itt matinéeról? Mondom, hogy a zene-regélés este -fog folyamatba ejtetni, több különböző alkalommal. - -Blanka. – De, papa, kérlek, ezt nem nevezik reggélynek, ezt… - -Berzsenyi. – Mit szóltok bele az én szavaimba minduntalan?! Bánom is én, -akárhogy nevezik!… Ezen dolgok úgy fognak lefolyni, a hogy én nevezem el -őket. Elég az hozzá, több mulatságot kívánok adni vendégeimnek, az én -házamban, este, három óráig tartó konczerttel kiegészítve, melyen a -legjobb és legdrágább művészek annyi zenét regélhetnek vendégeim -számára, a mennyit akarnak. - -Rejtvényi. – Tökéletesen értem, báró úr. - -Berzsenyi. – Leányaim kedvéért, a kik engem hiányos nyelvésznek -ironizálnak, hozzáfűzöm, hogy valóban nem zene-reggélyt akartam mondani, -hanem zenesegélyt. Segélyezni, pártolni kivánom a zenét, de nem csekély -arányokban, hanem olyan alakban, hogy míg egyrészt a hazai művészek a -kellő keresethez juthassanak, másrészt ne legyenek kizárva a versenyből -a külföldi művészek sem, kik a kellő magasabb színvonalról -gondoskodnának. - -Rejtvényi. – Valóban báró úr, ez nemcsak nagylelkű, hanem egyszersmind -finom ízlésre valló gondolat!… - -Berzsenyi. – Megjegyzem, hogy minden egyes alkalommal meg lesznek híva: -több miniszter, számos arisztokrata, exczellencziás és méltóságos -hölgyek, s több más kisebb-nagyobb személyiségek. Úgy, hogy a szereplő -művészek, a kiket előadás után szivélyesen vendégül is meghívok, -érintkezésbe juthatnak a legmagasabb személyiségekkel, mi által ujabb -anyagi előnyben részesülhetnek. - -Elza. – De, papa, nem erről van szó… - -Berzsenyi. – No, ezt csak úgy közbevetőleg mondom. Arról nincs szó, hogy -ezt a honoráriumba beszámítanám. És irányeszméül az ön használatára -megjegyzem, hogy az én házamban költségkimélés nem létezik. - -Rejtvényi. – Tudom, báró úr. - -Berzsenyi. – Viszont megvárom, hogy az egyes fölléptetett művészek úgy -legyenek odaállíthatók, hogy ez által soirée-im színvonala semmit se -szenvedjen. - -Rejtvényi. – Ez magától értetődik, báró úr. - -Berzsenyi. – Mielőtt azonban a részletekbe bocsájtkoznám, mindenekelőtt -arra nézve kivánom tanácsát kikérni, hogy hány legyen a száma ezen, a -farsang folyamán vendégeim részére nyujtandó zene-élvezeteknek? Két -eszme merült fel erre nézve családom körében. Az egyik eszme az, hogy -csupán hat soirée legyen a legelőkelőbb külföldi márkákkal; a másik -eszme pedig az, hogy tizenkét vegyes legyen, oly módon, hogy a jelesebb -hazai erők is érvényesüléshez jussanak. Én, megvallom, a fölvetett -eszmék egyikéhez se csatlakozhatom. Az én eszményem az, hogy középütt -rejlik az igazság, s hogy kilencz zene-estben kell megállapodnom. Mert -egyrészt csak így kerülhetem el a kicsinyes takarékoskodás látszatát, s -másrészt így senki se foghatja rám, hogy nem tudom mily mellékczélzatból -vagyonomat és nagylelkűségemet kívánom fitogtatni. - -Rejtvényi. – Föltétlenül a báró úr nézetéhez kell csatlakoznom… - -Berzsenyi. – Nagyon örülök, hogy magáévá teszi eszmémet. Annyival -inkább, mert leányaim már bizonyára tudatták önnel, hogy ez estélyek, -(vagy nem bánom: soirée-k) rendezését önre óhajtom ruházni. Teszem pedig -ezt azért, mert ön, mint szerkesztő, járatosabb nálam a különböző -művészek fölvezetésében, és másodszor, mert ön, mint családomnak -önzetlen barátja, szivélyesen fogja teljesíteni azt a sok lótás-futást, -a melyre én koromnál és társadalmi helyzetemnél fogva nem vagyok -hajlandó. - -Rejtvényi. – Nagyon megtisztel, báró úr. - -Berzsenyi. – Midőn ehhez még csak azt fűzőm hozzá, hogy én semmit se -becsülök és semmit se jegyzek meg magamnak annyira, mint az -önzetlenséget, egyelőre csak köszönettel veszem tudomásul az ön baráti -szolgálatát. - -Rejtvényi. – Ó, kérem!… - -Berzsenyi. – Most már nem marad egyéb hátra, mint hogy megismertessem -önt a főbb irányelvekkel. - -Rejtvényi. – Figyelek, báró úr. - -Berzsenyi. – Úgy a külföldi kitünőségek, mint a pártolásra érdemes hazai -erők kiválasztását teljesen önre bizom. Leányaim különben örömest fogják -tanácscsal segíteni. A magam részéről e tekintetben csak azt az óhajtást -fejezem ki, hogy az öreg nőket lehetőleg mellőzni sziveskedjék. Nem -tartom ugyan kizártnak azt a lehetőséget, hogy egy öreg nő sok művészi -képességet összpontosítson magában, mindamellett tagadhatatlan, hogy egy -öreg nő visszás benyomást tesz a vendégekre. - -Blanka. – De, papa, kérem… - -Berzsenyi. – Fiam, ezt én jobban értem, tapasztaltságomnál fogva. -(Rejtvényihez.) Szóval, e kérésemet különös figyelmébe ajánlom, azzal, -hogy e szabály alól csakis a legkipróbáltabb külföldi márkák képezhetnek -kivételt. - -Rejtvényi. – Nem felejtem el, báró úr. - -Berzsenyi. – A mi már most a zene-anyagot illeti, ennek kiválasztására -nézve már több az észrevételem. Az irányadó az, hogy első sorban a -legmagasabb, a legtudományosabb, a legklasszikusabb zenére reflektálok, -s óhajtásom az, hogy a kilencz est programmja kimerítse mindazt, a mit a -zeneirodalom mint legfinomabbat, mint első márkát, mint legértékesebbet -és legdrágábbat produkál. Kivánom, hogy a mi a zene minőségét illeti, -estélyeimet még a szakavatott hangversenyek se árverezhessék túl. - -Rejtvényi. – Értem, báró úr. - -Berzsenyi. – Minthogy azonban tapasztalásom szerint a legjobb zenétől a -vendégek mind elaludnak, estélyeim tarkítása végett vendégeim számára -némi változatosságról is gondoskodni kívánok, s azért megvárom, hogy a -programmon a könnyebb zene is, mint pl. Tarara-boom-de-ay, helyet -találjon… - -Blanka. – De papa, az istenért! - -Berzsenyi. – Egyébként e végből is leányaimra utalom önt. A végleges -helybenhagyás őket illeti. - -Rejtvényi. – Minden egyes esetben előre beterjesztem a programmot, s -kifogás esetén… - -Berzsenyi. – Mondom, a felügyeletet leányaimra ruházom, mert nekem a -kották forgatására, s a többi, nincsen időm, koromnál és társadalmi -helyzetemnél fogva. E pontra nézve még csak azt jegyzem meg, hogy a mi -személyes izlésemet illeti, kedvenczem: az egyházi zene, s nagyon -szeretném, ha ön erre súlyt fektetne. Rendkivül lelkesedem például -azokért a vallásos szellemü dalokért, melyeket annak idején egy olasz -pap vezetett elő, ha jól emlékszem: a Vigadóban, orgonán vagy cellón, -már nem tudom, csak a nevére emlékszem, hogy P-vel kezdődött… - -Blanka. – A papa talán Perosi műsorára czéloz… - -Berzsenyi. – S különösen kedvelem azokat a számokat, a melyeket -véletlenül ő Szentsége is azzal tüntetett ki, hogy kedvenczeiül -választotta őket. Erről jut eszembe, hogy a Pester Lloydban az Allerlei -czím alatt olvastam, hogy ő Szentsége személyesen is foglalkozik -csekélyebb zeneművek költésével. Ha ezek közül valamelyik felkutatható -volna, valóban igen kellemes meglepetésemül szolgálna… - -Rejtvényi. – Mindent el fogok követni, báró úr… - -Berzsenyi. – Még csak egy kérdés volna hátra: az elővezetendő művészek -anyagi segélyezésének kérdése. - -Blanka (Rejtvényihez). – A papa a közreműködő művészek tiszteletdíját -érti. - -Berzsenyi (Blankához). – Mit javítsz engem mindig, mint egy iskolai -feladatot?! Ha olyan nagyon tisztelem őket, akkor nem adhatok nekik -díjat, mert az sértés volna; ha pedig kell nekik a díj, akkor mi értelme -a tiszteletnek?… (Rejtvényihez.) Nem igaz? - -Rejtvényi. – Tessék csak a dolgot rám bizni; kellő tapintattal fogom az -ügyeket elintézni. - -Berzsenyi. – Itt kettőt ajánlok az ön figyelmébe. Az első az, hogy a -külföldi jelesekkel szemben igen óvatosnak kell lenni, mert ezek úgy -alkudnak, mint a piaczi nők. A másik az, hogy a hazai erőket nem kell -figyelmen kívül hagyni, de viszont ők ne felejtsék el, hogy azért ők -csak hazai erők maradnak. A folyamodó művészek terjeszszék elő -árszabályaikat; majd ki fogom választani közülök az előnyösebbeket. A -vendégek, legyen ön nyugodt, nem fogják észrevenni a különbséget. Ebből -láthatja ön, hogy mindent, a mi művészi, önre ruházok, de a pénzügyi -felügyeletet fentartom magamnak. - -Rejtvényi. – Egy lépést se teszek a báró úr helybenhagyása nélkül. - -Berzsenyi. – A többit esetről-esetre fogom megjegyezni. Egyelőre közölje -a jelesebb operai nőkkel, hogy a tarifával mielőbb jelentkezzenek, és -terjeszszék elő, hogy több pièce-t mily árengedménynyel hajlandók -szolgáltatni. Határozatomat ön majd tudatni fogja velök. - -Blanka. – De, papa, a művésznőkkel szemben… - -Berzsenyi (óráját nézi). - -Rejtvényi (Blankának a szavába vágva). – Még csak egyet volnék bátor -kérdezni… - -Berzsenyi. – A csekélyebb és úgynevezett művészi részletekre nézve -tanácskozzék leányaimmal; nekem most dolgom van a juta-gyárban. - - - - -XXXV. A BOHÉMEK. - -– Estély Berzsenyiéknél. Fényözön. A lépcsőházban délszaki növényzet. -Kilenczkor Berzsenyi báró felrakja összes rendjeleit, s az inasok -fölhúzzák fehér keztyűiket. Féltizkor megjelenik az első bouton; -nyomában Golkonda egész gyémánttermése. Tiz óra tájban, mikor a -szinháznak vége, bevonulnak a Bohémek: Schaunard, a nagy zenész, Marcel, -a nagy festő, Rodolphe, a nagy költő, Colline, a nagy bölcsész, és -Auguszt, a nagy művész. Az előcsarnokban az inasok lesegítik a Bohémek -felöltőit; minthogy a felöltők akasztó-szalagja el van szakadva, -Colline, a nagy bölcsész, egy szobaleányt hivat. Katicza sietve jő, s -megkezdi az akasztószalagok felvarrását. A Bohémek ekközben felvonulnak -a hallba. A hallban: – - -Schaunard, a nagy zenész. – A kérdés az, hogy minő a puttyogós bor? - -Arthur, a főkomornyik. – A nagyságos úrnak tréfálni méltóztatik. Csak -nem gondolja, hogy a báró úr »Talizmán«-nal sérti meg a vendégeit? - -Marcel, a nagy festő. – E fiú művelt s tudja, hogy az ital -Francziaországban kezdődik. - -Schaunard, a nagy zenész. – Csakhogy én a fanyar pezsgőt nem szeretem. -Én csak Moët et Chandon-t iszom. - -Arthur. – Hat különböző márka áll Nagyságod rendelkezésére, mindenféle -fajtából. Édes, sec, demi sec, vin brut. A márkák: Moët & Chandon, -Irroy, Pommery & Greno, Georges Goulet, J. Mumm, Heidsieck. - -Marcel. – Nekem mindig Heidsieck sec-et hordjon. Jó lesz, ha félre tesz -számomra három üveggel. Dugja el a kis fehér szalonban a nagy állótükör -mögé. - -Rodolphe, a nagy költő. – És mi van a pántlikás szivarokkal? Hol vannak -a pántlikás szivarok? - -Arthur. – Még vacsora előtt parancsolja Nagyságod a havannát? - -Rodolphe. – Nem, egyelőre csak egy skatulya czigarettát adjon. Egy vagy -két pakli »Szfinx és Obeliszk«-et. - -Colline, a nagy bölcsész. – Én nem itt szívom el a szivart, hanem -odahaza. Csomagoljanak be egy ötven darabos skatulyát a nagy -Menendez-ekből. - -Schaunard. – De hol van a menu? Lássuk a menut! - -Colline. – Engem föltétlenül olyanok közé ültessen, a kik nem esznek -osztrigát, mert én a szomszédaim osztrigáit is meg szoktam enni. - -Arthur. – Nagyságod Csalavéri Torkos Frigyesné ő méltósága és Naphegyi -Tinka ő nagysága között fog ülni. - -Colline. – Nekem nem kell hölgy, nekem osztriga kell. Cserélje meg a -kártyákat s ültessen engem a szélütött főapát mellé; az nem eszik -osztrigát. - -Marcel. – Engem öreg hölgyek közé ültessen, mert a fiatalok szeretik -kiszolgáltatni magukat, és én nem azért jövök ide, hogy imádkozzak és -dolgozzak. - -Rodolphe. – Én mellém fiatal és kövér asszonyokat jelöljön ki, jól -dekolletálva. Ez nekem étvágyat csinál. - -Schaunard. – A fődolog az, hogy a kocsik megvárjanak bennünket; nem úgy, -mint a multkor. A fenének van kedve gyalog kutyagolni haza a pokolba, -mikor az ember a pukkadásig tele pakolta magát. - -Colline. – A legnagyobb ostobaság az, hogy a mikor az ember ehetik, -ihatik, a mennyit akar, a szobalányok nem ülhetnek az asztalhoz. - -Auguszt, a nagy művész (a ki eddig némán tekintett maga elé). – Nos? - -Arthur. – Tessék? - -Auguszt (fagyos ábrázattal). – Nos? - -Arthur. – Parancsol Nagyságod? - -Auguszt. – Nos? A csekk? - -Arthur. – Miféle csekk? - -Auguszt. – Vagy talán azt hiszi a gazdája, hogy én az ő szép szeméért -jöttem ide? És hogyha megetet és megitat, akkor én ingyen fogok -monológokat előadni? Engem nem lehet inggombokkal lefőzni! Hol van a -csekk? The money, l’argent, das Geld? Las millreis, soldi, baksis, -penyaz? - -Arthur. – Holnap reggel Nagyságod lakásán lesz. - -Auguszt. – Holnap? A holnap az istené! De jól van, nem bánom, most az -egyszer. Jövőre azonban tanuljanak modort. A modor az, hogy az ember -mindenekelőtt átnyujtja a csekket. - -(A vendégek átsétálnak a nagy terembe. Harmadfél órai szünet. -Éjféltájban a hall ujra benépesül. Megjelennek: Berzsenyi Blanka és -Elza, hédervári Hirschler Zelma, Héthársyné, Gabnaffy Ariadne és Nyuszi, -Várai-Fejér Nandine és Piczu, Soroksáry Miska gróf, Csalavéri Torkos -Frigyesné, Pschutt Tilda, Beteg Puszi, Bertalan Dóri, Várföldi Sebő, a -Hunhegyi-család, Grünspan Berczi, a Gabnaffy-fiúk, Szilárdffyék, -Berzsenyi Zoltán, Hirsényi Nándi, Rejtvényi Elek, még igen sok hölgy és -úr s végűl a bohémek.) - -Csalavéri Torkosné (Rodolphehoz). – Nagyon örülök, hogy végre -megismerkedhettem egy szellemes emberrel; mindig kiváncsi voltam rá, -hogy egy szellemes ember hogyan öltözködik és milyen magaviseletet -tanusít a magánéletben. Mondjon, kérem, hamar valami szellemességet, -mert égek a vágytól önön mulathatni! - -Rodolphe. – Valóban, asszonyom… (összefüggéstelen szavakat hebeg.) - -Colline. – A szellemességről jut eszembe, hogy hallottam ma egy igen -sikerült anekdotát. Volt egyszer egy kis fiú, a ki mindig együtt aludt a -szüleivel… - -Rodolphe. (Schaunardhoz). – Dobjátok ki ezt a vízilovat. (Collinet -eltávolítják és biztonságba helyezik.) - -Gabnaffy Nyuszi (Marcelhez). – Ó, én Musette kisasszonyt nagyon jól -ismerem! Sokat hallok róla a szabónémtól; különben egyforma a -derékbőségünk. - -Auguszt (Várai Fejér Piczuhoz). – Ezt a monológot elő fogom adni -magának, ha majd asszony lesz. - -Piczu. – Akkor már nem fog érdekelni. A legszebb monológnál is szebben -beszél a tett. - -Hirsényi Nándi. – Jön a boston! Jön a boston! - -Rejtvényi (Blankához halkan). – Ha csak egy fordulót tesz a gróffal, -engem nem lát többet! - -(A vendégek átszállingóznak a tánczterembe. A szin üres marad. Egy -félórai szünet. Megjelennek: Berzsenyi báró, Csalavéri Torkos és Várai -Fejér.) - -Berzsenyi. – Én csak egyet ismerek közülök, ezt a Rejtélyi Sándort. Igen -szakavatott fiú, de tőlem nyugodtan kitörheti a nyakát. - -Csalavéri Torkos. – Akkor hát mért hívod meg őket? - -Berzsenyi. – Először: nem hívom meg őket. Másodszor: azért hívom meg -őket, mert ez az asszonyok dolga, nem az enyém. Harmadszor: ti is -meghívjátok őket. Negyedszer: mert nem akarom, hogy ti azt mondjátok: a -báróéknál igen unalmas. Ötödször: mert azt gondoltam, hogy tudnak -czigánykereket vetni, és nem tudnak. Hatodszor: miattam itt épp úgy -felfordulhatnak, mint másutt. S a mi a fő: én kezdjem meg eltávolítani -őket? - -Csalavéri Torkos. – Te már megteheted. - -Berzsenyi. – És te? - -Csalavéri Torkos. – Rólam azt mondanák, hogy sajnálom a bort meg a -szivart az irodalom és művészettől. - -Várai Fejér. – Hát bocsáss meg nekem, kedves báró, hogy az előbb majdnem -megütött a guta, mikor ezt a festészt megpillantottam, de ezt nem fogod -megtiltani nekem, valahányszor ilyen egyének tolulnak elém. - -Berzsenyi. – Kérlek, kérlek, a mint parancsolod. De igazán nem értem, -miért ügyelsz föl ilyen selejtes vendégekre. - -Várai Fejér. – Ha tudomásodra hozom, hogy ez a festész mint vejem -kivánna szerepelni, azonnal érteni fogsz engemet. Ez a személy ma pofát -vett magának megkérni tőlem a Piczut! - -Berzsenyi. – És ez komoly? - -Csalavéri Torkos. – Na hát ez igazán hallatlan! - -Berzsenyi. – Nem tudom magam elé helyezni, hogy így legyen. - -Várai Fejér. – De hát mit akarnak még ezek az emberek? A vacsorát, -pezsgőt, szivart akarjátok, jó; és hogy ne sokat társalogjunk, én -belátok egy adag vidám koldulást, velem lehet beszélni. De a lányomat -elvenni feleségül! – ez már mégis csak szemtelenség! - -Csalavéri Torkos. – Én ebben egészen otthon vagyok. Nálam is ismeretes -egy ilyen alak; sőt teljesen befészkelte magát házamban, mert az -asszonyokkal ilyes ügyekben nem lehet komolyan értekezni. Először -ellopta a feleségemtől szerelemből az összes zsebkendőket; azután az -asszony mindenféle foulard-okat és selyemkendőket ajándékozott neki, -hogy meg ne hűljön, úgy, hogy mikor nem találtam meg mindjárt a -törülközőt, azt kellett hinnem, hogy ez az alak vitte el. És most végül -ez az alak folyton ide-oda küldözgeti az inasaimat, úgy, hogy ha énnekem -szükségem van valamire, mehetek magam! - -Várai Fejér. – Eh, ha csak a feleségemről volna szó!… De a leányomat -akarja feleségül venni, a leányomat! - -Berzsenyi. – És aztán… fiatalság: bolondság… az ember, jól van, nem -bánom, be tud látni egy kis időtöltést… - -Várai Fejér. – De ő nem az ő idejét akarja tölteni, hanem el akarja -venni az én pénzemet! Reggel megiszsza a kávét, délben megeszi az -ebédet, és így tovább, à la bonne heure, miattam legyen úgy. De hogy -este, miután már minden egyebet befalt, lenyelt, zsebrevágott, el akarja -venni tőlem a leányt, a hozományt, és mindent, a mit egy hosszú életen -át előállítottam!… - -Berzsenyi. – És ezek bohémeknek nevezik magukat! - -Csalavéri Torkos. – Kétségtelenül a cseh körzőtől… Tessék, megint itt -vannak! - -Várai Fejér. – Azért nem kell szólni az illetőnek. Ilyen mindenre képes -embernek inkább elnyelem az egészet. - -Csalavéri Torkos. – Legalább kipanaszoltuk magunkat. - -(A nagy társaság újra bevonul a hallba.) - -Mind. – A monológot! Halljuk a monológot! - -Hirsényi Nándi. – Tisztelt Társulat! Auguszt, a nagy művész, elő fogja -adni Rodolphenak, a nagy költőnek, ez alkalomra írott monológját. - -Sokan. – Éljen! Éljen! - -Auguszt. – Hölgyeim, uraim! »A tolvaj szarka« Rodolphetól! - -Mind. – Halljuk! Halljuk! (Helyet foglalnak. Várai Fejér, Csalavéri -Torkos és Berzsenyi el a balfenéken.) - - - - -XXXVI. BERZSENYIÉK NYARALNAK. - -– A karlsbadi »Savoy Westend Hôtel« legszebb termében. Esti tíz óra. -Békásmegyeri Berzsenyi Jacques báró és leánya: Blanka bárókisasszony -terített asztal mellett ülnek, vacsora után. Blanka ujságot olvas; a -báró szivarra gyujt és gondolataiba mélyed. – - -A báró (magában). – Ha egy hajszállal elhibázom és egy czollal erősebben -meghajtom magam, mint a tapintat kijelöli, a sah azt fogja mondani: »Ez -a báró finom ember, de mégis csak meglátszik rajta, hogy alulról -küzdötte fel magát a magasba, mert a dereka nincs egyenesre -kiszoktatva.« Ha pontosan kimért és hanyagul hűvös vagyok, a sah így fog -szólni magában: »Ez a báró megbízható férfi, de úgy néz ki, mintha -nyársat nyelt volna. Úgy jön nekem elő, mint a ki csak azért gőgös, hogy -ne látszassék közrendűnek és alázatosnak.« Ha fidélis vagyok, a sah azt -mondhatja: »Ez a báró jó fiú és kellemes udvaroncz, de nem lehetett -valami magasan elsőrendű nevelése, mert nem tudja, hogy meddig lehet a -nagyurakkal komázó hangot használni.« Ha tartózkodó vagyok, a sah le fog -nézni és azt jegyezheti meg rólam: »A báró derék ember, de ha egyszer -egy államfővel van dolga, a szokatlanságtól és az örvendetes ijedtségtől -alig tud lélekzethez jutni.« Ha egy krajczárral több borravalót adok -jelenléte alkalmával, mint az ízlés és finom viseletű kényelem kiutalja, -a sah mosolyogni fog rajtam és azt az aperszüt fogja tenni a kiséret -előtt: »A báró méltányos főur, de mint _von Pike auf_ ember egy kicsit -komikus, a midőn erőködik és nem tudja hova tenni a pénzét.« Ha pedig -egy krajczárral kevesebbet adok, így gondolkozhatik és bizonyosan -mokirozni fogja magát rajtam: »A báró eszélyes főnemes, a kiben semmi -flancz, és nem csodálom, hogy szorgalmával oly magaslatra vitte, de -azért mégis csak kiüti a fejét a szeg a zsákból.« Az embernek meg kell -őrülni. - -Blanka (leteszi az ujságot). – Papa! - -A báró (felriad). – Mi az? Mit mondtál? - -Blanka. – Te még most se tetted le a rendjeleidet? - -A báró. – Ejnye, be furcsa vagy! Csak nem fogom szégyellni a -rendjeleimet?! - -Blanka. – Szégyellni, persze hogy nem, de családi souper alkalmával nem -szokás feltenni a rendjeleket… - -A báró (egyre boszúsabban). – Te igen jól tudod, hogy nem a souper -alkalmával tettem fel, mert bárha ma a csirke fogja tanítani a tyúkot, -azt kioktatás nélkül is tudom, hogy ha én a leányommal akarok -vacsorázni, ehhez nem szükségesek a rendjelek. És ha te véletlenül nem -mondod, hogy fel kellene próbálni, nekem talán eszembe se jut úgy a -vitézségi érem, mint az oroszlán-rend. - -Blanka. – Felpróbálni felpróbálja az ember, de remélem, csak nem akarod -viselni? - -A báró. – Hát mire való a rendjel, ha nem arra, hogy viseljék?! Különben -megnyugtathatlak, ismerem családomnak szeczessziós és mindent gúnyoló -eszmeirányzatát, és egy pillanatig se foglalkoztam azzal a gondolattal, -hogy a kitüntetéseket állandóan viselni fogom, bárha én nem úgy -gondolkozom, mint némelyek, és abban, hogy fejedelmi barátom: a sah ő -felsége engem legnagyobb érdemrendeivel tüntet ki, abban én, egyszerű -gondolkozású ember, nem találok semmi restelni valót. - -Blanka. – De, papa, kérlek, én csak arra akartalak figyelmeztetni, hogy -családi körben nem szokásos rendjelekkel vacsorálni, és ha a pinczérek -folyton a vitézségi éremmel látnak… - -A báró. – Én figyelmeztetés nélkül is tudok annyit a savoir vivre-ből, -mert folyton leczkéket veszek a baronesz leányomtól, hogy ha az ember -például egy uszónadrágban a tengerbe megy fürödni, akkor az ordókat nem -kell feltenni. De mivel már úgy fordult a szóbeszéd, hogy fel kellene -próbálni, hát felpróbáltam, érdeklődésből, hogy a szines szalag és arany -mint állanak a fekete ruhán? És ha már felpróbáltam, mert nem értem, -hogy mért ne próbálhattam volna fel, hát rajtam van, punktum, akár -tetszik ez a pinczéreknek, akár nem. - -Blanka. – Papa, kérlek, ne haragudjál, nem akartalak megboszantani, csak -éppen azt akartam mondani, hogy ha a pinczérek látják rajtad ilyenkor, a -mikor bizalmas körben vacsorálsz, elfecsegik, és az emberek azt fogják -képzelni, hogy valami nagyra vagy vele. - -A báró. – Ezt senki se fogja képzelni rólam, a kiről mindenki tudja, -hogy milyen egyszerű és egyenes gondolkozású ember vagyok. És ha már -erről beszélünk, megmondhatom neked, hogy én az ilyenre nem adok semmit, -mert szerintem nem a rendjel különbözteti meg az embereket egymástól, -hanem a szívjóság. Én nem arra vagyok büszke, hogy számos rendjeleim -vannak a legelőkelőbb udvaroktól, a szerb és más kitüntetésekről nem -beszélve, hanem arra, hogy mindenki azt fogja mondani, akárkit kérdezel -meg felőlem, hogy a nevezett Berzsenyi, akárhogyan eszi a halat, késsel -vagy villával, de egyszerű, jó ember. Vagy talán családom szeczessziós -nézetei szerint én csak egy pöffeszkedő grand seigneur vagyok, de nem -egyszerű, jó ember? - -Blanka. – Ó papa, azt tudja mindenki, hogy te a legjobb ember vagy a -világon, arany szívű, mintája a tisztességnek és az egyéni -korrektségnek, a ki soha senkinek nem vétett, soha senkit meg nem -károsított, és mindenkivel csak jót tesz, a ki a közelébe jutott, de… - -A báró. – Nos, ha jó ember vagyok rendjelek nélkül, akkor jó ember -vagyok rendjelekkel is. Nem értem, hogy ez a jelentéktelen, bár csinos -szalag és érem mit változtatna a jellememen. Maradok, a ki voltam. Hogy -aztán a pinczérek miket fecsegnek össze-vissza, az az ő dolguk. Mit -nekem az ő fecsegésök? Az ő fecsegésök az én jellememen nem változtat, -és végre is, csak nem fogom megsérteni a sahot, a ki engem barátságára -méltat és kitüntetésekkel halmoz el, és nem fogom éretlen gyerkőcz -módjára eldobni az oroszlánrendet és a vitézségi érmet, melyekben ő csak -a legjelesebbeket részesíti?! - -Blanka. – Ebben tévedsz, mert a sah éppen nem fösvénykedik az ordóival. -Éppen most olvasom az ujságban, hogy egy ötesztendős főherczegnek is -megküldte a vitézségi érmet. - -A báró. – No látod, hogy kívülem csak főherczegek kapják meg! - -Blanka. – Nem érted, papa? Vitézségi érem egy ötéves főherczegnek! - -A báró. – Az lehetetlen vagy egyszerűen sajtóhiba. Egy zérus kimaradt a -főherczeg mellől az ujságban. Annak a főherczegnek, a ki vitézségi érmet -kapott, legalább ötven esztendősnek kell lennie. - -Blanka. – Dehogy! Az ujságban meg van irva az is, hogy a sah azért adta -a vitézségi érmet a kis főherczegnek, mert ez nem ijedt meg, a mikor a -katonák lövöldözni kezdtek. - -A báró. – Hát tessék, nem mondtam?! A sah tudja, hogy mit csinál. Mit -gondolsz, mi lesz az én koromban egy olyan főherczegből, a ki már mint -ötéves gyermek sem fél a csatazsivajtól?! Kinek adjon a sah vitézségi -érmet, ha nem egy ilyen bátor gyermeknek, a ki a pólyából kilépve -azonnal megkezdi a katonai pályát? - -Blanka. – Kinek adjon, kinek adjon? Mit tudom én! Egy főhadnagynak, a -kinek az arcza csupa forradás, vagy, nem bánom, egy életmentő -tűzoltónak, de hogy jön ehhez egy ötéves fiú? - -A báró. – Egész jól. Ha a sah vitézségi érmet adna az én könyvelőmnek, -az Auspitznak, mindenesetre csodálkoznám rajta. Mert Auspitz kitűnő -ember, de az ő szakmája egészen másutt fekszik. Ellenben így nem -csodálkozom, mert a tapasztalás is mutatja, hogy a magas családokból -eredő sarjakkal az a vitézség, mely más jeles férfiaknál hosszú évek, -kitartás és az előrehaladottabb kor munkája, mint például a keresztviz, -vele születik. - -Blanka. – Mért nem kap vitézségi érmet mindjárt a pólyájában? - -A báró. – Gyermekem, te nem tudod, milyen jól beszélsz, mert az ilyen -esetek sokkal számosabban fordulnak elő, mint gondolnád. Így a -történelem több kitűnő férfit jegyzett fel, kik ötéves korukban már -czímzetes hadvezérek és valóságos püspökök voltak és mint ilyenek -eljegyezték magukat olyan főherczegnőkkel, a kik akkor még meg sem -születtek. De különben is a vitézségi érem csak egy egyszerű érem, s az -oroszlánrendet még e jeles fiatal főherczeg se kaphatta meg. És ez -egészen más. - -Blanka. – Megkapták mások. A sah ezt is fűnek-fának osztogatja. - -A báró. – Honnan veszed ezt a légből kapott állítást? - -Blanka. – Az ujságból, mert benne van az is, hogy a sah igen kitüntetett -egy budapesti kis fiút, a ki bátran mondta meg papája nevét s a kivel a -sah leült sakkozni. A fiú és apja erre az oroszlánrendet nyerték. - -A báró (összeránczolja homlokát). – Félreértésnek kell rejtőznie ebben -az ügyben. Egyszerű vitézségi éremről lehetett szó, mert a fiú bátran -mondta meg, hogy hová való. - -Blanka. – Oroszlánrendről van szó, s a sah még azt is megkérdezte volna -a budapesti úrtól: nem tud-e néhány urat, a kiket a sah szintén az -oroszlánrenddel tüntetne ki. - -A báró (elkomorodva). – Ezt semmit se jelent. Az oroszlánrend a -vitézségi érem nélkül csak egyszerű udvariassági tény. A kettő együtt, -ez már egészen más. Ha a sah ki akar tüntetni valamely előkelő egyént, a -kettőt együtt adja. Vagy megtilthatom talán a sah-nak, mint perzsa -kitüntetés-tulajdonos, hogy figyelmességet gyakoroljon, lényegtelen -figyelmességet, melyből az avatatlan ujságok, nem tudom, holmi nagy -dolgot fujnak fel? - -Blanka. – Elég az hozzá, a sah, úgy látszik, boldognak-boldogtalannak -nyakába akasztja az ordóit. Azért nincs mit dicsekedni se az -oroszlánrenddel, se a vitézségi éremmel… - -A báró (borúsan). – Nem tudom elhinni, hogy a sah, a ki mint -tapintat-ember valóban hibázhatatlan gentleman, ily módon lejebb akarná -szállítani saját helyezettjeit. Ez még oly jeles embertől is hiba és -czélszerűtlen dolog volna, de egyszersmind erkölcsi lehetetlenség, hogy -így legyen. Nem véled te ezt? - -Blanka. – Én azt hiszem, a sah egy nagy humorista, a ki minden -alkalommal kimutatja, hogy semmit se ad az ordókra, és mulatságból -mindenkinek kínál, a kinek ez örömet okoz. És ha az ember nem akar -gyermekekkel és ismeretlen egyénekkel egy kalap alá kerülni, szépen -megköszöni a kitüntetést és elteszi azonnal a fiókba. - -A báró (megdöbbenve). – Csak nem jut eszedbe azt a tanácsot adni nekem, -hogy mint lopott süveget dugjam el úgy az oroszlánrendet, mint a -vitézségi érmet?!… - -(Megjelennek a báróné és Elza.) - -Elza. – Na, örökre sajnálhatjátok, hogy nem jöttetek el! Olyan gyönyörű -skandalum volt a szinházban, hogy sírtam örömömben! - -A báróné. – Képzeljétek ezt a leányt! Pisszegett, fütyölt, lármázott, a -lábával ütötte a lózsét, és oly neveletlen volt, mint egy klakőr. - -Elza. – Még czitromot is dobtam a szinpadra. Az orrára czéloztam a -rendezőnek, de csak a lábát találtam. - -Blanka. – Mi történt? - -Elza. – Egy szinész gorombaságokat mondott le a szinpadról. Hogy a -közönség nem érti őket és hogy ők nem ilyen közönség előtt szoktak -játszani. Persze lármát csaptunk, és ekkor előkerült a rendező, a ki -jóvá akarta tenni a dolgot, de még jobban belemászott. Éppen ez kellett -nekünk. Nosza elő a sípokkal, fütyülőkkel és automobil-jelzőkkel! Soha -életemben nem nevettem ennyit! - -A báró. – Nagyon csodálkozom, hogy egy olyan estén történhetik ilyesmi, -a mikor az én családom is a szinházban van. Ki eresztette be ezeket a -szinészeket? - -A báróné. – És te ezt nyaralásnak nevezed, Jacques? Mindig jöttél nekem, -hogy Karlsbad így és úgy, és hogy ez a rangelső hely a világon, és mikor -aztán mindnyájan ide jövünk pihenni, itt legelőször is a szinészek -gorombaságokat mondanak a legjobb családok szemébe. - -Elza. – Különben a szinészeknek igazuk volt, mert a nézőtér tele volt -contrefaçon-előkelőségekkel. Az egyik páholyban ott ült a Várai-Fejér -Nandine, a ki csak akkor boldog, ha a vidéki pasasok összetévesztik a -gróf Thurzó Bélánéval, mert azt hiszi szegény, hogy ő hasonlít a szőke -comtesse-hez, és ezért mindig ugyanazt a hajvizet hozatja, a mit a -grófné. És ez nem elég, hanem még hozzá ki vet rá a földszintről -birka-szemeket? A Winterstein Aurél, a ki úgy utánozza a Thurzó Bélát, a -görbe járástól az »Es ist erreicht«-ig, hogy a szegény gróf már nem -tudja kitalálni, mit csináljon a hajával, hogy ne hasonlítson erre a -boldogtalan fiúra, a kit még a legjámborabb gebe is ledob a hátáról. Hát -nem igazuk volt a szinészeknek? - -A báró. – A szinészek maradjanak nyugalomban, mikor jó családok is -vannak a szinházban, és éppen azért holnap vissza fogom őket űzetni -Berlinbe. - -Elza. – Az istenért, papa, ne tégy lépéseket! Hátha még holnap -megismétlődhetik a heccz! - -A báróné. – Az egésznek te vagy az oka, Jacques, mert nem kisértél el -bennünket a szinházba. Ha a szinészek látták volna, hogy jelen van egy -idősebb úr is a vitézségi éremmel, semmi se történt volna, mert akkor -tudják, hogy kikkel van dolguk. - -A báró (felvidulva). – Gondolod? - -Blanka. – Mama, ne lovagold bele a papát ebbe a vitézségi érembe. - -A báróné. – Miért? Olyan katonás külsőt ad neki, mely igen jól áll -mindenkinek. - -Blanka. – Azért még se lehet máskor viselni, csak ünnepies alkalommal. - -A báró. – Hát ki akarja máskor viselni?… Persze, ünnepies vagy más -alkalmakkor mégis csak viseli az ember, mert végre is, a sahot csak nem -fogom megsérteni?! - -Elza. – De, papa, a sah nem törődik vele, hogy mikor teszed fel! - -(A báróné és Elza megvacsorálnak. Elza elbeszéli a szinházi botrány -részleteit.) - -A báró (magában). – A leányaim egy kissé gőgösek és ez nem csoda, mert -az én vérem van bennök. De ezt a dolgot heveskedés nélkül kell megítélni -és egy idősebb embernek az ilyen ügyekben már jobb itélete van. -Mindenesetre meg fogom választani az alkalmakat, de ma este még nem -teszem le, mert mért ne viselhetném a hálószobámban, éjjel, a mikor -senki sem lát?!… - - - - -XXXVII. BERZSENYIÉK A PAPA NÉLKÜL. - -– Karlsbadban. Szin: a báróné szalonja a »Savoy Westend Hôtel«-ben. A -báróné egyedül. De nemsokára jelentkeznek: Blanka és Elza is, a kik a -vasúti állomásról jönnek, a tizenegy óra huszonegy perczre várt -gyorsvonat megérkezése után. – - -Blanka. – Képzeld mama, a papa még most se jött meg! - -Elza. – Határozottan kutya van a kertben. - -A báróné. – Szép nyugtalansággal beszélsz kedves atyádról! - -Elza. – Én nem nyugtalankodom, én gyanakszom. A papa egy kis -szalmaözvegységet intrikált ki magának. Nincsen abban szégyen. Előjön ez -a legjobb családokban is. - -Blanka. – És ez a hölgy az édes testvérem volna! (A bárónéhoz:) Mondd, -te nem nyugtalankodol? Én már oda vagyok az aggodalomtól. - -A báróné. – Már nem nyugtalankodom, mert a míg a vasútnál voltatok, -levelet kaptam tőle. Atyátok nem jön meg se ma, se holnap. - -Elza. – Ugy-e, mondtam? - -Blanka. – Történt valami? - -A báróné. – Igen, történt valami, de még nektek se szabad elmondanom. - -Blanka. – Akkor mért kelted fel a kiváncsiságunkat? - -Elza. – Ne mondd el, hanem felejtsd kinn a levelet. Bátran megteheted, -mert ha eldugod, akkor is kézre kerítjük. No, add már ide! - -A báróné. – Nem adom oda, hanem fel fogom olvasni. Mert különböző dolgok -vannak benne s az illő részeket ki fogom hagyni. - -Elza. – Az illő részeket hagyd ki, de az illetlen részeket olvasd fel. - -Blanka. – Az ember nem tudja, min boszankodjék jobban: azon-e, hogy -valaki így vicczelődjék, vagy az arczátlanságon. - -A báróné. – Ne veszekedjetek, mikor ilyen komoly ügyről van szó. Atyátok -azt írja, hogy még nektek se tegyek említést a dologról. Csak az én -tanácsomat kéri. De én nem tudom elszánni magamat se erre, se arra. S ha -nem fogadok szót atyátoknak, csak azért teszem, hogy halljam a -véleményteket. - -Elza. – Nem fogjuk eltitkolni. - -Blanka. – De mi van hát? - -A báróné. – Halljátok. (Előveszi Berzsenyi Jacques bárónak egy, nem a -nyilvánosság számára írt levelét, s olvasni kezdi:) »Bécs, huszonegyedik -júliusban. Kedves Elizem! Nem mulaszthatom el, hogy Téged egy kellemes -találkozásról értesítselek, melynek tárgya egy régi jó ismerősünk. Ebből -meggyőződhetel, hogy tévesen tapogatózol és nem könnyed vérű társaság -tartóztatott vissza Bécsben«… (Egy pillanatra abbahagyja az olvasást.) -Ezt nem kellett volna előttetek felolvasnom. - -Elza. – No mindegy. Nem vesszük tudomásul. - -Blanka. – Csak folytasd. - -A báróné (olvas). – Hát »tévesen tapogatózol és nem könnyed vérű -társaság tartóztatott vissza Bécsben, hanem fontos egyéniségek jöttek -közbe, kik megakadályozták, hogy Karlsbadba visszatérve, szeretteimhez -csatlakozhassam.« - -Elza. – Ismerem ezt a fontos egyéniséget. A Josefstadti szinháznál van, -Venust játszsza a »Szép Helená«-ban és paprikaszínűre festi a haját. - -Blanka. – Ne légy olyan szemtelen. - -A báróné. – Akkor nem olvasom tovább. - -Elza. – No, nem szólok többet egy szót se. - -A báróné. – Ha megjavulsz, folytatom, de ha még egy aperszüt teszel, ki -foglak küldeni a szobából. (A levelet nézegeti, hogy megkeresse, hol -hagyta félbe.) Hol is van csak?… Igen, itt. No hallgassátok. (Olvas): -»Bizonyosan emlékezni fogsz névről a szeretetreméltó Flórián von -Blasewitz báróra, monarhiánk pekingi képviselőjére, a ki a boxer-lázadás -idején nagykövet volt Pekingben és mint ilyen Karlsbadban tartózkodott. -Ő ugyanis kiváló diplomácziai érzékével előre látta az eseményeket; még -a német nagykövet meggyilkolása előtt hosszabb ideig tartó szabadságot -kért egészségének helyreállítása végett, s a Felség egyenes parancsára -mindenáron vissza akart térni Kinába, ez azonban az akkori zavaros -viszonyok miatt lehetetlenné vált, és csakugyan nem is tért vissza, csak -miután a német császár kiküldött katonái táviratilag jelentették, hogy -Flórián báró egészségével egy időben a rendes diplomácziai viszonyok -Pekingben helyreállottak.« - -Blanka. – Flórián von Blasewitz báró?… Nem emlékszem. Hogy jön ez a -papához? - -A báróné. – Eleinte én se tudtam hová tenni, de aztán eszembe jutott, -hogy alkalmasint egy karlsbadi ismerős legyen. - -Elza. – Halljuk tovább, mi van Flórián báróval? - -A báróné (olvas). – »Ezen táviratot Flórián báró Karlsbadban várta meg, -teljesen nyugodtan, tudván, hogy Rüstig követségi tanácsos élete -koczkáztatásával is helyesen vezeti a követség ügyeit. Így azon évben -huzamosabb ideig érintkezhettünk, sőt a következő télen Bécsben is, a -hová Flórián báró felrándult, hogy a kinai háború következtében -megrongált egészségének helyreállítására szabadságot kérjen. Azóta -azonban a szeretetreméltó Flórián báróval csak egy ízben találkozhattam, -midőn nevezett félévi szabadságidejét mint monarhiánk pekingi követe -részben a Rivierán, részben Karlsbadban és Bécsben töltötte. Képzelni -fogod tehát, hogy mindenre gondoltam, csak nem ilyen messze -foglalatoskodó és ritka vendéget láthatni, és kit látok, midőn az -Archiduc Charlesból a Kärnthnerstrasséra kilépek? Az első ember, kit -Bécsben találok, nem más, mint a szeretetreméltó Flórián von Blasewitz -báró, monarhiánk pekingi képviselője! Azt fogod vélni, hogy egészségének -helyreállítása végett rándult fel Bécsbe; de tévedsz.« - -Blanka. – Hová akar mindez kilyukadni? - -A báróné. – Csak hallgasd, majd paff leszel te is. (Olvas): »Ezen -örvendetes találkozás részleteit a következőkben jegyzem fel számodra: - -Flórián báró hivatalos ügyben érkezett Bécsbe. Pekingben ugyanis kolera -ütvén ki, monarhiánk pekingi képviselője kötelességének tartotta ezt a -bécsi udvarnak személyesen bejelenteni. Egy követségi futár kiséretében -indult el, de a futár minden igyekezete mellett sem tudott vele lépést -tartani, s így történt, hogy monarhiánk pekingi képviselője Pekingből -Moszkván és Varsón át vasúton tizenkilencz nap alatt, tehát két nappal -előbb tette meg az utat, mint a monarhia leggyorsabb futárja.« - -Elza. – De hisz ez sport és nekem szól! - -A báróné. – Ne szólj mindig közbe. (Olvas): »Ezen rendkívüli -menetsebességet annál inkább méltányolni fogod, mert Flórián báró a -rendelkezésére álló és gondolom _Utólérhetetlen_ nevezetű hadihajón is -elindulhatott volna, de attól tartott, hogy a pekingi kolera miatt sok -időt kell majd a vesztegzárban töltenie s nem akarta, hogy a kolera így -a vesztegzárra is ráragadjon. Állomását különben teljesen nyugodtan -bizta sorsára, tudván, hogy Rüstig követségi tanácsos, kit a boxerek -Flórián báró helyett annak idején megostromoltak és felgyujtottak, élete -koczkáztatásával is helyesen vezeti a követség ügyeit, noha a báró -kormányzati bölcseségét nélkülözni kénytelen. - -Elza leányom sport-jegyzőkönyvébe vezesse be… - -Elza. – No, ugy-e mondom? - -A báróné. – Fogsz már hallgatni egyszer? Ez sokkal komolyabb, mint -gondolod. (Olvas): »Elza leányom sport jegyzőkönyvébe vezesse be, hogy -Flórián báró ezen gyors menetelésével világ-rikordot teremtett. -Gyorsfutár tudniillik már futott ily gyorsan, bár sokkal kisebb -távolságra, bizonyos Zalánról is följegyeznek ilyesmit, tehát, mondom, -gyorsfutár már futott így, de nagykövet még soha.« - -Elza. – Ormonde se futott így, a század legjobb lova. - -A báróné. – Most már neked ki kellene menned a szobából, atyád -rendelkezése szerint. Hallgasd. (Tovább olvassa a levelet): »A következő -sorokat azonban ne mutasd meg még Elza leányomnak se… - -Elza. – Ahá, most jön a tiltott gyümölcs! - -A báróné. – … »mert ezt csakis neked sughatom meg. Megjegyzem, hogy -szerintem a férji hűség«… nem, ez nem nektek való. - -Elza. – Előttünk bátran beszélhettek a férji hűségről, mi úgy sem -hiszünk benne. No lássuk csak. (A báróné háta mögött állva, belenéz a -levélbe s hangosan olvassa): »Megjegyzem, hogy szerintem a férji hűség -azt is megköveteli, hogy az ember alkalmilag a csekélyebb jelentőségű -szószegéstől se riadjon vissza.« No ennyit még el tudok képzelni a férji -hűségből. - -A báróné. – Mindig kizavarsz engem a sodorból. Blanka is itt van talán, -mi? és akkor mért háborgatsz bennünket? (Olvas): »Elég az hozzá, a -szeretetreméltó Flórián báró bizalmasan megsugta nekem, hogy már nem -igen birja az állásával járó sok idegrontó munkát és pihenést nem ismerő -fáradságot. Kina égalja se tesz jót neki, úgy hogy minden nap, mit -Kinában tölt annyit ront egészségén, a mennyit félévi európai üdüléssel -kénytelen és alig képes helyrepótolni. Kiszámította nekem, hogy -egészségének teljes helyreállítása végett nyolczszázharminczhét és három -negyedévi európai pihenésre volna szüksége. - -Ez okból komolyan foglalkozik azon gondolattal, hogy ha a kolera és a -lázadások Kinában napirenden maradnak, vissza fog vonulni azon -rendelkezési állománynak nevezett elsődleges nyugalomba, melyet sok évi -szakadatlan, veszélyekben és viszontagságokban gazdag, ernyedetlen -munkával és egészségtelen égalji fáradalmakkal oly jól kiérdemelt. -Megsugta továbbá, hogy bár Rüstig követségi tanácsos iránt -megelégedéssel és elismeréssel kell viseltetnie, fölötte díszes és -előkelőséget követelő állásról lévén szó, utódjául engem óhajtana -ajánlani.« - -Blanka. – Ah! - -Elza. – No ezt nem vártam. - -A báróné. – No, ugy-e? (olvas): »Írd meg nekem express-levélben: mit -szólsz ehhez? Végre is a nagykövetség oly díszes állás, melyet megszünte -után is mindig javára írnak az embernek. - -Nb. Sok munkával, koromnak megfelelően nem járna, mert Rüstig mindent -elvégezne helyettem és Kinába csak egyszer kellene elmenni, bemutatkozás -czéljából, azután az évet mint monarhiánk pekingi képviselője -Karlsbadban, Bécsben és a Rivierán tölteném. - -Felelj gyorsan habozó férjednek egy szöggel a fejében. Mindenkit a -családból csókol sírig hű férjed és azután is: Zsaki báró.« Na hát mit -szóltok hozzá? - -Blanka. – Nagykövetnek lenni, de hisz ez gyönyörű! Ha aztán valami nem -tetszik, az ember mindig visszaléphet. - -A báróné. – Igen, de a fáradságos út! Egyszer mégis csak el kellene -menni Kinába. - -Blanka. – Az út is nagyon szép volna. Egy egészen más világ… a sárga -ember… a tea-ültetvények… - -A báróné. – Igen, de a kolera, meg a lázadók!… Én már öreg vagyok, én -már nem szeretnék meghalni. (Elzához.) No és te, mit szólsz hozzá? - -Elza. – Én a mellett vagyok, hogy igent kell mondani. Ez kötelesség. -Mert a személyváltozás már nagyon előnyére válnék a monarhiának… igen, a -monarhiának még ez is előnyére válnék. (Mind a hárman elhallgatnak és -elmélyednek gondolataikba.) - - - - -XXXVIII. ISCHLBEN. - -– Történik: Witlaf-Hohenthurm herczeg ischli villájában. Szereplők: -Witlaf-Hohenthurm Siegwart herczeg, az Urakháza tagja. Shamyl-Boleslav -herczeg, a száműzött Shamyl-Alexis, cserkesz herczeg fia. Békásmegyeri -és berzsenyi Berzsenyi Jacques báró. Tedeschi, műtárgy- és -régiség-kereskedő. A villa erkélyén. A szereplők egy négyszögletű -kártyaasztal körül ülnek. Siegwart herczeg és Shamyl herczeg -tolókocsikban. Az előbbi automobiljából bukott ki és kitörte a lábát. Az -utóbbi a lóról esett le és egy tejeskocsi ment keresztül a baloldalán. -Filléres alsóst játszanak. Alant a Traun sebesen hömpölyög. – - -Berzsenyi (a ki fölvette »eredeti makk«-ra). – Vonok, tercz, kassza, -tous les trois, ultimo. - -Tedeschi. – Vonok, kvárt, kontra játék, kontra kassza, kontra tous les -trois, kontra ultimo. - -Berzsenyi. – Vonok felsők. - -Tedeschi. – Vonok ászok. - -(Kijátszszák a pártit; Berzsenyi mindent elveszít.) - -Berzsenyi (harminczöt esztendő óta nem volt ilyen dühös). – Ön a -legsajnálatosabb együgyű, a kit valaha az életben láttam. - -Tedeschi (nevet). – A ki veszít, az haragszik. Mért nem vigyázott -jobban? A tous les trois-t és az ultimót megcsinálhatta volna. - -Berzsenyi. – Ön akar engem tanítani kártyázni, ön? Akkor korábban reggel -keljen fel. - -Tedeschi. – Az igazság az, hogy önnek egyetlenegy fogalma sincsen a -játékról. - -Berzsenyi. – Először önt még akkor fehérneműbe csavarták, a mikor én, -mint felnőtt férfi, reggeltől estig alsóztam… - -Tedeschi. – Paperlapapp. - -Berzsenyi. – És másodszor, hogy merészli ön velem ilyen hangnemben -beszélni? Akarja, hogy megmondjam a véleményemet? Ön egy közönséges -pudli-ugró! - -Tedeschi (akkorát ugrik, mintha nyomban keresztül akarná vetni magát a -pudlin). – Báró úr, mérsékelje magát, mert én tréfaértő ember vagyok és -magam is tréfacsináló, de tréfa ide, tréfa oda, vannak dolgok, a -melyekre nézve kikérem magamnak… - -Berzsenyi. – Úgy nézek én ki, mint a ki tréfál? Én csak magamhoz hasonló -komoly egyénekkel szoktam tréfálni és nem fogom eltűrni, hogy egy -közönséges rőfös… - -Siegwart herczeg. – De uraim! - -Shamyl herczeg. – Hagyják már abba, és folytassuk a játékot. - -Tedeschi. – Jegyezze meg magának… - -Berzsenyi. – Én nem jegyzek meg magamnak semmit, hanem még egyszer azt -mondom, hogy egy életen át pacczolni és egy véletlen disznóban -froczlirozni egy korban és mindenben rangelsőbb embert, ez egy egészen -közönséges szatócs-tempó. - -Tedeschi. – Én pedig azt mondom, hogy ha ön a rőföst nem vonja vissza… - -Berzsenyi. – Azt mondtam, hogy rőfös? Na hát ezt rosszul mondtam. Ön még -csak nem is rőfös; ön egy speczeráj. - -Siegwart herczeg. – De uraim! - -Shamyl herczeg. – Uraim, hagyják abba! Folytassuk a játékot. - -Tedeschi. – Mindenki átláthatja, hogy efféle állításokat nem hagyhatok -rajtam száradni. Valaki, a ki jelen volna, azt találná képzelni, hogy én -csakugyan… (Megborzong.) - -Berzsenyi. – Siegwart, te hagyj engem békében. Te azt igen jól tudod, -hogy én nem vagyok az az ember, a ki leczkéket hagy magának adni egy -krajzlertől. - -Tedeschi (tombolva). – Krajzler! Ki a krajzler? Ki lát itt krajzlert? -Hogy merészli ön engem krajzlernek nevezni? - -Siegwart. – De uraim! - -Shamyl (Berzsenyihez). – Tényleg ő nem froczlirozta önt, s ha ön le fog -csillapodni… - -Berzsenyi. – Én nem fogok lecsillapodni. Én szabadelvű ember vagyok és a -rangkülönbségekre nem adok semmit, mert szerintem a születésnél sokkal -fontosabbak az érdemek, és azért nekem sem egy született -csillagkeresztes nő nem a Dalai Láma, sem ellenkezőleg nem fogom lenézni -a templomszegény embert, a ki rangban mélyen alattam áll, mivel -szívjóság lehet benne, és ebben mindnyájan emberek vagyunk. De viszont -nem fogom magamat kinevettetni, hogy minden boltossal úgy legyek, mint -fivér és malacz. - -Tedeschi. – Na hát ez már mégis sok! - -Siegwart. – De Jacques, be fogod látni, hogy Tedeschi és egy boltos -között… - -Berzsenyi. – Én tisztelek-becsülök minden kereskedőt, még a legutolsót -is, mert kis emberekre van szüksége az országnak. És szivesen nyujtok -kezet nekik, ha a legfelsőbb körökben találkozom velök és itt befogadják -őket, mert szerintem az egyenlőség azt követeli, hogy az alsóbb rendű -egyénekkel is jól bánjunk. Más oldalról, ha arról van szó, hogy belőlem -valaki gúnyt csináljon, hát jól van, ha ez a gúnycsináló ő Szentsége, -vagy tisztelt barátom, a perzsa sah. De hogy jövök én ahhoz, hogy egy -ember, a ki ócska vasat árul és öreg szemetet tesz ki a kirakatba, nekem -holmi olyan tréfákkal jöjjön elő, melyek sem koromnak, sem -képzettségemnek és társadalmi állásomnak meg nem felelnek?! - -Tedeschi. – Báró úr, ön ezekért a sértésekért még számolni fog! (Fölkel, -elrohan, s a két szerencsétlenül járt partner nem tud utána szaladni.) - -Shamyl. – Mondhatom, hogy ön igen igazságtalan volt, nem is szólva -arról, hogy hármasban igen sokat kell osztani. - -Siegwart. – Én nem tudom, Jacques, miket képzelsz. Ez a Tedeschi nem -speczeráj, hanem a maga nemében első czég az egész világon, és -ezenkívül, a mi szintén nem megvetendő, tudós ember, kinek tanácsait -múzeumigazgatók is ki szokták kérni. - -Berzsenyi. – Mint tudós ellen semmi ellenvetésem, bár nem értem, hogy -miféle bölcsészet kell ahhoz, hogy valaki drágábban adjon el egy öreg -kardot, mely ritka, mint egy gyárból hozottat. A mi ellen kifogásom -volt, az azon commis voyageur-hang, melyet én már nem fogok megszokni, -és azt hiszem, ezt te érted, Siegwart, és ön is, fenség. - -Shamyl. – Csupán kiélesíteni nem kellett volna a dolgot és odáig -engedni, hogy affairet csináljon belőle; pedig egy kis jóakarattal pár -kiegyenlítő szót mondhatott volna neki, miután annyira megsértődött a -pudliért. - -Berzsenyi. – Azt hiszem, a zsibárus inkább kétszer fogja meggondolni a -dolgot, mint egyszer, mert én már többszörösen elmultam hatvan éves, és -az én unokaöcsém, a ki huszártiszt a rezervben és most volna alkalma -először az én sok pénzemért kitüntetni magát és háláját, a mit irántam -érez, hát ez az én unokaöcsém nem érti a tréfát és tudtommal már több -izben megfogadta, hogy alkalmilag egy antikvárt úgy meg fog -tánczoltatni, hogy ez az összes pudlikon keresztül fog ugrani. Különben -a békesség kedvéért nem bánom, a speczerájt és a rőföst visszavonom, ha -az egész párti nem gilt, se a kassza és az ultimo. - -Siegwart (becsöngeti a komornyikot s néhány sort ír egy névjegyre). – -Ezt Tedeschi úrnak. (Komornyik el.) Csak azt nem értem, Jacques, hogy -mért haragszol annyira a kereskedőkre? Úgy tudom, hogy fiatal éveidben -te magad is kereskedő voltál. - -Berzsenyi. – Kereskedő, kereskedő! A mai világban mindenki kereskedő. Az -egész angol arisztokráczia kereskedő. Én úgy voltam kereskedő, mint a -norfolki és westminsteri herczegek, a kiknek gyáraik, ipartelepeik és -kereskedelmi vállalataik vannak. Ebben az értelemben mindenki kereskedő. -Te is kereskedő vagy, a mikor az erdődből eladod a fákat. Nem tagadom, -hogy ilyen értelemben én jelentékeny fokig kereskedő voltam. Mondhatnám -kizárólag kereskedő voltam mindaddig, míg elhatároztam, hogy ezentúl a -közpályán fogom munkásságomat gyümölcsöztetni a szegények javára. És én -éppen azért tisztelem a kereskedelmet, mert én tudom, hogy mi a -kereskedelem. Ezt senki se tudja jobban, mint én, még Auspitz se, az én -könyvelőm. De engedj meg, egy ilyen értelemben vett kereskedő, meg az -apró kalmár, a ki a boltajtóig kíséri a vevőt és azt mondja: »Máskor is -legyen szerencsém« – ez ég és föld. Én tisztelem-becsülöm a kis kalmárt, -mert én mindenkit tisztelek-becsülök, a ki dolgozik, s a ki kénytelen -dolgozni, még a mezei munkást is, minthogy ők művelik meg földeinket és -a kis kalmárok adják el árúinkat, de ha össze akarom téveszteni magamat -valakivel, csak nem fogom összetéveszteni magamat a kis emberrel és a -földhöz ragadt mezei munkással?! - -Siegwart. – Ebben igazad van. »Király nem lehetek, princzecske nem -akarok lenni, _Rohan_ vagyok!« Nem igaz? - -Berzsenyi. – Igen, ezt akartam mondani. - -Shamyl. – No, hála az égnek, itt jön Tedeschi. Úgy emlékszem, ő fog -osztani. (Tedeschi megjelenik.) - -Berzsenyi (fölkel, Tedeschi elé megy, ünnepiesen). – Barátom, a herczeg -már szíves volt megírni önnek, hogy nem szándékoltam önt megsérteni, s -hogy a speczerájt és egyéb kereskedelmi czímeket visszavonom. De a velem -született loyalitással és nyiltszívűséggel ehhez hozzá kell -függesztenem, hogy felindulásomat annyival inkább sajnálom, mert a -kereskedelmet távolról sem akartam sérteni, s az ön szakmáját és -személyét különösen nagyrabecsülöm. - -Tedeschi. – Ha semmi sem gilt, akkor nem gilt a parti sem. - -Shamyl. – A kérdés csak az, hogy ki fog osztani? - -Siegwart. – Spongyát rá, a mi azóta történt. A báró oszt ujra. - -Berzsenyi. – Igen, de nekem már abba kellene hagynom a játékot, mert -Karlsbadban várnak, s az én vonatom egy óra mulva indul. No, miattam! A -kibékülés örömére ma még itt maradok. - -Siegwart. – Éljen! - -Berzsenyi. – Csak egy táviratot küldök az enyémeknek. Papirost és -czeruzát kérek. (A herczeg csönget s a komornyik elhozza a kivánt -tárgyakat.) - -Shamyl. – Addig oszthatna talán másvalaki. - -Berzsenyi (ír). – »Baronin Berzsenyi von Békásmegyer. Karlsbad. Hôtel -Savoy Westend. Politikai tárgyalások végett csak holnap indulhatok. -Jacques.« (Átadja a telegrammot a komornyiknak.) - -Siegwart. – Már ki is osztottam. - -A cserkesz. – Passz! - -Berzsenyi (fölveszi »eredeti makk«-ra). – Vonok, tercz, kassza, tous les -trois, ultimo! - -Tedeschi. – Azt hiszem, megadhatjuk. (Megadják.) - -Berzsenyi (oszt. Tedeschihez). – Éppen arról beszéltünk barátommal, a -herczeggel, hogy kereskedelem nélkül egy napig se állhatna a világ. - -(Tovább játszanak. Alant a Traun habjai sebesen hömpölyögnek tova.) - - - - -XXXIX. BERZSENYIÉK HEGYET MÁSZNAK. - -– A Pokol-hegy Menedékházában, kétezerhatszáz méternyire a tenger színe -fölött. Délután öt óra. Az eső szakad; fönt és alant: fellegek és köd. -Öt lépésnyire se látni. A Menedékház verandáján három alak: Berzsenyi -báró, stájer vadásznak öltözve, de puska helyett bundával a vállán, és a -két bárókisasszony, stájer leány kosztümben, de plaidbe burkolózva. Elza -fel-alá jár; Blanka, lábtól derékig és nyaktól övig plaidben, a veranda -kiugróján ül s a ködöt nézi. A báró áll, s szótlanul néz maga elé, olyan -arczczal, mintha nem értené, hogyan került ide. A vezető és az inasok, a -kik a kiránduláshoz szükséges holmit hozták, a Menedékház konyháján -melegszenek; az őr gyermekei kiváncsian nézik az inasok czilindereinek -fekete selyem rozettáit. Az őr felesége borsó konzerv levest főz a magas -uraságok számára. Az őr a kályha mellett pipázik és mintha nevetne -magában. – - -Blanka (a ki eddig hallgatag szemlélődött, mély megilletődésében -felkiált): – Isteni!… Nincs más szó rá, csak az, hogy: isteni!… - -Elza (bámulatában megáll). – Hát te mit ádázódol itt? - -Blanka. – Nem hozzád szóltam. - -Elza. – Talán mégis megmondhatnád, hogy: ki vagy mi legyen »isteni«?!… -Megint velem méltóztatol foglalkozni? - -Blanka. – Hagyj már egyszer békében. Erre a látványra mondtam, hogy -isteni. - -Elza. – Úgy? Az más. Nem gondoltam, hogy te azt látványnak nevezed, ha -nem látsz semmit. Én ezt vak szürkeségnek nevezem. - -Blanka. – Neked nincs érzéked semmi iránt, a mi nagyszerű. Én még nem -vagyok olyan blazirt, én még gyönyörködöm a természetben. Nézd papa, nem -gyönyörű ez? Fölöttünk fellegek, alattunk fellegek; köröskörül, fenn, -lenn, sűrű, vastag köd, mindenütt köd!… Mintha az északi mythológiában -volnánk! - -Elza. – Jobban szeretnék a szobámban lenni, otthon, vagy akár idelenn, a -hôtelben. - -Blanka. – De, ugy-e papa, te élvezed ezt a látványt? - -Berzsenyi. – Nem látom a zergét. Hol van a zerge? - -Blanka. – A zerge fenn van a csúcson. - -Berzsenyi. – Nem értem, hogy ha én feljöhettem kétezerhatszáz -méternyire, a zerge mért ne jöhetne le, négyszáz méternyire. A zerge -könnyebben ugrik, mint én, egy megülepedett öreg ember. - -Blanka. – Ha nem volna ilyen köd, már bizonyosan láthatnád a zergét. -Reggel, ha majd kitisztul az idő és feljebb megyünk egy kicsit, -ugrándozni fog előttünk akárhány. - -Berzsenyi. – Gyermekem, ha én délután öt órakor a pápa ő Szentségét -óhajtom látni, és a kamarás azt mondja nekem: jöjjek holnap reggel, ez -egészen más. De hogy egy ostoba állat várakoztasson engem, ennek nincs -értelme. Előre fogom küldeni a vezetőt, és az én legényeimet, hogy -hajtsák fel az állatokat és vezessenek elő nekem lövésre néhány pár -zergét, kövéret vagy soványat, az nekem mindegy. - -Blanka. – De papa, ebben a szakadó esőben! Aztán meg éjszaka lenne, mire -felérnének. És a zerge is elbúvik ilyenkor… - -Elza. – Nem, papa, a világért se! Egy pillanatig se tudnék aludni, ha -magunkra maradnánk ezekkel az ismeretlen emberekkel. - -Berzsenyi. – Akkor hát mit keresek én idefent a szakadó esőben, ha -egyetlen egy zerge sincs készen a lövésre?! Nincs zerge, nincs zerge… de -hogy egyetlen egy zerge sincsen, ez már sok! - -Elza. – Már azt magam is szeretném tudni, hogy mit keresünk mi idefenn? - -Berzsenyi. – Azt ajánlottátok nekem, hogy a hegymászástól meg fogok -soványodni. Úgy látom, ellenkezőleg, meg fogok őszülni és kopaszodni, -míg haza érkezünk, a legcsekélyebb zerge nélkül!… - -Blanka. – Ugyan ne zsörtölődjetek! Ki tehet róla, hogy hirtelen rosszra -vált az idő? Reggel, mikor elindultunk, egy felleg se volt az égen. -Örüljünk, hogy bőrig nem áztunk. A hogy elkezdett esni, tüstént elértük -a Menedékházat; mit akartok még egyebet? - -Elza. – Ez egyszer éppen nem vagy követelő. - -Berzsenyi. – A vezetőnek már reggel figyelmeztetnie kellett volna, hogy -az idő rosszra fordulhat; egy szakképzett vezetőnek könyv nélkül kell -tudnia az időjárást. De ez az ember az ő tíz forintjáért a pokol -fenekébe is elvitt volna bennünket. - -Elza. – Bár inkább oda vitt volna, mint ide, onnan talán hamarább haza -jutnánk. Gyönyörű Nachtlagerünk lesz, mondhatom. - -Blanka. – Hja, ilyen helyütt nem csinálnak külön alvótermeket a -princzesszek számára. Ebbe már bele kell nyugodni, barátom. Mert ha, -tegyük fel, egy óra mulva el is áll az eső, ma már nem fordulhatunk -vissza. A csúszós úton, pláne sötétben, minden perczben elesnénk. - -Elza. – Még örül neki, a kis kedves! - -Berzsenyi. – Ne veszekedjetek. Egy zergevadászat sok bajjal jár; ebben -Blankának igaza van. Ha zergét vadászni nem volna kunszt, a legelőkelőbb -egyéniségek nem vadásznának egy ilyen élhetetlen állatra, melynek a húsa -se jó. Blanka csak abban hibázta el a dolgot, hogy nem a Salvator -Rainer-jégmezőre mentünk, mert ott, tekintettel a legmagasabb -uraságokra, bizonyosan éjjel-nappal gondoskodva van zergékről. - -Blanka. – Ott ugyan megjártuk volna. Még most is mennénk az esőben, vagy -előre, vagy vissza, mert a jégmező ezer méterrel magasabban van, mint ez -a Menedékház. És ott nincs még egy kunyhó se. - -Elza. – Kiderül, hogy anyailag gondoskodtál rólunk. Azt tetszett ugyan -mondanod, hogy három órakor már a csúcson leszünk… - -Blanka. – Nem tehetek róla, hogy a papa lassabban jött, mint képzeltem. - -Elza. – Hagytuk volna hátra a papát, mi? - -Berzsenyi. – Úgy beszéltek rólam, mint egy öreg bőröndről. Tőlem -mehettetek volna előre; ebben az esetben bizonyosan jutalmazóbban -vadásztam volna. - -Blanka (Elzához). – Egyébként nem tudom, hogy mit kötekedel velem. Ki -hítt téged? - -Elza. – Mi közöd hozzá? Ha nem beszéled agyon a papát, hogy nem tudom -hány kilót fogsz neki lehozni, engem ugyan invitálhattál volna. De a -papát nem lehetett rád bízni; felőled bele eshetett volna a legelső -mélységbe. - -Blanka. – Szerencsére te itt vagy és így kint vagyunk a vízből. - -Berzsenyi. – Hagyjatok már föl! Ha a zerge meghallja ezt a lármát, -holnap se mer előbujni. - -Blanka. – Már az igaz, csak azért, hogy veszekedjünk, nem volt érdemes -ide feljönni. - -Elza. – Hát ugyan miért volt érdemes? A kilátásért? - -Blanka. – Miért jönnek ide mások? Mások is bolondok? Tiz napig itt lenni -a völgyben, és fel nem jönni a hegyre, nem tenni meg az egész tájék -leggyönyörűbb partie-ját, a miért a touristák messze földről sereglenek -ide – igazán nevetséges lett volna. Hisz ha elmondod valakinek, hogy -Rómában jártál, de a pápát nem láttad, Párisban voltál, de Versailles-ba -nem mentél ki, Nápolyból jössz, de Sorrento-t nem nézted meg: a szemedbe -kaczag. - -Elza. – Csalódol, ez mind nem olyan nevetséges, mint a te örökös -félelmed a nevetségességtől. Hogy az ember egész életén át a mások -gusztusa szerint igazodjék, mitmacholja a másnak való mulatságot, bár -neki ez nem jelent egyebet, csak kényelmetlenséget, vesződséget és -boszuságot, lihegjen egész nap, izzadjon és fázzék egyszerre, keresse a -tüdőgyuladást, gyalogoljon annyit, mint ha robotban csinálná, elfárassza -magát a gyötrődésig, aztán ne lásson még csak egy sánta kutyát se, csak -azért, mert ha véletlenül mindezt el találja mulasztani, akadhat valahol -egy szamár, a ki ezt furcsának találja – van-e ennél nevetségesebb dolog -a világon? - -(Az őr felesége jelenti, hogy a borsó-konzerv-leves elkészült. A magas -uraságok bemennek az egyik szobába, a hol az asztalt lilásvörös -abroszszal terítették le tiszteletökre. A három elégületlen iszonyú -étvágygyal ül le, s a báró a harmadik kanál után kijelenti, hogy soha -életében nem evett ilyen jó levest. Megeszik továbbá a hazulról hozott s -utközben még el nem fogyasztott hideg ételeket is – a mi egy félóra -multán feltünő lelki békét idéz elő. Diner után egy pillanatra -kikukkantanak a verandára. Az eső már nem ömlik, csak szitál, de arról, -hogy visszaindulhassanak, nem lehet szó. Felleget se látni többé, csak -ködöt, vastag ködöt. Beesteledik. A báró a kisasszonyokkal visszamegy a -rögtönzött ebédlőbe, s kártyát kér az őr feleségétől. A kártya -megjelenik. A rajta látható fekete zsirrétegről és egyéb nemes patináról -itélve, még maga Gringenőr készíthette. Azonkívül mindössze harminczegy -levele van, de szerencsére csak a makknyolczas hiányzik. A báró és -kisasszonyai filléres alsóst kezdenek játszani. A bárónak soha életében -nem volt ekkora szerencséje; ezer point-nel előzi meg mindegyik -partnerét. Ezek persze adósok maradnak. Kilenczkor a báró visszavonul -alvószobájába. A kisasszonyok együtt alusznak; nemcsak egy szobában, -hanem egy ágyban is, mert mind a ketten annyira félnek, hogy erre a -kivételes esetre czélszerűnek látják fegyverszünetet kötni és -összebújni, hogy egymást bátoríthassák. Éj.) - -A báró (mielőtt lefekszik, kipillant az ablakon, hogy meggyőződjék róla, -vajjon nem tévedt-e a verandára egy hajléktalan zerge. Nem lát egyebet, -csak a vezető pipájának a tüzét. Körülnéz, hogy a puskáját -beállították-e a szobájába; a puska csakugyan ott van az egyik sarokban. -De azért ruhástul fekszik le és sokáig nem tud elaludni. Végre elpihen, -s azt álmodja, hogy Salvator Rainer főherczeg társaságában a glecscser -csúcsa felé ugrál, a midőn egyszerre a zergék küldöttsége jelenik meg -előttük, hajbókolva. Mire fölébred, hat óra. Kinéz. Már nem esik, de az -idő borúsnak látszik; a ködtől még most is keveset látni. Megpillantja a -vezetőt, a ki már ismét a verandán pipázik.) – Hé, földi!… - -A vezető (mintha egy kérdésre felelne). – Bizony, exczellencziás úr, jó -lesz sietni, ha szárazon akarnak haza jutni. - -A báró. – Hát a csúcs? Mi van a csúcscsal? - -A vezető. – A csúcsot most már látni innen, de a csúcson nincsen -menedékház, még csak egy várta se. A magas uraságoknak bizonyosan -kellemetlen volna, ha a vihar ott érne utól bennünket. - -A báró. – Akkor hát jobb lesz visszafordulni, mi? - -A vezető. – Igen, még pedig minél hamarább. Úgy nézem, egy pár óra mulva -megint esni fog, és meglehet, hogy két napig se tisztul ki az idő. - -A báró. – Jól van, jól van. (Magában:) Ez az ember az ő tiz forintjáért -azt kivánta volna, hogy ki se mozduljunk hazulról. És jöjjenek elő nekem -még a szegény emberekkel!… - -(Kopogtat a kisasszonyok ajtaján, s bekiáltja nekik a rossz ujságot. -Mire a kisasszonyok felkászolódnak, a reggeli is elkészül. Blanka és -Elza kávé czíme alatt olyan czikóriát isznak, a melyben van -borsó-konzerv is, kakaó is, csak éppen kávé nincsen. A báró óvatosabb -volt, s borsó-konzerv-levest reggelizik. Ezalatt a legények -becsomagoltak, s a hogy a báró lehörpintette az utolsó kanál levest, már -meg is indulnak visszafelé, az egész karaván. Egy órai lefelé -bukdácsolás után a báró odaszól leányainak, hogy szép lassan haladjanak -előre, mert ő egy kicsit hátramarad. A kisasszonyok megijednek, mert azt -képzelik, hogy papájok hirtelen rosszul lett. De a báró oly vidám -titokzatossággal integet nekik, hogy megnyugodnak és engedelmeskednek. -Alig maradt el a báró, puskadördülés hallatszik.) - -Blanka. – A papa zergét lőtt! - -Elza. – Majd olyan bolond az a zerge, hogy lejöjjön tisztelegni a -papához! - -Berzsenyi (megjelenik). – Képzeljétek, nem találtam el! - -Blanka. – Zerge volt? - -Berzsenyi. – Zerge, határozottan zerge. Csak nem is fogok egy kecskére -lőni! (Halkabban, hogy a magyar inasok ne hallják:) A zergéből egy szó -se igaz. Csak kilőttem a puskámat. Nem fogom magamat kinevettetni, hogy -vadászni jöttem és el se sütöttem a fegyvert. Vannak, a kik vadásznak, -és nem találnak akkor se, ha tiz zerge ugrál előttük. Én, meglehet, -találtam volna, ha a zerge lejebb jön. Szóval vadásztam. (Mire leérnek a -hegy aljába, már gyönyörűen süt a nap.) - -Elza. – Hát nem méreg ez?!… - -Blanka. – Na, nincs szerencsénk, az igaz. - -Berzsenyi. – De a borsóleves, az jó volt. - - - - -XL. KERESZTUTON. - -– A baden-badeni »Grand Hôtel Bellevue« reggeliző termében. Bősz -előkelőség; diplomata külsejű és modorú pinczérek. Reggeli kilencz óra. -Az egész Berzsenyi-család együtt van, az idős angol hölgygyel -egyetemben, a ki egy kherubhoz hasonlóan, szótlanul ül a kisasszonyok -között. – - -A báróné. – Nem tudom elhatározni magamat. - -Blanka. – Én azt hiszem, nem maradhatunk el a gyászszertartásról. - -Elza. – Én azt hiszem, a gyászszertartáson senki se fog keresni -bennünket. - -A báró (gondjaiba elmerülve hallgat). - -A báróné. – Milyen jól jött volna, ha a gyászeset három vagy négy nappal -korábban következik be, a mikor még Gmundenben voltunk! A szegény -herczegnének ez egészen mindegy lett volna, hisz az ő élete már csupa -szenvedés volt! - -Blanka. – Akkor még senki se gyanította, hogy ilyen közel a katasztrófa. - -A báróné. – Látjátok, a szívbaj! Így leszek egyszer én is. - -Elza. – De, mamuska, neked nincs szervi szívbajod! - -A báróné. – Nem azért mondom; tudom, hogy én már idősebb vagyok, semhogy -meghaljak. De ti nem gondoltok rá: mi történhetnék akkor, ha az én -szívbajom is oly gyorsan elhatalmasodnék, mint a hogy fiataloknál -gyakran jön elő. Szegény herczegné! Milyen kegyesen nézett rám még -tavaly az esplanadeon! Mintha azt mondta volna: »Ennek a jó asszonynak -is sokat kell szenvednie, már csak koránál fogva is.« Ki gondolta volna -akkor?!… - -Blanka. – Rokonszenveseknek talált bennünket, és határozottan -kitüntetett, a hol tehette. Egyszer, mikor tenniszeztünk Elzával, öt -perczig nézte a játékunkat, pedig nem igen szeretett a nagyközönség -előtt mutatkozni. Egy más alkalommal pedig, mikor a papa -tiszteletteljesen beköszönt a villába, tisztán hallottam, hogy -megkérdezte: »Ki legyen ez a jó arczú öreg úr?« - -A báróné. – Az idén már okvetetlenül megszólított volna bennünket, ha -nem olyan nagy beteg, hogy már alig jöhetett ki a szobából. És ki tudja, -mi történik, ha korábban eszünkbe jut, és már öt hat év óta járunk -Gmundenbe?!… - -Elza (a bárónéhoz). – No, a sleppjét nem hordozhattad volna, még ha a -legközelebbi környezetébe kerülsz is, mert Gmundenben nincsenek -reczepcziók. - -Blanka. – Miért ne? Fenséges látogatások alkalmával? - -Elza. – Vagy például, hogy neked egy kis örömet okozzon, mi? - -A báróné. – És az ilyennek meg kell halnia! Egy főherczegnőnek, a kinek -semmije se hiányzott a világon!… (Szünet.) - -A báró (a kin meglátszik, hogy gondolatai másfelé kalandoztak, hirtelen -megszólal). – Ugy-e, mindig mondtam nektek ezt a _Purdé_t?!… Mikor még -mint ótvaros kis csikó egyszer rám nézett, mint tulajdonosra, már akkor -valami azt sugta nekem, hogy ez az értelmes kis állat egykor nagy -dicsőséget fog hozni a fejemre!… - -Elza. – Tudod, papa, tegnap, mikor láttam, hogy a távoszlopnál milyen -könnyen nyúlik, pedig Sopp még hozzá se nyúlt az ostorhoz, azt hittem, -hogy a szivemnek meg kell szakadnia a nagy örömtől! No és aztán, mikor -láttam, hogy canterben jön, és kiabálni kezdtek körülöttem, hogy: »A -magyar ló!… _Purdé_!… A kilenczes!…« – akkor egyszerre csak elsötétedett -velem az egész világ, nem láttam semmit, csak azt éreztem, hogy össze -kell csókolnom mindenkit, a ki a közelembe kerül!… - -A báró. – Látjátok, soha se akartátok elhinni nekem, mire képes egy -telivér, ha az én kezeim közül került ki! - -Blanka. – Csak az a kár, hogy olyan kevés magyar volt a versenyen! Ha -látták volna a pestiek, hogyan csodálták meg _Purdé_t, nemzetiszín -szalagú koszorújával, az egész kontinensről összesereglett szakértők, a -legridegebbnek is megdobbant volna a szíve. - -Elza. – Hát bizony én nem szégyellem megvallani, hogy mikor verseny után -a banda rázendített a Rákóczy-indulóra, nekem könny szökött a szemembe a -hazaszeretettől. - -A báró. – Gyerekek, nem fogjátok elhinni, mint hatott rám, öreg emberre, -az a körülmény, hogy ebben az idegen világban egy huszonnégy óráig -mindenki és minden csak az én magyar dicsőségemet magasztalja! - -Elza. – A propos! Mit adtál a bandának? - -A báró. – Száz forintot. Mindenkinek száz forintot adtam. - -A báróné. – Így váltakozik öröm és gyász, mint a »Säckingeni trombitás« -énekli. Tegnap még csupa örömben voltunk; én magam is, bár nem voltam -jelen, részt vettem veletek, és azt hittem, hogy még csak ma fogok -igazán örülni, a mikor az ujságok is tele lesznek férjem és a ló -nevével. De tessék! Közbe jön ez a gyászeset, és most már nem tudok -örülni annak sem, hogy apátok egy egész lóhosszal legyőzte az egész -kontinenst. - -Blanka. – Nem is illenék valami nagy lármát csapni a győzelemmel, mikor -a szomszéd nagyherczegséget olyan csapás érte, mely nekünk is gyászunk. - -A báró. – Nektek igazatok van és én teljes mértékben osztozom mindabban, -a mit mondani fogtok. De azért a _Purdé_-bankettet már nem mondhatom le, -mert még a versenyen élőszóval meghívtam franczia és berlini jelesebb -kollégáimat. És mit mondanának otthon, ha szó nélkül tovább megyek -Baden-Badenből az én ezüst sarkantyúmmal? Azt mondanák, hogy ez a -Berzsenyi egy külföldieskedő magyar, a ki az ő honi lovával egyszerűen -zsebre vágja a magyar dicsőséget és kozmopolitának adja ki nemcsak -magát, hanem a lovát is, holott csak ő egyedül az elfajult magyar, akár -ezüst sarkantyúval, akár a nélkül. Míg ellenben, ha egy áldomást adok, -melyen kellőképpen kiemelem hazámat, mindenki azt fogja mondani, hogy ez -a Berzsenyi egy derék, öreg fiú, a ki külföldön is fényt szerez a magyar -névnek. - -Blanka. – A baj csak az, hogy könnyen találkozhatik, a ki azt mondhatja, -hogy egyszerűen a gyászszertartás elől utaztunk el Gmundenből. Nem értem -ugyan, hogyan lehet ilyesmit éppen ránk fogni, de rossz és irigy emberek -mindenütt akadnak. Nagyon jól tudod, hogy bizonyos körökben az efféle -dolgok iránt nagyon érzékenyek szoktak lenni. No és pláne ha te dáridót -csapsz, két nappal később, a mit a sajtó siet közhirré tenni! - -A báró. – Mit akarsz? Egyszerűen kitépni a szívemet? Hidd el nekem, egy -öreg embernek, a ki mindig tenyerén hordozta a szívét, hogy a herczegnét -nálam jobban senki se gyászolja, mert én nemcsak a főherczegnőket -sajnálom, hanem minden szegény fiatal asszonyt, a ki beteg és meghal. -Biztosítalak, hogyha én tőlem függne, soha se halna meg senki; erről -kezeskedem. De mit csináljak a vendégeimmel? És mit feleljek, ha valaki -azzal vádol, hogy mindig fölfelé nézek, az udvari körökre, és a -magyarság ügyeit elhanyagolom?!… - -Elza. – Akartok egy salamoni itéletet? - -Blanka. – Köszönjük, nem kérünk a vicczeidből. - -A báró. – Csak hallgassátok meg őt, mert bizonyos vagyok benne, hogy -eltalálja a szeget a fejemen. - -Elza. – Eszem ágában sincs vicczelni. Azt akarom ajánlani, hogy ha olyan -szükségesnek látjátok, utazzék el a mama Blankával Gmundenbe, mi pedig -megtartjuk itt a bankettet, szép csöndben, de azért -fecskefészeklevessel, hogy ne sajnálják a magyart. - -A báró. – Hát nem mindig neki van igaza? - -A báróné (Elzához). – És a míg megjövünk, addig te egyedül járkálsz itt -előre, hátra? - -Elza (kedvesen mosolyog az angol kisasszonyra). – Az öreg daru velem -marad. - -Blanka. – El ne rontsd, szegényt, azalatt, míg oda leszünk. Attól félek, -hogy mire visszatérünk, ő is cocotte-nyelven fog társalogni. - -A báró. – Hagyj békét a leányomnak. Ennek a leánynak helyén van a feje, -és a szíve tősgyökeres magyar. - -Blanka. – Te úgy beszélsz, papa, mintha a nemzet ügyét kellett volna -megvédeni az én aulikus érzéseimmel szemben… - -A báró. – Nem úgy beszélek, csak mint jó honfi, a ki örül, hogy -hazájának szolgálatot tehet. Látjátok, gyermekeim, én nem fogom -előttetek eltitkolni, hogy azelőtt, kora fiatalságomban, nem -tevékenykedtem eléggé a magyarság érdekeiért. De mikor már vagyont -szereztem, s a közpályán megismertem kötelességeimet, egészen más ember -lett belőlem. Most boldog vagyok, ha a magyar névnek itt vagy ott -dicsőséget szerezhetek. Ezt különbözőképpen lehet elérni; én magyar -tenyésztésű lovaimmal szolgálom a czélt. De ha személyesen is olyan -gyorsan tudnék futni, hogy ebből hazánkra fény derülne, akár el fogjátok -hinni, akár nem, a magyar név dicsőségéért én magam is szaladnék. - - - - -XLI. BERZSENYI HÁZASÍT. - -– Melanienál. Berzsenyi báró egy karosszékben. Melanie a karosszék -előtt, lenn a szőnyegen. Sírdogál és a báró kezét csókolgatja. – - -Berzsenyi. – No, no, azért ne pityeregj. - -Melanie. – Soha, soha se fogom elfelejteni!… Igazán, mi is lett volna -belőlem a báró jó szíve nélkül!… - -Berzsenyi. – Na, na, szót se érdemel. A mit mondtam, megtartom, ennyi az -egész. Nem mondtam mindig, hogy ki foglak házasítani? Nohát! Vagy azt -hitted, hogy éppen a te hozományodon fogom megkezdeni a -krajczároskodást?! - -Melanie. – Ó, nálam senki se tudja jobban, hogy a báró nagylelkű, mint -egy király!… Vagy mit is beszélek?!… A királyok már nem nagylelkűek, -csak a mesékben. És én minden nagylelkűséget mesének tartanék, ha a -bárót nem ismertem volna. Ó, tudom én azt jól!… De mégis!… - -Berzsenyi. – Mit mégis? Nem vagyok smuczig, punktum. Azt hiszem, az öreg -Berzsenyi, egy élet munkája után, már megengedheti magának azt a luxust, -hogy ne legyen smuczig. - -Melanie. – A báró megengedhetné magának azt is, hogy egy cseppet se -törődjék a szegény Melanieval, különösen mikor ez a Melanie azzal áll -elő, hogy férjhez akar menni. A báró fölötte áll annak, hogy egyátalán -foglalkoznia kellene a dologgal. És más a báró helyén, bizony nem is -törődnék velem. Más egyszerűen azt mondaná: hát, jó leány, le is út, fel -is út. - -Berzsenyi. – Más istállószolga, én pedig az öreg Berzsenyi vagyok. - -Melanie. – A báró kivétel mindenben, tudom. De a báró se azért -nagylelkű, mert grand seigneur. Nagylelkű daczára, hogy grand seigneur, -mert aranyszíve van. Azért hogy zárkozott természetű vagyok s csak a -könyveket búvom, ismerem én az életet s keresztüllátok a nagyurakon. -Emlékszik az Altmünster Irénre, a ki a Teréz-körúton egy gangon lakott -velem? - -Berzsenyi. – Emlékszem. Szép leány volt és sok grófot megevett. - -Melanie. – No ez aztán ismerte őket!… Persze, nem kerülhettem ki, hogy -egyszer-egyszer szóba ne álljak vele. Tudja-e, mi volt minden harmadik -szava? »Melanie, őrizkedjék a nagyuraktól, mert a nagyurak mind smuczig -disznók.« Én csak nevettem, mert nekem ugyan nem volt okom panaszra: az -az egy nagyúr, a kit én ismertem… (hosszasan csókolgatja a báró kezét)… -de tudom, hogy az Irén durva szavaiban sok életismeret volt. - -Berzsenyi. – Annyi igaz, hogy vannak beképzelt mágnások, a kik azt -hiszik, hogy ha ők minden fillérből nemzetgazdaságot csinálnak, azért ők -mégis nem tudom kik, mik maradnak. Ebben is különbözni akarnak egy -modern főúrtól, a kit ők csekélyebbnek itélnek, és a ki mindenesetre -reprezentálni fog. Nem nevetséges ez? Ha egy modern főúr utánozni akarná -őket, mint vélik, biztosítalak, már csak neveltségénél fogva is -canterben le tudná győzni őket a takarékosságban, az ő embertelenségeik -és ügyetlen fösvénységük nélkül. De hatvanadik évemen túl csak nem fogok -ebben örömet találni? És látod, mondok neked valamit. Csodálni fogod te -őket azért, hogy a mikor a paraszttól a krajczárt lealkudják, ők egy -nagy művön pózolnak és latifundiumot spórolnak össze ivadékaik számára? -No, én nem fogom csodálni őket. Mert akár így nézem, akár úgy, annyi -bizonyos, hogy nem azért tesznek így, mert már az őseiknek is nagyon sok -volt, hanem azért, mert nekik már nincs nagyon sok. És ha ő nekem -parvenükről beszél maguk közt, én erre nem mondok semmit, de azt -gondolom, hogy ő azért mégis egy ótvaros. - -Melanie. – Éppen azért. - -Berzsenyi. – Mit éppen azért? - -Melanie. – Minél inkább tisztában vagyok vele, hogy milyen a világ, -annál inkább habozok… Minél bizonyosabb vagyok benne, hogy a báró az -egyetlen, ki ilyen nagylelkűségre képes, annál jobban bánt, hogy -visszaéljek ezzel a páratlan nagylelkűséggel, és elfogadjam ezt a -nemeslelkű, pazar… (Sír és a báró kezét csókolgatja.) - -Berzsenyi. – Bolond vagy? Csak nem fogod kéretni magadat? - -Melanie. – Végre is, a báró nem olyan ajándékot kínál nekem, a milyet -egy barátnőnek szokás adni… Ilyen hozományt egy apa ad a leányának… - -Berzsenyi. – Hát talán nevetni fogsz, Melanie, de ezt nem mondhatom -másképpen, mint hogy én csakugyan apai érzésekkel vagyok irántad. Hogyan -mondjam másképpen? Eleinte nem volt így, de mióta megszoktalak, így van. -Talán az én koromnál fogva van így; vagy mert te olyan csöndes, komoly, -finom leány vagy… hogyan tudjam én ezt megmagyarázni magamnak? Azért -hogy én téged, mint nőt ismerlek… ez nem csökkenti apai érzéseimet, sőt -ellenkezőleg. Egy szóval, én téged egy harmadik leányomnak tekintelek. - -Melanie. – Ó, báró, ezt lehetetlen nem érezni… De éppen ez az… Hogyan is -fejezzem ki az aggodalmaimat? Akármilyen boldoggá tesz ez az érzés, -szabad-e visszaélnem vele?!… Ha lehetséges így mondanom, nekem -kötelességeim vannak a báró tisztelt családjával szemben… Néha úgy -érzem, mintha a vonzalommal, melyet a báró irántam tanusít, meglopnám -kedves leányait… És most, lehetek-e oly undelikát, hogy megrövidítsem -őket?!… Tudom, hogy a bárónál ez nem szerepel… de nélkülem ez is az övék -maradt volna. - -Berzsenyi. – Látod, talán ezért a finom gondolkozásért tekintelek úgy, -mintha a leányom volnál. Légy te csak egészen nyugodt. Biztosítalak, ha -ezt az ügyet a családomban tárgyalhatnám és pénzügyekben tanácsot -fogadnék el valakitől, a leányaim igen szivélyesen megszavaznák neked -ezt a hozományt. - -Melanie. – Ó, a bárókisasszonyok oly előkelő szelleműek és oly gyöngéd -gyermekek!… - -Berzsenyi. – Többet mondok Ne légy igazságtalan az én szegény jó nőmmel -szemben. Ő beteg, már régóta, és mint jólelkű, betegnőnek belátása van. -Természetesen, gyöngédségből, erről nem szoktunk beszélni, de bizonyos -vagyok benne, hogy ő hallgatag, mindenben egyetért velem, és mert a -távolból rokonszenves figyelemmel nézett téged, kellemetlenül érintette -volna őt, sőt esetleg javadra szólt volna, ha, mondjuk, el akartam volna -válni tőled, egy más nem érdemesért. - -Melanie. – Ó, ha egyszer megcsókolhatnám a bárónénak a kezét!… - -Berzsenyi. – Remélem, most már nem fogsz sírni és el fogod mondani -egyszer azt is, hogy miért akarsz férjhez menni? Te olyan komoly vagy, -társaságba nem vágyódol, mindened megvan, mondhatnám hideg természettel… -azt is mondod, hogy nem szerelemből méssz férjhez… szóval hogy értse meg -ezt az ember? - -Melanie. – Igazán nem tudnám megmondani. Azt hiszem, csak azért megyek -férjhez, hogy öregségemre ne maradjak egyedül. Oly csunya egy -elhagyatott öreg nő, a ki a multjából él! Ettől mindig borzadtam. És -most még kinálkozik tisztességes parti; ki tudja, ha sokáig halogatnám a -dolgot, később nem ugranám-e bele valami bolondságba? Nem mennék-e -valami korhely fiatalhoz, a ki csak a hozományomért venne el? - -Berzsenyi. – A jövendőbelid szolid ember? Megnyugtathatsz e felől? - -Melanie. – Ó, nagyon komoly gondolkozású, szorgalmas, szolid ember! Most -magánhivatalnok, de a hozományommal egy kis vállalkozásba akar fogni. -Elmondta, mik a tervei, s erről is látszik, hogy alapos, munkás ember, a -ki a házasságot komolyan fogja fel. Persze, a báró nagylelkűsége nélkül -nem vehetett volna el, de nem jobb, hogy ezt nyiltan megmondja? Mi nem -bolondítjuk egymást. - -Berzsenyi. – Ez szép tőle. És egyébként is megfelelő ember? - -Melanie. – Igen. Már nem gyerek; harmincznyolcz éves, egészséges, jó -külsejű. - -Berzsenyi. – És úgy… rokonszenvezel vele? - -Melanie. – Hát igen. Csak egy rossz tulajdonsága van. Nagyon féltékeny -természetű. Maga is mondja. - -Berzsenyi. – Talán én rám féltékeny? - -Melanie. – Ó, a báró, ez egészen más!… Én nem akartam őt félrevezetni, s -ő teljesen tisztában van velem… Sőt, ha már erről beszélünk, nem is -tudom, hogyan mondjam el… Szóval, ha megtaláltuk volna a formáját, ő is -szerette volna megköszönni a báró nagylelküségét… - -Berzsenyi. – Majd később, ha megismerkedünk. Igaz, hát te hogyan -ismerkedtél meg vele? Te nem jársz sehová, látogatásokat nem fogadsz, -egész nap olvasol… nem tudom kitalálni, hogyan történhetett a -megismerkedés. - -Melanie. – Távoli rokonom. Egy nagynéném üzenetével keresett fel. - -Berzsenyi. – Rokonod is? Annál jobb, annál jobb. És aztán, hogyan -gondolod, ha majd férjhezmeneteled után találkozni óhajtok veled?… - -Melanie. – Ó, a hogyan, a hol és a mikor a báró parancsolja! Nem merem -remélni, de talán… ha a báró megengedné, hogy bemutassam a férjemet… - -Berzsenyi. – No majd meglátjuk. Hanem te, mondd, nem találod furcsának, -hogy téged hamarább adlak férjhez, mint az én igazi leányaimat? Két-két -millió hozományuk van, még több vár rájok, csinosak, ügyesek, tudnak -geografiát, mitologiát, mindent… és te mégis hamarább méssz férjhez, a -ki nem jársz társaságba és így meg amúgy. - -Melanie. – A királykisasszonyok mennek férjhez a legnehezebben. Nekik -kell a legjobban válogatniok. - -Berzsenyi. – Azt hiszem, a milyen okos leány vagy, néhány jó tanácsot -adhatnál nekik… - -Melanie. – Ó, milyen jó hozzám a báró!… - -Berzsenyi. – Nem mondom, hogy magasra tartják az orrukat… mert miért ne -tartanák az orrukat magasra?… de mégis, az egyik már elmult huszonegy és -vihetem a legmagasabb helyekre, a jobb partikra fütyöl, itthon pedig egy -mosdatlan költővel sétál előre, hátra. A másik meg néha rágondolja -magát, de három hónapi jegyesség után megunja és kineveti a -legsnájdigabb vőlegényeket. Ezzel már nem is merek próbálkozni. Pedig -olyan jó és házilag okos leányok! - -Melanie. – És kedvesek! És bájosak! - -Berzsenyi. – Te, a ki tapasztalt és jó irányú nő vagy, határozottan útba -igazíthatnád őket a tekintetben, mert szegény jó mamájok, azt kell -gondolnom, nem is akarja őket komolyan férjhez adni, hogy mint beteg -vidám társaságban maradjon. De mit mondasz te a világhoz? Hogy ha én -elviszem őket a bálba, a legnagyobb dekoltázsban, aztán előjön egy -dragonyos, megöleli őket és azt mond nekik, a mit akar, ez jól van; de -ha én azt akarnám, hogy egy finomlelkű, világlátott és nekem bizalmas -nő, a kikre ők igen kíváncsiak, ismerkedjék meg velök, mint titokban ők -is szeretnék, az emberek azt mondanák, hogy engem a bolondok házába kell -vinni. - -Melanie. – Ez érthető; pedig én nem tanítanám őket semmi rosszra. - -Berzsenyi. – No és ha te nevelőnő volnál a házunkban? Akkor mindenki meg -volna elégedve. Mondhatom neked, minél öregebb vagyok, sok dolgot annál -inkább nem értek. Meglehet, ez a korral jár, és úgy kell lennie, hogy a -mikor az ember nem igen tud erkölcstelenséget elkövetni: akkor végképpen -megszűnik erkölcsös lenni. (A szobalány jelenti, hogy tálaltak.) - -Melanie. – Nem vacsorálhatna velem? Semmi esetre? - -Berzsenyi. – De veled vacsorálok. Megtartjuk az eljegyzési lakomát. -Persze csak így, kettesben. A férjed majd úgyis eleget lesz veled. - - - - -XLII. BERZSENYIÉK HAZA JÖNNEK. - -– A nagy ebédlőben, esti fél tiz órakor. Minden csillár ég, de az ünnepi -hangulatot némi naftalin-illat mérsékli. A báróék már megvacsoráltak; -egyelőre ki is beszélték magukat. A báró, a báróné és Blanka hallgatnak; -azon törik a fejöket, hogy mi módon alkothatnának uj otthont ebből az -»unheimlich« palotából, mely most oly kietlennek tűnik fel. Elza le s -fel jár a teremben és koronkint megszólal. De mintha egy láthatatlan -lényhez beszélne. – - -Elza. – Adieu, adieu, adieu! - -A báróné. – Hát te mit lamentálsz ott magadban? - -Elza (se lát, se hall). – Adieu, adieu, adieu! - -Blanka. – A külföldtől búcsúzik, az édes! - -A báróné. – Ez, ez deczemberben is ott fürdene Ostendeban! A mint -javában készülődöm, és azt se tudom, hol van a fejem, egyszerre csak -elkezdi nekem tördelni a kezét, és jajgat, mint a Sulamith: »Mért -megyünk el Ostendeból?! Mért megyünk el Ostendeból?!…« De hát mit -csináljunk Ostendeban, mikor már olyan hűvös van, hogy csak a -bravúr-emberek fürdenek, és azok is, titokban, görcsöt kapnak?!… - -Elza (a láthatatlan lényhez). – Ó, a digue!… Ó, az estacade!… - -Blanka. – Láttátok volna ma hajnalban a vagon folyosóján! Mikor Bruckba -értünk, én is fölébredtem. Kimegyek, hát ott áll az ablaknál, -mosdatlanul, fésületlenül és szaval: »Szervusz, művelt nyugat! Pá, csau, -puszi!…« - -Elza (még folyvást a láthatatlan lényhez szól, de úgy, hogy a nénje is -értsen belőle). – Tán nem volt okom keseregni, mi?!… Persze, ennek a -Rozgonyi Cziczellének iszonyúan dobogott a szíve az örömtől, mert a -vonat minduntalan megállt a nyilt pályán, s ebből észrevette, hogy már -honi földön járunk!… - -Blanka. – No, ha az egri nők is így beszéltek volna, most szépen néznénk -ki! - -Elza (elábrándozva). – Micsoda rend volt odakünn! Abból, a mit az ember -maga körül látott, blindre meg lehetett igazítani az órát. - -Blanka. – Az ember vesz magának egy jól járó órát, és nem felejti el -mindjárt, hogy magyar volna, vagy mi. - -Elza (most már Blankához). – Hogy jön a magyarság ahhoz, hogy én nem -szeretek Budapesten lenni?! Ki szeret Budapesten lenni?… és ettől még -nem kell elárulni a hazát. Különben én tisztelem a gusztusodat, és ha te -szeretsz itt ülni, fogadd áldásomat!… Én, kivált olyankor, mikor egy -szebb világból jövök, visszataszítónak találom ezt a várost. A hogy a -vonat elhagyja Kelenföldet és az ember közelebb jön Budapesthez, az -orrodat egy gőz csapja meg, a mivel itt nem mondom, hogy élned, halnod, -de minduntalan találkoznod kell. Mikor másutt az emberek őszi kabátba -bujva sétálgatnak a holdvilágnál, itt a falak fojtó meleget sugároznak -ki. Egy város fák, park, levegő nélkül! És nincs óra, a mikor az utczán -végig mehetnél a nélkül, hogy egy pokolgép az arczodba ne szórja a -szemetet és a port. Ez neked a »hazádnak rendületlenül«? - -Blanka. – Én nem élek az utczán. - -Elza. – Hát hol élsz? Élsz csakugyan? Másutt jársz-kelsz a szabadban, és -társaságban élsz. Itt se levegő, se társaság. A budapesti élet: kávéház, -szinház és zsúr. A kávéházba, szerencsére, nem járhatsz, mert a mi -köreinkben ez már mégse szokás… legalább egyelőre, mert Budapesten -nemsokára a bibornokok és a csillagkeresztes hölgyek is el fognak járni -a kávéházba. A szinház? A budapesti szinházak csak a papának jók, mert ő -mindenütt tud aludni. Én nem tudok aludni, ha nekem rosszul komédiáznak. -És azért jöjjek a szinházba, hogy egész bizonyosan ne bujhassak el a -nekem kellemetlen alakok elől?! Aztán a zsúrok, a hol csak ostobaságokat -beszélnek!… Mért zsúr, mért nem zsibvásár?… Szerencsére a zsúrok -kimennek a divatból, mert nálunk is majmolni fogják a párisi petit -goûter-kat… egy ürügygyel több: kocsmába és kávéházba járni. Marad nekem -életnek: a Marcel Prévost regényei. - -Blanka. – Ejnye, be el vagy szontyolodva! - -A báróné. – Nekem úgy jössz elő, mintha nem a helyet, hanem az embereket -találtad volna külföldön inkább kedvedre!… - -Elza. – Parbleu! - -A báróné. – És én nem vettem észre semmit! - -Blanka. – Ah, ez érdekes! Szőke vagy barna az illető? - -Elza (a bárónéhoz). – Nem volt mit észrevenni: az illetőtől én olyan -sokat követelek, hogy soká kell készülnie, a míg tip-top kondiczióban -lehet kihozni a pályára… Nincs »illető«; legalább még nem jelentkezett. -No, Budapesten nem is fog!… - -A báróné. – Mon Dieu, az emberek mindenütt egyformák! - -Elza. – Dehogy egyformák! A hányszor a külföldön kilépek az utczára, -mindig elbámészkodom: »Nini, az emberek tudnak járni az utczán, és – -csodálatos! – köszönnek egymásnak!« Mert itthon nem tudnak az utczán -járni, csak tülekedni tudnak… a mi pedig a köszönést illeti, ugyan ki -köszön itt?!… A budapesti ember gesztussal és mimikával értésedre adja, -hogy: »tőlem, neked, ennyi leereszkedés vagy nyájasság jár, sem több, -sem kevesebb, inkább kevesebb, mint több«, ezt értésedre adja, de nem -köszön. Egyformák! Ördögöt egyformák! Hol látsz alakokat, a kik úgy -mennek a sokaság között, mint a vak villamos kocsi, elfoglalva kemény -könyökével a kényelmének dukáló helyet, félrelökve útjából öreg embert, -gyermeket, vénasszonyt, leánykát, a ki nem csinos, nyomorékot, mert ő -erősebb, mint ezek?!… Az utolsó budapesti emlékem: egy gavallér, a ki a -vele szembejövő aggastyán gipszbe kötött, beteg karjára egy jót döfött a -könyökével, hogy megmutassa hölgyének: milyen úr ő, s milyen vitéz -legény!… Ma sem bocsátom meg magamnak, hogy rá nem kiáltottam: »Fuj! Nem -szégyelli magát?!«… - -Blanka. – Egyszer még megjárod! - -Elza. – Itt azon se csodálkoznám. Itt és Ohióban minden megtörténhetik. -Arra, nyugaton – szervusz, édes nyugat, pá, isten veled! – egy férfi úgy -néz rám, mint egy másik emberre, mondjuk így: mint egy csinos ismeretlen -hölgyre. Itt nincs az az ágrólszakadt aszfaltfi, a ki jogot ne formálna -magának, hogy a tekintetével kifejezhesse: »Tetszel nekem! Csinos vagy!« -És én nem kiálthatok rá: »De nekem nem tetszel, rongyos pimasz! Hogy -mered rám emelni a vizes tekintetedet?!…« És mért van ez? Mert sehol -sincs annyi férfira éhes asszony… - -Blanka. – Szeretem ezt a stílust. Marcel Prévost úr büszke lehet rád! - -A báróné. – De, Elza! Az atyád előtt!… - -A báró (a kit kisebbik leányának a sottise-a zavarba ejtett). – Hát -Budapest így, Budapest amúgy… mondasz valamit. De viszont… látjátok, én -Amerikát nem ismerem, pedig szeretném ismerni, és ha ügyeim engedni -fogják… de ez már úgy se ér semmit. Annyi bizonyos… nem fogjátok -elhinni… de ha ujra kellene kezdeni az életet, Amerikában óhajtanám -kezdeni. Mégis csak más lehet ott von Pike auf egy vagyont szerezni!… A -Munkácsytól vagy Rafaeltől láttam egyszer egy képet egy öreg -admirálisról, a ki a mankójával nézi a tengert, mert letört és már nem -futhat többé. Így nézek én Amerika felé; ez meg van tagadva tőlem, -Amerikában mint hajóifjú kezdeni a milliárdokig. De Amerikát félretéve, -Budapestnek is megvannak a maga komoly érdemei, és ez előnyök felett nem -lehet pálczát törni. És aztán, gyermekem, én nem mondom, hogy ne -gondolkozzál helyesen, de, látod, a nyilatkozatban egy magyar főnemes -leánya kell, hogy még családi körben is tapintatos legyen a főváros -irányában, és az eshetőleges gyöngéd érzelmeket ne sértse. - -A báróné. – Ne vedd fel, Jacques, olyan komolyan ezeket a szeleburdi -nézeteket. Ma így beszél, s holnap egész nap a Szózatot fogja énekelni, -vagy más egyebet a hazáról. - -Elza. – Ohó, persze hogy jó magyar leány vagyok!… A szívem, az már -Magyarországé, pour une éternité!… Imádom a magyar parasztot, és a -puszta az én hazám, ez már el van végezve egy életre. De Magyarország és -Budapest, az kettő, és Budapest még távolról se Magyarország! Nem, hála -Istennek! - -Blanka. – Tudja is ő, hogy mit akar! - -Elza. – Hogy neked örömet okozzak, megmondhatom, hogy mit akarok. Egy -olyan férjet akarok, a ki harminczötéves létére lovassági tábornok -legyen a német hadseregben, és olyan jellem, a ki szemtől-szembe -megmondja Vilmosnak az én nézeteimet. Ezenkívül finom és elmés legyen, -mint a legkülönb franczia, józan és komoly, mint egy angol -orvosprofesszor, zseniális, mint egy spanyol festő, derült, mint egy -olasz csirkefogó, rettenthetetlen, büszke, gyöngéd, hű, daliás, szép, -nagylelkű, szerető szívü, elsőrangú vívó és lövő, röptében lőjje le a -galambot, de soha se lőjjön galambra… Aztán még azt akarom, hogy soha se -kelljen férjhez mennem, de azért mégis boldog legyek, mert minden férfi -utálatos, csak egy van, a ki imádnivaló, az én drága jó apám, a ki a -legnemesebb ember a világon! - -A báró (nevetést tettetve, büszkén és boldogan). – Mit szóltok hozzá?! - - - - -XLIII. BERZSENYIÉK FÖLÉBREDNEK. - -– Berzsenyiék a katholikus nagygyűlésről jönnek, a redouteból, és -leülnek ebédelni. – - -A báróné. – Na, ez aztán beszéd volt! - -Blanka. – Én nem tudok ebédelni. Nekem még most is remeg minden -idegszálam. (Félretolja a teknősbékalevest.) - -Elza. – De hát honnan kerül elő ez az ember?! Szedlacsek! És még hozzá -Venczel! - -A báróné. – Az pedig úgy van. Nekem már az ujságban is előjött ez a név. - -Elza. – Csakhogy nem olvastad el, a mi róla állott, mert ha ujságot -veszel a kezedbe, úgyis mindjárt elalszol. - -A báróné. – Azért mégis többet tudok a vallásból, mint a mai leányok. Ki -mondta, hogy el kell menni a nagygyűlésre? Talán te? Szeretném látni, -hogy neked jusson eszedbe ilyesmi! - -Elza. – De hát várta ezt valaki?! Én, mikor hallom, hogy valami -Szedlacsek Venczel fog beszélni, azt hittem, hogy nevetni fogunk. -Szedlacsek Venczel! Hallott valaki ilyen nevet? Mért nem mindjárt a kis -Kohn?! Persze, alig hogy megszólalt, mindjárt paff voltam. - -Blanka. – Légy megnyugodva, holnap már az egész ország ismerni fogja ezt -a nevet. - -Elza. – Az igaz, és ha én a nagy primadonnának volnék, ma nem tudnék -aludni a féltékenységtől. - -A báró. – Gyermekem, itt nincs helye a kislányos tréfálkozásnak, mert -ehhez te nem értesz. A legkomolyabb férfiak, mint számos főrendek és más -kartársaim elismerték, hogy ezen tudós pap igen higgadt és tájékozott -eszméket adott elő, és nagyon élvezetes szóbőséggel. - -Elza. – De, papa, hisz senki sincs annyira elragadtatva, mint én! Ha -Blanka fel van zaklatva és nem tud enni, ez semmi; mert engem ez a pap -egyszerűen levett a lábamról. - -A báróné. – Micsoda kifejezések! - -Elza. – A primadonnával csak azt akartam mondani, hogy ez az uj ember -holnap canterben fog verni mindent, a mi ma lábon van, és hogy az ilyen -papot egy Kapisztrán Jánosnak kellene nevezni, legalább is! - -Blanka. – Keresem az emlékezetemben, volt-e már az egyháznak ilyen tüzes -harczosa, a kiben a meggyőződés, a vér heve, és a lélek indulatja -hasonló erővel tudott megszólalni? Ilyen hatalmas szellem és ilyen -elragadó szónok? Talán az Abraham a Santa Clara jönne számba, de az egy -durva barát volt, míg itt egy tetőtől talpig modern ember, egy nagy -tudós, egy merész bölcselő… - -Elza. – Azt mondhatná az ember, hogy egy szeczessziós pap… - -Blanka. – Ne beszélj közbe bolondokat. Már nem tudom, hogy mit akartam -mondani. Igen, hogy a prófétákhoz kell visszamenni ekkora lángolásért, a -bölcsészekhez ilyen mélyrelátásért és a nagy költőkhöz ennyi -zsenialitásért! - -A báróné. – Azelőtt mindig hol ezzel, hol azzal jöttek nekem elő, hogy -milyen jelesül beszéljen… Na hát, egyszer elmentem direkt a -képviselőházba, a hol igen nagy czúgban ültem és egyik szónok sem -elégített ki egy cseppet se. Különben én rám politikus szónok még soha -sem tett semmi benyomást. - -Blanka. – Ki beszél ma a politizáló szónokokról? Ezek a Szedlacsekhez -képest valóságos öreg asszonyok. - -A báróné. – De ma, na hát ez már egészen más! Pedig eleinte igen rosszúl -éreztem magamat a nagygyűlésen. Azt hittem, hogy migrainet kapok, mert -egy milimáriné ült mellettem, és sehogy se találtam a helyemet. -Blankának mutattam is a könyökömmel ezt a kalapot, mert boszantott a -rendezés ügyetlensége, és nem tudtam, haragudjak-e vagy nevessek? Mi ez? -– mondom – a ferenczvárosi búcsú legyen ez? Hogy jövök én a -ferenczvárosi búcsúhoz? De mikor a Szedlacsek beszélni kezdett, akkor -elfelejtettem mindent. Az ember azt hitte, hogy templomban van, és csak -a lelke van jelen. - -Blanka. – Hát rosszúl rendezték a dolgot, az bizonyos. Az ember egy -kicsit furcsán érezte magát a sok mindenféle asszony közt, a kik hívők -ugyan, de igen különösen öltözködnek. Volt ott egy pár alak, a ki -ugyancsak rosszúl festett, ott mellettünk. Ha a mennyországban is együtt -lesznek velünk: én nem bánom, az ott más lesz; de itt, egyelőre -szétválaszthattak volna bennünket. - -Elza. – Aztán köröskörül az a sok pap! Minden nőre tíz pap esett. Nem -csoda, ha ebben a helyzetben az ember zavarba jön. - -Blanka. – Ne kotyogj mindig, a mikor komoly dolgokról beszélünk. - -A báróné. – Míg a Szedlacsek beszélt, azt is elfelejtettem, hogy a -második sorban ülök. Kár, hogy az ilyen beszédet csak egyszer hallhatja -az ember. A legostobább szinházi előadásokat többször megismétlik, és az -ilyen gyönyörű beszédekből meg kell elégedni egy előadással. - -Blanka. – Szerencsére följegyeztem a legszebb mondatokat. Magammal -vittem az albumomat, hogy majd lerajzolok egy pár alakot, ha nagyon -unatkoznám. De mit tesz Isten?! Jöttek a szellemi rakéták és én örültem, -hogy leírhatom a Schlagwortokat. - -A báróné. – Nem fogjátok elhinni, de engem mint szívbeteg nőt úgy -föllelkesített ez a beszéd, hogy elment az étvágyam. - -Blanka. – Én totál össze vagyok törve, mint a Parsifal után Bayreuthban. -De mit, egy Wagner-opera! Mikor azt mondta, hogy: »Gyávák vagytok! -Szolgák uralkodnak rajtatok!« – könny gyült a szemembe, a kezem -görcsösen összeszorult, és a szívdobogásomtól nem tudtam tapsolni. - -Elza. – A leghatalmasabb mégis az volt, hogy: »Az alvó pimaszt nyakon -kell ütni, hogy felébredjen.« Egyszerre eszembe jutott, milyen sokszor -mulasztottam el az esti imádságot, a bőjtöt, meg a gyónást, eszembe -jutott, mennyit nevettem, mikor a legkomolyabb dolgokról volt szó, és -úgy éreztem, mintha ez a kemény pap nekem is oda ütött volna a nyakam -közé, úgy hogy kéjes borzongás fogott el, elpirultam, és -gyönyörűségemben vörösre tapsoltam a tenyeremet. - -Blanka. – Hallgass már el egyszer. Kérdezett valaki? - -A báró. – Annyiban igaza van, hogy a pap tényleg komoly és tanulságos -eszméket mondott, a melyeket Ő Szentsége is dicsérettel tüntetett volna -ki. - -A báróné (Blankához). – Ha úgy se eszel, olvasd fel, a miket -följegyeztél. - -Blanka (előveszi könyvét, lapozgat és olvas). – »Mi vagyunk az ecclesia -militans, de kibontott zászlóink mögött a világi katholikusok gyáváinak -milliói meddig fognak még sompolyogni?!« Ez beszéd, mi? »A humanizmust a -katholiczizmus nevelte nagyra s most ez a nagy kamasz az anyja ellen -merészel fordulni.« - -A báróné. – Ez meg tudja mondani! - -Blanka (tovább olvas). – »Nem adunk meleg tejet és ingyen kenyeret? -Adunk egész embert, a ki hitével, ép lelkével és dolgos kezével -megkeresi a maga kenyerét.« - -A báró. – Nagyon helyes eszme. - -Blanka. – Ez a gyönyörű, a mi jön: »Schopenhauer azt mondja: a világ -rothadt, rothadjon el egészen, alászszolgája! Nietsche pedig vaspatkós -csizmáival rugdossa a szegényt.« Hát ehhez mit szóltok: »Tizezer -misszionárius hordozza Európán kívül a czivilizáczió fáklyáját; s -tizezer misszionáriust hajt Európa a szabadkőműves kormányok igája -alá«?! - -A báró. – Ez sikerült. - -Blanka. – Most jön a legszebb: »A redoute felett hollók kóvályognak, -temetést várva. Itt nincs temetés, itt Pünkösd van, a hol tűz esik az -égből, hogy apostollá legyen minden ember, a ki tudjon beszélni, -küzdeni, tűrni, élni!« - -A báró. – Egyet nem írtál fel, a mikor azt mondta, hogy a katholikusokat -a közélet minden terén visszaszorítják. Látjátok, ez rendkívül igaz -mondás volt, melyet magam is tapasztaltam. - -Elza. – Nekem akkor tetszett a legjobban, a mikor kitört. Hogy is mondta -csak?! »A nyaka közé kell ütni a kereszténységnek, hogy fölébredjen és -éljen.« Az istenit, be szép! - -A báróné. – Kár, hogy nem fejezhettük ki valamiképpen, például jótékony -czélú adománynyal, a mit az ujságok is hoztak volna, hogy ez a beszéd a -mi érzelmeinket fejezte ki. Gondoltam rá, hogy be kellene lépni a Regisi -Szent Ferencz-egyesületbe. De mit kezdjünk mi a vadházasságban élőkkel, -a kiket a grófok a törvényes házasságra akarnak segíteni? - -Blanka. – Szeretnék ezekhez az idézetekhez egy szép mondást fűzni a -magaméból. Mit mondotok hozzá, ha ezt irom a Stammbuchba: »Gladstone -hangja, írta Macaulay, a parlament zenéje; Szedlacsek beszéde a vallás -Marseillaise-e.« - -A báró. – Írd oda. Egy leánytól ez nagyon jó. - -A báróné. – Én csak azt sajnálom, hogy csupa katholikusok voltunk a -gyűlésen. Ott kellett volna lenniök azoknak, a kik a valláson -mosolyognak. - -Blanka. – Ne félj, majd el fogják olvasni az ujságból, és prüszkölni -fognak. - -A báróné. – Az igaz, hogy megadta nekik. De csakugyan már nem lehet -tűrni, hogy élni se akarták hagyni azokat, a kiknek vallása van. - -Blanka. – Különben ez a beszéd inkább nekünk szólt, a kik eddig mindent -közönbösen vettünk. - -A báróné. – No majd fel fogunk ébredni. - -Blanka. – Nevetséges is, hogy mi, a sok millió, tűrtük, hogy -bagatellizáljanak bennünket. Majd másképpen lesz ez is. - -A báróné. – Valamelyik katholikus egyesületbe be kell lépnünk, juszt is. -Meg kell mutatni a világnak, hogy ha eddig gyávák voltunk is: mi nem -szégyelljük a vallásunkat. - -A báró. – Nekem csak egy nem tetszett ebben a beszédben. Mikor azt -mondta, hogy: »Éljen a szabad verseny a szellemi világban! Legyen szabad -verseny a a katholikusok és mások között.« Így egy alkusz beszéljen vagy -egy községi választó: »Éljen a kisiparos!« Az egésznek olyan üzleti -szinezete volt és nekem gyanúsnak jött elő. Vegyétek hozzá, vagy talán -nem gondoljátok, hogy ez a tudományos férfiú mindig slágereket mondott, -mint egy zsurnaliszta?! Én ezt különösnek találom. Bizonyosan tudjátok, -hogy mindig Szedlacseknek hívták ezt a papot? Nekem ez magyarosított -névnek látszik. - -Blanka (megbotránkozva). – De, papa, mit képzelsz? - -Elza. – Ó, papa, ne beszélj így Venczelről! - -A báró. – Micsoda Venczel? - -Elza. – Én már csak Venczelnek fogom őt nevezni! Végre egy férfi, az -első a Vasgyáros óta, a kihez érdemes volna feleségül menni, mert ez -ugyan a nyaka közé tudna ütni az asszonynak, és ez a férfi – pap! -Micsoda pechem van nekem! - - - - -XLIV. BERZSENYIÉK AZ OPERÁBAN. - -– Tiz perczczel hét óra után. Berzsenyiék az Operaház főbejárója előtt -kiszállnak a most felavatott uj landauerből. Áthaladnak az előcsarnokon, -a hol még nagy a szabadjegyesek sürgése-forgása. A míg eljutnak a -földszinti páholyba, Berzsenyit néhány siető alak kerüli ki, hogy előre -rohanhassanak, a ruhatár felé. – - -Berzsenyi. – Csak azt az egyet szeretném tudni, hogy az emberek mért -sietnek úgy az Operába? Nem úgy rohan ez az ember itt, mintha odabent -pénzt osztogatnának?!… - -A báróné. – Nagyszerű vagy te, Jacques! Hát sietnek az emberek, mert nem -akarnak elkésni. Az elejéért is pénzt adtak, vagy nem? - -Berzsenyi. – Éppen ez az. Már az én kocsimból láttam, hogy mindenfelől -hogyan szaladnak. Ez olyan falánkságnak látszik nekem, mintha egy -szegény hit tanuló az idegen családnál ebédel, és már előre nyujtja a -kezét, hogy belenyuljon a tálba, mikor a cseléd az ajtóban hozza a -babfőzeléket, pedig még elég marad a babból, midőn a hittanuló már -megpukkadt. - -Blanka. – Hja, papa, mások jobban szeretik a zenét, mint te, és sok -ember van, a kinél ez élet-szükséglet. - -Berzsenyi. – Én is szeretem a zenét, és mint fiatal férj a filharmóniai -konczerteken is többször jelen voltam, kérdezzétek csak meg anyátokat. -De kevés jó zene többet ér, mint a sok állandó hangzavar, mely -megrongálja az idegeket és elalszik tőle az ember. - -A báróné. – Ez nem szép tőled, Jacques, hogy egyszer jössz el kedvünkért -az operába, és már előre felpanaszolod, hogy áldozatot hozol -családodnak. - -Berzsenyi. – De, kedves Elizem, hogy tudsz te ilyet képzelni? Én igen -szivesen pártolom a zenét, és a ballet után is itt maradnék, ha -véletlenül nincsen ez az ülésem a tőzsdetanácsban. - -A báróné. – Én nem értem, mért tartják a legkülönbözőbb üléseket éppen -akkor, mikor az ember az operába megy? - -Elza. – Ha még a Házban is behozzák az esti üléseket, téged abszolúte -nem fogunk látni, és azt fogjuk hinni, hogy te vagy az az idegen úr, a -ki vasárnap nálunk ebédel. - -Berzsenyi (nevet). – Mint látom, összeesküdtetek, hogy egy tökéletes -zenebohócz legyen belőlem. (Belépnek a páholyba.) - -Blanka (mialatt leteszi a belépőjét). – No már én akár vissza is -mehetnék, mert már készen vagyok a kritikámmal. - -Elza. – Ez a darab neked nem kávéház, mi? - -Blanka. – Hát nem hallod? A legszegényesebb Wagner-imitáczió. Hogy jön -ez a cseh Wagnerhez? - -Elza. – Én inkább azt mondanám, hogy csinos operette-muzsika. (Leülnek.) - -Blanka. – De hisz csupa üres deklamáczió! Így deklamál a teve, a mikor -köhögni akar. - -A báróné. – Jacques, húzd közelebb a székedet, hadd büszkélkedjünk veled -egy kicsit. - -Elza (hátra fordul). – Igen, papa, engedd meg nekünk ezt a kis flanczot. -Hisz ráérsz még ott hátul aludni! - -A báró (összeránczolja a szemöldökét). – De hisz ebben énekelnek! Ez nem -lehet balett! - -Blanka. – A balett majd azután jön. - -Elza. – Nemsokára, mert az opera rövid. - -A báró. – Hát azt ti hogyan tudjátok, ha ez a darab, mint mondtátok, -egészen uj legyen? (Leül a leányai mögé.) - -Blanka. – Mi már az egész operát olvastuk az ujságból. - -A báró. – Az czélszerűbb és kényelmesebb is. Micsoda darab ez? - -Blanka. – A »Lengyel zsidó«. Ha most oda figyelsz, megérted az egészet. -(A szinpadon Schmitt erdész elénekli Anettnek és Krisztiánnak, hogy mi -történt tizenöt évvel ezelőtt a lengyel zsidóval.) - -Elza. – A szán-motivum herczig. - -Blanka. – Tisztára operette, ha mondom. - -A báró. – Ez a nagyszakállú megfelel nekem, de magyarázzátok meg, hogy a -csendőr és a nő mért nem sajnálják a lengyel zsidót? - -Elza. – Hát tudod, papa, azok most a szerelmükkel vannak elfoglalva. - -A báró. – Talán azért, mert az csak egy szegény lengyel zsidó legyen? Na -hát én konzervativ ember vagyok, és mindig ellene fogok nyilatkozni a -bevándorlásnak, de ha nekem elbeszélik, hogy egy szegény kereskedőt csak -úgy mir nix, dir nix meggyilkoltak, én akármilyen szerelmes legyek, -sajnálni fogom a szegény embert. - -Blanka. – Operában, papa, ez nem úgy van, mint egy szindarabnál. - -A báróné (a ki elkészült a nézőtéren tartott szemléjével). – Láttátok a -normafai Normannét? - -Blanka. – Azt ugyan bajos volna meg nem látni. - -A báróné. – Már nem állhatta meg, hogy egy kis keresztet ne tegyen a -nyakába. - -Blanka. – Ehhez ábrázat kell. (A normafai Normanné kellő reverencziával -köszön át; általános szíves viszonzás.) - -Elza. – Nézd, papa, ez itt a Takáts, a ki megölte a lengyel zsidót. - -A báró. – Ismerem tenorista korából. Azóta nagyon megerősödött a hangja. - -Elza. – Tévedsz, papuskám, a Takáts soha se volt tenorista. - -A báró. – Az nem baj; ez a hiány nem látszik meg rajta. A ki már -fiatalon ilyen erős hanggal bir, attól idős korában, mikor a hangja még -mélyebb lesz, nagyon sokat lehet várni. - -Blanka. – Ó, papa, a Takáts már most is remek énekes! - -A báró. – Mindenesetre szép jövővel biztat. De ez a darab kezd nagyon -nem tetszeni nekem. - -Elza. – Mért, papuskám? - -A báró. – Mert ez mégis ocsmányság. Harminczezer frank hozományt ad a -leányának, és azt énekli, hogy megháromszorozta azt, a mit elrabolt. -Tehát tizezer frankért, vagyis a mi pénzünk szerint összesen 4795 -forintért ölte meg a szegény kereskedőt. Mit gyönyörködjem én egy ilyen -gazemberben?! - -A báróné (a leányokhoz). – Ugyan nézzetek már a szegény Soroksáry -Miskára. Mindenáron köszönni akar. - -Blanka. – Én már rá se tudok nézni erre az emberre. - -A báróné. – Mért? - -Blanka. – Mert azzal gyanúsítom, hogy miután nem kellett se nekem, se -Elzának, se Zelmának, most, elkeseredésében el fogja venni a Zelma -mamáját. Csak a regényekben vannak ilyen éhes grófok. - -A báróné. – Egy gróf éhesen is gróf marad. - -A báró. – Gyermekeim, én azt hiszem, hogy hátra ülök és egy kicsit -gondolkodni fogok erről a szindarabról. - -Elza. – Várj, papuskám, most táncz lesz. Látod, már készülődnek a -lakodalomra! Itt egészen csinos a muzsika, nem igaz? - -A báró. – Legalább sok személy jön a szinpadra. - -Blanka. – Kár, hogy az ember már könyv nélkül tudja az egészet a Nemzeti -Szinházból. - -Elza (a báróhoz). – Megmondjam neked, melyik szép leányt hogy hívják? -Várj, majd megmutatom a legszebbeket. - -A báró. – Te annyit beszélsz itt nekem, mintha én vidéki volnék, a kinek -a szent jobbkézt kell elmagyarázni. Azt gondolod talán, hogy én még soha -se láttam tánczosnőket, és fiatalabb nőket a kórusból? Vagy talán nem -jártam azelőtt eleget valamennyi szinházba? - -Elza. – Pszt, papuskám… A mamának úgy se tetszenek az esti ülések… Aztán -meg, mit gondolsz, mindjárt zavarba jövök!… Nézd inkább azt a szőke -leányt, ott balra!… Herczig pofácskája van, nem igaz? - -A báró (egy kicsit megzavarodva). – És a zene is jobb egy idő óta, bár -még mindig sok. (A szinpadon a lakodalmas nép asztalhoz ül.) De mért -ültették a papot a czúgba? - -Elza. – Tessék? - -A báró. – Nem látod? A papot az asztal szélére ültették, a hol nyitva -van az ajtó. És vele szemben is nyitva van az ajtó. Egy rangelső embert! -Ez a darab nem jó. - -Elza. – Ezért a papért nem kár, ha meghűl, mert nagyon mulatós pap -lehet. Nézd, mindig nevet. - -A báró. – Mindegy, én nem akarok ott jelen lenni, a hol az egyházi -férfiak ily kevés tiszteletben részesülnek, és a czúgba ültetik őket. - -Blanka. – Papa, most csak nem méssz el?! Már kezdődik a táncz! - -A báró (állva). – Ezt megvárom, mert igen szépen járják. Látszik, hogy -kiképzett ballerinák, a kik egy falusi kocsmában nem jönnek zavarba. - -A báróné. – Nézzétek, a Takáts is tánczolni akar! Lásd, Jacques, ez -neked soha se jutna eszedbe. - -A báró. – Ne gondold azt. Egy öreg ember mindig szivesebben tánczol, -mint jajgat a köszvénytől. - -Elza. – Megint a szán-motivum! Jön a lengyel zsidó! - -A báró. – Még egy lengyel zsidó! Nem találjátok, hogy ez az opera -tulságosan népszerű és pórias? - -A báróné. – Jacques, most ne beszélj egy kicsit, mert a zene itt igen -érdekfeszítő. - -A báró. – Éppen azt akartam mondani, hogy hátra ülök, mert messziről a -zene sokkal élvezetesebb. (Hátra vonúl, felül a pamlagra s behunyja a -szemét.) Higyjétek el, így sokat nyer a zene. A képeket nem szabad -közelről nézni, és a zenét távolból kell hallgatni. (Elábrándozik, de -időközben a függöny legördül, s a páholyban megjelenik az első -látogató.) - -Elza. – Papa, nem szabad megszökni! - -A báró. – Mit képzelsz? Ha meghallgattam az operát, a balett elől csak -nem fogok elmenni?! (Egy úrhoz, a kit már tizszer mutattak be neki, de a -kiről nem tudja, hogy kicsoda:) Én rám rendkivül hat a zene, és mint -ideges ember elalszom tőle. A balett, ellenkezőleg, mindig felüdít, és -utána kivétel nélkül a legnyugodtabban alszom. (Kimegy a czukrászdába, -és csak egy negyedóra mulva tér vissza, mikor már a második felvonás -járja.) - -A báróné. – Már azt hittem, hogy itt hagytál bennünket! - -A báró. – Hát mért jöttem, ha nem a balettért? (A szinpadon csöndes jó -éjt kívánnak Mathisnak.) Hogyan? Még mindig énekelnek? - -Elza. – Mindjárt vége lesz. - -A báró. – Ha egy darab rossz, az még hagyján, de ha hosszú, ez -megengedhetetlen. És még most is ez a Takáts énekel? - -Blanka. – Hát ki énekeljen, ha nem ő? - -A báró. – Csak mondom, mert már nagyon elfáradhatott. Én legalább -elfáradtam, pedig a czukrászdában egy kicsit pihentem. De mindig mondtam -nektek, hogy az Operának kicsiny a személyzete, és az egyes művészeket -túlfárasztják. (Leül a pamlagra.) - -Blanka. – De, papa, ez nem úgy van… - -A báró. – Nem fogod tagadni, mert olvastam az én lapomban, hogy a -multkor már egy zenésznek kellett énekelnie, és szép sikert aratott. A -többi zenészeknek is énekelniök kellene, hogy felváltsák a fáradt -művészeket. - -Elza (részvevőleg). – Nem gondolod, papuskám, hogy inkább a közönséget -kellene felváltani? - -A báró. – Engem hiába csúfolsz; én csak azért húnyom le a szememet, mert -ilyenkor már bánt a világosság. (Mathis elalszik; a báró is.) - -Elza. – Szegény papa! Mennyit kell szenvednie nem tudom melyik -ballerináért! - -Blanka. – Talán több tisztelettel beszélhetnél az atyádról?! - -Elza. – Még te beszélsz?! Te, a ki ide vonszoltad, szegényt?! - -(A sötét háttérben váratlanul felharsan az álombeli kórus, mely Mathist -leszámolásra szólítja fel; a trombiták vadul dolgoznak és a nagy dob -mintha megveszekedett volna.) - -A báró (felriad). – Mi az? Na hát ez már mégis gyalázat! Ez egy opera -legyen, ezzel a lármával! Mért nem ágyuznak mindjárt? És legalább -figyelmeztetnék az embereket előre! - -Blanka. – Papuskám, légy egy kicsit csendesebb! A Boriska grófné már -folyton bennünket néz. És mindenki meglátja rajtad, hogy nem sokat jársz -az Operába. - -A báró. – Hát bánom is én, ha meglátják rajtam, hogy nem sokat járok az -Operába!… Ha én egyebet se csináltam volna, csak folyton az Operában -lebzselek, akkor szépen néznénk ki!… te talán mint rongyos kis fiú -krajczáros ujságot árulnál az utczán, és én itt ülhetnék az Operában, -mint statiszta!… Ez egy opera?! A papot a czúgba ültetik, és engem a -műélvezetemben felágyúznak! - -Elza. – Végre is a papának igaza van. - -A báró (Blankához, Elzára mutatva). – Látod, ennek a gyereknek van zenei -érzéke. De ne nézegess mindig hátra, mert elvonod a figyelmemet a -zenéről. (Behunyja a szemét, hogy a világosság ne bántsa, és csak akkor -ébred fel, mikor a függöny legördült, s az egész közönség lelkesen hívja -Takátsot.) - -Blanka. – Na biz ez nem sokat ér. - -A báróné. – Ha egy kicsit vígabb volna, egészen elmenne. - -Blanka. – Még víg is legyen ehhez a szöveghez?! - -A báróné. – Úgy gondolom, ha például kiderülne, hogy a lengyel nem halt -meg, mert az egész csak álom volt, és Mathis örömében eljárná a -mazurkát. - -Elza. – Hát igaz, hogy én a véleményemet nem hoztam készen a Rejtvényi -úr ujságjából, de nekem sok részlete tetszett. - -A báró. – Engem örvendetesen lepett meg, hogy a második fele, onnan, a -hol a szinpad és a nézőtér elsötetedik, sokkal jobb és sokkal rövidebb, -mint az első fele. A végét már határozottan élveztem. Csak azt az egyet -nem értem ebben a darabban, még most se, a mikor már minden szerencsésen -végződött, hogy a papot mért ültették a czúgba? - - - - -XLV. BERZSENYITŐL PÉNZT KÉRNEK. - -– Szín: a báró dolgozó-szobája. A báró íróasztala mellett ül s egy -ujságot tart a kezében. – - -A báró (magában). – El kell olvasnom, mert olyan sokszor olvasták fel és -lármában, hogy utóljára már egy szót se értettem a megjegyzésektől. -Mindenesetre igen jól van írva; ez a fiatal egyén az öreg lakkczipőben -jelesül forgatja a tollat. Nincs nekem mindig igazam? Azt mondja az én -jó Elizem: »Ki legyen az az egyén a buffet-nél, a ki mindent megeszik?« -Én már akkor megmondtam: »Hagyd el; olyan éhesen néz ki, hogy nagyon -jeles írónak kell lennie.« És valóban beható czikket írt, melylyel meg -lehetek elégedve. (Leteszi binokliját és pápaszemet tesz föl.) »Estély -Berzsenyi bárónál«! A czím egyszerű, de én szeretem az egyszerűséget és -a betűk elég kövérek. És sajátságos, mily jó irálya van ezzel a -jelentéktelen alakkal! »A műszeretetéről ismeretes pénzfejedelem -vendégszerető palotájában« – ez oly sikerült kifejezés, melyet -személyesen se mondhattam volna jobban. »A nagy művész borongós lelkének -egész fenségét bele fektette vonójába…« – no, ezer forintért ezen nem -csodálkozom. Kár, hogy nem voltam a teremben, a mikor produkálta magát, -mert mégis érdekes, hogy egy hegedülésben mi legyen ezer forintért? -Őszintén sajnálom, hogy nem is láttam őt a pénzemért, de meglehet, hogy -az a kis fekete volt, a ki úgy tett, mintha ismerném, és a kit először -az egyik kölcsönzött inasnak gondoltam. »De az est fénypontját mégis…« – -ahá, itt jön a Blanka az ő zongorázásával! »A baronesz, kinek nagy stílü -előadását bármely világhírü zongorás megirigyelhetné, valósággal -fanatizálta a csupa előkelőségből álló, raffinált ízlésű közönséget.« -Ezért az egy mondatért megérdemelné a biráló, hogy megjutalmazzam őt -néhány pár lakk-czipővel. »Jelen voltak…« – itt egy kis hiba van, mert, -mint látom, a notabilitások közül a czímzetes püspök kimaradt, -szerencsére az érsek, bár lemondott, ki van nyomtatva. »Leányok: -Dontheöy Tecza és Dontheöy Bubu grófkisasszonyok, Trenchény Ili -baronesz, Várai Fejér Nandine, Piczu, Dalma és Nünüke, Honthy-Peéry -Duda, Beszterczey Alma és Sisi baroneszszek, Wynand-Focking Poppaea, -Hidegkuthy Angela és Didi, Vázay Huhu, Chermely Dada és Baba, -Wheöreösváry Alfa, Rezeda és Csuhajka, Hirschler Zelma és Polka, -Gabnaffy Tente és Pimpi, Zalán Gambetta, Szirtfoky Lala, Hopla és -Kuczkucz…« Azt hiszem, hogy ez a Kuczkucz az a kis lány a nevető szemmel -és kövér nyakkal, a ki úgy feltünt nekem. Kár. Az ilyen életrevaló kis -lánynak szinésznőnek kellene lennie egy bécsi szinháznál. »A fényes -társaság a késő éji órákig együtt maradt« – na, azt hiszem, hogy jól -mulattak! Én magam is jól mulattam volna; kár, hogy a vendégek közül a -legtöbbeket nem ismertem. De az az urlovas, a kit az én Elzám állított -elő, egy igen jó eszmét vetett fel. A _Halifax_ csakugyan a legjobb öreg -ló legyen kis távolságra; és ha eladó, miért ne szerezném meg? Erről jut -eszembe, hogy hol van az őrnagy? Utasítani kívánom őt, hogy a -_Halifax_ért menjen el húszezer forintig és az őrnagy ilyenkor nincsen -sehol! És még hozzá az én Sport-rovatomat sem találom meg az ujságomban. -(Az ujságot lapozgatja.) Ahá, itt van… no, tessék! »_Halifax_ kimúlt.« -Kár; elmentem volna érte húszezer forintig. Mégis jól van szerkesztve ez -az én ujságom; az őrnagy nincsen sehol, de az ujságomból értesülök, hogy -megtakarítottam húszezer forintot. Az bizonyos, hogy kis távolságra igen -jó ló volt; és ez okos, hogy nem az én színeimben múlik ki. A doktor -Vrillényi egészen megfelelően szerkeszti az én ujságomat; sokfélét -nyomtat ki ugyan, a miket nem fogok elolvasni, de mégis jó több czélra, -ha az embernek van egy saját lapja, melyet szivesen támogat… (Egy inas -jön.) - -Az inas. – Méltóságos báró úr, a doktor Vrillényi úr van itt, és -kérdezi, hogy Méltóságod elfogadja-e? - -A báró. – Jöhet. (Vrillényi belép.) Jó, hogy jön, kedves doktor. Éppen -most jegyeztem meg magamnak, hogy az ujsággal igen meg vagyok elégedve, -és ön helyes irányban szerkeszti a lapot. A betűk tisztán olvashatók, a -közlemények tárgyilagosak, a kihordók illedelmesen vannak öltözködve, és -annak a fiatal embernek, a ki a rossz lakkczipőben jött ide, olyan -irálya van, a mely engem Goethe számos munkáira emlékeztet. - -Vrillényi. – Nagyon örülök, báró úr, hogy oly szerencsés voltam -megelégedését kinyerhetni. Annyival inkább, mert, sajnos, uj áldozatot -kell kérnem. - -A báró. – Hogyan? (Arcza elsötétedik.) - -Vrillényi. – Szerencsére mindössze tizezer forintról van szó. De erre -halaszthatatlanul szüksége van a lapnak. - -A báró. – Szsz – szsz – szszsz! - -Vrillényi. – A lap nem megy oly jól, mint joggal reméltük. A kilátásaink -rendkívül kedvezőek, de a kilátásainkat, fájdalom, nem lehet -eszkontálnunk. Hirdetésekben jelentékeny követeléseink vannak, de ezek -nem folynak be rendben; az az akczió pedig, a melyet közelébb -megkezdettünk, nagy mértékben fogja propagálni a lapot, de ez az akczó -költségekkel jár… - -A báró. – Na, ön igen rosszkor jött, barátom. Nem képzeli, hogy milyen -rosszkor! - -Vrillényi. – De, báró úr, tizezer forint, ez nem olyan nagy summa!… és -olyan tizezer forintról van szó, mely a kamatok kamatjával fog -megtérülni!… Végre is minden perczben megér a lap… - -A báró. – Megér! Megér! Persze, hogy megér valamit! Hogyne érne meg -valamit! De ön nem képzeli, hogy milyen kevés most a pénz, ezt ön nem is -képzeli! - -Vrillényi. – Én azt nagyon jól tudom, báró úr, hogy a viszonyok -nyomasztóak. Ha nem így volna, egy szót se szólnék, hanem magam tenném -bele a lapba ezt a tizezer forintot, a mely ilyen vállalatnál -csekélységnek mondható… - -A báró. – Hogy ön ezt tudja? Nem tudja! Önnek erről fogalma sincs! Mit -tud ön? Ha önnek szüksége van egy rongyos ezer forintra, és ez -véletlenül nincsen, hát ez semmi. De ha az embernek szüksége van itt egy -félmillióra, ott háromnegyed millióra, és nincsen! Sehol sincsen! -Abszolúte sehol sincsen… ha az ember végre is nem akarja megtámadni a -megtakarított filléreit!… Mit tud ön erről? Önnek fogalma sincs arról, -hogy mi a gond. Én mondom önnek, hogy kétségbeejtően nincs pénz, -kétségbeejtően! Senkinek, sehol! A leggazdagabbnak mondott embereknek -leginkább nincsen! Ha önnek nincs pénze, baj ez? Nem. Majd egyszer lesz, -vagy nem lesz, önnek nem is kell. De ha nekem nincs pénzem, el fogja -képzelni, hogy ez sokkal komolyabb dolog! Lehet az, szabad az, hogy -nekem ne legyen pénzem?! - -Vrillényi. – De a báró úrnál tizezer forint úgy sem numerál… - -A báró. – Numerál vagy nem numerál, az mindegy. Tizezer forint mindig -tizezer forint marad. És éppen az a szomorú, hogy nem numerál! Nekem -harmadfél millió kellene, a mi nincsen, és ön még tizezer forintról -beszél nekem! Hogy képzeli ön ezt? Hisz ha csak tizezer forintot -kérnének tőlem! Miattam szivesen odaadnám ezt a tizezer forintot. -Boldogan odaadnám. Nemcsak a lapnak. Odaajándékoznám szivesen az ön kis -fiának. Mért ne ajándékoznék én az ön kis fiának tizezer forintot? De -tőlem nem tizezer forintot kérnek, hanem tizszer tizezret, százszor -tizezret! Hol vegyem? Mondja, kérem, hol vegyem? És hozzá ráadásul még -harmadfél milliót, a mit ki kell fizetnem az egyik zsebemből. - -Vrillényi. – Igazán nem zaklatnám a báró urat, ha azt hinném, hogy ez a -tizezer forint elveszhet. De csak elhelyezésről van szó… - -A báró. – Aztán a lap már nem olyan jó, mint volt. Azelőtt többször meg -voltam elégedve, de egy idő óta a lap mindig rosszabb és rosszabb. A -betűk túlságosan nagyok, a közlemények túlzottan tárgyilagosak, a -kihordók úgy öltözködnek, mintha lopnák a pénzt, és az a fiatal ember, a -ki nem tud írni, olyan öreg lakkczipőben jár, hogy az szégyen-gyalázat! -Hogyan akarja ön, hogy tekintélye legyen a lapnak ezzel a -lakk-czipővel?! Ezért nem akar senki se előfizetni, és a mit ön a lapra -költ, az kidobott pénz. - -Vrillényi. – Bocsánat, báró úr, de éppen csak az imént… - -A báró. – Éppen csak az imént az ön lapja egy igen nagy bosszúságot -szerzett nekem. Azt kell olvasnom benne, hogy egy _Halifax_ nevű ló -kimúlt. Majdnem kidobtam ezért a lóért húszezer forintot, és képes lett -volna az én színeimben menni be, miután megvásároltam! Ha az ön lapja -jól van szerkesztve, akkor ki kellett volna nyomtatni, hogy a ló kis -távolságra már nagyon öreg és be akar menni. Akkor ön nem hoz engem abba -a helyzetbe, hogy kidobjak egy lóért húszezer forintot, csak azért, hogy -kimúljon. - -Vrillényi. – Pedig a mi a sport-rovatot illeti, legyen szabad -megjegyeznem, hogy sport-rovatunk, továbbá a társaságból közölt czikkek… - -A báró. – Erről jobb nem beszélnünk. A mai czikkből is kimaradt a -czimzetes püspök. Hogy értsem ezt, hogy a czimzetes püspök kimaradjon az -én estélyemből? Az érsek ott legyen, a ki nem volt ott, és a czimzetes -püspök, a ki ott volt, kimaradjon? Micsoda munka ez? És hogyan értsem -azt, hogy, ha az érsek bejött a czikkbe, a mit nem kifogásolok, többen -nem jöttek be, a kik szintén meg voltak híva?!… Talán én tehetek róla, -hogy az a fiatal egyén mindig a buffetnél volt, és nem törődött -senkivel, legyenek bár ezek érsekek, zászlósurak, és legjobb barátaim?!… - -Vrillényi. – Erről igazán nem tudok, és szigorú vizsgálatot fogok -indítani… - -A báró. – Ön egy idő óta semmiről se tud és mindennek személyesen kell -utána néznem. Azt hiszi talán, hogy nekem semmi dolgom? Ön azt nem -képzeli, hogy mennyit kell nekem dolgoznom, éjjel úgy, mint nappal, hogy -a legszükségesebbet előteremtsem! Gondolja, hogy ingyen adják nekem az -ilyen estélyeket, a melyeket társadalmi állásom megkövetel? És ön másnap -tizezer forinttal jön nekem elő, a mi nincsen! A mikor én ki vagyok -merülve a dologtól, és nem tudom, hogy hol van a fejem? Nem csodálkozik -ön, hogy itt talál engem az én dolgozószobámban, gondoktól és munkától -görnyedve, most is, mint különben mindig? - -Vrillényi. – Végtelenül sajnálom, báró úr, ha zavartam. Belátom, hogy -rosszúl választottam meg az időt… - -A báró. – Nem az időt választotta meg rosszul, hanem az eszmét. Daczára -elfoglaltságomnak, szivesen társalogtam volna önnel a komolyabb -eszmékről, a miket meg kellene irni, de ön egy nagyon időszerűtlen -tárgygyal jön elő, a mi nincsen. Úgy nézek én ki, mint a ki szivesen -mond nemet? Én mindig örömmel hozok áldozatot, ha van, és a puszta -sajnálat egy kínos migrainembe kerül. A mint ön itt engem lát, én egy -igen beteg ember vagyok. Nekem elég, hogy valaki pénzről beszéljen, és -már rosszúl érzem magam. És mikor én ilyen beteg vagyok, ön a -legkínosabb ügyeket hozza nekem elő! - -Vrillényi. – Várni fogok addig, míg egyszer jobb kedélyben találom a -báró urat. Egyelőre a magaméból fedezem a lap kiadásait, de nem mondok -le a reményről, hogy a báró úr később… - -A báró. – Ne siessen, mert én egy igen beteg ember vagyok, és ha jobban -leszek, azonnal el kell utaznom, az egészségemet gondozni. Majd ha -visszajövök, alkalmilag talán szóba hozom, hogy mit kellene kigondolni -az ügyről. - -Vrillényi. – Remélem, megbocsátja báró úr… - -A báró. – Isten áldja meg. (Vrillényi el.) És aztán ne legyek beteg a -haragtól, a mikor látom, hogy ha esetlegesen egy jó anekdotával kezdi, -figyelmetlenségemben képes lettem volna odaadni a tizezer forintot! - - - - -XLVI. BERZSENYI KÖNYVET AKAR VENNI. - -– Történik a Nádor-utczai palais-ban. Színhely: a pánczélszobába nyíló -nagy ülésterem. Középütt zöld posztóval letakart hosszú asztal és sok -karosszék. Az ablakokkal szemben lévő világos falon Berzsenyi báró -olajfestésű arczképe; a leghomályosabbik falnál hatalmas könyvszekrény. -A könyvszekrény üres. – - -A báró (le s fel jár a teremben, s koronkint megáll a könyvszekrény -előtt.) - -Arthur (az óriási lakáj, megjelenik az előszobába nyiló ajtónak a -küszöbén). – A bárókisasszony azonnal itt lesz. - -A báró. – Jól van, Arthur. (A szolga el.) Ez az Arthur, a milyen jól van -a természettől kiállítva, kiindulási pontját képezhetné egy nemes -testőrségnek, és én nem értem, kinek volna nagyobb szüksége a mi -napjainkban testőrökre, mint egy pénzembernek, a ki… (Bejön Elza, utczai -ruhában, kalappal, keztyüsen.) - -Elza (az előszobába nyíló ajtónál). – Mi az, papuskám? - -A báró. – Ki akarsz menni a városba? - -Elza. – Mért? Parancsolsz talán valamit? - -A báró. – Mondd, mit szólsz ehhez a könyvszekrényhez? - -Elza. – Hogy kerül hozzád ez a könyvszekrény? - -A báró. – Nem fogod elhinni; én ezt örököltem. - -Elza. – Hogyhogy? - -A báró. – Sajátlag nem én örököltem, hanem az én manageremnek, az -őrnagynak a felesége, a ki egy nem tudom micsoda baronesz. Ez a szegény -nő éveken át türelmesen és bizalmasan várakozott egy vagyonra az ő -öröklési nagybácsijától. Az őrnagy egészen bizonyosra vette a -történetet, és te igen jól tudod, hogy mikor én kérdőre vontam: mi az, -hogy a lovak nem akarnak futni? – többször még velem is elkezdett -stenkerkedni, és én őt csak azért nem ütöttem pofon, mert mint rabiátus -embert, a ki katona volt, képesnek tartottam arra a szemtelenségre is, -hogy visszaüt. Ez onnan volt, mert az őrnagy mindig biztatta magát a -felesége örökségével. Az öröklési nagybácsi azonban alattomos fiú volt, -a ki igen nevetett magában, és titokban elköltötte az egész vagyonát, -úgy hogy mikor végre meghalt és gondolta magában, hogy: na, ezek nagyot -fognak nézni! – nem maradt utána semmi, csak ez a könyvszekrény. Most -már el fogod képzelni a szegény rászedett nőnek a kétségbeesését. Az -őrnagy elpanaszolta nekem az esetet, és kért, hogy legalább vegyem meg a -könyvszekrényt, mert minek nekik a könyvszekrény?! Erre én azt gondoltam -magamban: »Miért ne venném meg a könyvszekrényt?! Ha nem veszem meg, az -őrnagy a szomorú eset alkalmából előleget fog kérni, a mely esetleg -nagyobb összegű; és így legalább van a pénzemért egy könyvszekrényem.« -Azért eltekintettem attól, hogy az őrnagynak ez jól történik, és -gyakoroltam a kívánt jótékonyságot, annyival inkább, mert a -könyvszekrényt a védnökségem alatt álló demokrata-körnek szándékoztam -ajándékozni. Most aztán elhozták nekem az én könyvszekrényemet; én -megnéztem, igen csodálkoztam, és így szóltam magamhoz: »De hisz ez egy -egész jó könyvszekrény! Mért ajándékoznám én ezt a körnek?!« Nem igaz? - -Elza. – Hát persze. - -A báró. – Csak az a kellemetlen a dologban, hogy egy könyvszekrényhez -könyvek is kellenek. - -Elza. – Mért nem kérdezted meg, hogy hát ebből hova lettek a könyvek? - -A báró. – Azt hiszed, nem kérdeztem meg? Sőt hajlandó voltam megvenni az -egész könyvtárt, és azt mondtam az őrnagynak, hogy a könyvtárral együtt, -nem bánom, egy pár forinttal többet is fizetek. De az őrnagy elbeszélte, -hogy az öröklési nagybácsi még életében elsikkasztotta az összes -könyveket, a miket az antikvár megvett, és nem hagyott hátra egyebet, -mint számos évfolyam _Gartenlaube_t és _Ueber Land und Meer_t, mert igen -művelt uriember volt, és nagy magyar, a ki a választásra költött el -mindent, aztán visszavonult a kastélyába, melyet a Bodenkredit -elliczitáltatott, és ott folytonosan olvasott, sőt a számottevő lipcsei -ujságokat mind végig olvasta. A mi engem illet, én szivesen honoráltam -volna ezeket a régi ujságokat is, mert jól emlékszem, hogy mikor kedves -anyáddal a mézesheteket töltöttük, a nászúton figyelemreméltó -_Allerleio_kat olvastunk a _Gartenlaube_ból, de az őrnagy sajnálattal -értesített, hogy már felfűtötték őket. - -Elza. – Azokat úgy sem lehetett volna benn hagyni a könyvszekrényben. - -A báró. – És miért nem? - -Elza. – Mert ezek, mint afféle kis polgárok olvasmányai, azóta már -kimentek a divatból. - -A báró. – Akkor szerencse, hogy elégtek, mert az egyetlen elavult holmi, -a mit én az én lakásomban megtűrök, én magam vagyok, személyesen. Hanem -már most itt van nekem a kellemetlenség. - -Elza. – Hogyhogy? - -A báró. – Mert ha én, teszem fel, zabot vagy szilvát akarok vásárolni, -akkor egyszerűen kiadom a parancsolatot az Auspitznak, hogy rendeljen -nekem zabot vagy szilvát, ilyen árban és ennyit. De azt már nem -parancsolhatom az Auspitznak, hogy rendeljen nekem a könyvkereskedőtől -könyveket egy ilyen összegért. - -Elza. – Bocsáss meg, papuskám, de ha szilvát akarsz vásárolni, akkor is -megmondod, hogy milyet akarsz: boszniait vagy szerbiait, és ha zabot -vásárolsz, megmondod, hogy milyen kell: elsőrendű vagy középminőségű? - -A báró. – Ez nem kérdés. Csakis első minőségű könyveket akarok -vásárolni, egy bizonyos összeg, mindenesetre minél csekélyebb összeg -erejéig. De ez nem elég a könyvkereskedőnek, és éppen ezért hívattalak. - -Elza. – Parancsolj, papuskám. - -A báró. – Ne gondold, gyermekem, hogy én, bár látszólag Lebemann vagyok, -nem érdeklődöm a könyvek iránt. Látod, én fiatalkoromban sokszor -terveltem, hogy majd öregségemben, mikor már a komoly dolgok nem -foglalják el az időmet, és tetszés szerint szentelhetem magamat a -henyélésnek, el fogom olvasni az összes jobb könyveket. És mikor nőül -vettem kedves anyádat, az első dolgom az volt, hogy megvettem neki -díszkötésben Schiller összegyüjtött költeményeit, az összeseket, kivétel -nélkül. Sőt később föltettem magamban, hogy, ha már megvan, el is fogom -olvasni Schiller műveit, és olvasni is kezdtem, de több izben elaludtam -s így az előrehaladás lassan ment, annyival inkább, mert ezen művek -rendkívül sok kötetet képeznek, és én nem értem, hogyan ért rá Schiller -annyit összeírni, a mennyit magunk közül egy ember elolvasni se képes. -De azután is gyakran foglalkoztam az eszmével, és ha időm engedte volna, -a _Presse_ből a feuilletont többször szerettem volna elolvasni. -Elannyira, hogy már korábban elhatároztam könyvtárt alapítani, egyrészt, -mert ha az ember nem is ér rá a könyveket mindjárt végig olvasni, egy -könyvtár mindig oly bútorzat, a mely egy teremnek választékos és -tetszetős szinezetet ad, másrészt, mert a könyvek értéke mindig -megmarad, és miért ne gondolnék az utódokra, a kik a könyveket esetleg -el fogják olvasni?! Ebből láthatod, gyermekem, hogy én jobban értek a -könyvekhez, mint az emberek gondolnák. Csakhogy most részint nem jut -eszembe, micsoda könyvek azok, a miket mindig el szándékoztam olvasni, -részint nem találom a szemüvegemet. - -Elza. – Majd megkeresem, papuskám. - -A báró. – Ne bántsd; ha te itt vagy, nincs többé rá szükségem. Tudom, -hogy nagyon szakavatott vagy a könyvek terén, és számítok rá, hogy -segíteni fogsz nekem ebben az ügyben. Nem szeretem ugyan, hogy a sok -haszontalan olvasással mindig rontod a szemedet, de most véletlenül jól -jön, hogy kiismered magadat a könyvészetben és a könyveknek a czíme a -kisujjadban van. Mikor elhozták a szekrényt, mindjárt eszembe jutott, -hogy tegnap egy szakkönyvet találtam az asztalodon, és megnéztem a -czímét, melyről meglepetve láttam, hogy a karthauziak egy portásának a -története. - -Elza (elpirul a haja gyökeréig). - -A báró. – Azonnal eszembe jutott, hogy, ha az én leányom annyira -belemélyedt a tudományba, hogy a barátoknak egy egyszerű portásáról egy -egész könyvet olvas el, akkor ő a legjelesebb történelmi munkákat és más -egyebeket, teszem fel, a tudományos és humorisztikus műveket, könyv -nélkül tudja, a czimekkel és bolti árral együtt. - -Elza (meggyőződvén róla, hogy a báró nem lapozta végig a karthauziak -portásánák illusztrált és véletlenül az asztalon felejtett történetét, -megkönnyebbülten pillant fel.) - -A báró. – Látom, hogy ki akarsz menni a városba, és én nem is -tartóztatlak vissza, de előbb ird fel hamar egy papirra a legdrágább és -legjobb könyveket, a mi egy szalon-könyvtár számára kapható. - -Elza. – Hogyan? Most mindjárt? - -A báró. – Csak egy czédulára; nem kell tisztázat. Az Auspitz majd -letisztázza. - -Elza. – De, papuskám, az nem megy olyan hamar! - -A báró. – Miért nem? Te tudod a czímeket és a bolti árakat, a könyvek -pedig megvannak a boltban, tehát ez igen egyszerű. - -Elza. – De ha az ember egy nagy könyvszekrényre, egy egész könyvtárra -való könyvet akar vásárolni: válogatni kell a könyvek közül, valami terv -szerint, és én még azt se tudom, körülbelül milyen könyveket akarsz, -például: tudományos vagy szépirodalmi műveket? - -A báró. – No, ez világos. Azt kívánom, hogy a tudományos művek szépen -legyenek írva, mert szerintem az a tudomány, a mit nem lehet elolvasni, -helytelen tudomány, és másrészt, ha az irodalomban nincsen tudomány, ez -nem szép. - -Elza. – Igen, de mintha azt mondtad volna, hogy humorisztikus műveket is -akarsz. - -A báró. – Természetesen: úgy tudományos, mint humorisztikus műveket, -mert nem egyedül olyan könyveket akarok, a melyek a könyvtárban csak ki -legyenek állítva, hanem, ha egyszer, a mikor nagyon öreg leszek, eszembe -jut, hogy elő akarok magamnak valamit olvastatni, ez ne csupán olyan -legyen, a mitől elalszik az ember, hanem a min, addig, a míg elalszik az -ember, nevetni is lehet. - -Elza. – És azt se tudom, hogy inkább csak az olvasmányt keressem, vagy -főképpen díszműveket akarsz?… mert azt mondtad, hogy irjam le a -legdrágább könyveket is, meg a legjobbakat is. - -A báró. – Gyermekem, te félreértettél engem. Én nem azt akarom, hogy ha -a társaságban valami drága könyvről van szó, én mindjárt előjöjjek a -könyvtárammal, és azt mondjam, hogy ez nekem megvan otthon és ennyibe -meg ennyibe került. Ezt hagyom a proczoknak; a jóléti és műveltségi -henczegőknek; ezen én már felül vagyok emelkedve. De azt sem akarom, -hogy a drága könyvek az én családi gyűjteményemből hiányozzanak, mert én -nem azért csinálok könyvtárat, hogy takarékoskodjam, és nem szeretném, -ha valaki megnézné a könyvtáramat, aztán így szólna: »A Berzsenyi -bárónál jól lehet enni, de a könyveit úgy szedte össze az utczán.« Én, -mint egyszerű ember, abban a véleményben vagyok, hogy a díszműveknek, -mint legdrágábbaknak, a legjobbaknak kellene lenniök. A te -felvilágosításodból sajnosan tapasztalom, hogy ez nem így van, a mit -különben nem értek, mert szerintem a rossz könyvek drágaságának semmi -értelme. Azért ezt a kettőt tartsd szemmel. Legyenek díszművek is a -vendégek számára, drága kiállításban, és jó könyvek is, hátul, a -díszművek mögött, az utódok számára. - -Elza. – Még egyet. Csupa magyar könyvet akarsz, vagy külföldieket is? - -A báró. – Mért nem teszed fel a kérdést megfordítva? De így vagy úgy, -elismerem, hogy ez fogas kérdés. Természetesen, ha egy napon a -főrendiház tagja vagyok, nem tehetem ki magamat annak, hogy valaki a -könyvtáramra azt mondja: ez a zászlósúr nem jó hazafi, mert a magyar -könyveket mellőzi. És nincs is ok a magyar könyveket teljesen mellőzni, -mert például Petőfinek helyes, józan, czélszerű eszméivel szóról-szóra -egyetértek. Azonkivül semmiféle magyar törekvéstől nem akarom megvonni -pártolásomat és szivesen hozzájárulok a magyar kiadók fölsegéléséhez, -annál inkább, mert nagyon szép tőlük, hogy nem német könyveket adnak ki, -a mi sokkal czélszerűbb és jövedelmezőbb volna. De ne feledd, gyermekem, -hogy a hazai ipar e téren még nem veheti fel a versenyt a külföldivel; -sőt azt hiszem, bár e szakmában nem vizsgálódtam eléggé, hogy nálunk -könyvipar még nem is létezik. - -Elza. – De papuskám… - -A báró. – Hagyj kibeszélni. Ez onnan van, hogy az írók és egyéb -könyvcsináló munkások, mint: nyomdászok, szedők és könyvkötők, nálunk -még nem tudják a könyveket jól készíteni. Ez kitűnik a bécsi lapok -vasárnapi mellékletéből, hol csak a legritkább esetben olvasod egy -magyar könyvnek elkészültét, pláne helyesen elkészültét. És éppen egy -magyar lapban olvastam, véletlenül, mert nem az igazi lapra fordítottam, -hogy a magyar írók még csak a gyermekek számára tudnak jól írni, a -felnőttek igényeinek nem képesek megfelelni. Ezt egy tanár írta, a ki -maga is a gyermekek számára ír, tehát tudja, hogy így van; és a kinek -tanítania is szabad, hogy a felnőttek számára még ő se tud irni… Nem -mondom, hogy a magyar írók később, ha szorgalmasak lesznek és nem -hanyagolják el magukat… de még sokat kell tanulniok, és előbb jól rágják -meg, hogy mit akarnak mondani, ha azt óhajtják, hogy én elolvassam vagy -csak támogassam is iparkodásukat. Azonkívül a magyar könyvkiállítók és -kiadó munkások már csak mostoha viszonyaiknál fogva se tudják -illedelmesen kiállítani a kezdő magyar irók műveit; Ausztria nem ad -nekik kölcsön jobb papirt és elég nagy betűket, úgy hogy aztán a magyar -könyv oly rosszúl sikerül, hogy végül, többnyire, meg se jelenik. - -Elza. – De, papuskám, te tévedsz! A magyar írók között sok van, a kiknek -a munkáit lefordítják németre… - -A báró. – Te ezt összetéveszted azzal, hogy a magyar írók németből -fordítanak tanulás és gyakorlat czéljából… - -Elza. – És más nyelvekre is. A magyar könyvek kiállítása pedig jobb, -mint a németeké… - -A báró. – Már látom, hogy te nekem többnyire magyar könyveket fogsz -felírni, de nem bánom, mert ez hazafiasabb, és azt hiszem, jutányosabb -is. Aztán előttem fő az utódok, a kik, meglehet, már nem is kívánnak -német könyveket olvasni, míg én rám nézve előnyösebb kevés számú magyar -könyvet olvasni, mint sok külföldi művet, melyek elrontják a szemet, és -utóvégre is az van belőle, hogy csak elalszik az ember. Azonfelül -miattam lehet, hogy neked van igazad, és tőlem senki se veheti rossz -néven, ha én az én leányomnak jobban hiszek, mint a _Neue Presse_nek. -Csak a humorisztikus művekben nem adok neked igazat. Ezek maradjanak -németül; mert a legjobb viczcz is magyarul nem hangzik olyan -mulatságosan, mint az eredetiben. És mivel most el akarsz menni, nem -tudom hová, állítsd nekem össze a jegyzéket holnapra. - -Elza. – Meglesz, papuskám. De mondd, egyéb utasítást nem adsz? Nem -akartál még valamit mondani a könyvekre nézve? - -A báró. – Na, magától értetődik, hogy a tudományos könyvek -vallás-erkölcsös szellemben legyenek; és legyen egy pár díszkönyv a -rókavadászokról, a hol a rókavadászok az ő vörös frakkjukban ki legyenek -festve, arra az esetre, ha netán egy előkelő vendégünk jönne, a ki a -szalonban olvasni akar valamit. Megjegyzendő, hogy egy-két forintra ne -nézz, és gondoskodjál könyvekről, a mikben a képek a fő, és a nyomtatás -csak arra való, hogy ne kelljen elolvasni. Végül az összes könyvek -vastag papirra és nagy betűvel legyenek nyomtatva, széles margóval és -üres lapokkal a fejezetek között; mert, mint egy feuilletonban olvastam -egy jó író tollából, a sűrűn nyomtatott rossz könyv nem ér annyit, mint -a ritkán nyomtatott jeles. Általában egy könyvtárnál az a fő, hogy -mindenben mértéket tartsunk; a tulságosan sok olvasmány soha se -élvezetes, ellenben mindig van valami jó vagy legalább kellemes abban az -olvasmányban, a melyik kevés. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: A Berzsenyi-család életírójának e helyütt meg kell -jegyeznie, hogy az itt leirt jelenetek abban az időben zajlottak le, a -mikor Széll Kálmán volt Magyarország miniszterelnöke.] - - - - -TARTALOM. - - I. Csütörtökön öttől hatig 1 - II. Aszfaltbetyárok 15 - III. A fehérvári bicska 22 - IV. Urnők a szinpadon 28 - V. Magyarosodás 34 - VI. Rumbold szelleme 40 - VII. Lóversenyen 47 - VIII. Karlsbadban 53 - IX. Smekszen 58 - X. Államtitkok 64 - XI. Napkelet gyöngye 69 - XII. Kit vagy mit irigyel ön? 76 - XIII. Egy üzenet 83 - XIV. Berzsenyi incognito 92 - XV. Berzsenyi az irodalomért 100 - XVI. A tárlaton 107 - XVII. Karácsony előtt 115 - XVIII. Kém-szolgálat 121 - XIX. Berzsenyiéket megszámlálják 130 - XX. Berzsenyi lapot alapít 139 - XXI. Berzsenyi báró ünneplése 149 - XXII. Abbaziában 155 - XXIII. Hóbortos Rózsi 163 - XXIV. Berzsenyiék a külpolitikában 169 - XXV. Gépkocsizás után 177 - XXVI. A szalmaözvegy 183 - XXVII. Balaton-Karádon 188 - XXVIII. Chincholle kisasszony tragédiája 194 - XXIX. Berzsenyi föllép 200 - XXX. Berzsenyit megválasztják 206 - XXXI. Influenzában 212 - XXXII. Berzsenyiék a német szó ellen 217 - XXXIII. Kegyelet 222 - XXXIV. Farsang a Nádor-utczában 227 - XXXV. A bohémek 234 - XXXVI. Berzsenyiék nyaralnak 241 - XXXVII. Berzsenyiék a papa nélkül 250 - XXXVIII. Ischlben 257 - XXXIX. Berzsenyiék hegyet másznak 264 - XL. Keresztúton 272 - XLI. Berzsenyi házasít 278 - XLII. Berzsenyiék haza jönnek 285 - XLIII. Berzsenyiék fölébrednek 291 - XLIV. Berzsenyiék az Operában 298 - XLV. Berzsenyitől pénzt kérnek 307 - XLVI. Berzsenyi könyvet akar venni 314 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -12 |erősítí a |erősíti a - -38 |Es a mai |És a mai - -61 |kezdi. |kezdi.) - -62 |_Zsakid_.“ |_Zsakid_.« - -75 |Gyöngy (ifjan |Gyöngye (ifjan - -75 |Micsoda ember Mily |Micsoda ember! Mily - -125 |Es most |És most - -134 |»Berzsenyi Fehérnye! |»Berzsenyi Fehérnye!« - -153 |ne meltóztassék |ne méltóztassék - -163 |ki s szalon |kis szalon - -166 |eladattak.» |eladattak.« - -207 |tudní |tudni - -208 |egyes közsegekben |egyes községekben - -211 |mondani O Szentsége |mondani Ő Szentsége - -213 |meg úgy» |meg úgy« - -227 |NÁDOR-UTCZABAN. |NÁDOR-UTCZÁBAN. - -261 |tísztelem |tisztelem - -263 |Atadja |Átadja - -315 |«Miért ne |»Miért ne] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/65607-0.zip b/old/65607-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 42e6de2..0000000 --- a/old/65607-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/65607-h.zip b/old/65607-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index ee156c5..0000000 --- a/old/65607-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/65607-h/65607-h.htm b/old/65607-h/65607-h.htm deleted file mode 100644 index d4d25ff..0000000 --- a/old/65607-h/65607-h.htm +++ /dev/null @@ -1,10956 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Berzsenyi báró és családja by -Zoltán Ambrus</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i2 { - text-indent: 3em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* display: none; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: justify; - text-align-last: center; - text-indent: 0; - margin: auto; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -.TOC .roman { - width: 4em; - display: inline-block; - text-align: right; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Berzsenyi báró és családja, by Zoltán Ambrus</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Berzsenyi báró és családja</p> -<p style='display:block; margin-top:0; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:0;'>Tollrajzok a mai Budapestrol</p> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Zoltán Ambrus</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: June 13, 2021 [eBook #65607]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA ***</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="smcap">Ambrus Zoltán -Munkái</span></p> -<p class="center"><span class="smcap">iv. kötet</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">BERZSENYI BÁRÓ ÉS -CSALÁDJA</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Ambrus Zoltán Munkái</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">IV.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">BERZSENYI BÁRÓ ÉS -CSALÁDJA</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">TOLLRAJZOK A MAI -BUDAPESTRŐL</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCVI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Ambrus Zoltán</span></span></p> -<h1>BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">TOLLRAJZOK A MAI -BUDAPESTRŐL</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCVI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK -FENTARTÁSÁVAL.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon -könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>I.<br /> -CSÜTÖRTÖKÖN ÖTTŐL HATIG.</h2> -<p class="summary">– Zsúr Berzsenyiéknél. Díszlet és rendezés: -minden, mi jó és drága. Egy kicsit sok is; de egészben bizonyos -választékosság. A zsúron ez alkalommal a következők szerepelnek: -–</p> -<p>1. <span class="smcap">Berzsenyi Jacques</span>. Feje a hires -Loew és Berzsenyi czégnek. Mr. Dewey álnév alatt futtat; az ő lovai -azok, a melyek eladó versenyekben se jönnek be soha. Mindig jó -kedély; a franczia szavakat már helyesen ejti. Pénz, mint köles. -Alantasai a békásmegyeri admirálnak csúfolják.</p> -<p>2. <span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. Bánatosan kövér; -nagyon boldogtalanná teszi, hogy sokat kell öltözködnie. -Hangversenyeken még ma is elég jól fest; akkora boutonok, mint az -öklöm. Egyébként jelentéktelen.</p> -<p>3. <span class="smcap">Berzsenyi Blanka</span>. Azt mondják s -elhitte, hogy nagyon okos. Nem annyira szívtelen, mint inkább -fennhéjázó. Egyetlen gyöngéje, hogy bolondul a művészetekért. -Szerelmes egy kitünő iróba, azzal a föltétellel, hogy az illető -tagja lesz a főrendiháznak.</p> -<p>4. <span class="smcap">Berzsenyi Elza</span>. Szeczessziós -leány, a mi itt azt jelenti, hogy gyakran eljár a szája. Rajong -mindenért, <span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span> a mi természetes és igaz. Gyűlöli a pózt s -nagyon sok süteményt eszik.</p> -<p>5. <span class="smcap">Héthársyné</span>. Született Szilassy -bárónő. Unokahuga Szilassy Plátó bárónak, a kitünő államférfiúnak. -Berzsenyiék igen büszkék rá. Szeretnék rámába foglalni és -felakasztani a szalon falára. Mindig a kaszinóból jön.</p> -<p>6. <span class="smcap">Soroksáry Miska gróf</span>. Czímzetes -segédfogalmazó. Nagyon szeretné elvenni Blankát, esetleg »az -Elzát.« Nincsenek kilátásai, de azért szívesen látják, mert egyike -azoknak a szeretetreméltó fiataloknak, a kik se nem osztanak, se -nem sokszoroznak, ellenben mindenütt ott vannak.</p> -<p>7. <span class="smcap">Bertalan Dóri</span>. Jogtanácsos és -czégjegyző egy iszonyatosan előkelő banknál. Nagyszerű jövő. A -férjjelölt ideálja. Tudja az értékét, s bár a bajusza észbontó, -alkalomadtán vicczes.</p> -<p>8. <span class="smcap">Rejtvényi Elek</span>. A -<i>Szeczesszió</i> czímű heti lap segédszerkesztője.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (leteszi Marcel Prévost -regénygyáros urnak legujabb regényét: a »Nyakatekert herczegnő« -czímű kötetet): – Ez a fiú tetszik nekem; jól ír, röviden és csak -azt, a mi szükséges. Tudja, mi érdekli az embert, és nem okoskodik -sokat. De van egy nagy hibája. Nem meri nevén nevezni a gyermeket. -Hiába, a férfi gyáva marad, a míg lélekzik, még Párisban is. (Jön -Soroksáry gróf.) Jó napot Miska!</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Jó napot, Elzácska!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen furcsán néz rám!</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Még soha se voltunk így, -egyedül, Elzácska! Muszáj magának megvallanom valamit. Muszáj -megmondanom, hogy én vagyok a legboldogtalanabb ember a -világon!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudom. A Blanka, mi?… -(Soroksáry igent int). Előttem eddig is hiába kasirozta a dolgot. -Én úgy teszek, mintha semmit se látnék, de azért néztem magukat a -paravent mögül.</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Nem képzeli, hogy a -Blanka milyen rosszúl bánik velem! A multkor is, az operában, egy -tekintete se volt számomra…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, édesem, annak maga az -oka.</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Hogyhogy?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát, kérem, az ember vagy -udvarol vagy kritizál. Magának mindig más véleménye van a -szinésznőkről, mint Blankának. <span class="pagenum"><a name= -"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Becsületszavamra mondom, -hogy alkalmazkodom. Higyje el, Elzácska, soha se élt ember a -világon, a ki olyan sokszor és olyan arczátlanúl tagadta volna meg, -a mit mondott, mint én: Soroksáry Mihály!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De mindig későn.</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Mit, későn! Csak később. -Voltaképpen nem csinálok egyebet, csak visszhangozom, a mit Blanka -mondott.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, akkor, mikor Blanka már -megváltoztatta a véleményét.</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Tehetek róla? Ez az én -tragikumom!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – S mit tegyek én ebben az -ügyben?</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Protezsáljon egy -kicsit!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az nem olyan könnyü. Maga -ellen egyéb kifogás is van.</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – S mi volna az?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Beszéljünk nyiltan. Maga -másfelé is angazsálta magát!</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span> (ártatlanul). – Én?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Őszinte legyek, vagy ne -legyek őszinte? Ha igen, hagyjon fel a komédiázással.</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Nem értem.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Maga, igaz, hogy csak másod -sorban, a Naphegyi Tinkának is udvarol. Különben a tény nem fontos, -csak a körülmények graválók.</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Most még kevésbbé -értem.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jó, én felborított kártyákkal -játszom. Az, hogy maga a talonban ott tartogat valakit, az -lényegtelen. Mai nap az épouseuröknél ez már nem szokatlan. De hogy -ez az illető a Naphegyi Tinka legyen, ez súlyos.</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Mintha kinai nyelven -beszélne, annyira nem értem. <span class="pagenum"><a name="Page_5" -id="Page_5">-5-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne tettesse magát! Hogy jön -össze a Blanka a Naphegyi Tinkával?! A ki szükségben a Naphegyi -Tinkával is megelégszik, az ne emelje fel a szemét egy Berzsenyi -Blankára!</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Komolyan beszél? Hogy -jövök én a Naphegyi Tinkához?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Letagadja, hogy ott lovagol -másod sorban? Jó; ez a maga dolga. Én csak annyit mondok, hogy: -Blankának derogál egy sorban lenni a Tinkával.</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Lári-fári. Blanka azért -nem akar tudni rólam, mert elémbe vágott valaki. Ez a Bertalan, -vagy hogy hívják.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Magát rettenetesen rosszúl -informálták. A Bertalan csak a mama favoritja. Megmondjam, hogy ez -idő szerint ki a komoly konkurrens?</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Ha van egy kis bizalma -hozzám.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát megmondom, mert én jó fiú -vagyok. Az illető: Rejtvényi Elek, tehetséges ifjú költőnk, a -»Szeczesszió« szerkesztője.</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Maga tréfát űz -velem.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugy nézek én ki, mint a ki -tréfál? Fiam, én olyan komoly vagyok, mint a »Pompes funèbres«. -Tudja meg tehát titok pecsétje alatt, hogy Blanka népszínművet ír, -s ebben a munkában Rejtvényi segédkezik neki…</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Ugyan ne mondja!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csitt!… A Blanka hangját -hallom!…</p> -<p class="center">(Jönnek: Blanka és Bertalan Dóri.)</p> -<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Annyi bizonyos, hogy -Párisban sokkal jobban tetszett, mint itt, a Vígszinházban.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Egyszerűen botrány, hogy -előadják. (Üdvözlések.) Ebben talán még Soroksáry is egyet fog -érteni velem.</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Tessék? <span class= -"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Arról van szó, hogy mit -szól a Vígszinház új darabjához?</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Én azt gondolom, a mit -maga gondol.</p> -<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Különben a lapok is mind -levágják.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mert az összes kritikusok -képmutatók, nyomorult képmutatók! Az ember azt hinné, hogy böjtben -és imádkozásban nőttek fel, pedig esztetikai ismereteiket nem az -egyetemen, hanem a szeparékban szerezték! Ismerem ezeket a szép -maszkokat. Megírják a förmedvényeiket, leteremtik a romlott -francziákat, s aztán rohannak az Orfeumba! Igazán, ha egy pár -becsületes leány nem volna, ennek a szegény Feydeaunak éhen kellene -elpusztulnia!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megint csak úgy beszélsz a -levegőbe!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugy beszélek, mint közönség. -Én nem írok színdarabokat s nem irigykedem a francziákra.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (Bertalanhoz). – Ő nagysága -tudniillik azzal gyanusít, hogy színdarabokat írok.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincsen abban szégyen.</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Mért ne, ha az ember -ráér?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Van ugyanis egy barátnőm, a -kinek nagy tehetsége van az íráshoz; ennek a terveiről volt szó. -Igaz, Dóri, erről jut eszembe… Kérdezni akarok magától valamit.</p> -<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Parancsoljon.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A barátnőm alighanem -pályadíjat fog nyerni egy munkájával. A pályadíjat persze jótékony -czélra szánta. Mondja, milyen czélra volna a legalkalmasabb?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hallod, ez eredeti! Azt már -hallottam, hogyha az ember sajnálja a pénzét s mégis nagylelkű akar -lenni, küld természetben: tépést, szivarvéget, elhasznált -levélbélyeget. De színdarabot ajándékozni jótékony czélra, ez uj! -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kimélj meg a -vicczeidtől.</p> -<p><span class="smcap">Bertalan</span> (éllel). – Legjobb lesz, ha -szemérmes szegényeknek adja. Iróknak, szerkesztőknek.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Maga Rejtvényit akarja -előttem eláztatni? Nos én nem ugrom. A talentum mindig talentum -marad.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A talentumnak fölösleges -gyakran fürdenie. A szép pongyolában is szép.</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Különben is a szemérmes -szegények már kimentek a divatból.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Aztán meg az adománynak -nyilvánosnak kell lennie. Senkinek sem szabad azt képzelnie, hogy -barátnőm a díjat elfogadta. (Berzsenyi belép).</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Itt a mi jó papánk!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szervusztok!… -(üdvözlések.) Szervusz, Miska!… (Elzához:) Te, láttad már a -<i>Sport</i>ot?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (előveszi háta mögül a -berlini Sport legujabb számát.) – Közli a kontinens összes nyertes -istállóinak a lisztáját. Legelül vannak Caillault és de Brémond -880,000 és 660,000 frankkal, leghátul én 50 korona nyereséggel. -Nézd: »Mr. Dewey… 000,050.« Ezt az 50 koronát <i>White Rose</i>-nak -a harmadik helye hozta a kisujszállási handicapben; mindig mondtam, -hogy <i>White Rose</i> a legjobb lovam.</p> -<p><span class="smcap">Bertalan</span> (nem minden irónia nélkül.) -– És ez ötvenezer forintba kerül évenkint?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A manager-rel együtt -annyiba. De ez nem kidobott pénz. Az őrnagy egyébként is hasznomra -van. Nagy az ismeretsége… (kijavítja magát:) a szakkörökben. -Különben jó, hogy nem nyertem még néhány száz koronát. Így a -lisztának a legfeltünőbb helyén vagyok; mindenkinek meg kell látnia -a nevemet. Ez majdnem annyi, mintha én nyertem volna a legtöbbet. -<span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Már az igaz, hogy derék -managered van! Soha még csak egy vigaszversenyt se tudsz -megnyerni!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Valld meg őszintén, papa, te -csak azért tartasz managert, hogy akármikor elcsaphass egy -valóságos, igazi őrnagyot, a ki bár kvietált, egyszer mégis csak -őrnagy volt.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A managert azért tartom, -hogy tanácsoljon. Arról nem tehetek, hogy mindig rossz tanácsot -ad.</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – És így minden lovad -annyiba kerül, mint egy miniszteri osztálytanácsos.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogy rosszúl képezi ki -az én lovaimat, jól van, nem bánom!… De ha már az én lovaim nem -nyernek, nyernék legalább én az idegen lovakon!… Egy pár száz -forintot visszahozni az ötvenezerből, szintén valami. De szó sincs -róla. Az őrnagy mindig rosszúl tipel.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hálátlan vagy, papa; a -multkor is megütöttél egy nagy meglepetést, és öt forintra -nyolczvanhármat kaptál.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (Soroksáryhoz:) – Azért nem -vettem észre magát, mert nem is néztem arra a vidékre. A Naphegyi -Tinka engem nem érdekel annyira, mint magát; az operában csak nem -fogom őt nézni a <i>Walkürök</i>nél!…</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Akkor nem is voltam benn -a Tinkáéknál.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megjegyzem, hogy attól -előkerülhetett volna.</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Egy egér se tudott volna -beférni a páholyukba.</p> -<p><span class="smcap">Bertalan</span> (megkezdett társalgást -folytatva, Berzsenyihez). – Tudod, ez éppen olyan gazdasági -szükség, mint például, hogy Transzválnak angol uralom alá kellett -kerülnie… <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne jöjjön nekem elő az -angolokkal. Még a regényeiket sem olvasom, annyira utálom őket a -szegény búrok óta.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Fiam, te ehhez nem -értesz. Ez nem humanitás, ez kereskedelem.</p> -<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Tessék! Tegnap még rövid -ruhát viselt és a krémes fánkért lelkesedett! Huszonnégy óra mulva -a búrokért lelkesedik és politizál az idős urakkal!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, kérem, én már régen benne -vagyok a politikában! Tudja-e, hogy én vagyok az egyik a magyar nők -közül, a kik Krüger elnököt annak idején üdvözölték?</p> -<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – És hogy jött maga Krüger -elnökhöz?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Sehogy. A Hirschler Zelmával -kuncsorogtunk az utczán…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mit csináltatok?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kuncsorogtunk.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (Soroksáryhoz.) – Ez a leány -úgy beszél, mint egy kutyamosó.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (folytatva). – S a mint a -főposta előtt megyünk, mendegélünk, a rikkancsok azt kezdték -kiabálni, hogy az angolokat nagyon megverték. Nagyon megörvendtünk -a Zelmával, bementünk a telegráf-hivatalba, s feladtunk egy -sürgönyt az öregnek, Pretoriába: »A magyar nők nevében üdvözöljük, -Berzsenyi Elza, Hirschler Zelma.«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szép diplomacziai -bonyodalmakat csinálhattál volna nekem ezzel a meggondolatlan -heveskedéssel!… És mit szóltál volna ahhoz, ha a búrok egy szép nap -megszorúlnak, s azt mondják magukban: »Van nekünk egy barátunk -Budapesten, bizonyos Berzsenyi, és az átnyujthatna nekünk egy kis -hadi kölcsönt?!…«</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem féltelek én téged! -<span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Aztán nem szeretem, hogy -olyan sokat mutatkozol ezzel a Hirschler leánynyal. Kicsodák, -micsodák ezek a Hirschlerék? Ez az öreg Hirschler Menyus, az ő -hédervári predikátumával, egy utolsó rangú parvenű.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Papa, te mindenkit lenézel, a -kinek tiz forinttal kevesebb vagyona van, mint neked.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, az embernek -mindig igaza van, ha valakit lenéz. Nem lehet elég embert lenézni, -ezt jegyezd meg magadnak.</p> -<p>(Megjelenik: Rejtvényi Elek, a »Szeczesszió« czímü hetilap -segédszerkesztője. Önérzetes tekintet, patinás mosdatlanság és -párisi nyakkendő.)</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, bemutatom neked -Rejtvényi Elek urat, a kinek már bizonyosan hallottad a nevét. Ő az -a nagy tehetségű fiatal költő, a kiről az utóbbi időben annyit -beszéltünk.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (jóságosan). – No hát az -nem baj, nem baj. Az ember minden pályán boldogulhat, csak -tisztességes legyen. Hála Istennek, nem a pálya teszi az embert, -hanem megfordítva. Ismertem például nagyon tisztességes embereket, -a kik a jockey-pályán működtek. Itt volt ez a Rumbold. Nagyon derék -ember volt; kitörte a nyakát.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De papa, Rejtvényi úr -költő, és…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az nem tesz semmit; -azért szívesen látom. (Ujra megrázza Rejtvényi kezét).</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (leküzdi zavarát, -Blankához). – Nagysád már meggyőződött róla, hogy melyikünknek volt -igaza?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, ön nyerte meg a -fogadást. (Berzsenyihez). Nem akartam elhinni, hogy Petőfi összes -halhatatlan művei egy koronáért kaphatók. (Rejtvényihez). Már meg -is vettem az egy koronás Petőfit. <span class="pagenum"><a name= -"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogyan, te egy koronás -könyveket vásárolsz nekem? Én Petőfit helyeslem, mert műveltség -kell a népnek, de nem szeretném, ha azt mondanák mirólunk, hogy a -könyvvásárlásban fukarkodunk. A pénz is kötelez, barátom. Vásárolj -díszműveket, albumokat, rókavadászokat, vagy rococo-jeleneteket -ábrázoló drága könyveket, de ne vásárolj egy koronás kiadványokat. -Ezt a költők se helyeslik, mert akkor miből éljenek meg a költők, -ha te is csak egy koronát juttatsz a haza oltárának, nem igaz?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ó, kérem…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Vagy ha már éppen ez a -könyv kell neked, vásárolj belőle ezer példányt, s oszd ki Megyeren -a nép között. Igen czélszerű, ha a nép részegeskedés helyett -Petőfit olvassa. Hadd tudják meg a parasztok is, hogy szorgalommal -mire viszi az ember.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nagyon sajnálom, hogy nem -mutathatom be a mamának. De ő még a <i>Kék kereszt</i>-egyesületben -van, a hol osztály-elnök.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Hogyan? <i>Kék -kereszt</i> is van?!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen hasznos egyesület -ez, melyre a költőknek fel kellene hivniok a nép figyelmét. -Helyesli ön a részegséget? Ugy-e nem? Lássa, ez ellen küzd a <i>Kék -kereszt</i>. És pedig igen egyszerű eszközzel. Üdítő italokat mér -ki alkohol helyett, aludttejet, limonádét, mindent, a mit ön akar. -Vannak munkások, a kik három, hat, kilencz, sőt tizenkét krajczár -ára pálinkát isznak meg egy ülésen. Már most azt kérdem öntől, ha -minden munkás csak kilencz krajczárt tesz félre naponkint, nem -szerezheti-e meg szerdán és szombaton egy-egy csésze kitünő tea -élvezetét? S a tea nem támadja meg a munkaképességet, a mi oly -bosszantó a gyárosra nézve, és ellenkezőleg fokozza a józanságot -<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> s erősíti a kedélyt. Lássa, erről ön egy -igen czélszerű költeményt írhatna.</p> -<p class="center">(Berzsenyiné megjelenik.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Megjött Benoiton mama!… Mama, -mama, hol maradtál olyan sokáig?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (Berzsenyihez). – Ezt a leányt -ugyan megneveltétek!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (miután kezet nyujtott -Soroksárynak és Bertalannak). – Már régen itthon vagyok, de az -előszobában elfogott a Kovács, régi szobalányunknak, a Züzannak a -férje. Alig tudtam tőle szabadulni. Azt akarja, hogy keresztanyja -legyek a gyerekének. Mit csináljak vele?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Adj neki pénzt.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ellenkezőleg; kereszteltesd -meg a kis férget!</p> -<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Csak aztán úgy ne -járjanak vele, a hogy a Várai-Fejér járt.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogy járt a -Várai-Fejér?</p> -<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Várai-Fejérnek a -jockey-ja: Lightwood egy szép nap apának érezte magát. -Keresztapának elhívja a Várai-Fejért, s mindenekelőtt elmennek az -anyakönyvvezetőhöz. Ez előveszi a protokolumot, mire a Lightwood -azt mondja neki, hogy írja be a kis lányt ezen a néven: Lightwood -Nénémasszony. Az anyakönyvvezető persze azt hitte, hogy a jó fiú -megbolondult. Lightwood erre előadja, hogy náluk, Angliában, ez már -így szokás; a jockeyk többnyire a legkedvesebb versenylovaikról -nevezik el az ivadékaikat. Mornington Cannon például egy Mornington -nevű lótól kapta a nevét. És így tovább. Az anyakönyvvezető -megmagyarázta neki, hogy a mi szokásaink nem engedik meg az -effélét. De Lightwood csak tovább alkudozott: »Talán Lightwood -Sárgarigó lehetne?« Képzeljék el a Várai-Fejért. <span class= -"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem mindig nevetnem -kell, ha a Várai-Fejérre gondolok. Egy ember, a ki a kávéházban -ellopja a czukrot s két milliót veszít a fekete szombaton.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az bizonyos, hogy a mama -nagyot nézne, ha Kovács kijelentené a pap előtt, hogy a kis -szobalánynak ezt a nevet akarja adni: »Czirokseprő«.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Látják, én egy cseppet se -találnám nevetségesnek, ha szokássá válnék, hogy az emberek a -kedves foglalkozásuk köréből választanának nevet a gyermeküknek. -Egy költő példáúl miért nem nevezhetné a leányát Elégiának?! Alanyi -Elégia! – nem is hangzanék rosszúl. És mond annyit, mint Miczi vagy -Rusi.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, én csinos neveket -adhattam volna nektek! Mit szólnátok hozzá, ha ma így hívnának -benneteket: »Berzsenyi Gabona« és »Berzsenyi -Katonaélelmezés«?!…</p> -<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Barátnéjuk, a Zelma, még -rosszabbul járt volna. Azt biztosan »Hirschler Ganzgyár«-nak -neveznék, mert az apjának a Ganzgyár-részvények a legszebb -emlékei.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De nini, a mi -kedves Héthársynénk! (Általános mozgás.)</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (jön, lát és győz. A haja -ezúttal aranyszőke; az első pillanatra: mintha a tulajdon -unokatestvére volna). – Csak egy perczre jövök, kedveseim; várnak a -választmányban. A bíbornok elnököl, s az öreg urat nem szeretem -várakoztatni… Igaz, beszéltem a miniszternével… Nini, a jó -Berzsenyi!… Jó napot, jó napot!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kedves Ida!…</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (mint a nap, mindenüvé -süt). – Neked, édes Blankám, egy pár szót kell mondanom… Hogy van, -Elzácska?… (Berzsenyi mamához.) Tehát eljöttök, <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> ugy-e? -Vagy még nem is mondtam? Szerdán egy kis <i>raut</i> lesz -nálam…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mondd, édes Idám, -csakugyan igaz?…</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – A főherczeg házassága? -Sajnos, édesem, szóról szóra igaz.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Az ember nem érti. -Mésalliance, mésalliance, jó, de ekkora mésalliance!… Ilyenek még -sem történtek azelőtt.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – És ha tudnátok, -kedveseim, hogy a fenségek bennünket, még a herczegnőket is, éppen -úgy lenéznek, mint a hogy ti lenézitek a szolgaszemélyzetet!… -Bizony glédába kell állnunk előttük… s ha mindössze ennyi -volna!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mi lesz a világból, -ha ez tovább is így tart?! Végtére nem lesznek igazi főherczegek, -félvér lesz mindenki, a legelőkelőbbek is!…</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De pá, édeseim, az én -alelnöknőm már bizonyosan türelmetlenkedik… (Elvitorlázik; a -többiek is egyenkint. Csak Elza és Berzsenyi maradnak a -teremben.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Várj csak, kérni akarlak -valamire. Ma este egy nagy csomagot hoznak ide; vedd át, s vitesd -be a dolgozó szobámba. Gondod legyen rá, hogy senki ki ne bontsa. -(Sugva.) Ez anyád karácsonyi ajándéka. Egy kép.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A te arczképed?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez egy kicsit sablonos -lett volna. Nem, <i>White Rose</i> képe. Lefestettem <i>White -Rose</i>t, abban a momentumban, mikor a Kisujszállási Handicap után -lemossák róla az izzadságot. Nagyon szép munka, meg vagyok elégedve -vele. Nem állatfestővel pingáltattam, hanem egy portraitistával. -Remélem, anyád örülni fog neki.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyne, papa, hogyne.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Remélem is. Közel -háromszázezer forint néz le reánk erről a vászonról.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span></p> -<h2>II.<br /> -ASZFALTBETYÁROK.</h2> -<p class="summary">– Esti fél tíz óra. Az ebédlőben – borongósan -szeczessziós stil – három izgatott alak: <i>Berzsenyi mama</i>, -<i>Blanka és Berzsenyi papa</i>. –</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ez már mégis -hallatlan! Pont fél tíz és még most sincs itthon!… Nincs más hátra, -el kell menni a rendőrségre.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, hadd tudják meg -Bécsben is, hogy Berzsenyi Elza kisasszony valami rettenetes -ostobaságot követett el, az isten tudja mit!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Blanka, ne beszélj -így! A leányomat ne bántsa senki, a másik leányom se!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ez meg itt szaval! -Jacques, ne boszants, nem vagyunk a Nemzeti Szinházban.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hát mi történhetett -vele? Ebéd óta senki se látta; egy szó nem sok, annyit se szólt, -csak eltünt. S annyi bizonyos, hogy délután fél háromkor nem -szokták a leányokat elrabolni!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Úgy beszélsz, -mintha egy cseppet se aggódnál, s csak a káröröm szólna -belőled.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Köszönöm szépen! Én jobban -restellem a dolgot, mint ti. S éppen csütörtökön! Az első nagy -<span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span> <i>raut</i> napján! Mert ez a mai nap nem -volt közönséges zsúr; vendégeink azt hihették, hogy a -hölgykaszinóban vannak. Két báróné, hárman a <i>Hólapda</i> -társaságból, egy miniszterné… a volt iskolatársak társasága csak -úgy sáppadozott az irigységtől. S ez a boldogtalan leány épp egy -ilyen napon szökik el nekünk! Szépen neveltétek a leányotokat, -mondhatom!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hallgass, mert -úgyis mindjárt migrainet kapok az aggodalomtól.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nem voltam ilyen -izgatott másfél esztendő óta. Csak akkor éreztem valami ilyenfélét, -mikor <i>Dom Sebastian</i> elbukott a rákosi akadályversenyben, s -eleinte azt hittük, hogy kitörte a lábát. Hárman indultak a -versenyben: <i>Ne szólj szám</i>, <i>Weaner Kind</i> és <i>Dom -Sebastian</i>. Az elsőn Williamson ült, az enyimen Kucsera. Egy -darabig igen jól vették az akadályokat, de a hogy a nagy árokhoz -értek, <i>Dom Sebastian</i>, a ki vezetett…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ugyan hagyj békét! -Nincs jobb dolgod, mint hogy ilyen ostobaságokkal boszantasz?… -(Csöngetés hallatszik; mindnyájan hallgatóznak.) Ő az! No végre! -Már majdnem szívdobogást kaptam az ijedtségtől.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ugy-e megmondtam, -hogy semmi okunk nyugtalankodni! A mit az én leányom tesz, az jól -van téve.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Látszik, hogy csak az apja -vagy, s nem a férje.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (bejön). – Itt vagyok. -Hagytatok-e valami vacsorát?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hol voltál, -szerencsétlen gyermek?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (egyszerűen). – Az -aszfaltbetyár-intézményt tanulmányoztam.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tessék? <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Szent isten, csak -nem történt valami kellemetlenséged?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (nyugodtan). – Semmi. Szót se -érdemel az egész. De meghalok éhen; dél óta nem ettem egyebet, mint -három vagy négy darabka süteményt.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Egyél és beszélj. -Hol jártál?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne vágjatok olyan ijedt -arczot. Délután a Zelmánál voltam, s aztán egyedül kuncsorogtam az -utczán.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Gyönyörű história. -S ezt ilyen jó képpel mondod?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát milyen képpel mondjam? -(Eszik).</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Egyedül kuncsorgott az -utczán! Szép! A korsó addig kuncsorog a kútra…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szamár. (Eszik.) Mondom, nem -flangálni mentem az utczára, hanem társadalomtudományi czélzattal. -Tisztába akartam jönni az aszfaltbetyár-ügygyel.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – No, és tisztába jött vele a -kisasszony?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mi jutott eszedbe, -boldogtalan?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A dolog úgy történt, hogy a -Zelmánál elbölcselegtünk ezen a kérdésen. Azt mondom a Zelmának: -»Nagyszerű! Gondoltad volna ezt? Én soha!«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Mit?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy az -aszfaltbetyár-intézmény ilyen elterjedt. Bámulatosnak találod, a -mit mondok? A te lapodban olvastam!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – De mi közöd van -neked az aszfaltbetyárokhoz? Remélem, neked nem voltak efféle -kalandjaid?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hisz éppen ez az. Olvasom, -olvasom a czikkeket és eltünődöm. Nagyszerű! Tehát vannak hölgyek, -a kik nem tudnak végigmenni az utczán, a nélkül, hogy egy-két -kalandjuk ne akadjon! Némelyiket mindennap megtámadja két-három -aszfaltbetyár. Egy komoly ujság ankétet rendez, s felszólítja a -közönséget, <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> mondja el kiki, vajon mit lehetne tenni e -társadalmi baj elhárítására? A kérdéshez hozzá szólnak: nők és -férfiak, üldözött gerlék és szakértő aszfaltbetyárok. Azok -elpanaszolják, hogy már nem tudnak hová lenni; tapasztalt, higgadt -aszfaltbetyárok pedig jó tanácsokat adnak nekik. A testület e -tapintatos jelesei valóságos reczeptet írnak, hogyan öltözködjék, -viselkedjék, nézzen, járjon, siessen az a hölgy, a ki nem kívánja -igénybe venni az aszfaltbetyárok szolgálatait. Mert így meg amúgy, -mégis csak élniök kell szegényeknek; mi rossz van abban, kérem, ha -egy nem egészen kitünő házból való fiatal ember, ismeretség híján, -e nem szokatlan úton keres összeköttetéseket?!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Miket beszélsz itt -össze vissza?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szóval, látom, a miről eddig -sejtelmem se volt, hogy az intézmény rendkívül elterjedt, s hogy -egy-két aszfaltbetyárnak ma már minden művelt család asztalán -helyet kell foglalnia. A művelt nők már lélekzeni se tudnak a sok -ostromtól. Némelyik annyira oda van, hogy az embernek kedve volna -azt mondani: »Száli, te nem panaszkodol, Száli, te dicsekszel!«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ne beszélj ilyen -jockey-stilusban.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt mondom a Zelmának: -»Barátom, ha Magyarország egész művelt nő-világa keservesen -panaszkodik e társadalmi baj miatt, s ha vannak nők, a kiknek se -éjjelük, se nappaluk, földön nincs nyugtok, s égben nincs -várandóságuk az aszfaltbetyárok légióinak jóvoltából – ez -tulajdonképpen iszonyú sértés ránk nézve. Mert mi elég csinosak -volnánk, vagy mi, s nekünk még soha se volt efféle kalandunk.«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Még csak az -kellene!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Erre a Zelma így felel: -»Tudod, ez azért van, mert mi ritkán járunk egyedül; aztán meg -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> kacsintani is kell nekik.« »Jó – mondom -én – egyszer majd megpróbáljuk, de most pá, haza kell kefélnem a -<i>rout</i>-ra.« Jövök, s a hogy jobbra-balra nézelődöm, eszembe -jut, hogy minek várjam a Zelmát? Egyedül kóválygok; az alkalom -kitűnő, kóvályogjunk tovább. S megindulok tanúlmányutamra.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Elment az -eszed?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Légy nyugodt; három -aszfaltbetyárt sétáltattam meg, de azért nem történt semmi -bántódásom. Sőt, meg kell vallanom, eleinte sehogy se tudtam -beugratni az ifiurakat. Öt percz alatt rájövök, hogy a testület -egyáltalán nem reflektál olyan hölgyekre, a kiknek a toilettejéből -családi vagyon néz ki. Mikor aztán látom, hogy a puszta -megjelenésemmel nem tudom lépre csalni őket, eszembe jut, a mit a -Zelma mondott: »Kacsintani kell nekik.« Ettől fogva úgy -sétálgattam, mint egy operette-soubrette a színpadon. Csak éppen -néger tánczot nem adtam elő.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ez a nő totál meg van -őrülve.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szüntesd könyűidet értem, -szende hajadon, s hidd el, a piros bóbitás leányok nem forognak -akkora veszedelemben, mint képzeled. Szóval, mögtapasztaltam az -intézményt, s első kirándulásom alkalmával három aszfaltbetyárt -gyüjtöttem. No, nincs mit dicsekednem velök. Az elsőről rövidesen -le is mondottam. Mikor nagynehezen elszánta magát, hogy megszólít, -végig mustrálom, s azt mondom neki, őszinte felháborodással: »Mit, -maga még rendesen sincs öltözve, s aszfaltbetyárkodik? Hallja, -előbb vásároljon tisztességes nyakkendőt!« Ötölt-hatolt valamit, de -én nem irgalmaztam neki, s elutasítottam: »Ilyen rongyos ember! -Szégyelje magát!« Ezalatt csoportosulni kezdtek körülünk, emberem -zavartan mekegett valamit, megsajnáltam s szélnek eresztettem. -<span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Vakmerő fruska! -Hátha valami keményebb legénynyel kezdesz ki? Mi történik akkor? -Mit képzelsz?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Semmi különös. Másodszor egy -atlétába kötöttem bele. Ez már comme il faut volt és óvatos. Csak -akkor kezdett ugrani, mikor egy mellékutczába vontattam. »Szép kis -nénike!« – suttogott, de nem engedtem, hogy hosszasan részletezze -az ajánlatát. »Ön téved – vágtam a szavába – s az, hogy ön ostoba, -nem menti a tévedését. Vak ön, tisztelt idegen, hogy éppen engem -akar megtisztelni az ismeretségével? Nos hát én nem szorultam rá, -hogy az utczán szedjem fel az udvarlókat; a pénzére se szorultam -semmiféle majomnak!«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hallatlan ez a -leány, hallatlan! S ez az én gyermekem volna?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az atléta okvetetlenkedett; -erre hamarjában megszólítok egy arra menő idősebb asszonyt: »Kérem, -nagyságos asszonyom, védelmezzen meg ettől a tolakodótól. Úgy -látszik, idegen szegény, s nem akarja megérteni, hogy maflának -találom.«</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tökéletesen Osztrigás -Miczi.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A harmadik aszfaltbetyárt már -nekem kellett bátorítanom. Elmondta, hogy mily elhagyatott életet -él, s a fővárosban egy szegény ifjúnak mily nehéz a keresetéből -kijönnie. Valahol csak kell spórolnia, nem igaz? Biztattam, hogy ne -csüggedjen; majd csak talál egy önzetlen kebelt. Könnyűit persze -nem törülhettem le, de igazat adtam neki, hogy ha az ember húsz -forintot küld a mamájának havonkint, bizony nem igen költekezhetik -az éjjeli kávéházakban. Igen barátságosan váltunk el.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Rettenetes!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tanúlmány-utamat ezzel be is -fejeztem, mert abból az eszmecseréből, a melyet utolsó kísérőmmel -<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> folytattam, már leszűrtem a keresett -tanulságot. Tehát a sokat emlegetett társadalmi baj csakugyan -létezik. Csakhogy ez a baj inkább a szegény aszfaltbetyárok baja, -mint a védtelen hölgyeké. Mert a védtelen hölgyek közül azokat, a -kik jómóduaknak és finnyásoknak látszanak, nem is meri megszólítani -az aszfalt lakója, a többi védtelen hölgy pedig minden nagyobb -emóczió nélkül megvédheti magát, a legrosszabb esetben: megvédhetik -egymást. De mit tegyen a szegény aszfaltbetyár? Mit tegyen a szűk -körülmények közt élő fővárosi ifjú, a ki takarékoskodni kénytelen, -ismeretség, összeköttetés híján? Mit tegyen, ha érző keble van, bár -szegény és elhagyatott? A virágnak megtiltani nem lehet.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mondhatom, büszkék lehettek -a leányotokra!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Elég az hozzá, elhatároztam, -hogy a Zelmával gyüjteni fogunk az egyetemi templomban a szegény -aszfaltbetyárok javára.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mars a szobádba, ne -is lássalak! (Berzsenyi papához). Látod, Jacques, hova vezetett a -majomszereteted? Tessék a nevelésed!</p> -<p><span class="smcap">Jacques</span> (magában). – Nekem -beszélhettek! Okos lány ez, csak az a kár, hogy huszár nem lehet -belőle. Különben mindegy. Így is többet tud, mint az egész familia. -Úgy tippel, mint egy trainer, s fogadni merek, hogy máris tudja, -melyik ló fogja megnyerni a Pzsedzvit-handicapot.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span></p> -<h2>III.<br /> -A FEHÉRVÁRI BICSKA.</h2> -<p class="summary">– A nagy szalonban; öt óra után. A teás-asztal -körül: <i>Héthársyné, Berzsenyi mama</i> és <i>Soroksáry Miska</i>. -<i>Héthársyné</i> már semmit se tud kitalálni, a mivel -kifejezhesse, hogy: pénze minden zsidónak van, de <i>Héthársyné</i> -már csak egy él a világon. <i>Berzsenyi mama</i> asztmájának -részleteiről tart nem éppen közérdekű előadást; <i>Héthársyné</i> -látható részvéttel és láthatatlan undorral hallgatja. <i>Miska</i> -gróf udvariasságból nagyokat köhög; e krákogás vigasztalni kívánja -<i>Berzsenyi mamát</i>. De az ő részvéte is csak felszínes; -titokban arra gondol: milyen jó az asszonyoknak, hogy a -beszélgetésben nem követhet el az ember helyesírási hibát! Lám, -<i>Berzsenyi mamát</i> nem csúfolják ki, mint őt a minisztériumban, -nyomorult napidíjasok. Közben <i>Blankára</i> pislog, a ki -<i>Berzsenyi papával</i> egyetemben, <i>Rejtvényitől</i> -búcsúzkodik. –</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (melegen szorongatja -Rejtvényi kezét). – Szervusz, szervusz, szervusz. Gyere el máskor -is, ne ülj mindig a kaszinóban. Ott kényelmesebb, de a -vendégszeretet se kutya. Egyszerű emberek vagyunk, <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> de -becsületesek. (Rejtvényi el.) Szervusz, szervusz, szervusz. -(Blankához.) Te, ki ez a fiatal ember?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mondtam már, hogy Rejtvényi -Elek. Nagyon tehetséges fiatal író.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Azért megmosdhatnék -néha. Különben nekem mindegy.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, hová gondolsz? -Rejtvényinek olajbarna teint-je van, a mi nagyon ritka és -érdekes.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ebben igazad van; -engem legalább kiváncsivá tett, hogy vajon gőzfürdő után is ilyen -szerecsen marad-e? És mit szokott írni ez az Othello?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Verset, tárczát, -vezérczikket, mindent. Nem olvastad a <i>Szabad Sajtó</i> mai -czikkét a magyar iparról? Olvasd el; mondhatom, kitünő czikk. Ő -írta.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ne beszélj! Nem -hittem volna, hogy ilyen komoly fiatal ember. Látod, ez helyes, -hogy egyszer megmondja a véleményét a magyar iparról. Mert az már -igazán nem járja, a mit a kormány akar. Rákényszeríteni a -kormánytól függő vállalatokra, hogy itthon vásárolják, a mit csak -lehet, esetleg húsz perczenttel drágábban – ez ostobaság. Hogy én -ezerkétszáz forinttal fizessem azt, a mit külföldön ezer forinttal -megkaphatok, hallott valaki ilyet? Helyes, hogy kikelt ez ellen; -látom, igazság-szerető ember. Nem rokonszenves, de igazság-szerető. -El fogom olvasni a czikkét.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tudod, nem egészen azt -írja, a mit te mondasz. Rejtvényi inkább azt sürgeti, hogy -pártoljuk a magyar ipart, áldozatok árán is. Kikel azok ellen, a -kik Londonból hozatják a ruhaszövetet s Párisban mosatják az -ingeiket.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – A fő az, hogy -kimosassuk. Hol? az mellékes. Különben, ha megmondja az igazat a -Nemzeti Kaszinónak, ez kibékít vele. <span class="pagenum"><a name= -"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span> (mint a kit darázs csipett -meg). – Bocsánat, de a Nemzeti Kaszinó ártatlan ebben a dologban. -Én legalább nem ismerek a kaszinóban senkit, a ki Párisba küldetné -az ingeit. Egyáltalában, kissé különösnek találom, hogy ezek a -meggondolatlan író urak folyton a Nemzeti Kaszinót piszkálják. -Pártoljuk a magyart ipart, jó; de mért éppen a Nemzeti Kaszinó -kezdje meg a dolgot? Mindig, minden téren a szegény mágnást -molesztálják először. Én nem vagyok a Nemzeti Kaszinó tagja; -tárgyilagosan beszélek.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, csak nem fogsz -agitálni a magyar ipar ellen? A miniszterné is pártját fogta a -magyar iparnak. Eljár a boltokba s csak magyar tárgyakat vesz.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – A miniszternének -könnyű. A miniszterné ha kalotaszegi varrottasban jár, akkor is -miniszterné marad.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – A miniszterné -eljárt volna a boltokba magyar tárgyakat vásárolni? Ez különös.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hiszen a mi engem -illet, nekem semmi kifogásom. De attól félek, hogy ez a mozgalom a -Felségnek nem fog tetszeni.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, mama, a Felség nem -törődik vele, hogy te mit vásárolsz. (Héthársynéhoz.) Hogyan, -báróné, Te már itt hagysz bennünket?</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Sajnos, kedves -Blankuczim, a kaszinóba kell sietnem, a hol értekezletünk van, s -éppen a magyar ipar pártolásáról… Ah, mily unalmas az élet!… Te azt -még nem tudod, szegény Blankuczim! (Berzsenyi mamához.) Fogadj -szót, édesem, hivasd el a csoda-doktort. Tudod, az mesés. Egy -pirula naponkint eloszlatja a sápkórt, két pirula a köszvényt, s -három pirula valósággal véget vet az asztmának.</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span> (Blankához, titkon). – -Vajon hány pirula gyógyíthatna meg engem? <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (Soroksáryhoz). – Jó éjt, -Soroksáry, jó éjt. (Soroksáry meghajlik, s Héthársyné nyomában -el.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Te, Blanka, nekem -szeget ütött a fejembe, a mit mondtál. Hát csakugyan a miniszterné -is?…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Benne volt minden -ujságban.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Mert nem szeretném, -ha azt mondanák, hogy smuczián vagyok, a ki nem pártolja a magyar -ipart.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Erről ráismerek az én jó -papámra.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Vásárolni fogok -valamit. Akármit, csak magyar legyen. De mit?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tudod, azt hirtelen nem -tudnám megmondani. Van üveg-iparunk, bőr-iparunk… izé… Az üvegipart -már mondtam?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Én azt hiszem, hogy -elkéstetek. Előbb gondoltatok volna rá. Holnap már a házmester is a -magyar ipart pártolja. A múlt héten még kiírták az ujságba, de kezd -egy kicsit közönségessé válni a dolog.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (benyit). – Jó estét.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hol voltál -megint?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne ijedj meg úgy, mert én is -mindjárt megijedek. Semmi. A Zelma hítt el, pártolni a magyar -ipart. Mondok magamban: »Top! Mért ne lepjem meg valamivel az én jó -kis papámat? Nekem nem kerül semmibe, mert az ő pénzét költöm, s -örömet szerzek neki.«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (nevet). – Te kis -betyár!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bebarangoljuk az összes -boltokat, de semmit se találunk, a min rajta volna: »Made in -Hungary.« Azt mondom a Zelmának: »No, öreg, hol a magyar ipar?« A -Zelma azt feleli, hogy Pesten nem kapni semmit, de fogad velem, -hogy Bécsben rögtön kapunk magyar iparczikket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Úgy látszik, fel is -mentetek Bécsbe, mert alaposan oda maradtál.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Francziaországi Margit, ne -átkozódjál.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, te New-York szépe!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ne -veszekedjetek.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Felhányunk a boltokban -mindent: »Hol vagy, lelkem, magyar ipar, hadd pártoljalak!« – hát, -a mint kutatunk, kutatunk, végre is találok valamit. Tudod, nem -drága dolog, de szeczessziós. Mondok magamban…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Úgy beszél, mint egy -paraszt.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondok magamban: »Az én jó -kis papámnak mindene van a világon, de fehérvári bicskája még -nincs. Hadd legyen neki fehérvári bicskája is.«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (nevet). – S vettél -nekem fehérvári bicskát?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ime. Fogadd tőlem jó szívvel, -s ha pénzzavarba jövök, ne felejtsd el, hogy belőlem nem hiányzik -az altruizmus.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (Blankához). – Látod, -most úgy beszél, mint egy gróf.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elbarangolja a napot, hogy -egy fehérvári bicskát vegyen! S az ilyen nem lesz szinésznő!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (Blankához). – Hallod, -ne bántsd a leányomat. (Elzához.) Teneked meg azt mondom, hogy ne -beszélj ilyen tréfálkozó hangon a magyar iparról. A magyar ipar, -gyermekem, nagyon komoly dolog. Miniszternék, grófnék fáradoznak a -magyar ipar érdekében. Igaz, mindez eszünkbe juthatott volna -harmincz esztendővel ezelőtt is, s ha eszünkbe jutott volna, akkor -ma már volna magyar ipar. Ha harmincz esztendő óta megvettünk volna -minden magyar iparczikket, akkor ma már csinálnának magyar -iparczikkeket is. De jobb későn, mint soha. Hozzuk helyre a -mulasztásunkat; <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> legyünk ezentúl jobb hazafiak. És én -elhatároztam, hogy, mint a miniszternék meg a grófnék, én is elül -fogok járni a jó példával. Egyelőre, mivel semmire sincs szükségem, -nem tehetek egyebet, mint hogy magyar neveket adok a lovaimnak. De -ezt megteszem. Még ma. Kiki a maga hatáskörében; kitől mi telik. -Mind a tizennyolcz lovamnak magyar nevet adok. Még ma; azonnal. -Gondolkozzál magyar lónevekről, Elza. A te tanácsaid nekem nagyon -becsesek. Tudod mit? Hogy viszonozzam az ajándékodat, megengedem, -hogy te nevezd el az összes lovaimat. Csak egyet kötök ki. -Derby-crack-emet: <i>Szo szan mer alle</i>-t a mai nap emlékére -<i>Magyar Ipar</i>-nak fogom elnevezni. A fehérvári bicskáért pedig -kapsz egy szép párisi toilette-et.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<h2>IV.<br /> -ÚRNŐK A SZINPADON.</h2> -<p class="summary">– Hat óra után. A vendégek már oszlófélben. -<i>Héthársyné</i>, a ki legutóbb <i>Blankával</i> beszélgetett, -szintén készülődik. –</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nos, eljöszsz?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hová hívod?</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – A Népszinházba. Nem -most; holnap délelőtt.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Délelőtt? A -Népszinházba?</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Tudod, édesem, ez még -titok; de hisz ti nem fogjátok elárulni. Vikus, a cousine-om, -holnap énekel próbát a Népszinházban.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – A cousine-od -szinésznő lesz?</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ó, nem olyan közönséges -szinésznő, mint a többiek, de végre is szinésznő. Miért ne? Nem -fogják összetéveszteni a született komédiás-néppel; a szinlapon is -mindig rajta lesz: Dorozsmai Viki <i>úrnő</i> első, második, -harmadik fellépte.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De mi jutott -eszébe, hogy szinésznő lesz? Talán csak nem…</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (sértődve). – Mit -képzelsz? Hála Istennek, Vikinek van miből megélnie. Ötvenezer -forint <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> hozományt vitt magával; ehhez az ura nem -nyúlhatott hozzá.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ugy képzeltem, hogy -talán az elvált férjét akarja megtruczczolni.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem, az urával -egyszerűen nem törődik többet. De mit csináljon egy szép, fiatal -elvált asszony, a ki hozzá van szokva, hogy évenkint húszezer -forintot költsön, s a kinek csak ötvenezer forint a vagyona? A -sutba üljön, harisnyát foltozni, vagy gépirást tanulni? Nem. Viki -igen helyesen úgy gondolkozott, hogy halálos vétek volna a -hangocskáját nem kamatoztatni. Mert van egy kis hangocskája. Nem -akkora, mint az oroszlánnak, de elég arra, hogy megszerezzen vele -évenkint hat-tiz-húszezer forintot.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De mégis… valaki… -az ő társaságából!… Tudom, hogy ha ő megy szinpadra, az más, mint -ha a házmesterném lánya áll ki néger tánczot járni… De mégis -szokatlan egy kicsit…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szokatlan? Nem találom. Az -utolsó operettliben két olyan dáma is játszott, a kikkel tavaly még -csak a zsúrokon találkozott az ember. A közönséges szinésznék csak -a páholyból nézték őket.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – És szeretném tudni, mit árt -nekik, hogy a szinpadra léptek? Függetlenek; pénzt szereznek; -lázas, szép életet élnek; s valljuk meg, irigyeljük őket.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Annyi bizonyos, hogy a -Zelmának ugyancsak szeget ütöttek a fejébe. Azt mondja nekem -tegnap, hogy ő, ha férjhez megy, csak azért megy férjhez, hogy -elválhasson és aztán a szinpadra léphessen.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hagyj nekünk békét -a Zelmáddal. Ki kérdezett?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak sokat vekszáljatok! Én -is egyet gondolok, és elszerződöm valahová! Én ugyan nem -<span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> megyek férjhez csak azért, hogy a -hivatásomnak élhessek. Minek ehhez a házasság, elválás és egyéb -kalandok? Betanulok egy operette-et s isten megáldja édes -szüléimet!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Hallod, az efféle -tréfákat kikérem magamnak!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, ne ijedj meg minden kis -mókázástól! Elképzelheted, hogy a te házadat nem fenyegeti semmi -ilyes veszedelem. Egyelőre eszem ágában sincs azokat a jó házból -való szerencsétleneket utánozni, a kiket állítólag egy isteni -szózat őrjített meg, de mégis inkább a lábukban lakó ördög -ösztökélt arra, hogy megszökjenek a jól fűtött szülei házból s -elkarikázzanak: az igét hirdetni, vagy jobban mondva: éhezni és -fázni. És remélem, hogy a bankjegyeidre rajzolt őrangyalok -mindenkor meg fognak óvni ettől a kísértéstől, hogy ne mondjam: -tébolytól. Rémesen hangzó megjegyzésemmel mindössze annyit akartam -mondani, hogy tökéletesen értem azokat a szegény nőket, a kik a mai -világban seregesen tódulnak a színpadra. És ha már ebben a házban -minden blague-ot le kell fordítani kereskedelmileg józan és ridegen -száraz, egyszerű vagy összetett állító mondatokra, megmagyarázom -nektek azt is, hogy miért gondolkozom így. Végre is az a szegény -nő, a kinek a kényelméről senki se gondoskodott, s a ki a -kényelemért még nem akar lemondani minden társadalmi szereplésről, -csak a színpadon keresheti a boldogulást. Egy csinos, fiatal, -jóalakú nő, a ki alkalom adtán kedves is tud lenni és nincs minden -temperamentum híjján, ha nem túlságosan prűd és nem szenved se -köszvényben, se idült hangszálbénulásban, föltéve, hogy ügyesen -viselkedik és ért egy kicsit úgy az intrikálás, mint a -reklámcsinálás művészetéhez: ma már a színpadon mindent elérhet. -<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> Igenis, mindent. Szert tehet fejedelmi -toalettekre, ékszerekre, bankigazgatói jövedelemre, tíz percznyi -éneklésért egész vagyont tevő föllépési díjra, automobilra, -yachtra, saját külön vasúti szalonkocsira s végül herczegi férjre… -És azért nem kell lemondania a társadalmi szereplésről sem. A -színésznőket is a viselkedésükhöz képest ítéli meg a világ, mint -akárki mást; ha rosszúl viselkednek, többet néznek el nekik, mint -annak, a kit a művészet nem menteget; s ha jól viselkednek, még a -tiszteletet is kiénekelhetik maguknak, könnyebben, mint az, a kit -kevesebb szem ellenőriz. Bejuthatnak még a fejedelmi szalonokba is, -s ha mindig akadnak, a kik lenézik őket, vigasztalásukra lehet, -hogy ez a lenézés három negyed részében sárga irigység.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – És vedd ehhez azt, hogy -egy úri nőnek mindig több chance-a van a színpadon a boldoguláshoz, -mint egy közönséges színésznőnek, a kiről nem tudni, hol kezdte, a -ki csak úgy a sugólyukból lépett ki a világba. Egy úri nőnek a nagy -sikerig nem kell olyan hosszú útat tennie; már az első föllépése is -nagyobb érdeklődést kelt, mint egy olyan színésznőnek a -bemutatkozása, a ki a színpadon von Pike auf küzdötte fel magát – -honni soit, qui maly pense – s a kinek évek kellenek hozzá, hogy -észrevegyék. A ki a Vikussal valaha tánczolt, és a ki az életben -csak két szót szólt vele, az mind ott lesz azon az ünnepen, a hol -az első lámpaláz nyomban kiváló művésznővé avatja. Szeretném tudni, -miért ne gyümölcsöztetné azt az ismeretességét?!… és miért ne -aknázná ki azt a szenzácziót, a melyet a vállalkozása kelt?! Ha van -egy gyűszűnyi hangja, s ha olyan kecsesen sétálgat majd a színpadon -is, mint a vigadóban, tökéletesen elég megmutatnia a bokáját, és a -sikere biztos. A mellett <span class="pagenum"><a name="Page_32" -id="Page_32">-32-</a></span> őt soha se fogják afféle közönséges -színésznőnek nézni; mert a nagyvilági szereplés épp olyan -eltörölhetetlen presztizst ad, mint az egyházi rend. A Vikus nem -lesz közönséges, hogy úgy mondjam: színpadi színésznő; a Vikus -mindig úrinő marad, a ki esténkint megjelenik a színpadon, mert -hiszen másképpen nem szedhetné be azt az adót, a melylyel a világ -az ő érdekes egyéniségének tartozik.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – És milyen gyönyörű élete -lesz! Csupa izgalom, taps és virág!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (Héthársynéhoz). – -Mégis, megvallom, csodálkozom rokonod bátorságán. Én az ő helyén a -nyilvános föllépésre soha se tudnám elszánni magam. A műkedvelés, -az más; és ha valaki olyan nagy hajlamot érez a szinészkedésre, -istenem, a műkedvelést még az egyház is megengedi!… Ez ellen -senkinek se lehet kifogása; a műkedvelői előadás még a legelőkelőbb -családokban is gyakran előfordúl.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nem fogjátok -elhinni, és mégis úgy van, mert szóról-szóra benne volt az én -ujságomban, hogy legközelebb egy ilyen műkedvelői előadás volt -Bécsben, a hol még az inas szerepeket is főherczegek játszották -volna. Ez nekem azt az eszmét adta, hogy egy műkedvelői előadás -rendkívűl mulatságos legyen, és miután az én házamban egy ilyen még -nem volt, nem volna-e czélszerű, hogy az én leányomnak -színdarab-írását egy hasonló ünnepélylyel kötnénk össze, -természetesen megfelelő közönség előtt?!</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Az eszme kitűnő, és ha -lesz belőle valami, számítok rá, hogy igénybe veszik az én rendezői -tehetségemet. Nekem ebben nagy gyakorlatom van. A mult héten Hilda -grófnénál rendeztünk egy ilyen nagyobbszabású műkedvelő előadást, -és az egész olyan pompásan ment, hogy egy színész, a kit meghívtunk -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> közönségnek, kijelentette, hogy ilyen -meglepően mulatságos estét ő még nem mitmacholt. Különben nekem ez -már a tizedik műkedvelésem volt, s azóta már a tizenegyedikre -készülök. De sietek is haza, mert éppen próbám lesz. -Viszontlátásra, édesem; jó napot, Berzsenyi… Hogy miféle estét -rendezek, édesem?… Ó, ez csak afféle szerényebb műkedvelés lesz… -polgári szereplőkkel… A <i>Szulamit</i>ot adjuk elő… a katholikus -legény-egylet javára… Á propos… képzeld, édes Blankám, még most -sincs Absolonunk!… Mondja, Berzsenyi, nem volna kedve hozzá?… nem -játszaná el Absolont? Nagy szivességet tenne vele!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<h2>V.<br /> -MAGYAROSODÁS.</h2> -<p class="summary">– Pont öt óra. A nagy teremben <i>Elza</i> -egyedül. –</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (a <i>Pajkos férjek</i>ről szóló -referádákat olvassa. Eldobja az egyik ujságot s egy másikat vesz -elő. Bele tekint, s ezt is elhajítja.) Képmutatók! Nyomorult -képmutatók!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (jön. Szórakozottnak látszik, -s mintha egy kicsit izgatott volna). – Nem volt még itt -Rejtvényi?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit akarsz Rejtvényivel? Már -harmadszor keresed.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Miért felelsz a kérdésre -kérdéssel?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi bajod? Miért ne -felelhetnék a kérdésre kérdéssel?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mert az… (elakad.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak mondd ki! Azt akartad -mondani: »mert az galicziai szokás.«</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megint ízetlenkedel.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kérlek, engem nevezhetsz -annak, a minek akarsz. Kazárnak, asszirnak, lengyelnek, spanyolnak. -De ne felejtsd el, hogy a te őseid se lovon jöttek ebbe az -országba.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne kiabálj, még meghallják -a cselédek. <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Úgy látszik, már grófnénak -érzed magadat. (Kivülről csöngetés hallatszik.)</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hallgass, azt hiszem, ez -Rejtvényi. (Szünet.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Fájdalom, nem ő az; a papát -kereste valaki. A szépirodalmár késik. De hiszen ma már volt hozzá -szerencsénk az ebédnél! Nem mondanád meg, mért várod olyan -szívszakadva?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ha nem csinálsz rossz -vicczeket, megmondom.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Rejtvényiről? Kinek nézel -engem?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nos, hát meg akarom tudni -tőle… Igazán bolondság tőlem, hogy mindent elárulok előtted… Meg -akarom tudni tőle, hogyan kell eljárni, ha az ember pályázni akar. -Kinél kell a pályaművet benyujtani, s a többi.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak nem írtál tragédiát?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem, másról van szó. Az -akadémia pályadíjat tűzött ki a <i>reklám</i> szó legjobb magyar -kifejezésére.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az akadémia?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez különös. A magyar -tudományos akadémia, a mely soha semmivel se törődött a világon! És -most a miatt fájna a feje, hogy a <i>reklám</i> szóra nincs magyar -kifejezés? Érthetetlen. De hisz az <i>ideál</i>ra sincs! Az -<i>ideál</i> nem érdekli annyira, a mennyire a <i>reklám</i>?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ujságban legalább így -olvastam.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – S te meg akarod nyerni a -pályadíjat? Olyan ziláltak az anyagi viszonyaid?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nekem nem a pályadíj kell, -hanem a dicsőség. A pályadíjat oda ajándékozom jótékony czélra. A -megfejtést elküldöm a katholikus legényegyletnek; ők aztán váltsák -be készpénzre.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ötletet küldeni ajándékba, ez -új!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Már pedig ez így lesz. -Rejtvényi tanácsolta. <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, és te rájöttél, a mit az -akadémia maga nem tudott kisütni?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen. Kíváncsi vagyok, mit -szólsz hozzá. A <i>reklám</i> magyarul: <i>hűhó</i>.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem rossz. Mondhatnám: -frappáns. Csak egy hiba van a dologban. A <i>reklám</i> is mást -jelent, meg a <i>hűhó</i> is.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ezentúl a <i>hűhó -reklám</i>ot fog jelenteni, punktum.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – És te beéred ennyivel? Hisz -ilyenformán három nap alatt megtisztíthatod az egész magyar -nyelvet. Várj, én is mondok egypárat. Redoute = csuhaj, conférence -= terefere, dráma = jajbefáj, ideál = hajhaj, szeczesszió = -noszahát, frivol = ejnyeejnye, plakát = neneked…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Már az igaz, hogy kár -minden szóért, a mit előtted kiejtek. Nyelvtudomány, magyarság, -ezek neked túlságosan komoly dolgok.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, csak téged nem talállak -túlságosan komolynak. És minél inkább igyekszel az lenni, annál -kevésbbé.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (a ki időközben -belépett.) – Már megint veszekedtek?!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem veszekszünk, csak nem -méltányoltam eléggé ő nagyságának a tudományos igyekezetét.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Arról találtam egy komoly -szót mondani, hogy ideje volna már, ha nem használnánk mindnyájan -annyi idegen szót, hanem, ha magyarul beszélünk, beszéljünk -magyarosan, és ő nagysága ezt mulatságosnak találja.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (Elzához.) – -Gyermekem, nem a legszívesebben vettem észre egy rossz szokásodat. -Azt, hogy szeretsz gúnyt űzni a legtiszteletreméltóbb dolgokból is. -Ugy látom, ezen magyarosodást, melyről <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> testvéred -szól, szintén nem itéled meg helyesen. Ez nálad, meg vagyok -győződve, csak gyermeki könnyelműség. Egy gyermek még nem tudja -megbecsülni azt a jót, a melybe bele született. Te hazánk nyelvét, -mint anyanyelvedet, ajándékba, úgyszólván ingyen nyerted a sorstól, -és azért nem tudod belátni egész értékét. De én, a ki önerőmből, -sok nehézség után, semmi fáradságot nem kimélve sajátítottam el -országunk nyelvét, a ti anyanyelveteket, mely most már nem csupán -kedves anyátoké, hanem egyszersmind az enyém is, én ezen ügyről -egészen máskép gondolkozom, mint te. Én megbecsülöm azon nyelvet, -mely nekem sok erőfeszítésembe és kitartásomba került, a -költségekről, mint nyelvmester stb., nem is beszélve. És látod, te -nem fogod elképzelni, mily kellemetlenül érintett engem az, hogy -mikor a magyar nyelvet már tökéletesen elsajátitottnak véltem, azon -meggyőződésre kellett jutnom, hogy részben helytelen dolgokat -sajátitottam el, mert sok oly szót és kifejezést tettem magamévá, -melyek alapjában véve nem magyarok, hanem sajátlag idegenek. Azért -az anyanyelv tökéletes megmagyarositását már csak azért is -szükségesnek fogom fel, hogy a magyarul tanuló, jóakaratú -idegeneket ne vezessük félre valójában más nyelvű szók sűrű -alkalmazásával. De egyébként hazafias kötelességnek is tartom, hogy -a parlagon heverő magyar szóknak a kellő forgalmat biztositsuk. -Azért én mindig hálával fogadom, ha valaki a közkeletű nemzetközi -kifejezések helyett számomra valamely magyar kitételt ajánl fel, -eredjen bár ez a jó szándék akár egy szerkesztőtől vagy egyéb -elhanyagolt embertől. És magam sokkal örömestebb beszélek -magyarosan, habár tévesen, mintsem kifogástalanul, de idegen -szavakkal. Megvallom, nagy megelégedésemre szolgálna, ha te -hasonlóan <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> épp oly jó leánya lennél a hazának, mint -a milyen jó leányom vagy nekem, mert remélem, engedelmes leányomnak -lenni soha se szünsz meg.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papuskám, én nem -csúfolódtam a magyar nyelv rovására, és a Blankával egészen máson -vitatkoztunk. Csak annyit voltam bátor mondani, hogy az idegen szó -helyett nem lehet olyan magyar szót használni, a mi egészen mást -jelent, és hogy nem való az érthető idegen szó helyett olyan -magyaros körülírást használni, a melyet egyelőre senki se ért meg. -Különben nem tudom, honnan veszed azt, hogy én a tiszteletreméltó -dolgokból gúnyt szoktam űzni, mert én nem emlékszem ilyen -esetre.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – És a mai ebédnél, a -melynél nem akartam szólni, mert idegenek is voltak jelen?!… Nem -faragtál élczeket, hogy a Rothschild így és a Rothschild amúgy?… és -nem nevetgéltél folyton egy Rothschildon?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – No igen, arról volt szó, hogy -a fiatalabb Rothschild, a ki most a párisi ház feje lett és az -egyik legnagyobb Rothschild-vagyont örökölte, annak idején, mikor a -Théâtre Français égett, berohant az égő házba, hamarjában -megbecsülte a foyer festményeit, és utasításokat osztogatott, sorra -megjelölve, hogy melyek azok az értékesebb képek, a melyeket -okvetetlenül ki kell vinni, és melyek azok, a melyeket bátran ott -lehet hagyni… Ezen, igenis, mulattam, mert furcsának találtam, hogy -valaki ilyen körülmények között ennyire józan és számító tudjon -maradni, és még furcsábbnak találtam, hogy valaki ennyire bízzék a -tulajdon műismeretében. Megjegyzem, nem mondtam többet, csak -annyit, hogy nemcsak a hősiességét csodálom, hanem a -lélekjelenlétét is.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Kedves leányom, -tudod, hogy szeretlek. Nem is azért mondom, hogy szemrehányásokat -<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> tegyek. De látod, édes leányom, egy olyan -emberről, a kit Rothschildnak hívnak, nem való élczelni!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már engedj meg, papa, de az -az ember, a ki képeket becsül, mialatt a ház ég fölötte…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Jegyezd meg -magadnak, kedves gyermekem, egy Rothschild mindent megtehet, a mit -akar. (Elgondolkozva.) Csak egyet nem tehet meg; azt, a mit az a -szamár szerkesztő mondott, a kinek mindig elfelejtem a nevét… hogy -öt milliót hagyjon jótékony czélra. Nevetséges! Öt millió mindig öt -millió marad; Rothschildnak is. (Eltünődik.) Micsoda szemtelenség! -Most már azt kivánják az embertől, hogy öt milliókat -ajándékozgasson, az ujságíróknak meg a lelenczeknek! Öt millió!… -Ostoba beszéd! Szamár beszéd! És egy ilyen embert szerkesztőnek -nevezzenek ki! Micsoda világ! Micsoda világ!</p> -<p class="center">(Megjelenik: Rejtvényi.)</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (Rejtvényi elé sietve). – No, -csakhogy itt van! Már olyan régen várom!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Jó napot, doktor -úr… kedves barátom… Nagyon örvendek, hogy jön… Éppen önről -beszéltünk.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span></p> -<h2>VI.<br /> -RUMBOLD SZELLEME.</h2> -<p class="summary">– Berzsenyiéknél délután öt órakor. Szin: a nagy -szalon; az erkély-ajtó nyitva. Jelen vannak: az intimusok s a -család teljes számban. Rejtvényi úr egy sarokban titokzatosan -értekezik az összeránczolt homlokú Blankával. Berzsenyi mama olyan -nehezen lélekzik, hogy abszolúte nem tud egyebet csinálni; ha -influenzát kapna, nyomban meghalna. Elza Bertalan urat azzal -boszantja, hogy neki egy Sipido, a ki puszta hecczből rá mer lőni a -walesi herczegre, jobban imponál, mint egy gyomortágulásos -bankigazgató. Bertalan úr olyan finoman vitatkozik vele, mintha -Paul Bourget szelleme szállta volna meg: de titokban dühös, s azzal -a keresetlen magyarsággal szeretne megnyilatkozni, a melylyel -kedves atyja szokott, a kisujszállási regále-bérlő. Öt percz óta -tisztában van vele, hogy ha csakugyan feleségül veszi ezt a fiatal -honhölgyet, ugyancsak meg kell válogatnia a házibarátjait. A család -ügyvédje: Várföldi Sebő, a ki délután három órakor, segédje -közbenjárásával, sikeresen bonyolított le egy ötvenhárom forintos -árverést, nem dicsekszik ezzel, ellenben előadja, hogy mily -aggodalmakat ébreszt benne a szinházi műsorok hanyatlása. Zelma a -figyelmes hallgatót szimulálja; egy hét óta az <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> az -ambicziója, hogy azt mondják róla: »Ez a Hirschler tulajdonképpen -egy közönséges éhenkórász, de a leánya okos és búrul is tud.« -Berzsenyi papa szótlanul igazgatja a czvikkerjét; de akár fölötte, -akár alatta néz a világba, sehogy se tudja megérteni, hogy’ tudta -feleségül venni a vele szemben ülő kövér asszonyt, a ki oly -idegennek tűnik fel előtte. Soroksáry Miska, a kinek Elza előbb egy -pár gorombaságot mondott, s a kit Blanka ma még egyáltalán nem vett -tudomásul, divatosan kiábrándult arczot vág s latifundiumokról -álmodik. Azon tünődik: miért, hogy a kor a merkantil irányzatnak -kedvez s nem az agráriusoknak? Ha még igazán agrárius volna! De -neki az agrár irányzatból egyelőre nem jutott egyéb, csak a szép -emlékek. A tea forr és duruzsol. Mintha azt duruzsolná: »El, szép -hazámba vissza! El, el, Moszkvába, Pétervárra el!« Egyszerre -felpattan az ajtó, s a búcsúzó napsugárral egyszerre megjelenik, -utolsó kegyeit osztogatni: Héthársyné. –</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hogyan, ti még -fogadtok?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy fogadunk-e? Egyebet se -csinálunk, csak fogadunk. Fogadjunk, hogy a báróné a Park Klubból -jön.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – No lám, ez a herczig -kis csipisz… Úgy értem, hogy még itthon vagytok ezen a kedves -csütörtökön?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (mentegetőzve). – Ó, -ez az utolsó napunk! Tulajdonképpen már el kellett volna -utaznunk…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De a mama köhög, s így még -nem mehetünk üdülni.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Megvallom, nem is -reméltem, hogy benneteket itthon talállak. Berzsenyihez jöttem, a -kivel komoly ügyem van.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (a »komoly ügy« -hallatára, atavizmusból, <span class="pagenum"><a name="Page_42" -id="Page_42">-42-</a></span> önkéntelenül a zsebéhez kap.) – -Mennyi… azaz, mily szerencse rám nézve, báróné!</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem képzelitek, mennyi -a dolgom! Négy választmányi ülés egy héten!… Egy miniszterné nem -fárad annyit, mi? De hiába, a kötelesség! Egy jó házból való fiatal -embert kell elhelyeznem, a ki igazgató szeretne lenni valahol. -Mindegy akárhol; petróleum, patkógyár, gáz, bakancs… nem zsenirozza -őt semmi. A klubban eszembe jut: »Nini, hisz itt van ez a jó -Berzsenyi!«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nagyon megtisztel a -báróné.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Azt hiszem, a dolog -rendben lesz; védenczemnek a multja kifogástalan. A neve és a -lakása itt van feljegyezve ezen a papiron. Megjegyzem, hogy a -fiatal ember keresztény. Keresztényebb már nem lehetne.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Annál jobb, báróné: -az ilyesmit mai napság már meg kell becsülni. Egy igazi keresztény! -És még sehol se volt igazgató? Különös!</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Tudom, hogy ezt az -életpályát jó kezekbe tettem le. De, ó istenem, már negyed hat! -Mennem kell a többi szegényeimhez.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogyan? Nem maradsz itt a -séanceunkon?</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Mi az? Ti is -tánczoltattok?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ma fogjuk megkisérteni -másodszor… Rejtvényi úr nagyon ért a kopogtatáshoz. Engedd meg, -hogy bemutassam neked Rejtvényi urat.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincs az a szellem, a kit ki -ne tudna bolygatni odvából.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De Elza!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Eleinte Schopenhauer nem -akart kompareálni neki. Ma már olyan jóban vannak, hogy a -frankfurti bölcs visszavonta előtte minden tanítását. <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> S a -multkor Zelmáéknál ezt kopogtatta át a másvilágról: »Éljenek a -nők!«</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ma különösen érdekes lesz a -séanceunk. Felszólítjuk Rumboldot, hogy exkuzálja magát.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Rumboldot?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, a jockeyt. A multkor -tip-et kértünk tőle a Psedzvitre.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem értem.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megkérdeztük tőle, hogy -melyik ló nyeri meg a Psedzvit-handicap-ot. <i>Tip-Top</i>ot -tipelte.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – No és <i>Tip Top</i> -nyerte meg a versenyt?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem, <i>Malteser</i> nyerte -meg. <i>Tip-Top</i> második lett, <i>Häng’di’an</i> harmadik. De -hisz éppen ez a különös.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Miért?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mert a szegény Rumbold a -legbecsületesebb jockey volt. Nem lehet föltenni, hogy a másvilágon -megváltozott volna a természete, s hogy félre akart volna vezetni -bennünket.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Talán maga se tudta -bizonyosan.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Rejtvényi úr szerint ez ki -van zárva. Életében tévedhetett, de a szellemek nem tévednek.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Igy hát mivel -magyarázod a dolgot?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én így magyarázom. A -szellem ezt kopogtatta: Tip-Top, Häng’di’an. Mi ezt úgy -értelmeztük, hogy <i>Tip-Top</i> fog bejönni elsőnek, -<i>Häng’di’an</i> másodiknak. Pedig tulajdonképpen a szellem -megtagadta a feleletet. Nem lóneveket kopogtatott ő, csak -indulatszókat. Tip – vagyis, tip-et kérdeztek tőlem? Top! – jó, -majd megadom nektek, a mi nektek dukál. Häng’di’an! – vagyis: -akaszszátok fel magatokat s hagyjatok engem békében! A boldogult -kissé rusztikus angolsággal fejezte ki magát, de korrektül felelt. -<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Én inkább azt hiszem, hogy -Rumbold helyesen tipelt, s voltaképpen <i>Tip-Top</i>nak kellett -volna megnyernie a versenyt, de a jockeyk, mint életében rendesen, -most halálában is megcsalták.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Bizonyára jóhiszeműen -vezette félre a társaságot.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (szeméből egy -Röntgen-sugarat bocsát keresztül Rejtvényi úron s ezzel végez -Rejtvényi úrral egy életre.) – És ön, Miska, mit gondol ön?</p> -<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Én azt gondolom, hogy -Rumbold placzczra tipelt, nem Sieg-re. Mi csak azt kértük tőle, -hogy mondjon tip-et. Mondott is, s jó volt mind a kettő. De mi -rosszul értettük őt, s rosszul helyeztük el a tétjeinket.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Az is lehet, hogy a -sors könyvében <i>Tip-Top</i> volt beírva, de <i>Malteser</i> -véletlenül nagyobbat ugrott.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nekem öt százasom úszott -el, s Zelma meg se meri mondani, hogy mennyivel ugrott be. De azt -hiszem, a papa többet vesztett.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Az igazat -megvallva, én csak tiz forintot vesztettem.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Légy őszinte, papa, te -kételkedtél.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Kételkedni nem -kételkedtem. De én nem hiszek a jockeynek, a míg él. Ha meg van -halva, az más. De ha meg is van halva, még akkor se hiszek neki -föltétlenül.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A papa olyan szkeptikus, hogy -még a spiritizmusban sem hisz, kivált ha lóról van szó.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Előttem mindjárt -gyanús volt a dolog, mert a managerem ugyanazt ajánlotta, a mit a -szellem. S ha egy szellem félrevezet, az hagyján; de engem eleven -ember még nem csapott be s nem fog becsapni soha. <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (magában.) – Szamár! -(Tovább viaskodik a levegővel.)</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elég az hozzá, mindjárt -megtudjuk, hogyan történhetett a félreértés.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Csakhogy én azt már nem -várhatom meg; máris elkéstem. Pá, édeseim! Fájdalom, most már -sokáig nem látlak benneteket. Istenem, milyen gyorsan is múlik az -idő! Egy pár kellemes óra, s télre ismét tavasz…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Farsangra Ős-Budavár! Még -egy-két szinésznő, a ki elmegy vagy visszajön, még egy pár -szenzácziós szinházi este, meggyógyulással, vasfüggönynyel, tomboló -lelkesedéssel, s vége a szezonnak, báróné!…</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ugy-e, Berzsenyi, nem -fogja elfelejteni az én kis igazgatómat? (Hosszas búcsúzás után, -mint a nap, lassan leáldozik.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. (Zelmához sugva.) – Tudod, hová -megy?</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span> (szintúgy.) – A -szegényeihez?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondd, hogy: a szegényéhez. A -szegény kis igazgatójához.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Miért nevezed őt -szegénynek?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, az nagyon szerencsétlen -ember! Szenvedélyes football-játékos, a ki azonban csak igen ritkán -játszhatik footballt, mert hol ő rug a labdán akkorát, hogy -megrándul a lába, hol a labdát rugják hozzá úgy, hogy hetekig -fekszik bele. Szegény ember! És szegény asszony! Képzeld el, hogy -az ember nagynehezen felcsíp egy udvarlót, s ez az udvarló a fele -életét gipszben tölti el! Azt hiszem, azért akarja megtenni -igazgatónak, hogy ne játszszék többé footballt.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Valami zörgést -hallottam; Rumbold megérkezett.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Gyorsan, gyorsan a kis -szalonba! Ne <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> várakoztassuk, mert megint -megboszankodik. (Általános mozgolódás.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Elza, gyere csak! -Mondok neked valamit. (Halkan.) Tudod, én nem hiszek a -szellemekben; de azért nem ártana megkérdezni, hogy Rumbold kit -tipel a Derbyre. Mert hátha mégis vannak szellemek?!… Ebben az -esetben ostobaság volna nem venni hasznukat. Az ember biztosítsa -magát minden eshetőségre.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span></p> -<h2>VII.<br /> -LÓVERSENYEN.</h2> -<p class="summary">– Pont fél négy; a nyergelőnél. Odafenn a -második versenyre csöngetnek. Elza <i>Vittoria Colonná</i>t nézi, a -kit egy istálló-fiú mosdat. Angol nyelven kérdéseket intéz a kis -cseh ficzkóhoz, pusztán azért, hogy a körülötte álló bámész -kereskedő-segédek ne értsék, hogy mit beszél. Egyszerre megjelenik -Héthársyné. –</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hogyan, kedvesem, ti -itt? Én azt hittem, hogy még Abbáziában vagytok!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, édesem, mi most nem -vagyunk sehol. A Kaszinó nyilvános éttermében vagyunk. Kocsmából -ki, kocsmába be. Nagyon elzüllött családi életet élünk. A szegény -mama…</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Csak nincs valami -baja?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincs, de ő már, szegény, -Ischlben van, s nagyon szomorú leveleket ír onnan. Tudod, nem akart -velünk maradni; őt nem érdeklik a versenyek, a mi érthető, mert -húsz év óta nagyon sok versenyt kellett mitmacholnia. Szóval, ő már -bevonult Ischlbe, fájdalom, nagyon korán, mert ott iszonyatosan -fázik. Azt írja, valahogy oda ne vigyük a szegény papát, mert a -szegény papa ott megfagy. <span class="pagenum"><a name="Page_48" -id="Page_48">-48-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ti csak a versenyek -után mentek oda?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az alagi díj után. A papa -föltétlenül tart rá, hogy az alagi díjnál mellette legyek, s azért -Blanka is velünk marad addig, a papa kedvéért. Tudod, az őszszel, -mikor egyedül flangáltunk Bécsben a papával, s csak a Frőhlich -kisasszony gardirozott bennünket, mindenféléket kezdtek pletykálni -a szegény papáról. Persze, Bécsben senki se tudta, hogy a leánya -vagyok.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – E szerint már régen -megjöttetek Abbaziából?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Abbaziát már el is -felejtettük! Különben rosszúl éreztük ott magunkat, különösen a -szegény mama nagyon sokat szenvedett a hőség miatt. Mi most Rómából -jöttünk.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Mit csináltatok -Rómában?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon melegünk volt. Pardon, -édesem, azonnal, csak a számokat jegyzem fel… (A nyergelővel -szemben lévő táblán kiperczegtetik a lovak számait)… 3. ez -Gilchrist, 5. ez Wilton, 6. ez Bulford, 11. ez Cleminson… 19… vajon -ki ül ezen?… 23… ez a mienk… Igen, mondom, Rómában nagyon sokat -szenvedtünk a hőségtől. Azt hiszem, volt nap, hogy legalább 39 és -fél kiló volt árnyékban… akarom mondani fok, nem kiló. Arra -gondoltam, hogy <i>Mitugrász</i> 39 és fél kilóval veszedelmes -lehet… Egész nap a templomokban legyeztük magunkat, mert nem -tudtunk mit csinálni. Vagy két hétig tartott ez az állapot – -képzelheted, mit tesz az két hétig kalandozni Olaszországban a mama -asztmájával – aztán felpakoltunk és haza jöttünk, szammt Mamá… Most -aztán, képzeld ezt a mispotályt: a népek közül ki Abbaziában -maradt, kit magával vitt a mama Ischlbe. Ugy élünk, mint a -diákok.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De hát mért mentetek -Rómába? <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Abbaziában elkezdett esni az -eső, jött a bóra, s azt hittük, hogy Rómában szép idő lesz. -Különben is, a mama egy idő óta mindig a halálról fantáziál, s a -fejébe vette, hogy ő nem akar meghalni a pápa áldása nélkül. No és -jött ez a zarándoklat; a papának eszébe jutott, hogy egyszer már -nekünk is részt kell vennünk egy zarándoklatban, mert különben nem -tudom miket képzelnek felőlünk, és top, megindultunk; láttuk a -magyarokat is.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – No, és ő Szentsége -fogadott benneteket?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Külön nem fogadhatott, éppen -a zarándoklat miatt; egy kisebb társasággal voltunk nála, egy -órával a főherczegnő után. De a papa több biborossal tanácskozott a -magyarországi helyzetről. Nagyon sok olvasót hoztunk haza, persze -megáldottat, neked is egy szépet, pedig csak tiz centesimibe -került. A papa vagy tizezer darabot akart venni, mert ez igen -terjeszti a vallásosságot a nép között. Sajnos, egy nagy -boszúságunk is volt. Tivoliban a kocsink egy kanyarodónál szembe -került az Esterházy Mancsiné kocsijával. Blanka köszönt, s a -Mancsiné úgy tett, mintha nem látna bennünket.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ó, bizonyára nem látott -benneteket! A Pepsa nem olyan, nincs abban semmi póz. De á propos -Blankuczi, hol van hát?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A tribün alatt hagytam -Rejtvényijével, most ez a legujabb bogara. Különben a Miskának is -ott kell lennie.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Te úgy jársz-kelsz itt, -mint egy kis jockey.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát, tudod, ez az a hely, a -hol a legotthonosabb vagyok. Különben a papa hítt félre, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> beszéljük meg Lightwooddal, ne -plöndzsöljük-e meg <i>Vittoria Colonná</i>t, s aztán elszaladt, nem -tudom hova.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De milyen melegen vagy -öltözve! Nincs terhedre ez a ruha?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tegnapelőtt könnyü ruhában -jöttünk ki s a második verseny után haza kellett küldeni a -bundáinkért! És ezt mérsékelt égövnek nevezik! De menjünk fel, már -viszik a lovakat. Nézd, ez itt <i>Kente Fente Sárika</i>.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hát ez a másik?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A melyiken Clemi ül? Ez -<i>Wotan</i>.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (menetközben). – Nincs -valami jó tiped mára?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A kétéves handicapban a -névtelen kancza. Apja <i>Galaor</i>, anyja <i>Hajfürt -elrablása</i>. Ez ki van eresztve. Hacsak a startgép keresztet nem -húz a számitásomra. De adok neked egy jó tanácsot. Egy krajczárt se -tégy a mi lovainkra. Ezek máskor se jönnek be, de most pláne auszer -form vannak.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Fut lovatok ebben a -versenyben is?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, a 23-as, <i>The -Winner</i>. Azért hivják <i>The Winner</i>nek, mert soha se -nyer.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem bízol benne?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szó sincs róla. Tégy a -<i>Linczi fiú</i>ra, az a legreálisabb tét. De, végre, itt a -papa!</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Az ám, a jó -Berzsenyi!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Báróné!… (Félre -inti Elzát.) No?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – No?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Mit gondolsz?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit mondott Lightwood?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi pápa</span>. – Azt mondta, hogy -<i>Vittoria Colonna</i> köhög, s hogy <i>Wotan</i>nak sok a -chance-a. Úgy vettem észre, hogy ő, titokban, <i>Wotan</i>t -fogadta. No?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudod-e, hogy -<i>Mitugrász</i> 39 és fél kilóval veszedelmes lehet? <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nagyszerű! Micsoda -szemed van! Az imént véletlenül rájöttem, hogy <i>Mitugrászt</i> az -utolsó pillanatban plöndzsölni fogják. Tudod, a két jó orrú fiú. -No, mit gondolsz?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akkor hát ne várd meg, míg az -odsza leesik. Tégy nekem is egy százast. Azt hiszem, most még -hatszorost is kapsz rá. <i>Linczi fiú</i> heisz favorit. Pá!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Pá! (El.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (Héthársynéhoz). – Bocsáss meg, -de…</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (a ki ezalatt az -igazgató-jelöltjét protegálta egy öreg grófnál). – Kérlek, magától -értetődik. Ti nem mulatni jöttetek ide. De nini az én Blankám!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Báróné, te itt vagy!… -Kérlek, engedd meg, hogy bemutassam Rejtvényi urat. (Rejtvényi -szalutál.)</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Jó. (Kegyesen bicczent -egyet a fejével.) Mire tettél?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (sugva). – <i>Kente Fente -Sáriká</i>ra. Ez a jockeyk titkos tipje. Rejtvényinek egy pinczér, -a ki a jockeyk legjobb barátja, elárulta, hogy a jockeyk ma ezzel a -lóval egy nagy coup-t terveznek. Te még nem tettél? Rejtvényi, -menjen, s tegye meg a bárónénak… melyiket akarod? (Az emberek -össze-vissza szaladgálnak; a totalizatőr gépei csattognak, a -bookmakerek kiabálnak, jegyeznek, írnak, törölnek, s odakünn, az -ezerhatszáz méteres startnál egy ló magában röhög.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (messzelátóval nézi a lovakat). -– <i>Mitugrász</i> nyugodt… Jesszusom, start! (Csöngetés; a lovak -beszaladnak, s az emberek kiabálják a lovak neveit. Egy végre -elszalad a birói páholy előtt, nyomában a többivel. Általános -elszörnyedés: The Winner!)</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Micsoda ló az? Melyik? A -23-as? Melyik a 23-as?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A miénk! <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – <i>Kente Fente -Sárika</i>?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, <i>The Winner</i>, a -papa lova! Istenem, Istenem, a papát meg fogja ölni az öröm!… -Gyere, keressük meg, mert félek, hogy valami baja lesz az -izgalomtól. Ó hála Istennek, nem lett rosszul, ott áll!… Papa, -kedves papa! (Apjának a keblére borul.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (örömtől ragyogó -arczczal, diadalmasan, a hogy Napoleon állhatott volna Austerlitz -után). – No, ugy-e, mit mondtam mindig?!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span></p> -<h2>VIII.<br /> -KARLSBADBAN.</h2> -<p class="summary">– Reggel hét óra; Puppnál. Berzsenyi papa -egyedül ül egy első rangú asztalnál s a <i>Pester Lloyd</i>ot -olvassa. Két üres tojáshéj és egy lábvizes teás-csésze; jelei, hogy -Mr. Dewey a szolgaszemélyzettel kelt s szokott búcsújárását már -elvégezte. Blanka és Elza jönnek. –</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – No, hogy -aludtatok?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kitünően, akár csak -otthon.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Majd meglátjátok, -mennyivel jobb itt, mint Ischlben. Ischlben egész nap esik s nem -lehet semmit se csinálni. Az ember folyton a zenekart hallgatja és -mindig megbolondul tőle. Itt roppant változatos. Az ember fölkel, -elvégzi a sétáját, ujságot olvas, ebédel, ebéd után egy kis pihenőt -tart s elolvassa az ujságot, azután egyet sétál, megvacsorál, -átfutja az esti lapokat, lefekszik és elalszik. Közben, a -változatosság kedvéért, az ember elmegy valahová, ha akar, vagy nem -megy el sehová, hanem ujságot olvas. Pompásan fogtok mulatni, -meglátjátok. De hol hagytátok a mamátokat?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elment előbb a templomba, -csak aztán reggelizik. Tudod, neki, ha valahová megérkezik, az -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> első dolga az, hogy elmegy a templomba. -Ma különben a pápáért is imádkozni akar.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Hát mi baja a -pápának?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tudod, ő már nagyon öreg. S -a jó keresztény nem várja, hogy ő szentsége éppen halálán -legyen…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Jobb szeretném, ha -a pápa imádkoznék anyádért; anyádnak több szüksége van rá.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szerencse, hogy a mama nem -hallja. (A leányok reggelizni kezdenek).</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Tudod, itt annyi -mindenféle nemzetség, japán, kinézer és mindenféle vallás van, hogy -az olyan konzervativ ember is, mint én, hat hétre felvilágosodásba -esik. Itt van például egy született kinai is, a von Blasewitz báró, -monarkiánk pekingi követe; holnap be fogom magam mutattatni neki. -Azt hiszem, örülni fog, hogy megismerkedhetik velem; ha Pekingben -marad a szegény Ketteler báróval, most már nem örülne semminek. Ő -is megmondhatná nektek, hogy Karlsbadban nagyon jó.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mit csinál itt?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nézi, hogy a -gyermekei hogyan tanulnak szamaragolni. Mit csináljon egyebet egy -követ, ha élve marad? Azért, hogy valami dolga legyen, mondhatom, -egyelőre nem fog visszamenni Kinába.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugy látszik, beteg gyomra -mentette meg az életét.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Vagy inkább -egészséges orra. Nekünk mindenesetre elégtételül szolgálhat, hogy a -mi követünk volt Pekingben a legkülönb diplomata. Meg fogtok -ismerkedni a családjával. Szeretem, ha olyan embernek a családjával -barátkoztok, a ki elmondhatja magáról, hogy ő volt a legokosabb -ember egész Ázsiában. Hát te mért vagy olyan szótalan, kis tipelő -galambom? <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Attól félek, papa, hogy -unatkozni fogok itt. Tudod, én még nem vagyok úgy, mint a Blasewitz -báró; nekem nem elég az, hogy élek…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Unatkozni? Már hogy -unatkoznál itt? Itt lehetetlen unatkozni. Látod, én már harmadik -hete vagyok itt; család, társaság, urak, lovak, mindenki nélkül, de -az ember sétálgat, mások is sétálgatnak… Akarod talán a <i>Pester -Lloyd</i>ot?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Köszönöm, papa; nem -kérem.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kitől van benne tárcza?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Azt nem néztem; -gondolom Adolf Duxtól. Én csak a csevegést olvastam az őszi -búzáról, meg az Allerlei-t a német császár beszédéről…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Micsoda ember, ugy e papa?! -Micsoda nagy ember! Ez a beszéd igazán óriási volt. Az embernek -csak úgy dobogott a szive, a mig olvasta!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Tudod, fiam, te -nagyon szereted a költészetet és ez nagyon illik egy fiatal -leányhoz. De én már csak egy öreg konzervativ vagyok, s én nem -szeretem azokat a beszédeket, a melyektől a papirok csak úgy -bukfenczeznek lefelé. Én tisztelem a szép beszédet, leveszem előtte -a kalapomat, de legjobban azt a beszédet szeretem, a melyik -hasznos, ha nem is nagyon szép.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A német császár nem tehet -róla, hogy a papirok a háborúnak már a hírére is leesnek.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Persze, hogy nem -tehet róla. Én se tehetek róla. Senki se tehet róla. Én csak azt -mondom, hogy ha a német császár olyat tósztozna, a mitől a papirok -fölfelé ugrálnának, akkor még nagyobb ember volna. Nem igaz?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nekem hiába beszélsz, papa; -én szerelmes, igen, szerelmes vagyok a német császárba. -<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ne tedd azt, fiam; -itt még a morganatikus házasság lehetősége is ki van zárva. De itt -jön jó anyátok. (Berzsenyi mama megérkezik; Berzsenyi papa feláll -és kezet csókol neki.) Szenvedő vagy még, kedves Elizem?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Nem, már könnyebben -lélekzem; csak a vasút zakatolása nem ment ki a fejemből. Az este -nem is vettem észre, Jacques, hogy milyen jó színben vagy!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Igyál egy csésze -teát, kedvesem. Nem akarsz egy vánkost?… Garçon, egy vánkost! Meg -egy tabouret-t! Egy tabouret-t is, garçon!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (Blankához sugva.) – Attól -félek, a papa rossz fát tett a tűzre.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (Elzához, épp úgy.) – Ön is -megtanulhatná végre: tisztelni a szülőit. Még nem doktor kegyed, -vagy mi?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Megint veszekedtek? -Az első órában, hogy a papával vagyunk?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (megpacskolja -Berzsenyi mama kezét.) – Kedves, jó Elizem!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Milyen rég nem -voltunk igy együtt, mindnyájan, s idegenek nélkül! Miért is, hogy a -nyár legnagyobb részét egymástól távol kell töltenünk, ki erre, ki -arra?! Ó Jacques, mostanában gyakran gondolok rá, hogy szűkebb -viszonyok között talán kellemesebben élnénk!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Valóban, kedves -Elizem, csak a karlsbadi meeting alkalmával élünk igazi bensőséggel -teljes családi életet!… (A leányokhoz:) – No, gyerekek, a mama most -megreggelizik, aztán elmentek valahová, vagy ujságot olvastok, ha -akartok.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igaz, papa, neked még nem -is mondtuk, milyen érdekes utazásunk volt! <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Igen, Jacques, -képzeld, a vonatot, a melyen jöttünk… soha se találnád ki, hogy ki -vezette?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – A vonatvezető?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De milyen -vonatvezető! Lippe-Detmold Henrik, a mingréliai fejedelem!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Hogyan? Tán elűzték -trónjáról s most lokomotiv-vezető?…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Nem. Csak -műkedvelésből! Meg akarja tanulni ezt a mesterséget.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – És rajtatok tanul? -Akkor vezeti a vonatot, mikor ti ültök rajta? Látjátok, mindig -szidjátok Pestet, de azt Pesten nem engedik meg, hogy ilyen -gyakorlatlan egyének vezessék azt a vonatot, a melyen mások is -ülnek. Én nem bánom, ha a mingrélai fejedelem vonatvezetést tanul, -de akkor tessék bábokat, viaszfigurákat ültetni a kocsikba, ne az -én családomat!… Mi bajod neked, Elza?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szeretném, ha már kezdődnék a -verseny. Olyan régóta ülünk itt.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Mért nem olvasol -ujságot?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mert nem érdekel. Mert könyv -nélkül tudom, hogy mi van benne. Azaz, hogy mégis…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Igen, nézd csak -meg, leányom, mit tipel az ujság a »Sprudel-Handicap«-re?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Papa, mondok én neked jobb -tipet, csak már menjünk innen.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nos?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (sugva.) – <i>Czaribrod</i>. De -ne mondd meg Blankának, mert ha mindenki megrakja: nagyon kevés -osztalékot kapunk!</p> -<p class="summary">(Fölkelnek, és elmennek valahová; a kik azonban -nem akarnak, nem mennek el, hanem ott maradnak és ebédig átfutják -az ujságot.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<h2>IX.<br /> -SMEKSZEN.</h2> -<p class="summary">– Délután három óra. Berzsenyi mama, Blanka és -Elza lakosztályukban időznek, a <i>Grand Hôtel Tátragyöngye et -Bristol</i>ban, a hol két szoba előszobával és cselédszállással -naponkint: »jöttünk-mentünk – száz forint«. Berzsenyi mama a fűtött -kályha mellett ül, télibundában; nyakán indiai sál, lába -lópokróczczal betakarva. Blanka és Elza, távolabb, egy-egy puffon -dideregnek. Blanka korcsolyázó öltözetében; egy matráczot tart az -ölében, térdét párnákkal bástyázta körül. Elza magára vette összes -ruháit, meg a szobaleány és a fogadó szakácsnéjának -barhet-alsószoknyáit; feje, válla plaidbe takarva, orra czinkét -fogott. Nyögnek. –</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az orosz czár már a -gonosztevőket se küldi Szibériába, és nekünk itt kell lennünk!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (sír). – A jó isten -megbüntet bennünket, hogy magára hagytuk jó atyátokat!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hisz a jó papa maga -akarta így!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (magában). – A jó papának -megérkezett a barátnője. A jó papa roppant zavarba jött. A -<i>Marienbadi dij</i> futásakor egyszerre csak azt mondja nekem: -»Fiam, ne beszéljetek itt magyarul, az nem előkelő.« <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> De a hölgy -azért felfedezett bennünket, s iszonyuan kezdett kaczérkodni -velünk. Szegény papát a hideg lelte, de sehogy se tudott -elexpediálni bennünket. Már közel volt hozzá, hogy nekem, a -bizalmasának, elmondjon mindent, s megkérjen, hogy menjünk már -pokolba, de szerencsére én még idejekorán elértettem őt, és most -itt vagyunk!</p> -<p class="center">(Szünet. Odakünn a zene <i>Sulamith</i>ból a -Jajjajjajj!-t játszsza.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Te, Elza, csengess -a főpinczérnek. (Megtörténik; egy negyed óra mulva a hívott -megjelenik.)</p> -<p><span class="smcap">Főpinczér</span>. – Parancs?…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Frédéric, fűtsenek -be jobban.</p> -<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Kérem alásan. Még egy -kosár fa, igenis. (Előveszi a jegyzőkönyvét, bejegyzi:) Detto, egy -kosár fa, tiz forint.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Micsoda?</p> -<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Tiz forint. Soknak -méltóztatik találni, esetleg?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama, Blanka</span> (egyszerre). – -Nem, nem arról van szó!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem lehetne még egy kályhát -állítani be ebbe a szobába?</p> -<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Igenis, kérem alásan. -Csakhogy a kályhásért be kell küldeni Késmárkra. (Bejegyzi a -könyvébe.) Kocsi Késmárkra és vissza 40 forint, egy kályha -beállítása 110 forint, összesen 214 forint.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy mondja?</p> -<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Soknak méltóztatik -találni, esetleg?…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Eh, nem arról van szó!… -Ugyan kinek néz bennünket?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát a bőrünket nem -méltóztatik lenyúzni, esetleg? <span class="pagenum"><a name= -"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Jól van, -elmehet.</p> -<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Igenis, kérem alásan. -(Bejegyzi.) Értekezés és service tiz forint. (El.)</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Csak azt szeretném tudni, -hogy mit keresünk mi itt, Smekszen, ebben a farkasordító -hidegben?!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (hidegen, sőt tulzás nélkül -szólva, fagyosan). – Várjuk a postát. Aztán valahol csak kell -lennünk!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Talán már meg is -jött a posta.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ha csak a hófuvás miatt el -nem késett a vonat.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy a postakocsist meg nem -ették a farkasok.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Le kellene küldeni -valakit a postaépülethez.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugyan, mama, van lelked, -ebben az időben?!… Egy kutyát is kár volna kiverni a házból!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Van itt egy orosz szolga, az -már hozzá van szokva ehhez az időjáráshoz.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – S talán jót tesz -majd neki egy kis mozgás. Ujra megindul a vérkeringése.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hátha megfagy, mig a -postáról visszaér?!…</p> -<p><span class="smcap">Frédéric</span> (benyit).</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Frédéric, nem jött -meg a posta?</p> -<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Nem, a postással valami -baj történhetett; ez már a negyedik postás az idén. De egy levelet -hoztak Nagyságod számára. A szolgabiró ur, a kúrszalon körül -vadászván, egy medvét lőtt; annak a szájában találták meg ezt a -levelet.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Üdvözlet Karlsbadból!… A -papa irása!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Adjátok ide -hamar.</p> -<p><span class="smcap">Frédéric</span> (jegyez). – Egy levél -kézbesitése, két és fél forint. <span class="pagenum"><a name= -"Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (felbontja a levelet -és olvasni kezdi.) – Elza, Blanka, menjetek át a másik szobába, -hátha olyas valami van a levélben, a mi nem tartozik rátok.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát olvasd magadban, -mama.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Az igaz. (Elolvassa -a levelet.)</p> -<p class="i2">»Kedves, jó Elizem!</p> -<p>Nyugtatom folyó hó csütörtökrőli Ansichts-kártyádat, melyből -örömmel értesülök, hogy egészségetek hiánytalan, egyszersmind -ajánlom figyelmedbe, hogy a brómkálit ne hanyagoljad el, a mi pedig -az ülőfürdőket illeti, jól betartsd a szabványokat, mert jegyezd -meg magadnak, hogy egészséged nekem a legbecsesb.</p> -<p>Eltekintve a háborus hirektől, meglehetősen egészséges vagyok; -emésztésem ötven százalékkal javult, s a mennyiben látnád a Sprudel -és sétáimnak hatását, igen örülnél neki.</p> -<p>Elzának, k. leányomnak, mondd meg, hogy <i>Gay Lord</i> Quexről -körülményesebb informácziót óhajtanék tőle, s mit szólna hozzá, ha -ezen telivérért magasabb összegű ajánlatot tennék? Egy pej -heréltet, kit akadályokra fogok kiképeztetni, név szerint: -<i>Sleeping Car</i>, apja <i>Slivovicz</i>, anyja -<i>Vesztaszűz</i>, máris megvásároltam; örvendenél, ha látnád ezen -állatot, bár félszemére vak, s jelenleg köhög.</p> -<p>A legszomorúbb a dologban az, hogy társaságom éppen nincsen, de -egy sem, mert magyar részről csak kereskedők s más ily egyének -időznek itt, a hozzámvalók közül pedig többen, jelesül a szerb -király s mások már tovautaztak.</p> -<p>Természetesen minden gondolatomat ti birjátok, kedves jó Elizem, -kivéve a fölötte hűvös időjárásra irányulókat, melyek gyakori -bosszúságokat okoznak nekem.</p> -<p>Ugyanis, midőn e sorokat irom, fűtött szobában ülök, -<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> s várom, míg a kereskedésből egy uj -szalmakalapot hoznak, mert az ide hozott összeseket már elfújta a -szél.</p> -<p>És mit szólsz hozzá, hogy Budapesten most bizonyosan kellemes -hőség uralkodik, s nekem, az én Nádor-utczai Házamban, egy -fürdőszobám van, mely Budapesten egyetlen s oly magas Pénzösszegbe -került, melyből mások egy Házat épittettek volna?!</p> -<p>Nem egyszer, midőn ezen velenczei tükrökkel, drága függönyökkel, -gobelinekkel és reliefekkel diszitett fürdőszobában, meztelenül -pillantottam meg magamat, a nimfák és fiatal Ámorok faragott -képeinek közepette, arra kellett gondolnom, hogy mit keresek én -ebben a mythologiában?</p> -<p>Ezen esetben viszont arra kell gondolnom, mit keresek délután 2 -órakor Károlyfüreden, a hol hideg van, mikor helyesen Nádor-utczai -Házamban kellene lennem, a hol meleg van, s ezen kivül kényelmes -fürdő, nimfákkal, melyek közül egyet per 800 fl. Ö. W. kell -számitanom?!</p> -<p>Azon reményben zárom ezen sorokat, hogy üdülésteket kellemes és -enyhe időjárás könnyiti meg.</p> -<p>Számtalanszor csókollak, kedves jó Elizem, úgyszintén Blanka és -Elza k. és jó leányaimat is,</p> -<p>melylyel jegyzem magamat</p> -<p class="right">szerető, hű férjednek:<br /> -<i>Jacques</i>.</p> -<p>P. S. Czimem tegnaptól fogva:</p> -<p class="center"><i>Jacques de Berzsenyi</i>,</p> -<p class="right"><i>Carlsbad</i>,<br /> -Villa Trallalla,</p> -<p>mivel ablakaim a Hotel Erzherzog Rupprechtben szélnek feküdtek, -én ellenben sehogy se tudtam feküdni a czigányzene végett.</p> -<p class="center">Ölel és csókol a te hű</p> -<p class="right"><i>Zsakid</i>.« <span class="pagenum"><a name= -"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mit ir a papa?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Szegény jó atyátok -szintén igen fázik, és sokat szenved a széltől.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hát miért is kell nekünk -hol erre, hol amarra csavarognunk, sorra járnunk a havasokat és -glecscsereket, meg az összes többi helyeket, a hol mindenütt olyan -hideg van, mint a havasokon és a glecscsereken?! Mért kell nekünk -három hónapig vaczognunk, idegen helyeken, zord villákban és -gyalázatos hotel-szobákban, mikor szépen otthon csücsülhetnénk, s -legalább kényelemben volnánk?!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ne beszélj -ilyeneket, Blanka, mikor tudod, hogy a papa egészsége, meg az -enyim, ezt megköveteli. Aztán meg mit beszélnének az emberek -szegény jó atyádról, ha júliusban Budapesten ülnénk?!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De ha már okvetetlenül -nyaralnunk kell valahol: mért nem nyaralunk Kairóban? Ott talán nem -fáznánk ennyire?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Látod, ezzel már -mondasz valamit. Ha jól meggondolja az ember…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Naiv leány, és te még hiszel -Kairóban?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Az igaz; lehet, -hogy nyáron még ott is hideg van.</p> -<p class="summary">(Tovább vaczognak. Kinn csöndesen hull a hó s -lassankint teljesen belepi a <i>Tátragyöngyé</i>t. Végül már csak a -tetőzet látszik ki a hótakaró alól.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span></p> -<h2>X.<br /> -ÁLLAMTITKOK.</h2> -<p class="summary">– Történik: Karlsbadban. Berzsenyi papa, a ki -reggeli sétáját végzi, találkozik egyik kedves barátjával: -Milosanácz urral. –</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Á, itt jön az én kedves -barátom, von Milosanácz. Nos, hogy szolgál egészsége, kedves von -Milosanácz?</p> -<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (meg akarja mondani).</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Különben az mindegy. És -ő felsége, az én kegyes jóakaróm, Arzén király? Tegnap este nem -volt szerencsém az ebédnél. Önt is nélkülöztük, kedves ezredes. Az -én kedves barátom, Blasewitz báró is megjegyezte, hogy a kit -fölötte nélkülözünk, az a kedves Milosanácz ezredes. Szeretném, ha -a felség ma délben…</p> -<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Hogyan? Ön még nem -tudja?… (Titkolózva:) Ő felsége tegnap este hirtelen elutazott!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megilletődve). – Áh!</p> -<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – A mindjárt megérkező -bécsi lapok már tele lesznek ezzel a szenzáczióval. Addig persze -államtitok.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (türelmetlenül). – Csak -mondja, mondja!</p> -<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (sugva). – A fiatal Tódor -király feleségül akarja venni a kedvesét. A minisztérium lemondott, -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> az albán főváros forrong, ő felségét -sürgősen haza hívták.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megdöbbenve). – És ő -felsége azonnal vasútra ült?</p> -<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Igen, azóta már meg is -érkezett Bécsbe.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Bécsbe? Ne tartson -semmitől. Nálam el lesz temetve a dolog.</p> -<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Háromnegyed tizenegyig -még államtitok. Szóval ő felsége nem utazott Albániába; Bécsbe -ment, egyenesen Bécsbe.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (sugva). – Az udvarhoz?</p> -<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (sugva). – Nem.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (sugva). – Titok, hogy -hova?</p> -<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (sugva). – A hôtel -Erzherzog…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (sugva). – Ne mondja ki, -már tudom. Persze incognito?</p> -<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (sugva). – Mint Piaszter -gróf.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (álmélkodva). – Hallatlan, -hallatlan! Na, hogy mi minden történik manapság! Ezek a fiatal -emberek!… Képzelem az apa fájdalmát. És mit csinál Piaszter gróf -(sugva) Bécsben?</p> -<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Tárgyalásokat folytat -az albániai vezető elemekkel. A helyzet súlyos, nagyon súlyos. De -azt hiszem, Piaszter gróf azóta már összeköttetésbe lépett az albán -nemzeti bankkal. Mindössze harminczezer frankról van szó.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ezt a harminczezer -frankot nem értem.</p> -<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Harminczezer frank -mindig érthető. Piaszter grófot szíven találta a csapás. Mikor -elolvasta a táviratot, leroskadt karosszékébe, s pár perczig -érthetetlen szókat hebegett… De aztán erőt vett magán, letörölgette -könnyeit, s gyönge hangon, mint a ki egyszerre tiz esztendőt -vénült, így szólalt meg: »Fiaim, telegrafáljatok az albán nemzeti -banknak… én olyan <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> gyönge vagyok, hogy a tollat se birom a -kezembe venni!… Ó, ez a hálátlan fiú, ez a hálátlan fiú!… -Harminczezer frankot küldjenek, de táviratilag.«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne folytassa, megreped a -szivem! De a harminczezer frankot még mindig nem értem.</p> -<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Képzelheti, ez az -irtózatos csapás!… Piaszter grófnak most utaznia kell, erre-arra, -megbeszélni a hívekkel a helyzetet. S a többi, s a többi; a -harminczezer frank nem is lesz elég. A gyász mindig pénzbe is -kerül.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Vagy úgy! Persze, -persze. Na, ön alaposan meglepett engemet, kedves von Milosanácz. -Micsoda ujság, micsoda ujság! Kérem, ha írni talál Piaszter -grófnak…</p> -<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Éppen a -telegráf-hivatalba indultam. Egy siffrirozott sürgönyt küldök neki; -magamnak kell papirra tennem.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kérem, közölje vele az -én mély részvétemet is.</p> -<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Mindenesetre. De itt -vagyunk a telegráfhivatalnál. Tehát háromnegyed tizenegyig… -ugy-e?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Legyen nyugodt. A mi -államtitok, az államtitok. (Kézfogás; Milosanácz el.) Hm, hm. -(Eltünődik magában). Valóban, az uralkodás néha fölötte terhes -gondokkal jár. Ilyenkor látja az ember, hogy az egyszerű -magánzásnak is megvannak a maga előnyei. De nini, az én kedves -barátom, a kedves von Huber! Jó reggelt, kedves von Huber. S ő -exczellencziája, a kedves Flórián von Blasewitz báró?</p> -<p><span class="smcap">Von Huber</span> (sugva). – Nem -hallotta?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (sugva). – Mit?</p> -<p><span class="smcap">Von Huber</span> (sugva). – Ő -Exczellencziája a déli gyorssal elutazik.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megdöbbenve). – Ah! -<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Von Huber</span> (mint fentebb). – Egyenesen -Polába. Megy Kinába, az első hadihajóval, a melyet hirtelenében fel -lehet szerelni.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kinába, a hol minden -választékosság nélkül gyilkolják az európaiakat! De hisz ez annyi, -mint a halál torkába rohanni!</p> -<p><span class="smcap">Von Huber</span> (mint fentebb). – A császár -parancsára. A császár szigorúan gondolkozik erről a dologról. Olyan -súlyos viszonyok közepette, mint a minők Pekingben vannak, a -nagykövetnek helyén kell lennie. S valóban, ő Exczellencziája, -tekintettel a zavaros helyzetre, kissé hosszasan vette igénybe -szabadságát.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elhülve). – De hisz akkor -ő Exczellencziáját… aligha látjuk többé!</p> -<p><span class="smcap">Von Huber</span>. – Megeshetik. De bizzunk -istenben.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – S miben reménykedik ön, -kedves von Huber? Nagyon lekötelezne, ha megmondaná.</p> -<p><span class="smcap">Von Huber</span> (a látóhatárt kémlelve). – -Na, tudja kedves von Berzsenyi, mindent nem lehet kiszámítani, de -annyi véletlen jöhet közbe… tudja, ezt csak én képzelem így… az -ember lekésik a vonatról; még egyszer lekésik a vonatról; a -vonatról, végre, háromszor is le lehet késni, abban nincs semmi -természetellenes… aztán az ember lekésik a hajóról… aztán késhetik -a hajó is… viharok a tengeren… a hajó eltévedhet Borneóba… vagy az -ember Takuban sárgalázt kap, a mikor persze nem lehet tovább menni, -Pekingbe… Bizzunk istenben.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – E szerint ön reményli, -hogy a jövő nyáron viszontlátjuk ő Exczellencziáját?</p> -<p><span class="smcap">Von Huber</span>. – Engem soha se hagy el -hitem az isteni gondviselésben.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igaza van, kedves von -Huber. A vallás az ember legfőbb kincse. <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Von Huber</span>. – Nagyon örülök, hogy -ebben egyetértünk, kedves von Berzsenyi. De nem jön reggelizni?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én már reggeliztem. -Különben is ez az ujság úgy megzavart!…</p> -<p><span class="smcap">Von Huber</span>. – Tehát a -viszontlátásra!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A viszontlátásra! -(Kézfogás; von Huber el.) Se Arzén király, se Flórián von Blasewitz -báró!… A barátaim elutaznak, s én itt üljek család, megfelelő -társaság, minden nélkül, egyedül?!… Hé, jöjjön csak, Poszpisil! -Maga, maga! Nézze, szaladjon el az én portásomhoz, és hozza el -nekem az én menetrendemet!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<h2>XI.<br /> -NAPKELET GYÖNGYE.</h2> -<p class="summary">– A lóversenytéren; lenn, a nyergelő körül. Az -első futásnak vége; az »all right« után Berzsenyi papa és -manager-e, az őrnagy, le s fel sétálnak a pázsiton, orrukat a -földre irányítva, s kezüket hátul, a derék táján, összekulcsolva. -Oldalukon két roppant messzelátó, melyekkel ellátni a holdba. –</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No?</p> -<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Kann sein, kann -sein.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ja, olyan okos én magam -is vagyok. De ha én hatvanezer forintot fizetek évenkint azért, -hogy tudjam, mikor feküdjem egy lóra egy százassal, akkor szeretem -tudni, hogy így vagy úgy néz-e ki a dolog?</p> -<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Ha azt hiszi, hogy ehhez -csak pénz kell, akkor kínáljon a lovaknak is pénzt; talán hamarabb -bejönnek.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ön különösen jön elő -nekem, őrnagy úr. Az én leányom, a kisebbik kisasszony, kiszámítja -nekem a papiron, hogy az ezernégyszáz méteres eladóversenyben az én -lovamnak, a <i>Kandur</i>nak, számtalan hausse-akkal kell elsőnek -bejönnie, és mi lesz? <i>Kandur</i> <span class="pagenum"><a name= -"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> számtalan baisse-ekkel jön -be, mint rossz utolsó. Jó, velem lehet beszélni. Szó sincs többet -<i>Kandur</i>ról, csak azt kérdezem öntől: Legyen, de mi van a -vigaszdijjal? Erre ön azt feleli nekem: »Ná, szo und szo!…« Ön meg -fog engedni, de ez nekem kevés a pénzemért.</p> -<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Tudja, erre azt -mondhatnám, hogy: vegyen a pénzéért búzát, az jobb űzlet. De nem -mondom, mert én mindenkivel szemben és minden körülmények között -perfektül udvarias vagyok. Azért azt mondom, hogy ha a ló rossz -munkát végez, nem <i>fit</i>, kövér, köhögős, rossz lábú, -<i>roarer</i>, orrvérző, ideges, pókos, <i>rogue</i>, mi egy s más, -ha a <i>trainer</i> szamár s a jockey gazember: ön csak csináljon -nekem családi jeleneteket, ennek mind a <i>manager</i> az oka. -Legalább ön ezt mondja, s önnek értenie kell ehhez, mert pénzt tesz -bele.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (magában). – Hogy’ vágnám -pofon ezt az embert, ha nem félnék, hogy előbb ő vág pofon! (Fenn). -Ne kapjunk hajba, kedves őrnagy, mert akkor kivel vacsorálok? -Remélem, velem tart? (Magában). Ha valaki megmondaná nekem, de úgy, -egész bizonyosan, hogy ennek az én kedves barátomnak miért kellett -kvietálnia, nem sajnálnék az illetőtől egy ezrest.</p> -<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Nagyszerű! Előbb -össze-vissza sérteget, s most ki akar békiteni egy vacsorával! De -hát tulajdonképpen kinek néz ön engem? Azt hiszi talán, hogy a -köztünk lévő szerződés…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (ijedten). – Hogy én -sértegettem volna önt? Ments Isten! (Magában). Ki kell -engesztelnem, mert még provokál. (Fenszóval). Hogyan jusson eszembe -ilyesmi, pár nappal azelőtt, a midőn meg kell ujitanunk a -szerződésünket?!</p> -<p><span class="smcap">Az őrnagy</span> (látható elégtétellel). – -Jól van, hisz én értem és ismerem önt. (Előkelően). Tudom, hogy ön -kissé hirtelen, de azért jó pajtás. (Szigoruan). De nem -<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> szerettem volna, ha valaki hallván a -vitatkozásunkat, félreérti a kettőnket összekötő viszonyt.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne is beszéljünk többet -a dologról. Együtt vacsorálunk, megállapítjuk az uj szerződést, és -vége. Beszéljünk inkább arról, nem volna-e jó egy amerikai jockeyt -szerződtetni? Egy szerecsent vagy egy indiánust? Végre is az én -pénzemért olyan jockeyt kapok az én lovamra, a milyet akarok. Egy -olyat kellene, a ki a fején ül a lónak. Ha már nem nyerünk, -legalább bámulják meg a jockeyt.</p> -<p><span class="smcap">Az őrnagy</span> (gúnyosan). – Ezt a -kisasszonytól kellene megkérdeznie; úgyis ő igazgatja az -istállót.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (mérgében egy nagyot nyel). -– Sajnálattal látom, hogy ön ma fölötte ingerült. Remélem, a souper -majd jobb kedvre hangolja. (Halkabban). Hölgyeket is hívok. Ebből -is meggyőződhetik róla, mily teljes bizalommal vagyok ön iránt.</p> -<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Vigyázzon, -kompromittálni fogja magát. Az imént is többen észrevették, hogy -Miss Bess szinte nyiltan integetett önnek.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ó, sokkal diszkrétebb -társaságról van szó. Egy hölgy, a ki a nővérével lesz jelen, -gardirozva, és mi ketten, pont. Az egyik hölgy gardirozza a -másikat, a másik hölgy gardirozza az egyiket; ez csak illedelmes -dolog, nem igaz?</p> -<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – S Miss Bess? Ennek a -történetnek már vége?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt nem mondhatnám, de -ma reggel elhatároztam, hogy megszakítok vele minden -összeköttetést.</p> -<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Lári-fári.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondom, hogy -elhatároztam és pedig egy költemény hatása alatt.</p> -<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Hogyan? Ön verseket is -olvas? <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kizárólag előkelő -személyektől, igen. A pápa ő szentségének például minden versét -elolvasom, a mióta szerencsém volt ő szentségéhez. Most is az ő -verséről van szó, melyet Heracleus irói néven tett közzé, latinul; -Miss Bessnél olvastam, az én ujságomban. Olvasta ön is?</p> -<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Nem.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez a vers engem -gondolkodóba ejtett. Igy kezdődik: »Gyönyörök fertőjébe vakon miért -rohansz, oh Rúfusz? S kéjvágygyal miért szedegetsz tiltott -gyümölcsöt?« Az ujság megjegyzi, hogy ő szentsége ezt egy tudós, -jeles és vallásos barátjához irta, a ki lelépett az erény -ösvényéről. Azt kérdeztem magamtól…</p> -<p><span class="smcap">Az őrnagy</span> (gúnyosan). – Vajon ki -lehet ez a tudós, jeles és vallásos férfiu? Valóban, nincs kizárva, -hogy önről van szó.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem. Nem az jutott -eszembe. Hanem az, hogy: micsoda világot élünk ez idő szerint! Egy -jeles, tudós és vallásos férfiu, a ki már a multjánál fogva is -számíthat minden diszkréczióra, véletlenül belép a gyönyörök -fertőjébe, s tessék, ezt azonnal tudja az egész világ, még maga a -pápa is megtudja! Az ember nem nyithat be egy szeparéba, a nélkül, -hogy ennek a híre fel ne hatoljon a legmagasabb körökig. Hát nem -borzasztó ez?… De nini, kit látok? Ott megy az én karlsbadi -barátom, II. Boris, vagyis jelenleg Maravedi herczeg, a multban -úgynevezett Napkelet Gyöngye, a száműzött illyr király! Ez bezzeg -nem törődik vele, hogy a pápa megtudja a viselt dolgait!… Pardon, -kedves őrnagy, de üdvözölnöm kell őt. (Elhagyja az őrnagyot s oda -siet az ex-uralkodóhoz.) Sire, fogadja legalázatosabb -hódolatomat!</p> -<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span> (öreg, elhízott s -egy kicsit kopott). – Jó napot, kedves De Berjeine, jó napot! Minő -szerencsés <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> véletlen hozza önt ide? Ez igazán -megelégedésemre szolgál. Tudja-e, hogy miért jöttem Budapestre? -Egyes-egyedül azért, hogy önnel találkozhassam!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (rosszat sejtve). – Hogyan, -csak azért szerencséltet bennünket, hogy legigazabb hivével -értekezhessék? De minek köszönhetem e kegyet?</p> -<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Tudja, némi -differencziáim vannak Illyriával. Egy váratlan politikai konfliktus -következtében nem akarják folyóvá tenni királyi -tűzoltó-főparancsnoki és főpostamesteri nyugdijamat. De mindezt -részletesebben el fogom mondani holnap, az ön irodájában. Szóval, -így szólok magamban: van nekem egy barátom Budapesten, a kedves De -Berjeine; ő bizonyára segítségemre lesz egy nagyobb szabásu -pénzügyi műveletben, addig is, mig Illyriával lebonyolíthatom -ügyeimet. A hogy ez eszembe jut, vonatra ülök; a déli vonattal -megérkezem s igy okoskodom: ha szerencsével járok, a versenyen is -megtalálom emberemet, kössük össze a hasznost a kellemessel, s ime -itt vagyok. Remélem, nem csalódtam önben?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elkomorodva). – -Semmiesetre, semmiesetre.</p> -<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Megvallom, bizton -számítottam önre, de azért kellemes, hogy ön minden nehézség nélkül -rendelkezésemre bocsátja magát.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (a távolba mélyedő -tekintettel). – Persze, mig nem tudom, hogy miről van szó, nem -vállalhatok garancziákat; de ha személyesen nem is lehetnék -szolgálatára, mindenesetre rajta leszek, hogy egy pénzügyi -csoportot hozzak össze, a mely kétségtelenül… Nem, én nem hagyom -cserben a barátaimat.</p> -<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Elvégre egyelőre -mindössze ötvenezer forintról van szó, a mi sokkal csekélyebb -összeg…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (savanyúan). – No, kérem, -tekintettel a <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> pénzpiacz mai kedvezőtlen helyzetére, ez -éppen nem megvetendő összeg. De majd meglátjuk, majd meglátjuk.</p> -<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – A boszantó csak -az, hogy a készpénzt, a melyet magammal hoztam, mindjárt az első -versenyben elvesztettem.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (ridegen). – Ez -kellemetlen, igazán kellemetlen.</p> -<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – De sebaj, mert -hisz a kedvező véletlen épp a kellő időben hoz össze bennünket, s -ön addig is, mig a dolgot nyélbe üthetjük, szives lesz, mondjuk, -ötezer forinttal, kisegíteni e boszantó helyzetből, hogy tovább -játszhassam…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (fagyosan). – -Vigasztalhatatlan vagyok, hogy e csekélységgel sem állhatok e -pillanatban szolgálatára, de magam is elvesztettem a nálam lévő -összeg legnagyobb részét, azért nem fogja rossz néven venni…</p> -<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Mégis, mennyi az, -a mennyit nélkülözhet?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (bosszusan). – Ezer -forintot átnyujthatok önnek, ha éppen kivánja.</p> -<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Az is több -semminél; a fő az, hogy tovább játszhassam.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (kotorász a tárczájában). – -Úgy látszik, annyi sincs már nálam. (Rövid lelki küzdelem után). De -nem, egy még van. Tessék, kérem; de ne tegyen a lovamra, mert -elveszti.</p> -<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Köszönöm. S -holnap… holnap mikor találhatom?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (lenézéssel). – Mondjuk -kilenczkor, vagy tizkor. Tiz és tizenegy között mindenesetre. Igen, -legkésőbb tizenegyig okvetlenül fel fogok kelni.</p> -<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Tehát a -viszontlátásra.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jó napot, kedves -barátom. (Napkelet Gyöngye el.) Ez az ember előttem halott! -<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span></p> -<p class="center">(Az ötödik futam után:)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (magában). – Ki akartam -nyerni a souper-t, s elvesztettem nyolczezer forintot. Mennyire -igaza van a pápának! Kellett neked ez, oh Rúfusz?</p> -<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span> (ifjan, ruganyosan, -fölségesen). – De Berjeine! De Berjeine!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megdöbbenve). – Ez az -ember nyert! (Oda siet). Parancsol?</p> -<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Nézze, kedvesem, -az ezer forintja. Fogja.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (zavarodottan.) – Sire, -végtelen boldogságtól foszt meg…</p> -<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – No, vegye el már, -kérem. Sikerült levetkőztetnem a bookmakereket. 60,000 forint -plusz.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (kétségbeesetten). – De -azért meg fogja engedni felséged, hogy holnap legalázatosabb -tiszteletemmel együtt rendelkezésére bocsáthassam ama -csekélységet?…</p> -<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span> (hanyagul). – Még -nem tudom; még egy kis számítást kell csinálnom. De majd meglátjuk, -majd meglátjuk.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (esengve). – S kegyes lesz -megtisztelni szerény hajlékomat? E nap, felséges uram, örökké -emlékezetes lesz…</p> -<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span> (utólérhetetlen -kézmozdulattal). – Jól van, de Berjeine, jól van. No, isten áldja -meg. (Kegyesen int és el.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (földig hajolva). – Felség! -(Fölegyenesedik s hosszasan néz az ex-uralkodó után.) Micsoda -ember! Mily igazán királyi férfiú! A lovagok dísze, virága! sans -peur et sans reproche! Hja, a származás! Nincs nagyobb dolog, mint -a származás. Beszéljenek a fűszeresek akármit, ezeket az embereket -mégis csak más fából faragták!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span></p> -<h2>XII.<br /> -KIT VAGY MIT IRIGYEL ÖN?</h2> -<p class="summary">– A Nádor-utczában. Blanka saját külön szalonja. -Blanka és Elza. Blanka idegesen jár le s fel; Elza, szemben az -állótükörrel, egy chaise-longue-on dülöngél s Marcel Prévost -<i>Erős szűzek</i> czimű regényét olvassa. –</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (a tükörbe néz:) – Te, Blanka! -Tudod-e, mi jutott eszembe?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (érdeklődve megáll:) – No mi -az? Mondd hamar; ne tégy még idegesebbé!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (álmodozva:) – Az jutott -eszembe, hogy ha én anyai örömökhöz jutok, tulajdonképpen nagyon -csunya asszony leszek.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (dühösen:) – Ugyan, kérlek, -hagyj békén! Azt hiszed, jó kedvem van?! Ha minden áron -froczlirozni akarsz, legalább válaszd meg az időpontot. Akkor aztán -beszélhetsz tőlem akármi szamárságot. (Szünet. Blanka folytatja a -sétáját; Elza mind a két könyökét a chaise-longue-ra támasztva, -megint neki esik a Prévost-regénynek.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, hja!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Gyönyörü poziturát -választottál, az igaz. (Századszor néz ki az ablakon.) Ah, végre! -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (felugrik:) – Jön?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen. (Szünet; bejön a -szobalány.)</p> -<p><span class="smcap">A szobalány</span>. – Rejtvényi úr van -itt…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Jöjjön, jöjjön. (A -szobalány el; ismét egy kis szünet, s megjelenik Rejtvényi.)</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Kezeiket csókolom!…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Köszönöm, hogy eljött… ön -az én egyetlen barátom! Egy nagy, nagy, nagy szivességet kérek -öntől!…</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (úgy hajlik meg, mint Odiot -Maxime, Champcey márki, a Szegény ifjú, Laroque Margit előtt.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Remélem, jól töltötte a -nyarat? A <i>Szeczesszió</i>t minden héten elolvastuk.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem veszi rossz néven, -ugy-e?… de a dolog nagyon sürgős!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Elég az hozzá: mi kaptuk meg -a 89-ik számu ívet!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kérlek, igy Rejtvényi soha -se fogja megérteni. Röviden: még ma, azonnal felelnünk kell arra a -kérdésre, a melyről talán már hallott: »Kit vagy mit irigyel -ön?«…</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ah, úgy rémlik, mintha -olvastam volna erről!… de…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, ön jól emlékszik. -Argyll herczegné intézte ezt a kérdést az uralkodó házak tagjaihoz, -a kik meg is feleltek rá, s ez benn volt az ujságokban. Sajnos, a -mi kérdésünk nem <i>echt</i>, csak <i>contrefaçon</i>.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kérem, ne hallgasson rá. -Ugyanarról a kérdésről van szó, csakhogy ezt most Reuss herczegné -intézi a maga kis köréhez, és az e körrel összeköttetésben álló -családokhoz.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Reuss herczegné?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, XXXVII. Reuss Egon -herczegné, a detmold-strelitzi uralkodó nagyherczeg felesége. -Tudja, <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> a kik haragban vannak Vilmos császárral!… -Biztosan olvasta annak idején… A császár meghagyta, hogy a tisztek -ne köszöntsék a nagyherczegi családot…</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Hogyne, hogyne!…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A nagyherczegné úgynevezett -lavinaíveket küldött szét. Ő maga tizet; a tiz czimzett mindegyike -kettőt-kettőt; a húsz másod sorban czimzett ismét kettőt-kettőt, -végül ez a negyven egyet-egyet. Összesen tehát száztiz ívet küldtek -szét, többnyire Európában, de egyet-egyet kaptak a Vanderbiltek, a -Gould-ok és Astorok is. Magyarországba négy ív érkezett. Egyet -kapott Mancsi grófné, egyet Geksi herczegnő, egyet Gyurka őrgróf, -egyet mi. (Arcza lángba borult s tekintete, mint csillagfényes -éj.)</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (illő hódolattal:) – -Áh!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elképzelheti, hogy némi -gondot fordítunk a válaszra. A dolog azonban sürgős; az ívet még ma -vissza kell küldenünk. Szóval, szükségem van az ön tanácsára.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Hálás vagyok érte, hogy -ennyire megtisztel.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugy-e megfogalmazza nekem a -feleletet? És mindjárt, azonnal? Nem képzeli, mily lázassá tesz a -nyugtalanság!… Értheti, hogy ilyen társaságban nem akarok szégyent -vallani.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Csakhogy… őszintén -megvallva… nem olyan könnyü megtalálnom a kellő feleletet!… Bele -képzelhetem-e magam az ön helyébe? Könnyű volna megmondanom, hogy -én kit írigylek vagy kit fogok írigyelni, de kit és mit irigyelne -ön?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, istenem, ne beszéljen -léhaságokat ilyen komoly pillanatban!</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Kérhetek némi -gondolkozási időt? egy órát? <span class="pagenum"><a name= -"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – S akkor, egy óra mulva, el -fogja küldeni?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Igen.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kezet rá! De siessen! -Menjen egyenest haza és zárkózzék be, hogy senki se zavarhassa. – -Menjen kocsin; a mig leér a lépcsőn, befognak… Akarja? -(Csenget.)</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Csak azt szeretném, ha -némi utbaigazitást adna a felelet irányát illetőleg.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem bánom, akármint lesz, -csak valahogyan hozza bele a jótékonyságot. Tudja, a jótékonyság -olyan, mint a fekete öltözet, mindig jól ruházza az embert.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – S nem baj, ha nem leszünk -elmések, ez már <i>démodé</i>; a fő az, hogy előkelőek legyünk, -rémesen, dohosan előkelőek!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugyan, kérlek, gondold meg, -hogy nem érünk rá a vicczeidet meghallgatni!… (Rejtvényihez.) Tehát -számíthatok rá?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Egy óra mulva itt -lesz.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Köszönöm, nagyon köszönöm, -kedves barátom! (Rejtvényi el; Blanka kikiséri és visszajön. -Elzához.) Megint olyan voltál, mint egy utolsó rangu -csirkefogó.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem aspirálok az első rangra. -Különben csak azért szóltam bele az üzletedbe, mert nem szeretném, -ha ez a mafla elbizná magát.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Találj ki valami okosat, s -akkor nem szorulunk rá.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ha engem kérdeznének, én -tudom, hogy mit irnék.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Halljuk hát ezt a -bölcseséget.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt irnám: »Egyes-egyedül a -Longfellow leányait irigylem, a kiket a rézbőrüek felavattak -<span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> tiszteletbeli indiánusokká. A jól -öltözött emberek közül csakis ők azok, a kik nem kénytelenek -czivilizált emberek módjára viselkedni.«</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Úgy látszik, a vicczeidet -már a Longfellow leányaitól tanultad. Nem lepne meg, ha valaki -kiderítené, hogy annak idején sziú-indiánok jártak az állatkertben -s a mama megcsodálta őket.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szeretem, hogy mértéket -tartasz a pikantériában.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (bejön.) – Már megint -veszekedtek?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak enyelgünk.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Találgatjuk, hogy mit -kellene irni. (Berzsenyi papa is megjelenik.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Én már gondoltam -valamit, de a ti atyátok nem hagy engem helyben. Azt gondoltam, -hogy: »Mindenkit irigylek, a ki szegény.« Ez hasonlít ahhoz, a mit -ő felsége írt, és, például, kinek lehetne kifogása, ha valaki a -szegényeket irigyli?! Aláírás: Berzsenyi Zalán, mert Jacques, az -magyarul Zalán, nem igaz?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – De hát irigylem én -a szegényeket?! Miért irigyelném én a szegényeket?!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De hát ki kivánja, -hogy irigyeld a szegényeket? Egy szép mondásról van szó, ennyi az -egész.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem mama, ez nem jó. -Fitogtatni a pénzt, fuj… S ez kétszeresen nevetséges volna ott, a -hol a Vanderbiltek, az Astorok és a Gouldok is nyilatkoznak.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Aztán meg nincs -benne a pápa.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Nem értem, hogy mit -akarsz a pápával.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ha egy Astorhoz, -vagy egy Van derbilthez olyan szives lett volna ő Szentsége, mint a -<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> milyen szíves volt mihozzánk, mit szólsz -hozzá, lehetne-e birni egész Amerikával?! A pápa nevét ott -olvasnátok minden plakáton. Aztán ez, engedjétek meg, másképpen -nézne ki, mintha azt írjuk, hogy irigylem a Policzert, mert jó -étvágya van.</p> -<p><span class="smcap">A szobalány</span> (levelet hoz). – -Rejtvényi urtól.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Adja, adja. (Felbontja a -levelet). Ah, ez csakugyan nem rossz! »Irigylek mindenkit, a ki -letörölhette azt a könnyet, mely előttem rejtve maradt.«</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon szép; kár, hogy egy -csepp értelme sincs!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Annyi értelme van, a -mennyit akarsz.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – De nincsen benne a -pápa.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – A pápát bele lehet -venni. Azt lehet mondani, hogy: »írigylek mindenkit, a ki annyi -könnyet töröl le, mint a mennyit ő Szentsége…«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (kiegészíti:) – … »a -minek tanuja voltam«, mondjuk: »többször tanuja voltam«. S aztán -hozzá kell tenni, hogy: »és ki csekélységemet több izben -kitüntette.«</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, igy a parvenük -beszélnek!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor hagyd ki, fiam, a -világért se akarok semmi félreértést.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én, ha nektek volnék, azt -irnám, hogy: »irigylek mindenkit, a kinek nem kell albumba -irnia.«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, kis leányom, ez -sokkal komolyabb dolog, mint te képzeled. Jegyezd meg magadnak, -gyermekem, hogy az életben számos komoly dolog van, a melyekre te -nem is gyanakodol.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (magában.) – De gyanakodom.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem ragaszkodom a Rejtvényi -fogalmazásához, de a »könnyek« határozottan tetszenek nekem. -<span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Semmi kifogásom a -könnyek ellen; ha a könnyek az orosz czárnak nem derogáltak, miért -derogáljanak nekem? De szeretném, ha helyet szorítanál a pápának, -persze úgy, hogy ez ne legyen feltünő, a világért se legyen -feltünő!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – És talán be lehetne -venni a szegényeket is…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Koszorúba a pápa körül.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kisasszony, kiméljen meg az -élczeitől!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (hunyorgat Elzának, hogy -hallgasson.) – Nem, fiam, a szegények nem tetszenek nekem. Már a -zsoltárokban is benne van, hogy a szegény halottnak tekintetik. A -szegény nem <i>fair</i>. Nem akarom, hogy az én ivemnek szegény -szaga legyen. Nem igaz?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A papának igaza van; a -»könny« is elég. Eddig tehát megvolnánk. De már most hogyan -helyezzük el a pápát?</p> -<p class="summary">– Berzsenyi fölteszi a szemüvegét, hogy jobban -lássa, hol lehetne a pápának helyet szorítani. Vita – Blanka és -Berzsenyi mama közt – arról, hogy mi az alany és állítmány. Ennek -szerencsés eldöntése után tovább tanakodnak, hogy: kit és mit -irigyeljenek? Elza ekközben előveszi regényét, s tovább olvassa. -Nem irigyli az Erős Szűzek hősnőjét, a ki oly büszke -leányerényeire, de irigyli a betyár Marcel Prévost-t. –</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<h2>XIII.<br /> -EGY ÜZENET.</h2> -<p class="summary">– A kis szalon. Elza egyedül; olvas. Fellép: -Berzsenyi Zoltán úr, 19 éves, joghallgató, Elza unokatestvére. -–</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit olvasol, Elzácskám?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ennek a szegény Shaksperenek -a hátrahagyott munkáit olvasgatom.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span> (megnézi a könyvet, a melyet -Elza letett). – »A félneműek«, irta Jane de la Vaudére. Ejha!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Pénzért jöttél, ugy-e?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ördögöd van, hogy -eltaláltad. Mondd, néni, hogy jöszsz erre a gondolatra?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Te csak pénzért jöszsz -hozzánk és ez nem szép tőled. Van a családban egy született -tánczos, de ezt ingyen soha se lehet megkapni. S a míg van egy-két -bükkje, pénzért se. Hát nem borzasztó ez?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Itthon van az öreg?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincs és ma már talán nem is -jön haza.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tyű, kutyateremtettét!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Miért nem kérsz az apádtól? -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Az most skartba van téve. -Képzeld, azt meri mondani nekem, hogy ne kerüljek a szeme elé! Mit -szólsz hozzá? Az öreg Beer! Nekem!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csitt, mert ha a mama a -<i>Beer</i> szót meghallja, görcsöket kap, s akkor aztán egy vasat -se pumpolsz ki a papából. Mennyi kellene? Egy ötvenes? Egy százas? -Hatvanegy forintom nekem is van. Ha minden kötél szakad, ezt -odaadhatom.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Köszönöm, de ilyen -csekélységekre a praetor nem is hederit. Igaz, hisz te nem tudsz -római jogot!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Remélem, nem akarsz -ezresekben beszélni?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Legalább is ezer bikáról -van szó.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Talán beteg vagy? Nem érzel -egy idő óta fejfájást, szédüléseket?…</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hagyj békét, én komolyan -beszélek. Olyan komolyan, hogy a pénz nem is nekem kell!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Talán valami szegény -árvaleánynak, a kinek atyját leütötte a hajókötél, anyja mosónő -volt, és a ki most a Magyar Szinháznál van?…</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Miket kefélsz itt -össze-vissza?! Mondom hogy őrült komoly dologról van szó. Ez a pénz -pártczélokra kell.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Miféle pártnak a -czéljaira?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nemzeti párt. Hallottál -róla?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyne hallottam volna! Ott -voltam a temetésén is. A világoskék kabátom volt rajtam és úgy -tapsoltam Apponyinak, hogy elrepedt a keztyűm.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ki beszél Apponyiékról? Az -egyetem nemzeti pártjáról van szó.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ah, olvastam! De én azt -hittem, hogy te a másik pártban vagy.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elment az eszed? Hisz az a -kazárpárt! Én a Nemzetinek a főemberei közé tartozom. <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – És részt vettél a -verekedésekben is?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Meghiszem azt! Még pedig -ugyancsak tevékenyen. Én voltam a választás egyik fő-vezetője; én -intézkedtem, hogy hová hány pofozót kell küldeni, hányat a -bölcsészekhez, hányat a medikusokhoz, satöbbi.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – S te magad bölcsen a -háttérben maradtál?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Én? Barátom, mindenütt én -voltam legelül. Magamhoz vettem négy válogatott pofozót: -Várai-Fejért, Hunhegyit, Grünspán Berczit és Szilárdffy Nándit… Mit -nevetsz?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt nevetem, hogy ezeknek a -híres pofozóknak az ősei egytől-egyig kazárok voltak, nem is -beszélve közös elődünkről, az öreg Beer nádorról…</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span> (boszúsan). – Mit értesz te -ahhoz?! Tőled kitelik, hogy mohamedánnak fogod mondani Lederer báró -tábornokot, és Schwarzenberg herczeget, mert berg van a nevében. -Különben ez nem tartozik a dologra. Elég az hozzá, nem fogjuk -eltűrni, hogy az egyetemen a Dob-utcza diktáljon.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Látod, ez férfias beszéd. Igy -már szeretem a spanyolt.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – A főpapok közül is sokan -segítik pártkasszánkat. Az úri családok közül még többen. Nagyon -nem szeretném, ha éppen a mi családunk nem adna semmit. Az öregnek -ki kell szúrnia egy ezrest.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem fog könnyen menni.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Pedig magamnak is kell az -alkotmányos költségekre egy pár száz forint. Beláthatod, hogy a hol -egy Várai-Fejér ezrekkel rukkol ki, én se viselkedhetem úgy, mint -egy tandijmentes.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Persze, persze. E szerint -vagy ezerötszáz forint kell.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Legkevesebb. <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (a ki egy kicsit elgondolkozott, -s a kinek hirtelen eszébe jutott valami). – Aztán mit kapok, ha -megszerzem neked ezt a summát?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span> (lelkesedve). – Fiam, a mit -akarsz. Kivánd az életemet!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, az nekem nem elég. Hanem -először is add becsületszavadat, hogy senkinek se mondod el, a mit -kérek; értsd meg: senkinek a világon!</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Férfiúi -becsületszavamra!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Átadsz valakinek egy -üzenetet?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szerelmeset?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, nem egészen. De lehet a -dologból valami.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Jézus! Te kis fraczcz! Hát -már te is?!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Semmi konfidenczia! Igen vagy -nem?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span> (habozva és egy kicsit -szégyenkezve). – Attól függ, hogy mi az üzenet, s kinek szól.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ennyi az egész: Valakinek, a -kit ismersz, titokban ezt fogod mondani: »Beszéltem valakivel, s az -a valaki már nem haragszik senkire a világon. Azt mondta nekem, -hogy: annak az illetőnek minden meg van bocsátva!«</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – S ki az az illető?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az az illető cs. és kir. -huszárhadnagy s azt hiszem, ezzel minden meg van mondva. Különben -megnyugtathatom a lelkiismeretedet: házasság nincs kizárva.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – És én vagyok az első, a ki -majd gratulálhat?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Te vagy az első, a ki majd -gratulálhat, ha a szíveket csakugyan egymáshoz vezérli a kegyes ég. -Nos, vállalkozol?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ha ismerem a jövendőbeli -sógort, miért ne?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (sugva). – Telegdy Miklós. -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Rendben vagyunk. Itt a -kezem, nem disznóláb. De mit mondjak neki, ha azt kérdi, hogy -hogyan jövök én mindehhez?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondd neki… Várj, egy kicsit -gondolkozom, hogyan csinálják ezt a szindarabokban?!… Mondd neki… -igen, mondd neki azt, hogy az öregek, a két Rantzau testvér, össze -akartak bennünket házasítani, de mi ki nem állhatjuk egymást, s ezt -boldogan megvallottuk egymásnak.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Angyal vagy.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Imádlak. S mi több: este -nálad lesz a pénz.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hanem, te, ez érdekes.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Micsoda?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Alig kóstoltam bele a -politikába, máris nyakig vagyok a korrupczióban.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne légy ostoba, hanem gondolj -arra, hogy egy cousine, egy vidám kis hadnagyné, a kinek a -Wertheimjában már ott a hozománya, mindig jobb szövetséges, mint -egy uzsorás.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Carmen, te démon vagy!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hanem te, ha valaha elárulsz, -gondolj a kútra és a vadmacskára!</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Be vagy biztosítva; hisz -csak magamat kompromittálnám!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – És siess.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tőlem már holnap meglehet -az esküvő.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (sóhajt). – Sajnos, még nem -tartunk itt. Az állapot bajos, nagyon bajos!… Látod, te olyan -fiatal vagy!… Úgy tekintelek, mint egy leányt. Szóval, tudd meg, -hogy: nagy akadály van közöttünk.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hogy nincsen pénze? Bah! -Van neked elég.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem az, hanem: a vallás. Ő -protestáns, én tehát szerencsétlen vagyok. Látod, ilyen az élet! -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ne beszélj!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A mint mondom. De eredj. Még -ma beszélsz vele?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Légy nyugodt: azonnal. De -számíthatok rád, úgy-e?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mintha a zsebedben volna.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz. (Kezet fognak. -Zoltán el.)</p> -<p class="summary">(Elza leül s tovább olvassa <i>A -félneműek</i>et. Egy óra mulva megjelenik Berzsenyi papa.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit olvasol, -gyermekem?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ennek a szegény Shaksperenek -a hátrahagyott munkáit olvasgatom.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jól teszed, gyermekem. -Úgy tudom, hogy ez igen helyes nézetű és tudományos író.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem találkoztál -Zoltánnal?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem, de annál jobb. -Bizonyosan pénzt akart a gazember.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Dehogy! Nagyon komoly -dologban keresett.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kicsoda? Ez a -csirkefogó? Az lehetetlen.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Pedig úgy van. Igazán kár, -hogy nem találkoztál vele.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem tréfálsz?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mikor ilyen komoly dologról -van szó?! Isten mentsen! Ejnye, ejnye, igazán sajnálom.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hidd el, hogy be akart -csapni. Ismerem ezt a ficzkót. S ugyan mivel tudott téged -elbolondítani?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ki van zárva minden -rosszhiszeműség. Hisz nem is magának kérte a pénzt.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miféle pénzt?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szót se érdemel. Mindössze -ezerötszáz forint, s ez az adakozás mindenesetre a legjobb hatást -<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> tenné azokban a körökben, a melyek mindig -exkluzivek maradnak.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, mindjárt mondtam, -hogy pénzt akar.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De a magyarság és a vallás -czéljaira. Az egyetem nemzeti pártjának a nemes törekvéseit kellene -gyámolítani.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miféle egyetem? Miféle -nemzeti párt? Miféle kellene? Az egészből csak azt értem, hogy -pénzt akar kiszedni a zsebemből.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De papa, te, a ki olyan -nagylelkű vagy, mikor magas czélokról van szó!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, gyermekem, én -szívesen segélyezem a szép ügyeket. Mikor azt hiszed, hogy ujságot -olvasok, nem is képzeled, milyen gyakran gondolok a nemes -érzésekre! Most is, például, a hogy jövök, eszembe jut, hogy -gyöngédséget fogok tanusítani a nép érzése iránt. Mit szólsz hozzá? -Azt tervezem, hogy az egyik Jährlingemet Kölcseynek, a másikat -pedig Pázmány Péternek fogom elnevezni. Ez hazafias és vallásos -gondolat, mi? És nem kerül semmibe.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De papa, ezzel, ellenkezőleg, -megbotránkoztatnád az embereket! Ilyen neveket adni lovaknak! Azt -hinnék, hogy bagatellizálod a vallást és a tudományt.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gondolod?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bizonyos vagyok benne.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jól van, hát legyen -neked igazad! Pedig Kölcsey nagyon szép név lett volna… De ennek a -betyárnak azért nem adok egy fityinget sem!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ki beszél ő róla? Én a -nemzeti pártról beszélek, melynek czélja az előkelő magyarság -összekapcsolása s a vallásos érzés terjesztése.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit keres az előkelő -magyarság ennél a tacskónál? Mért nem jön az előkelő magyarság én -<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> hozzám, ha pénzt akar tőlem? Nem, -gyermekem, erről nem érdemes beszélni.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Pedig mindössze hatan -kaptatok ilyen felszólítást. Az Esterházyak, a Pálffyak, már nem is -emlékszem, ki… igen, még két gróf, te, meg az öreg Várai Fejér. -Persze, a főpapokon kivül, de ezek már többnyire adakoztak.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A főpapok már adakoztak -volna?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – S miért ne adhatnál te -annyit, a menyit a kalocsai érsek, a kinek annyi felé kell -adakoznia?! Mondhatom, nem válnék szégyenedre, mert hisz nem marad -titok, hogy kik azok, a kik a magyar ifjúság nemes törekvéseit -diszkrétül támogatják.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondasz valamit s -igérem, hogy meg fogom fontolni az esetet.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az ilyesmi mindig kiszivárog. -Esetleg még maga a pápa is megtudja. S az ilyen diszkrét, háttérbe -vonuló buzgólkodást a vallásos ügyek körül megjegyzik maguknak azok -is, a kik nem mondják el mindjárt, hogy tudnak róla.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gondolod, hogy esetleg -még ő szentsége is megtudja?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon csudálnám, ha nem -érdekelné ez a mozgalom.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát tudod, ezernégyszáz -forint, vagy ezerháromszázat mondtál?…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ezerötszázat.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Meinetwegen. Tehát -ezerötszáz forint nem olyan nagy dolog, s ha úgy gondolod, -megtehetném a kedvedért, csak ez a fiú nem tetszik nekem.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A baj csak az, hogy a -gyüjtést holnap lezárják, mert sietnek a választásokkal, meg -micsoda, így és amúgy… S Zoltán, a párt megbízásából, tőled -Hunhegyihez ment. <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Pedig Hunhegyit nem is -akarták felszólítani, mi? Ennek nem is volna semmi értelme, -mindaddig, míg tekintélyesebb emberek nem mondtak nemet. Jól van -no, meglesz az ezerkétszáz forint, ha neked örömet szerzek -vele.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen jó vagy te, drága -papuskám!… De el ne téveszd, ezerötszáz forint kell. Még csak az -kellene, hogy Várai-Fejér többet adjon, mint te!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne félj, ő inkább -kevesebbet ad, mint többet.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (megczirógatja apja arczát). – -És el is küldjük még ma, ugy-e?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az érsekek is -ugyanennyit adtak? Ezerötszáz koronát?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem ezerötszáz koronáról, -hanem ezerötszáz forintról van szó. Az érsekek többet adtak, de mi -nem arrogálhatjuk, hogy a lisztán egy rangban szerepeljünk az -érsekekkel. Ha ők nem is, esetleg ő szentsége rossz néven vehetné… -Nem, ne forszirozd a többet; ezerötszáz, se több, se kevesebb. A -tapintat és az ízlés is követeli.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, ha ez a majom -itthon talál, még valami bolondot követek el! Pedig, ha többet -adok, mindenki azt mondja, hogy főrend akarok lenni. Nem igaz?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Természetesen. De remélem, -hogy letettél erről?…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megvallom, jobb -szerettem volna a kerek összeget.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, kedves jó papám, a -világért se küldj többet! Hidd el nekem, hogy ez nagy ügyetlenség -volna! Kedves, aranyos apuskám, ugy-e, megigéred?… (hizelegve:) -megigéred a te kis leányodnak, hogy nem küldesz többet ezerötszáz -forintnál?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span></p> -<h2>XIV.<br /> -BERZSENYI INCOGNITO.</h2> -<p class="summary">– Történik: Melanienál. Polgárias, de kényelemre -valló berendezés; szigorú, de ízléses bútorok. Egy férfikalap és -egy sétapálcza; Melanie élénk beszélgetésben. –</p> -<p><span class="smcap">A szobalány</span> (bedugja a fejét). – -Jön!</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Melyik lépcsőn?</p> -<p><span class="smcap">A szobalány</span>. – A hátulsón.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Akkor erre. (A kalap és a -sétapálcza eltűnik).</p> -<p class="center">(Szünet).</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span> (leül a zongorához és Chopint -kezdi játszani. Megjelenik Berzsenyi). – Áh, maga itt van?… (Abba -hagyja a zongorázást).</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (kalapban és felöltőben, -melynek a gallérja feltűrve. Egy kicsit morcsos). – Melanie, -magának ki kell költözködnie ebből a házból.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. Miért?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nagyon élénk ponton van. -Nappal egyáltalán nem lehet ide jönni. Az embernek el kell takarnia -az arczát, a mikor besurran, s a hátulsó lépcsőn is nagyon sokan -járnak. <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nem értem, hogy miért -retteg annyira?! Hát ha észreveszik is? Mi szégyenletes van abban, -hogy az ember koronkint meglátogatja a barátnőjét? Azt hiszem, már -senkinek se reped meg a szíve, ha kitudódik, hogy maga se tartozik -a szentek közé.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, de a leányaim! A -leányaim, szerencsétlen gyermek! Azt hiszi, nem tudják, hogy maga -itt lakik?! S mintha tetten akarnának érni, mindig erre járnak. -Kisülne a szemem, ha rajta kapnának, a mint slíszolok innen.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát nem jöhet maga ide a -fogorvoshoz, ügyvédhez, vagy nem tudom kihez?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mbah! Adjon be ilyet a -modern leányoknak! Szóval: nem akarok pirulni az -erkölcstelenségemért. Én már elég öreg vagyok arra, hogy nyugodtan -lehessek erkölcstelen.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span> (némi lenézéssel). – A maga -erkölcstelensége!… E felől nyugodtan alhatik. Nagyon csudálnám, ha -a jó isten ezért örök kárhozattal sujtaná magát.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Melanie, ne beszéljen -így. Különösen ebben a pillanatban.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Mért éppen ebben a -pillanatban?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mert egy komoly, nagy -szívességet akarok kérni magától.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát csak rajta; azt tudja, -hogy mindig számíthat rám. És ha már komolyan beszélünk, ki is -költözködöm, ha éppen akarja. De az istenért, gondoskodjék róla, -hogy ne kelljen költözködnöm minden fertályban! Legyen óvatosabb a -kisasszonyok előtt; nem értem, hogy’ tudják meg mindjárt a -lakásomat. Igazán csodálatos, hogy olyan édes, kedves gyermekek s -még sincs bennök irántam semmi diszkréczió!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne folytassa, Melanie, -ne folytassa! Higyje el… meg vagyok győződve róla… úgy <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> éljek!… -mint hogy nagyon rokonszenveznének magával. Lássa, a mit mondani -akarok, a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy mennyire tisztelem… -mondhatnám, hogy mindnyájan mennyire tiszteljük önt. Tanácsot -akarok kérni magától – családi dologban.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ah!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen. Nincs kihez -fordulnom, ha maga nem mutatja meg, hogy milyen irányban -intézkedjem. A feleségem?! Ó, istenem, a szegény asszony már igen -kövér, és ez rendkivül szomorú; nekem lagalább nincs szivem, hogy -őt zavarjam. Megvallom őszintén, hogy máskor, komoly dolgokban, az -Elza leányomtól szoktam tanácsot kérni. Lóversenyen, vagy ha egy -kötést csinálok, sohase indulok el az ő tapasztalata nélkül. Ennek -a gyereknek olyan feje van, mint egy ispánnak. De most mellőznöm -kell őt száz okból. Először, mert erkölcsi kérdésről van szó, már -pedig erkölcsi dologban mégse illik a leányommal tanácskoznom, nem -igaz?… és másodszor, mert éppen ő róla van szó.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Na, már erre igazán -kiváncsi vagyok.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Képzelje, tegnap félre -von, és azzal kezdi, hogy: »Papa, egy édes titkot sugok a füledbe!« -Micsoda stilus!</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hja, a mai nevelés!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez nem elég, hanem igy -folytatja: »Készülj el rá, hogy engem egy örvendetes családi -esemény fog érni.« Na, gondoljon egy ilyen valamit! Azt hittem, -hogy megüt a guta, de rögtön. Szerencsére hozzá tette: -»Menyasszonynak érzem magamat. Férjhez megyek Telegdy Miklóshoz. -Huszárhadnagy. Nincs egy megveszekedett krajczárja se, csak a -kardja«. Mit szól hozzá? Itt van nekem a szezon, a lóversenyek is -megkezdődtek, annyi a dolgom, hogy azt se tudom, <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> fiú -vagyok-e vagy leány, és ilyen tégla esik a fejemre!</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Már pedig ennek -előbb-utóbb be kellett következnie. És nem tudom, hogy mért -csodálkozik rajta?…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát azért taníttattam én -a leányomat angol nyelvre, mythologiára, gömbháromszögtanra, mit -tudom én mire, hogy egy hadnagyhoz adjam feleségül?! Egy bibornok -nem tanul többet, mint az én leányom. S mikor én azt hiszem, hogy -ennek a leánynak olyan esze van, mint egy öreg herczegnőnek a -szindarabtól, akkor előjön nekem egy hadnagy, egyet kaszál a -lábával és el akarja venni az én leányomat!</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hja, kedves barátom, ez -előjön a legjobb családokban is.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De a legjobb családok is -megpukkadnak, ha előjön. Tudja, Melanie, engem nem az bánt, hogy ez -a fiatal ember egy éhenkórásznak néz ki. Egy Berzsenyi mindig van -olyan jó, hogy ha a leánya megengedi magának egyszer ezt a luxust, -hát egy millióval többet ad neki hozományul és spongyát rá. És én -nem is haragudnám, ha az Elza, nem tudom, egy bárócskával jön elő, -egy akármilyen smuczián kis bárócskával, a ki szegény, mint a -templom egere, de legalább egy katolikus templomból jött ki, és -Prágában van egy öreg nagynénje, a kinek van egy csillagkeresztje, -legalább.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Most már aztán tökéletesen -nem értem. Maga, a ki aznap lehet báró, a mikor akar, és gróf is, -ha nem sajnál egy pár lépést, maga ad olyan sokat erre a -czimecskére!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Lássa, Melanie, maga ezt -rosszul érti. Én demokrata vagyok és azt tartom, hogy az -<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> ember – ember, még akkor is, ha nincs -pénze. De a vejemben nem mindegy, hogy honnan került ki. Én -megengedhetem magamnak, hogy ne legyek még báró se. Én már az öreg -Berzsenyi vagyok, a ki megvárakoztatja a minisztereket, a mikor a -miniszterek az országnak pénzt koldulnak. De a vejemben már nem -mindegy, hogy minden oldalról hogyan néz ki. Ez engemet leszállít, -leszállítja a családot, mindent leszállít. A világ érzi, hogy az én -leányaimnak kikhez kell nőül menniök, s én ezt az érzést nem akarom -megsérteni.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A világ mindig megért egy -huszárhadnagyot.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És ez még semmi. A kutya -nem itt van eltemetve.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát hol?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A kutya ott van -eltemetve, hogy a fiatal ember protestáns.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nem tudom, hogy mi -kifogása van ez ellen a vallás ellen?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megütődve). – Hát a -pápa?!…</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A pápa be fogja látni, -hogy nem maga megy férjhez, hanem a leánya.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A pápa azt fogja -mondani, hogy Berzsenyinek, a ki hithű ember, meg kellett volna -tiltania ezt a vegyes házasságot. És aztán… tegyük fel, hogy nem -akadályozom meg… azt kérdem magától, Melanie, hogy: hol fognak -esküdni?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ez mellékes dolog a -polgári házasság óta.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A polgári házasságot, -Melanie, miniszterek csinálták, a kik kölcsönöket koldulnak az -országnak. Ez kőműveseknek való és utazó ügynököknek. Nekem komoly -házasság kell, püspökökkel, orgonával és egy szopranistával az -operától. Református templomba <span class="pagenum"><a name= -"Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> ereszszem az én leányomat, a -hol a pap egy tósztot mond neki?! Nem, Melanie, a hol nem latinul -beszélnek, az nekem nem házasság. Nézze Melanie, ha elmondanám -magának: mibe került nekem, hogy katolikus lehessek, maga sírna. -Hát, mondja, azért lettem én katolikus, hogy az unokám protestáns -legyen?! Nem, ne is beszéljünk erről; ez leszállítaná a családot. -Erkölcsi lehetetlenség, hogy beleegyezzem ebbe a házasságba.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát mit fog csinálni?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Éppen azt kérdem -magától.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Csakhogy én a kisasszony -pártján vagyok.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Annál jobb. Tudom, hogy -maga is rokonszenvezik a családommal… aztán maga finom lelkű, és -tudja, hogy hogyan kell beszélni a leánygyermekekkel… és okos… Maga -meg fogja magyarázni nekem, hogy miképpen mászszak ki ebből a -szószból.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – E szerint semmi áron se -akar beleegyezni?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én? Hát úgy nézek ki én, -mint a ki beleegyezik?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – De azt se akarja, hogy a -kisasszony szomorkodjék?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát hiéna vagyok én?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Akkor a legjobb lesz, ha -színleg beleegyezik, de kiköti, hogy egy esztendeig szó se lesz az -esküvőről, mert hátha csak szalmaláng, leányoknál előfordul az -ilyesmi. Aztán majd meglátjuk. Egy esztendő sok idő; azalatt -mindenféle történhetik. A fődolog: hogy nem szabad ellenkezni, mert -nagy baj volna, ha a kicsike megbokrosodnék.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem is ez volt a -gondolatom. <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Időközben tudakozódni -fogok a fiatal ember után. Megismerkedem vele, s majd -meglátjuk.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Melanie, ha elintézi -nekem ezt a fiatal embert, felhatalmazom, hogy reméljen valami -nagyot.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Minek mond ilyeneket? -Tudja, hogy én nem vagyok kapzsi.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Maga egy angyal. No, rám -bízhatja. Szóval: azt tanácsolja, hogy egyelőre mondjak igent?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Mindenesetre.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez könnyebb is. És -nagyon örülök, hogy ezt tanácsolja; szinte megnyugtatott. Maga -olyan okos, de olyan okos, hogy egy cseppet se aggódnám, ha maga -csak egyetlenszer beszélhetne erről a leányommal. Bizonyos vagyok -benne, hogy mint tapasztalt nő, a lelkére tudna beszélni. Tudja-e, -mi jut eszembe?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nos?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogy minők a világ -előitéletei! Maga rokonszenvezik velünk, mi rokonszenvezünk -magával, s maga még se érintkezhetik a leányaimmal. Pedig meg -vagyok győződve róla, hogy maga még a feleségemnek is igen -tetszenék. Bizonyos vagyok benne, hogy ha egyáltalán gondolna az -effélére, ő csak helyeselne engemet, és azt mondaná nekem: »Ha már -ennek így kell lennie, Jacques, akkor százszor inkább a Melanie, -mint más«.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span> (részvéttel). – Hogy van ő -méltósága? Sokat szenved még az asztmájával?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne is beszéljünk erről, -Melanie, mert megreped a szivem. (Igen gyengéden.) No, nem vezet be -a kicsi fehér szobába, az én kedvencz szobámba?!…</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span> (szintúgy, némi -szemrehányással). – Hálátlan! Milyen rég nem gondolt rá, hogy van -valahol a világon egy kis zug… <span class="pagenum"><a name= -"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nézze csak!</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Mi az?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nézzen ki az utczára. A -túlsó oldalra. A leányaim!… Hát nem felnézegetnek a maga -ablakaira?!… Ó, ezek a mai gyermekek!</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span> (hátrább húzza Berzsenyit az -ablaktól). – Jeszszusom, akkor hát jöjjön errébb!… valahogy meg ne -lássák, az istenért!…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span></p> -<h2>XV.<br /> -BERZSENYI AZ IRODALOMÉRT.</h2> -<p class="summary">– Berzsenyi dolgozó szobája. Zöld posztóval -párnázott ajtók, hat ablak a Nádor-utczára. A homályos háttérben, -mely sejtelmes és titokzatos, mint egy bálványnak a szentélye, -óriási alkotmány: Wertheim egy remekműve. Berzsenyi iróasztalánál. -–</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (bedugja a fejét az ajtón.) – -Parancsolsz, papa?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyere be és csukd be az -ajtót. Kulcscsal.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kulcscsal?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen. Nincs valaki a -másik szobában?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Senki. Azaz hogy Thomson -kisasszony. Olvas.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Küldd ki. Nem akarom, -hogy hallgatózzék.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De hiszen nagyot hall -szegény!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem bízom benne. Egy -öreg nő, a ki a fülorvoshoz jár!… Rajtam nem fogja gyakorolni -magát.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mért ez a titokzatosság? -(Bezárja az ajtót és közelebb megy az apjához.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Egy nagyon fontos -dologban akarom a tanácsodat kérni. Ülj le. <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A tanácsomat? Papa, te -megijesztesz!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azért nem kell aggódnod. -Egy tervem van, a melyhez a legnagyobb finessz szükséges. S az -egész világon csak te érthetsz meg engem.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (szemében egy tuczat -kérdőjellel). – Hallgatlak, papa.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak veled beszélek -őszintén erről a tárgyról, de nem szeretném, ha félre értenél.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen sok bevezetés!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még több is van, a mit -előre kell bocsátanom. Tudod, gyermekem, én nem vagyok hiú. Előttem -minden vallásfelekezet egyenlő. Az érdemet elismerem, s a rangot -csak isten adományának tartom, nem érdemnek. Soha se hallottad -tőlem, hogy a szegény ember komisz ember, ámbár helyzetök a -pénzpiacz mai viszonyainál fogva meglehetősen kellemetlen. De én -ilyet nem mondok, mert bennem van gyöngédség, igazi -könyörületesség, s az állatokat se tudnám bántani.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Megvallom, nem értem, hogy -mindez…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Várj csak. Ez mind a -dologra tartozik. Mondom, nem vagyok hiú, s nekem az mindegy, hogy -valaki ki- s bejár az udvarnál, vagy szerényen meghuzódik az ő -csendes tevékenységében. Szép, ha valaki főajtónálló mester, de én -az ilyesmire nem adok semmit. Ha én egyszerűen von Berzsenyi -vagyok, azért ő szentsége is tudja, hogy ki az a Berzsenyi, s hogy -Berzsenyi tisztességes ember.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mirevaló az a sok beszéd? -Mindenki tudja, hogy te a legjobb ember vagy a világon!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Fogsz te engem -strébernek mondani? Ugy-e nem? Hála istennek, van hova lehajtanom a -fejem, s azért, hogy a főherczegek mindennap kétszer mondják nekem: -»Jó napot, báró« – az olyan ember, mint én, nem tesz egy lépést -sem. Már egy római <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> költő megmondta, hogy: úgy vagyok, a -mint vagyok, római polgár vagyok, és ha összedől az egész világ, az -ügyektől távol boldogan művelem kertemet.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (észbe kap). – Az igaz, papa, -csakhogy a jogos ambiczió…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Várj csak. Szóval: nekem -tökéletesen mindegy, hogy a főrendiház tagja vagyok-e, vagy nem -vagyok a főrendiház tagja. Mért ne volna mindegy? Nem igaz?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem vagy kevesebb, ha nem is -vagy az, csakhogy a világ…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, éppen erre akarok -kilyukadni. Nekem mindegy, hogy a főrendiház tagja vagyok-e, de a -világnak nem mindegy. A világ ezt megköveteli tőlem. Már pedig, -gyermekem, ha emberek között akarunk élni…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nemcsak a világnak tartozol -ezzel, hanem magadnak is. Ez neked úgy dukál, mint a korrekt -öltözet. És valljuk meg, hogy a mama, a ki e tekintetben nem olyan -puritán gondolkozásu, mint te, mert ő végre is csak asszony: a -szegény mama nagyon örülne ennek.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát éppen ezt akartam -mondani. A szeretetnek is megvannak a maga törvényei, s a szeretet -azt diktálja nekem, hogy családomért feláldozzam az elveimet s e -tekintetben ne legyek oly mereven elzárkozott, pláne visszautasitó, -mint a milyen szeretnék lenni.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyan? Történt valami ebben -az irányban?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem. De eszembe jutott -valami. S elmondom neked, hogy’ jöttem erre a gondolatra.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondd már! Olyan kiváncsivá -teszel!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát a mint olvasom az -ujságban, hogy Vörösmartynak szobrot emelnek, s hogy Vörösmarty -<span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> igy, Vörösmarty amúgy, azt mondom -magamban: »Jó, legyen, nem bánom, nekem Vörösmarty mindegy.« Tudod, -ha az ujságok olyan nagy lármát csapnak valakivel, az nekem gyanus. -Hanem utóbb azt is olvastam, hogy a városi tanács tizezer forintot -szavazott meg Vörösmartynak. A városi tanács! Barátom, ha már a -városi tanács is a zsebébe nyúl, s pláne ha ennyit vesz ki a -zsebéből valakinek a kedvéért, akkor ennek a valakinek nagyon jeles -embernek kell lennie, akármit kiabáljanak az ujságok. Tudakozódom, -s hallom, hogy ez a Vörösmarty egészen érdemes férfiú.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyan, papa, hát nem -tudod…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Dehogy nem! Tudtam én -azt, csakhogy rosszul emlékeztem s összetévesztettem egy -antiszemita képviselővel. Ne gondold, hogy én nem érdeklődöm az -irodalom iránt. Nagyon szeretem én a szép tanulmányokat, most is -olvasom a felvilágosodás történetét, bizonyos Schultztól; -tanulságos könyv, majd odaadom neked olvasni, én úgy is elalszom -rajta. Többet mondok, még egészen fiatal ember voltam, s már -megvettem kedves mamádnak Schiller költeményeit díszkötésben, s nem -fogod hinni, hogy iskolás fiú koromban a vizsgálaton elszavaltam -Börnétól a búcsút, hogy hovavaló búcsút, arra már nem emlékszem, -mert akkor még nagyon kis fiú voltam. Húsz éves koromban pláne -lelkesedtem a költőkért és a szinészetért, még bokrétát is küldtem -egy nagy, kövér, szőke szinésznőnek a Gyapju-utczába. Tudod, te azt -hiszed, hogy én rideg ember vagyok, mert nem szeretem a Blanka -barátait, pedig én a magam idejében idealista voltam s igen -szerettem a szép olvasmányokat. De nem olvashattam őket, mert az én -apám nem gondoskodott rólam úgy, mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> én ti -rólatok, s nekem komolyabb dolgokkal kellett foglalkoznom, mint a -művelődés.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az igazi műveltség, édes -papám, nem attól függ, hány könyvet olvastunk.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ebben már neked van -igazad. De ez nem gátol engem abban, hogy azokat a szegény -embereket, a kik könyveket írnak, ne pártfogoljam. Én szívesen -tennék valamit ezért a Vörösmartyért is. A baj csak az, hogy, mint -sajnálkozással hallom, már régebben meghalt.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát persze!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tudod, ha egy törekvő -fiatal emberről volna szó, egyszerűen kiképeztetném, s nem kimélnék -semmi áldozatot, hogy a költői pályán jó előmenetelt tegyen. -Kiadatnám a könyveit, akármennyit írna, és rendelkezésére -bocsátanám a könyvtáramat, én úgy se olvasom. Abból aztán annyi -könyvet irhatna, a mennyit akar. A szomorú az, hogy már nem él. -Pedig Auspitz, az én könyvvezetőm értesített engemet a szerencsés -találkozásról, hogy ez a Vörösmarty a miniszterelnök apósa legyen. -Igaz ez, fiam?<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= -"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Benne van az -irodalomtörténetben is.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És az ujságok se -czáfolták meg a hírt. Én azt mondtam az Auspitznak, hogy a -miniszterelnök dementálni fogja a dolgot, mert azt már hallottam, -hogy főherczegek czirkuszrájternékat vettek el feleségül, mert ez -nekik így tetszett, de hogy egy miniszterelnöknek az apósa -könyveket írjon, ezt nem értem. És mégis az Auspitznak volt igaza, -a mi sajátságos.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kezdem érteni a dolgot. Azt -gondolod ugy-e, hogy ezen a czímen kedvében járhatsz a -miniszterelnöknek… <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Dehogy jut nekem eszembe -kedvében járni a miniszterelnöknek! Én egy miniszterelnökre nem -adok semmit. Ha az országnak nem kell pénz, akkor a miniszterelnök -azt hiszi, hogy ő a szadagorai csodarabbi. Ha aztán az országnak -pénz kell, akkor a miniszterelnök egyszerre ilyen kicsi lesz, ni! -És én akkor is megmaradok az öreg Berzsenyinek. De mit csináljak -akkor, ha az országnak nem kell pénz?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát akkor miről van szó?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megmondom neked. Látod, -a mint olvasom az ujságban, hogy Vörösmarty így, Vörösmarty amúgy, -egyszerre csak egy lámpa gyullad meg a fejemben. Ez hivatalt akar a -Vörösmartyval, ez czímeket akar a Vörösmartyval, mindenki akar -valamit a Vörösmartyval! Hát jól van, én nem bánom. De mért legyek -akkor én az egyetlen, a ki semmit se akar a Vörösmartyval?! Nem -igaz?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez világos. Csak azt nem -értem, hogy mit akarsz tenni Vörösmartyért?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Éppen ez az, a mit neked -kell megmondanod. Sok pénz nem elég ide. Ha én tizszer annyit adok -a szoborra, mint egy püspök, az emberek azt fogják mondani: »Lám, -mekkora vagyona van a pénzes zsáknak! Üsse meg a guta, de azonnal!« -Sok pénz itt semmi, ide sok finessz kell. Ha sok finessz és kevés -pénz, annál jobb.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (elgondolkozva). – Hm!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tudod, egy olyan dolgot -kell csinálni, hogy az egész világ eltátsa a száját. Kerüljön -annyiba, a mennyibe. De mindenki vágódjék hanyatt, s mondja azt, -hogy: ha az irodalmat kell pártolni, akkor Berzsenyi walkoverben -győz! Gondolkozzál az ügyön, s eszelj ki nekem valami szép -programmot.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jó, de ezt alaposan meg kell -gondolni, mert… <span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak azt kötöm ki, hogy -egy estély legyen benne, mert azt akarom, hogy szegény mamád is -szívből megünnepelje Vörösmartyt.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez magától értetődik.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igaz. Ha már estélyt -adunk, erre az estélyre meg kellene hínunk a névrokonunkat is. Az -Auspitz azt mondta nekem, hogy van egy névrokonunk, a ki igen -tehetséges költő. Valami Berzsenyi Dániel.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az nem baj, ha nem -járatos a mi köreinkbe. Nekem elég az, hogy keresztény.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hallgass rám, papa! Hisz -Berzsenyi Dániel már régen meghalt!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az is meghalt?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már a szobra is rég meg van. -Nem láttad? Soha se voltál a Múzeum-kertben?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hja, kedves leányom, ha -én azzal töltöttem volna az időmet, hogy egész nap a Múzeum-kertben -csatangoljak, akkor ti most sehol se volnátok!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy gesztenyét sütnénk -valahol az utczasarkon, ugy-e? Mig így… ha csak egy ragyogó -programm kell hozzá, akkor már előre gratulálhatsz.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (nevet.) – Ugy-e, kis -baronesz, neked is tetszik a dolog? (Sugva.) Hálából a »vörösmarti« -előnevet vesszük fel!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span></p> -<h2>XVI.<br /> -A TÁRLATON.</h2> -<p class="summary">– A műcsarnokban, délután három órakor. -Berzsenyiék – az egész sátoralja – bevonulnak. A hölgyek a -ruhatárban leteszik ernyőiket s felszedik gróf Soroksáry Miskát. -Berzsenyi ezalatt katalógust vásárol. –</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Itt a szeczessziós fiú!</p> -<p><span class="smcap">Miska</span>. – Kisztihand.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azt hittük, hogy már soha -se látjuk többet.</p> -<p><span class="smcap">Miska</span>. – Becsületszavamra…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, akkor inkább ne mondjon -semmit. A multkor láttuk a Bölcsőnél.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – És a San Toynál. -Azt gondoltuk, hogy benéz hozzánk.</p> -<p><span class="smcap">Miska</span>. – Nagyon zsúfoltak voltak. -Igaz, Elzácska, szabad gratulálni?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Merci. Tudja-e, mit -hallottunk tegnap a konczerten?</p> -<p><span class="smcap">Miska</span>. – A Naphegyi Tinkáról? Nem -igaz. Azaz hogy annyi igaz… tulajdonképpen semmi se igaz. Előre -megmondta, hogy kikosarazna, ha megkérném. <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – És e szerint nem is kérte -meg?</p> -<p><span class="smcap">Miska</span>. – Minek? Kaptam már én elég -kosarat!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegény fiú! Már megy?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Jöjjön vissza velünk, majd -beszélünk a Tinkáról.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – És figyelmeztessen -bennünket, melyik kép előtt kell megállani.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (az ajtóból.) – Gyertek -már! Azt hiszitek talán, hogy mulatni jöttünk ide? (Bemennek.)</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (Miskához, a ki visszamegy -velök.) – Majd tanácsot fog adni nekünk, mert mi egy arczképfestőt -keresünk.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (megáll egy kép előtt.) – Ah, -ez gyönyörű! (Extázisba esik.) Ah, ah, ah, ah! (Boldogan:) -»Csavargó!«</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, a szegény pára!</p> -<p><span class="smcap">Miska</span> (szeretne valamit mondani.) – -Valóban… csinos, nagyon csinos!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (köhögve.) – Nem -értem, mért festenek ilyen képeket? A nyomorúságból elég, a mennyi -van, még festeni is hozzá!… micsoda unszinn!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De mama, te ezt nem érted… -akarom mondani, nézd meg figyelmesebben, olyan messziről nem -láthatod jól.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ejnye, be kedves ez itt!… »A -völgyben«. Az embernek az a gondolata támad: »Milyen jó volna, ha -én is itt ülhetnék, a völgyben!«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem tudom, mit keresnél -te a völgyben?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De gyertek már! (Elzához.) -Ugyan mit nézel ezen az unalmas völgyön?! Minden képet meg akarsz -nézni? (Soroksáryhoz.) Miska, kérem, magyarázza meg a társaságnak, -hogy így a második terembe se jutunk el, s vezessen bennünket -egyenest a kikiáltott képekhez.</p> -<p><span class="smcap">Miska</span>. – Nem tudom, melyiket érti. -<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azokat, amelyekről a -legtöbbet beszélnek.</p> -<p><span class="smcap">Miska</span> (zavarban). – A képek czímeit -nem tudja? Megvallom, a magyar festők nevét nem igen jegyzem meg -magamnak. De nem is érdemes. Két hétig annyit emlegetnek -kettőt-hármat, mintha ők teremtették volna a világot, s a jövő -télen már a kutya se beszél róluk.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, náluk nagyon gyors a -»fel, le«. Ha egyetlen egyszer nem csinálnak pofonvágó képet, akkor -már auzisz, kimentek a divatból, hanyatlanak, nyugodjanak békével. -Hová mészsz, Elza?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A napot keresem, de nem -találom ezeken a tájképeken. Az ember azt hinné, hogy ez a -krumpliföld üvegházban van. Nézd: »Szeptemberben« és »Falusi -idill«. Falusi idill napfogyatkozáskor és szeptember a -naprendszeren kívül. És ez itt ni! Kék pacsmag, sárga pacsmag, -szürke pacsmag, a mit akarsz. Kiválaszthatod, a melyik a legjobban -tetszik.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ejnye, be kritizáló kedvben -vagy!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Te is leszóltad az én -»völgy«-emet. Kvittek vagyunk.</p> -<p><span class="smcap">Miska</span> (Blankához). – Itt van egy a -híresekből. »Őszi táj.« Hm, mi?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nagyszerű!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Örülök, hogy az ujságok -nem hazudtak. Ez tetszik nekem, igen helyesen van eszközölve. Ebből -hatezer hold egy tagban igen szép.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát ez itt! Ó istenem, -igazán gyönyörű!</p> -<p><span class="smcap">Miska</span> (boldogan, hogy mondhat -valamit). – Józsefet eladják testvérei.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Legszebb rajta a víz. Micsoda -bibliai békesség, nem igaz?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csakhogy ha én ilyen -pofonarczokat akarok látni, akkor bemegyek az Orczy-kávéházba s nem -pártolom a képzőművészetet. <span class="pagenum"><a name= -"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, az istenért! Ha -meghallja valaki!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (Blankához). – Hát ehhez mit -szólsz? »Népünnepély a Kaukázusban.« Nem értem, hogy a verekedést -mért nevezik mindig népünnepélynek?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megnézi a katalógust). – -Kedves gyermekem, ebben tévedsz. Tizenhat ezer koronáért ennek a -képnek igen jelesnek kell lennie.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már ezek a tolna-szántói -pesztonkák jobban tetszenek nekem. Azt hiszem, Miskának is volna -hozzájuk pár szava.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De keressük meg kedves -mamátokat. Azóta talán kipihente magát.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hová lett? Csak nem szöktette -meg valami Folchi?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (a ki Miskával előbbre ment). -– Menjünk át a másik terembe, a mama már odaát van. -(Átsétálnak.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Itt már több a portrait. -Nézzétek ezt. »Arczképtanulmány.«</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ah, de hisz ez mesés! Nézd, -mama, nézd!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Nem tudom, mit -látsz rajta. Micsoda toilette! Leánykoromban viseltek ilyet.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De a lélek, mama, a lélek! -Ha én ezt meg tudnám magyarázni neked.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, ne tanítsd -anyádat arra, a mit ő jobban tud, mint te. Inkább nézd meg a -katalógusban, hogy ki festette le az én barátomat, a minisztert. -Vagy inkább azt nézd meg, hogy mi ennek a képnek az ára?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ez az arczkép nem eladó, -papa.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jegyezd meg, fiam, hogy -a kép mindig eladó. Ha az árát nem írják ki, ez csak azt jelenti, -hogy a rendesnél drágábbra tartják. <span class="pagenum"><a name= -"Page_111" id="Page_111">-111-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Csakhogy ezt a képet a -miniszter már megvette. Gondolhatod, hogy megrendelésre -készült.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mindegy, azért éppen -olyan gonddal készített mű, mintha még nem fizették volna ki az -árát. Ez a festő szorgalmasan működik, semmit se hagyott a képen -üresen.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Talán ennél lehetne -a gyerekeket megrendelni, Jacques?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az bizonyos, hogy a ki -már minisztereket fest, az nem lehet kezdő, az mindenesetre haladó. -De úgy látom, hogy ez a művész inkább az atyákat festi s nem a -gyermekeket.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Gyere csak, Blanka, itt -vannak az »öreg honvédek«.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Milyen szép! Mennyi -hangulat!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugy találom, hogy a sok -hangulat egy kicsit leszorította róla a világosságot. Nem értem, -hova mennek az öreg honvédek ebben a vaksötétben.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az úgy lehet, hogy az -öreg honvédek nem igazi negyvennyolczasok, csak úgy felvétették -magukat a honvédmenházba, és e miatt szégyellik magukat.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azért csak csillagtalan -éjszaka mennek ki az utczára, hogy fel ne ismerjék őket? -Meglehet.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szerencse, hogy nincs itt -piktor, a ki meghallja a kritikátokat. Hát, ha nem tetszik, -nézzétek azt a bibliai képet, az elég világos.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megnézi a katalógust). – -»Krisztus feltámasztja Jairus leányát.«</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ez Krisztus?!… És aztán -érdemes volt ezt a leányt feltámasztani?!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kedves leányom, te -rosszul látsz. Ez a művész kitünő családból való, komoly férfi, a -ki passzióból fest s ráér meggondolni műveit. <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nemcsak hogy rosszul látok, -de úgy látom, hogy a harmadik teremből már nem fogunk látni semmit, -olyan sötét van. Azért csak menjünk át. (Átvonulnak.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Már az igaz, hogy az én -tagdijamért meggyujthatták volna a villanyt.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – »Nászreggelen«? Ezt megnézem. -(Oda megy.) Vagy úgy? Ez az egész?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Különben, hál’ Istennek, -már három fertály négy, s nemsokára úgyis le kell mondanunk a -műélvezetről.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azért vessünk egy -pillantást a szobrokra, s aztán a jobboldali termeken át sétáljunk -vissza.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A szobrokat én is -szeretem. (Soroksáryhoz.) Sokszor, ha az utczán egy kiállhatatlan -arczot látok, és nem tudom, hogy ki lehet ez az ember, a szerencsés -véletlen kiállít nekem a tárlatban egy mellszobort, s örömmel látom -a katalógusból, hogy a kiállhatatlan embernek X. vagy Y. legyen a -neve.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már alig látni valamit.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – És éppen a kis -képek következnek! Ez boszantó.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen helytelen beosztás. -A sötétben a legnagyobb képekhez kellene érnünk. No, majd -megnézitek máskor, s a jó mama el fogja mondani nekem az olcsóbb -képek tartalmát.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Még csak nem is -vásárolhattunk semmit!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Majd adok nektek pénzt s -vesztek néhány jelesebb művet a népéletből vagy a mit akartok. Én -úgyis jobban szeretem otthon nézni a képeket, mert minél kevesebb a -kép, én annál inkább gyönyörködöm a művészetben De most menjünk. -<span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> Csak árvizet ne vegyetek, mert árvizet -jólelkü ember nem élvezhet.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Erre menjünk, mama.</p> -<p class="center">(Megindulnak a jobboldali termeken át visszafelé. -Blanka, jobbra-balra, egy-egy futó pillantást vet.)</p> -<p><span class="smcap">Miska</span>. – Itt nem veszítettek semmit. -Ezek a képek már fél kettőkor is sötétek voltak.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (Blankához). – Ha vásárolni -fogsz, szólalj fel, hogy jövőre vagy gyujtassa meg a társulat a -villanyt, vagy a művészek fessék képeiket világosabbra.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Korábban kellett volna -jönnünk.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ezt nem lehet követelni -a közönségtől. Nekem máris úgy fáj a derekam, mintha nem is az -enyém volna… Megálljatok!… Várjatok egy kicsit!</p> -<p class="center">(Hirtelen megáll egy arczkép-csoport előtt.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mi az?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (örömmel). – Ő Szentsége!… -Gyertek, gyertek hamar!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ah, és majdnem -elhaladtunk mellette!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (lelkesedéssel). – Ez aztán -kép! Izről ízre találó! Mintha csak megszólalna! Még a mosolya is -ugyanaz volt, mikor utóljára volt kegyes fogadni!… Ez az áhitatot -gerjesztő megjelenés! Szinte hallom jóságos szavait! És nekem -sötétet csinál a társulat, mire megpillanthatom ő Szentsége -arczképét!… Vajjon, mit gondoltok, megengedné nekem ő Szentsége, -hogy megszerezzem ezt a gyönyörü képet?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A magyar állam tulajdona, -papa.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – S a festő nem jött -hozzám ezzel a remekművel! Milyen élhetetlen is az efféle -művésznépség! Mindegy, azért pártolni fogom őt, mert látom, -<span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> hogy finom lélek. (Blankához.) S te még -azt kérdezed, hogy kivel festesselek le benneteket? Látod, te -tanulmányozod a képeket; alaposan tanulmányozod, közelről, -távolról; így, meg úgy; forgatod, nézegeted; s addig tanulmányozod, -mig utóljára nem tudsz és nem látsz semmit. Én pedig kijövök a -ligetbe, végig megyek három-négy szobán, s a sötétben is ráismerek -az igazi művészre. Ezt a régiek, egy pórias kifejezéssel, úgy -hívták, hogy: a rabbinus tekintete!…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<h2>XVII.<br /> -KARÁCSONY ELŐTT.</h2> -<p class="summary">– Elza szobája. A kisasszony íróasztalkája előtt -ül és levelet ír. –</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (egyedül). – »… Nem, Miklós, te -nem értesz engem!! Az, hogy szabadon találkozhatunk, nemcsak hogy -nem elégít ki, hanem boszant, kétségbeejt!!! Mikor itt ülsz -mellettem, egy túlságosan fűtött szalonban, s a többiek, -illedelmesen elhúzódva mellőlünk (minél messzebbre, a lehető -legmesszebbre), jóakaró tekinteteket vetnek felénk – – – s azt -lesik, hogy alattomban megfogtad-e a kezemet, mialatt te az Azor -kutya hőstetteit sugdosod el nekem s hosszasan, édesdeden -ábrándozunk el Muczi paripádról – – – akkor, kedves Miklósom, igaz, -hogy jól érzem magam, boldog vagyok; de – hogy is mondjam? – -túlságosan is jól érzem magam, tulságosan is boldog vagyok!! – – – -Ilyenkor azt képzelem, mintha már a férjem volnál, s ez untat – – – -Végre is nem szeretném elveszíteni a menyasszonyságom szép napjait, -pedig ilyenkor úgy tetszik nekem, mintha te is, ők is mind -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> nagyon sietnének… Édes Istenem, együtt -kuksolni, arra még ráérünk, majd ha öregek leszünk!… Órákon át -suttogni, s nem mondhatni egyebet, mint hogy az uj énekesnő -nagyszerü s hogy ez vagy az a szinésznő megint jól domborított!… -Örökösen ügyelni, hogy a mama ellenőr-tekintete észre ne vegye -egy-egy bizalmasabb pillantásunkat!… Nem, Miklós, az én regényíróim -nem ezt igérték nekem! Igenis, én randevúzni akarok veled, -kilovagolni Békás-Megyerre, vagy nem tudom hová! Mily édes volna -felöltözni munkásleánynak és közvitéznek, aztán elmenni a -Barokaldi-czirkuszba, ha ugyan van még Barokaldi-czirkusz, de -egyedül lenni és flangálni egy kicsit, mi?… És levelezni akarok -veled, titkon, naponkint négyszer-ötször!… Nem bántó, kétségbeejtő, -rettenetes gondolat-e, hogy nemsokára férjhez megyek, nemsokára -öreg asszony leszek, s még soha, egyetlen egyszer se kellett -megvesztegetnem, egyetlen egyszer se lehetett megvesztegetnem a -szobalányunkat!!! – – –«</p> -<p><span class="smcap">Egy hang</span> (kívül). – Szabad?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Te vagy az, papa?</p> -<p><span class="smcap">A hang</span> (kívül). – Igen. -Bejöhetek?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már hogyne jöhetnél be! -(Elteszi a levelet buvard-jába s feláll.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (bejön s körülnéz.) – -Valamit elrejtettél, hehehe. (Nevet.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én, papa?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tudom, tudom. Ismerem -már én ezt. Ebben az időtájban az ember nem léphet be a hölgyek -szobáiba a nélkül, hogy valamit el ne dugnának előle.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – S te mint illedelmes -családfő, már előre kopogtatsz, hogy az ügyetlenebb hölgyeknek -idejök legyen elrejteni a készülő meglepetést. <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hja, hozzá vagyok -szokva! Több mint húsz esztendeje, hogy karácsony táján kedves -mamád mindig dugdos előlem valamit.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – S a vége rendesen egy pár -himzett papucs, vagy más efféle.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, ez a papucs, míg -élek, épp úgy kijár nekem minden esztendőben, mint a koszorú, majd -ha meghalok.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Fuj, papa, milyen csunyákat -beszélsz!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elmerengve). – Csak -egyetlen egyszer nem kaptam meg a szokásos papucsot. S az eredeti a -dologban az, hogy épp akkor, mikor kedves mamád már szeptemberben -elkezdte rejtegetni a meglepetést. »No, ez egyszer nem papucsot -kapok, hanem más valamit!« – nevettem magamban. De mulattatóan -megcsalatkoztam, mert nem kaptam semmit, papucsot épp oly kevéssé, -mint valami mást. Kedves mamád valami nagyon bonyolított kézimunkán -kezdett dolgozni, és mit tesz isten?!… nem tudott készen lenni vele -karácsonyra. Ti persze erre nem emlékeztek, mert akkor még nagyon -kicsinyek voltatok.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (miután pár pillanatig -elgondolkozott, egy kis megindulással). – Kedves, jó papa, mennyit -s milyen régóta fáradozol értünk, csak azért, hogy néha egy-egy -papucsot csináljunk neked, vagy még azt se!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Meg vagyok jutalmazva, -mert, mondd nekem, volt olyan okos a boldogult Ledochowski -kardinális, mint az én Elza leányom?! (Könnyet törül le a -szeméből). De legyünk férfiak, és gondolkozzál egy kicsit, mert le -akarom tárgyalni veled ezt a karácsonyügyet.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi van azon tárgyalni -való?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A milyen okos vagy, nem -fogsz csodálkozni rajta, ha megvallom neked, hogy ez az egész -<span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span> karácsonyi ügy engem untat. -Mindenesetre szívesen folyósítom hivatalnokaim számára a kérdéses -összegeket, és az én szolgaszemélyzetemnek is; miattam a szegények -részére, sőt a legszennyesebb szegények részére se tagadom meg a -hozzájárulást csekélyebb összegekkel; annál kevésbbé sajnálom tehát -a legmesszebb menő áldozatot az én családomtól. De hogy egy -családatyának még a saját fejét is törnie kellessen ilyenkor, -miképpen intézze el leghelyesebben ezt a kellemetlen ügyet, te, -mint okos leány, szintén boszantónak fogod találni. Vedd például -kedves mamádat. Mit csináljak vele? Akarod, hogy megint boutonokat -vegyek neki? Ez unalmas.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A mama nagyon igénytelen, s -ha a karácsonyfán ő is talál valami apróságot…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A karácsonyfát egész -rendesen fel fogom bútorozni, de csak nem kivánod tőlem, hogy -kedves mamádnak a karácsonyi ajándékán kezdjek el takarékoskodni? -De ő igen különös asszony. Mit akarsz? Kimegyek az iparművészeti -kiállításba, körülnézek, eltünődöm, és nem veszek semmit. Az -emberek körülöttem sipítoznak a szájtátástól: »Milyen szép! Mennyi -szép dolog!« És látok íróasztalt, a min nem nem lehet írni, -szekrényt, a mibe semmit se lehet tenni, bútort, a mire nem lehet -leülni. Hát kedves barátom, én tudom, hogy ez Louis Quinze, -szeczesszió és minden egyéb, de ha én ilyet veszek, akkor úgy tünöm -fel magamnak, mint a ki leráz a nyakáról egy öreg asszonyt. -Legjobban szeretnék megvenni neki egy iparművészt tulajdon -használatra, a ki csak az én házamat szolgálja ki, úgyis a -legolcsóbb, a mit meglehet venni, maga az ember. És hová tegyem ezt -a szegény Blankát? Megvennék neki egy egész szerkesztőséget, a -szerkesztőtől le, egészen a portásig, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> minden -verset kiadhasson, a mit csak akar, de hátha inkább egy szinházat -kíván? Ez a két nő nagy bizonytalanságban hagy engem.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudod mit, papa? Holnap -kisétálsz velem, és én majd intézkedem, te csak fizetsz. Ki fogom -találni, hogy mivel szerzed nekik a legnagyobb örömet.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, erre akartalak -kérni. És most már felőlük nyugton alszom. De te? Nem tudom, meg -leszel-e elégedve azzal, a mit te neked szántam. Nem beszélek róla, -hadd maradjon meglepetés. Azaz mégis. Meg kell mondanod, ha nem -tetszik, mert már megvan. Nézd, a te krisztkindlid itt van ebben a -levélben.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi van ebben a levélben?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Egy ló van benne.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jaj, papa, igazán? Lovam -lesz, versenylovam?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És minő lovad! -<i>Álomherczegnő</i>. Nevezve a jövő évi Oaks-ra.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (nyakába ugrik apjának). – -<i>Álomherczegnő</i>! A század kanczája!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, ha nem akarsz -elszomorítani, ne használj előttem ilyen sikamlós, hogy ne mondjam -pajkos kifejezéseket. Mondd, hogy a század lova, ez elég.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – És a saját színeimben fogok -futtatni?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A saját színeidben és a -saját álneved alatt.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, papa, ki nem mondhatom, -milyen örömet szereztél nekem!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igazán?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – S ha még megvennéd -<i>Baká</i>t is, hogy szegény <i>Álomherczegnő</i> ne unatkozzék -egyedül… <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (nevetve). – Ejnye, te kis -követelő! De nem bánom, megkapod, ha kisegítesz ebből a kellemetlen -karácsonyi ügyből.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (megczirógatva atyját). – És -Miklós? Ugy-e, a szegény Miklós is talál valamit a -karácsonyfán?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ha már a szegény -Miklósnak karácsony este itt kell lennie! De csitt, anyádnak a -lépéseit hallom!… Valahogy el ne áruld magadat előtte! Tudod, ő már -abban a korban van, mikor az ember ujra azt hiszi, hogy a Jézuska -hozza az ajándékokat!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span></p> -<h2>XVIII.<br /> -KÉM-SZOLGÁLAT.</h2> -<p class="summary">– Elza egyedül van a kék szalonban s Gabriele -D’Annunzio-nak <i>Tűz</i> czímű regényét olvassa. Néha leereszti a -könyvet ölébe és elgondolkozik. Egyszerre kinyílik az ajtó s -megjelenik cousinje: Berzsenyi Zoltán. –</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Csak te vagy itt?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak én.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát a többiek?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit tudom én? A mai világban -már olyan rosszul neveljük a szüleinket, hogy soha se jelentik be -előre, hol fognak csatangolni.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Együtt mentek el?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem. A mama Blankával ment el -valahová. Azt hiszem, kéregetni mentek a szegényeknek.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit kéregetnek ők a -szegényeknek? Ha olyan sokat törődnek a szegényekkel, mért nem -adnak inkább nekik?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kérdezd meg őket. Különben, -adni: flanczolás, kéregetni pedig: chic. Ahhoz semmi se kell, -<span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> csak pénz; ehhez keresztényi alázat is -kell. Szóval: a Metternichné így szokta s a mamának ez elég.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – És te mért nem mentél -velök?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Először, mert nincsen jó -szívem, másodszor, mert olyan náthám van, mint az Eiffel-torony. A -többit elengeded.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Azt hittem, a vőlegényedet -lesed.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szó sincs róla. Az olyan -vőlegényt, a ki soha se találja ki, hogy a menyasszonya mikor van -egyedül, az olyan vőlegényt nem érdemes lesni, mi? Nincs -igazam?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tán összekülönböztetek? S -azért vagy olyan mérges?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Összekülönböztünk? Mi? -Dehogy! Szobaáristomot kapott a szegény feje. A multkor elaludt a -lábamnál heverve.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát az öreg?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A papa?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát persze.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt nem tudom, hol van. Egy -jól nevelt leány nem fürkészi a papája útjait. Mit akarsz vele? -Pénz kellene?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Micsoda eszed van neked!… -Miből találtad ki?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – No csak úgy gondoltam. Nem -igen van hozzád szerencsénk máskor.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Te igen hálátlan vagy. -Máskor, ha öreg asszonyokat akarsz megtánczoltatni, fordulj -tánczosokért a bölcsészek segítő-egyesületéhez.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De nagyra vagy vele, hogy a -multkor az Orfeum-kávéházból bekukkantottál hozzánk is! Megjegyzem, -hogy akkor is pénzért robotoltál.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hja barátom, ha ingyen -akarok tánczolni, akkor nem a ti vén dámáitokat lötyögtetem előre, -<span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> hátra. Fuj, a vén automobilok! Mondd, -hol szedtétek össze ezt a sok kimustrált lóvasutat?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak folytasd ezen a hangon! -Csak mondd el a papának, hogy mit tartasz azokról a -csillagkeresztes hölgyekről, a kik úri házát koronkint -megtisztelik!</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Gondolod, hogy akkor nem ad -pénzt?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegény fiú, erről tegyél le. -Nagyon sajnálom, de ki kell ábrándulnod.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mi az ördög! Talán csak nem -ütött be nálatok is »a pénzpiacz kedvezőtlen helyzete«?! Remélem, -az öreg nem hiába jár ki a pénzpiaczra?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, hanem borzasztó dühös -rád. Ajánlom, egyhamar ne kerülj a szeme elé.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Aztán mért haragszik?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mert megint eljárt a -szád.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nekem?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, édesem, a ki pénzt akar, -az ne vicczelődjék. Én, látod, méltányoltam a viczczet, de ő nem -méltányolta.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Miféle viczczet?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az uj bútorokról nem tudtad -megállani, hogy ki ne jelentsd: »Kazároknak Louis Quinze bútor! -Tehénnek vitézkötés!« Mondtad vagy nem mondtad?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – De, kérlek szépen…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nos, Blanka azon melegében -elmondta neki. És most próbálj beszélni vele!</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tyű, kutyateremtette!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondhatom, ezt -elintézted.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span> (egy kis szünet után, -lesujtva). – Akkor hát szervusz!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azért ne menj mindjárt a -Dunának. Várj csak. Hogy a papa tudni se akar rólad, az bizonyos. -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> De talán valahogyan nyélbe üthetjük a -dolgot. Mondd, mennyi kellene?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Gyerekség: háromszáz -forint.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyszerű! Teneked háromszáz -forint gyerekség? S mi az ördögre kellene neked háromszáz -forint?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát mire kell nekem a pénz? -Párbaj-költségekre! Nekem egyébre soha se kell pénz, nekem csak -párbaj-költségekre kell. A pinczért, s a többi, haza küldhetem a -papához, mindenkit haza küldhetek, még a… izé… mindenkit! De -párbajköltségekért egy gentleman nem megy haza sírni.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – S teneked párbaj-költségekre -mindjárt háromszáz forint kell? Barátom, egy párbaj urasan -számítva, hetven forintba kerül. Mondjunk nyolczvanat.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Kérlek, te ehhez nem -értesz. Nálunk az nem úgy megy, mint nálatok, katonáéknál. Egy -egyetemi párbaj sokba kerül. Nálunk, kérlek, a segédek három napig -éjjel-nappal fiákereznek, de a mi a legtöbbe kerül, az a kibékülési -reggeli. Nem mondom, hogy ezt mindenkitől megkövetelik, de én, a -kit Van der Berzsenyinek szoktak nevezni, nem lehetek smuczig.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akkor jobban kellene vigyázni -a bőrödre. És, ugyan, miért van párbajod?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – A Klári miatt.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi közöd neked a -Klárihoz?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tudod, az egyetemen én -vagyok a Klári-párt elnöke.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Micsoda párt? Ilyen pártról -még nem hallottam.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Akkor el vagy maradva a -világtól. Az egyetemen egy nagyon nevezetes Klári-párt van, a mely -sokkal hatalmasabb ugyan, mint a Zsazsa-párt, de a Zsazsa-párt is -erős. A Tezsa-párt az nem számít, de a <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> -Zsazsa-párt nagyon erős. És most jön ez a fene angol-párt.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Olyan párt is van?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Látod, ezt én se értem. Mit -akarnak azzal az angol primadonnával? Nem mondom, hogy nem formás -az öreg, hiszen ha arról van szó… de neked ezt úgy se illik -érteni…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak folytasd; én nem vagyok -prüd.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elég az hozzá, hogy a -Klári-párt meg a többiek között most roppant éles a villongás; -különben talán hallottad, hogy az egész város fel van fordulva.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem hallottam. De hogy jössz -te a Klárihoz?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tulajdonképpen igazad van. -Én nem kapok a mosolyaiból egy zsákravalót, mint az ujságírók. De -már első éves koromban Klári-párti voltam s most nem változtathatom -meg az elveimet.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy a primadonnák -háborúznak, azt értem. Egyed-uralkodó primadonnának lenni -voltaképpen a legmagasabb állami hivatal a mai világban. Érdemes -érte egy pár mosolyt mozgósítani. És átkozott kevés ideig tart; a -második siker után már mindenkit csak »a kövér öreg asszony«-nak -neveznek. De ha a primadonnák megfojtják egymást egy kanál vízben, -nem mindegy az nektek? Mit tüzeltek miattok ilyen rémségesen ebben -a pénzszűk világban?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Éppen azért. Nincsen -pénzünk és szórakozni csak kell valamivel!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Aztán, hogy keletkezett a -párbajod?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mint a többi. Mondom, hogy -az egyetemen a hangulat már hetek óta rendkívül feszült. Mi -elneveztük a Zsazsa-pártot Paprika Janka-pártnak, ők meg elneveztek -bennünket Népkonyha-pártnak, mert ránk fogták, hogy a Klári -népkonyha-jegyeket osztogatott <span class="pagenum"><a name= -"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> szét köztünk. És most -egyszerre ránk szakad az angol párt is; képzelheted, az egyetem -három napja olyan, mint egy zsinagóga. Hát tegnap szembe jön velem -a Hirsényi Nándi és azzal köszönt, hogy: »Éljen Haltay Mariska!« -»Menjen vissza az Orfeumba!« – felelek én, hogy megvédelmezzem -pártom és a szinpadi erkölcs álláspontját. »Te beszélsz Orfeumról!« -– gúnyolódik ő. »Én hát – vágok vissza én – én még nem szolgáltam -Orfeumban.« Erre ő azt mondja, hogy ne pötyögjek, s mikor vissza -felelek, oda vágja nekem, hogy: »Pity, pity, Flórián!« Erre persze -provokálnom kellett.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát ez nagyon szomorú -történet, mert nekem nincsen háromszáz forintom.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mennyi van, az a -kérdés?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Úgy harmincz körül.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mindössze harmincz forintod -van és lovagtörténeteket beszéltetsz velem?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, de megszerezhetem neked -a háromszázat is, egy föltétel alatt.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Előre el van fogadva.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hohó, ne siess, mert nem -olyan egyszerű a dolog. Elképzelheted, ha ilyen zord viszonyok -között háromszáz forintot szerzek neked, meg fogom fizettetni -magamnak ezt a vastag szívességet.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Csak rajta!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Legelőször is felelj nekem, -de egészen őszintén, kivel vagy kikkel van neked viszonyod?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – De kérlek, hogy érted -ezt?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Úgy. A jó értelemben.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Már engedj meg…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Semmi kibuvó. Teljes -őszinteség. Van valami kis szinésznő, egy kis kardalosnő vagy mi, a -ki meghallgatja a sóhajaidat? <span class="pagenum"><a name= -"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit képzelsz? Szinésznő? -Kardalosnő? Nem vagyok én se főpap, se gróf, se bankigazgató! Ma -már csak ezek engedhetnek meg maguknak efféle luxust. Talán az -apám. Az meglehet. De én!… Hiszen én még a Hőkömszinházbeli -igényeknek se tudnék megfelelni.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem vagy legalább járatos… -hogy is mondjam?… tudod, olyan magasabb horizontalekörökben? De -magasabb rendűt értek, négy csillagost; V. S. O. P.-ést?…</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Járatos? Na, a mi ezt -illeti, szeretném én látni azt a helyet, a hová én nem vagyok -járatos!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nekem pedig csak ez kell. -Arról van szó, hogy szeretném, ha elcsalnád a Miklóst valahová, -tudod…</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szeretnéd, ha elcsalnám a -vőlegényedet valahová…?!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, s aztán elmondanád -nekem, hogyan viselte magát.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span> (önérzetesen). – Szóval: -kémnek akarsz felhasználni?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (ridegen). – Ez a meztelen -igazság.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span> (egy hanggal lejebb.) – Nagyon -visszaélsz a szorultságommal. (Némi habozás után.) Minden irántad -való jóakaratom mellett sem lehet…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azonnal el fogom csitítani a -lelkiismeretedet. Az a reménységem, hogy ezzel neki is szolgálatot -teszel.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hogy-hogy?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon örülnék, ha rosszat -jelenthetnél róla.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Csak nem akarsz szakítani -vele?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem. De azt hiszem, ha -rosszat tudnék róla, akkor jobban szeretném, mint így. Látod, ez -<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> az ember egy idő óta sehogy se tetszik -nekem. Azt hiszem, soha se csal meg. Pedig, ha arra gondolok, hogy -talán máris vigyáz magára… fuj, akkor úgy rémlik, hogy már egy -cseppet se szeretem. Ha azért vigyáz, mert reszket a gondolattól, -hogy hátha elszalasztja a kövér falatot!… Ha csakugyan ilyen volna, -azonnal meggyűlölném, mert az ilyen ember nekem nem imponál. Nekem -olyan ember imponál, a ki szembe száll minden veszélylyel, nyakon -csíp minden fehérnépet, s úgy bánik a nőkkel, mint a mosogató -rongygyal.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Te furcsa lány vagy, Elza. -De azért mégse hiszem el, a mit mondasz. Ma így beszélsz, holnap -meg amúgy.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (egy kicsit elgondolkozva). – -Nem. De meglehet, hogy két különböző lélek lakik bennem. Néha -rettenetesnek tűnik fel előttem az a gondolat, hogy egy szabad -ember, ha nő is, egy egész hosszú életet, egész életét egy másik -embernek szentelje, annak az eszköze, bútora, tárgya legyen, s ezt -lássa élete czéljának. Tudod, nagy bennem a szabadság szeretete. Ez -annak lehet a következése, hogy ősanyáinknak, a szegény keleti -rabszolgáknak, mindenben volt része, csak éppen a szabadságban nem. -Megvolt mindenök, de gyémántjaikat csak otthon viselhették; az -utczára már csak titokban kandikálhattak ki. Én, barátocskám, -imádom a szabad levegőt, mindenekfelett imádom. S ha erre gondolok, -néha kételkedni kezdek, vajjon igazán szeretem-e Miklóst? Mindegy. -Az bizonyos, ha egy kis rosszat jelenthetsz róla, jobban fogom -szeretni.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szóval, csak emberbaráti -cselekedetről van szó, ha rossz útra viszem a vőlegényedet, s az -eredményről jelentést teszek?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szóról-szóra. <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nem értem, de ha neked -szívességet teszek vele, miért ne? Végre is, te közelebb állasz -hozzám, mint ő.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – E szerint megegyezel?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Félig már rendben -volnánk.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Egy óra mulva egészen rendben -leszünk. A lakásodra küldöm, helyes?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Köszönöm. De megyek, mert a -segédeim várnak.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (utána kiált). – Igaz, te, ha -túléled ezt a párbajt, gondolj rám, s ha a könyvkereskedésben -valami nagyon pikáns regényt látsz, vedd meg nekem.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Az igazat megvallva, a -könyvkereskedésekben nem igen vagyok járatos. De pikáns -levelezőlapjaim, azok vannak.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az nem kell, köszönöm. Tehát -egy óra mulva.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Köszönöm. Szervusz.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span></p> -<h2>XIX.<br /> -BERZSENYIÉKET MEGSZÁMLÁLJÁK.</h2> -<p class="summary">– Délelőtt tiz óra. Szín: a sötét udvari ebédlő. -Berzsenyiné, teljes toalettelenségben, egyedül. A frizirnőt várja. -Éppen megreggelizett s a <i>Pester Lloyd</i>ot olvassa. –</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (magában). – Hiába, a -regények mégis csak szebbek voltak akkor, mikor az Ádolf -Silberstein írta a Lloydot!… Mi az?</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span> (a szobaleány, jön). – Kérem -szépen, méltóságos asszony, egy ember van odakünn, a ki minden áron -be akar jönni. Igazán nem tudom, hogy mit csináljak vele.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Miféle ember?</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Azt mondja, hogy ő a -népszámlálási biztos.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Mondja meg neki, hogy -a méltóságos udvari tanácsos úr nincsen itthon és hogy jöjjön -máskor.</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Már mondtam, de azt -felelte, hogy akkor a méltóságos asszonynyal kell beszélnie.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Én most nem -fogadok.</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Azt is mondtam, de az -ember nem akar tágítani. Hogy ő nem mulatságból jött, hanem -hivatalból. <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> Aszondja, hogy ő kiragasztotta a vörös -czédulát, bejelentette, hogy ma jön, és hogy ilyenkor valakinek -itthon kell lennie. Igy rendeli a törvény.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – A törvény ilyen -bolondokat nem rendel. Hol vannak a leányaim?</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Elmentek korcsolyázni.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Akkor küldje el az -embert a méltóságos urhoz a comptoirba.</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – A méltóságos úr aligha -lesz ott, mert onnan is keresték. Különben is a népszámláló ide, a -lakásba akar jönni.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Micsoda szemtelenség! -Nem akar mindjárt a fürdőszobámba is bejönni?</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Nem tetszik elhinni, de -még a szobákat is meg akarja nézni.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – No hát ez hallatlan. -Az én házamban!</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Kérem szépen, én tőlem -olyanokat kérdezett, hogy ha nem a törvény embere, bizony isten -képen teremtem. Aszondja, hogy neki mindent ki kell vallani, és még -dicsekszik vele, hogy milyen furcsákat szokott beszélni a -partájokkal.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (magában). – Ha az ember -regényben olvasná az ilyeneket, nem hinné el. (Katiczához.) Rólunk -is kérdezett talán?</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Ne tessék haragudni, de -azt kérdezte, hogy a méltóságos asszony hányadik felesége a -méltóságos urnak.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Hallatlan, hallatlan!… -Bocsássa be azt az embert. Várjon, előbb adja ide a fülbevalómat. -Igen ott van. Ugy, most bejöhet. (Katicza el; majd ujra megjelenik -a népszámlálóval.) Katicza, maga maradjon itt. (A népszámlálóhoz.) -Meg fogom tudni, hogy mért kivánt engem zaklatni, és hogy milyen -czélból engedett meg magának különböző tréfákat az én cselédeimmel? -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Bocsánatot kérek, -méltóságos asszony, én Doboz Elek fővárosi tanító vagyok…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Mindjárt gondoltam. -Olvastam önökről az ujságban. Figyelmeztetem azonban, hogy itt -nincsenek gyermekek, és hogyha volnának, akkor sem engedném őket -megverni.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (torkát megköszörülve) -– … és mint népszámlálási biztos voltam bátor jelentkezni.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Én nem vagyok nép, és -engem ne tessék megszámlálni. Ha a népet akarja megszámlálni, -menjen ki a konyhába, de ne háborítsa az én délelőtti nyugalmamat. -A konyhában is illedelmes viseletet kérek; azt, hogy valaki a -cselédeimmel hanczurozzék, nem engedhetem meg s ezt semmiféle -törvény nem irja elő.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (sértődötten). – -Engedelmet kérek, de a törvény nem ismer különbséget, s nekünk -kivétel nélkül mindenkit meg kell számlálnunk…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – De önnek csak a -számlálás a kötelessége, s ha önnek mondják, hogy odabenn egy hölgy -fésülködik, ez éppen elég. Felír egy hölgyet és punktum. De ön úgy -látom, azt fürkészi, hogy nincs-e itten más valaki is? Ezt én -kikérem magamnak.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Bocsánat, méltóságos -asszony, de nem erről van szó. A méltóságos úr kitöltötte a -számlálólapokat, s én most az ellenőrzés végett jöttem.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Az én férjem -személyesen töltötte ki a számláló lapokat?</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Igen.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Akkor nincs szükség -semmi ellenőrzésre, mert az én férjem nem mond be hamis -adatokat.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Ezt senki se -gondolja. De a számláló-lapok hibásan vannak kitöltve, s nekem az -adatokat helyesbítenem kell. <span class="pagenum"><a name= -"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Honnan veszi ön azt, -hogy az én férjem hibásan mondta be az adatokat? Az én férjem -mindenesetre tudja, hogy hányan vagyunk, és ha ön jobban tudja, -akkor mért kérdezősködik? Írjon be annyi embert, a mennyit akar és -hagyjon engem békében. Az én férjem pontosan fizeti az adót, és -annyi ember után fog fizetni, a mennyit be fognak írni. Ezért nem -való egy hölgyet öltözködés közben zavarni.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nagyon sajnálom, -méltóságos asszony, hogy alkalmatlan időben jöttem, de nem -mulasztottam el a bejelentést, s mivel csak néhány kérdésről van -szó, talán lesz kegyes kihallgatni.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Ha valamit meg akar -tudni, mindenesetre inkább tőlem, magamtól kérdezze, mint a -cselédeimtől, a kiknek a kérdezősködésekre nem szabad -felelniök.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Első kérdésem a -vezeték- és keresztnévre vonatkozik. A méltóságos úr azt írta ide: -»Lovag békásmegyeri Berzsenyi Jacques, pápai szent birodalmi nemes, -udvari tanácsos, a Lipót-rend k. keresztese, venezuelai főkonzul.« -Ez a beírás téves.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Már hogy volna téves? -Remélem, nem akarja azt mondani, hogy az én férjem svindler, a ki -másnak adja ki magát?</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nem, hanem ebbe a -rovatba csak a vezeték- és keresztnév írandó be, s az utóbbi az -állam hívatalos nyelvén. »Jacques«, ez nincs magyarul, »Jacques« -magyarul, ha nem csalódom, Jakab. Engedelmével törülni fogom tehát -a beírást, s helyébe szabatosan írom a nevet: »Berzsenyi -Jakab.«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Jakab! Berzsenyi -Jakab! Mért nem mindjárt: »az Iczig zsidó«?! Figyelmeztetem önt, -hogy ha ön froczlirozni akar védtelen hölgyeket, az én férjem meg -fogja találni a módját, hogy önt <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> főnökei illendő viseletre -tanítsák. Az én férjem nem Jakab, s nem tűröm, hogy ön az én -házamban élczelődjék.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (boszúsan). – Én csak -kötelességemet teljesítem. Hasonlóképpen a méltóságos asszony -nevének a rovatába ez van beírva: »Berzsenyi Elise, született -szendrői Hirsch.« Ez nem helyes. Ide egyszerűen azt kell írni: -»Berzsenyi Jakabné.«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Berzsenyi Jakabné! No -hallja, ez már mégis szemtelenség! Persze, el kellett volna -hivatnom az én ügyvédemet. De ez a leány tanuskodni fog, hogy -mulatni akart a mi számlánkra, s biztosítom, hogy nem fogom -elmulasztani önt bepanaszolni.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (ridegen). – A panaszt -ebben az esetben felettes tanügyi hatóságomnál kell beadni. Addig -is, megengedi a méltóságos asszony, folytatom.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Csak tessék. Kiváncsi -vagyok, hogyan fogja elnevezni a leányaimat.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Valóban az egyik -kisasszony neve tévesen van beírva: »Berzsenyi Elza.« Ezt így fogom -helyesbíteni: »Berzsenyi Erzsébet.«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Berzsenyi Erzsébet! -Nem rossz. Hallod, Katicza? Berzsenyi Erzsébet! Jegyezd meg -magadnak, mert erről még tanuságot kell tenned. Berzsenyi Erzsébet! -Hallatlan! (Idegesen kaczag).</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – A másik kisasszony -neve helyesen van! »Berzsenyi Blanka.« Ez korrekt.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (gúnyosan). – Már hogy -volna korrekt! Korrekt így volna: »Berzsenyi Fehérnye!« Vagy: -Berzsenyi Sára, Zsuzsa, Mari, Erzsók néni! Hahaha! Azt mondja, hogy -Blanka helyesen van! Hallod, Katicza?!</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Ellenben a -foglalkozás-rovat kitöltése csaknem mindenütt hibás. A méltóságos -ur <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span> e rovatot így töltötte ki: -»nagybirtokos.« Úgy értesülök, hogy a méltóságos ur egyszersmind -gabonakereskedő, legalább nem hagyott fel teljesen az üzlettel, -mert részese a Beer-czégnek…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Gabonakereskedő! Írja, -hogy: speczeráj, lámpagyujtogató, szivarvég kereskedő! Írjon -akármit. Mindegy.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – A méltóságos asszony -rovatába pedig ez van írva: »Nagybirtokosnő.« Ez nem korrekt. Ide -azt kell írni: »Háztartásbeli nő.«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Háztartásbeli nő! -Hah!… (Dühében hamarjában nem talál szavakat.)</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Vagy van talán a -méltóságos asszonynak valami kereső foglalkozása? A postánál, -távirdánál, telefonnál, iskolánál, gyermekkertben, színháznál? -Nincs?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (tehetetlen dühvel néz -maga elé). – Van-e valami kereső foglalkozásom? Jellemtelenség -alávalóság, piszkosság!</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Kérem, ne tessék -engem sértegetni, én csak a köteles kérdéseket intézem a méltóságos -asszonyhoz. Ha a méltóságos asszonynak nincs kereső foglalkozása, -ki tartja el a méltóságos asszonyt?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (felcsattanva). – Hallja, -ez már mégis sok!… (Köhögési roham fogja el s fuldokolni kezd).</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (miután megvárta a -roham végét). – Ha a méltóságos asszonyt a férje tartja el, akkor a -méltóságos asszony csak háztartásbeli nő.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (fölemeli szemét az égre -és zsebkendőjét a szája elé tartja, hogy a lelke valahogy kine -szakadjon).</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nem helyes a -kisasszonyok beírása sem. Az egyiknél az van beírva, hogy: -»nagybirtokos leánya«, a másiknál, hogy: -»versenyistállótulajdonosnő.« Mi ez? <span class="pagenum"><a name= -"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (int Katiczának, hogy -feleljen ő).</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Elza kisasszonynak igenis -versenyistállója van.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – S a kisasszony abból -el, a mit a lovak díjakban nyernek?</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Dehogy!</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Tehát eltartja -valaki, ugy-e?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (karjait emeli az -égre).</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (zavartalanul). – Ki -tartja el? A méltóságos úr, ugy-e? Akkor hát azt kell ideírni: -»Leány.« A másik kisasszony dettó »leány.« Ennél a családi állapot -helyesen van feltüntetve: »hajadon.« De a másiknál a családi -állapot beírása is téves. »Menyasszony.« Mi ez?</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Maga nem tudja, hogy mi -az, ha valaki menyasszony?</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nekünk semmi közünk -hozzá, hogy valaki menyasszony-e, vagy nem menyasszony, Valaki -lehet menyasszony és már négyszeresen özvegy. A kérdés az, hogy -Berzsenyi Erzsébet hajadon-e vagy már nem hajadon?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Hallja!… ember… ne -izéljen!… ne izéljen!…</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (szenvtelenül:) – Jó, -mondjuk hát, hogy: »hajadon.«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (levegő után kapkod).</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Azt hiszem, hiba -csúszott be a házassági vagy a születési évek rovatába is. A -házasság éve: 1879, hónapja: márczius. Ez megfelelne a kisasszonyok -életkorának, az egyiknek a születési éve: 1880, a másiké: 1882. De -vajjon nem téves-e a méltóságos asszony születési éve: 1864? A -méltóságos asszony tizenöt éves korában ment volna férjhez s -tizenhat éves korában már fogant volna? Ez annál csodálatosabb, -mert a <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> méltóságos úr már elmult hatvan éves. -Itt van születési éve: 1840.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Ember! Távozzék! -Távozzék! (Köhögés). És nekem végig kell hallgatnom ezt a sok -infámiát! De hát nincs ebben az országban rendőrség?! (Ujabb -köhögési roham).</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – A méltóságos asszony igen -fiatalon ment férjhez; különben láthatja, ha szeme van.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Ne nyelveljen! Talán -maga volt a bábája?</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Ejnye be finom ember, -lelkem!… Ha kérdi, hát felelek, mert a méltóságos asszony úgy -parancsolta. A magam jószántából bizony nem állanék szóba az -úrral.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nem magát kérdeztem. -Majd magára is rákerül a sor. Mi van még? Igen… vallásnak a római -katolikus van feltüntetve. Kérhetném ugyan az okmányokat, de -hagyjuk; a méltóságos asszony, látom, nagyon ideges. Még csak -egyet. Nincs senkinek valami testi fogyatkozása? Ezt a -leggyakrabban el szokták hallgatni.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (fuldokolva köhög).</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Nincs senkinek.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – A kisasszonyoknak -sem? (Berzsenyiné elájul.)</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Hogy a mennykőbe -volna!</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (Berzsenyinére -tekintve). – Mért nem ad neki egy pohár vizet?</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Majd jobban lesz, ha magát -elhordja a szélvész.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Mondom, hogy ne -nyelveskedjék. Inkább arra feleljen, a mit kérdek. Itt a maga -lapján is hiba van.</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Van ám a… majd megmondom -hol!… <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Hajadon?</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Hallja, lelkem, ne sokat -idétlenkedjék már, mert én nem nézem, hogy törvény-e, vagy nem -törvény…</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Feleljen. Születési -éve?</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Tudom is én. A tavaszszal -multam huszonkettő. Számítsa ki.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – 1878. Egyez. -Vallása?</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Görög.</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Egyesült vagy nem -egyesült?</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span> (türelmét vesztve). – -Egyesült a fészkes fene!</p> -<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Azt kérdem, hogy -szakállas papja van-e, vagy borotvált képű?</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – A pokol nézi a szakállát! -De azt mondom magának, hogy most már elég, mert látom, hogy megjött -a méltóságos úr huszárja, s mondhatom, hogy a nagyméltóságú -fő-főkúria se veszi le magáról…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (a ki időközben magához -tért). – Katicza, az Eau-de-Cologne-omat!…</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Igenis, csak hadd -tuszkoljam ki ezt az urat. (A népszámláló el.) Tessék itt van.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (még aléltan). – -Elment?</p> -<p><span class="smcap">Katicza</span>. – El.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Szaladjon hamar utána, -fiam, és kérdezze meg tőle, hogy ki találta ki ezt a népszámlálási -törvényt? Tudja meg, fiam, hogy ki volt a törvénycsináló; meg -akarok ismerkedni vele!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<h2>XX.<br /> -BERZSENYI LAPOT ALAPÍT.</h2> -<p class="summary">– Délután két óra. A nagy ebédlő. Berzsenyi és -Elza kaszinót játszanak. –</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem úgy látszik, te -csalsz. Tizenkettővel vitted a tizenhármat.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tessék, és igazad van! Lásd, -papuskám, én néha úgy jövök elő magamnak, mint a némajátékban a -Bertram, a Róbert és Bertramtól, a ki mikor már Hochstapler és -bankot alapít, kilopja a vendégeinek a zsebkendőjét. Nekem, ha -kártyázom, muszáj egy kicsit csalni; c’est plus fort que moi. Ugy -látszik, a mi őseink is rablólovagok voltak, mert ez már a véremben -van.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor az egész nem -gilt.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Papuskám, ne légy smuczián. -Hölgyekkel nem így szokás játszani.</p> -<p><span class="smcap">Komornyik</span> (bejön s tálczán egy -névjegyet hoz. Óriási legény; hosszú, mint egy meszelő, s komoly, -mint egy államférfiú.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mi az, Artur? Valaki -keres, Artur? (Kegyesen.) Jól van, Artur. (Fölteszi binokliját és -megnézi a névjegyet, melyen ez áll: Dr. Vrillényi Andor, -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> országgyülési képviselő, a »Budapesti -Kürt« vezérkormányzója, a Centaur-patkógyár-részvénytársaság -felügyelő bizottságának alelnöke stb.) Jól van, Artur. Vezesse be a -doktor urat a nagy szalonba és mondja meg neki, hogy pár percznyi -türelmet kérek, mert igen el vagyok foglalva. (Kegyesen.) Menjen, -Artur.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Dolgod van?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem olyan sürgős. Csak -hadd várjon az egyházi tanuló. (Kegyesen pillant a távozó komornyik -után). Mondd, mit szólsz te ehhez az Arturhoz?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon tekintélyes. De azt -hiszem, egy kicsit lenéz minket.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szó sincs róla. Nagyon -jóakaratú cseléd. De öleb kora óta mindig herczegi házaknál -szolgált, ez a higgadtság tehát természetes.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Talán ölbevaló gyereket -akartál mondani?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az mindegy, nem vagyok -én tanár. Elég az hozzá, ez az Artur tetszik nekem, mert nincs -benne semmi cselédgőg. Nem bánom, játszom veled még két pártit, ha -akarod: tiz forintba.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – S azalatt a gentleman, a kit -te egyházi tanulónak mondasz, várakozni fog?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miért ne várakoznék? A -ki pénzt akar, az ne várakoznék? A ki pénzt akar, az várakozzék. -Azt hiszed, bánom, ha nem várakozik? Igaz, erről meg akartalak -kérdezni. Mit szólsz hozzá, ha lapot alapítok?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – S aztán minek neked a lap, -papuskám?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Két czikket akarok -íratni, egyet az amerikai zsokékról és egyet a főrendiházról. Fel -kell világosítani a népet, hogy amerikai zsokét hozatni nem -pazarlás, hanem befektetés, és azt is meg akarom írni, hogy a -főrendiház korhadt intézmény, a melyet föl kell frissiteni. -<span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Értem. De ehhez nem kell az, -hogy magadnak legyen ujságod. Megíratod valahol, punktum.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az eszmének több súlya -van, ha én magam finanszirozom. Nem értem különben, hogy mért -ellenzed az ügyet?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát én nem értek a dologhoz, -papa, de mindig azt olvastam az ujságban, hogy egy ujság sokkal -többe kerül, mint egy tánczosnő, és aztán egy tánczosnő nem okoz -annyi bosszuságot.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ha egy idegen hallaná, -hogy milyen csiklandós tónusban beszélsz velem, azt gondolhatná, -hogy ajánlatosnak tartod, ha egy tánczosnőt veszek magamnak. Azután -nem gondolsz egy ujság sok előnyeire.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Annyi bizonyos, hogy -Blankának nagyon jó volna egy ujság a háznál. Tele írhatná, ha -akarja. És ezért tárgyalsz ezzel a Vrillényivel?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem dobhatom ki az -ügyletből, mert ő hozta az eszmét.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Annyit tudok róla, mert -olvastam, hogy már vagy tiz ujságot megbuktatott, és nem képzeled, -mennyi millió fúlt bele azokba a vállalatokba, a melyeket agyon -kormányzott. De neked imponál, mert nagyképü, és ugy beszél, mintha -kanállal ette volna a bölcseséget.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem imponál? Egy -beképzelt szamárpofa! Szegény boldogult nagyatyád azt mondta az -ilyen emberekre, hogy: egy egyszerü ótvaros. De mit akarsz? A -kalocsai érsek nem fog nekem ujságot csinálni. Ehhez kitanult -ujságíró kell, a ki elolvassa az angol könyveket és vezérczikket -írjon belőlük.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az ilyen vezérczikket nem -olvassa el senki. Vagy te tán elolvasod az efféle unalmas -ostobaságokat?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ahhoz te nem értesz. A -vezérczikk annál jobb, minél unalmasabb. Kell, hogy politikai -<span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> súly legyen benne, és ez unalmas. És -ezen a téren Vrillényi már a legránézettebb egyének közé tartozik. -Államférfiúnak még nem lehet mondani, de már egyike a jelesebb -államfiúknak.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én inkább csikókat vennék -ezen a pénzen.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, én mindenre -gondoltam. A lóversenyekről a tip-eket te fogod írni, s milyen nagy -örömet szerzünk kedves mamádnak, ha a bálját széltében-hosszában -kiírjuk az ujságba, még a tánczosokat is.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szóval ez fait accompli?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miattam mondjuk, hogy -úgy van. De óhajtottam megismerni nézeteidet és meg akartalak -nyugtatni, hogy az egészbe nem teszek többet százezer forintnál. Ha -sikerül, jó, s ha nem sikerül, remélem, hogy illetékes helyen ezt -az érdemet nem fogják nekem elfelejteni.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akkor hát helyet csinálok -ennek az urnak. Pá, papuskám.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – E szerint te helyeslesz -engem?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mindenesetre. Ki tudja, mire -lesz jó? Ha az ember ezt vagy azt akarja, egy ujság mindig jó -szolgálatot tehet.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No látod!</p> -<p class="summary">(Megcsókolják egymást. Elza el. Berzsenyi -csönget s parancsot ad, hogy vezessék be a doktor urat. A doktor úr -– köpczös, tömzsi, kissé kopasz s nagyon vörös emberke – -megjelenik).</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem fogja rossz néven -venni, de rendkívül fontos intézkedéseket kellett tennem. Tessék -helyet foglalni. Már éppen írni akartam, hogy legyen szerencsém, de -ez a gyászeset…</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (ijedten, nagy részvéttel). -– Ó…!!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, atyai jóbarátom, a -boldogult szerb király halála végtelenül lesujtott. Alig hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> elvesztettük ő felségét, az angol -királynőt, ez az ujabb csapás!… Ilyen fiatalon! Milyen jókedvü volt -még a nyáron is, Karlsbadban!…</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (búsan). – Fájdalom, -mindnyájan halandók vagyunk!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (erőt vesz megindulásán). – -De térjünk át ügyünkre. Tehát megfontoltam, alaposan, tüzetesen -megvizsgáltam az ügyet, és arra az eredményre jutottam, hogy a -mennyiben egy-két kisebb jelentőségü óhajtásomra nézve a kellő -előzékenységgel találkozom, nem lesz nehéz megegyeznünk.</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Biztosíthatom, hogy a -legmesszebb menő előzékenységgel igyekszem…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tehát, hogy -mindenekelőtt az anyagi ügyekkel végezzünk, abban állapodtunk meg, -ugy-e, hogy mind a ketten száz-százezer forintot helyezünk az -ügyletbe?</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (ijedten). – Bocsánat, ez -félreértés! Én anyagiakkal nem működhetem közre, mert hisz vagyonom -alig haladja meg a szóban forgó összeget s a netaláni, bár nem -valószinü, balsiker esetén… De hiszen, kérem, talán nem becsülöm -túl képességeim és munkám értékét, ha azt állítom, hogy a szellemi -tőke, melyet az ügyletbe fektetek, bőven megfelel a kérdéses -összegnek.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hm. Nem mondom, nem -mondom… De, végre is…</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Azonkívül nincs is -szükség százezer forintnál magasabb összegre. A »Budapesti -Kürt«-nek megvannak a maga előfizetői, a maga hirdetései, a maga -jövedelmei, s ha a »Budapesti Kürt« átváltozik »Haladás«-sá és mint -uj lap, uj lobogóval és uj vezérrel folytatja harczát a -szabadelvüség érdekében, mindezt nem veszíti el. Szóval a -tranzakcziónak százezer forintnál <span class="pagenum"><a name= -"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> többe nem szabad -kerülnie. Viszont, hogy teljes rekompenzácziót nyujtsak a -befektetésért, kijelentem, hogy tekintet nélkül sok évi -munkásságomra s időközben megszerzett tulajdonjogomra, a haszonból, -szerkesztői fizetésemen kívül, csak méltányos perczentuáczióra -tartok igényt, egyébre nem, azaz: a tulajdonjogot e százezer -forintnyi befektetésért teljesen átengedem.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hm. Ez változtat a -dolgon, mert, a mint már a multkor említettem, az eszméért úgy sem -lelkesedem. Tudja, kérem, az ujság a számok emberének éppen nem -szimpatikus. Mondhatnám, olyan sok dolog van az ujságban, a mi nem -igaz, hogy az embernek elmegy a kedve bele is nézni egy ujságba. A -napokban például egy ujságban azt olvastam, hogy az én lovam, -<i>Agesilaus</i> köhög…</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Bocsánatot kérek…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mindjárt. Ezért nem -teszek önnek szemrehányást, de kívánom, hogy az én álláspontomat ön -megismerje. Ez pedig az, hogy ha én az ön által említett alapon is -belemegyek az ügybe, egyszersmind hangsulyozom, hogy a kizárólagos -rendelkezést merőn kívánom értelmezni, s kikötöm, hogy ezentul -csakis azon igaz dolgok kerüljenek bele az ujságba, a melyeket én -helybenhagyok, így például, hogy a főrendiház korhadt intézmény, -mely tetterős reformokra szorul, önzetlen, de egyszersmind agilis -férfiakra, kik készek tevékenyen és hathatósan gyámolítani a magas -klérust és a született főrendeket.</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Ez magától -értetődik.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Örvendek, hogy e -tárgyban egy véleményen vagyunk. De van még egy pont, mely engem -bizonyos aggodalmakkal tölt el. Ön oly mereven hangsulyozta a -szabadelvűséget, a mely merevség nekem őszintén nem tetszik. -<span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Kérem…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hagyjon kibeszélni, -doktor úr. Bizonyára én barátja vagyok a szabadelvüségnek, sőt nem -idegenkedem a demokratikus elvektől sem, mert az egyenlőség barátja -vagyok, a ki én és egy gróf közt nem látok semmi különbséget. De -fel kell világosítani a népet, hogy nyugalmát csakis a szentesített -intézményekhez való ragaszkodás és a vallásos érzések adhatják -vissza, mint ön ezt, nem kétlem, czéltudatos tapintattal fogja -kifejteni.</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (a szemüvegét igazgatva). – -Természetesen, természetesen, ebben tökéletesen egyetértünk. A baj -csak az, hogy a »Budapesti Kürt« oly hévvel, megvallom, koronkint -némi túlzással, egyszóval oly intranzigens módon képviselte a -szabadelvüség ügyét, hogy attól tartok, olvasói, legalább -kezdetben, e hangot félreérthetnék. Belátom azonban, hogy -fokozatosan lecsillapodva, meg lehet találni a kellő mérséklet -hangját, de ehhez bizonyos átmenet szükséges…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Semmi se oly kerülendő, -mint a túlzás, s valóban ön helyesen említi a mérsékletet, hozzá -tehetném: a bölcs és vallásos mérsékletet. Röviden, hogy -összegezzem politikai elveimet, megjegyzem, hogy attól, a mi a -haladásban jó, nem kell elzárkózni, így például fel kell a népet -világosítani az amerikai zsokék hasznáról, de semmi se oly -kerülendő, mint a tekintélyek helytelen bírálgatása. Ön meg fogja -érteni, mily kellemetlenül érintene, ha Rómában intenczióimat -félreérthetnék. A meggyőződések embere vagyok, de azt akarom, hogy -ő szentsége, ha a bibornoki kollégiumban esetleg szó kerülne -csekélységemről, nyugodtan mondhassa el: »Berzsenyi nem ellensége a -helyesen értelmezett szabadelvüségnek, de olyan férfiu, a kitől -nincs okom megvonni áldásomat.« <span class="pagenum"><a name= -"Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (szemüvegét igazgatva). – -Persze, persze. Mindezt értem és méltánylom. Annyira, hogy eleve is -hangsúlyoznom kell, mily csekély a különbség ez elvek és az igazi -szabadelvüség között. Az igazi szabadelvüség a vallással és a -politikai multtal szemben is szabadelvü.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez oly egészséges elv, -melyről egy szép czikket lehetne írni, mindjárt az első számban s -egyuttal a lótenyésztésről is nehány egészséges elvet lehetne -hangoztatni, melyeket valamely egyénnek le fogok diktálni, illetve -megjegyzéseket tenni, hogy az illető saját eszméivel kibővítve -erről egy szép czikket irjon.</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Kétségtelen, -kétségtelen. Mégis bizonyos átmenet…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem bánom, egy számban -írja meg ön a még hátralékos szabadelvü eszméket, de aztán -világosítsa fel a népet, hogy most már át kell menni a vallásos -mérsékletre. A főrendiházat illetőleg azonban szigorúan ragaszkodni -kell a szabadelvü eszmékhez, természetesen úgy, hogy a -szabadelvüség e bár korhadt, de tiszteletreméltó és fentartandó -intézményt nem eltörölni, hanem felfrissiteni igyekezzék.</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Úgy hiszem, tökéletesen -megértettem a főelveket, s örömmel konstatálom, hogy a fontosabb -kérdésekre nézve tökéletesen egyetértünk.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csekélyebb jelentőségű -elveimet majd alkalmilag fogom kifejteni. Fontosabb kérdésekben egy -szerkesztőt vagy egy nyomdászt naponkint el kell küldeni hozzám; ha -nem vagyok itthon, az én leányom, Elza kisasszony, fogja nézeteimet -a szerkesztőség számára folyósítani, ki e tárgyban általam pontosan -meg lesz bízva. Megjegyzem továbbá, hogy mikor kinyomtatják az -ujságot, reggelig mindig egy darab <span class="pagenum"><a name= -"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> helyet üresen kell -hagyni, a hova belenyomtathatom, a mit akarok.</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Ez egy kissé nehézkes -eljárás volna, de módját fogom ejteni, hogy a késő éji órákban is -rendelkezésére álljunk.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megjegyzem, hogy a -szerkesztőségből egy egyén mindig figyelemmel kísérje a jobb -társaságban, a kastélyokban, a tennisz-pályán stb. a viszonyokat, -mert azt akarom, hogy az én ujságomat ne kocsisok, hanem műveltebb -felvilágosultak olvassák. Kivételt teszek, mikor az én feleségemnél -bál van, mert ekkor az én vendégeimet kell kiírni a lapba.</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – A társaság életét eddig -is nagy figyelemmel kísérte a »Budapesti Kürt«, de ezentul -fokozottabb érdeklődéssel…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igaz, most jut eszembe. -Bele kell írni a lapba, hogy a jobb társaságokat milyen kínosan -érintette egy utóbbi szindarab, melyről azt állítják, hogy minden -tisztelet nélkül emlékezett meg előkelő történelmi alakokról s a -legjobb családokról. Mint hallom, e darabot, bizonyos »Párisi -asszony«-t, egy Beck nevű ember írta, ki, mint értesülök, valamely -államhivatalban van alkalmazva, honnan el kell mozdítani. És ha már -a családomról beszélünk, megjegyzem, hogy az én családomból -mindenkinek tiszteletpéldányt kell küldeni, hogy a lapomat -egyszerre többen is olvashassák. Általában ki kell írni, hogy a -színházakban ne adjanak elő olyan színdarabokat, melyeken a nézők -elalszanak. Azt is előre megmondom, hogy az olyan szerkesztőt, a ki -hazugságot ír, vagy az olyan nyomdászsegédet, a ki hazugságot nyom -ki, kiméletlenül elcsapom. Most több elv nem jut eszembe. Holnap -majd elhívatom az ügyvédet, a ki az én irodámban a szerződést meg -fogja írni. A szerkesztőknek és nyomdászoknak nem kell <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> nálam -tisztelegni, csak tudassa velök, hogy a hivatalos órákban pontosan -működjenek.</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Kérem.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még egyet. A kihordók, a -kik az én lépcsőmön a tiszteletpéldányokat hurczolni fogják, -illedelmesen legyenek öltözve, mert az én palais-mban gyanús alakok -nem járhatnak-kelhetnek. Ha egyelőre nincsen jó ruhájuk, ujévre -majd igérek nekik valamit, és ha ügybuzgóan teljesítik -kötelességüket, az én leányom, a ki Miss Dewey néven futtat, a -lóversenyekre majd tip-eket fog mondani nekik.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span></p> -<h2>XXI.<br /> -BERZSENYI BÁRÓ ÜNNEPLÉSE.</h2> -<p class="summary">– Délután négy óra. Szin: az V. ker. független -polgárok egyesületének klubhelyisége. A díszterem közepén emelvény, -s ezen lepellel letakart aranykeretes arczkép. Az emelvényt -notabilitások veszik körül: polgármesterek, országgyülési -képviselők, fővárosi bizottsági tagok. Odább a Berzsenyi család: -Berzsenyi Jacques báróné, Berzsenyi Blanka bárókisasszony, -Berzsenyi Elza bárókisasszony, továbbá a báró testvérei: Berzsenyi -Soma, Beer James és lovag Beer Nathaniel urak. Polgárok, klubtagok, -hölgyek, iskolás gyermekek. Pontban négy órakor három tagu -küldöttség vezeti a terembe: <i>békásmegyeri és berzsenyi Berzsenyi -Jacques bárót</i>, az V. ker. független polgárok egyesületének és a -Lipótvárosi Jótékony egyesület mint Betegsegélyző és Temetkezési -Szövetkezetnek védnök-elnökét. Éljenzés és taps. Az V. ker. polgári -iskola fiunövendékei eléneklik a Himnuszt. Majd előlép a kör -alelnöke s lendületes beszéddel üdvözli az ünnepeltet. Meleg hangon -ecseteli azt a szeretetet, mely a polgárságot az ünnepelthez fűzi. -Nagy elismeréssel szól szeretett elnökének és barátjának -jótékonysági tevékenységéről. Végül megköszöni az uj bárónak, hogy -kitüntetése alkalmával nem feledkezett <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> meg az -V. ker. független polgárokról s a vezetése alatt álló kört -megajándékozta arczképével, melyet egy tehetséges festőművész -festett. A szépen előadott beszéd után az arczképről lehull a -lepel. Viharos éljenzés és taps. –</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi báró</span> (megindultan:) – -Tisztelt Uraim! Kedves polgártársaim! Szeretett családom!</p> -<p>Őszintén megvallom, nem vagyok barátja az ünnepeltetésnek, mert -egyszerü ember vagyok s azt a fenhéjázást, melyet a rang és vagyoni -előnyök nyujtanak, ismerni nem kivánom. Mindig, valahányszor -polgártársaim az elismerés koszoruját nyujtják felém, nem keresem, -mennyiben érdemeltem ki polgártársaim háláját és ragaszkodását, -ellenkezőleg példa gyanánt Washington és Deák Ferencz lebegnek -előttem, a kiket nem tántorított meg se a hatalmasok kegye, se az -alattvalók hizelgése, s mint én, elutasítottak maguktól minden -czéltalan kitüntetést, mondván: »Et si fractus illabatur, vagy -illabitur, mégis talán illabatur, orbis, impavidum, mondom, feriunt -ruinae.« (Éljenzés.)</p> -<p>Ezen és egyéb okokból, több ízben, ha polgártársaim ünneplése -megkiséreltetik, ez helyeslésemet soha se nyerheti meg. Nem adtam -volna beleegyezésemet e különben lélekemelő ünnepélyhez sem, mert a -mennyiben talán csekély érdemeim felette állanának a szokásosnak, -előnyeimmel, mint egyszerü ember, tüntetni nem kivánok. Hogy mégis -helybenhagytam azon szándékot, hogy mint ünnepelt jelenjek meg önök -előtt, erre több okaim vannak, melyeket nem fogok késni azonnal -leleplezni. (Halljuk! Halljuk!)</p> -<p>Tisztelt Uraim és kedves családom! Azon korban élünk, midőn -elharapózott kicsinyelni mindenkit, a ki a közpályán érdemeket -szerzett, noha az illetők jobban <span class="pagenum"><a name= -"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> cselekednének, ha azt -néznék, mi van saját zsebökben. Én ugyan szerény véleményem szerint -emelt fővel mondhatom, hogy már vagyoni viszonyaimra tekintve is -felette állok úgy a gúnyos kicsinylésnek, mint érdemeim -bonczolgatásának, mégis utóbbi időkben mindez oly kedvetlenséget -szült bennem, hogy elhatároztam a köztevékenység teréről igénytelen -cselekvéseimet visszavonni. De az a kitüntetés, melyben szerencsém -volt legutóbb részesülhetni, megmásította szándékomat s felhagytam -a foglalkozást azon eszmével, hogy a nyilvános szereplés teréről -sajnálatomra s talán remélhetem: polgártársaim sajnálatára is -visszalépjek. Ellenkezőleg megérlelte bennem azon meggyőződést, -hogy kötelességem szerény érdemeimmel továbbra is helyt állani azok -sorában, kiknek legbuzgóbb tényeit is visszájára értelmezi a -helytelen rosszakarat s példámmal kitartásra buzdítani a hasonlóan -érdemeseket. Ezért elhatároztam, és megnyugtathatom önöket, hogy -továbbra se szünök meg az önök érdekében közreműködni. (Éljenzés és -taps.)</p> -<p>Csekély erőmet vizsgálva nem titkolhatom el önök előtt, tisztelt -barátaim, hogy midőn harmincz évvel ezelőtt e kör tagjává -beiratkoztam, s tagdijamat a kör pénztárába pontosan befizettem, -nem is sejtettem, hogy mint e kör elnöke a kitüntetések egész -hosszu sorozatában fogok részesülhetni. Én nem szégyellem, tisztelt -uraim, hogy akkor még csak egyszerü kereskedő voltam; először, mert -kereskedőnek lenni nem szégyen, és másodszor, mert azon tény, hogy -egyszerű kereskedőből főurrá s mondhatnám ő felsége zászlósai közé -emelkedtem, mindenesetre szép munka végzését tanusítja. (Zajos -éljenzés.) Ha szégyellném, tisztelt uraim, hogy egyszerü -kereskedőből emelkedtem e helyre, nem érdemelném meg azon sokszoros -kitüntetéseket, melyben <span class="pagenum"><a name="Page_152" -id="Page_152">-152-</a></span> ugy felülről, valamint alant, az -önök bizalmából, elhalmoztatom! (Tapsok.) De akkor mint egyszerü -kereskedő még nem sejthettem, hogy majdan időt fogok szakíthatni az -önök érdekében csekély tehetségemhez képest közreműködni, mert a -közügyek iránt nem érdeklődvén, a vagyonszerzés nehézségeivel -voltam elfoglalva. Továbbá azon időben még nem birtam a magyar -nyelvet, s mint önök bizonyára emlékezni fognak, ezt megtanulni -sokáig nem látszott érdemesnek.</p> -<p>Később azonban, midőn üres óráimban figyelmemet ráfordítottam a -közügyekre, s többek ellenkező véleménye daczára elhatároztam, hogy -a magyar nyelvet elsajátítom, rájöttem, hogy a közügyek nem -lehetnek el az érdemesebb polgárok hozzájárulása és vállvetett -támogatása nélkül. Ez okból mind szélesebb mederben folytam bele -polgártársaim ügyeinek intézésébe, és valamint nem hallgathatom el -azon elismerésemet, hogy soha se volt okom megbánni, hogy a magyar -nyelvet elsajátítottam, viszont el kell ismernem azt is, hogy a -közügyek terén való szerény fáradozásaimért az önök elismerése sok -kárpótlással szolgált.</p> -<p>Tisztelt alelnök barátom szóvá tette az én működésemet a -jótékonyság terén. Őszintén megvallhatom, hogy szívesen tettem, a -mi e téren csekély buzgalmamtól kitelhetett, de egyébként is jól -esett, hogy e téren közreműködhettem, s azok közé tartozhattam, a -kik nélkülözés helyett adakozhatnak, a mit a jövőre nézve -fokozottabb mérvben fogok megigérni. (Éljenzés).</p> -<p>Köszönöm tehát, uraim, hogy csekély ajándékomat önök ily -nagyszabásu ünnepélylyel viszonozták, s lehetővé tették nekem, hogy -e kitüntetésnek tanuja legyen egész családom, első sorban kedves és -igen tisztelt nőm, a ki csekély érdemeimben mindenkor készségesen -osztozott (Viharos éljenzés), továbbá szeretetreméltó <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> -gyermekeim, a kik tökéletesen birják a magyar nyelvet, s a kik -különös kegyből az én czímemben és az én rangomban engem, mint -engedelmes gyermekek követnek (Viharos éljenzés), végül testvéreim, -kiknek egyike az általam elsajátított magyar nyelvben velem -osztakozott, másodika azonban ma is német, harmadika pedig pláne -franczia honos, a mi nem baj, mert minden hazában lehet a hazát -szeretni. (Éljenzés.) Ők talán ma se értik meg, miért lettem én -elvből magyar, de cselekedeteimet, tényeimet, működésemet -mindenesetre korrektnek ismerik el. A mai szép napon, mely remélem, -fiatal polgártársaimnak buzdításul is fog szolgálni, beláthatják -ezen testvéreim, hogy én nem cselekedhettem máskép, mert ezen -hazának nemcsak egy jelentékenynek mondható, szerény jólétet -köszönhetek, hanem egy általánosan tisztelt, mondhatnám: ünnepelt -nevet is, mely a polgári érdemek koronájául immár a bárói czímet és -rangot szerezte meg! (Dörgő éljenzés.)</p> -<p>Még egyszer köszönöm önöknek, hogy az én csekély ajándékom -kapcsán szívesek voltak engem megünnepelni. (Perczekig nem szünő, -tomboló éljenzés.)</p> -<p class="summary">(Az iskolás gyermekek eléneklik a Szózatot. A -notabilitások s a kör előkelői sietnek az ünnepelttel kezet -szorítani. Az ajtóhoz közel állók távozni készülnek.)</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa! Papa! A -táviratok!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tisztelt Polgártársaim, -most már nem mint ünnepelt, hanem mint elnök szólítom fel önöket, -hogy ne méltóztassék még a termet kiüríteni. Az én leányom, a -bárókisasszony fel fogja olvasni a táviratokat.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (felbontogatja a sürgönyöket). -– »Elutazva lévén… melegen üdvözlöm… képviselő… Távol lévén… -melegen üdvözlöm… képviselő… Beteg <span class="pagenum"><a name= -"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> lévén… melegen üdvözlöm… -képviselő… Rosszul lévén… melegen üdvözlöm… képviselő… Hideg lévén… -meleg lévén… képviselő…« Ah, egy zászlós ur! Hallgasd csak papa! -»Nagyon köszönöm, az egész haza nevében, hogy kegyeskedett teljesen -magyarrá lenni s nagyszabásu tevékenységét Magyarország javára -értékesíteni…«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (meghatottan). – Szivesen! -Szivesen!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span></p> -<h2>XXII.<br /> -ABBAZIÁBAN.</h2> -<p class="summary">– A Strandon; délelőtt tizenegy órakor. -Berzsenyi Elza bárókisasszony, barátnője: hédervári Hirschler Zelma -társaságában, egy padon üldögél. Gavallér is van velök: a kilencz -esztendős hédervári Hirschler Gyuri, a kinek czvikkeres, komoly -fejét ellentengernagyi sipka takarja. –</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Hát biz ez nagyon -szomorú.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szavamra, ezt a félórai -napfényt megint negyvennapi eső fogja követni. Látod, ott bent, a -hullámfodrok csillogását?</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Ez rosszat jelent?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Sirokkót jelent, fiam. -Délután már szakadni fog, s kuksolhatunk otthon, ki tudja meddig. -Vagy látjuk egymást többet, vagy soha.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Micsoda időjós lettél!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mint egy vén tengeri farkas. -Képzelheted, mily szomorú mult van a tudományom mögött.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – De hát mért is küldik ide az -embereket?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, azt ne képzeld, hogy -mulatni jöttünk ide. De az ember ennyivel mégis tartozik a -családjának. <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> Úgy látszik, a betegeknek jót tesz, ha -jól fűtött szobából a folytonos esőt nézik. Az orvosi tudomány -lassankint különös dolgokra jön rá.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – A mamád jobban van -legalább?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudod, az is valami, hogy nem -hűtheti meg magát. Eddig mindössze egyszer volt kinn: vasárnap a -templomban.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – És ti?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hála a missnek, hébe-hóba -kikukkanthatunk. Nézd meg ezt a nőt, a ki itt jön.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Ki volt ez?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez az Immergrün Stefi, a kit -Abbazia csillagának is nevezhetnék, s a két rokkant, a ki kíséri, -két herabgekommen herczeg. Azelőtt egy igazi princze is volt, egy -orosz miniszternek a megkergült fia, de azt már haza vezényelték s -azóta a Stefi egy kicsit lehempergett. Hanem azért ma is ő itt az -első személy, a mint látni, vagy legalább is hallani fogod.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Elég csinos. Utolsó szorte, -mi?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – No ná! Az a tisztes öreg -dáma, a kit magával hurczol, egyike a leghirhedtebb perszónáknak. -Különben, ha még egy kicsit itt ácsorgunk, meg fogod látni az -összes érdekes személyeket. Ilyenkor mindenki kibúvik az -odvából.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Sok az ilyen érdekes -fajta?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Van itt minden, mint a jó -boltban. Nagy rumli van például a Schlumberger körül, a ki a -Curtheater egyik csillaga. Iszonyu sleppet hordoz a rokkantakból, s -ez a leány, mondhatom, speczialitás. Az illedelmes viseletből -csinál magának panachet, a mi egyrészt felbőszíti a rokkantakat, -másrészt dühössé teszi az asszonyokat, mert ez már tisztességtelen -verseny, nem igaz?</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Hát ez, ni? <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, ez is nevezetesség. Ez -Betty kisasszony, a vezetéknevét már elfelejtettem, a herczeg -kedvese.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Egy kicsit dajkaszerű.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, ez soha se megy ki a -divatból.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – De mért olyan szomorú? Végre -is nem olyan előkelő személy, hogy a szomorút lehetne adnia.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegénynek sok baja van a -mamáival. Minden héten haza expediál egyet, mert nem bír velök. Az -egyik pláne ellopta az összes smukkjait.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Én csak azt szeretném tudni, -hogy az ilyen öreg herczegnek minek a kedves?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (filozófiával). – Az már a -szegény öreg herczeg dolga. No nézd, a Bertalan Dóri.</p> -<p><span class="smcap">Bertalan Dóri</span> (tisztelettel üdvözli a -hölgyeket). – Jó reggelt, baronesz. És a Zelmácska! Nem is tudtam, -hogy maguk is itt vannak.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Már három napja.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – És maga? Mikor jött?</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Ma. Nincs még egy órája. S -mindössze öt percz óta tudom, hogy az Artemisia-villában laknak. -Stimmt?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Auffallend. No, üljön le és -udvaroljon egy kicsit.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Lehet magának -gratulálni?</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Mihez?</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Azt hallottam, hogy -visszament a parti.</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Miféle parti?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugyan ne játszsza az -ártatlant. Frangepánnéról beszélünk, ha megengedi.</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Szavamra, egy szó se igaz az -egész mendemondából.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudjuk, tudjuk. De hisz maga -nem is beszélhet. Csak hallgathatja, a mit mi beszélünk, mint a -préfet az <i>A hol unatkoznak</i>-nál. <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Ha meggondolom, hogy én ez -elől a pletyka elől menekültem Abbaziába!</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Igaz, hogy Frangepánék már -ki is békültek?</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Mit tudom én? Maguk, úgy -látszik, jobban vannak informálva.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Annyit tudunk, hogy maga már -szárazon van.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Fiatal ember, ez a szerencse -becsületére válik az ön ügyességének! – mint a papa írta a -megszökött pénztárnokának.</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Sajátságos, hogy a leányok -mindig a legrosszabbat képzelik! Akarják, hogy elmondjam a -történetet? Nincs benne semmi. Én udvaroltam neki, tisztára csak a -porosz királyért, s ő egy szép napon azt mondta a férjének: »Fiam, -én szeretem a Dórit, elválok tőled, hivasd el az ügyvédet.« Erre a -Frangepán azt felelte: »Jó, hát akkor slúsz.« Az asszony elment a -mamájához, ő pedig elment az orfeumba. De az orfeumban nagyon -unatkozott, az asszony is mást gondolt és belátta, hogy még se -szeret engem, aztán egy hónapig még boudiroztak s végül kibékültek, -voilà tout. A többi mind hazugság.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Hm, hm.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát nekem semmi kifogásom, de -a rossz nyelvek azt beszélik, hogy magának most, ha az Isten nem -őrzi, meg kellett volna házasodnia, pedig a Frangepánné nem a -legjobb parti, mert az egész vagyona csipkében fekszik.</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – No, anekdotát azt csináltak -eleget. Köztünk szólva, csináltak egyet, a melyik nem is rossz.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Nekünk elmondhatja, mi nem -adjuk tovább.</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Mint anekdotát elmondhatom, -magam is mulattam rajta. De megjegyzem, hogy egy szó se igaz -belőle. <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mennyi fölösleges -bevezetés!</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Elég az hozzá, Frangepán, -mikor azt hitte, hogy a felesége hozzám jön feleségül, mindenféle -rosszakat beszélt volna a feleségéről, már mint az én jövendőbeli -feleségemről, vagy hogy is mondjam…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondja egyszerüen: a -feleségünkről.</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Szóval a Matyikáról. Hogy a -Matyika megcsalta volna őt, hogy én alkalmatlan időben viziteltem -volna stb…</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Kérem, csak semmi -részleteket! Az anekdotát ugy tessék előadni, hogy -meghallgathassuk.</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Hisz épp ez az, hogy nem -történtek részletek, csak éppen Frangepán terjesztette volna a -részleteket. Mikor aztán kibékültek, az ügyvédjének, a rokonainak -és a barátainak leveleket írt volna, a melyekben korrekt kereskedői -nyelven tudtul adja, hogy a részleteket, mint félreértésen -alapulókat, visszavonja, s örömmel jelenti, hogy hiba nem -történvén, házi tűzhelye…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vigabban lobog, mint valaha. -Ő víg, mi is vigak vagyunk, de mindnyájunk közül mégis csak maga a -legvidámabb.</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Maga úgy látszik, komolyan -csúfol engem. Pedig, higyje el, baronesz, ha komolyan veszszük a -dolgot, nem mokirozhatja magát rajtam, a ki egészen ártatlan -vagyok. Nézze én őszintén rokonszenvezem a Matyikával, de abból, -hogy az ember bókokat mond egy szép asszonynak, még nem következik, -hogy az ember feleségül vegyen egy harminczhárom esztendős asszonyt -két gyermekkel és egy kevés csipkével, csak azért, mert az asszony -szeszélyes és nem tudom miféle őszinteségi rohamokban szenved.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Magának igaza van. Az egész -érthető, csak egy van, a kit nem értek, s ez a Frangepán.</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Azt pedig meg lehet érteni. -Először is igen jó, igen derék ember. <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szép, hogy dicséri.</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Miért ne dicsérném? Én -őszintén rokonszenvezem a Matyikával, s tudom, hogy a mi rosszat -beszélnek róla, az mind hazugság. És mégis azt mondom, hogy a -Matyika nem érdemli meg ezt a derék embert.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – No hát, mit mondok én?!</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Az ám, de tizenöt esztendő -alatt egy macskát is megszokik az ember, nemcsak a feleségét. És -miért is küldené el az asszonyt, mikor bizony isten nem történt -semmi?</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Ha az asszony magáért -eped?</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Az igazság az, hogy a Matyika -nem szeret se engem, se az urát, de ez még nem olyan nagy baj. -Vegye hozzá, hogy gyermekek is vannak.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (álmodozva). – Aztán meg ő férj! -És úgy látszik, hogy: a férjek az emberiségnek egy külön -fajtája.</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Az csak egy állapot.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, nem, én napról-napra -erősebben hiszem, hogy ezt a hivatást az emberiségnek egy külön -fajtája látja el. Van, a ki férjnek születik, mint a hogy a zebra -zebrának születik és nem lónak. És ez az, a mi a házasságban a -legrettenetesebb: az ember nem mehet feleségül máshoz, csak egy -férjhez.</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Maga igazságtalan a férjek -irányában. Van köztük, baronesz, a ki ellen már semmiféle czímen -nem lehet kifogás. Maguk ismernek egy szép asszonyt, nem régen vált -el s férjhez ment ahhoz, a kit szeretett…</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Vigyázzon, – mindjárt ki -fogjuk találni.</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Nem lehet, mert az ismertető -jel kevés. Mindössze ennyi: az első férj gazdag volt, a második -szegény. Ez ráillik legalább is négy válási esetre.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – A következőkből majd ki fog -derülni.</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Azt hiszi? Soha se találná -ki, ha nem mondanám meg, hogy kikről van szó. Denique, az -<span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> asszony hozzá szokott a kényelemhez, s -a második úrnak, a szívkirálynak, rosszul megy. Mit tesz Isten? Az -asszony egyszer, titokban, elpanaszolta baját az első férjnek, s ez -azt mondta rá: »Hát csak ez a baj?« S azóta az asszonynak ő veszi a -kalapot, a czipőt, talán még a rizskását is, persze úgy, hogy a -szívkirály meg ne sejtse a dolgot. S maguk azt hiszik, hogy ezt -önzésből teszi, à cause d’amour, a hogy a <i>Moritüri</i>ben -mondják?… Szó sincs róla!</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Bocsánat: moritsuri. Nem -moritüri, hanem moritsuri. Angol szó.</p> -<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Úgy? Nem gondoltam.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt hiszem, Frangepán nem -volna képes ilyen önzetlenségre. De tudok én czifrább esetet is. -Látták maguk a multkor nagybátyámat, a németországi Beert? Ennek a -története páratlan. Egyszer, van már tizenöt esztendeje, beállít -hozzá becses neje, sírva fakad, s bevallja, hogy ő a háziorvost -szereti. A németországi Beer megsimogatja hosszu szakállát s azt -mondja: »Az nem baj, liebes Kind; a háziorvos özvegy, férjhez fogsz -menni a háziorvoshoz.« – De baj – feleli a liebes Kind – mert a -háziorvosnak három gyermeke van, s én nem szeretem a gyermekeket! – -»Nem baj – szól a németországi Beer – majd meg fogod szokni őket, -ha neked is lesznek gyermekeid.« – De baj – mondja a nő – mert a -háziorvos szegény ember, alig van annyija, a mennyi a gyerekeknek -kell. – »Nem baj – viszonozza a németországi Beer – én majd -kiházasítalak.« Úgy is történt, a németországi Beer férjhez adta a -feleségét, hozományt is adott neki, s az emberek irigyelték -nagybátyámat, a ki nyugodtan és egyedül élt, mint egy görög bölcs. -Egy pár éve azonban megint csak beállít hozzá az elvált felesége, -sírva fakad, s elmondja, <span class="pagenum"><a name="Page_162" -id="Page_162">-162-</a></span> hogy férje: a háziorvos, meghalt, s -ő szegényen maradt, mert az ura nem tudott félre tenni, sőt a -hozomány is elment. A németországi Beer megsimogatta hosszu -szakállát, és így szólt: »Nem baj, vissza fogsz térni hozzám.« – De -baj – sirdogált az özvegy, mert nekem azóta három gyermekem -született s én nem akarok elválni a gyermekeimtől. – »Nem baj – -felelt a németországi Beer – a te gyermekeid az én gyermekeim; haza -fogod hozni a gyermekeinket.« – De baj – sirdogált tovább az -asszony, – mert a férjemnek is maradt három gyermeke: azok már nem -az enyimek, de mégse hagyhatom el őket. – »Nem baj – szólt a -németországi Beer – ide fogod hozni azokat is. Mert három gyerek -meg három gyerek, az hat gyerek, de három millió, meg három millió, -az szintén hat millió.« És megsimogatta hosszu szakállát. Ennek már -egy pár éve. Minthogy pedig azóta a vagyona felszaporodott kilencz -millióra, a felesége nyugodtan felszedhet még három gyermeket, -szőkéket, barnákat, vereseket; a németországi Beer rendületlenül -azt fogja mondani: »Nem baj!« Gyönyörü fajta, mondhatom.</p> -<p><span class="smcap">Hirschler Gyuri</span> (a ki eddig szomorúan -nézte a tengert). – Én haza akarok menni.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Hallod, ne szemtelenkedjél! -Nem tudod megvárni, míg a nagyok kibeszélgetik magukat?</p> -<p><span class="smcap">Gyuri</span> (szilárdan). – Én haza akarok -menni.</p> -<p><span class="smcap">Zelma</span> (dühösen). – Ez a kölyök csak -azért erőszakoskodik, mert észrevette, hogy nekem kellemetlen, ha -elhí.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (Dórihoz halkan). – Nézze ezt a -szegény fiút, ez is férjnek született. Nézze az arczát, a -mozdulatait… (Elhatározással.) No hát menjünk. Beborult, mindjárt -szél lesz, a víz már csunya, menjünk. (Megindulnak s az -ellentengernagyi sipka nemsokára eltünik a szomorú -szürkeségben.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<h2>XXIII.<br /> -HÓBORTOS RÓZSI.</h2> -<p class="summary">– Délelőtt tizenegy órakor; két nappal azután, -hogy a Kisfaludy-Szinházban színre került Berzsenyi Blanka első -drámai műve: a <i>Csikós Bandi és Hóbortos Rózsi</i> czímű eredeti -népdráma. Színhely: a kis szalon. Blanka egyedül. Boldog és fáradt, -mint egy fiatal anya. Hirlappéldányok hevernek körülötte. Koronkint -előveszi hol az egyiket, hol a másikat, s százegyedikszer olvassa -végig a reczenziót. –</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (olvas:) – »Ama perverz -aljasságok után, melyek legutóbbi példánya: <i>A párizsi -asszony</i> oly mélyen megbotránkoztatta Budapest egészséges ízlésű -közönségét, friss fuvalat gyanánt hatott ránk a <i>Csikós Bandi és -Hóbortos Rózsi</i> czímű eredeti népdráma, mely ma este zajos -sikerrel került szinre. E mű szerzője: békásmegyeri Berzsenyi -Blanka bárókisasszony, a ki feltünő szépségénél és nagy -műveltségénél fogva az előkelő körök egyik legünnepeltebb s méltán -körülrajongott alakja«… Ez elég jól ír rólam, de a darabbal -ugyancsak rövidesen végez. Elmondja a mesét, megdicséri, de aztán -mindjárt rátér az előadásra. Ez a másik már sokkal szebben -foglalkozik a tartalommal. (Olvassa:)… <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> »de a -cselekvés csak ott válik igazán elementáris hatásuvá, a hol Rózsi -nagy fájdalmában, hirtelen hóbortossá válik«… Elementáris -hatásuvá!… Valamennyi kritikusom közül ez a legintelligensebb. A -másik már érthetetlenül sokat emlegeti a papát; mire való ez? »Az -ismert pénzügyi kitünőség«… »a Lipótváros ez egyik legtiszteltebb -alakja«… de mi köze a papának az én darabomhoz? Az <i>Esti -Hiradó</i> már sokkal tárgyilagosabban bonczolja drámámat. (Olvas.) -»Gyönyörü az a jelenet, a hol a czigányasszony, kinek gyermekét a -katonák elrabolták, a zárai érsekben ráismer elveszettnek hitt -fiára, s talán még ennél is szebb az, midőn Rózsi a Bandi vállán -látható lencsealaku anyajegyről megtudja, hogy nagybátyjába -szeretett bele.« Mind nagyon jól írnak, mind! »A születés, a -vagyon, a szépség és a szellem arisztokrácziája mintha találkozót -adtak volna egymásnak ez ünnepies alkalommal…« Az igaz, hogy olyan -közönséget nem egyhamar látni, mint a milyen az én premiéremen -jelent meg!… És egybehangzóan konstatálják, hogy nagy diadalt -arattam. »Valóban olyan volt ez a siker, – írja egyik kritikusom – -mint a Montblanc: nagy, tiszta és lélekemelő. Moliére óta nem -találkozott drámaíró, kinek munkája ily tiszta erkölcsiséget lehelt -volna, s e lelki nemességet sugárzó darab diadala intésül -szolgálhat drámaíróinknak: »Quidquid agis, prudenter agas, et -respice finem.« Szóval: meg lehetnék elégedve. És mégis… Az az egy -sehogy se tetszik nekem, hogy a második előadáson olyan kevesen -voltak! Nem emlékszem ugyan határozottan, de úgy rémlik, mintha a -<i>Dolovai nábob</i> második előadását jóval többen nézték volna. -Pedig Herczegnek nem volt olyan nagy sikere, mint nekem! -(Megjelenik Rejtvényi.) Ah, végre! Nos? <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Kitünő ujságot hozok. -Darabunkat a jövő hétre is kitűzték.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az egész jövő hétre?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – No, azt nem, ez még -franczia és angol darabokkal se történik. Hanem szerdára, a jövő -hét szerdájára.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kitűzték? Hát hogyne tűzték -volna ki! Ilyen siker után!</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Tudja, a szinigazgatók -előtt a siker mai napság semmit se jelent. Ravasz rókák azok, a -kik, mikor a premiére közönsége a legeszeveszettebbül tombol, -savanyú pofákat vágnak, s czinikusan simogatva a szakállukat, így -fanyalognak: »Várjuk be csak a három órai vonatot.«</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – S mit akarnak ezzel -mondani?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Semmit… Tudja, az ő -örömük a huszonötödik előadásnál kezdődik.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De mi csak fölvisszük -huszonöt előadásig?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Na, nem kell éppen a -számhoz ragaszkodnunk. Mai világban, mikor a szinházaknak annyi -értéktelen, de jövedelmet hajtó darabot kell pusszirozniok…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát a mi darabunk, az nem -hajt jövedelmet?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Dehogy nem! Hiszen a -tegnapi előadásra is ötszáz forint ára jegyet vettünk meg és -osztottunk szét.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – E szerint tegnap nem volt -üres a szinház?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Már hogy lett volna -üres? Hát nem volt éppen tele; de vasárnap erre nem is lehetett -számítani, mert a köznépnek nem kell az efféle delikát csemege… -<span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szombaton kissé -elszomorítóan hatott rám, hogy a nézőtér majdnem egészen üres -maradt. Nem tudom megérteni a dolgot.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Pedig az természetes. -Mindig így van ez a második előadásokon. Tudja, a közönség ilyenkor -még fáradt; nem tudta kiheverni a premiére izgalmait.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Miért nem osztottunk ki -több szabadjegyet?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ó, eleget szétosztottam! -De a szabadjegyekkel csinján kell bánnunk. Kell, hogy a fizetőknek -is jusson; a fizetőket nem szabad elriasztanunk azzal, hogy: »Mára -az összes jegyek eladattak.«</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Persze; de miért nem jöttek -el a szabadjegyesek?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – A mi szabadjegyeseink -vagy a szinház szabadjegyesei?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Úgy az egyik, mint a másik -tábor.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Más-más okból. Mi -tulajdonképpen csak tiszteletjegyeket küldözgettünk szét; mindössze -hetven darabot tartottunk fenn a klakőrök számára. A -tiszteletjegyesekre pedig nem lehet ráparancsolni, hogy éppen az -nap jöjjenek szinházba. Némelyik eljön, némelyik otthon marad.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – S a szinház -szabadjegyesei?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Az undok nép. Nem is -képzeli. Úgy válogatnak, hogy az skandalum. Ha nem külföldi a -darab, még a szemtelenségre is képesek. »Eredeti darabba nem megyek -ingyen!« – hetvenkednek a kitanultabbak. De nem csoda, hogy ilyen -czinikusak; perverz darabokon nőttek fel.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hisz ez baj.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Nem baj.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogy-hogy?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Egy pár üres ház, az nem -tesz semmit. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> Láttam én már akárhány darabot, a mely -a tizenkettedik előadásig az ördögnek se kellett, s egyszerre, mert -nem adtak jobb darabot, tódulni kezdett hozzá a nép. A fő az, hogy -kibírjuk a tizenkettedik előadásig; azután már sebaj.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – S gondolja, hogy -kibirjuk?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Egy kis áldozattal miért -ne?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igaz, elhozta a -jegyzéket?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Parancsolatja szerint. -Ime, itt van, valamint a hozzá való iratok is. Ez az irat tünteti -fel a szinháznak a jegyekért fizetendő összeget, ez a virágárus -számlája, a művésznők bokrétái stb., itt vannak a klakőrök számlái -is…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hagyja a részleteket. -Mennyit tesz ki az összeg?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – 3847 frt.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az nem sok.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ahhoz képest, hogy -darabunknak milyen kivételes nagy sikere volt, én bizony sokallom. -S ne feledje, hogy ha még tovább is pusszirozzuk a dolgot, ez az -összeg még emelkedni fog. Apropos, meddig mehetünk el?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hányadik előadásig?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Nem, hanem hány ezer -forintig?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Erre nézve még meg kell -kérdeznem a papát. De két-három ezret garantálok. (Berzsenyi -belép.) Éppen itt jön, tant mieux.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem láttad a -lányomat?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, te úgy beszélsz, -mintha én nem is volnék a világon, mintha csak egy leányod -volna…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak grammatikai hibából -mondtam, de azt tőlem nem kell úgy felvenni, mert egy öreg pápai -nemes nem fogalmazhat úgy, mint te, a ki egy Georg Szand vagy, mint -egy czikkben olvastam… <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> de az nem baj. Mutasd be ezt az -urat.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, hisz már régen -ismered őt! Rejtvényi szerkesztő úr!</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (meghajol).</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az nem tesz semmit, -azért valaki a legkedvesebb ember lehet a világon, ha mindjárt ír -is. Ő Szentsége is ír; igaz, hogy latinul…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, itt van a -költségjegyzék, a melyről már beszéltem; kérlek, utalványozd.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (fölteszi binokliját, de -nem nézi meg az iratokat). – Mennyi?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Háromezernyolczszáz egy -nehány…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hány előadás?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mind a három.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nnn… na, nem is olyan -sok. Háromezernyolczszáz… hm, hagyján, hagyján. Egy előadás ezer -kétszázhatvan és még valami. Nem is olyan sok. Persze, korona.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem, forint.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Forint? Hm. No az se -sok. A közönség nagyon szép volt, s kedves mamádnak meg volt a maga -élvezete. Határozottan láttam rajta, hogy élvezett; rég nem láttam -őt így élvezni. Mondhatom, nem sok ilyen szép közönségért. Csak azt -nem értem, hogy ha két-három előadás ennyibe kerül: hogyan győzik -pénzzel azok a szegény ördögök, a kiknek a darabjait húszszor is -előadják?!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span></p> -<h2>XXIV.<br /> -BERZSENYIÉK A KÜLPOLITIKÁBAN.</h2> -<p class="summary">– Szinhely: a báróné boudoirja. Délután három -óra. Berzsenyi báróné egy hintaszékben szenved s a lélekzetét -keresgéli. Berzsenyi báró nagy figyelemmel olvassa a <i>Pester -Lloyd</i>ot. –</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (tovább olvas). – Mi az, -virágocskám?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már többször kértelek, -hogy ne nevezz így. Először is magyarul azt nem lehet mondani. És -másodszor mit fognak gondolni az emberek? Mondd, hogy: »barátnőm.« -Ez fair, és elég.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (felnéz az ujságból). – Csak -ezt akartad mondani?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem. Azt akartam mondani, -hogy szép tőled, hogy az én gyengélkedésemben társaságot lájsztolsz -nekem, és én nagyon hálás vagyok neked, Jacques, mert tudom, hogy a -te istállódban jobban is eltölthetnéd az időt…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (félszemmel tovább olvas). – -No, és aztán?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De ha te egy óránál -tovább olvasod az ujságot, akkor mi hasznom van nekem a te -szeretetreméltóságodból? <span class="pagenum"><a name="Page_170" -id="Page_170">-170-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (leteszi az ujságot és -összecsukja a binokliját). – Látod, fiam, milyenek vagytok, ti nők! -Ha az ember a kis ujját nyujtja, ti mindjárt többet kivántok. -Ápolás közben egy kicsit belenézek az ujságba, és te, kis krántig, -mindjárt szczénát csinálsz nekem. Egyszer csak mégis el kell -olvasnom az ujságot! Nem?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Egy órát adsz nekem -összevissza, és azt végig olvasod! Én nagyon köszönöm, hogy olyan -szives vagy, Jacques, de úgy jössz nekem elő, mint a mikor -megajándékoztál engemet a Meissonnier-képpel és aztán betetetted a -te irószobádba.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az ott is a tied maradt és -nem passzolt a te lakosztályodhoz.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Azelőtt csevegtél velem, -és emlékszel-e, a mikor erőszakkal vetted el tőlem az angol -regényt, mert kérdezni akartál valamit? Milyen kedves voltál akkor, -Jacques!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – De, szivecském, azóta -megtudtam, a mit akkor kérdeztem, és mért vegyek el tőled -erőszakkal egy angol regényt, mikor nincs is nálad angol regény?! -Megjegyzem, hogy az ujságban egy érdekes dolgot olvastam, a minek -érdemes egy kicsit utána gondolni.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Beszéld el nekem, -Jacques! Ez engem arra emlékeztet, mikor Velenczében együtt -olvastuk az ujságot. Én kihajoltam a hôtelben az ablakon és az -Illustrazione Italianat néztem, te pedig mindenféle bolondokat -találtál ki.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az nagyon szép esztendő -volt, szivecském. Az ottomán vasutak részvényeivel is akkor -csináltam azt a kis tranzakcziót. Erről jut eszembe, hogy a Kelet -nekem mindig szerencsét hozott.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mi jár a fejedben, -Jacques? Olyan grűblirozónak nézel ki!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ezeken a szerb ügyeken -hímezek, hámozok. <span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> Nem titkolom el előtted, hogy a dolog -egy kis szeget vert a fejembe.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mi közöd neked a szerb -ügyekhez? Vannak neked valami összeköttetéseid Szerbiával?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Éppen az a baj, hogy még -nincsenek. De nem tudom, hogy meg fogsz-e érteni, mert gyanum -sincsen róla, hogy au fait vagy-e a külpolitikában?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Miért ne? Nem tartod -lehetségesnek, hogy egy asszonyt a komoly dolgok érdekeljenek?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Akkor tudni fogod, hogy a -szerb királynak a trónja ujabban nagyon megrendült, az országban -mindenfelé elégedetlenség észlelhető, s az irányadó körök máris -komolyan értekeznek a trónutódlás megváltoztatása ügyében. De, -mondd, nincs véletlenül itt a góthai almanach?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nincs, de behozathatom, -mert a hálószobámban van, a hol esténkint olvasgatni szoktam, hogy -az ember ne mondjon valami sottiset.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (meglepetve). – Milyen -előrelátó nő vagy te! Azt hiszed, nekem eszembe jutott volna -ez?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De mit akarsz a góthai -almanachhal?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Semmit, ha te is -informácziókat nyujthatsz nekem. Arról van szó, nem emlékszel-e, -hogy a Gyorgyevics Fodri báró rokonságban van-e a -Gernyeszeghyekkel?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már mért ne volna -rokonságban? Ki mondta, hogy nincsenek rokonságban?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (nagyon elkomolyodva). – -Senki; én is úgy emlékeztem. De ha így van, akkor mindez nagyon -sajátságosan jön össze!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Hogyhogy? Nem értem.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (fölkel). – Olyan -sajátságosan, hogy hirtelen nem tudom, mit gondoljak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Fel akarsz izgatni, s nem -fogod magadat végre kimagyarázni?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (le s fel jár a szobában). – A -dolog egyszerű; egyszerűbb már nem is lehetne. Az ujságban be van -bizonyítva, hogy a szerb trón legközelebbi várományosai a -Gyorgyevics Fodri báró és a Gyorgyevics Miska báró, a kik I. Milos -fejedelemnek a szépunokái. Igen ám, csakhogy, a mit nem fogsz -elhinni, a Gyorgyevics Fodri báró mésallianceszal házasodott.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Lehetetlen!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Érthetetlen, de úgy van. És -most jön, a mi még bonyolultabbá teszi a kérdést. Maradna tehát a -Gyorgyevics Miska báró, de, a mit önzetlenül sajnálok, úgy jön -nekem elő, hogy a Miska bárónak nincsenek gyermekei. Vagy olvastál -talán valamit az almanachban, hogy volnának gyermekei?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (megütődve). – Nem, nem -olvastam.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Látod, mily sajátságosan -jönnek össze a dolgok?! Már most vedd, hogy a Gyorgyevicseknek -nincsenek más rokonaik, csak a Gernyeszeghyek, a kik -gyermektelenek, s csak egy unokaöcscsel rendelkeznek, a ki viszont -az én leendő vejem, a Telegdy Miklós.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (elsápadva). – Ah, istenem, -istenem, add hamar a flaconomat!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (ünnepiesen). – Mivel pedig az -én leendő vejem megfelelő anyagi eszközökkel nem rendelkezik ahhoz, -hogy jogait érvényesíthesse, apósa ellenben czesszió és -jogátruházás esetén a megfelelő akcziót kifejteni képes is, -hajlandó is…</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (elfuladva, alig -hallhatóan). – Ne mondd tovább!… Ne mondd tovább!… Mindjárt -elájulok!… (A báró kinyitja a flacont, s a báróné lassan magához -tér. Hosszú szünet.)</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (merengve néz maga elé s -halkan megszólal). <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> – Ha meggondolom, hogy a Keleten milyen -könnyü az embereket, egész tömeg embert, egész pártokat -megvásárolni!… S megjegyzem, hogy Szerbiában kitünő ágenseim -vannak, a kik nekem olcsóbban dolgoznának, mint másnak!…</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (ugyanúgy, halkan). – -Istenem, mily álom! (Suttogva): Első Jacques, Szerbia királya!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (köhög). – Tudod… mint -uralkodónak… akarom mondani: abban az esetben, ha sikerülne a -dolog… más nevet kellene fölvennem… történeti, fejedelmi nevet… -tekintettel kellene lennem a szerb nép érzékenységére… nemzeti -nevet… például: Első Nikodém, Szerbia királya!… Nikodém, ez -izről-izre király… és nemzeti!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De vajjon mit szólnának -az udvarok!… (Aggodalmasan): Európa… a nagyhatalmak… (alig -hallhatóan rebegve): fejedelem-társaid… elismernének-e?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (bizalmas suttogással). – -Volna egy hatalmas pártfogóm… Nem találtad ki? Ő Szentsége!… Látod, -mily isteni szerencse, hogy hithű, vallásos emberek vagyunk!… Ez -nem érdem, ez kötelesség… de látod, minden jó megleli jutalmát!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (elpirul örömében). – Igaz!… -Igazad van!… Hogy is nem jutott mindjárt eszembe?!… Ó, Jacques, -micsoda istenáldás, hogy ha csakugyan kiérdemeltük ő Szentsége -jóindulatát!… (Elkomorodva): De, Jacques… mi jut eszembe?… ah, -istenem, a szerb trónon csak nem kellene elhagynunk a vallásunkat?… -Mert, Jacques, ezen az áron… (elhatározással): ezen az áron, -Jacques, nem akarok királyné lenni!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (a füle tövét vakarja). – -Tudod, a dolog egy kicsit bonyolult… mert a szerb uralkodónak végre -<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span> is az orthodox egyházhoz kell -tartoznia… viszont ő Szentsége semmiesetre se fog olyan egyént -támogatni, a ki a trónért elhagyja vallását. Mégis… azt hiszem… -majd csak megtaláljuk a megoldást… Végre is, a népnek nem az kell, -hogy én mindenáron orthodox legyek; a népnek, ellenkezőleg, pénz -kell.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nagyon jól beszélsz, -Jacques… Semmi költséget nem kell kímélni, hogy hitünket -megóvhassuk.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csakhogy egy más baj is -van… Vajjon hogyan itéli meg a világ, ha azt a trónt, a melyen -egykor felejthetetlen barátom egyetlen fia ült, az idők -változtával, éppen én foglalom el, az atyai jóbarát?!… Vajjon nem -fogják-e azt mondani, hogy valójában én vagyok az oka a Szerbiában -nemrég történt összes gyászos eseményeknek, mert az én -beleegyezésem, az én hajlandóságom utóbb a trónt elfoglalni… ez -tette lehetővé, hogy a szerbek összeesküdjenek barátom fia ellen és -ideiglenesen egy Karagyorgyevicset ültessenek a trónra, mert -biztatást nyertek, hogy később erősebb egyén fogja elvállalni az -uralkodás súlyos feladatát?!…</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (elkedvetlenedve). – Ó, -Jacques, csak nem fogsz rémképeket csinálni magadnak?… Mit -mondanak, mit mondanak! Ki adna arra valamit?… Hát nem mondtak -nekem is terólad mindenféléket?… Nem, Jacques, te ezt nem mondod -komolyan. Férfi az, a ki mindjárt az első akadálynál visszaijed -beképzelésektől?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Te azt nem is képzelheted, -hogy én mi mindenre gondolok! Nekem a külpolitikában olyan szemem -van, mintha egész életemben csak ezzel foglalkoztam volna. Különben -légy nyugodt. Ha az uralkodói kötelesség parancsol, az ember -elnyomja egyéni érzelmeit.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De hátha a -Gyorgyevics-család nehézségeket támaszt? <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hja, barátom, a -mésalliance, az mésalliance! Én nem tehetek róla.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – S nem fogják azt mondani, -hogy te is mésalliance-ot követtél el? Hisz én se…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Bah! Egyenranguak között a -házasság nem lehet mésalliance. Te épp oly trónképes vagy, mint én -magam.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ó, Jacques! Ha el akarnak -tőled választani!… Vagy ha az én személyem lehetetlenné teszi, hogy -a trónt elfoglald!… Nem, nem! Inkább elválok tőled, minthogy -utadban legyek!… Miért is voltál oly vigyázatlan, hogy polgárnőt -vettél feleségül?! A te tehetségeiddel!… Ó, Jacques, taszíts el -engemet és foglald el a trónt!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (gyöngéden). – Erről beszélni -még korai volna. Szó sincs róla, gyermekeinkért meg kellene hozni -még ezt az áldozatot is. (Elmélyedve.) De ez még korai, időelőtti -dolog… Ha kell, kell. De még időelőtti. Azt kérdezem tőled, hogy ha -a boldogult szerb király, néhai barátom fia, királynévá tehette egy -mérnök özvegyét, kinek már nem lehettek gyermekei, miért ne -tehetnélek királynévá tégedet?!… Utóljára te nem vagy senkinek az -özvegye és nem állottál ki semmiféle operácziót.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (szemlesütve). – Ó, -Jacques!… Mit mondasz!… Igazán?… Gondolod, hogy még fiutódaink is -lehetnek?… (Kendőjével eltakarja arczát.)</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (kiegyenesedik). – Miért ne? -Én még… azaz hogy… végre is, nem vagyunk olyan öregek. S aztán, ha -eljön az az idő, akkor mellőznünk kell az egészségügyi -rendszabályokat… mert ez is az uralkodói kötelességek közé -tartozik.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (álmodozva). – Ó istenem, -micsoda szép álom ez, a mibe elringatsz engemet!… Ha egyszer… -<span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> istenem… százegy ágyulövés szólalna meg -s egy kis Nikodém… (Sirva fakad.)</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (leküzdve ellágyulását, -férfiasan). – Őt Miklósnak kellene kereszteltetnünk, felséges -pártfogónk: a czár tiszteletére! (Kis szünet.)</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, csókolj meg! -(Megölelik egymást.)</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (gyöngéden). – Na, na… légy -erős! Gyermekeinkért.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (suttogva). – Édes!… Édes -Nikodém! (Ölelkezés; jön Elza.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jesszasz, ná! Micsoda családi -jelenet! (Eltakarja arczát.) Pardon, nem nézek oda.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (ünnepiesen, de nem -túlszigorúan). – Gyermekem, szüntesd a pajzánságot; nagyon, nagyon -komoly perczek előtt vagyunk.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jesszusom, megijesztetek!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (pihegve). – A gyermek… -bizonyosan tudni fogja…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekem, kedves anyád azt -mondja, hogy te bizonyosan tudni fogsz róla… Nincs-e a Gyorgyevics -bárói család rokonságban a Gernyeszeghy-családdal?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már miért ne volna -rokonságban? Ki mondta, hogy nincs rokonságban? Sőt ki mással volna -rokonságban?</p> -<p><span class="smcap">A báró és a báróné</span> (egymásra -néznek).</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Akkor hát a te leendő -férjed közeli rokona Gyorgyevics Feodor bárónak?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy úgy? Dehogy! Azok a -Gernyeszeghyek, a kik rokonságban vannak a Gyorgyevicsekkel, apáthi -Gernyeszeghyek… (A báró és a báróné rémült pillantást váltanak)… -azok a Gernyeszeghyek pedig, a kik a Miklós atyjafiai, babati -Gernyeszeghyek. Gernyeszeghy és Gernyeszeghy, az nem mindegy. Il y -a fagots et fagots. (A báró és a báróné megsemmisülnek.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span></p> -<h2>XXV.<br /> -GÉPKOCSIZÁS UTÁN.</h2> -<p class="summary">– Berzsenyi hálószobája. Két vöröskeresztes -ápolónő, a kik nesztelenül járnak-kelnek az ágy körül. Berzsenyi -báró az ágyban fekszik és nyög. Jön: Elza bárókisasszony. –</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Rosszabbul vagy?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miért? Mert nyögök? Csak -nem fogok hahotázni!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De mégis csak enyhültek a -fájdalmaid?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az volna a szép, hogyha -még most se enyhültek volna! A mióta egyszerűen szenvedek, egy -Daimlerrel eljuthattam volna Párisból Toulouseba.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit keresnél te -Toulouse-ban?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak mondom. Mikor fog -jönni a tanár?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A tanár többet nem fog -eljönni. Azt mondta, semmi szükség rá.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A tanár könnyen beszél. -Szeretném tudni, mit szólna, ha ő feküdne itten, és én írnék neki -reczeptet.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon ingerült vagy, -látszik, hogy már lábbadozol. A tanár pláne azt mondta, hogy nincs -semmi bajod, csak dühös vagy. <span class="pagenum"><a name= -"Page_178" id="Page_178">-178-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A tanár persze azt -szerette volna, hogy kitörjem neki a lábamat. Nem elég nekem az, -hogy az én házam egy kórház lett s a gyermekem majdnem megsántult, -az anyádat mellőzve.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szerencsére nem sántult -meg.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De megsántulhatott -volna. Mit csinál a szegény gyermek?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A páris–berlini verseny -leírását olvassa.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még az eltört lábával is -olvas szegény!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondom, hogy szó sincs -törésről. Egyszerű zúzódásokat szenvedett.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Neked persze a nővéred -zúzódása csak bölcsészet.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az ember azt hinné: -felpanaszoljátok, hogy nekem nem esett bajom.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miket beszélsz -összevissza? Remélem, nem fogod megtiltani, hogy sajnáljam a -gyermekemet? Ki van mellette?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Két ápolónő és a Jozefin.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát szegény mamáddal mi -van?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ő a legmakranczosabb -mindnyájatok közül. Folyton sír és azt mondja, hogy az ő belsejében -megszakadt valami.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az könnyen lehet.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Dehogy! Semmi baja. Csak -nagyon megijedt.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem szabad egy perczig -se egyedül hagyni; az asztmájának nem tesz jót, ha mindenfélével -izgatja magát.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Egy perczig sincs egyedül. -Ott van a Matild, három ápolónő, meg egy fiatal orvos, a ki, ha -nagyon ideges, megnyugtatja.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit csinál vele?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Megnyugtatja. <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az már más. De miért nem -maradt mellette a tanár?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A mama is azt akarta, de a -tanár kijelentette, hogy erre a czélra ez a szőke fiatal ember is -elégséges.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ha a tanár ilyen -beképzelt, megmondhattátok volna neki, hogy kiegyenlítettem volna a -fáradságát.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, végre is egy -professzor nem ápoló és egyéb dolga van a klinikán, mint -szerencsétlenül járt »töff-töff«-istákat vigasztalni.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az ember azt mondaná, -hogy mokirozod magadat családodnak szerencsétlenségén.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, csak nem találom a -dolgot olyan tragikusnak, mint a mama, a ki esküdözik, hogy többet -nem ül automobilra.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, ez képtelenség -volna. Végre is, nem az automobil az oka, hanem a véletlen, hogy -nem voltam veletek.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – És te, nehány órával később -egy másik kocsival éppen úgy jártál, mint mi.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De nem azért, mintha a -kormányzásban lett volna a hiba, hanem mert rövidlátó vagyok, és -este könnyü nekihajtani egy fának.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, te se vagy még egy -Fournier, mert különben az eltaposásban nem értél volna el olyan -óriási rekordot… Különben majd meglátod a kártérítési -kereseteket.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miféle kereseteket? -Embert egyet se gázoltam el, állatot is csak hármat.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, nem akarlak előre -megbosszantani. Úgyis elég korán tudod meg, hogy mit követelnek -rajtad.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez engem nem érint, mert -tudom, hogy nincs sport, mely ne járna pénzáldozatokkal. -<span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> Mikor meghozattam az én Daimlereimet, -előre felvettem az én költségvetésembe egy tekintélyes összeget -kártérítési költségekre. A míg nincs gondatlanságból elkövetett -emberölés, a sportsman meg lehet elégedve.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még csak az kellene.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hja, mindenkit érhet -baleset, és az ember soha se tudhatja, hogy holnap mit fog -eltaposni. Én ezt mint bölcsész fogom fel, és természetesnek -találom, hogy a mi az emberiséget óránként harminczöt-negyven, vagy -ha akarod, hatvan, sőt kilenczven kilométer sebességgel viszi -előbre, az egyelőre áldozatokat követel. Ha a népek meg fogják -tanulni, hogy okszerüen kitérjenek az uj találmány elől, a nagy -horderejű eszme éreztetni fogja üdvös hatását minden irányban s a -népet boldogítani fogja. Én csak azt nem helyeslem, hogy fák s -különböző tárgyak állják útját a haladásnak; ennek czélszerüségét -nem tudom belátni. Azt is czélttévesztettnek vélem, hogy míg nekem -csak nagy nélkülözésemre szolgál ez a kénytelen szünet, melylyel a -legközelebbi napokig tartózkodnom kell az egészséges sport -gyakorlatától, minden valószínűség szerint lesznek, kik balesetemet -s a letaposott állatok balesetét azzal hozzák összefüggésbe, hogy -esetleg nem a keresztes hadjáratokban szereztem meg az automobil -vezetéséhez kívánt ügyességet. De mondd, mit írnak balesetemről az -ujságok?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Semmit se írnak róla.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogyan? Semmit se írnak -róla? Hát az én ujságom, melyet személyesen alapítottam és -tekintélyes összegekkel szubvenczionálok?…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Abban sincs egy szó se.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nagyszerű! Hát miért -támogatom én ezt az ujságot? Mit hisznek ezek az emberek? Csak nem -gondolják, hogy én azért teszek tönkre két ötezer <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> -forintos Daimlert, és azért ficzamitom ki a tagjaimat, hogy ők ezt -az esetet szó nélkül elhallgassák az összes érdeklődők előtt?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt gondolhatták, hogy talán -nem lesz rád nézve kellemes…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, de ha egy -kereskedőnek reklámot kell csinálni, annak ki tudják írni a nevét! -Ha egy kereskedő agyonlövi magát és így tovább, ez már elég, hogy -reklámot csináljanak neki; viszont az én ügyeimről nem értesítik az -olvasót.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Minek is volt neked ez az -ujság?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Minek volt! Minek volt! -Te azt nem érted. Hát minek volt nekem automobilra ülni?! Látod, -gyermekem, minden sport bosszuságokkal is jár, még a lovak is -letörnek, bemennek, megpókosodnak. De kovácsolhatsz ebből indokot -az automobil ellen?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az igaz, ha az automobil nem -volna, kétségbe kellene esni, hogy mit csináljon az ember, mivel -üsse agyon az időt… (Kezébe veszi az asztalon heverő ujságot.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Míg így gazdagabb vagyok -egy rendkívül egészséges és társadalmilag is hatékony -szórakozással, mely míg egyrészt erősíti a tüdőt…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (a ki bepillantott az ujságba). -– Tudod-e, papa, mi az ujság?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mégis csak megtaláltad a -balesetünket, mi?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, hanem feltalálták a -kormányozható léghajót.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (egy kis csalódással). – -No, az is érdekes.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Valami Dumont. És úgy -látszik, ezt a léghajót már csakugyan lehet egy kicsit kormányozni. -<span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elgondolkozva). – A -kormányozható léghajó!… Hm, hm… Ó, emelni fogja a forgalmat, s a -közlekedési viszonyok!… Tagadhatatlanul érdekes. Ha meggondolom, -hogy kormányozható léghajója még senkinek sincs Budapesten!… Te, -Elza, telegrafálhatnál ennek a Dumont-nak… Mindenesetre -telegrafálj. Ah, ez már valami! És mily egészséges szórakozás! Az -automobilon járás is üditő hatással van a testre, de ez túl fog -tenni az automobilon is.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></p> -<h2>XXVI.<br /> -A SZALMAÖZVEGY.</h2> -<p class="summary">– Történik: Melanie zugligeti nyaralójában. Esti -kilencz óra. A nyaraló előtt fiáker áll meg s a kocsiból Berzsenyi -báró száll ki. Csaknem ugyanabban a pillanatban a nyaraló hátulsó -kis ajtajában egy sétapálcza, egy szürke kalap és egy vakítóan -fehér mellény jelenik meg. Ezek a jelenségek a hozzájok tartozó -mozgó valamivel együtt gyorsan eltűnnek az esti sötétségben. Egy -perczczel később: –</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Mily kellemes -meglepetés!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tartok tőle, gyermekem, -hogy nem fogsz örülni látogatásomnak. Egy boszantó história hozott -ki s ez alighanem igen kellemetlenül fog érinteni.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ugyan?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt hiszem, készségesen -elismered, hogy szivesen egyeztem bele, mikor arról volt szó, hogy -a jövő hónapot Ostendeban fogod tölteni. Nos, Ostenderól az idén le -kell mondanod.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ah!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A tengert nem vonom -vissza, de más helyet fogsz választani. A terv az én házamban -teljesen <span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span> megváltozott s Franzensbad helyett a -báróné Ostendeba ment a leányokkal.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ah!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Be fogod látni, hogy a -budapesti ismerősök igen helytelenül értelmeznék, ha a tengerparton -folyton szembe jönnél a bárónéval. Végre is az ember nem -affisirozhatja a barátnőjét, ha a családja is jelen van…</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, annyira belátom…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Aztán ez mindenesetre -ildomtalanság volna a bárónéval szemben. Ő áldott jó lélek és -tekintettel huzamos gyöngélkedésére, szemet huny nekem, de ez már -nem volna tőlem fair, nem igaz?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Természetes…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem mintha a bárónénak -kifogása volna éppen te ellened. Ellenkezőleg, úgy hiszem, ő -alattomban helyesli az én izlésemet és nagy megelégedésére szolgál -a te diszkrét viseleted, mely a legcsekélyebb botrányt is -lehetetlenné teszi.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span> (szerényen). – Mindig -iparkodtam…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A báróné ezt -méltányolja, s ha bizalmasan cseveg velem, nem kerüli ki nevednek -felemlítését. A multkor például egyszerre csak azt mondja nekem: -»Ott láttam a Stefánia-uton a hogy is híjják Melaniet is«… és -megdicsérte a toalettedet.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span> (elpirulva örömében). – -Hogyan, a báróné, a kinek olyan mesés izlése van, kegyes volt?…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Különben, mondhatnám, -egész családomnak elnézését s hogy ne mondjam becsülését birod. A -leányaim persze tiszteletből nem árulhatják el előttem, hogy ők is -tudják a te létezésedet, de néha ártatlanul is módját ejtik -dicséretöket kifejezni. Most egy pár hete például, a mikor a -szinkörben megjelentünk s véletlenül, mert nem tehetsz róla, te is -ott voltál egy <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> páholyban, a kisebbik leányom folyton -téged látcsövezett s úgy mondta a másiknak, hogy nekem hallanom -kellessen: »Te, Blanka, annak a hölgynek olyan intelligens arcza -van, hogy első tekintetre megnyeri az embert. Nagyon szeretném -ismerni, mert nagyon jószivű hölgy lehet.« A mire persze nagyot -nevettem magamban és azt gondoltam, hogy: »Ezek a betyárok azt -hiszik, hogy én olyan szamár vagyok, hogy nem tudom, hogy ők milyen -nagy betyárok!«</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span> (boldogan). – A baronesz -bizonyosan észrevette a tekintetemen, hogy milyen elragadónak -találom bájos, szellemtől sugárzó lényét, kedves frisseségét…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Pláne, ha hallaná, -hogyan beszélsz róla, egészen beléd szeretne, a kis hiú gyermek! -Szóval, meg fogod érteni…</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, vigasztalhatatlan -volnék, ha a bárónét véletlenül abba a kellemetlen helyzetbe -hoznám, hogy észre kellessen vennie s azért a világért se -beszéljünk többet Ostenderól…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Végre Scheveningen se -kutya, és ha, nem bánom, mondjuk, máshova kivánkozol, az már aztán -nekem mindegy.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span> (aggódva). – Mindenesetre úgy -válaszszuk meg a helyet, hogy a bárónét bármely kellemetlen -véletlentől megóvhassuk.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Örülök, hogy nem -csalódtam gyöngéd érzésedben. Bizonyos voltam különben, hogy -tapintatodra számíthatok. Azért előre gondoskodtam, hogy egy kis -cadeauval kárpótoljalak. (Egy selyempapirba göngyölt kis csomagot -vesz ki a zsebéből). Nesze, és nézd meg csak jól.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span> (kibontja a csomagot. -Elragadtatással). – Egy gyönyörű miniature imakönyv!… Ó, milyen -kedves ez!… Milyen jól esik!… (Megcsókolja az imakönyvet). -<span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nézd meg jól, mert nem -hinnéd, milyen drága volt.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Látom, hisz ez egy -remekmű, egy csodálatos szép kis dolog…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, azért sohase hittem -volna, hogy egy haszontalan imakönyv kétszáz forintba -kerülhessen.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Semmiség ilyen művészi -dologért! És igazán nem tudom, minek örüljek jobban: annak, hogy -olyan imakönyvem van, mint talán senkinek a világon, vagy annak, a -mit ez az ajándék oly finoman és oly kedvesen fejez ki, hogy a -szegény Melanieban föltételez egy kis jóérzést, egy kis -tisztességes hajlandóságot…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tudod-e, hogy’ jutott -eszembe ez az ajándék? A multkor egyszer az én ekvipázsomon mentünk -a miniszterrel, mikor láttalak bemenni a barátok templomába. Látod, -ez nagyon jól esett nekem. Nem tudom ezt neked elmondani. De -képzeld magadnak: ha kellemesebb egy tiszta nőt sajátul tekinteni, -mint egy tisztátalant – nem igaz? – jobban esik sajátul tekinteni -egy áhítatost, mint egyet, a ki csak ficzkándozik, mert mintha -annyival többet birna az ember. Az ember nem élvez egészen -egyszerűen, hanem élvezi a tisztaságot és a vallást. Nem tudom, -érted-e?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span> (szemlesütve hallgat. -Észrevenni rajta, hogy megértette a bárót.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De ne mondd azt, hogy -smuczián vagyok és hogy takarékosságra használom ki a vallást, -hoztam neked a születésnapodra két szép gyöngyöt is. (Kis -ékszertokot vesz elő a zsebéből.)</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span> (gyermetegül). – De hisz nem -is most lesz a születésem napja!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem baj, valamikor majd -lesz. Egyszer csak születtél!… és ez nekem elég. <span class= -"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Melanie</span> (leküzdve megelégedését). – -Mégis jobban örültem a másiknak!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még ma este fel fogod -tenni a fülbevalót és imádkozni fogsz előttem.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span> (leküzdve meglepetését). – -Itt marad?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen. Nem mondtam, hogy -már szalmaözvegy vagyok? A kérdés csak az, hogy tudsz-e valami -vacsorát adni?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Igen. Van két palaczk -Pommery és Grenóm is.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mintha már vártál -volna.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Tudtam, hogy, végre is, -egyszer csak el kell jönnie!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Úgy hizelegsz, hogy -mindig a kisebbik betyáromra emlékeztetsz… No, küldesd el a kocsit, -de ne adjanak többet neki, mint három forintot. (Átmennek az -ebédlőbe, a hol már meg is terítettek. Vacsorálnak s megiddogálják -a Pommery & Grenot.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csodálatos, hogy a -pezsgő egy idő óta iszonyu álmosító hatással van rám. (Megnézi az -óráját.) Még csak tizenegy? Mindegy, mért ne aludnám el tizenegy -órakor, ha már tizenegykor elálmosodtam? Hisz úgyis itt maradok. -Reggel majd csevegünk, nem igaz? Szervusz. Reggel gyere be és költs -fel. Majd csevegünk és fel fogod próbálni a fülbevalót!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span></p> -<h2>XXVII.<br /> -BALATON-KARÁDON.</h2> -<p class="summary">– Az uj fürdőpalota és az uj szálló közötti uj -sétatér két uj padján két magános hölgy üldögél, a kik közül az -egyik még meglehetősen uj. Az utóbbiban, a ki Tauchnitz egy kötetét -kissé ábrándosan tartja a kezében, a figyelmes olvasó régi -ismerősünkre: Berzsenyi Blanka bárókisasszonyra ismerhet rá. A -második hölgy a jó öreg »Revue Des Deux Mondes«-dal kaczérkodik s -félszemmel szomszédnőjét fixirozza. –</p> -<p><span class="smcap">A kevésbbé uj hölgy</span> (tökéletesen -megbizonyosodván a felől, a mit tudni akart). – Jézus Mária! -Blanka, te vagy az, vagy csak a szellemed? (Feláll és szomszédnője -felé közeledik.)</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Jesszusom! Héthársyné! -(Felugrik.) Aranyom! Hol jársz te itt, a hol a madár se jár? -(Csókolóznak; Tauchnitz rátelepszik a Revue des Deux Mondesra.)</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Már nem járok, már -megyek… Csak azt várom, a míg bepakolnak. Hát ti mikor -jöttetek?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tegnap! Hisz ha egy hete -jöttünk volna, akkor már nem volnánk itt! <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Mit szólsz ehhez a -fészekhez?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Na, so was!… És te már -régebben vagy itt?</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Egy hete. Egy hétig -kiállottam, de már nem bírom tovább. Kérlek… igazán nem tudom, -hogyan mondjam… de hisz te magad is észrevetted!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Soha se zsenirozd magad! -Azért, hogy nem tudom melyik ősömbe néhány csepp belékeveredett, -végre is nem vállalhatok közösséget ezekkel az alakokkal!… Hisz ez -már nem is Gödöllő, hanem a Szerecsen-utcza!…</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem igaz?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Képzeld ezt a felsülést! A -tanárnak az jutott eszébe, hogy a mamának a Balaton jobb volna, -mint a tenger, nem tudom miért! A papa megjegyezte, hogy ez baj, -mert végre Siófokra nem mehet az ember, ugy-e?</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Persze!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ember vagy a társaságért -megy fürdőbe, vagy azért, hogy elkerülje a társaságot, de Siófokon -nem lehet elkerülni a társaságot, bevenni pedig még kevésbbé.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ó, nagyon értem az -aggodalmat!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A családi tanács erre -szavazás alá bocsátotta a Balaton összes fürdőhelyeit.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem sok hely közül -választhattatok, mert az ember mégis csak Európában akar -maradni.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Le is szavaztuk -mindegyiket. Végre a mamának eszébe jutott Karád. Először, mert -abban a hírben állott, hogy ide nem eresztik be a lengyelországi -elemet, és másodszor, mert a Zoltánék már itt voltak, s azt írták, -hogy itt az ember félrevonulva <span class="pagenum"><a name= -"Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> igazán a maga körében -lehet. Tudod, mi nem szeretjük a Zoltánékat, de ezt már a papa -miatt nem nyilváníthattuk.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Természetesen.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szóval ide jövünk nagy -fittyre, s mikor itt vagyunk, látjuk, hogy ez lehet a Zoltánék -köre, de nem a miénk!</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Szakasztott az én -történetem!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hát hogy történhetett -ez, nem tudod? Karádnak még tavaly is szeplőtlen híre volt!</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Kérlek, a dolog nagyon -egyszerű. A kik ezt a helyet paradicsomnak akarták kiépíteni, -nagyon jól terveztek, csak egyet felejtettek el: azt, hogy a vegyes -elem a pénzével ki tudja böjtölni a jobb családokat. A -berendezkedés luxuriózus, de sokba került… a villák ára se lehet -alacsony… elég az hozzá, már tavaly megtörtént, hogy az egyik -legelegánsabb villát sehogy se tudták kiadni s végre is oda kellett -adni…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mondd ki: az asszirnak! Az -persze semmit se drágállott, mert örült, hogy ilyenformán belekerül -a legjobb társaságba.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De rosszúl számított, -mert elég a hajón akármilyen kis rés, hogy a víz betóduljon rajta. -S így az történt, hogy az idén a többiek is elárasztották Karádot, -nagy rémületére a hajóban lévőknek, a kik persze sietve -menekülnek.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mégis a dolog legujabb -lehet, mert a Zoltán óvakodott volna blamirozni magát. És azt az -egyet meg kell adni neki, hogy tegnap már egészen más tenorból -beszélt.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Például?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Például, a hogy -megérkezünk, kimegyek a Zoltánnal a balkonra, s belátunk a -szomszédba, a <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span> hol egy ingujjra vetkőzött gentleman -valami nótát énekel az anyósokról, selypitve, de szerencsére hang -nélkül, vagy jobban mondva: afféle »feine Waare, gute -Waare«-kiáltásoktól rekedt hangon. »Te – kérdem a Zoltánt – ezt -nevezed a te körödnek? Körnek nevezed ezt egyáltalán?« A Zoltán egy -kicsit zavarba jött és így felelt: »Hja, barátom, ide is jutott -egy-kettő, az igaz; de légy nyugodt, kinézzük őket!« És elmondta, -hogy a nagy vendéglőt éjjel soha se zárják be egy kis botrány -nélkül.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hallottam, hogy volt -egy pár verekedés. Sőt mutattak két ifjú gentlemant, a kiknek hol a -feje, hol a karja van bekötve; ezekről azt beszélték nekem, hogy -nem igen titkolják néppárti érzelmeiket.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, nekem már bemutatták -őket! Ezek a Gabnaffy-fiúk, Zoltánnak a barátjai és szekundánsai. -Mert Zoltán megtartotta a szavát s még az éjjel hozzálátott, hogy -beváltsa az igéretét.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Igazán? Tegnap vacsora -után, megint történt valami? Ejnye, be sajnálom, hogy olyan korán -lefeküdtem!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, csak azután, hogy a -hölgyek eltávoztak! Ekkor a Zoltán felállott és így kezdett -kiabálni: »Zsidót nekem! Zsidót akarok vacsorálni!« Persze, a -Zoltánt ki akarták dobni; nagy dulakodás lett, a Zoltán nem hagyta -magát, egy pár széket összetörtek egymásnak a fején; azt hiszem, -azóta a párbaj is megtörtént. Csakugyan! Már jönnek is a leventék… -nini, a Zoltán megsebesült!… (Három fiatal ember közeledik; egynek -a feje, kettőnek a karja van bepólyázva.) Te, bemutathatom -őket?</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hogyne! Mily kérdés! -(Az ifjak közelebb jönnek.)</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hurráh!… Éljen!… Brávó, -Zoltán, remélem, nem komoly a seb? (Az ifjak a hölgyekhez -<span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span> érve, mély tisztelettel köszönnek.) -Édesem, engedd meg, hogy bemutassam az urakat: Berzsenyi Zoltán, a -mai nap hőse, Gabnaffy Sándor, a tegnapi nap hőse, Gabnaffy Bandi, -a tegnapelőtti nap hőse… (Üdvözlések.)</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Semmi, szóra se -érdemes.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Horzsolás?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Még az se. Inkább csak -megütöttem, a mikor leugrottam a kocsiról. Ficzdag, egyszerű -ficzdag.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – És az ellenfél?</p> -<p><span class="smcap">Gabnaffy Bandi</span>. – Abból már azóta -szalvaládét készítenek.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span> (szerényen). – No, a maga -lábán ment el.</p> -<p><span class="smcap">Gabnaffy Sándor</span>. – Azért nem lesz -többször kedve felszisszenni, valahányszor más mulatni akar!</p> -<p class="center">(Csevegés. Lásd mint fentebb. Da capo. Pár -percznyi barátkozás után:)</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (Blankához). – Elkisérsz, -édesem?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogyne. Pá, fiúk! -(Általános búcsúzkodás.)</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (miután elhagyták a -gentlemaneket). – Kedves fiúk! De mondd csak, Blanka, ezek a -Gabnaffyak régi nemesek?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogyne! Már a nagyapjuk -kapta a nemességet.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De azért ők is…?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát persze.</p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hogyan? Itt még az -antiszemiták is…?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Bizony, édesem, itt még az -antiszemiták is keleti eredetűek. És erről a helyről beszélték -nekünk, hogy ide ezeket meg ezeket nem eresztik be!… De könnyű -neked, te már méssz! <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Remélem, még -találkozunk a nyáron.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – No, mi se maradunk itt -sokáig. Tőlem ugyan nem illik, hogy ezt mondom, de előtted mért -titkolnám el, a mit mindnyájan gondolunk?… Képmutatás volna, ha -elhallgatnám, hogy az én szememben a pénz csak úgy hamarosan nem -helyettesítheti a keresztvizet. Persze azok között, a kik a pénzt -soha se tudják megbocsátani senkinek, lesznek, a kik azt fogják -mondani, hogy ez parvenü-beszéd. De engem már nevezhetnek -parvenünek! Ennek már egy kicsit fölötte állok, nem igaz?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span></p> -<h2>XXVIII.<br /> -CHINCHOLLE KISASSZONY TRAGÉDIÁJA.</h2> -<p class="summary">– Berzsenyi báró ebédlőjében, villás reggeli -után. A báró egyedül. Karosszékében ül s ölében a berlini -<i>Sport</i>tal, orrán szemüvegével, ébrenlétet tettet. A szőnyeg -ajtó megnyílik, s kalapban, kabátban, keztyűben megjelenik Elza -bárókisasszony. –</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (szelesen és a haragtól -pirosan). – Csináljatok a leányotokkal valamit, mert ezt én nem -tűröm tovább?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (felébred). – Mi az? Mi -baj? Mi történt?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az történt, hogy a leányotok -beleszeretett Perényibe, és titokban találkozik vele!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kicsoda? Blanka?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – No nem is én!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem értem. Beszélj -magyarul. (Leveszi szemüvegét, megtörüli és ujra felteszi). Mit -mondtál?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt mondtam, hogy a leányotok -bele szeretett Perényibe, és titokban találkozik vele. Szép -história, mi?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (végképpen magához tér). – -Mit kiabálsz? Azt hiszed, hogy siket vagyok? Vagy azt akarod, hogy -szegény mamád is meghallja? Nem elég neked, hogy csak engem üssön -meg a guta? <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A mama nincs itthon, és őt -hagyjuk ki ebből a csunya históriából, mert egyszerűen belehalna. -Nem szabad megtudnia, és hogy meg ne tudja, cselekedni kell.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Remélem, ok nélkül -csinálsz nekem jelenetet, és…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne remélj semmit, mert ha nem -volnék bizonyos a dologban, nem pukkadoznám. Ez az úgynevezett -»lasciate ogni speranza.«</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne mondj nekem -viczczeket a »Fliegende Blätter«-ből, hanem magyarázd ki magad.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit mondjak még egyebet? -Mindent elmondtam. Még csak azt tehetem hozzá, hogy sajnos, a -dolgot már többen észrevették.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Eh, hogy észrevették, az -még nem bizonyíték. Én már sok dolgot észrevettem életemben, a -miből egy szó se volt igaz. Hogy az én leányom, a kit gondosan -neveltettem, titokban találkozzék valakivel, miután én vegytanra, -nyelvekre, mindenre, sőt mitológiára is taníttattam őt, eh, fiam, -egy tapasztalt embernek ne beszélj ilyen Rittergeschichtéket. És -különben mi oka volna neki egy öreg szeszgyárosba szeretni -bele?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem a szeszgyárosról van szó, -hanem az operett-komikusról.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No persze, majd egy jól -nevelt fiatal leány, angol és franczia nyelvvel, vízfestészettel s -több más tehetséggel, bele fog menni egy ilyen mókás ügybe, nem -tudom milyen szinészszel, egy török sorsjegy nélkül! Ki hitette el -veled ezt az ostobaságot?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Először is a tulajdon két -szemem. Már a tavaszszal észrevettem, hogy kutya van a kertben. A -hányszor sétára mentünk, mindig találkoztunk a Perényivel. A -szinész egy félívet írt le kalapjával a levegőbe <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> s a -leányod elpirult. Ha láttad volna, micsoda szemjátékot eszközöltek! -A művész szinte ráomlott a tekintetével, s a leányod reagált, -becsületemre mondom, reagált neki!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, miféléket -beszélsz össze-vissza! Ha egy bárónő jóakarattal elfogadja egy -törekvő szinésznek a köszöntését, annak még semmi jelentősége; -vannak nők, a kik úgy forgatják a szemöket, mint egy haldokló, s -még ez se jelent semmit. És ha egy ifju baronesznek örömet okoz, ha -egy kövér szinész elolvad a csodálkozástól, ebben nem találok semmi -különöst. Az isten azért adott szemet, hogy nézzünk vele; nézni -szabad még egy baronesznek is.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jó, de tudok egyebet is, a mi -már nem illő egy baroneszhez. Ez is a tavaszszal történt. Egy szép -napon megindulunk sétálni Chincholle kisasszonynyal és öt lovaggal. -Egyszerre a leányod azt mondja, hogy neki vásárolnia kell valamit, -csak menjünk előre. Bemegy a boltba; mi nem megyünk előre, hanem -várjuk. Senki se veszi észre, csak én, hogy a mellékutczára nyiló -ajtón mindjárt kijön a boltból s egyszerüen megszalad a mezőnytől. -Fedeznem kellett az állapotot; tovább vonszolom a népet s lassu -iramban vezetek a nagy Kristófig. A kanyarodónál megpillantom a -szinészt egy kirakat előtt. Persze rögtön pullolok, s tudod-e, mit -látok? Blanka kijön a boltból, nem néz rá senkire, hanem beül egy -kocsiba és elhajtat. A másik perczben a szinész a kocsiállomáshoz -megy s utána hajtat Blanka kocsijának.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Eh, a szinész kövér, hát -elfáradt. Ez természetes.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De az nem természetes, hogy -Blanka csak egy félóra mulva érkezett haza, s mikor -szemrehányásokat tettem neki, a lovagokra hivatkozva, azt felelte, -<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> hogy foglalkozzam a huszárság ügyeivel, -ahhoz értek, de ne avatkozzam az ő dolgaiba. A mi pedig a lovagok -véleményét illeti, azzal nem törődik.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hm. Ezt csakugyan a -szinházban tanulta, midőn népszinművét kétszer is oly nagy sikerrel -adattam elő. De nem hihetem a művészről, hogy ő, komoly és szép -igyekezetü ember létére, ilyenekbe ártsa magát. Tudhatja, hogy ha -megkérni merészelné a leányomat, csak kompromittálni fogja -magát.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy a Perényi mit gondol, -nem tudom. Az ő helyében én mindenesetre ütném a vasat.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Te fantáziálsz és ő -irodalmat űz. Ez mind nem készpénz.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát mondok olyat is, a mi már -készpénz. Mióta hazajöttünk, a leányod egyedül jár a fogorvoshoz. -És ugyanahhoz a fogorvoshoz jár a Perényi is.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (dühbe gurulva). – Egyedül -jár a fogorvoshoz? Hát a franczia nő? A franczia nő, a kit fizetek? -A franczia nő, a kinek kifizettem az utiköltségét, Genftől -Budapestig második osztályon? A franczia nő, a kit leültetek az -asztalomhoz? Hát mit csinál a franczia nő?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A franczia nőt lerázza a -nyakáról. Tőle magától tudom.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor a franczia nőt el -fogom csapni.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De most nem a franczia nőről -van szó, hanem Blankáról.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De igenis, a franczia -nőről van szó és a fogorvosról. A fogorvosra én nem adok semmit. A -mamád is járt a fogorvoshoz, azért soha se jutott eszembe rosszat -gondolni, de nem is lehet megtiltani a fogorvosoknak, hogy férfiak -is járjanak hozzájok! Hanem a franczia nőt el fogom csapni.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez ugyan szép megoldás! -<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Bízd rám. A versenybíró -se ítél olyan csalhatatlanul, mint én. Látod, a te dolgodat is -ügyesen intéztem el. A többiek kétségbe voltak esve, én pedig azt -kérdeztem, hol van az a fiatal ember? És csakugyan szerencsésen -végződött a dolog. Ti eljegyeztétek egymást és miután beláttad, -hogy a Miklós nem az az ember, a ki téged huzamosabban -boldogíthatna, egész jól szétment a parti.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A leányod tekintettel lehetne -erre a malheurre is, ha már nincs tekintettel rátok, agg szülőire. -Végre is az én jó hírnevemnek tartozik vele, hogy ne duplázzon rá -az én meggondolatlanságomra. Szóval, adjátok férjhez Opheliát, de -gyorsan, mert ha sokáig hímeztek-hámoztok, úgy elszeleskedi a -jóhirünket, hogy soha se fogok férjhez menni.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Attól te ne félj. Te -feltartva fogsz férjhez menni, és ha úgy gondoljátok, nem bánom, a -Blanka férjhezmenetelét is lebonyolíthatjuk. Azt hiszem, ilyen -körülmények között a legillőbb lesz, ha Perényi szeszgyároshoz -adom.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez a parti aligha fog -tetszeni neki, de azért gyermek, hogy sírjon és -engedelmeskedjék.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondom, csak akkor, ha -mindnyájan akarjátok. A franczia nőt azonban mindenesetre el fogom -csapni. Válts neki a Cooknál egy harmadik osztályú jegyet Genfbe; -nem akarom látni többet. Egy nő, a kiben teljesen megbíztam, -karácsonykor fülbevalókat is vásároltam neki, és most ilyen rútul -visszaél a bizalmammal!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De papa, Chincholle -kisasszony nem hibás! Egyedül Blanka a hibás…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne folytasd, a -gyermekemről nem hagyok rosszat mondani! Még ha hibás volna is, -pedig lehet, hogy nem az. <span class="pagenum"><a name="Page_199" -id="Page_199">-199-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kérdezd meg tőle magától! Ó, -ő nem tagadja a dolgot. Azt mondja, hogy egy monológot írt a -névnapodra s leczkéket vett a szinésztől, hogy ezt a nem tudom mit -művészettel adhassa elő.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No látod!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen könnyenhivők vagytok -ti férfiak!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak nem teszed fel a -testvéredről…?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én nem teszek fel semmit… Még -csak az kellene, hogy föltegyek valamit! De ha rosszul neveltétek a -gyermeketeket, legalább térítsétek észre. Tőlem tetszése szerint -bolondulhat a művészetekért, de azt megkívánhatom, hogy pletykára -ne adjon alkalmat. Ebben a dologban a látszat fontosabb, mint a -valóság, de ti ezt nem akarjátok megérteni.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jól van hát, ha minden -áron akarod, el fogom csapni a francziát.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugyan hagyj békét a -boldogtalannak! Tehet is az róla, hogy minduntalan elbrennelik!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor hát nem tudom, mit -akarsz!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, ha te is igy -gondolkozol, akkor semmit se akarok! Mosom a kezemet.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Inkább adj tanácsot, s -mondd el, mit szólsz a szeszgyároshoz?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A szeszgyároshoz vagy az -ördöghöz, az mindegy. De éppen ideje, hogy férjhez menjen. Azokat a -leányokat, a kiknek semmi önállóságuk nincsen, vagy nagyon is sok -az önállóságuk, férjhez kell adni.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondd, honnan vetted te -ezt a sok bölcseséget?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az élet, papa, az élet!… Egy -vőlegényen kitanulja az ember az egész komédiát… Igaz, még -valamit!… El ne szóld magad a mama előtt! Ő olyan naiv!… Túlságosan -elszörnyüködnék a dolgon, s elég, ha nekünk fáj a fejünk; semmi -szükség rá, hogy őt mindenbe beavassuk!…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span></p> -<h2>XXIX.<br /> -BERZSENYI FÖLLÉP.</h2> -<p class="summary">– A Nádor-utczai palota első emeletén, a komorna -szobájában. A báróné a kanapén fekszik. Blanka egy szalmaszéken ül -az ablak mellett, Elza egy alacsony, fiókos szekrény tetején. Az -ifjú hölgyek a komorna regényeit olvassák: a »Sápadt grófnő«-t és -»A diótörő gróf«-ot. A báróné nyög és sápítozik. Az ajtó megnyílik -s belép Berzsenyi báró, a ki kerületéből érkezik. –</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát ti miért vagytok -itt?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csitt, papa, beszélj egy -kicsit csendesebben!… Szakcsyné éppen itt, a szomszéd szobában -fekszik!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szakcsyné?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, a jegyzőné, hisz -tudod!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És azért jött Pestre, -hogy egész nap aludjék?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, Szakcsyné -tegnapelőtt egy egészséges fiúgyermeknek adott életet!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (kissé meglepett, de azért -helyeslést mutató ábrázattal). – Úgy? Az más. És az uj választó -polgár, akarom mondani: az uj világpolgár mit csinál? Nem kért még -pénzt?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Csudálom, Jacques, hogy -olyan jó kedved van! Tudod, hogy így élni rettenetes?!… -<span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miért nem helyeztétek -ezt a nőt a szalonba? Ott szülhetne tőlem, a mennyit akar.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A szalonba nem lehetett -tenni, ott négy férfi alszik.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De a kis szalon? Mire -való a kis szalon?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ott meg a férj alszik. Azt -mondja, hogy nem szereti a gyereksírást.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ennek az embernek igaza -van, de ha holnap reggelre megütné a guta!… azaz nem, majd csak a -választás után!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen rekedten beszélsz! -Csak nem hűtötted meg magad?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, nem éltem olyan -kényelemben, mint tisztelt választóim az én Nádor-utczai -palais-mban!… Különben mit szólnak, meg vannak elégedve?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A református papnak nem -ízlik a cognac. Azt mondja, hogy az ő pálinkája sokkal jobb.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Baj, baj. Nem -parancsoltak valamit?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mindent megkaptak, a mit -kivántak. A takarékpénztári igazgató fia meg is betegedett, mert -elment az orfeum-kávéházba, s másnap délelőtt alig tudott haza -találni.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Gondoskodtunk mindenről. A -mama meg is haragudott ránk, hogy mit dajkáljuk őket.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De Szakcsynénak egy -speczialistát kellene hozatni Bécsből.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (dühbe gurul). – Hát még -mit nem? Pántlikás szivar, puttyogós bor és még heje-huja is? Semmi -speczialista! Máskor ne csináljon nekem ilyen históriát az én -házamban!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, te úgy jössz -nekem elő, mint egy berekedt tenorista az ötödik felvonásban!… Egy -szót se értek, a mikor kiabálsz. <span class="pagenum"><a name= -"Page_202" id="Page_202">-202-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tönkre szónokoltad a -hangodat.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem, hanem megittam -minden disznóságot.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – És mért tetted azt, papa?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mert muszáj volt -megmutatni, hogy hazafi vagyok. Mikor az első pohár vitriolt -köszönettel visszautasítottam, valaki hátul versben kiáltott ki -engem: Nem kell báró Versenyi, Mert nem mer… No, de ezt nektek nem -mondhatom el.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Sugd meg nekem, Jacques. -(Megtörténik.) Hallatlan!… De azért vannak kilátásaid?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. Na, lehet élni, lehet -meghalni.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Beutaztad az egész -kerületet?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az egész Texast. Azt -hiszem, vagy kilencz helyen mondottam programmbeszédet. De nem -emlékszem tisztán, mert a harmadik naptól fogva egy dunsztban látom -a világot.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak bele ne betegedjél!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mért betegedjem bele? -Még azt is?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Voltak kalamitásaid?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A hogy veszszük. A -vasuton elvesztettem a programmbeszédet, a mit a te barátod, a -hogyhijják szerkesztő csinált. Keresem, keresem, hogy majd -elolvasom és betanulom, egyszerre eszembe jut, hogy tévedésből más -haszontalan iratokkal együtt kihajítottam az ablakon.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez határozottan -szerencse.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kérlek, kimélj meg -bennünket a megjegyzéseidtől.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megint veszekedtek? -Mindig veszekedtek?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne hallgass rájok, -Jacques. Társalogjál velem, Jacques.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (folytatva). – Szerencsére, -a hogy jól <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> fogtok emlékezni, két évvel ezelőtt egy -üresedésben már megbuktam néppárti programmal. Az én néppárti -beszédemből több frázis behizelegte magát a fülembe, és az ujság is -nálam volt, több slágvorttal a politikai rovatban. De hogy fogok én -mint szabadelvüpárti jelölt előhozni néppárti frázisokat és -szabadelvü vegyeseket? Jól. Az én kerületemben ez egyre megy. -Vegyétek hozzá, hogy a pálinka után egy szót se lehetett érteni -tőlem, és hogy a választók részegek voltak, mert csak sört ezer -forintért fizettem nekik.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Jézusom, papa, legalább ne -mondd olyan hangosan! Hisz az uj törvény óta az etetés és itatás -tilos!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Fiam, erről az uj -törvényről eszembe jut nekem a főtisztelendő úr, a ki mikor sokat -veszített kártyán, felállott és azt mondta, hogy: »Becsületszavamra -fogadom, hogy soha többet kártyát nem veszek a kezembe!… kivéve, ha -vendégek lesznek nálam, vagy én megyek vendégül valahová, vagy más -egyéb körülmények között!« Én mint törvénytisztelő ember semmi -esetben sem fogok etetni és itatni, de ezt nem is tehetném, a mint -be fogod látni, ha ezt a törvényt elolvasod. Mert ez kimondja, hogy -a szükséges ellátás a választás helyén és idején nem etetés-itatás; -hogy ételt és italt fizetni szabad tekintettel a megvendégelt -személyekre, a megvendégelés alkalmára és egyéb körülményekre… -(fölteszi binokliját s egy ujságszeletkét vesz ki a mellénye -zsebéből. Olvassa az ujságszeletkét:) »nem tekintendő végül -etetésnek és itatásnak a választóknak a szokásos alkalmakkor a -képviselő házánál vagy azon kívül megvendégelése.« (Az -ujságszeletkét visszateszi a mellénye zsebébe s összehajtja -binokliját.) Becsületszavamra mondom, hogy az én választóim -kizárólag a fent elősorolt czimeken itták <span class= -"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> magukat -holtrészegre, de kérdem tőletek, hogy miután lelkiismeretem ennyire -tiszta, ki foghatja rám, hogy én etettem és itattam vagy etetni és -itatni fogandottam?…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bravó, papa! Ha a -programmbeszédet is ilyen jól kivágtad, akkor mindenesetre ott -leszünk a finishben!…</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ó, Jacques, te engemet -nem nyugtattál meg, mert én vagy olvastam, vagy hallottam, de -bizonyosan olvastam, hogy ezeknek az embereknek nem szabad pénzt -adni, és én akkor az egész dolgot nem értem.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Pénzt? Ki beszél -pénzről?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Látod, Jacques, kettő -közül egy. Ha nem adsz pénzt, ki fog téged megválasztani? És ha -adsz… ó, Jacques, talán még be is csuknak!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, te ezt nem -érted. Te így okoskodol, női fejeddel: »Vagy – vagy«, pedig ész -szerint gondolnod kellett volna, hogy: »sem – sem«. Én a pénzemet -már azért se fogom osztogatni, mert magam is kiméletlen híve vagyok -a tiszta választásnak. De ha én titokban meg akarom téríteni az én -jóbarátaimnak, a mit az én választásomra a saját zsebükből -elköltöttek, kinek mi köze ehhez, pláne ha senki se tudja meg a -dolgot?!…</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – És kellett neked ez az -egész történet? Több vagy te ezzel, mint voltál, a pénzedért?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az országháznak -kereskedőkre van szüksége. Független előkelőkre, a kik tanácsot -tudjanak adni, ha valami szaktörvény kell az országnak…</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (szomorúan). – Te akarsz -tanácsot adni az országnak? És ezt nekem mondod, Jacques, -nekem?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Aztán a képviselőség -semmi, az igaz, s valóban helytelen, hogy ma már mindenki -képviselő, a ki egy expenz-nótát ki tud állítani. De egy -<span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span> kabát is semmi, és azért kabát nélkül -még se mehetek ki az utczára.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csitt, papa, légy egy kicsit -csöndesebben!… (Hallgatózik.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mi az?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (a falnál). – Már késő. -Felköltötted a Szakcsyné gyerekét. (Gyereksírás hallatszik a -szomszéd szobából.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én költöttem fel? Anyád -költötte fel az aggodalmaival!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De hát hol van a -dajka?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az előbb a takarékpénztári -igazgató fiát ápolta.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szaladjatok és -állítsátok elő akárhonnan; a gyereket a választásig egy pillanatra -se szabad várakoztatni! A takarékpénztári igazgató fia hozasson -magának dajkát az orfeumból, a dajka pedig szoptassa meg a -gyermeket, azért fizetem!…</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az istenért, ne beszélj -pénzről, valaki meg találja hallani! Becsuknak, Jacques, -becsuknak!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Légy nyugodt, mama, ez nem -»etetés-itatás.« Ez csak »vendéglátás a jelölt lakásán egyéb -körülmények között!«</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span></p> -<h2>XXX.<br /> -BERZSENYIT MEGVÁLASZTJÁK.</h2> -<p class="summary">– A báróné szobájában, reggeli kilencz órakor. -Berzsenyi, a ki még útiruhában van, s az egész család ijedten -sürög-forog a báróné körül, a ki férje megérkezésének hírére -örömében elájult. –</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (körülkarolja a bárónét s -tehetsége szerint dajkálja). – Eliz, babuskám, térj magadhoz!… Ne -legyél nekem beteg, angyalom!… Ne keverj egy ürömcseppet az én -örömömbe!…</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (éledezve). – Jacques!… Hát -igaz?… Csakugyan megvagy?…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – 1719 szóval 1716 ellen! -Képzelhetitek, micsoda küzdelem volt!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Három szótöbbség! Milyen -disznóban voltál, papa!…</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne beszélj így az -atyádról!… Micsoda kifejezések egy ilyen eseményről!…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ezt a három embert -szeretném megölelni, megcsókolni…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát a többi 1716-tal mit -fogsz csinálni?… Azok is rászolgáltak kegyeidre!… <span class= -"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Reggeltül estig -veszekesznek, reggeltül estig!… Az ember még rosszul se lehet -tőlük!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekeim, hagyjátok -anyátokat!… Én is alig állok az én lábamon az izgalomtól!…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Keveset aludtál, szegény -papa?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit képzelsz? A -választás hajnali háromkor ért véget és éjfél tájban már úgy volt, -hogy le fognak lovagolni… Már most add hozzá, hogy az ember reggel -háromnegyed ötkor vonatra ül s lötyög a vasúton egészen -Budapestig!… Egy betüt se aludtam, egy betüt se!…</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, az istenért, ne -szenvedj, ne legyél beteg!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Most már jól van, de fél -egykor, mikor a másik jelölt ötvennyolcz fórba jött, a vesém -egészen beteg lett.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Istenem, Jacques, ha -megbuktál volna!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – No ugyan nagy baj lett -volna!… Szeretném tudni, mivel több így a papa, hogy megvan, mint -hogyha nem lett volna meg?!…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ha te jobban tudod a -választást, mint a papa, hát beszéld el te!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ezek a nők engem meg -fognak ölni!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (a leányokhoz). – Fogtok -rám hallgatni, igen vagy nem? (A bárónéhoz fordul.) Szóval, mikor -már hatvankilencz mínuszra visszaestem, ti rátok gondoltam, kedves -családomra, és eszembe jutott, hogy mit tipelt (Elzára mutat) ez a -gyerek, ni… Ez megjósolta, hogy a Ne neked be fog jönni, és a Ne -neked bejött, és mikor elmentem, megjósolta, hogy: »Ne félj, papa, -be fogsz jönni!«… és csakugyan, én is bejöttem!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az utolsó órákban behoztad -a hatvankilencz mínuszt? <span class="pagenum"><a name="Page_208" -id="Page_208">-208-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Be és aztán -derékfutásban mentünk a czélig, a hol egy nyakhoszszal lehúztam a -másikat.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bravó!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Szegény Jacquesom, milyen -sokáig kellett izgatnod magadat!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A fő az, hogy finish-t tudjon -lovagolni az ember.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Persze, a másik párt is -megfeszítette erejét?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hallatlan -erőszakoskodások történtek. Mondhatom, szégyen gyalázat, hogy a -tiszta választások idején ilyesmi megtörténhetik. Étlen-szomjan -háromszáz választó várakozott reggeli nyolcz óra óta a sötétben, és -nem eresztették őket az urnákhoz! A választási elnök terrorizmusa -nem ismert határt. Szerencsére párthiveim végig kitartottak -mellettem. A derék emberek tűzbe-vízbe mentek volna… mit mondok?… -meghaltak volna értem!… annyival inkább, mert szerencsére az -éjszaka nem volt hideg és néhány hordót csapra üttettem a derék -embereknek! Már táviratozni is akartam a miniszternek, de aztán -láttam, hogy mindig előbbre jövök, s ekkor elhatároztam, hogy futni -hagyom a választási elnököt.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igazán felháborító, hogy -mit csinálnak a szegény parasztokkal!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Na, tudod, a nép fiairól -ne beszélj nekem, mert ezúttal keserves tapasztalatokat szereztem -kapzsiságukról. Tíz napja, hogy legnagyobb jóltevője vagyok a -kerületnek, sőt ingyen példányokat is küldettem nekik az én -ujságomból a főemberek részére. És mi történik? A mint az egyes -községekben előadom beszédemet a föld népének és takarékosságra, -kitartásra és más hasznos dolgokra tanítom, oktatom, nevelem őket, -és önzetlenül jó tanácsokat adok nekik, <span class= -"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> minden -községben mindenfelül pénzért jönnek hozzám. Megmondom nekik, hogy: -atyámfiai, tisztelt nép, ezt a tiszta választás miatt nem tehetem, -de egyszersmind megsugom a főkorteseknek, hogy az ellenjelölt -vesztegetéseit ne engedjék a parasztoktól elfogadni, mert a -költségek egy ismeretlen által jobban fedezve lesznek, mint ezt az -ellenjelölt tehetné. Erre mit kell látnom? Azt, hogy az én -választóim leszállanak az én kocsijaimról és az én vendégségemtől -részegen oda járulnak az urnákhoz és az én fuvarpénzemen -leszavaznak az ellenjelöltre, mi több, a hogy a szavazásban -visszaesem, a főkortesek egyre több pénzért jönnek hozzám. -(Blankához:) A te néped, a kiről te színműveket irsz és nyolczezer -forintért elő adatsz, képes lett volna rá, hogy engem megbuktasson, -ha véletlenül nem vagyok jelen!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyszerű! Hát baj lett volna -az? Neked a képviselőség nem dísz, nem haszon, semmi. Megbuknak -néha a legjelesebb emberek is; emlékszem jól, hogy Tisza Kálmán -akárhányszor megbukott. És most is!… Látod, megbukott a -miniszterelnök veje is; megbukni nem szégyen. Az ujságok tele -vannak vele, hogy a képviselőház szellemi színvonala az uj -választással nagyon alászállott…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, jegyezd meg -magadnak, a mit egy Falstaff nevű jeles író mondott, hogy jobb -alacsony színvonalú eleven egérnek lenni, mint magas színvonalú -holt oroszlánnak. Ha az ember képviselő, igazad van, az semmi; de -ha az ember még csak nem is képviselő, az a semminél is kevesebb. -Engem az, hogy a népakarat képviselővé választott, bizonyára nem -diszít fel, mint például ha ő Felsége kegye az örökös főrendiházi -tagsággal fog kitüntetni, de megbukni a képviselőválasztáson, ez -csak egy ujságpennászt nem fog zsenirozni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Föl se kellett volna lépned, -valaki vagy te így is. Vagy tán nem?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És látod, gyermekem, -magad mondod, hogy annak idején Tisza Kálmán is többször föllépett, -pedig neki több élettapasztalata volt, mint neked.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Aztán mire volt jó, hogy -Tisza Kálmán, mikor már nem volt miniszterelnök, a helyett, hogy -visszavonult volna a politikától, megint csak föllépett -képviselőjelöltnek, és alkalmat adott arra, hogy megbuktassák?!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, ne hasonlíts -engem össze olyan nagy államférfiakkal, a milyen Tisza Kálmán volt, -mert itt a politikai helyzet nem ugyanaz. Mikor Tisza Kálmán -egyszer-másszor megbukott, az emberek azt mondották: »Lám, lám, a -tiszta választás tulságosan jó, mert a jeles emberek sorra -kibuknak.« De ha én véletlenül megbukom, az emberek azt mondták -volna: »A pénzeszsák megbukott, mert tiszta választás van.« És -teljesen téves az is, ha te engem a miniszterelnök vejével hozol -össze. Mondok neked erre egy történetet. Volt egyszer egy -közönséges öreg pénzzsidó, a kinek azonban megvolt a maga házi -esze. Ez az öreg egyén pénze daczára igen mérsékelten élt, s -egyszer valaki azt mondja neki: »Hogy van az, Kohn úr, hogy a maga -fia, a kinek nincsen semmije, Havanna-szivarokat szí, maga pedig, a -kinek vagyona van, egy rossz virzsinián rágódik?!« – »Éppen azért – -felelte a Kohn. – Neki könnyű! Ő szíhat Havannát, mert neki van -apja, a ki vagyonos, de én csak virzsiniát szíhatok, mert nekem -nincsen apám, a ki vagyonos. Ha nekem vagyonos apám volna, én is -Havannát színék.« Ha a miniszterelnök veje megbukott, neki könnyű, -azért az ő apósa mégis miniszterelnök marad, de ha én megbuktam -volna, nekem nincs miniszterelnök apósom, a ki engem kinevezzen -örökös főrendiházi taggá, a mi talán nektek se lesz ellenetekre. -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Engem csak egy aggaszt, -Jacques. Mit fog mondani Ő Szentsége ahhoz, hogy te szabadelvű -programmal választattad magad képviselővé?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Babuskám, te azt nem -érted. A szabadelvűség nem azt jelenti, hogy a zsidók holnap rögtön -házasodjanak össze velünk keresztényekkel. A szabadelvűség csak azt -jelenti, hogy a zsidóknak is szabad élniök, a mit talán meg fogsz -engedni, annyival inkább, mert maga Ő Szentsége is szabadelvű e -tekintetben. Légy nyugodt, azért én néppárti maradok, bár a taktika -úgy kívánta, hogy szabadelvű kerületben lépjek fel. Én síromig a -nép barátja leszek, ha a nép nem is érdemli meg, hogy pártoljam -őt.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Sokba került a heccz, mi?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (őszintén). – És ezt tiszta -választásnak nevezik! Ugyan mennyibe került volna a -tisztátalan?!…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span></p> -<h2>XXXI.<br /> -INFLUENZÁBAN.</h2> -<p class="summary">– Berzsenyi hálószobája. A báró az ágyban -fekszik, s az ágyat borító olvasó-asztalon kaszinót játszik -Elzával, a ki az ágy mellett ül. A báróné egy ottománon a <i>Pester -Lloyd</i>ot olvassa. Blanka, az ablak mellett, egy hintaszékben -mélázik s pro forma valami regényt tart a térdén. Alkonyodik. –</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Elza, te megcsalsz -engem!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én?!… Kinek nézel te engem, -papuskám?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem beszélhetsz! Az -előbb tizenegygyel vittél tizenhármat, most meg tizenkettővel -vittél tizenegyet. Megfigyeltem.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Engedj meg, papuspám, de az -nem lovagias dolog: megfigyelni a tulajdon leányodat! Nem vagy te -detektiv!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak véletlenül vettem -észre. De nem bánom: oszd ujra.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ja, ha már csalni se lehet, -akkor nem játszom tovább.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Félreértettél. Én csak -kérdeztem, hogy mért csalsz meg engem?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát kit csaljak meg, ha nem -téged? Remélem, <span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span> nem kívánod, hogy egy idegen fiatal -embert csaljak meg?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondom, hogy nem erről -van szó. Úgy értettem, hogy mi czélból? Olyan nagy szükséged van -erre az öt forintra?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ojjé, de még mennyire!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Aztán minek neked a -pénz?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A titkaimat hiába fürkészed, -nem fogom magam elárulni. Tudod, van nekem valakim, de nem mondom -meg, hogy: ki, elég az hozzá, így karácsony előtt nem illik -ilyenekről kérdezősködni.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elérzékenyedve). – Jól -van, jól van… nem akarok tudni semmiről… (Elza fölkel.) Hát igazán -abba hagyod?…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Persze. Nem passzió játszani -olyankor, ha az embert minduntalan leleplezik.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (nevet). – Utóljára még -nekem kell bocsánatot kérnem, a miért ő megcsal engem!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy legyen az embernek öröme -a csalásban, ha a csalás nem sikerül? Teszem fel azt, ha egy -asszony megcsalja a férjét, s a férj mindenre rájön, és így szól: -»Asszonyom, így meg úgy«, világos, ugy-e, hogy az embernek elmegy a -kedve a regény folytatásától? Érdemes randevúkra járni, ha a sarki -hordár is tudja, hová megyünk?…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Na ezt a hölgyet aztán -kikészítettétek!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (Blankához). – Mit tudja ő, -hogy mit beszél?! és úgy látszik, te se tudod! (Elzához). Itt -hagysz?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Majd visszajövök.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jól van, jól van… nem -akarok tudni semmiről… Hanem gyere vissza nemsokára. (Elza kimegy.) -Ha ez a gyerek nem kártyázna velem, meg kellene halnom a -betegségtől, mint a sarki hordárnak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_214" id="Page_214">-214-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – A szerencse az, hogy én -még betegebb vagyok, mint te, de én már fel se veszem ezt a kis -influenzát.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondhatom, egy cseppet -se mulatságos, ha az egész ház beteg. Ha ez a kis leány nem -volna…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Még ebben is szerencsésebb, -mint más! Nekem majd szétreped a fejem, ő meg vigan sétál le s fel, -mint egy őrangyal. De azért a panaszokat nekem kell -meghallgatnom.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én nem panaszkodom, én -csak konstatálok. Remélem, meg fogod engedni, hogy ne tánczoljak, -mikor az egész házam egy kórház.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mit gondolsz? Nekem talán -kedvem van tánczolni?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Már az igaz, hogy -ugyancsak egyszerre ért utól bennünket a betegség! S ha -meggondolom, hány szegény család van, a melyik egy csekélységért -átvállalná tőlünk ezt a komisz influenzát! Ők is jól járnának; mi -is megszabadulnánk az alkalmatlanságtól. De ha a világ már így van -berendezve!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Hagyd el, Jacques, minden -rosszban van valami jó. Ha nem volnánk betegek, nem volnánk így, -családi körben. Nem panaszképpen mondom, Jacques, de egy idő óta -jóformán csak akkor látlak, a mikor beteg vagy.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gondolod?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már szinte örülök, mikor -hallom, hogy rosszul érzed magad. No hála istennek, egy kis ideig -megint lesz férjem, mert a beteg férj is többet ér, mint a -semminő.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, én ezt nem vettem -észre. De lehet, hogy igazad van; az ügyeim nagyon lefoglalnak. -Egyet azonban el fogsz ismerni. Azelőtt e tekintetben <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> nem -voltál ilyen érzékeny. Fiatalabb korunkban jöhettem, mehettem, és -megint mehettem, jöhettem, nem igen vetted észre.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az igaz, Jacques, nekem -is sokszor jut eszembe, hogy: furcsa, mintha most még jobban -szeretnélek, mint régen. Pedig ma már… vagy talán éppen azért?…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hm, hm. (A szemével int, -hogy Blanka is jelen van.) A fődolog az, hogy szeretsz, s ez nekem -elég.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (szemrehányóan). – Te oly -kevéssel beéred, Jacques?</p> -<p>(Elza jön.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát most már mit csináljunk? -Az ékszerésztől eljött egy fiatal ember, hogy megvizsgálja az -ékszereket. Úgy vettem észre, hogy a szobaleányt már meg is -vizsgálta.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miféle ékszerek?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Én hivattam, Jacques, -mert olvastam az ujságban, hogy sok hamisításnak jöttek a nyomára s -meglehet, hogy a legjobb családokban is hamis ékszerek jönnek elő. -Egy szép nap arra ébredhet az ember, hogy a boutonjai nem érnek -semmit; e felől jobb, ha előbb jön tisztába az ember.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szerencsére a vagyonunk -nemcsak ékszerekbe van letéve. De ha ez neked örömet okoz…</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Csakhogy akkor még nem -tudtam, hogy mire az ékszerész eljön, mindnyájan betegek leszünk. -Már pedig a vizsgálatnál ott kell lennie valakinek, mert egy -ismeretlen fiatal emberre csak nem bízzuk rá a drágaságainkat. Ki -tudja, hátha éppen ő az ékszer-hamisító?!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Meg kell mondani neki, -hogy jöjjön máskor. Sajnáljuk, hogy hiába fárasztottuk… -<span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Soha se sajnáld, papa. Úgy -látszik, nem vesztegette el az idejét, s meglehet, azóta már a -szakácsnét is megvizsgálta.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogy egy felnőtt leány -ilyen stílusban beszéljen!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez a nő maga a hálátlanság. -Neki ajándékoztam összes Kecskeméthy-emléktárgyaimat: a sikkasztók -királyának a névjegyét, a körömtisztítóját, egy czédulát, melyre -sajátkezűleg írta a Zelmának, hogy: »I love you«, a múzeum -kincseket adott volna ezekért az ereklyékért, s ez a nő mégis -naphosszat zsörtölődik velem! (A bárónéhoz.) Mit mondjak az -ékszerésznek?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mondd neki, hogy jöjjön -máskor.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondd inkább, hogy -fölösleges még egyszer fáradnia. Ha a hamis ékszerek az én -családomban is előjönnének, akkor nincsenek többé igaziak!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span></p> -<h2>XXXII.<br /> -BERZSENYIÉK A NÉMET SZÓ ELLEN.</h2> -<p class="summary">– Elza szobája. Elza egyedül; Crébillon -<i>Sopha</i>ját olvassa. Lépteket hall s hirtelen eldugja a -könyvet. Megjelenik Berzsenyi Zoltán. –</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy úgy? Te vagy?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem szégyelsz a szemem elé -kerülni?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Miért? Mi bajod?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Így? Elnadrágolva?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ugyan hagyj békét. Lettél -volna csak ott!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Elnadrágoltak!… -Elnadrágoltak!… Fuj!…</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nem lehet veled okosan -beszélni?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Elnadrágoltak, -elnáspángoltak, megraktak, kiporoltak, és te a válladat vonod?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – De hát mit csináljak? -Tulerővel állottunk szemben és vereséget szenvedtünk.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit szenvedtetek? -Szenvedtetek ti ördögöt! Elnadrágolást szenvedtetek, punktum.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hja, barátom, sok lúd -disznót győz.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – És még bölcseleg! Azok a -dijbirkozók, csepűrágók, vagy mit tudom én mik, a kik -elagyabugyálták őket, még élnek, szuszognak, horkolnak, -<span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span> semmi bántódásuk, vígan falatoznak, -nevetve beszélgetnek az esetről, kiállnak az utczára és bottal -várják őket… ő pedig ezalatt a vállát vonja és bölcseleg! Eh, -szégyellem, hogy egy nevet viselsz velem!</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – No, hallod, ha Berzsenyi -Dániel szégyellené, azt még érteném…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – És te férfiúnak tartod -magad?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elza, ne boszants, mert -istenucscse… a következő pillanatban… (megindultan:) halott -vagyok!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (szigorú tekintettel). – -Fuj!…</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Eh, mit is disputálok -veled! Az öreg nincs itthon?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincs és nem ajánlom, hogy -megvárd.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Miért? Boszantotta az -eset?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon haragudott.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nem hittem volna, hogy -ennyire kurucz. De mindegy, majd megmagyarázom neki.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát hogy történt? Beszéld -el.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mint a thermopylaei -szorosnál… Vagy nem, nem a thermopylaei szorosnál… inkább talán a -Sipka-szorosban… nem tudom bizonyosan.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hagyj békét a történelemnek, -nem vétett az neked semmit. Csak a dologra.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elég az hozzá, hogy a -kávéház kettős ajtaján át egyszerre csak ketten-hárman mehettünk -be, s a hátul jövők a bejárat függönyétől nem láthatták, hogy mi -történik odabenn.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – És így valamennyien -beleestetek a csapdába.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – A többit képzelheted.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Képzelem. No és ez az -egész?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ez az egész. A dijbirkozók, -a csapos legények, a pinczérek, mind nekünk estek; azt hiszem, a -<span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span> rendőrök is segítettek nekik. Mire -kettenkint bebujtunk, az előttünk érkezett már le volt teperve.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát most már mit fogtok -csinálni?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit csinálnánk? Semmit se -csinálhatunk.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még csak egy párbaj se lesz -belőle?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Párbaj? Kikkel? A -csaposlegényekkel és a díjbirkozókkal? Különben közülünk is sokan -csatlakoztak a párbajellenes mozgalomhoz…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Na hát engem ne híjjon -tánczolni az, a ki csatlakozott ehhez az úgynevezett mozgalomhoz! -Ne legyen párbaj? Mért? Ha nincs párbaj, nincs költészet, nincs -hit, nincs szerelem, nincs semmi. S ha ti ifjúság ennyire siettek -nem párbajozni, akkor én fütyülök az ifjúságtokra!</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ejnye, be harczias -vagy!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak dühös vagyok. Mit? -Elvernek benneteket, mint a kétfenekű dobot, akkor, mikor a magyar -szó védelmében jártok!… a mikor meg akarjátok torolni, hogy egy -gyalázatos zengerájban kicsúfolták a a magyar nyelvet!… -megrugdalnak, kiröhögnek benneteket, s erre a többieknek nincs más -felelete: mint hogy ezután nem párbajoztok! És benneteket -ifjúságnak neveznek?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ugyan, hát mondd meg, mit -csináljunk?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit? Hát süssétek, messétek, -öljétek, vágjátok őket! – mint a Hugonottákban éneklik. Verjétek be -a kávéház ablakait, rugassatok csillagot a bérelt csaposokkal, s -húzzátok fel a lámpásokra a dijbirkozó urakat! Hisz ha magatokon -hagyjátok száradni ezt a vereséget, ez azt jelenti, hogy ebben a -városban már nincs egy szikrányi magyarság s a fiatalságotokban -nincs egy cseppnyi vér, s akkor a ti elnadrágoltatástok szomorúbb -dátum Magyarország történetében Mohácsnál!… <span class= -"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Soha se hittem volna, hogy -ilyen Dobó Katicza vagy!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már én ilyen vagyok, apám! -Remélem különben, hogy te is igyekezni fogsz visszaszerezni -becsülésemet.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – À la »süssétek, messétek«? -Nem, nekem már elég volt.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát mit fogsz csinálni?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit? Elutazom Berlinbe. -Éppen azért jöttem.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyhogy?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tudod, az öregemet egyelőre -nem volna tanácsos fölkeresnem. No, nem azért, mintha tajtékoznék a -rajtam esett sérelem miatt, hanem, a mint hallom, rendkivül dühös a -miatt, hogy mért járok olyan helyekre, a hol megverik az -embert.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ebben van némi igaza.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Azért Jacques bácsira -gondoltam. Azt hiszem, örvendene, ha látná, hogy megkomolyodom, s -addig, míg az én öregem megpuhul, erre az istenes czélra nem -sajnálna egy pár forintot.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ingyen nem komolyodhatol meg? -Csak pénzért?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nem úgy gondoltam. De addig -is, míg az öregemmel megérthetjük egymást, élnem kell, s tudod, -Berlin meglehetősen drága város…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Aztán mit akarsz te tanulni -Berlinben?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát közjogot, -magánjogot…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegény fiú, hagyj fel minden -reménynyel! A papa nem fog felülni ennek az otromba -hazugságnak.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – De becsületemre mondom…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Beszéljünk komolyan. A -papától egy darabig nem látsz pénzt; nincs nála már egy garas -hiteled. Hanem én adok neked pénzt: egy föltétel alatt. -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – S mi az?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ujjá szervezed csapatodat s -boszut álltok a multkori vereségért. Semmi költséget nem sajnálok -ezért.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span> (meglepetve). – Te szutenálni -akarod a háborúpártot?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – És mennyit szántál erre a -czélra?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Egyelőre ötven aranyat. Most -nincs más pénzem, csak az az ötven császári arany, a mit még a -nagymama hagyott rám.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – No majd felváltják… -Hallod-e, ez az idea nem rossz! Magam is úgy éreztem, hogy nem -lehet abba hagyni a dolgot.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – E szerint vállalkozol rá?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hogy vállalkozom-e? Viharos -lelkesedéssel!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akkor hát mindjárt hozom az -aranyakat. Mit nevetsz?</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Semmit… eszembe jutott -valami… Mondd, igazán a nagymama hagyta rád ezeket az -aranyakat?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát persze.</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tudod, az jutott eszembe, -hogy a mikor: hajrá, rátörünk a németekre, s ezek rémülten fognak -kiáltozni: »Itt jönnek az antiszemiták! Itt jönnek az -antiszemiták!« vajjon lesz-e valaki, a ki megsejdíti, hogy miféle -pénzen viseljük ezt a háborút? Mert a nagymama még nem volt -katholikus, ugy-e?…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kikérem magamnak az efféle -tréfákat!</p> -<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elzácska, ne haragudjál! -Tudod, csak az öröm… A pénz gondolata hirtelen elszédített. Ne -haragudjál, aranyos honleány!… Meglásd, úgy fogok hadakozni, mint -Kinizsi Pál!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span></p> -<h2>XXXIII.<br /> -KEGYELET.</h2> -<p class="summary">– Történik: Melanienál. Mindenszentek napján, -délelőtt tizenegy órakor, a báró éppen akkor állít be barátnőjéhez, -a mikor az előszobában a virágárus szolgája egy szép, ötven koronás -sírkoszorút helyez el. A koszorú széles fekete szalagján nagy, -aranyozott betűk ezt a felírást alkotják: »Jóltevőmnek«. –</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – A temetőbe készülsz?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Igen.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – És kinek viszed ezt a -koszorút?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A jóltevőmnek.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – No jó, azt láttam. De hát -ki volt a jóltevőd? Hogy hívták?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Azt nem tudom. A nevét -sohase mondta meg nekem.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem tudod, hogy mi volt a -neve?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nem. Nekem azt mondta, -hogy nevezzem őt egyszerűen Béla bácsinak. De tudom, hogy nem Béla -volt a keresztneve; a monogrammjában nem is volt B. betű. Nem -akarta, hogy tudjam az igazi nevét. Nagyon titkolózó és rejtőzködő -természetű volt; sehol <span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span> se mutatkozott velem. Bizonyosan nagy -családja volt és borzasztóan félt a botránytól.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Szóval olyan barátod volt, -mint most én, mi?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A barátom is, de azonkívül -az első és, mielőtt a báró urat ismertem, egyetlen jóltevőm.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hogyhogy?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, az már régi történet! -Akkor még Jutkának hívtak és masamód-lány voltam a Madame -Evelinenél. Mondhatom, nagyon rossz dolgom volt akkor. Otthon is, -meg a Madamenál is, igen sok pofont kaptam. Aztán meg hol csak -maradékot ettem, hol pedig éhesen feküdtem le. Egyszer, a mint -kalapokat vittem haza a vásárlóknak, egy szép öreg úr megszólított -az utczán s beszédbe ereszkedett velem. Aztán felkarolt; kétszobás -lakást vett ki nekem, szépen bebútorozott és kiöltöztetett. Még -czimbalmozni is taníttatott, és mindig nagyon szépen bánt velem. -Persze, a hogy kistafirozott, egyszerre nagyon megcsinosodtam, s -hamarjában annyi barátom akadt, hogy válogathattam közülök. De ez -mind nem történt volna, ha az öreg úr fel nem karol. Mert előbb a -kutya se vett észre, olyan penészes és éhes kinézésű voltam. Ha -Béla bácsi nem olyan jószívű, akkor a férfiak most rám se néznének, -a báró úr se vett volna észre soha. Akkor még most is Jutkának -hívnának, még most is skatulyákat hordanék haza, még most is -maradékot kellene ennem, és akkora pofonokat kapnék, mint egy-egy -czipó. Azért én nagyon szerettem a Béla bácsit. De egyszerre -hirtelen elmaradt és elsején nem hozta el a havi pénzemet, mert -meghalt. Szerencsére a házbér már ki volt fizetve.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Talán nem is halt meg, csak -eltűnt. Alighanem már elég volt neki ez a barátság. <span class= -"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hogyisne! Először is -nagyon szeretett engem, a mi onnan is látszik, hogy mindennap -eljött, pedig már nagyon öreg volt. Másodszor pedig bizonyosan -tudom, hogy meghalt. Mert akkor már több ismerősöm volt és egyszer -egy Gyuszi nevezetű, a kinek el kellett bujnia, a kamarából nagyon -jól látta a Béla bácsit. Először ettől a Gyuszitól tudtam meg az -esetet. Felszaladt hozzám és azt mondja: »Hallod-e, a Béla bácsi -meghalt! A kávéházban kártyázott és megütötte a guta, mert -megkontrázták. Éppen ott voltam és láttam jól, hogy a Béla bácsi -volt!« És a Gyuszi csakugyan igazat beszélt, mert a Béla bácsit nem -láttam többet.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – De ha nem tudod, hogy ki -volt, akkor azt se tudhatod, hogy hol van eltemetve! Hogyan vihetsz -hát neki koszorút?! Hová teszed a koszorúdat?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Az egyik évben ide, a -másik évben oda. Megnézem azokat a sírokat, a hol nincsen koszorú -és nincs diszítés, meg a hol nem ég lámpás, és ha találok olyat, a -hol olyan férfi van eltemetve, a ki kilencz évvel ezelőtt halt meg -és hetvenegy évet élt, – Béla bácsi is hetvenegy esztendős volt – -hát oda leteszem a koszorúmat, mert azt gondolom: »Talán ez volt a -Béla bácsi!«</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – No hallod! Ennek semmi -értelme!</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Dehogy is nincs értelme! -Nem volna nyugodt a lelkiismeretem, hogyha megfelejtkezném az én jó -Béla bácsimról, a kinek mindent köszönhetek. Aztán, lássa, báró úr, -én babonás vagyok és azt hiszem, hogy a halottak nagyon jól tudják, -ki visz nekik koszorút, és ki nem. Talán éjfélkor a szellemek meg -is nézik a koszorúkat.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hallatlan! Hogy egy okos -nő, a ki eldicsekedhetik vele, hogy annyi pénzt tud kizsarolni -<span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span> belőlem, mint soha senki!… Már hogy -képzelhetsz ilyen szamárságot!</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – No és aztán! Ha már nem is -tudja meg szegény! Kinek teszek ezzel rosszat? Ha másnak jut, az se -baj. Talán olyannak jut, a kinek már nincs senkije. Vagy ha talán -olyannak, a kiről csak megfelejtkeztek, azzal se vétek. Egy sírral -kevesebb, a melyik nincs elhanyagolva.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hiszen nem mondom, hogy -rosszat teszel vele, bár rossz néven veheti valaki, hogy ha ő nem -diszítette fel a hozzátartozója sírját, egy idegen tegyen oda -koszorút. Nem lehet sérteni valakinek a kegyeletét, ha ő -személyesen meg is felejtkezik a kegyeletről. De nem erről van szó. -Hanem arról, hogy minek ez a koszorú? Kell, hogy te koszorút vigyél -valakinek, mikor neked senkid sincs odakinn?!</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Tudja, báró úr, ezzel én -úgy vagyok, mint a karácsonynyal. Karácsonykor, mikor mindenki -karácsonyfát állít, gyertyákat gyujtogat és ajándékokat oszt szét, -nekem olyan furcsa, hogy nincsenek gyermekeim, a kiknek én is -karácsonyfát állíthatnék és játékokat vehetnék! Azért karácsonykor -mindig krisztbaumot és ajándékokat küldök a papának meg a mamának, -mindenfélét vásárlok a cselédeimnek és karácsonyfát állíttatok a -házmesterné gyerekeinek. Odalenn aztán én is gyertyákat -gyujtogatok, és nézem, hogy a gyerekek hogyan örvendeznek. És -ilyenkor, mindenszentek napján, éppen úgy vagyok. Mindenki siet ki -a temetőbe; a legszegényebb is kiviszi a maga olcsó koszorúját, a -gazdagok pedig úgy feldíszítik a sírokat, hogy a temető ilyenkor -csupa látványosság. Mindenkinek ott kell lennie; csak én ne legyek -ott?! Milyen szomorú elgondolni, hogy nekem még halottaim -sincsenek! Pedig nincsenek. A barátnőim kimennek a szüleik, a -testvéreik, <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> a gyermekeik sírjához; nekem nem voltak -gyermekeim és testvéreim, a szüleim pedig élnek és házmesterek a -körúton. De hát igazán ennyire árva legyek?! Nem, hiszen nekem is -van halottam: a szegény jó Béla bácsi; neki odakünn kell lennie, -csak azt nem tudom, hogy hol. Hát azért mégis kiviszem a -koszorúját; ez megkönnyebbíti a lelkemet… így nem érzem magamat -olyan elhagyatottnak.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – És te, a ki olyan kapzsi -vagy, nem sajnálsz ötven koronát annak a koszorújára, a kinek még a -nevét sem tudod?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Már mért sajnálnám?! -Tizannyit se sajnálnék, úgy szerettem a szegény Béla bácsit! Aztán -úgyis a báró úr zsebéből megy, nem az enyimből!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span></p> -<h2>XXXIV.<br /> -FARSANG A NÁDOR-UTCZÁBAN.</h2> -<p class="summary">– A hölgyek kis szalonja; délután két óra. -Blanka Rejtvényi szerkesztő úrral cseveg. Megjelenik: Elza, s -nyomban Berzsenyi. –</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A papa azonnal jön, sőt már -itt is van. (Berzsenyi belépett; Rejtvényi feláll.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Értésemre esett, hogy ön -szivélyes felszólításomra sietett megjelenni. Ezen önzetlen -ügybuzgalmát, valamint családom irányában tanusított érdekeltségét -nem mulaszthatom el megköszönni.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Báró úr, nagyon örülök, -ha szolgálatára lehetek.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Leányaim bizonyára -felvilágosították önt az ügy mibenlétéről. Én a farsang folyamán -több zenereggélyt kívánok rendezni, az én házamban.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, eddig úgy volt, -hogy a konczerteket nem délelőtt vagy délután, hanem este tartjuk -meg.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, Blanka leányom -helyesen jegyzi meg, hogy a reggélyeket este tartjuk meg, -kilencztől tizenkettőig bezárólag. <span class="pagenum"><a name= -"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szóval soirée-t akartál -mondani, és nem matinée-t.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ki beszél itt -matinéeról? Mondom, hogy a zene-regélés este fog folyamatba -ejtetni, több különböző alkalommal.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, kérlek, ezt nem -nevezik reggélynek, ezt…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit szóltok bele az én -szavaimba minduntalan?! Bánom is én, akárhogy nevezik!… Ezen dolgok -úgy fognak lefolyni, a hogy én nevezem el őket. Elég az hozzá, több -mulatságot kívánok adni vendégeimnek, az én házamban, este, három -óráig tartó konczerttel kiegészítve, melyen a legjobb és legdrágább -művészek annyi zenét regélhetnek vendégeim számára, a mennyit -akarnak.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Tökéletesen értem, báró -úr.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Leányaim kedvéért, a kik -engem hiányos nyelvésznek ironizálnak, hozzáfűzöm, hogy valóban nem -zene-reggélyt akartam mondani, hanem zenesegélyt. Segélyezni, -pártolni kivánom a zenét, de nem csekély arányokban, hanem olyan -alakban, hogy míg egyrészt a hazai művészek a kellő keresethez -juthassanak, másrészt ne legyenek kizárva a versenyből a külföldi -művészek sem, kik a kellő magasabb színvonalról gondoskodnának.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Valóban báró úr, ez -nemcsak nagylelkű, hanem egyszersmind finom ízlésre valló -gondolat!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megjegyzem, hogy minden -egyes alkalommal meg lesznek híva: több miniszter, számos -arisztokrata, exczellencziás és méltóságos hölgyek, s több más -kisebb-nagyobb személyiségek. Úgy, hogy a szereplő művészek, a -kiket előadás után szivélyesen vendégül is meghívok, érintkezésbe -juthatnak a legmagasabb személyiségekkel, mi által ujabb anyagi -előnyben részesülhetnek. <span class="pagenum"><a name="Page_229" -id="Page_229">-229-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, nem erről van -szó…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, ezt csak úgy -közbevetőleg mondom. Arról nincs szó, hogy ezt a honoráriumba -beszámítanám. És irányeszméül az ön használatára megjegyzem, hogy -az én házamban költségkimélés nem létezik.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Tudom, báró úr.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Viszont megvárom, hogy -az egyes fölléptetett művészek úgy legyenek odaállíthatók, hogy ez -által soirée-im színvonala semmit se szenvedjen.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ez magától értetődik, -báró úr.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mielőtt azonban a -részletekbe bocsájtkoznám, mindenekelőtt arra nézve kivánom -tanácsát kikérni, hogy hány legyen a száma ezen, a farsang folyamán -vendégeim részére nyujtandó zene-élvezeteknek? Két eszme merült fel -erre nézve családom körében. Az egyik eszme az, hogy csupán hat -soirée legyen a legelőkelőbb külföldi márkákkal; a másik eszme -pedig az, hogy tizenkét vegyes legyen, oly módon, hogy a jelesebb -hazai erők is érvényesüléshez jussanak. Én, megvallom, a fölvetett -eszmék egyikéhez se csatlakozhatom. Az én eszményem az, hogy -középütt rejlik az igazság, s hogy kilencz zene-estben kell -megállapodnom. Mert egyrészt csak így kerülhetem el a kicsinyes -takarékoskodás látszatát, s másrészt így senki se foghatja rám, -hogy nem tudom mily mellékczélzatból vagyonomat és nagylelkűségemet -kívánom fitogtatni.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Föltétlenül a báró úr -nézetéhez kell csatlakoznom…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nagyon örülök, hogy -magáévá teszi eszmémet. Annyival inkább, mert leányaim már -bizonyára tudatták önnel, hogy ez estélyek, (vagy nem bánom: -soirée-k) rendezését önre óhajtom ruházni. Teszem pedig ezt azért, -mert ön, mint szerkesztő, járatosabb <span class="pagenum"><a name= -"Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> nálam a különböző -művészek fölvezetésében, és másodszor, mert ön, mint családomnak -önzetlen barátja, szivélyesen fogja teljesíteni azt a sok -lótás-futást, a melyre én koromnál és társadalmi helyzetemnél fogva -nem vagyok hajlandó.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Nagyon megtisztel, báró -úr.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Midőn ehhez még csak azt -fűzőm hozzá, hogy én semmit se becsülök és semmit se jegyzek meg -magamnak annyira, mint az önzetlenséget, egyelőre csak köszönettel -veszem tudomásul az ön baráti szolgálatát.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ó, kérem!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Most már nem marad egyéb -hátra, mint hogy megismertessem önt a főbb irányelvekkel.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Figyelek, báró úr.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Úgy a külföldi -kitünőségek, mint a pártolásra érdemes hazai erők kiválasztását -teljesen önre bizom. Leányaim különben örömest fogják tanácscsal -segíteni. A magam részéről e tekintetben csak azt az óhajtást -fejezem ki, hogy az öreg nőket lehetőleg mellőzni sziveskedjék. Nem -tartom ugyan kizártnak azt a lehetőséget, hogy egy öreg nő sok -művészi képességet összpontosítson magában, mindamellett -tagadhatatlan, hogy egy öreg nő visszás benyomást tesz a -vendégekre.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, kérem…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Fiam, ezt én jobban -értem, tapasztaltságomnál fogva. (Rejtvényihez.) Szóval, e -kérésemet különös figyelmébe ajánlom, azzal, hogy e szabály alól -csakis a legkipróbáltabb külföldi márkák képezhetnek kivételt.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Nem felejtem el, báró -úr.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A mi már most a -zene-anyagot illeti, ennek kiválasztására nézve már több az -észrevételem. Az irányadó az, hogy első sorban a legmagasabb, a -<span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span> legtudományosabb, a legklasszikusabb -zenére reflektálok, s óhajtásom az, hogy a kilencz est programmja -kimerítse mindazt, a mit a zeneirodalom mint legfinomabbat, mint -első márkát, mint legértékesebbet és legdrágábbat produkál. -Kivánom, hogy a mi a zene minőségét illeti, estélyeimet még a -szakavatott hangversenyek se árverezhessék túl.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Értem, báró úr.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Minthogy azonban -tapasztalásom szerint a legjobb zenétől a vendégek mind elaludnak, -estélyeim tarkítása végett vendégeim számára némi változatosságról -is gondoskodni kívánok, s azért megvárom, hogy a programmon a -könnyebb zene is, mint pl. Tarara-boom-de-ay, helyet találjon…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De papa, az istenért!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Egyébként e végből is -leányaimra utalom önt. A végleges helybenhagyás őket illeti.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Minden egyes esetben -előre beterjesztem a programmot, s kifogás esetén…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondom, a felügyeletet -leányaimra ruházom, mert nekem a kották forgatására, s a többi, -nincsen időm, koromnál és társadalmi helyzetemnél fogva. E pontra -nézve még csak azt jegyzem meg, hogy a mi személyes izlésemet -illeti, kedvenczem: az egyházi zene, s nagyon szeretném, ha ön erre -súlyt fektetne. Rendkivül lelkesedem például azokért a vallásos -szellemü dalokért, melyeket annak idején egy olasz pap vezetett -elő, ha jól emlékszem: a Vigadóban, orgonán vagy cellón, már nem -tudom, csak a nevére emlékszem, hogy P-vel kezdődött…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A papa talán Perosi -műsorára czéloz…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – S különösen kedvelem -azokat a számokat, a melyeket véletlenül ő Szentsége is azzal -tüntetett ki, hogy kedvenczeiül választotta őket. Erről jut -<span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span> eszembe, hogy a Pester Lloydban az -Allerlei czím alatt olvastam, hogy ő Szentsége személyesen is -foglalkozik csekélyebb zeneművek költésével. Ha ezek közül -valamelyik felkutatható volna, valóban igen kellemes meglepetésemül -szolgálna…</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Mindent el fogok -követni, báró úr…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még csak egy kérdés -volna hátra: az elővezetendő művészek anyagi segélyezésének -kérdése.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (Rejtvényihez). – A papa a -közreműködő művészek tiszteletdíját érti.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (Blankához). – Mit javítsz -engem mindig, mint egy iskolai feladatot?! Ha olyan nagyon -tisztelem őket, akkor nem adhatok nekik díjat, mert az sértés -volna; ha pedig kell nekik a díj, akkor mi értelme a tiszteletnek?… -(Rejtvényihez.) Nem igaz?</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Tessék csak a dolgot rám -bizni; kellő tapintattal fogom az ügyeket elintézni.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Itt kettőt ajánlok az ön -figyelmébe. Az első az, hogy a külföldi jelesekkel szemben igen -óvatosnak kell lenni, mert ezek úgy alkudnak, mint a piaczi nők. A -másik az, hogy a hazai erőket nem kell figyelmen kívül hagyni, de -viszont ők ne felejtsék el, hogy azért ők csak hazai erők maradnak. -A folyamodó művészek terjeszszék elő árszabályaikat; majd ki fogom -választani közülök az előnyösebbeket. A vendégek, legyen ön -nyugodt, nem fogják észrevenni a különbséget. Ebből láthatja ön, -hogy mindent, a mi művészi, önre ruházok, de a pénzügyi -felügyeletet fentartom magamnak.</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Egy lépést se teszek a -báró úr helybenhagyása nélkül.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A többit esetről-esetre -fogom megjegyezni. Egyelőre közölje a jelesebb operai nőkkel, hogy -a tarifával mielőbb jelentkezzenek, és terjeszszék <span class= -"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> elő, -hogy több pièce-t mily árengedménynyel hajlandók szolgáltatni. -Határozatomat ön majd tudatni fogja velök.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, a művésznőkkel -szemben…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (óráját nézi).</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (Blankának a szavába -vágva). – Még csak egyet volnék bátor kérdezni…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A csekélyebb és -úgynevezett művészi részletekre nézve tanácskozzék leányaimmal; -nekem most dolgom van a juta-gyárban.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span></p> -<h2>XXXV.<br /> -A BOHÉMEK.</h2> -<p class="summary">– Estély Berzsenyiéknél. Fényözön. A -lépcsőházban délszaki növényzet. Kilenczkor Berzsenyi báró felrakja -összes rendjeleit, s az inasok fölhúzzák fehér keztyűiket. -Féltizkor megjelenik az első bouton; nyomában Golkonda egész -gyémánttermése. Tiz óra tájban, mikor a szinháznak vége, bevonulnak -a Bohémek: Schaunard, a nagy zenész, Marcel, a nagy festő, -Rodolphe, a nagy költő, Colline, a nagy bölcsész, és Auguszt, a -nagy művész. Az előcsarnokban az inasok lesegítik a Bohémek -felöltőit; minthogy a felöltők akasztó-szalagja el van szakadva, -Colline, a nagy bölcsész, egy szobaleányt hivat. Katicza sietve jő, -s megkezdi az akasztószalagok felvarrását. A Bohémek ekközben -felvonulnak a hallba. A hallban: –</p> -<p><span class="smcap">Schaunard, a nagy zenész</span>. – A kérdés -az, hogy minő a puttyogós bor?</p> -<p><span class="smcap">Arthur, a főkomornyik</span>. – A nagyságos -úrnak tréfálni méltóztatik. Csak nem gondolja, hogy a báró úr -»Talizmán«-nal sérti meg a vendégeit?</p> -<p><span class="smcap">Marcel, a nagy festő</span>. – E fiú művelt -s tudja, hogy az ital Francziaországban kezdődik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Schaunard, a nagy zenész</span>. – Csakhogy -én a fanyar pezsgőt nem szeretem. Én csak Moët et Chandon-t -iszom.</p> -<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Hat különböző márka áll -Nagyságod rendelkezésére, mindenféle fajtából. Édes, sec, demi sec, -vin brut. A márkák: Moët & Chandon, Irroy, Pommery & Greno, -Georges Goulet, J. Mumm, Heidsieck.</p> -<p><span class="smcap">Marcel</span>. – Nekem mindig Heidsieck -sec-et hordjon. Jó lesz, ha félre tesz számomra három üveggel. -Dugja el a kis fehér szalonban a nagy állótükör mögé.</p> -<p><span class="smcap">Rodolphe, a nagy költő</span>. – És mi van a -pántlikás szivarokkal? Hol vannak a pántlikás szivarok?</p> -<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Még vacsora előtt -parancsolja Nagyságod a havannát?</p> -<p><span class="smcap">Rodolphe</span>. – Nem, egyelőre csak egy -skatulya czigarettát adjon. Egy vagy két pakli »Szfinx és -Obeliszk«-et.</p> -<p><span class="smcap">Colline, a nagy bölcsész</span>. – Én nem -itt szívom el a szivart, hanem odahaza. Csomagoljanak be egy ötven -darabos skatulyát a nagy Menendez-ekből.</p> -<p><span class="smcap">Schaunard</span>. – De hol van a menu? -Lássuk a menut!</p> -<p><span class="smcap">Colline</span>. – Engem föltétlenül olyanok -közé ültessen, a kik nem esznek osztrigát, mert én a szomszédaim -osztrigáit is meg szoktam enni.</p> -<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Nagyságod Csalavéri Torkos -Frigyesné ő méltósága és Naphegyi Tinka ő nagysága között fog -ülni.</p> -<p><span class="smcap">Colline</span>. – Nekem nem kell hölgy, -nekem osztriga kell. Cserélje meg a kártyákat s ültessen engem a -szélütött főapát mellé; az nem eszik osztrigát.</p> -<p><span class="smcap">Marcel</span>. – Engem öreg hölgyek közé -ültessen, mert a fiatalok szeretik kiszolgáltatni magukat, és én -nem azért jövök ide, hogy imádkozzak és dolgozzak.</p> -<p><span class="smcap">Rodolphe</span>. – Én mellém fiatal és kövér -asszonyokat jelöljön ki, jól dekolletálva. Ez nekem étvágyat -csinál. <span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Schaunard</span>. – A fődolog az, hogy a -kocsik megvárjanak bennünket; nem úgy, mint a multkor. A fenének -van kedve gyalog kutyagolni haza a pokolba, mikor az ember a -pukkadásig tele pakolta magát.</p> -<p><span class="smcap">Colline</span>. – A legnagyobb ostobaság az, -hogy a mikor az ember ehetik, ihatik, a mennyit akar, a szobalányok -nem ülhetnek az asztalhoz.</p> -<p><span class="smcap">Auguszt, a nagy művész</span> (a ki eddig -némán tekintett maga elé). – Nos?</p> -<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Tessék?</p> -<p><span class="smcap">Auguszt</span> (fagyos ábrázattal). – -Nos?</p> -<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Parancsol Nagyságod?</p> -<p><span class="smcap">Auguszt</span>. – Nos? A csekk?</p> -<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Miféle csekk?</p> -<p><span class="smcap">Auguszt</span>. – Vagy talán azt hiszi a -gazdája, hogy én az ő szép szeméért jöttem ide? És hogyha megetet -és megitat, akkor én ingyen fogok monológokat előadni? Engem nem -lehet inggombokkal lefőzni! Hol van a csekk? The money, l’argent, -das Geld? Las millreis, soldi, baksis, penyaz?</p> -<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Holnap reggel Nagyságod -lakásán lesz.</p> -<p><span class="smcap">Auguszt</span>. – Holnap? A holnap az -istené! De jól van, nem bánom, most az egyszer. Jövőre azonban -tanuljanak modort. A modor az, hogy az ember mindenekelőtt -átnyujtja a csekket.</p> -<p>(A vendégek átsétálnak a nagy terembe. Harmadfél órai szünet. -Éjféltájban a hall ujra benépesül. Megjelennek: Berzsenyi Blanka és -Elza, hédervári Hirschler Zelma, Héthársyné, Gabnaffy Ariadne és -Nyuszi, Várai-Fejér Nandine és Piczu, Soroksáry Miska gróf, -Csalavéri Torkos Frigyesné, Pschutt Tilda, Beteg Puszi, Bertalan -Dóri, Várföldi Sebő, a Hunhegyi-család, Grünspan Berczi, a -Gabnaffy-fiúk, Szilárdffyék, Berzsenyi Zoltán, Hirsényi Nándi, -Rejtvényi Elek, még igen sok hölgy és úr s végűl a bohémek.) -<span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Csalavéri Torkosné</span> (Rodolphehoz). – -Nagyon örülök, hogy végre megismerkedhettem egy szellemes emberrel; -mindig kiváncsi voltam rá, hogy egy szellemes ember hogyan -öltözködik és milyen magaviseletet tanusít a magánéletben. Mondjon, -kérem, hamar valami szellemességet, mert égek a vágytól önön -mulathatni!</p> -<p><span class="smcap">Rodolphe</span>. – Valóban, asszonyom… -(összefüggéstelen szavakat hebeg.)</p> -<p><span class="smcap">Colline</span>. – A szellemességről jut -eszembe, hogy hallottam ma egy igen sikerült anekdotát. Volt -egyszer egy kis fiú, a ki mindig együtt aludt a szüleivel…</p> -<p><span class="smcap">Rodolphe</span>. (Schaunardhoz). – Dobjátok -ki ezt a vízilovat. (Collinet eltávolítják és biztonságba -helyezik.)</p> -<p><span class="smcap">Gabnaffy Nyuszi</span> (Marcelhez). – Ó, én -Musette kisasszonyt nagyon jól ismerem! Sokat hallok róla a -szabónémtól; különben egyforma a derékbőségünk.</p> -<p><span class="smcap">Auguszt</span> (Várai Fejér Piczuhoz). – Ezt -a monológot elő fogom adni magának, ha majd asszony lesz.</p> -<p><span class="smcap">Piczu</span>. – Akkor már nem fog érdekelni. -A legszebb monológnál is szebben beszél a tett.</p> -<p><span class="smcap">Hirsényi Nándi</span>. – Jön a boston! Jön a -boston!</p> -<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (Blankához halkan). – Ha -csak egy fordulót tesz a gróffal, engem nem lát többet!</p> -<p>(A vendégek átszállingóznak a tánczterembe. A szin üres marad. -Egy félórai szünet. Megjelennek: Berzsenyi báró, Csalavéri Torkos -és Várai Fejér.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én csak egyet ismerek -közülök, ezt a Rejtélyi Sándort. Igen szakavatott fiú, de tőlem -nyugodtan kitörheti a nyakát.</p> -<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Akkor hát mért -hívod meg őket?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Először: nem hívom meg -őket. Másodszor: azért hívom meg őket, mert ez az asszonyok -<span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span> dolga, nem az enyém. Harmadszor: ti is -meghívjátok őket. Negyedszer: mert nem akarom, hogy ti azt -mondjátok: a báróéknál igen unalmas. Ötödször: mert azt gondoltam, -hogy tudnak czigánykereket vetni, és nem tudnak. Hatodszor: miattam -itt épp úgy felfordulhatnak, mint másutt. S a mi a fő: én kezdjem -meg eltávolítani őket?</p> -<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Te már -megteheted.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És te?</p> -<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Rólam azt -mondanák, hogy sajnálom a bort meg a szivart az irodalom és -művészettől.</p> -<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – Hát bocsáss meg nekem, -kedves báró, hogy az előbb majdnem megütött a guta, mikor ezt a -festészt megpillantottam, de ezt nem fogod megtiltani nekem, -valahányszor ilyen egyének tolulnak elém.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kérlek, kérlek, a mint -parancsolod. De igazán nem értem, miért ügyelsz föl ilyen selejtes -vendégekre.</p> -<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – Ha tudomásodra hozom, -hogy ez a festész mint vejem kivánna szerepelni, azonnal érteni -fogsz engemet. Ez a személy ma pofát vett magának megkérni tőlem a -Piczut!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És ez komoly?</p> -<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Na hát ez igazán -hallatlan!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem tudom magam elé -helyezni, hogy így legyen.</p> -<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – De hát mit akarnak még -ezek az emberek? A vacsorát, pezsgőt, szivart akarjátok, jó; és -hogy ne sokat társalogjunk, én belátok egy adag vidám koldulást, -velem lehet beszélni. De a lányomat elvenni feleségül! – ez már -mégis csak szemtelenség!</p> -<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Én ebben egészen -otthon vagyok. <span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span> Nálam is ismeretes egy ilyen alak; sőt -teljesen befészkelte magát házamban, mert az asszonyokkal ilyes -ügyekben nem lehet komolyan értekezni. Először ellopta a -feleségemtől szerelemből az összes zsebkendőket; azután az asszony -mindenféle foulard-okat és selyemkendőket ajándékozott neki, hogy -meg ne hűljön, úgy, hogy mikor nem találtam meg mindjárt a -törülközőt, azt kellett hinnem, hogy ez az alak vitte el. És most -végül ez az alak folyton ide-oda küldözgeti az inasaimat, úgy, hogy -ha énnekem szükségem van valamire, mehetek magam!</p> -<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – Eh, ha csak a -feleségemről volna szó!… De a leányomat akarja feleségül venni, a -leányomat!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És aztán… fiatalság: -bolondság… az ember, jól van, nem bánom, be tud látni egy kis -időtöltést…</p> -<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – De ő nem az ő idejét -akarja tölteni, hanem el akarja venni az én pénzemet! Reggel -megiszsza a kávét, délben megeszi az ebédet, és így tovább, à la -bonne heure, miattam legyen úgy. De hogy este, miután már minden -egyebet befalt, lenyelt, zsebrevágott, el akarja venni tőlem a -leányt, a hozományt, és mindent, a mit egy hosszú életen át -előállítottam!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És ezek bohémeknek -nevezik magukat!</p> -<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Kétségtelenül a -cseh körzőtől… Tessék, megint itt vannak!</p> -<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – Azért nem kell szólni -az illetőnek. Ilyen mindenre képes embernek inkább elnyelem az -egészet.</p> -<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Legalább -kipanaszoltuk magunkat.</p> -<p class="center">(A nagy társaság újra bevonul a hallba.) -<span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Mind</span>. – A monológot! Halljuk a -monológot!</p> -<p><span class="smcap">Hirsényi Nándi</span>. – Tisztelt Társulat! -Auguszt, a nagy művész, elő fogja adni Rodolphenak, a nagy -költőnek, ez alkalomra írott monológját.</p> -<p><span class="smcap">Sokan</span>. – Éljen! Éljen!</p> -<p><span class="smcap">Auguszt</span>. – Hölgyeim, uraim! »A tolvaj -szarka« Rodolphetól!</p> -<p><span class="smcap">Mind</span>. – Halljuk! Halljuk! (Helyet -foglalnak. Várai Fejér, Csalavéri Torkos és Berzsenyi el a -balfenéken.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span></p> -<h2>XXXVI.<br /> -BERZSENYIÉK NYARALNAK.</h2> -<p class="summary">– A karlsbadi »Savoy Westend Hôtel« legszebb -termében. Esti tíz óra. Békásmegyeri Berzsenyi Jacques báró és -leánya: Blanka bárókisasszony terített asztal mellett ülnek, -vacsora után. Blanka ujságot olvas; a báró szivarra gyujt és -gondolataiba mélyed. –</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (magában). – Ha egy hajszállal -elhibázom és egy czollal erősebben meghajtom magam, mint a tapintat -kijelöli, a sah azt fogja mondani: »Ez a báró finom ember, de mégis -csak meglátszik rajta, hogy alulról küzdötte fel magát a magasba, -mert a dereka nincs egyenesre kiszoktatva.« Ha pontosan kimért és -hanyagul hűvös vagyok, a sah így fog szólni magában: »Ez a báró -megbízható férfi, de úgy néz ki, mintha nyársat nyelt volna. Úgy -jön nekem elő, mint a ki csak azért gőgös, hogy ne látszassék -közrendűnek és alázatosnak.« Ha fidélis vagyok, a sah azt -mondhatja: »Ez a báró jó fiú és kellemes udvaroncz, de nem lehetett -valami magasan elsőrendű nevelése, mert nem tudja, hogy meddig -lehet a nagyurakkal komázó hangot használni.« Ha tartózkodó vagyok, -a sah le fog nézni és azt jegyezheti meg rólam: »A báró derék -<span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span> ember, de ha egyszer egy államfővel van -dolga, a szokatlanságtól és az örvendetes ijedtségtől alig tud -lélekzethez jutni.« Ha egy krajczárral több borravalót adok -jelenléte alkalmával, mint az ízlés és finom viseletű kényelem -kiutalja, a sah mosolyogni fog rajtam és azt az aperszüt fogja -tenni a kiséret előtt: »A báró méltányos főur, de mint <i>von Pike -auf</i> ember egy kicsit komikus, a midőn erőködik és nem tudja -hova tenni a pénzét.« Ha pedig egy krajczárral kevesebbet adok, így -gondolkozhatik és bizonyosan mokirozni fogja magát rajtam: »A báró -eszélyes főnemes, a kiben semmi flancz, és nem csodálom, hogy -szorgalmával oly magaslatra vitte, de azért mégis csak kiüti a -fejét a szeg a zsákból.« Az embernek meg kell őrülni.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (leteszi az ujságot). – -Papa!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (felriad). – Mi az? Mit -mondtál?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Te még most se tetted le a -rendjeleidet?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ejnye, be furcsa vagy! Csak -nem fogom szégyellni a rendjeleimet?!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szégyellni, persze hogy -nem, de családi souper alkalmával nem szokás feltenni a -rendjeleket…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (egyre boszúsabban). – Te igen -jól tudod, hogy nem a souper alkalmával tettem fel, mert bárha ma a -csirke fogja tanítani a tyúkot, azt kioktatás nélkül is tudom, hogy -ha én a leányommal akarok vacsorázni, ehhez nem szükségesek a -rendjelek. És ha te véletlenül nem mondod, hogy fel kellene -próbálni, nekem talán eszembe se jut úgy a vitézségi érem, mint az -oroszlán-rend.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Felpróbálni felpróbálja az -ember, de remélem, csak nem akarod viselni?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát mire való a rendjel, ha -nem arra, hogy viseljék?! Különben megnyugtathatlak, ismerem -<span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span> családomnak szeczessziós és mindent -gúnyoló eszmeirányzatát, és egy pillanatig se foglalkoztam azzal a -gondolattal, hogy a kitüntetéseket állandóan viselni fogom, bárha -én nem úgy gondolkozom, mint némelyek, és abban, hogy fejedelmi -barátom: a sah ő felsége engem legnagyobb érdemrendeivel tüntet ki, -abban én, egyszerű gondolkozású ember, nem találok semmi restelni -valót.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, kérlek, én csak -arra akartalak figyelmeztetni, hogy családi körben nem szokásos -rendjelekkel vacsorálni, és ha a pinczérek folyton a vitézségi -éremmel látnak…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Én figyelmeztetés nélkül is -tudok annyit a savoir vivre-ből, mert folyton leczkéket veszek a -baronesz leányomtól, hogy ha az ember például egy uszónadrágban a -tengerbe megy fürödni, akkor az ordókat nem kell feltenni. De mivel -már úgy fordult a szóbeszéd, hogy fel kellene próbálni, hát -felpróbáltam, érdeklődésből, hogy a szines szalag és arany mint -állanak a fekete ruhán? És ha már felpróbáltam, mert nem értem, -hogy mért ne próbálhattam volna fel, hát rajtam van, punktum, akár -tetszik ez a pinczéreknek, akár nem.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, kérlek, ne -haragudjál, nem akartalak megboszantani, csak éppen azt akartam -mondani, hogy ha a pinczérek látják rajtad ilyenkor, a mikor -bizalmas körben vacsorálsz, elfecsegik, és az emberek azt fogják -képzelni, hogy valami nagyra vagy vele.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ezt senki se fogja képzelni -rólam, a kiről mindenki tudja, hogy milyen egyszerű és egyenes -gondolkozású ember vagyok. És ha már erről beszélünk, megmondhatom -neked, hogy én az ilyenre nem adok semmit, mert szerintem nem a -rendjel különbözteti meg az embereket egymástól, hanem a szívjóság. -<span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span> Én nem arra vagyok büszke, hogy számos -rendjeleim vannak a legelőkelőbb udvaroktól, a szerb és más -kitüntetésekről nem beszélve, hanem arra, hogy mindenki azt fogja -mondani, akárkit kérdezel meg felőlem, hogy a nevezett Berzsenyi, -akárhogyan eszi a halat, késsel vagy villával, de egyszerű, jó -ember. Vagy talán családom szeczessziós nézetei szerint én csak egy -pöffeszkedő grand seigneur vagyok, de nem egyszerű, jó ember?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó papa, azt tudja mindenki, -hogy te a legjobb ember vagy a világon, arany szívű, mintája a -tisztességnek és az egyéni korrektségnek, a ki soha senkinek nem -vétett, soha senkit meg nem károsított, és mindenkivel csak jót -tesz, a ki a közelébe jutott, de…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nos, ha jó ember vagyok -rendjelek nélkül, akkor jó ember vagyok rendjelekkel is. Nem értem, -hogy ez a jelentéktelen, bár csinos szalag és érem mit változtatna -a jellememen. Maradok, a ki voltam. Hogy aztán a pinczérek miket -fecsegnek össze-vissza, az az ő dolguk. Mit nekem az ő fecsegésök? -Az ő fecsegésök az én jellememen nem változtat, és végre is, csak -nem fogom megsérteni a sahot, a ki engem barátságára méltat és -kitüntetésekkel halmoz el, és nem fogom éretlen gyerkőcz módjára -eldobni az oroszlánrendet és a vitézségi érmet, melyekben ő csak a -legjelesebbeket részesíti?!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ebben tévedsz, mert a sah -éppen nem fösvénykedik az ordóival. Éppen most olvasom az ujságban, -hogy egy ötesztendős főherczegnek is megküldte a vitézségi -érmet.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – No látod, hogy kívülem csak -főherczegek kapják meg!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem érted, papa? Vitézségi -érem egy ötéves főherczegnek! <span class="pagenum"><a name= -"Page_245" id="Page_245">-245-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az lehetetlen vagy -egyszerűen sajtóhiba. Egy zérus kimaradt a főherczeg mellől az -ujságban. Annak a főherczegnek, a ki vitézségi érmet kapott, -legalább ötven esztendősnek kell lennie.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Dehogy! Az ujságban meg van -irva az is, hogy a sah azért adta a vitézségi érmet a kis -főherczegnek, mert ez nem ijedt meg, a mikor a katonák lövöldözni -kezdtek.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát tessék, nem mondtam?! A -sah tudja, hogy mit csinál. Mit gondolsz, mi lesz az én koromban -egy olyan főherczegből, a ki már mint ötéves gyermek sem fél a -csatazsivajtól?! Kinek adjon a sah vitézségi érmet, ha nem egy -ilyen bátor gyermeknek, a ki a pólyából kilépve azonnal megkezdi a -katonai pályát?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kinek adjon, kinek adjon? -Mit tudom én! Egy főhadnagynak, a kinek az arcza csupa forradás, -vagy, nem bánom, egy életmentő tűzoltónak, de hogy jön ehhez egy -ötéves fiú?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Egész jól. Ha a sah -vitézségi érmet adna az én könyvelőmnek, az Auspitznak, -mindenesetre csodálkoznám rajta. Mert Auspitz kitűnő ember, de az ő -szakmája egészen másutt fekszik. Ellenben így nem csodálkozom, mert -a tapasztalás is mutatja, hogy a magas családokból eredő sarjakkal -az a vitézség, mely más jeles férfiaknál hosszú évek, kitartás és -az előrehaladottabb kor munkája, mint például a keresztviz, vele -születik.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mért nem kap vitézségi -érmet mindjárt a pólyájában?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekem, te nem tudod, -milyen jól beszélsz, mert az ilyen esetek sokkal számosabban -fordulnak elő, mint gondolnád. Így a történelem több kitűnő férfit -jegyzett fel, kik ötéves korukban már czímzetes hadvezérek és -valóságos püspökök voltak és <span class="pagenum"><a name= -"Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> mint ilyenek eljegyezték -magukat olyan főherczegnőkkel, a kik akkor még meg sem születtek. -De különben is a vitézségi érem csak egy egyszerű érem, s az -oroszlánrendet még e jeles fiatal főherczeg se kaphatta meg. És ez -egészen más.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megkapták mások. A sah ezt -is fűnek-fának osztogatja.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Honnan veszed ezt a légből -kapott állítást?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ujságból, mert benne van -az is, hogy a sah igen kitüntetett egy budapesti kis fiút, a ki -bátran mondta meg papája nevét s a kivel a sah leült sakkozni. A -fiú és apja erre az oroszlánrendet nyerték.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (összeránczolja homlokát). – -Félreértésnek kell rejtőznie ebben az ügyben. Egyszerű vitézségi -éremről lehetett szó, mert a fiú bátran mondta meg, hogy hová -való.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Oroszlánrendről van szó, s -a sah még azt is megkérdezte volna a budapesti úrtól: nem tud-e -néhány urat, a kiket a sah szintén az oroszlánrenddel tüntetne -ki.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (elkomorodva). – Ezt semmit se -jelent. Az oroszlánrend a vitézségi érem nélkül csak egyszerű -udvariassági tény. A kettő együtt, ez már egészen más. Ha a sah ki -akar tüntetni valamely előkelő egyént, a kettőt együtt adja. Vagy -megtilthatom talán a sah-nak, mint perzsa kitüntetés-tulajdonos, -hogy figyelmességet gyakoroljon, lényegtelen figyelmességet, -melyből az avatatlan ujságok, nem tudom, holmi nagy dolgot fujnak -fel?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elég az hozzá, a sah, úgy -látszik, boldognak-boldogtalannak nyakába akasztja az ordóit. Azért -nincs mit dicsekedni se az oroszlánrenddel, se a vitézségi éremmel… -<span class="pagenum"><a name="Page_247" id= -"Page_247">-247-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (borúsan). – Nem tudom -elhinni, hogy a sah, a ki mint tapintat-ember valóban hibázhatatlan -gentleman, ily módon lejebb akarná szállítani saját helyezettjeit. -Ez még oly jeles embertől is hiba és czélszerűtlen dolog volna, de -egyszersmind erkölcsi lehetetlenség, hogy így legyen. Nem véled te -ezt?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én azt hiszem, a sah egy -nagy humorista, a ki minden alkalommal kimutatja, hogy semmit se ad -az ordókra, és mulatságból mindenkinek kínál, a kinek ez örömet -okoz. És ha az ember nem akar gyermekekkel és ismeretlen egyénekkel -egy kalap alá kerülni, szépen megköszöni a kitüntetést és elteszi -azonnal a fiókba.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (megdöbbenve). – Csak nem jut -eszedbe azt a tanácsot adni nekem, hogy mint lopott süveget dugjam -el úgy az oroszlánrendet, mint a vitézségi érmet?!…</p> -<p>(Megjelennek a báróné és Elza.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Na, örökre sajnálhatjátok, -hogy nem jöttetek el! Olyan gyönyörű skandalum volt a szinházban, -hogy sírtam örömömben!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Képzeljétek ezt a leányt! -Pisszegett, fütyölt, lármázott, a lábával ütötte a lózsét, és oly -neveletlen volt, mint egy klakőr.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még czitromot is dobtam a -szinpadra. Az orrára czéloztam a rendezőnek, de csak a lábát -találtam.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mi történt?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Egy szinész gorombaságokat -mondott le a szinpadról. Hogy a közönség nem érti őket és hogy ők -nem ilyen közönség előtt szoktak játszani. Persze lármát csaptunk, -és ekkor előkerült a rendező, a ki jóvá akarta tenni a dolgot, de -még jobban belemászott. Éppen ez kellett nekünk. Nosza elő a -sípokkal, fütyülőkkel és automobil-jelzőkkel! Soha életemben nem -nevettem ennyit! <span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nagyon csodálkozom, hogy -egy olyan estén történhetik ilyesmi, a mikor az én családom is a -szinházban van. Ki eresztette be ezeket a szinészeket?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – És te ezt nyaralásnak -nevezed, Jacques? Mindig jöttél nekem, hogy Karlsbad így és úgy, és -hogy ez a rangelső hely a világon, és mikor aztán mindnyájan ide -jövünk pihenni, itt legelőször is a szinészek gorombaságokat -mondanak a legjobb családok szemébe.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Különben a szinészeknek -igazuk volt, mert a nézőtér tele volt contrefaçon-előkelőségekkel. -Az egyik páholyban ott ült a Várai-Fejér Nandine, a ki csak akkor -boldog, ha a vidéki pasasok összetévesztik a gróf Thurzó Bélánéval, -mert azt hiszi szegény, hogy ő hasonlít a szőke comtesse-hez, és -ezért mindig ugyanazt a hajvizet hozatja, a mit a grófné. És ez nem -elég, hanem még hozzá ki vet rá a földszintről birka-szemeket? A -Winterstein Aurél, a ki úgy utánozza a Thurzó Bélát, a görbe -járástól az »Es ist erreicht«-ig, hogy a szegény gróf már nem tudja -kitalálni, mit csináljon a hajával, hogy ne hasonlítson erre a -boldogtalan fiúra, a kit még a legjámborabb gebe is ledob a -hátáról. Hát nem igazuk volt a szinészeknek?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – A szinészek maradjanak -nyugalomban, mikor jó családok is vannak a szinházban, és éppen -azért holnap vissza fogom őket űzetni Berlinbe.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az istenért, papa, ne tégy -lépéseket! Hátha még holnap megismétlődhetik a heccz!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az egésznek te vagy az -oka, Jacques, mert nem kisértél el bennünket a szinházba. Ha a -szinészek látták volna, hogy jelen van egy idősebb úr is a -vitézségi éremmel, semmi se történt volna, mert akkor tudják, hogy -kikkel van dolguk.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (felvidulva). – Gondolod? -<span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mama, ne lovagold bele a -papát ebbe a vitézségi érembe.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Miért? Olyan katonás -külsőt ad neki, mely igen jól áll mindenkinek.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azért még se lehet máskor -viselni, csak ünnepies alkalommal.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát ki akarja máskor -viselni?… Persze, ünnepies vagy más alkalmakkor mégis csak viseli -az ember, mert végre is, a sahot csak nem fogom megsérteni?!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, a sah nem törődik -vele, hogy mikor teszed fel!</p> -<p>(A báróné és Elza megvacsorálnak. Elza elbeszéli a szinházi -botrány részleteit.)</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (magában). – A leányaim egy -kissé gőgösek és ez nem csoda, mert az én vérem van bennök. De ezt -a dolgot heveskedés nélkül kell megítélni és egy idősebb embernek -az ilyen ügyekben már jobb itélete van. Mindenesetre meg fogom -választani az alkalmakat, de ma este még nem teszem le, mert mért -ne viselhetném a hálószobámban, éjjel, a mikor senki sem lát?!…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span></p> -<h2>XXXVII.<br /> -BERZSENYIÉK A PAPA NÉLKÜL.</h2> -<p class="summary">– Karlsbadban. Szin: a báróné szalonja a »Savoy -Westend Hôtel«-ben. A báróné egyedül. De nemsokára jelentkeznek: -Blanka és Elza is, a kik a vasúti állomásról jönnek, a tizenegy óra -huszonegy perczre várt gyorsvonat megérkezése után. –</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Képzeld mama, a papa még -most se jött meg!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Határozottan kutya van a -kertben.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Szép nyugtalansággal -beszélsz kedves atyádról!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én nem nyugtalankodom, én -gyanakszom. A papa egy kis szalmaözvegységet intrikált ki magának. -Nincsen abban szégyen. Előjön ez a legjobb családokban is.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – És ez a hölgy az édes -testvérem volna! (A bárónéhoz:) Mondd, te nem nyugtalankodol? Én -már oda vagyok az aggodalomtól.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már nem nyugtalankodom, -mert a míg a vasútnál voltatok, levelet kaptam tőle. Atyátok nem -jön meg se ma, se holnap.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugy-e, mondtam? <span class= -"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Történt valami?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Igen, történt valami, de -még nektek se szabad elmondanom.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Akkor mért kelted fel a -kiváncsiságunkat?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne mondd el, hanem felejtsd -kinn a levelet. Bátran megteheted, mert ha eldugod, akkor is kézre -kerítjük. No, add már ide!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem adom oda, hanem fel -fogom olvasni. Mert különböző dolgok vannak benne s az illő -részeket ki fogom hagyni.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az illő részeket hagyd ki, de -az illetlen részeket olvasd fel.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ember nem tudja, min -boszankodjék jobban: azon-e, hogy valaki így vicczelődjék, vagy az -arczátlanságon.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne veszekedjetek, mikor -ilyen komoly ügyről van szó. Atyátok azt írja, hogy még nektek se -tegyek említést a dologról. Csak az én tanácsomat kéri. De én nem -tudom elszánni magamat se erre, se arra. S ha nem fogadok szót -atyátoknak, csak azért teszem, hogy halljam a véleményteket.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem fogjuk eltitkolni.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De mi van hát?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Halljátok. (Előveszi -Berzsenyi Jacques bárónak egy, nem a nyilvánosság számára írt -levelét, s olvasni kezdi:) »Bécs, huszonegyedik júliusban. Kedves -Elizem! Nem mulaszthatom el, hogy Téged egy kellemes találkozásról -értesítselek, melynek tárgya egy régi jó ismerősünk. Ebből -meggyőződhetel, hogy tévesen tapogatózol és nem könnyed vérű -társaság tartóztatott vissza Bécsben«… (Egy pillanatra abbahagyja -az olvasást.) Ezt nem kellett volna előttetek felolvasnom.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – No mindegy. Nem vesszük -tudomásul. <span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Csak folytasd.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (olvas). – Hát »tévesen -tapogatózol és nem könnyed vérű társaság tartóztatott vissza -Bécsben, hanem fontos egyéniségek jöttek közbe, kik -megakadályozták, hogy Karlsbadba visszatérve, szeretteimhez -csatlakozhassam.«</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ismerem ezt a fontos -egyéniséget. A Josefstadti szinháznál van, Venust játszsza a »Szép -Helená«-ban és paprikaszínűre festi a haját.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne légy olyan -szemtelen.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Akkor nem olvasom -tovább.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, nem szólok többet egy -szót se.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ha megjavulsz, folytatom, -de ha még egy aperszüt teszel, ki foglak küldeni a szobából. (A -levelet nézegeti, hogy megkeresse, hol hagyta félbe.) Hol is van -csak?… Igen, itt. No hallgassátok. (Olvas): »Bizonyosan emlékezni -fogsz névről a szeretetreméltó Flórián von Blasewitz báróra, -monarhiánk pekingi képviselőjére, a ki a boxer-lázadás idején -nagykövet volt Pekingben és mint ilyen Karlsbadban tartózkodott. Ő -ugyanis kiváló diplomácziai érzékével előre látta az eseményeket; -még a német nagykövet meggyilkolása előtt hosszabb ideig tartó -szabadságot kért egészségének helyreállítása végett, s a Felség -egyenes parancsára mindenáron vissza akart térni Kinába, ez azonban -az akkori zavaros viszonyok miatt lehetetlenné vált, és csakugyan -nem is tért vissza, csak miután a német császár kiküldött katonái -táviratilag jelentették, hogy Flórián báró egészségével egy időben -a rendes diplomácziai viszonyok Pekingben helyreállottak.«</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Flórián von Blasewitz -báró?… Nem emlékszem. Hogy jön ez a papához?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Eleinte én se tudtam hová -tenni, de <span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span> aztán eszembe jutott, hogy alkalmasint -egy karlsbadi ismerős legyen.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Halljuk tovább, mi van -Flórián báróval?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (olvas). – »Ezen táviratot -Flórián báró Karlsbadban várta meg, teljesen nyugodtan, tudván, -hogy Rüstig követségi tanácsos élete koczkáztatásával is helyesen -vezeti a követség ügyeit. Így azon évben huzamosabb ideig -érintkezhettünk, sőt a következő télen Bécsben is, a hová Flórián -báró felrándult, hogy a kinai háború következtében megrongált -egészségének helyreállítására szabadságot kérjen. Azóta azonban a -szeretetreméltó Flórián báróval csak egy ízben találkozhattam, -midőn nevezett félévi szabadságidejét mint monarhiánk pekingi -követe részben a Rivierán, részben Karlsbadban és Bécsben töltötte. -Képzelni fogod tehát, hogy mindenre gondoltam, csak nem ilyen -messze foglalatoskodó és ritka vendéget láthatni, és kit látok, -midőn az Archiduc Charlesból a Kärnthnerstrasséra kilépek? Az első -ember, kit Bécsben találok, nem más, mint a szeretetreméltó Flórián -von Blasewitz báró, monarhiánk pekingi képviselője! Azt fogod -vélni, hogy egészségének helyreállítása végett rándult fel Bécsbe; -de tévedsz.«</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hová akar mindez -kilyukadni?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Csak hallgasd, majd paff -leszel te is. (Olvas): »Ezen örvendetes találkozás részleteit a -következőkben jegyzem fel számodra:</p> -<p>Flórián báró hivatalos ügyben érkezett Bécsbe. Pekingben ugyanis -kolera ütvén ki, monarhiánk pekingi képviselője kötelességének -tartotta ezt a bécsi udvarnak személyesen bejelenteni. Egy -követségi futár kiséretében indult el, de a futár minden igyekezete -mellett sem tudott vele lépést tartani, s így történt, hogy -monarhiánk pekingi képviselője Pekingből Moszkván <span class= -"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> és -Varsón át vasúton tizenkilencz nap alatt, tehát két nappal előbb -tette meg az utat, mint a monarhia leggyorsabb futárja.«</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De hisz ez sport és nekem -szól!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne szólj mindig közbe. -(Olvas): »Ezen rendkívüli menetsebességet annál inkább méltányolni -fogod, mert Flórián báró a rendelkezésére álló és gondolom -<i>Utólérhetetlen</i> nevezetű hadihajón is elindulhatott volna, de -attól tartott, hogy a pekingi kolera miatt sok időt kell majd a -vesztegzárban töltenie s nem akarta, hogy a kolera így a -vesztegzárra is ráragadjon. Állomását különben teljesen nyugodtan -bizta sorsára, tudván, hogy Rüstig követségi tanácsos, kit a -boxerek Flórián báró helyett annak idején megostromoltak és -felgyujtottak, élete koczkáztatásával is helyesen vezeti a követség -ügyeit, noha a báró kormányzati bölcseségét nélkülözni -kénytelen.</p> -<p>Elza leányom sport-jegyzőkönyvébe vezesse be…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, ugy-e mondom?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Fogsz már hallgatni -egyszer? Ez sokkal komolyabb, mint gondolod. (Olvas): »Elza leányom -sport jegyzőkönyvébe vezesse be, hogy Flórián báró ezen gyors -menetelésével világ-rikordot teremtett. Gyorsfutár tudniillik már -futott ily gyorsan, bár sokkal kisebb távolságra, bizonyos Zalánról -is följegyeznek ilyesmit, tehát, mondom, gyorsfutár már futott így, -de nagykövet még soha.«</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ormonde se futott így, a -század legjobb lova.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Most már neked ki kellene -menned a szobából, atyád rendelkezése szerint. Hallgasd. (Tovább -olvassa a levelet): »A következő sorokat azonban ne mutasd meg még -Elza leányomnak se…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ahá, most jön a tiltott -gyümölcs!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – … »mert ezt csakis neked -sughatom <span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span> meg. Megjegyzem, hogy szerintem a férji -hűség«… nem, ez nem nektek való.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Előttünk bátran beszélhettek -a férji hűségről, mi úgy sem hiszünk benne. No lássuk csak. (A -báróné háta mögött állva, belenéz a levélbe s hangosan olvassa): -»Megjegyzem, hogy szerintem a férji hűség azt is megköveteli, hogy -az ember alkalmilag a csekélyebb jelentőségű szószegéstől se -riadjon vissza.« No ennyit még el tudok képzelni a férji -hűségből.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mindig kizavarsz engem a -sodorból. Blanka is itt van talán, mi? és akkor mért háborgatsz -bennünket? (Olvas): »Elég az hozzá, a szeretetreméltó Flórián báró -bizalmasan megsugta nekem, hogy már nem igen birja az állásával -járó sok idegrontó munkát és pihenést nem ismerő fáradságot. Kina -égalja se tesz jót neki, úgy hogy minden nap, mit Kinában tölt -annyit ront egészségén, a mennyit félévi európai üdüléssel -kénytelen és alig képes helyrepótolni. Kiszámította nekem, hogy -egészségének teljes helyreállítása végett nyolczszázharminczhét és -három negyedévi európai pihenésre volna szüksége.</p> -<p>Ez okból komolyan foglalkozik azon gondolattal, hogy ha a kolera -és a lázadások Kinában napirenden maradnak, vissza fog vonulni azon -rendelkezési állománynak nevezett elsődleges nyugalomba, melyet sok -évi szakadatlan, veszélyekben és viszontagságokban gazdag, -ernyedetlen munkával és egészségtelen égalji fáradalmakkal oly jól -kiérdemelt. Megsugta továbbá, hogy bár Rüstig követségi tanácsos -iránt megelégedéssel és elismeréssel kell viseltetnie, fölötte -díszes és előkelőséget követelő állásról lévén szó, utódjául engem -óhajtana ajánlani.«</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ah!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – No ezt nem vártam. -<span class="pagenum"><a name="Page_256" id= -"Page_256">-256-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – No, ugy-e? (olvas): »Írd -meg nekem express-levélben: mit szólsz ehhez? Végre is a -nagykövetség oly díszes állás, melyet megszünte után is mindig -javára írnak az embernek.</p> -<p>Nb. Sok munkával, koromnak megfelelően nem járna, mert Rüstig -mindent elvégezne helyettem és Kinába csak egyszer kellene elmenni, -bemutatkozás czéljából, azután az évet mint monarhiánk pekingi -képviselője Karlsbadban, Bécsben és a Rivierán tölteném.</p> -<p>Felelj gyorsan habozó férjednek egy szöggel a fejében. Mindenkit -a családból csókol sírig hű férjed és azután is: Zsaki báró.« Na -hát mit szóltok hozzá?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nagykövetnek lenni, de hisz -ez gyönyörű! Ha aztán valami nem tetszik, az ember mindig -visszaléphet.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Igen, de a fáradságos út! -Egyszer mégis csak el kellene menni Kinába.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az út is nagyon szép volna. -Egy egészen más világ… a sárga ember… a tea-ültetvények…</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Igen, de a kolera, meg a -lázadók!… Én már öreg vagyok, én már nem szeretnék meghalni. -(Elzához.) No és te, mit szólsz hozzá?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én a mellett vagyok, hogy -igent kell mondani. Ez kötelesség. Mert a személyváltozás már -nagyon előnyére válnék a monarhiának… igen, a monarhiának még ez is -előnyére válnék. (Mind a hárman elhallgatnak és elmélyednek -gondolataikba.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span></p> -<h2>XXXVIII.<br /> -ISCHLBEN.</h2> -<p class="summary">– Történik: Witlaf-Hohenthurm herczeg ischli -villájában. Szereplők: Witlaf-Hohenthurm Siegwart herczeg, az -Urakháza tagja. Shamyl-Boleslav herczeg, a száműzött Shamyl-Alexis, -cserkesz herczeg fia. Békásmegyeri és berzsenyi Berzsenyi Jacques -báró. Tedeschi, műtárgy- és régiség-kereskedő. A villa erkélyén. A -szereplők egy négyszögletű kártyaasztal körül ülnek. Siegwart -herczeg és Shamyl herczeg tolókocsikban. Az előbbi automobiljából -bukott ki és kitörte a lábát. Az utóbbi a lóról esett le és egy -tejeskocsi ment keresztül a baloldalán. Filléres alsóst játszanak. -Alant a Traun sebesen hömpölyög. –</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (a ki fölvette »eredeti -makk«-ra). – Vonok, tercz, kassza, tous les trois, ultimo.</p> -<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Vonok, kvárt, kontra -játék, kontra kassza, kontra tous les trois, kontra ultimo.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Vonok felsők.</p> -<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Vonok ászok.</p> -<p>(Kijátszszák a pártit; Berzsenyi mindent elveszít.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (harminczöt esztendő óta -nem volt ilyen dühös). – Ön a legsajnálatosabb együgyű, a kit -valaha az életben láttam. <span class="pagenum"><a name="Page_258" -id="Page_258">-258-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Tedeschi</span> (nevet). – A ki veszít, az -haragszik. Mért nem vigyázott jobban? A tous les trois-t és az -ultimót megcsinálhatta volna.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ön akar engem tanítani -kártyázni, ön? Akkor korábban reggel keljen fel.</p> -<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Az igazság az, hogy önnek -egyetlenegy fogalma sincsen a játékról.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Először önt még akkor -fehérneműbe csavarták, a mikor én, mint felnőtt férfi, reggeltől -estig alsóztam…</p> -<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Paperlapapp.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És másodszor, hogy -merészli ön velem ilyen hangnemben beszélni? Akarja, hogy -megmondjam a véleményemet? Ön egy közönséges pudli-ugró!</p> -<p><span class="smcap">Tedeschi</span> (akkorát ugrik, mintha -nyomban keresztül akarná vetni magát a pudlin). – Báró úr, -mérsékelje magát, mert én tréfaértő ember vagyok és magam is -tréfacsináló, de tréfa ide, tréfa oda, vannak dolgok, a melyekre -nézve kikérem magamnak…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Úgy nézek én ki, mint a -ki tréfál? Én csak magamhoz hasonló komoly egyénekkel szoktam -tréfálni és nem fogom eltűrni, hogy egy közönséges rőfös…</p> -<p><span class="smcap">Siegwart herczeg</span>. – De uraim!</p> -<p><span class="smcap">Shamyl herczeg</span>. – Hagyják már abba, -és folytassuk a játékot.</p> -<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Jegyezze meg magának…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én nem jegyzek meg -magamnak semmit, hanem még egyszer azt mondom, hogy egy életen át -pacczolni és egy véletlen disznóban froczlirozni egy korban és -mindenben rangelsőbb embert, ez egy egészen közönséges -szatócs-tempó.</p> -<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Én pedig azt mondom, hogy -ha ön a rőföst nem vonja vissza… <span class="pagenum"><a name= -"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt mondtam, hogy rőfös? -Na hát ezt rosszul mondtam. Ön még csak nem is rőfös; ön egy -speczeráj.</p> -<p><span class="smcap">Siegwart herczeg</span>. – De uraim!</p> -<p><span class="smcap">Shamyl herczeg</span>. – Uraim, hagyják -abba! Folytassuk a játékot.</p> -<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Mindenki átláthatja, hogy -efféle állításokat nem hagyhatok rajtam száradni. Valaki, a ki -jelen volna, azt találná képzelni, hogy én csakugyan… -(Megborzong.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Siegwart, te hagyj engem -békében. Te azt igen jól tudod, hogy én nem vagyok az az ember, a -ki leczkéket hagy magának adni egy krajzlertől.</p> -<p><span class="smcap">Tedeschi</span> (tombolva). – Krajzler! Ki a -krajzler? Ki lát itt krajzlert? Hogy merészli ön engem krajzlernek -nevezni?</p> -<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – De uraim!</p> -<p><span class="smcap">Shamyl</span> (Berzsenyihez). – Tényleg ő -nem froczlirozta önt, s ha ön le fog csillapodni…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én nem fogok -lecsillapodni. Én szabadelvű ember vagyok és a rangkülönbségekre -nem adok semmit, mert szerintem a születésnél sokkal fontosabbak az -érdemek, és azért nekem sem egy született csillagkeresztes nő nem a -Dalai Láma, sem ellenkezőleg nem fogom lenézni a templomszegény -embert, a ki rangban mélyen alattam áll, mivel szívjóság lehet -benne, és ebben mindnyájan emberek vagyunk. De viszont nem fogom -magamat kinevettetni, hogy minden boltossal úgy legyek, mint fivér -és malacz.</p> -<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Na hát ez már mégis -sok!</p> -<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – De Jacques, be fogod -látni, hogy Tedeschi és egy boltos között…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én tisztelek-becsülök -minden kereskedőt, még a legutolsót is, mert kis emberekre van -<span class="pagenum"><a name="Page_260" id= -"Page_260">-260-</a></span> szüksége az országnak. És szivesen -nyujtok kezet nekik, ha a legfelsőbb körökben találkozom velök és -itt befogadják őket, mert szerintem az egyenlőség azt követeli, -hogy az alsóbb rendű egyénekkel is jól bánjunk. Más oldalról, ha -arról van szó, hogy belőlem valaki gúnyt csináljon, hát jól van, ha -ez a gúnycsináló ő Szentsége, vagy tisztelt barátom, a perzsa sah. -De hogy jövök én ahhoz, hogy egy ember, a ki ócska vasat árul és -öreg szemetet tesz ki a kirakatba, nekem holmi olyan tréfákkal -jöjjön elő, melyek sem koromnak, sem képzettségemnek és társadalmi -állásomnak meg nem felelnek?!</p> -<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Báró úr, ön ezekért a -sértésekért még számolni fog! (Fölkel, elrohan, s a két -szerencsétlenül járt partner nem tud utána szaladni.)</p> -<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – Mondhatom, hogy ön igen -igazságtalan volt, nem is szólva arról, hogy hármasban igen sokat -kell osztani.</p> -<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Én nem tudom, Jacques, -miket képzelsz. Ez a Tedeschi nem speczeráj, hanem a maga nemében -első czég az egész világon, és ezenkívül, a mi szintén nem -megvetendő, tudós ember, kinek tanácsait múzeumigazgatók is ki -szokták kérni.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mint tudós ellen semmi -ellenvetésem, bár nem értem, hogy miféle bölcsészet kell ahhoz, -hogy valaki drágábban adjon el egy öreg kardot, mely ritka, mint -egy gyárból hozottat. A mi ellen kifogásom volt, az azon commis -voyageur-hang, melyet én már nem fogok megszokni, és azt hiszem, -ezt te érted, Siegwart, és ön is, fenség.</p> -<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – Csupán kiélesíteni nem -kellett volna a dolgot és odáig engedni, hogy affairet csináljon -belőle; pedig egy kis jóakarattal pár kiegyenlítő szót mondhatott -volna neki, miután annyira megsértődött a pudliért. <span class= -"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt hiszem, a zsibárus -inkább kétszer fogja meggondolni a dolgot, mint egyszer, mert én -már többszörösen elmultam hatvan éves, és az én unokaöcsém, a ki -huszártiszt a rezervben és most volna alkalma először az én sok -pénzemért kitüntetni magát és háláját, a mit irántam érez, hát ez -az én unokaöcsém nem érti a tréfát és tudtommal már több izben -megfogadta, hogy alkalmilag egy antikvárt úgy meg fog tánczoltatni, -hogy ez az összes pudlikon keresztül fog ugrani. Különben a -békesség kedvéért nem bánom, a speczerájt és a rőföst visszavonom, -ha az egész párti nem gilt, se a kassza és az ultimo.</p> -<p><span class="smcap">Siegwart</span> (becsöngeti a komornyikot s -néhány sort ír egy névjegyre). – Ezt Tedeschi úrnak. (Komornyik -el.) Csak azt nem értem, Jacques, hogy mért haragszol annyira a -kereskedőkre? Úgy tudom, hogy fiatal éveidben te magad is kereskedő -voltál.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kereskedő, kereskedő! A -mai világban mindenki kereskedő. Az egész angol arisztokráczia -kereskedő. Én úgy voltam kereskedő, mint a norfolki és westminsteri -herczegek, a kiknek gyáraik, ipartelepeik és kereskedelmi -vállalataik vannak. Ebben az értelemben mindenki kereskedő. Te is -kereskedő vagy, a mikor az erdődből eladod a fákat. Nem tagadom, -hogy ilyen értelemben én jelentékeny fokig kereskedő voltam. -Mondhatnám kizárólag kereskedő voltam mindaddig, míg elhatároztam, -hogy ezentúl a közpályán fogom munkásságomat gyümölcsöztetni a -szegények javára. És én éppen azért tisztelem a kereskedelmet, mert -én tudom, hogy mi a kereskedelem. Ezt senki se tudja jobban, mint -én, még Auspitz se, az én könyvelőm. De engedj meg, egy ilyen -értelemben vett kereskedő, meg az apró kalmár, a ki a boltajtóig -kíséri a vevőt és azt mondja: »Máskor is legyen szerencsém« – ez ég -és föld. Én <span class="pagenum"><a name="Page_262" id= -"Page_262">-262-</a></span> tisztelem-becsülöm a kis kalmárt, mert -én mindenkit tisztelek-becsülök, a ki dolgozik, s a ki kénytelen -dolgozni, még a mezei munkást is, minthogy ők művelik meg -földeinket és a kis kalmárok adják el árúinkat, de ha össze akarom -téveszteni magamat valakivel, csak nem fogom összetéveszteni -magamat a kis emberrel és a földhöz ragadt mezei munkással?!</p> -<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Ebben igazad van. »Király -nem lehetek, princzecske nem akarok lenni, <i>Rohan</i> vagyok!« -Nem igaz?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, ezt akartam -mondani.</p> -<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – No, hála az égnek, itt jön -Tedeschi. Úgy emlékszem, ő fog osztani. (Tedeschi megjelenik.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (fölkel, Tedeschi elé megy, -ünnepiesen). – Barátom, a herczeg már szíves volt megírni önnek, -hogy nem szándékoltam önt megsérteni, s hogy a speczerájt és egyéb -kereskedelmi czímeket visszavonom. De a velem született -loyalitással és nyiltszívűséggel ehhez hozzá kell függesztenem, -hogy felindulásomat annyival inkább sajnálom, mert a kereskedelmet -távolról sem akartam sérteni, s az ön szakmáját és személyét -különösen nagyrabecsülöm.</p> -<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Ha semmi sem gilt, akkor -nem gilt a parti sem.</p> -<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – A kérdés csak az, hogy ki -fog osztani?</p> -<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Spongyát rá, a mi azóta -történt. A báró oszt ujra.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, de nekem már abba -kellene hagynom a játékot, mert Karlsbadban várnak, s az én vonatom -egy óra mulva indul. No, miattam! A kibékülés örömére ma még itt -maradok.</p> -<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Éljen!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak egy táviratot -küldök az enyémeknek. Papirost és czeruzát kérek. (A herczeg -csönget s a komornyik elhozza a kivánt tárgyakat.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – Addig oszthatna talán -másvalaki.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (ír). – »Baronin Berzsenyi -von Békásmegyer. Karlsbad. Hôtel Savoy Westend. Politikai -tárgyalások végett csak holnap indulhatok. Jacques.« (Átadja a -telegrammot a komornyiknak.)</p> -<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Már ki is osztottam.</p> -<p><span class="smcap">A cserkesz</span>. – Passz!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (fölveszi »eredeti -makk«-ra). – Vonok, tercz, kassza, tous les trois, ultimo!</p> -<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Azt hiszem, megadhatjuk. -(Megadják.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (oszt. Tedeschihez). – -Éppen arról beszéltünk barátommal, a herczeggel, hogy kereskedelem -nélkül egy napig se állhatna a világ.</p> -<p>(Tovább játszanak. Alant a Traun habjai sebesen hömpölyögnek -tova.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span></p> -<h2>XXXIX.<br /> -BERZSENYIÉK HEGYET MÁSZNAK.</h2> -<p class="summary">– A Pokol-hegy Menedékházában, kétezerhatszáz -méternyire a tenger színe fölött. Délután öt óra. Az eső szakad; -fönt és alant: fellegek és köd. Öt lépésnyire se látni. A -Menedékház verandáján három alak: Berzsenyi báró, stájer vadásznak -öltözve, de puska helyett bundával a vállán, és a két -bárókisasszony, stájer leány kosztümben, de plaidbe burkolózva. -Elza fel-alá jár; Blanka, lábtól derékig és nyaktól övig plaidben, -a veranda kiugróján ül s a ködöt nézi. A báró áll, s szótlanul néz -maga elé, olyan arczczal, mintha nem értené, hogyan került ide. A -vezető és az inasok, a kik a kiránduláshoz szükséges holmit hozták, -a Menedékház konyháján melegszenek; az őr gyermekei kiváncsian -nézik az inasok czilindereinek fekete selyem rozettáit. Az őr -felesége borsó konzerv levest főz a magas uraságok számára. Az őr a -kályha mellett pipázik és mintha nevetne magában. –</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (a ki eddig hallgatag -szemlélődött, mély megilletődésében felkiált): – Isteni!… Nincs más -szó rá, csak az, hogy: isteni!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (bámulatában megáll). – Hát te -mit ádázódol itt? <span class="pagenum"><a name="Page_265" id= -"Page_265">-265-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem hozzád szóltam.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Talán mégis megmondhatnád, -hogy: ki vagy mi legyen »isteni«?!… Megint velem méltóztatol -foglalkozni?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hagyj már egyszer békében. -Erre a látványra mondtam, hogy isteni.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Úgy? Az más. Nem gondoltam, -hogy te azt látványnak nevezed, ha nem látsz semmit. Én ezt vak -szürkeségnek nevezem.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Neked nincs érzéked semmi -iránt, a mi nagyszerű. Én még nem vagyok olyan blazirt, én még -gyönyörködöm a természetben. Nézd papa, nem gyönyörű ez? Fölöttünk -fellegek, alattunk fellegek; köröskörül, fenn, lenn, sűrű, vastag -köd, mindenütt köd!… Mintha az északi mythológiában volnánk!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jobban szeretnék a szobámban -lenni, otthon, vagy akár idelenn, a hôtelben.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, ugy-e papa, te élvezed -ezt a látványt?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem látom a zergét. Hol -van a zerge?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A zerge fenn van a -csúcson.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem értem, hogy ha én -feljöhettem kétezerhatszáz méternyire, a zerge mért ne jöhetne le, -négyszáz méternyire. A zerge könnyebben ugrik, mint én, egy -megülepedett öreg ember.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ha nem volna ilyen köd, már -bizonyosan láthatnád a zergét. Reggel, ha majd kitisztul az idő és -feljebb megyünk egy kicsit, ugrándozni fog előttünk akárhány.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, ha én délután -öt órakor a pápa ő Szentségét óhajtom látni, és a kamarás azt -mondja nekem: jöjjek holnap reggel, ez egészen más. De hogy egy -ostoba állat várakoztasson engem, ennek nincs értelme. Előre fogom -küldeni a vezetőt, és az én legényeimet, hogy hajtsák fel az -állatokat és vezessenek <span class="pagenum"><a name="Page_266" -id="Page_266">-266-</a></span> elő nekem lövésre néhány pár zergét, -kövéret vagy soványat, az nekem mindegy.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De papa, ebben a szakadó -esőben! Aztán meg éjszaka lenne, mire felérnének. És a zerge is -elbúvik ilyenkor…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, papa, a világért se! Egy -pillanatig se tudnék aludni, ha magunkra maradnánk ezekkel az -ismeretlen emberekkel.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor hát mit keresek én -idefent a szakadó esőben, ha egyetlen egy zerge sincs készen a -lövésre?! Nincs zerge, nincs zerge… de hogy egyetlen egy zerge -sincsen, ez már sok!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már azt magam is szeretném -tudni, hogy mit keresünk mi idefenn?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt ajánlottátok nekem, -hogy a hegymászástól meg fogok soványodni. Úgy látom, ellenkezőleg, -meg fogok őszülni és kopaszodni, míg haza érkezünk, a legcsekélyebb -zerge nélkül!…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugyan ne zsörtölődjetek! Ki -tehet róla, hogy hirtelen rosszra vált az idő? Reggel, mikor -elindultunk, egy felleg se volt az égen. Örüljünk, hogy bőrig nem -áztunk. A hogy elkezdett esni, tüstént elértük a Menedékházat; mit -akartok még egyebet?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez egyszer éppen nem vagy -követelő.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A vezetőnek már reggel -figyelmeztetnie kellett volna, hogy az idő rosszra fordulhat; egy -szakképzett vezetőnek könyv nélkül kell tudnia az időjárást. De ez -az ember az ő tíz forintjáért a pokol fenekébe is elvitt volna -bennünket.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bár inkább oda vitt volna, -mint ide, onnan talán hamarább haza jutnánk. Gyönyörű Nachtlagerünk -lesz, mondhatom.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hja, ilyen helyütt nem -csinálnak külön alvótermeket a princzesszek számára. Ebbe már bele -<span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span> kell nyugodni, barátom. Mert ha, tegyük -fel, egy óra mulva el is áll az eső, ma már nem fordulhatunk -vissza. A csúszós úton, pláne sötétben, minden perczben -elesnénk.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még örül neki, a kis -kedves!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne veszekedjetek. Egy -zergevadászat sok bajjal jár; ebben Blankának igaza van. Ha zergét -vadászni nem volna kunszt, a legelőkelőbb egyéniségek nem -vadásznának egy ilyen élhetetlen állatra, melynek a húsa se jó. -Blanka csak abban hibázta el a dolgot, hogy nem a Salvator -Rainer-jégmezőre mentünk, mert ott, tekintettel a legmagasabb -uraságokra, bizonyosan éjjel-nappal gondoskodva van zergékről.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ott ugyan megjártuk volna. -Még most is mennénk az esőben, vagy előre, vagy vissza, mert a -jégmező ezer méterrel magasabban van, mint ez a Menedékház. És ott -nincs még egy kunyhó se.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kiderül, hogy anyailag -gondoskodtál rólunk. Azt tetszett ugyan mondanod, hogy három órakor -már a csúcson leszünk…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem tehetek róla, hogy a -papa lassabban jött, mint képzeltem.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hagytuk volna hátra a papát, -mi?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Úgy beszéltek rólam, -mint egy öreg bőröndről. Tőlem mehettetek volna előre; ebben az -esetben bizonyosan jutalmazóbban vadásztam volna.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (Elzához). – Egyébként nem -tudom, hogy mit kötekedel velem. Ki hítt téged?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi közöd hozzá? Ha nem -beszéled agyon a papát, hogy nem tudom hány kilót fogsz neki -lehozni, engem ugyan invitálhattál volna. De a papát nem lehetett -rád bízni; felőled bele eshetett volna a legelső mélységbe.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szerencsére te itt vagy és -így kint vagyunk a vízből. <span class="pagenum"><a name="Page_268" -id="Page_268">-268-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hagyjatok már föl! Ha a -zerge meghallja ezt a lármát, holnap se mer előbujni.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Már az igaz, csak azért, -hogy veszekedjünk, nem volt érdemes ide feljönni.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát ugyan miért volt érdemes? -A kilátásért?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Miért jönnek ide mások? -Mások is bolondok? Tiz napig itt lenni a völgyben, és fel nem jönni -a hegyre, nem tenni meg az egész tájék leggyönyörűbb partie-ját, a -miért a touristák messze földről sereglenek ide – igazán nevetséges -lett volna. Hisz ha elmondod valakinek, hogy Rómában jártál, de a -pápát nem láttad, Párisban voltál, de Versailles-ba nem mentél ki, -Nápolyból jössz, de Sorrento-t nem nézted meg: a szemedbe -kaczag.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csalódol, ez mind nem olyan -nevetséges, mint a te örökös félelmed a nevetségességtől. Hogy az -ember egész életén át a mások gusztusa szerint igazodjék, -mitmacholja a másnak való mulatságot, bár neki ez nem jelent -egyebet, csak kényelmetlenséget, vesződséget és boszuságot, -lihegjen egész nap, izzadjon és fázzék egyszerre, keresse a -tüdőgyuladást, gyalogoljon annyit, mint ha robotban csinálná, -elfárassza magát a gyötrődésig, aztán ne lásson még csak egy sánta -kutyát se, csak azért, mert ha véletlenül mindezt el találja -mulasztani, akadhat valahol egy szamár, a ki ezt furcsának találja -– van-e ennél nevetségesebb dolog a világon?</p> -<p>(Az őr felesége jelenti, hogy a borsó-konzerv-leves elkészült. A -magas uraságok bemennek az egyik szobába, a hol az asztalt -lilásvörös abroszszal terítették le tiszteletökre. A három -elégületlen iszonyú étvágygyal ül le, s a báró a harmadik kanál -után kijelenti, hogy soha életében nem evett ilyen jó levest. -Megeszik <span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span> továbbá a hazulról hozott s utközben -még el nem fogyasztott hideg ételeket is – a mi egy félóra multán -feltünő lelki békét idéz elő. Diner után egy pillanatra -kikukkantanak a verandára. Az eső már nem ömlik, csak szitál, de -arról, hogy visszaindulhassanak, nem lehet szó. Felleget se látni -többé, csak ködöt, vastag ködöt. Beesteledik. A báró a -kisasszonyokkal visszamegy a rögtönzött ebédlőbe, s kártyát kér az -őr feleségétől. A kártya megjelenik. A rajta látható fekete -zsirrétegről és egyéb nemes patináról itélve, még maga Gringenőr -készíthette. Azonkívül mindössze harminczegy levele van, de -szerencsére csak a makknyolczas hiányzik. A báró és kisasszonyai -filléres alsóst kezdenek játszani. A bárónak soha életében nem volt -ekkora szerencséje; ezer point-nel előzi meg mindegyik partnerét. -Ezek persze adósok maradnak. Kilenczkor a báró visszavonul -alvószobájába. A kisasszonyok együtt alusznak; nemcsak egy -szobában, hanem egy ágyban is, mert mind a ketten annyira félnek, -hogy erre a kivételes esetre czélszerűnek látják fegyverszünetet -kötni és összebújni, hogy egymást bátoríthassák. Éj.)</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (mielőtt lefekszik, kipillant -az ablakon, hogy meggyőződjék róla, vajjon nem tévedt-e a verandára -egy hajléktalan zerge. Nem lát egyebet, csak a vezető pipájának a -tüzét. Körülnéz, hogy a puskáját beállították-e a szobájába; a -puska csakugyan ott van az egyik sarokban. De azért ruhástul -fekszik le és sokáig nem tud elaludni. Végre elpihen, s azt -álmodja, hogy Salvator Rainer főherczeg társaságában a glecscser -csúcsa felé ugrál, a midőn egyszerre a zergék küldöttsége jelenik -meg előttük, hajbókolva. Mire fölébred, hat óra. Kinéz. Már nem -esik, de az idő borúsnak látszik; a ködtől még most is keveset -látni. Megpillantja a vezetőt, a ki már ismét a verandán pipázik.) -– Hé, földi!… <span class="pagenum"><a name="Page_270" id= -"Page_270">-270-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A vezető</span> (mintha egy kérdésre -felelne). – Bizony, exczellencziás úr, jó lesz sietni, ha szárazon -akarnak haza jutni.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát a csúcs? Mi van a -csúcscsal?</p> -<p><span class="smcap">A vezető</span>. – A csúcsot most már látni -innen, de a csúcson nincsen menedékház, még csak egy várta se. A -magas uraságoknak bizonyosan kellemetlen volna, ha a vihar ott érne -utól bennünket.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Akkor hát jobb lesz -visszafordulni, mi?</p> -<p><span class="smcap">A vezető</span>. – Igen, még pedig minél -hamarább. Úgy nézem, egy pár óra mulva megint esni fog, és -meglehet, hogy két napig se tisztul ki az idő.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Jól van, jól van. -(Magában:) Ez az ember az ő tiz forintjáért azt kivánta volna, hogy -ki se mozduljunk hazulról. És jöjjenek elő nekem még a szegény -emberekkel!…</p> -<p>(Kopogtat a kisasszonyok ajtaján, s bekiáltja nekik a rossz -ujságot. Mire a kisasszonyok felkászolódnak, a reggeli is elkészül. -Blanka és Elza kávé czíme alatt olyan czikóriát isznak, a melyben -van borsó-konzerv is, kakaó is, csak éppen kávé nincsen. A báró -óvatosabb volt, s borsó-konzerv-levest reggelizik. Ezalatt a -legények becsomagoltak, s a hogy a báró lehörpintette az utolsó -kanál levest, már meg is indulnak visszafelé, az egész karaván. Egy -órai lefelé bukdácsolás után a báró odaszól leányainak, hogy szép -lassan haladjanak előre, mert ő egy kicsit hátramarad. A -kisasszonyok megijednek, mert azt képzelik, hogy papájok hirtelen -rosszul lett. De a báró oly vidám titokzatossággal integet nekik, -hogy megnyugodnak és engedelmeskednek. Alig maradt el a báró, -puskadördülés hallatszik.)</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A papa zergét lőtt!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Majd olyan bolond az a zerge, -hogy lejöjjön tisztelegni a papához! <span class="pagenum"><a name= -"Page_271" id="Page_271">-271-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megjelenik). – -Képzeljétek, nem találtam el!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Zerge volt?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Zerge, határozottan -zerge. Csak nem is fogok egy kecskére lőni! (Halkabban, hogy a -magyar inasok ne hallják:) A zergéből egy szó se igaz. Csak -kilőttem a puskámat. Nem fogom magamat kinevettetni, hogy vadászni -jöttem és el se sütöttem a fegyvert. Vannak, a kik vadásznak, és -nem találnak akkor se, ha tiz zerge ugrál előttük. Én, meglehet, -találtam volna, ha a zerge lejebb jön. Szóval vadásztam. (Mire -leérnek a hegy aljába, már gyönyörűen süt a nap.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát nem méreg ez?!…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Na, nincs szerencsénk, az -igaz.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De a borsóleves, az jó -volt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_272" id= -"Page_272">-272-</a></span></p> -<h2>XL.<br /> -KERESZTUTON.</h2> -<p class="summary">– A baden-badeni »Grand Hôtel Bellevue« -reggeliző termében. Bősz előkelőség; diplomata külsejű és modorú -pinczérek. Reggeli kilencz óra. Az egész Berzsenyi-család együtt -van, az idős angol hölgygyel egyetemben, a ki egy kherubhoz -hasonlóan, szótlanul ül a kisasszonyok között. –</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem tudom elhatározni -magamat.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én azt hiszem, nem -maradhatunk el a gyászszertartásról.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én azt hiszem, a -gyászszertartáson senki se fog keresni bennünket.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (gondjaiba elmerülve -hallgat).</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Milyen jól jött volna, ha -a gyászeset három vagy négy nappal korábban következik be, a mikor -még Gmundenben voltunk! A szegény herczegnének ez egészen mindegy -lett volna, hisz az ő élete már csupa szenvedés volt!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Akkor még senki se -gyanította, hogy ilyen közel a katasztrófa.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Látjátok, a szívbaj! Így -leszek egyszer én is. <span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, mamuska, neked nincs -szervi szívbajod!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem azért mondom; tudom, -hogy én már idősebb vagyok, semhogy meghaljak. De ti nem gondoltok -rá: mi történhetnék akkor, ha az én szívbajom is oly gyorsan -elhatalmasodnék, mint a hogy fiataloknál gyakran jön elő. Szegény -herczegné! Milyen kegyesen nézett rám még tavaly az esplanadeon! -Mintha azt mondta volna: »Ennek a jó asszonynak is sokat kell -szenvednie, már csak koránál fogva is.« Ki gondolta volna -akkor?!…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Rokonszenveseknek talált -bennünket, és határozottan kitüntetett, a hol tehette. Egyszer, -mikor tenniszeztünk Elzával, öt perczig nézte a játékunkat, pedig -nem igen szeretett a nagyközönség előtt mutatkozni. Egy más -alkalommal pedig, mikor a papa tiszteletteljesen beköszönt a -villába, tisztán hallottam, hogy megkérdezte: »Ki legyen ez a jó -arczú öreg úr?«</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az idén már okvetetlenül -megszólított volna bennünket, ha nem olyan nagy beteg, hogy már -alig jöhetett ki a szobából. És ki tudja, mi történik, ha korábban -eszünkbe jut, és már öt hat év óta járunk Gmundenbe?!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (a bárónéhoz). – No, a sleppjét -nem hordozhattad volna, még ha a legközelebbi környezetébe kerülsz -is, mert Gmundenben nincsenek reczepcziók.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Miért ne? Fenséges -látogatások alkalmával?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy például, hogy neked egy -kis örömet okozzon, mi?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – És az ilyennek meg kell -halnia! Egy főherczegnőnek, a kinek semmije se hiányzott a -világon!… (Szünet.)</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (a kin meglátszik, hogy -gondolatai másfelé kalandoztak, hirtelen megszólal). – Ugy-e, -mindig <span class="pagenum"><a name="Page_274" id= -"Page_274">-274-</a></span> mondtam nektek ezt a <i>Purdé</i>t?!… -Mikor még mint ótvaros kis csikó egyszer rám nézett, mint -tulajdonosra, már akkor valami azt sugta nekem, hogy ez az értelmes -kis állat egykor nagy dicsőséget fog hozni a fejemre!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudod, papa, tegnap, mikor -láttam, hogy a távoszlopnál milyen könnyen nyúlik, pedig Sopp még -hozzá se nyúlt az ostorhoz, azt hittem, hogy a szivemnek meg kell -szakadnia a nagy örömtől! No és aztán, mikor láttam, hogy canterben -jön, és kiabálni kezdtek körülöttem, hogy: »A magyar ló!… -<i>Purdé</i>!… A kilenczes!…« – akkor egyszerre csak elsötétedett -velem az egész világ, nem láttam semmit, csak azt éreztem, hogy -össze kell csókolnom mindenkit, a ki a közelembe kerül!…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Látjátok, soha se akartátok -elhinni nekem, mire képes egy telivér, ha az én kezeim közül került -ki!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Csak az a kár, hogy olyan -kevés magyar volt a versenyen! Ha látták volna a pestiek, hogyan -csodálták meg <i>Purdé</i>t, nemzetiszín szalagú koszorújával, az -egész kontinensről összesereglett szakértők, a legridegebbnek is -megdobbant volna a szíve.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát bizony én nem szégyellem -megvallani, hogy mikor verseny után a banda rázendített a -Rákóczy-indulóra, nekem könny szökött a szemembe a -hazaszeretettől.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyerekek, nem fogjátok -elhinni, mint hatott rám, öreg emberre, az a körülmény, hogy ebben -az idegen világban egy huszonnégy óráig mindenki és minden csak az -én magyar dicsőségemet magasztalja!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A propos! Mit adtál a -bandának?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Száz forintot. Mindenkinek -száz forintot adtam. <span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Így váltakozik öröm és -gyász, mint a »Säckingeni trombitás« énekli. Tegnap még csupa -örömben voltunk; én magam is, bár nem voltam jelen, részt vettem -veletek, és azt hittem, hogy még csak ma fogok igazán örülni, a -mikor az ujságok is tele lesznek férjem és a ló nevével. De tessék! -Közbe jön ez a gyászeset, és most már nem tudok örülni annak sem, -hogy apátok egy egész lóhosszal legyőzte az egész kontinenst.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem is illenék valami nagy -lármát csapni a győzelemmel, mikor a szomszéd nagyherczegséget -olyan csapás érte, mely nekünk is gyászunk.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nektek igazatok van és én -teljes mértékben osztozom mindabban, a mit mondani fogtok. De azért -a <i>Purdé</i>-bankettet már nem mondhatom le, mert még a versenyen -élőszóval meghívtam franczia és berlini jelesebb kollégáimat. És -mit mondanának otthon, ha szó nélkül tovább megyek Baden-Badenből -az én ezüst sarkantyúmmal? Azt mondanák, hogy ez a Berzsenyi egy -külföldieskedő magyar, a ki az ő honi lovával egyszerűen zsebre -vágja a magyar dicsőséget és kozmopolitának adja ki nemcsak magát, -hanem a lovát is, holott csak ő egyedül az elfajult magyar, akár -ezüst sarkantyúval, akár a nélkül. Míg ellenben, ha egy áldomást -adok, melyen kellőképpen kiemelem hazámat, mindenki azt fogja -mondani, hogy ez a Berzsenyi egy derék, öreg fiú, a ki külföldön is -fényt szerez a magyar névnek.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A baj csak az, hogy könnyen -találkozhatik, a ki azt mondhatja, hogy egyszerűen a -gyászszertartás elől utaztunk el Gmundenből. Nem értem ugyan, -hogyan lehet ilyesmit éppen ránk fogni, de rossz és irigy emberek -mindenütt akadnak. Nagyon jól tudod, hogy bizonyos körökben az -efféle dolgok <span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span> iránt nagyon érzékenyek szoktak lenni. -No és pláne ha te dáridót csapsz, két nappal később, a mit a sajtó -siet közhirré tenni!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mit akarsz? Egyszerűen -kitépni a szívemet? Hidd el nekem, egy öreg embernek, a ki mindig -tenyerén hordozta a szívét, hogy a herczegnét nálam jobban senki se -gyászolja, mert én nemcsak a főherczegnőket sajnálom, hanem minden -szegény fiatal asszonyt, a ki beteg és meghal. Biztosítalak, hogyha -én tőlem függne, soha se halna meg senki; erről kezeskedem. De mit -csináljak a vendégeimmel? És mit feleljek, ha valaki azzal vádol, -hogy mindig fölfelé nézek, az udvari körökre, és a magyarság ügyeit -elhanyagolom?!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akartok egy salamoni -itéletet?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Köszönjük, nem kérünk a -vicczeidből.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csak hallgassátok meg őt, -mert bizonyos vagyok benne, hogy eltalálja a szeget a fejemen.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Eszem ágában sincs vicczelni. -Azt akarom ajánlani, hogy ha olyan szükségesnek látjátok, utazzék -el a mama Blankával Gmundenbe, mi pedig megtartjuk itt a bankettet, -szép csöndben, de azért fecskefészeklevessel, hogy ne sajnálják a -magyart.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát nem mindig neki van -igaza?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (Elzához). – És a míg -megjövünk, addig te egyedül járkálsz itt előre, hátra?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (kedvesen mosolyog az angol -kisasszonyra). – Az öreg daru velem marad.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – El ne rontsd, szegényt, -azalatt, míg oda leszünk. Attól félek, hogy mire visszatérünk, ő is -cocotte-nyelven fog társalogni.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hagyj békét a leányomnak. -Ennek a leánynak helyén van a feje, és a szíve tősgyökeres magyar. -<span class="pagenum"><a name="Page_277" id= -"Page_277">-277-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Te úgy beszélsz, papa, -mintha a nemzet ügyét kellett volna megvédeni az én aulikus -érzéseimmel szemben…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem úgy beszélek, csak mint -jó honfi, a ki örül, hogy hazájának szolgálatot tehet. Látjátok, -gyermekeim, én nem fogom előttetek eltitkolni, hogy azelőtt, kora -fiatalságomban, nem tevékenykedtem eléggé a magyarság érdekeiért. -De mikor már vagyont szereztem, s a közpályán megismertem -kötelességeimet, egészen más ember lett belőlem. Most boldog -vagyok, ha a magyar névnek itt vagy ott dicsőséget szerezhetek. Ezt -különbözőképpen lehet elérni; én magyar tenyésztésű lovaimmal -szolgálom a czélt. De ha személyesen is olyan gyorsan tudnék futni, -hogy ebből hazánkra fény derülne, akár el fogjátok hinni, akár nem, -a magyar név dicsőségéért én magam is szaladnék.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span></p> -<h2>XLI.<br /> -BERZSENYI HÁZASÍT.</h2> -<p class="summary">– Melanienál. Berzsenyi báró egy karosszékben. -Melanie a karosszék előtt, lenn a szőnyegen. Sírdogál és a báró -kezét csókolgatja. –</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, no, azért ne -pityeregj.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Soha, soha se fogom -elfelejteni!… Igazán, mi is lett volna belőlem a báró jó szíve -nélkül!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Na, na, szót se érdemel. -A mit mondtam, megtartom, ennyi az egész. Nem mondtam mindig, hogy -ki foglak házasítani? Nohát! Vagy azt hitted, hogy éppen a te -hozományodon fogom megkezdeni a krajczároskodást?!</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, nálam senki se tudja -jobban, hogy a báró nagylelkű, mint egy király!… Vagy mit is -beszélek?!… A királyok már nem nagylelkűek, csak a mesékben. És én -minden nagylelkűséget mesének tartanék, ha a bárót nem ismertem -volna. Ó, tudom én azt jól!… De mégis!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit mégis? Nem vagyok -smuczig, punktum. Azt hiszem, az öreg Berzsenyi, egy élet -<span class="pagenum"><a name="Page_279" id= -"Page_279">-279-</a></span> munkája után, már megengedheti magának -azt a luxust, hogy ne legyen smuczig.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A báró megengedhetné -magának azt is, hogy egy cseppet se törődjék a szegény Melanieval, -különösen mikor ez a Melanie azzal áll elő, hogy férjhez akar -menni. A báró fölötte áll annak, hogy egyátalán foglalkoznia -kellene a dologgal. És más a báró helyén, bizony nem is törődnék -velem. Más egyszerűen azt mondaná: hát, jó leány, le is út, fel is -út.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Más istállószolga, én -pedig az öreg Berzsenyi vagyok.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A báró kivétel mindenben, -tudom. De a báró se azért nagylelkű, mert grand seigneur. Nagylelkű -daczára, hogy grand seigneur, mert aranyszíve van. Azért hogy -zárkozott természetű vagyok s csak a könyveket búvom, ismerem én az -életet s keresztüllátok a nagyurakon. Emlékszik az Altmünster -Irénre, a ki a Teréz-körúton egy gangon lakott velem?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Emlékszem. Szép leány -volt és sok grófot megevett.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – No ez aztán ismerte őket!… -Persze, nem kerülhettem ki, hogy egyszer-egyszer szóba ne álljak -vele. Tudja-e, mi volt minden harmadik szava? »Melanie, őrizkedjék -a nagyuraktól, mert a nagyurak mind smuczig disznók.« Én csak -nevettem, mert nekem ugyan nem volt okom panaszra: az az egy -nagyúr, a kit én ismertem… (hosszasan csókolgatja a báró kezét)… de -tudom, hogy az Irén durva szavaiban sok életismeret volt.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Annyi igaz, hogy vannak -beképzelt mágnások, a kik azt hiszik, hogy ha ők minden fillérből -nemzetgazdaságot csinálnak, azért ők mégis nem tudom kik, mik -maradnak. Ebben is különbözni akarnak egy modern főúrtól, a kit ők -csekélyebbnek itélnek, és a <span class="pagenum"><a name= -"Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> ki mindenesetre -reprezentálni fog. Nem nevetséges ez? Ha egy modern főúr utánozni -akarná őket, mint vélik, biztosítalak, már csak neveltségénél fogva -is canterben le tudná győzni őket a takarékosságban, az ő -embertelenségeik és ügyetlen fösvénységük nélkül. De hatvanadik -évemen túl csak nem fogok ebben örömet találni? És látod, mondok -neked valamit. Csodálni fogod te őket azért, hogy a mikor a -paraszttól a krajczárt lealkudják, ők egy nagy művön pózolnak és -latifundiumot spórolnak össze ivadékaik számára? No, én nem fogom -csodálni őket. Mert akár így nézem, akár úgy, annyi bizonyos, hogy -nem azért tesznek így, mert már az őseiknek is nagyon sok volt, -hanem azért, mert nekik már nincs nagyon sok. És ha ő nekem -parvenükről beszél maguk közt, én erre nem mondok semmit, de azt -gondolom, hogy ő azért mégis egy ótvaros.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Éppen azért.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit éppen azért?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Minél inkább tisztában -vagyok vele, hogy milyen a világ, annál inkább habozok… Minél -bizonyosabb vagyok benne, hogy a báró az egyetlen, ki ilyen -nagylelkűségre képes, annál jobban bánt, hogy visszaéljek ezzel a -páratlan nagylelkűséggel, és elfogadjam ezt a nemeslelkű, pazar… -(Sír és a báró kezét csókolgatja.)</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Bolond vagy? Csak nem -fogod kéretni magadat?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Végre is, a báró nem olyan -ajándékot kínál nekem, a milyet egy barátnőnek szokás adni… Ilyen -hozományt egy apa ad a leányának…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát talán nevetni fogsz, -Melanie, de ezt nem mondhatom másképpen, mint hogy én csakugyan -apai érzésekkel vagyok irántad. Hogyan mondjam <span class= -"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span> -másképpen? Eleinte nem volt így, de mióta megszoktalak, így van. -Talán az én koromnál fogva van így; vagy mert te olyan csöndes, -komoly, finom leány vagy… hogyan tudjam én ezt megmagyarázni -magamnak? Azért hogy én téged, mint nőt ismerlek… ez nem csökkenti -apai érzéseimet, sőt ellenkezőleg. Egy szóval, én téged egy -harmadik leányomnak tekintelek.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, báró, ezt lehetetlen -nem érezni… De éppen ez az… Hogyan is fejezzem ki az aggodalmaimat? -Akármilyen boldoggá tesz ez az érzés, szabad-e visszaélnem vele?!… -Ha lehetséges így mondanom, nekem kötelességeim vannak a báró -tisztelt családjával szemben… Néha úgy érzem, mintha a vonzalommal, -melyet a báró irántam tanusít, meglopnám kedves leányait… És most, -lehetek-e oly undelikát, hogy megrövidítsem őket?!… Tudom, hogy a -bárónál ez nem szerepel… de nélkülem ez is az övék maradt -volna.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, talán ezért a -finom gondolkozásért tekintelek úgy, mintha a leányom volnál. Légy -te csak egészen nyugodt. Biztosítalak, ha ezt az ügyet a -családomban tárgyalhatnám és pénzügyekben tanácsot fogadnék el -valakitől, a leányaim igen szivélyesen megszavaznák neked ezt a -hozományt.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, a bárókisasszonyok oly -előkelő szelleműek és oly gyöngéd gyermekek!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Többet mondok Ne légy -igazságtalan az én szegény jó nőmmel szemben. Ő beteg, már régóta, -és mint jólelkű, betegnőnek belátása van. Természetesen, -gyöngédségből, erről nem szoktunk beszélni, de bizonyos vagyok -benne, hogy ő hallgatag, mindenben egyetért velem, és mert a -távolból rokonszenves figyelemmel nézett téged, kellemetlenül -érintette volna őt, sőt esetleg javadra szólt volna, ha, mondjuk, -el akartam volna válni tőled, egy más nem érdemesért. <span class= -"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, ha egyszer -megcsókolhatnám a bárónénak a kezét!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Remélem, most már nem -fogsz sírni és el fogod mondani egyszer azt is, hogy miért akarsz -férjhez menni? Te olyan komoly vagy, társaságba nem vágyódol, -mindened megvan, mondhatnám hideg természettel… azt is mondod, hogy -nem szerelemből méssz férjhez… szóval hogy értse meg ezt az -ember?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Igazán nem tudnám -megmondani. Azt hiszem, csak azért megyek férjhez, hogy öregségemre -ne maradjak egyedül. Oly csunya egy elhagyatott öreg nő, a ki a -multjából él! Ettől mindig borzadtam. És most még kinálkozik -tisztességes parti; ki tudja, ha sokáig halogatnám a dolgot, később -nem ugranám-e bele valami bolondságba? Nem mennék-e valami korhely -fiatalhoz, a ki csak a hozományomért venne el?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A jövendőbelid szolid -ember? Megnyugtathatsz e felől?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, nagyon komoly -gondolkozású, szorgalmas, szolid ember! Most magánhivatalnok, de a -hozományommal egy kis vállalkozásba akar fogni. Elmondta, mik a -tervei, s erről is látszik, hogy alapos, munkás ember, a ki a -házasságot komolyan fogja fel. Persze, a báró nagylelkűsége nélkül -nem vehetett volna el, de nem jobb, hogy ezt nyiltan megmondja? Mi -nem bolondítjuk egymást.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez szép tőle. És -egyébként is megfelelő ember?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Igen. Már nem gyerek; -harmincznyolcz éves, egészséges, jó külsejű.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És úgy… rokonszenvezel -vele?</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát igen. Csak egy rossz -tulajdonsága van. Nagyon féltékeny természetű. Maga is mondja.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Talán én rám féltékeny? -<span class="pagenum"><a name="Page_283" id= -"Page_283">-283-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, a báró, ez egészen -más!… Én nem akartam őt félrevezetni, s ő teljesen tisztában van -velem… Sőt, ha már erről beszélünk, nem is tudom, hogyan mondjam -el… Szóval, ha megtaláltuk volna a formáját, ő is szerette volna -megköszönni a báró nagylelküségét…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Majd később, ha -megismerkedünk. Igaz, hát te hogyan ismerkedtél meg vele? Te nem -jársz sehová, látogatásokat nem fogadsz, egész nap olvasol… nem -tudom kitalálni, hogyan történhetett a megismerkedés.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Távoli rokonom. Egy -nagynéném üzenetével keresett fel.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Rokonod is? Annál jobb, -annál jobb. És aztán, hogyan gondolod, ha majd férjhezmeneteled -után találkozni óhajtok veled?…</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, a hogyan, a hol és a -mikor a báró parancsolja! Nem merem remélni, de talán… ha a báró -megengedné, hogy bemutassam a férjemet…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No majd meglátjuk. Hanem -te, mondd, nem találod furcsának, hogy téged hamarább adlak -férjhez, mint az én igazi leányaimat? Két-két millió hozományuk -van, még több vár rájok, csinosak, ügyesek, tudnak geografiát, -mitologiát, mindent… és te mégis hamarább méssz férjhez, a ki nem -jársz társaságba és így meg amúgy.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A királykisasszonyok -mennek férjhez a legnehezebben. Nekik kell a legjobban -válogatniok.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt hiszem, a milyen -okos leány vagy, néhány jó tanácsot adhatnál nekik…</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, milyen jó hozzám a -báró!…</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem mondom, hogy magasra -tartják az orrukat… mert miért ne tartanák az orrukat magasra?… de -mégis, az egyik már elmult huszonegy és vihetem a legmagasabb -helyekre, a jobb partikra <span class="pagenum"><a name="Page_284" -id="Page_284">-284-</a></span> fütyöl, itthon pedig egy mosdatlan -költővel sétál előre, hátra. A másik meg néha rágondolja magát, de -három hónapi jegyesség után megunja és kineveti a legsnájdigabb -vőlegényeket. Ezzel már nem is merek próbálkozni. Pedig olyan jó és -házilag okos leányok!</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – És kedvesek! És -bájosak!</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Te, a ki tapasztalt és -jó irányú nő vagy, határozottan útba igazíthatnád őket a -tekintetben, mert szegény jó mamájok, azt kell gondolnom, nem is -akarja őket komolyan férjhez adni, hogy mint beteg vidám -társaságban maradjon. De mit mondasz te a világhoz? Hogy ha én -elviszem őket a bálba, a legnagyobb dekoltázsban, aztán előjön egy -dragonyos, megöleli őket és azt mond nekik, a mit akar, ez jól van; -de ha én azt akarnám, hogy egy finomlelkű, világlátott és nekem -bizalmas nő, a kikre ők igen kíváncsiak, ismerkedjék meg velök, -mint titokban ők is szeretnék, az emberek azt mondanák, hogy engem -a bolondok házába kell vinni.</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ez érthető; pedig én nem -tanítanám őket semmi rosszra.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No és ha te nevelőnő -volnál a házunkban? Akkor mindenki meg volna elégedve. Mondhatom -neked, minél öregebb vagyok, sok dolgot annál inkább nem értek. -Meglehet, ez a korral jár, és úgy kell lennie, hogy a mikor az -ember nem igen tud erkölcstelenséget elkövetni: akkor végképpen -megszűnik erkölcsös lenni. (A szobalány jelenti, hogy -tálaltak.)</p> -<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nem vacsorálhatna velem? -Semmi esetre?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De veled vacsorálok. -Megtartjuk az eljegyzési lakomát. Persze csak így, kettesben. A -férjed majd úgyis eleget lesz veled.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span></p> -<h2>XLII.<br /> -BERZSENYIÉK HAZA JÖNNEK.</h2> -<p class="summary">– A nagy ebédlőben, esti fél tiz órakor. Minden -csillár ég, de az ünnepi hangulatot némi naftalin-illat mérsékli. A -báróék már megvacsoráltak; egyelőre ki is beszélték magukat. A -báró, a báróné és Blanka hallgatnak; azon törik a fejöket, hogy mi -módon alkothatnának uj otthont ebből az »unheimlich« palotából, -mely most oly kietlennek tűnik fel. Elza le s fel jár a teremben és -koronkint megszólal. De mintha egy láthatatlan lényhez beszélne. -–</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Adieu, adieu, adieu!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Hát te mit lamentálsz ott -magadban?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (se lát, se hall). – Adieu, -adieu, adieu!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A külföldtől búcsúzik, az -édes!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ez, ez deczemberben is -ott fürdene Ostendeban! A mint javában készülődöm, és azt se tudom, -hol van a fejem, egyszerre csak elkezdi nekem tördelni a kezét, és -jajgat, mint a Sulamith: »Mért megyünk el Ostendeból?! Mért megyünk -el Ostendeból?!…« De hát mit csináljunk Ostendeban, mikor már olyan -hűvös van, hogy csak a bravúr-emberek fürdenek, és azok is, -titokban, görcsöt kapnak?!… <span class="pagenum"><a name= -"Page_286" id="Page_286">-286-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (a láthatatlan lényhez). – Ó, a -digue!… Ó, az estacade!…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Láttátok volna ma hajnalban -a vagon folyosóján! Mikor Bruckba értünk, én is fölébredtem. -Kimegyek, hát ott áll az ablaknál, mosdatlanul, fésületlenül és -szaval: »Szervusz, művelt nyugat! Pá, csau, puszi!…«</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (még folyvást a láthatatlan -lényhez szól, de úgy, hogy a nénje is értsen belőle). – Tán nem -volt okom keseregni, mi?!… Persze, ennek a Rozgonyi Cziczellének -iszonyúan dobogott a szíve az örömtől, mert a vonat minduntalan -megállt a nyilt pályán, s ebből észrevette, hogy már honi földön -járunk!…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – No, ha az egri nők is így -beszéltek volna, most szépen néznénk ki!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (elábrándozva). – Micsoda rend -volt odakünn! Abból, a mit az ember maga körül látott, blindre meg -lehetett igazítani az órát.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ember vesz magának egy -jól járó órát, és nem felejti el mindjárt, hogy magyar volna, vagy -mi.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (most már Blankához). – Hogy jön -a magyarság ahhoz, hogy én nem szeretek Budapesten lenni?! Ki -szeret Budapesten lenni?… és ettől még nem kell elárulni a hazát. -Különben én tisztelem a gusztusodat, és ha te szeretsz itt ülni, -fogadd áldásomat!… Én, kivált olyankor, mikor egy szebb világból -jövök, visszataszítónak találom ezt a várost. A hogy a vonat -elhagyja Kelenföldet és az ember közelebb jön Budapesthez, az -orrodat egy gőz csapja meg, a mivel itt nem mondom, hogy élned, -halnod, de minduntalan találkoznod kell. Mikor másutt az emberek -őszi kabátba bujva sétálgatnak a holdvilágnál, itt a falak fojtó -meleget sugároznak ki. Egy város fák, park, levegő <span class= -"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> nélkül! -És nincs óra, a mikor az utczán végig mehetnél a nélkül, hogy egy -pokolgép az arczodba ne szórja a szemetet és a port. Ez neked a -»hazádnak rendületlenül«?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én nem élek az utczán.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát hol élsz? Élsz csakugyan? -Másutt jársz-kelsz a szabadban, és társaságban élsz. Itt se levegő, -se társaság. A budapesti élet: kávéház, szinház és zsúr. A -kávéházba, szerencsére, nem járhatsz, mert a mi köreinkben ez már -mégse szokás… legalább egyelőre, mert Budapesten nemsokára a -bibornokok és a csillagkeresztes hölgyek is el fognak járni a -kávéházba. A szinház? A budapesti szinházak csak a papának jók, -mert ő mindenütt tud aludni. Én nem tudok aludni, ha nekem rosszul -komédiáznak. És azért jöjjek a szinházba, hogy egész bizonyosan ne -bujhassak el a nekem kellemetlen alakok elől?! Aztán a zsúrok, a -hol csak ostobaságokat beszélnek!… Mért zsúr, mért nem zsibvásár?… -Szerencsére a zsúrok kimennek a divatból, mert nálunk is majmolni -fogják a párisi petit goûter-kat… egy ürügygyel több: kocsmába és -kávéházba járni. Marad nekem életnek: a Marcel Prévost -regényei.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ejnye, be el vagy -szontyolodva!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nekem úgy jössz elő, -mintha nem a helyet, hanem az embereket találtad volna külföldön -inkább kedvedre!…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Parbleu!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – És én nem vettem észre -semmit!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ah, ez érdekes! Szőke vagy -barna az illető?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (a bárónéhoz). – Nem volt mit -észrevenni: az illetőtől én olyan sokat követelek, hogy soká kell -készülnie, a míg tip-top kondiczióban lehet kihozni a <span class= -"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span> -pályára… Nincs »illető«; legalább még nem jelentkezett. No, -Budapesten nem is fog!…</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mon Dieu, az emberek -mindenütt egyformák!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Dehogy egyformák! A hányszor -a külföldön kilépek az utczára, mindig elbámészkodom: »Nini, az -emberek tudnak járni az utczán, és – csodálatos! – köszönnek -egymásnak!« Mert itthon nem tudnak az utczán járni, csak tülekedni -tudnak… a mi pedig a köszönést illeti, ugyan ki köszön itt?!… A -budapesti ember gesztussal és mimikával értésedre adja, hogy: -»tőlem, neked, ennyi leereszkedés vagy nyájasság jár, sem több, sem -kevesebb, inkább kevesebb, mint több«, ezt értésedre adja, de nem -köszön. Egyformák! Ördögöt egyformák! Hol látsz alakokat, a kik úgy -mennek a sokaság között, mint a vak villamos kocsi, elfoglalva -kemény könyökével a kényelmének dukáló helyet, félrelökve útjából -öreg embert, gyermeket, vénasszonyt, leánykát, a ki nem csinos, -nyomorékot, mert ő erősebb, mint ezek?!… Az utolsó budapesti -emlékem: egy gavallér, a ki a vele szembejövő aggastyán gipszbe -kötött, beteg karjára egy jót döfött a könyökével, hogy megmutassa -hölgyének: milyen úr ő, s milyen vitéz legény!… Ma sem bocsátom meg -magamnak, hogy rá nem kiáltottam: »Fuj! Nem szégyelli magát?!«…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Egyszer még megjárod!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Itt azon se csodálkoznám. Itt -és Ohióban minden megtörténhetik. Arra, nyugaton – szervusz, édes -nyugat, pá, isten veled! – egy férfi úgy néz rám, mint egy másik -emberre, mondjuk így: mint egy csinos ismeretlen hölgyre. Itt nincs -az az ágrólszakadt aszfaltfi, a ki jogot ne formálna magának, hogy -a tekintetével kifejezhesse: »Tetszel nekem! Csinos vagy!« És én -<span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span> nem kiálthatok rá: »De nekem nem -tetszel, rongyos pimasz! Hogy mered rám emelni a vizes -tekintetedet?!…« És mért van ez? Mert sehol sincs annyi férfira -éhes asszony…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szeretem ezt a stílust. -Marcel Prévost úr büszke lehet rád!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De, Elza! Az atyád -előtt!…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (a kit kisebbik leányának a -sottise-a zavarba ejtett). – Hát Budapest így, Budapest amúgy… -mondasz valamit. De viszont… látjátok, én Amerikát nem ismerem, -pedig szeretném ismerni, és ha ügyeim engedni fogják… de ez már úgy -se ér semmit. Annyi bizonyos… nem fogjátok elhinni… de ha ujra -kellene kezdeni az életet, Amerikában óhajtanám kezdeni. Mégis csak -más lehet ott von Pike auf egy vagyont szerezni!… A Munkácsytól -vagy Rafaeltől láttam egyszer egy képet egy öreg admirálisról, a ki -a mankójával nézi a tengert, mert letört és már nem futhat többé. -Így nézek én Amerika felé; ez meg van tagadva tőlem, Amerikában -mint hajóifjú kezdeni a milliárdokig. De Amerikát félretéve, -Budapestnek is megvannak a maga komoly érdemei, és ez előnyök -felett nem lehet pálczát törni. És aztán, gyermekem, én nem mondom, -hogy ne gondolkozzál helyesen, de, látod, a nyilatkozatban egy -magyar főnemes leánya kell, hogy még családi körben is tapintatos -legyen a főváros irányában, és az eshetőleges gyöngéd érzelmeket ne -sértse.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne vedd fel, Jacques, -olyan komolyan ezeket a szeleburdi nézeteket. Ma így beszél, s -holnap egész nap a Szózatot fogja énekelni, vagy más egyebet a -hazáról.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ohó, persze hogy jó magyar -leány vagyok!… A szívem, az már Magyarországé, pour une éternité!… -<span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span> Imádom a magyar parasztot, és a puszta -az én hazám, ez már el van végezve egy életre. De Magyarország és -Budapest, az kettő, és Budapest még távolról se Magyarország! Nem, -hála Istennek!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tudja is ő, hogy mit -akar!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy neked örömet okozzak, -megmondhatom, hogy mit akarok. Egy olyan férjet akarok, a ki -harminczötéves létére lovassági tábornok legyen a német -hadseregben, és olyan jellem, a ki szemtől-szembe megmondja -Vilmosnak az én nézeteimet. Ezenkívül finom és elmés legyen, mint a -legkülönb franczia, józan és komoly, mint egy angol -orvosprofesszor, zseniális, mint egy spanyol festő, derült, mint -egy olasz csirkefogó, rettenthetetlen, büszke, gyöngéd, hű, daliás, -szép, nagylelkű, szerető szívü, elsőrangú vívó és lövő, röptében -lőjje le a galambot, de soha se lőjjön galambra… Aztán még azt -akarom, hogy soha se kelljen férjhez mennem, de azért mégis boldog -legyek, mert minden férfi utálatos, csak egy van, a ki imádnivaló, -az én drága jó apám, a ki a legnemesebb ember a világon!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (nevetést tettetve, büszkén és -boldogan). – Mit szóltok hozzá?!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_291" id= -"Page_291">-291-</a></span></p> -<h2>XLIII.<br /> -BERZSENYIÉK FÖLÉBREDNEK.</h2> -<p class="summary">– Berzsenyiék a katholikus nagygyűlésről jönnek, -a redouteból, és leülnek ebédelni. –</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Na, ez aztán beszéd -volt!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én nem tudok ebédelni. -Nekem még most is remeg minden idegszálam. (Félretolja a -teknősbékalevest.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De hát honnan kerül elő ez az -ember?! Szedlacsek! És még hozzá Venczel!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az pedig úgy van. Nekem -már az ujságban is előjött ez a név.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csakhogy nem olvastad el, a -mi róla állott, mert ha ujságot veszel a kezedbe, úgyis mindjárt -elalszol.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Azért mégis többet tudok -a vallásból, mint a mai leányok. Ki mondta, hogy el kell menni a -nagygyűlésre? Talán te? Szeretném látni, hogy neked jusson eszedbe -ilyesmi!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De hát várta ezt valaki?! Én, -mikor hallom, hogy valami Szedlacsek Venczel fog beszélni, azt -hittem, hogy nevetni fogunk. Szedlacsek Venczel! Hallott valaki -<span class="pagenum"><a name="Page_292" id= -"Page_292">-292-</a></span> ilyen nevet? Mért nem mindjárt a kis -Kohn?! Persze, alig hogy megszólalt, mindjárt paff voltam.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Légy megnyugodva, holnap -már az egész ország ismerni fogja ezt a nevet.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az igaz, és ha én a nagy -primadonnának volnék, ma nem tudnék aludni a féltékenységtől.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekem, itt nincs helye -a kislányos tréfálkozásnak, mert ehhez te nem értesz. A -legkomolyabb férfiak, mint számos főrendek és más kartársaim -elismerték, hogy ezen tudós pap igen higgadt és tájékozott eszméket -adott elő, és nagyon élvezetes szóbőséggel.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, hisz senki sincs -annyira elragadtatva, mint én! Ha Blanka fel van zaklatva és nem -tud enni, ez semmi; mert engem ez a pap egyszerűen levett a -lábamról.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Micsoda kifejezések!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A primadonnával csak azt -akartam mondani, hogy ez az uj ember holnap canterben fog verni -mindent, a mi ma lábon van, és hogy az ilyen papot egy Kapisztrán -Jánosnak kellene nevezni, legalább is!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Keresem az emlékezetemben, -volt-e már az egyháznak ilyen tüzes harczosa, a kiben a -meggyőződés, a vér heve, és a lélek indulatja hasonló erővel tudott -megszólalni? Ilyen hatalmas szellem és ilyen elragadó szónok? Talán -az Abraham a Santa Clara jönne számba, de az egy durva barát volt, -míg itt egy tetőtől talpig modern ember, egy nagy tudós, egy merész -bölcselő…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt mondhatná az ember, hogy -egy szeczessziós pap…</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne beszélj közbe -bolondokat. Már nem tudom, hogy mit akartam mondani. Igen, hogy a -prófétákhoz kell visszamenni ekkora lángolásért, a bölcsészekhez -<span class="pagenum"><a name="Page_293" id= -"Page_293">-293-</a></span> ilyen mélyrelátásért és a nagy -költőkhöz ennyi zsenialitásért!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Azelőtt mindig hol ezzel, -hol azzal jöttek nekem elő, hogy milyen jelesül beszéljen… Na hát, -egyszer elmentem direkt a képviselőházba, a hol igen nagy czúgban -ültem és egyik szónok sem elégített ki egy cseppet se. Különben én -rám politikus szónok még soha sem tett semmi benyomást.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ki beszél ma a politizáló -szónokokról? Ezek a Szedlacsekhez képest valóságos öreg -asszonyok.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De ma, na hát ez már -egészen más! Pedig eleinte igen rosszúl éreztem magamat a -nagygyűlésen. Azt hittem, hogy migrainet kapok, mert egy milimáriné -ült mellettem, és sehogy se találtam a helyemet. Blankának mutattam -is a könyökömmel ezt a kalapot, mert boszantott a rendezés -ügyetlensége, és nem tudtam, haragudjak-e vagy nevessek? Mi ez? – -mondom – a ferenczvárosi búcsú legyen ez? Hogy jövök én a -ferenczvárosi búcsúhoz? De mikor a Szedlacsek beszélni kezdett, -akkor elfelejtettem mindent. Az ember azt hitte, hogy templomban -van, és csak a lelke van jelen.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát rosszúl rendezték a -dolgot, az bizonyos. Az ember egy kicsit furcsán érezte magát a sok -mindenféle asszony közt, a kik hívők ugyan, de igen különösen -öltözködnek. Volt ott egy pár alak, a ki ugyancsak rosszúl festett, -ott mellettünk. Ha a mennyországban is együtt lesznek velünk: én -nem bánom, az ott más lesz; de itt, egyelőre szétválaszthattak -volna bennünket.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Aztán köröskörül az a sok -pap! Minden nőre tíz pap esett. Nem csoda, ha ebben a helyzetben az -ember zavarba jön.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne kotyogj mindig, a mikor -komoly dolgokról beszélünk. <span class="pagenum"><a name= -"Page_294" id="Page_294">-294-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Míg a Szedlacsek beszélt, -azt is elfelejtettem, hogy a második sorban ülök. Kár, hogy az -ilyen beszédet csak egyszer hallhatja az ember. A legostobább -szinházi előadásokat többször megismétlik, és az ilyen gyönyörű -beszédekből meg kell elégedni egy előadással.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szerencsére följegyeztem a -legszebb mondatokat. Magammal vittem az albumomat, hogy majd -lerajzolok egy pár alakot, ha nagyon unatkoznám. De mit tesz -Isten?! Jöttek a szellemi rakéták és én örültem, hogy leírhatom a -Schlagwortokat.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem fogjátok elhinni, de -engem mint szívbeteg nőt úgy föllelkesített ez a beszéd, hogy -elment az étvágyam.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én totál össze vagyok -törve, mint a Parsifal után Bayreuthban. De mit, egy Wagner-opera! -Mikor azt mondta, hogy: »Gyávák vagytok! Szolgák uralkodnak -rajtatok!« – könny gyült a szemembe, a kezem görcsösen -összeszorult, és a szívdobogásomtól nem tudtam tapsolni.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A leghatalmasabb mégis az -volt, hogy: »Az alvó pimaszt nyakon kell ütni, hogy felébredjen.« -Egyszerre eszembe jutott, milyen sokszor mulasztottam el az esti -imádságot, a bőjtöt, meg a gyónást, eszembe jutott, mennyit -nevettem, mikor a legkomolyabb dolgokról volt szó, és úgy éreztem, -mintha ez a kemény pap nekem is oda ütött volna a nyakam közé, úgy -hogy kéjes borzongás fogott el, elpirultam, és gyönyörűségemben -vörösre tapsoltam a tenyeremet.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hallgass már el egyszer. -Kérdezett valaki?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Annyiban igaza van, hogy a -pap tényleg komoly és tanulságos eszméket mondott, a melyeket Ő -Szentsége is dicsérettel tüntetett volna ki. <span class= -"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (Blankához). – Ha úgy se -eszel, olvasd fel, a miket följegyeztél.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (előveszi könyvét, lapozgat és -olvas). – »Mi vagyunk az ecclesia militans, de kibontott zászlóink -mögött a világi katholikusok gyáváinak milliói meddig fognak még -sompolyogni?!« Ez beszéd, mi? »A humanizmust a katholiczizmus -nevelte nagyra s most ez a nagy kamasz az anyja ellen merészel -fordulni.«</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ez meg tudja mondani!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (tovább olvas). – »Nem adunk -meleg tejet és ingyen kenyeret? Adunk egész embert, a ki hitével, -ép lelkével és dolgos kezével megkeresi a maga kenyerét.«</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nagyon helyes eszme.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ez a gyönyörű, a mi jön: -»Schopenhauer azt mondja: a világ rothadt, rothadjon el egészen, -alászszolgája! Nietsche pedig vaspatkós csizmáival rugdossa a -szegényt.« Hát ehhez mit szóltok: »Tizezer misszionárius hordozza -Európán kívül a czivilizáczió fáklyáját; s tizezer misszionáriust -hajt Európa a szabadkőműves kormányok igája alá«?!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ez sikerült.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Most jön a legszebb: »A -redoute felett hollók kóvályognak, temetést várva. Itt nincs -temetés, itt Pünkösd van, a hol tűz esik az égből, hogy apostollá -legyen minden ember, a ki tudjon beszélni, küzdeni, tűrni, -élni!«</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Egyet nem írtál fel, a -mikor azt mondta, hogy a katholikusokat a közélet minden terén -visszaszorítják. Látjátok, ez rendkívül igaz mondás volt, melyet -magam is tapasztaltam.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nekem akkor tetszett a -legjobban, a mikor kitört. Hogy is mondta csak?! »A nyaka közé kell -ütni a kereszténységnek, hogy fölébredjen és éljen.« Az istenit, be -szép! <span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Kár, hogy nem fejezhettük -ki valamiképpen, például jótékony czélú adománynyal, a mit az -ujságok is hoztak volna, hogy ez a beszéd a mi érzelmeinket fejezte -ki. Gondoltam rá, hogy be kellene lépni a Regisi Szent -Ferencz-egyesületbe. De mit kezdjünk mi a vadházasságban élőkkel, a -kiket a grófok a törvényes házasságra akarnak segíteni?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szeretnék ezekhez az -idézetekhez egy szép mondást fűzni a magaméból. Mit mondotok hozzá, -ha ezt irom a Stammbuchba: »Gladstone hangja, írta Macaulay, a -parlament zenéje; Szedlacsek beszéde a vallás Marseillaise-e.«</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Írd oda. Egy leánytól ez -nagyon jó.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Én csak azt sajnálom, -hogy csupa katholikusok voltunk a gyűlésen. Ott kellett volna -lenniök azoknak, a kik a valláson mosolyognak.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne félj, majd el fogják -olvasni az ujságból, és prüszkölni fognak.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az igaz, hogy megadta -nekik. De csakugyan már nem lehet tűrni, hogy élni se akarták -hagyni azokat, a kiknek vallása van.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Különben ez a beszéd inkább -nekünk szólt, a kik eddig mindent közönbösen vettünk.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – No majd fel fogunk -ébredni.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nevetséges is, hogy mi, a -sok millió, tűrtük, hogy bagatellizáljanak bennünket. Majd -másképpen lesz ez is.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Valamelyik katholikus -egyesületbe be kell lépnünk, juszt is. Meg kell mutatni a világnak, -hogy ha eddig gyávák voltunk is: mi nem szégyelljük a -vallásunkat.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nekem csak egy nem tetszett -ebben a beszédben. Mikor azt mondta, hogy: »Éljen a szabad verseny -a szellemi világban! Legyen szabad verseny a <span class= -"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span> a -katholikusok és mások között.« Így egy alkusz beszéljen vagy egy -községi választó: »Éljen a kisiparos!« Az egésznek olyan üzleti -szinezete volt és nekem gyanúsnak jött elő. Vegyétek hozzá, vagy -talán nem gondoljátok, hogy ez a tudományos férfiú mindig -slágereket mondott, mint egy zsurnaliszta?! Én ezt különösnek -találom. Bizonyosan tudjátok, hogy mindig Szedlacseknek hívták ezt -a papot? Nekem ez magyarosított névnek látszik.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (megbotránkozva). – De, papa, -mit képzelsz?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, papa, ne beszélj így -Venczelről!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Micsoda Venczel?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én már csak Venczelnek fogom -őt nevezni! Végre egy férfi, az első a Vasgyáros óta, a kihez -érdemes volna feleségül menni, mert ez ugyan a nyaka közé tudna -ütni az asszonynak, és ez a férfi – pap! Micsoda pechem van -nekem!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_298" id= -"Page_298">-298-</a></span></p> -<h2>XLIV.<br /> -BERZSENYIÉK AZ OPERÁBAN.</h2> -<p class="summary">– Tiz perczczel hét óra után. Berzsenyiék az -Operaház főbejárója előtt kiszállnak a most felavatott uj -landauerből. Áthaladnak az előcsarnokon, a hol még nagy a -szabadjegyesek sürgése-forgása. A míg eljutnak a földszinti -páholyba, Berzsenyit néhány siető alak kerüli ki, hogy előre -rohanhassanak, a ruhatár felé. –</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak azt az egyet -szeretném tudni, hogy az emberek mért sietnek úgy az Operába? Nem -úgy rohan ez az ember itt, mintha odabent pénzt -osztogatnának?!…</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nagyszerű vagy te, -Jacques! Hát sietnek az emberek, mert nem akarnak elkésni. Az -elejéért is pénzt adtak, vagy nem?</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Éppen ez az. Már az én -kocsimból láttam, hogy mindenfelől hogyan szaladnak. Ez olyan -falánkságnak látszik nekem, mintha egy szegény hit tanuló az idegen -családnál ebédel, és már előre nyujtja a kezét, hogy belenyuljon a -tálba, mikor a cseléd az ajtóban hozza a babfőzeléket, pedig még -elég marad a babból, midőn a hittanuló már megpukkadt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_299" id="Page_299">-299-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hja, papa, mások jobban -szeretik a zenét, mint te, és sok ember van, a kinél ez -élet-szükséglet.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én is szeretem a zenét, -és mint fiatal férj a filharmóniai konczerteken is többször jelen -voltam, kérdezzétek csak meg anyátokat. De kevés jó zene többet ér, -mint a sok állandó hangzavar, mely megrongálja az idegeket és -elalszik tőle az ember.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ez nem szép tőled, -Jacques, hogy egyszer jössz el kedvünkért az operába, és már előre -felpanaszolod, hogy áldozatot hozol családodnak.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De, kedves Elizem, hogy -tudsz te ilyet képzelni? Én igen szivesen pártolom a zenét, és a -ballet után is itt maradnék, ha véletlenül nincsen ez az ülésem a -tőzsdetanácsban.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Én nem értem, mért -tartják a legkülönbözőbb üléseket éppen akkor, mikor az ember az -operába megy?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ha még a Házban is behozzák -az esti üléseket, téged abszolúte nem fogunk látni, és azt fogjuk -hinni, hogy te vagy az az idegen úr, a ki vasárnap nálunk -ebédel.</p> -<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (nevet). – Mint látom, -összeesküdtetek, hogy egy tökéletes zenebohócz legyen belőlem. -(Belépnek a páholyba.)</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span> (mialatt leteszi a belépőjét). -– No már én akár vissza is mehetnék, mert már készen vagyok a -kritikámmal.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez a darab neked nem kávéház, -mi?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát nem hallod? A -legszegényesebb Wagner-imitáczió. Hogy jön ez a cseh Wagnerhez?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én inkább azt mondanám, hogy -csinos operette-muzsika. (Leülnek.)</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hisz csupa üres -deklamáczió! Így deklamál a teve, a mikor köhögni akar. -<span class="pagenum"><a name="Page_300" id= -"Page_300">-300-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, húzd közelebb a -székedet, hadd büszkélkedjünk veled egy kicsit.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (hátra fordul). – Igen, papa, -engedd meg nekünk ezt a kis flanczot. Hisz ráérsz még ott hátul -aludni!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (összeránczolja a -szemöldökét). – De hisz ebben énekelnek! Ez nem lehet balett!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A balett majd azután -jön.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nemsokára, mert az opera -rövid.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát azt ti hogyan tudjátok, -ha ez a darab, mint mondtátok, egészen uj legyen? (Leül a leányai -mögé.)</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mi már az egész operát -olvastuk az ujságból.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az czélszerűbb és -kényelmesebb is. Micsoda darab ez?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A »Lengyel zsidó«. Ha most -oda figyelsz, megérted az egészet. (A szinpadon Schmitt erdész -elénekli Anettnek és Krisztiánnak, hogy mi történt tizenöt évvel -ezelőtt a lengyel zsidóval.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – A szán-motivum herczig.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tisztára operette, ha -mondom.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ez a nagyszakállú megfelel -nekem, de magyarázzátok meg, hogy a csendőr és a nő mért nem -sajnálják a lengyel zsidót?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát tudod, papa, azok most a -szerelmükkel vannak elfoglalva.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Talán azért, mert az csak -egy szegény lengyel zsidó legyen? Na hát én konzervativ ember -vagyok, és mindig ellene fogok nyilatkozni a bevándorlásnak, de ha -nekem elbeszélik, hogy egy szegény kereskedőt csak úgy mir nix, dir -nix meggyilkoltak, én akármilyen szerelmes legyek, sajnálni fogom a -szegény embert.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Operában, papa, ez nem úgy -van, mint egy szindarabnál. <span class="pagenum"><a name= -"Page_301" id="Page_301">-301-</a></span></p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (a ki elkészült a nézőtéren -tartott szemléjével). – Láttátok a normafai Normannét?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azt ugyan bajos volna meg -nem látni.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már nem állhatta meg, -hogy egy kis keresztet ne tegyen a nyakába.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ehhez ábrázat kell. (A -normafai Normanné kellő reverencziával köszön át; általános szíves -viszonzás.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nézd, papa, ez itt a Takáts, -a ki megölte a lengyel zsidót.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ismerem tenorista korából. -Azóta nagyon megerősödött a hangja.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tévedsz, papuskám, a Takáts -soha se volt tenorista.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az nem baj; ez a hiány nem -látszik meg rajta. A ki már fiatalon ilyen erős hanggal bir, attól -idős korában, mikor a hangja még mélyebb lesz, nagyon sokat lehet -várni.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, papa, a Takáts már most -is remek énekes!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mindenesetre szép jövővel -biztat. De ez a darab kezd nagyon nem tetszeni nekem.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mért, papuskám?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mert ez mégis ocsmányság. -Harminczezer frank hozományt ad a leányának, és azt énekli, hogy -megháromszorozta azt, a mit elrabolt. Tehát tizezer frankért, -vagyis a mi pénzünk szerint összesen 4795 forintért ölte meg a -szegény kereskedőt. Mit gyönyörködjem én egy ilyen -gazemberben?!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span> (a leányokhoz). – Ugyan -nézzetek már a szegény Soroksáry Miskára. Mindenáron köszönni -akar.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én már rá se tudok nézni -erre az emberre.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mért? <span class= -"pagenum"><a name="Page_302" id="Page_302">-302-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mert azzal gyanúsítom, hogy -miután nem kellett se nekem, se Elzának, se Zelmának, most, -elkeseredésében el fogja venni a Zelma mamáját. Csak a regényekben -vannak ilyen éhes grófok.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Egy gróf éhesen is gróf -marad.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekeim, én azt hiszem, -hogy hátra ülök és egy kicsit gondolkodni fogok erről a -szindarabról.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Várj, papuskám, most táncz -lesz. Látod, már készülődnek a lakodalomra! Itt egészen csinos a -muzsika, nem igaz?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Legalább sok személy jön a -szinpadra.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kár, hogy az ember már -könyv nélkül tudja az egészet a Nemzeti Szinházból.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (a báróhoz). – Megmondjam neked, -melyik szép leányt hogy hívják? Várj, majd megmutatom a -legszebbeket.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Te annyit beszélsz itt -nekem, mintha én vidéki volnék, a kinek a szent jobbkézt kell -elmagyarázni. Azt gondolod talán, hogy én még soha se láttam -tánczosnőket, és fiatalabb nőket a kórusból? Vagy talán nem jártam -azelőtt eleget valamennyi szinházba?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Pszt, papuskám… A mamának úgy -se tetszenek az esti ülések… Aztán meg, mit gondolsz, mindjárt -zavarba jövök!… Nézd inkább azt a szőke leányt, ott balra!… Herczig -pofácskája van, nem igaz?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (egy kicsit megzavarodva). – -És a zene is jobb egy idő óta, bár még mindig sok. (A szinpadon a -lakodalmas nép asztalhoz ül.) De mért ültették a papot a -czúgba?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tessék?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem látod? A papot az -asztal szélére ültették, a hol nyitva van az ajtó. És vele szemben -is nyitva van az ajtó. Egy rangelső embert! Ez a darab nem jó. -<span class="pagenum"><a name="Page_303" id= -"Page_303">-303-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ezért a papért nem kár, ha -meghűl, mert nagyon mulatós pap lehet. Nézd, mindig nevet.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mindegy, én nem akarok ott -jelen lenni, a hol az egyházi férfiak ily kevés tiszteletben -részesülnek, és a czúgba ültetik őket.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, most csak nem méssz -el?! Már kezdődik a táncz!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (állva). – Ezt megvárom, mert -igen szépen járják. Látszik, hogy kiképzett ballerinák, a kik egy -falusi kocsmában nem jönnek zavarba.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nézzétek, a Takáts is -tánczolni akar! Lásd, Jacques, ez neked soha se jutna eszedbe.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ne gondold azt. Egy öreg -ember mindig szivesebben tánczol, mint jajgat a köszvénytől.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Megint a szán-motivum! Jön a -lengyel zsidó!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Még egy lengyel zsidó! Nem -találjátok, hogy ez az opera tulságosan népszerű és pórias?</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, most ne beszélj -egy kicsit, mert a zene itt igen érdekfeszítő.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Éppen azt akartam mondani, -hogy hátra ülök, mert messziről a zene sokkal élvezetesebb. (Hátra -vonúl, felül a pamlagra s behunyja a szemét.) Higyjétek el, így -sokat nyer a zene. A képeket nem szabad közelről nézni, és a zenét -távolból kell hallgatni. (Elábrándozik, de időközben a függöny -legördül, s a páholyban megjelenik az első látogató.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Papa, nem szabad -megszökni!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mit képzelsz? Ha -meghallgattam az operát, a balett elől csak nem fogok elmenni?! -(Egy úrhoz, a kit már tizszer mutattak be neki, de a kiről nem -tudja, hogy kicsoda:) Én rám rendkivül hat a zene, és mint ideges -ember elalszom tőle. A balett, ellenkezőleg, mindig felüdít, és -utána kivétel nélkül a legnyugodtabban <span class= -"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> alszom. -(Kimegy a czukrászdába, és csak egy negyedóra mulva tér vissza, -mikor már a második felvonás járja.)</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már azt hittem, hogy itt -hagytál bennünket!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát mért jöttem, ha nem a -balettért? (A szinpadon csöndes jó éjt kívánnak Mathisnak.) Hogyan? -Még mindig énekelnek?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mindjárt vége lesz.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ha egy darab rossz, az még -hagyján, de ha hosszú, ez megengedhetetlen. És még most is ez a -Takáts énekel?</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát ki énekeljen, ha nem -ő?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csak mondom, mert már -nagyon elfáradhatott. Én legalább elfáradtam, pedig a czukrászdában -egy kicsit pihentem. De mindig mondtam nektek, hogy az Operának -kicsiny a személyzete, és az egyes művészeket túlfárasztják. (Leül -a pamlagra.)</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, ez nem úgy -van…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem fogod tagadni, mert -olvastam az én lapomban, hogy a multkor már egy zenésznek kellett -énekelnie, és szép sikert aratott. A többi zenészeknek is -énekelniök kellene, hogy felváltsák a fáradt művészeket.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (részvevőleg). – Nem gondolod, -papuskám, hogy inkább a közönséget kellene felváltani?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Engem hiába csúfolsz; én -csak azért húnyom le a szememet, mert ilyenkor már bánt a -világosság. (Mathis elalszik; a báró is.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegény papa! Mennyit kell -szenvednie nem tudom melyik ballerináért!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Talán több tisztelettel -beszélhetnél az atyádról?!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még te beszélsz?! Te, a ki -ide vonszoltad, szegényt?! <span class="pagenum"><a name="Page_305" -id="Page_305">-305-</a></span></p> -<p>(A sötét háttérben váratlanul felharsan az álombeli kórus, mely -Mathist leszámolásra szólítja fel; a trombiták vadul dolgoznak és a -nagy dob mintha megveszekedett volna.)</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (felriad). – Mi az? Na hát ez -már mégis gyalázat! Ez egy opera legyen, ezzel a lármával! Mért nem -ágyuznak mindjárt? És legalább figyelmeztetnék az embereket -előre!</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papuskám, légy egy kicsit -csendesebb! A Boriska grófné már folyton bennünket néz. És mindenki -meglátja rajtad, hogy nem sokat jársz az Operába.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát bánom is én, ha -meglátják rajtam, hogy nem sokat járok az Operába!… Ha én egyebet -se csináltam volna, csak folyton az Operában lebzselek, akkor -szépen néznénk ki!… te talán mint rongyos kis fiú krajczáros -ujságot árulnál az utczán, és én itt ülhetnék az Operában, mint -statiszta!… Ez egy opera?! A papot a czúgba ültetik, és engem a -műélvezetemben felágyúznak!</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Végre is a papának igaza -van.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (Blankához, Elzára mutatva). – -Látod, ennek a gyereknek van zenei érzéke. De ne nézegess mindig -hátra, mert elvonod a figyelmemet a zenéről. (Behunyja a szemét, -hogy a világosság ne bántsa, és csak akkor ébred fel, mikor a -függöny legördült, s az egész közönség lelkesen hívja -Takátsot.)</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Na biz ez nem sokat ér.</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ha egy kicsit vígabb -volna, egészen elmenne.</p> -<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Még víg is legyen ehhez a -szöveghez?!</p> -<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Úgy gondolom, ha például -kiderülne, hogy a lengyel nem halt meg, mert az egész csak álom -volt, és Mathis örömében eljárná a mazurkát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_306" id="Page_306">-306-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát igaz, hogy én a -véleményemet nem hoztam készen a Rejtvényi úr ujságjából, de nekem -sok részlete tetszett.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Engem örvendetesen lepett -meg, hogy a második fele, onnan, a hol a szinpad és a nézőtér -elsötetedik, sokkal jobb és sokkal rövidebb, mint az első fele. A -végét már határozottan élveztem. Csak azt az egyet nem értem ebben -a darabban, még most se, a mikor már minden szerencsésen végződött, -hogy a papot mért ültették a czúgba?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_307" id= -"Page_307">-307-</a></span></p> -<h2>XLV.<br /> -BERZSENYITŐL PÉNZT KÉRNEK.</h2> -<p class="summary">– Szín: a báró dolgozó-szobája. A báró -íróasztala mellett ül s egy ujságot tart a kezében. –</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (magában). – El kell olvasnom, -mert olyan sokszor olvasták fel és lármában, hogy utóljára már egy -szót se értettem a megjegyzésektől. Mindenesetre igen jól van írva; -ez a fiatal egyén az öreg lakkczipőben jelesül forgatja a tollat. -Nincs nekem mindig igazam? Azt mondja az én jó Elizem: »Ki legyen -az az egyén a buffet-nél, a ki mindent megeszik?« Én már akkor -megmondtam: »Hagyd el; olyan éhesen néz ki, hogy nagyon jeles -írónak kell lennie.« És valóban beható czikket írt, melylyel meg -lehetek elégedve. (Leteszi binokliját és pápaszemet tesz föl.) -»Estély Berzsenyi bárónál«! A czím egyszerű, de én szeretem az -egyszerűséget és a betűk elég kövérek. És sajátságos, mily jó -irálya van ezzel a jelentéktelen alakkal! »A műszeretetéről -ismeretes pénzfejedelem vendégszerető palotájában« – ez oly -sikerült kifejezés, melyet személyesen se mondhattam volna jobban. -»A nagy művész borongós lelkének egész fenségét bele fektette -vonójába…« – no, ezer forintért ezen nem csodálkozom. <span class= -"pagenum"><a name="Page_308" id="Page_308">-308-</a></span> Kár, -hogy nem voltam a teremben, a mikor produkálta magát, mert mégis -érdekes, hogy egy hegedülésben mi legyen ezer forintért? Őszintén -sajnálom, hogy nem is láttam őt a pénzemért, de meglehet, hogy az a -kis fekete volt, a ki úgy tett, mintha ismerném, és a kit először -az egyik kölcsönzött inasnak gondoltam. »De az est fénypontját -mégis…« – ahá, itt jön a Blanka az ő zongorázásával! »A baronesz, -kinek nagy stílü előadását bármely világhírü zongorás -megirigyelhetné, valósággal fanatizálta a csupa előkelőségből álló, -raffinált ízlésű közönséget.« Ezért az egy mondatért megérdemelné a -biráló, hogy megjutalmazzam őt néhány pár lakk-czipővel. »Jelen -voltak…« – itt egy kis hiba van, mert, mint látom, a notabilitások -közül a czímzetes püspök kimaradt, szerencsére az érsek, bár -lemondott, ki van nyomtatva. »Leányok: Dontheöy Tecza és Dontheöy -Bubu grófkisasszonyok, Trenchény Ili baronesz, Várai Fejér Nandine, -Piczu, Dalma és Nünüke, Honthy-Peéry Duda, Beszterczey Alma és Sisi -baroneszszek, Wynand-Focking Poppaea, Hidegkuthy Angela és Didi, -Vázay Huhu, Chermely Dada és Baba, Wheöreösváry Alfa, Rezeda és -Csuhajka, Hirschler Zelma és Polka, Gabnaffy Tente és Pimpi, Zalán -Gambetta, Szirtfoky Lala, Hopla és Kuczkucz…« Azt hiszem, hogy ez a -Kuczkucz az a kis lány a nevető szemmel és kövér nyakkal, a ki úgy -feltünt nekem. Kár. Az ilyen életrevaló kis lánynak szinésznőnek -kellene lennie egy bécsi szinháznál. »A fényes társaság a késő éji -órákig együtt maradt« – na, azt hiszem, hogy jól mulattak! Én magam -is jól mulattam volna; kár, hogy a vendégek közül a legtöbbeket nem -ismertem. De az az urlovas, a kit az én Elzám állított elő, egy -igen jó eszmét vetett fel. A <i>Halifax</i> csakugyan a legjobb -öreg ló legyen kis távolságra; és ha eladó, miért ne szerezném -<span class="pagenum"><a name="Page_309" id= -"Page_309">-309-</a></span> meg? Erről jut eszembe, hogy hol van az -őrnagy? Utasítani kívánom őt, hogy a <i>Halifax</i>ért menjen el -húszezer forintig és az őrnagy ilyenkor nincsen sehol! És még hozzá -az én Sport-rovatomat sem találom meg az ujságomban. (Az ujságot -lapozgatja.) Ahá, itt van… no, tessék! »<i>Halifax</i> kimúlt.« -Kár; elmentem volna érte húszezer forintig. Mégis jól van -szerkesztve ez az én ujságom; az őrnagy nincsen sehol, de az -ujságomból értesülök, hogy megtakarítottam húszezer forintot. Az -bizonyos, hogy kis távolságra igen jó ló volt; és ez okos, hogy nem -az én színeimben múlik ki. A doktor Vrillényi egészen megfelelően -szerkeszti az én ujságomat; sokfélét nyomtat ki ugyan, a miket nem -fogok elolvasni, de mégis jó több czélra, ha az embernek van egy -saját lapja, melyet szivesen támogat… (Egy inas jön.)</p> -<p><span class="smcap">Az inas</span>. – Méltóságos báró úr, a -doktor Vrillényi úr van itt, és kérdezi, hogy Méltóságod -elfogadja-e?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Jöhet. (Vrillényi belép.) -Jó, hogy jön, kedves doktor. Éppen most jegyeztem meg magamnak, -hogy az ujsággal igen meg vagyok elégedve, és ön helyes irányban -szerkeszti a lapot. A betűk tisztán olvashatók, a közlemények -tárgyilagosak, a kihordók illedelmesen vannak öltözködve, és annak -a fiatal embernek, a ki a rossz lakkczipőben jött ide, olyan irálya -van, a mely engem Goethe számos munkáira emlékeztet.</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Nagyon örülök, báró úr, -hogy oly szerencsés voltam megelégedését kinyerhetni. Annyival -inkább, mert, sajnos, uj áldozatot kell kérnem.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hogyan? (Arcza -elsötétedik.)</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Szerencsére mindössze -tizezer forintról van szó. De erre halaszthatatlanul szüksége van a -lapnak.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Szsz – szsz – szszsz! -<span class="pagenum"><a name="Page_310" id= -"Page_310">-310-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – A lap nem megy oly jól, -mint joggal reméltük. A kilátásaink rendkívül kedvezőek, de a -kilátásainkat, fájdalom, nem lehet eszkontálnunk. Hirdetésekben -jelentékeny követeléseink vannak, de ezek nem folynak be rendben; -az az akczió pedig, a melyet közelébb megkezdettünk, nagy mértékben -fogja propagálni a lapot, de ez az akczó költségekkel jár…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Na, ön igen rosszkor jött, -barátom. Nem képzeli, hogy milyen rosszkor!</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – De, báró úr, tizezer -forint, ez nem olyan nagy summa!… és olyan tizezer forintról van -szó, mely a kamatok kamatjával fog megtérülni!… Végre is minden -perczben megér a lap…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Megér! Megér! Persze, hogy -megér valamit! Hogyne érne meg valamit! De ön nem képzeli, hogy -milyen kevés most a pénz, ezt ön nem is képzeli!</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Én azt nagyon jól tudom, -báró úr, hogy a viszonyok nyomasztóak. Ha nem így volna, egy szót -se szólnék, hanem magam tenném bele a lapba ezt a tizezer forintot, -a mely ilyen vállalatnál csekélységnek mondható…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hogy ön ezt tudja? Nem -tudja! Önnek erről fogalma sincs! Mit tud ön? Ha önnek szüksége van -egy rongyos ezer forintra, és ez véletlenül nincsen, hát ez semmi. -De ha az embernek szüksége van itt egy félmillióra, ott háromnegyed -millióra, és nincsen! Sehol sincsen! Abszolúte sehol sincsen… ha az -ember végre is nem akarja megtámadni a megtakarított filléreit!… -Mit tud ön erről? Önnek fogalma sincs arról, hogy mi a gond. Én -mondom önnek, hogy kétségbeejtően nincs pénz, kétségbeejtően! -Senkinek, sehol! A leggazdagabbnak mondott embereknek leginkább -nincsen! Ha önnek nincs pénze, baj ez? Nem. Majd egyszer lesz, vagy -nem lesz, önnek nem is kell. <span class="pagenum"><a name= -"Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> De ha nekem nincs pénzem, -el fogja képzelni, hogy ez sokkal komolyabb dolog! Lehet az, szabad -az, hogy nekem ne legyen pénzem?!</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – De a báró úrnál tizezer -forint úgy sem numerál…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Numerál vagy nem numerál, -az mindegy. Tizezer forint mindig tizezer forint marad. És éppen az -a szomorú, hogy nem numerál! Nekem harmadfél millió kellene, a mi -nincsen, és ön még tizezer forintról beszél nekem! Hogy képzeli ön -ezt? Hisz ha csak tizezer forintot kérnének tőlem! Miattam szivesen -odaadnám ezt a tizezer forintot. Boldogan odaadnám. Nemcsak a -lapnak. Odaajándékoznám szivesen az ön kis fiának. Mért ne -ajándékoznék én az ön kis fiának tizezer forintot? De tőlem nem -tizezer forintot kérnek, hanem tizszer tizezret, százszor tizezret! -Hol vegyem? Mondja, kérem, hol vegyem? És hozzá ráadásul még -harmadfél milliót, a mit ki kell fizetnem az egyik zsebemből.</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Igazán nem zaklatnám a -báró urat, ha azt hinném, hogy ez a tizezer forint elveszhet. De -csak elhelyezésről van szó…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Aztán a lap már nem olyan -jó, mint volt. Azelőtt többször meg voltam elégedve, de egy idő óta -a lap mindig rosszabb és rosszabb. A betűk túlságosan nagyok, a -közlemények túlzottan tárgyilagosak, a kihordók úgy öltözködnek, -mintha lopnák a pénzt, és az a fiatal ember, a ki nem tud írni, -olyan öreg lakkczipőben jár, hogy az szégyen-gyalázat! Hogyan -akarja ön, hogy tekintélye legyen a lapnak ezzel a lakk-czipővel?! -Ezért nem akar senki se előfizetni, és a mit ön a lapra költ, az -kidobott pénz.</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Bocsánat, báró úr, de -éppen csak az imént…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Éppen csak az imént az ön -lapja egy igen <span class="pagenum"><a name="Page_312" id= -"Page_312">-312-</a></span> nagy bosszúságot szerzett nekem. Azt -kell olvasnom benne, hogy egy <i>Halifax</i> nevű ló kimúlt. -Majdnem kidobtam ezért a lóért húszezer forintot, és képes lett -volna az én színeimben menni be, miután megvásároltam! Ha az ön -lapja jól van szerkesztve, akkor ki kellett volna nyomtatni, hogy a -ló kis távolságra már nagyon öreg és be akar menni. Akkor ön nem -hoz engem abba a helyzetbe, hogy kidobjak egy lóért húszezer -forintot, csak azért, hogy kimúljon.</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Pedig a mi a -sport-rovatot illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy -sport-rovatunk, továbbá a társaságból közölt czikkek…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Erről jobb nem beszélnünk. -A mai czikkből is kimaradt a czimzetes püspök. Hogy értsem ezt, -hogy a czimzetes püspök kimaradjon az én estélyemből? Az érsek ott -legyen, a ki nem volt ott, és a czimzetes püspök, a ki ott volt, -kimaradjon? Micsoda munka ez? És hogyan értsem azt, hogy, ha az -érsek bejött a czikkbe, a mit nem kifogásolok, többen nem jöttek -be, a kik szintén meg voltak híva?!… Talán én tehetek róla, hogy az -a fiatal egyén mindig a buffetnél volt, és nem törődött senkivel, -legyenek bár ezek érsekek, zászlósurak, és legjobb barátaim?!…</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Erről igazán nem tudok, -és szigorú vizsgálatot fogok indítani…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ön egy idő óta semmiről se -tud és mindennek személyesen kell utána néznem. Azt hiszi talán, -hogy nekem semmi dolgom? Ön azt nem képzeli, hogy mennyit kell -nekem dolgoznom, éjjel úgy, mint nappal, hogy a legszükségesebbet -előteremtsem! Gondolja, hogy ingyen adják nekem az ilyen -estélyeket, a melyeket társadalmi állásom megkövetel? És ön másnap -tizezer forinttal jön nekem elő, a mi nincsen! A mikor én ki vagyok -merülve a dologtól, és nem tudom, hogy hol van a fejem? Nem -csodálkozik ön, <span class="pagenum"><a name="Page_313" id= -"Page_313">-313-</a></span> hogy itt talál engem az én -dolgozószobámban, gondoktól és munkától görnyedve, most is, mint -különben mindig?</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Végtelenül sajnálom, -báró úr, ha zavartam. Belátom, hogy rosszúl választottam meg az -időt…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem az időt választotta meg -rosszul, hanem az eszmét. Daczára elfoglaltságomnak, szivesen -társalogtam volna önnel a komolyabb eszmékről, a miket meg kellene -irni, de ön egy nagyon időszerűtlen tárgygyal jön elő, a mi -nincsen. Úgy nézek én ki, mint a ki szivesen mond nemet? Én mindig -örömmel hozok áldozatot, ha van, és a puszta sajnálat egy kínos -migrainembe kerül. A mint ön itt engem lát, én egy igen beteg ember -vagyok. Nekem elég, hogy valaki pénzről beszéljen, és már rosszúl -érzem magam. És mikor én ilyen beteg vagyok, ön a legkínosabb -ügyeket hozza nekem elő!</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Várni fogok addig, míg -egyszer jobb kedélyben találom a báró urat. Egyelőre a magaméból -fedezem a lap kiadásait, de nem mondok le a reményről, hogy a báró -úr később…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ne siessen, mert én egy -igen beteg ember vagyok, és ha jobban leszek, azonnal el kell -utaznom, az egészségemet gondozni. Majd ha visszajövök, alkalmilag -talán szóba hozom, hogy mit kellene kigondolni az ügyről.</p> -<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Remélem, megbocsátja -báró úr…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Isten áldja meg. (Vrillényi -el.) És aztán ne legyek beteg a haragtól, a mikor látom, hogy ha -esetlegesen egy jó anekdotával kezdi, figyelmetlenségemben képes -lettem volna odaadni a tizezer forintot!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_314" id= -"Page_314">-314-</a></span></p> -<h2>XLVI.<br /> -BERZSENYI KÖNYVET AKAR VENNI.</h2> -<p class="summary">– Történik a Nádor-utczai palais-ban. Színhely: -a pánczélszobába nyíló nagy ülésterem. Középütt zöld posztóval -letakart hosszú asztal és sok karosszék. Az ablakokkal szemben lévő -világos falon Berzsenyi báró olajfestésű arczképe; a -leghomályosabbik falnál hatalmas könyvszekrény. A könyvszekrény -üres. –</p> -<p><span class="smcap">A báró</span> (le s fel jár a teremben, s -koronkint megáll a könyvszekrény előtt.)</p> -<p><span class="smcap">Arthur</span> (az óriási lakáj, megjelenik -az előszobába nyiló ajtónak a küszöbén). – A bárókisasszony azonnal -itt lesz.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Jól van, Arthur. (A szolga -el.) Ez az Arthur, a milyen jól van a természettől kiállítva, -kiindulási pontját képezhetné egy nemes testőrségnek, és én nem -értem, kinek volna nagyobb szüksége a mi napjainkban testőrökre, -mint egy pénzembernek, a ki… (Bejön Elza, utczai ruhában, kalappal, -keztyüsen.)</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (az előszobába nyíló ajtónál). – -Mi az, papuskám?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ki akarsz menni a -városba?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mért? Parancsolsz talán -valamit?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mondd, mit szólsz ehhez a -könyvszekrényhez? <span class="pagenum"><a name="Page_315" id= -"Page_315">-315-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy kerül hozzád ez a -könyvszekrény?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem fogod elhinni; én ezt -örököltem.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyhogy?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Sajátlag nem én örököltem, -hanem az én manageremnek, az őrnagynak a felesége, a ki egy nem -tudom micsoda baronesz. Ez a szegény nő éveken át türelmesen és -bizalmasan várakozott egy vagyonra az ő öröklési nagybácsijától. Az -őrnagy egészen bizonyosra vette a történetet, és te igen jól tudod, -hogy mikor én kérdőre vontam: mi az, hogy a lovak nem akarnak -futni? – többször még velem is elkezdett stenkerkedni, és én őt -csak azért nem ütöttem pofon, mert mint rabiátus embert, a ki -katona volt, képesnek tartottam arra a szemtelenségre is, hogy -visszaüt. Ez onnan volt, mert az őrnagy mindig biztatta magát a -felesége örökségével. Az öröklési nagybácsi azonban alattomos fiú -volt, a ki igen nevetett magában, és titokban elköltötte az egész -vagyonát, úgy hogy mikor végre meghalt és gondolta magában, hogy: -na, ezek nagyot fognak nézni! – nem maradt utána semmi, csak ez a -könyvszekrény. Most már el fogod képzelni a szegény rászedett nőnek -a kétségbeesését. Az őrnagy elpanaszolta nekem az esetet, és kért, -hogy legalább vegyem meg a könyvszekrényt, mert minek nekik a -könyvszekrény?! Erre én azt gondoltam magamban: »Miért ne venném -meg a könyvszekrényt?! Ha nem veszem meg, az őrnagy a szomorú eset -alkalmából előleget fog kérni, a mely esetleg nagyobb összegű; és -így legalább van a pénzemért egy könyvszekrényem.« Azért -eltekintettem attól, hogy az őrnagynak ez jól történik, és -gyakoroltam a kívánt jótékonyságot, annyival inkább, mert a -könyvszekrényt a védnökségem alatt álló demokrata-körnek -szándékoztam ajándékozni. Most aztán elhozták nekem az én -könyvszekrényemet; én megnéztem, igen csodálkoztam, és így szóltam -<span class="pagenum"><a name="Page_316" id= -"Page_316">-316-</a></span> magamhoz: »De hisz ez egy egész jó -könyvszekrény! Mért ajándékoznám én ezt a körnek?!« Nem igaz?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát persze.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csak az a kellemetlen a -dologban, hogy egy könyvszekrényhez könyvek is kellenek.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mért nem kérdezted meg, hogy -hát ebből hova lettek a könyvek?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Azt hiszed, nem kérdeztem -meg? Sőt hajlandó voltam megvenni az egész könyvtárt, és azt -mondtam az őrnagynak, hogy a könyvtárral együtt, nem bánom, egy pár -forinttal többet is fizetek. De az őrnagy elbeszélte, hogy az -öröklési nagybácsi még életében elsikkasztotta az összes könyveket, -a miket az antikvár megvett, és nem hagyott hátra egyebet, mint -számos évfolyam <i>Gartenlaube</i>t és <i>Ueber Land und Meer</i>t, -mert igen művelt uriember volt, és nagy magyar, a ki a választásra -költött el mindent, aztán visszavonult a kastélyába, melyet a -Bodenkredit elliczitáltatott, és ott folytonosan olvasott, sőt a -számottevő lipcsei ujságokat mind végig olvasta. A mi engem illet, -én szivesen honoráltam volna ezeket a régi ujságokat is, mert jól -emlékszem, hogy mikor kedves anyáddal a mézesheteket töltöttük, a -nászúton figyelemreméltó <i>Allerleio</i>kat olvastunk a -<i>Gartenlaube</i>ból, de az őrnagy sajnálattal értesített, hogy -már felfűtötték őket.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azokat úgy sem lehetett volna -benn hagyni a könyvszekrényben.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – És miért nem?</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mert ezek, mint afféle kis -polgárok olvasmányai, azóta már kimentek a divatból.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Akkor szerencse, hogy -elégtek, mert az egyetlen elavult holmi, a mit én az én lakásomban -megtűrök, én magam vagyok, személyesen. Hanem már most itt van -nekem a kellemetlenség. <span class="pagenum"><a name="Page_317" -id="Page_317">-317-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyhogy?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mert ha én, teszem fel, -zabot vagy szilvát akarok vásárolni, akkor egyszerűen kiadom a -parancsolatot az Auspitznak, hogy rendeljen nekem zabot vagy -szilvát, ilyen árban és ennyit. De azt már nem parancsolhatom az -Auspitznak, hogy rendeljen nekem a könyvkereskedőtől könyveket egy -ilyen összegért.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bocsáss meg, papuskám, de ha -szilvát akarsz vásárolni, akkor is megmondod, hogy milyet akarsz: -boszniait vagy szerbiait, és ha zabot vásárolsz, megmondod, hogy -milyen kell: elsőrendű vagy középminőségű?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ez nem kérdés. Csakis első -minőségű könyveket akarok vásárolni, egy bizonyos összeg, -mindenesetre minél csekélyebb összeg erejéig. De ez nem elég a -könyvkereskedőnek, és éppen ezért hívattalak.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Parancsolj, papuskám.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ne gondold, gyermekem, hogy -én, bár látszólag Lebemann vagyok, nem érdeklődöm a könyvek iránt. -Látod, én fiatalkoromban sokszor terveltem, hogy majd öregségemben, -mikor már a komoly dolgok nem foglalják el az időmet, és tetszés -szerint szentelhetem magamat a henyélésnek, el fogom olvasni az -összes jobb könyveket. És mikor nőül vettem kedves anyádat, az első -dolgom az volt, hogy megvettem neki díszkötésben Schiller -összegyüjtött költeményeit, az összeseket, kivétel nélkül. Sőt -később föltettem magamban, hogy, ha már megvan, el is fogom olvasni -Schiller műveit, és olvasni is kezdtem, de több izben elaludtam s -így az előrehaladás lassan ment, annyival inkább, mert ezen művek -rendkívül sok kötetet képeznek, és én nem értem, hogyan ért rá -Schiller annyit összeírni, a mennyit magunk közül egy ember -elolvasni se képes. De azután is gyakran foglalkoztam az eszmével, -és ha <span class="pagenum"><a name="Page_318" id= -"Page_318">-318-</a></span> időm engedte volna, a <i>Presse</i>ből -a feuilletont többször szerettem volna elolvasni. Elannyira, hogy -már korábban elhatároztam könyvtárt alapítani, egyrészt, mert ha az -ember nem is ér rá a könyveket mindjárt végig olvasni, egy könyvtár -mindig oly bútorzat, a mely egy teremnek választékos és tetszetős -szinezetet ad, másrészt, mert a könyvek értéke mindig megmarad, és -miért ne gondolnék az utódokra, a kik a könyveket esetleg el fogják -olvasni?! Ebből láthatod, gyermekem, hogy én jobban értek a -könyvekhez, mint az emberek gondolnák. Csakhogy most részint nem -jut eszembe, micsoda könyvek azok, a miket mindig el szándékoztam -olvasni, részint nem találom a szemüvegemet.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Majd megkeresem, -papuskám.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ne bántsd; ha te itt vagy, -nincs többé rá szükségem. Tudom, hogy nagyon szakavatott vagy a -könyvek terén, és számítok rá, hogy segíteni fogsz nekem ebben az -ügyben. Nem szeretem ugyan, hogy a sok haszontalan olvasással -mindig rontod a szemedet, de most véletlenül jól jön, hogy -kiismered magadat a könyvészetben és a könyveknek a czíme a -kisujjadban van. Mikor elhozták a szekrényt, mindjárt eszembe -jutott, hogy tegnap egy szakkönyvet találtam az asztalodon, és -megnéztem a czímét, melyről meglepetve láttam, hogy a karthauziak -egy portásának a története.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (elpirul a haja gyökeréig).</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Azonnal eszembe jutott, -hogy, ha az én leányom annyira belemélyedt a tudományba, hogy a -barátoknak egy egyszerű portásáról egy egész könyvet olvas el, -akkor ő a legjelesebb történelmi munkákat és más egyebeket, teszem -fel, a tudományos és humorisztikus műveket, könyv nélkül tudja, a -czimekkel és bolti árral együtt.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span> (meggyőződvén róla, hogy a báró -nem lapozta <span class="pagenum"><a name="Page_319" id= -"Page_319">-319-</a></span> végig a karthauziak portásánák -illusztrált és véletlenül az asztalon felejtett történetét, -megkönnyebbülten pillant fel.)</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Látom, hogy ki akarsz menni -a városba, és én nem is tartóztatlak vissza, de előbb ird fel hamar -egy papirra a legdrágább és legjobb könyveket, a mi egy -szalon-könyvtár számára kapható.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyan? Most mindjárt?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csak egy czédulára; nem -kell tisztázat. Az Auspitz majd letisztázza.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papuskám, az nem megy -olyan hamar!</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Miért nem? Te tudod a -czímeket és a bolti árakat, a könyvek pedig megvannak a boltban, -tehát ez igen egyszerű.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De ha az ember egy nagy -könyvszekrényre, egy egész könyvtárra való könyvet akar vásárolni: -válogatni kell a könyvek közül, valami terv szerint, és én még azt -se tudom, körülbelül milyen könyveket akarsz, például: tudományos -vagy szépirodalmi műveket?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – No, ez világos. Azt -kívánom, hogy a tudományos művek szépen legyenek írva, mert -szerintem az a tudomány, a mit nem lehet elolvasni, helytelen -tudomány, és másrészt, ha az irodalomban nincsen tudomány, ez nem -szép.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, de mintha azt mondtad -volna, hogy humorisztikus műveket is akarsz.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Természetesen: úgy -tudományos, mint humorisztikus műveket, mert nem egyedül olyan -könyveket akarok, a melyek a könyvtárban csak ki legyenek állítva, -hanem, ha egyszer, a mikor nagyon öreg leszek, eszembe jut, hogy -elő akarok magamnak valamit olvastatni, ez ne csupán olyan legyen, -a mitől elalszik az ember, hanem a min, addig, a míg elalszik az -ember, nevetni is lehet. <span class="pagenum"><a name="Page_320" -id="Page_320">-320-</a></span></p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – És azt se tudom, hogy inkább -csak az olvasmányt keressem, vagy főképpen díszműveket akarsz?… -mert azt mondtad, hogy irjam le a legdrágább könyveket is, meg a -legjobbakat is.</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekem, te félreértettél -engem. Én nem azt akarom, hogy ha a társaságban valami drága -könyvről van szó, én mindjárt előjöjjek a könyvtárammal, és azt -mondjam, hogy ez nekem megvan otthon és ennyibe meg ennyibe került. -Ezt hagyom a proczoknak; a jóléti és műveltségi henczegőknek; ezen -én már felül vagyok emelkedve. De azt sem akarom, hogy a drága -könyvek az én családi gyűjteményemből hiányozzanak, mert én nem -azért csinálok könyvtárat, hogy takarékoskodjam, és nem szeretném, -ha valaki megnézné a könyvtáramat, aztán így szólna: »A Berzsenyi -bárónál jól lehet enni, de a könyveit úgy szedte össze az utczán.« -Én, mint egyszerű ember, abban a véleményben vagyok, hogy a -díszműveknek, mint legdrágábbaknak, a legjobbaknak kellene lenniök. -A te felvilágosításodból sajnosan tapasztalom, hogy ez nem így van, -a mit különben nem értek, mert szerintem a rossz könyvek -drágaságának semmi értelme. Azért ezt a kettőt tartsd szemmel. -Legyenek díszművek is a vendégek számára, drága kiállításban, és jó -könyvek is, hátul, a díszművek mögött, az utódok számára.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még egyet. Csupa magyar -könyvet akarsz, vagy külföldieket is?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mért nem teszed fel a -kérdést megfordítva? De így vagy úgy, elismerem, hogy ez fogas -kérdés. Természetesen, ha egy napon a főrendiház tagja vagyok, nem -tehetem ki magamat annak, hogy valaki a könyvtáramra azt mondja: ez -a zászlósúr nem jó hazafi, mert a magyar könyveket mellőzi. És -nincs is ok a magyar könyveket teljesen mellőzni, mert például -<span class="pagenum"><a name="Page_321" id= -"Page_321">-321-</a></span> Petőfinek helyes, józan, czélszerű -eszméivel szóról-szóra egyetértek. Azonkivül semmiféle magyar -törekvéstől nem akarom megvonni pártolásomat és szivesen -hozzájárulok a magyar kiadók fölsegéléséhez, annál inkább, mert -nagyon szép tőlük, hogy nem német könyveket adnak ki, a mi sokkal -czélszerűbb és jövedelmezőbb volna. De ne feledd, gyermekem, hogy a -hazai ipar e téren még nem veheti fel a versenyt a külföldivel; sőt -azt hiszem, bár e szakmában nem vizsgálódtam eléggé, hogy nálunk -könyvipar még nem is létezik.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De papuskám…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hagyj kibeszélni. Ez onnan -van, hogy az írók és egyéb könyvcsináló munkások, mint: nyomdászok, -szedők és könyvkötők, nálunk még nem tudják a könyveket jól -készíteni. Ez kitűnik a bécsi lapok vasárnapi mellékletéből, hol -csak a legritkább esetben olvasod egy magyar könyvnek elkészültét, -pláne helyesen elkészültét. És éppen egy magyar lapban olvastam, -véletlenül, mert nem az igazi lapra fordítottam, hogy a magyar írók -még csak a gyermekek számára tudnak jól írni, a felnőttek -igényeinek nem képesek megfelelni. Ezt egy tanár írta, a ki maga is -a gyermekek számára ír, tehát tudja, hogy így van; és a kinek -tanítania is szabad, hogy a felnőttek számára még ő se tud irni… -Nem mondom, hogy a magyar írók később, ha szorgalmasak lesznek és -nem hanyagolják el magukat… de még sokat kell tanulniok, és előbb -jól rágják meg, hogy mit akarnak mondani, ha azt óhajtják, hogy én -elolvassam vagy csak támogassam is iparkodásukat. Azonkívül a -magyar könyvkiállítók és kiadó munkások már csak mostoha -viszonyaiknál fogva se tudják illedelmesen kiállítani a kezdő -magyar irók műveit; Ausztria nem ad nekik kölcsön jobb papirt és -elég <span class="pagenum"><a name="Page_322" id= -"Page_322">-322-</a></span> nagy betűket, úgy hogy aztán a magyar -könyv oly rosszúl sikerül, hogy végül, többnyire, meg se -jelenik.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papuskám, te tévedsz! A -magyar írók között sok van, a kiknek a munkáit lefordítják -németre…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Te ezt összetéveszted -azzal, hogy a magyar írók németből fordítanak tanulás és gyakorlat -czéljából…</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – És más nyelvekre is. A magyar -könyvek kiállítása pedig jobb, mint a németeké…</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Már látom, hogy te nekem -többnyire magyar könyveket fogsz felírni, de nem bánom, mert ez -hazafiasabb, és azt hiszem, jutányosabb is. Aztán előttem fő az -utódok, a kik, meglehet, már nem is kívánnak német könyveket -olvasni, míg én rám nézve előnyösebb kevés számú magyar könyvet -olvasni, mint sok külföldi művet, melyek elrontják a szemet, és -utóvégre is az van belőle, hogy csak elalszik az ember. Azonfelül -miattam lehet, hogy neked van igazad, és tőlem senki se veheti -rossz néven, ha én az én leányomnak jobban hiszek, mint a <i>Neue -Presse</i>nek. Csak a humorisztikus művekben nem adok neked igazat. -Ezek maradjanak németül; mert a legjobb viczcz is magyarul nem -hangzik olyan mulatságosan, mint az eredetiben. És mivel most el -akarsz menni, nem tudom hová, állítsd nekem össze a jegyzéket -holnapra.</p> -<p><span class="smcap">Elza</span>. – Meglesz, papuskám. De mondd, -egyéb utasítást nem adsz? Nem akartál még valamit mondani a -könyvekre nézve?</p> -<p><span class="smcap">A báró</span>. – Na, magától értetődik, hogy -a tudományos könyvek vallás-erkölcsös szellemben legyenek; és -legyen egy pár díszkönyv a rókavadászokról, a hol a rókavadászok az -ő vörös frakkjukban ki legyenek festve, arra az esetre, ha netán -egy előkelő vendégünk jönne, a ki a szalonban olvasni akar valamit. -Megjegyzendő, <span class="pagenum"><a name="Page_323" id= -"Page_323">-323-</a></span> hogy egy-két forintra ne nézz, és -gondoskodjál könyvekről, a mikben a képek a fő, és a nyomtatás csak -arra való, hogy ne kelljen elolvasni. Végül az összes könyvek -vastag papirra és nagy betűvel legyenek nyomtatva, széles margóval -és üres lapokkal a fejezetek között; mert, mint egy feuilletonban -olvastam egy jó író tollából, a sűrűn nyomtatott rossz könyv nem ér -annyit, mint a ritkán nyomtatott jeles. Általában egy könyvtárnál -az a fő, hogy mindenben mértéket tartsunk; a tulságosan sok -olvasmány soha se élvezetes, ellenben mindig van valami jó vagy -legalább kellemes abban az olvasmányban, a melyik kevés.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A Berzsenyi-család -életírójának e helyütt meg kell jegyeznie, hogy az itt leirt -jelenetek abban az időben zajlottak le, a mikor Széll Kálmán volt -Magyarország miniszterelnöke.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_324" id= -"Page_324">-324-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_325" id="Page_325"><br /> --325-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li><span class="roman">I.</span> Csütörtökön öttől hatig -<span class="ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li> -<li><span class="roman">II.</span> Aszfaltbetyárok <span class= -"ralign"><a href="#Page_15">15</a></span></li> -<li><span class="roman">III.</span> A fehérvári bicska <span class= -"ralign"><a href="#Page_22">22</a></span></li> -<li><span class="roman">IV.</span> Urnők a szinpadon <span class= -"ralign"><a href="#Page_28">28</a></span></li> -<li><span class="roman">V.</span> Magyarosodás <span class= -"ralign"><a href="#Page_34">34</a></span></li> -<li><span class="roman">VI.</span> Rumbold szelleme <span class= -"ralign"><a href="#Page_40">40</a></span></li> -<li><span class="roman">VII.</span> Lóversenyen <span class= -"ralign"><a href="#Page_47">47</a></span></li> -<li><span class="roman">VIII.</span> Karlsbadban <span class= -"ralign"><a href="#Page_53">53</a></span></li> -<li><span class="roman">IX.</span> Smekszen <span class= -"ralign"><a href="#Page_58">58</a></span></li> -<li><span class="roman">X.</span> Államtitkok <span class= -"ralign"><a href="#Page_64">64</a></span></li> -<li><span class="roman">XI.</span> Napkelet gyöngye <span class= -"ralign"><a href="#Page_69">69</a></span></li> -<li><span class="roman">XII.</span> Kit vagy mit irigyel ön? -<span class="ralign"><a href="#Page_76">76</a></span></li> -<li><span class="roman">XIII.</span> Egy üzenet <span class= -"ralign"><a href="#Page_83">83</a></span></li> -<li><span class="roman">XIV.</span> Berzsenyi incognito -<span class="ralign"><a href="#Page_92">92</a></span></li> -<li><span class="roman">XV.</span> Berzsenyi az irodalomért -<span class="ralign"><a href="#Page_100">100</a></span></li> -<li><span class="roman">XVI.</span> A tárlaton <span class= -"ralign"><a href="#Page_107">107</a></span></li> -<li><span class="roman">XVII.</span> Karácsony előtt <span class= -"ralign"><a href="#Page_115">115</a></span></li> -<li><span class="roman">XVIII.</span> Kém-szolgálat <span class= -"ralign"><a href="#Page_121">121</a></span></li> -<li><span class="roman">XIX.</span> Berzsenyiéket megszámlálják -<span class="ralign"><a href="#Page_130">130</a></span></li> -<li><span class="roman">XX.</span> Berzsenyi lapot alapít -<span class="ralign"><a href="#Page_139">139</a></span></li> -<li><span class="roman">XXI.</span> Berzsenyi báró ünneplése -<span class="ralign"><a href="#Page_149">149</a></span></li> -<li><span class="roman">XXII.</span> Abbaziában <span class= -"ralign"><a href="#Page_155">155</a></span></li> -<li><span class="roman">XXIII.</span> Hóbortos Rózsi <span class= -"ralign"><a href="#Page_163">163</a></span></li> -<li><span class="roman">XXIV.</span> Berzsenyiék a külpolitikában -<span class="ralign"><a href="#Page_169">169</a></span></li> -<li><span class="roman">XXV.</span> Gépkocsizás után <span class= -"ralign"><a href="#Page_177">177</a></span></li> -<li><span class="roman">XXVI.</span> A szalmaözvegy <span class= -"ralign"><a href="#Page_183">183</a></span></li> -<li><span class="roman">XXVII.</span> Balaton-Karádon <span class= -"ralign"><a href="#Page_188">188</a></span></li> -<li><span class="roman">XXVIII.</span> Chincholle kisasszony -tragédiája <span class="ralign"><a href= -"#Page_194">194</a></span></li> -<li><span class="roman">XXIX.</span> Berzsenyi föllép <span class= -"ralign"><a href="#Page_200">200</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_326" id= -"Page_326">-326-</a></span></li> -<li><span class="roman">XXX.</span> Berzsenyit megválasztják -<span class="ralign"><a href="#Page_206">206</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXI.</span> Influenzában <span class= -"ralign"><a href="#Page_212">212</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXII.</span> Berzsenyiék a német szó ellen -<span class="ralign"><a href="#Page_217">217</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXIII.</span> Kegyelet <span class= -"ralign"><a href="#Page_222">222</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXIV.</span> Farsang a Nádor-utczában -<span class="ralign"><a href="#Page_227">227</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXV.</span> A bohémek <span class= -"ralign"><a href="#Page_234">234</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXVI.</span> Berzsenyiék nyaralnak -<span class="ralign"><a href="#Page_241">241</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXVII.</span> Berzsenyiék a papa nélkül -<span class="ralign"><a href="#Page_250">250</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXVIII.</span> Ischlben <span class= -"ralign"><a href="#Page_257">257</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXIX.</span> Berzsenyiék hegyet másznak -<span class="ralign"><a href="#Page_264">264</a></span></li> -<li><span class="roman">XL.</span> Keresztúton <span class= -"ralign"><a href="#Page_272">272</a></span></li> -<li><span class="roman">XLI.</span> Berzsenyi házasít <span class= -"ralign"><a href="#Page_278">278</a></span></li> -<li><span class="roman">XLII.</span> Berzsenyiék haza jönnek -<span class="ralign"><a href="#Page_285">285</a></span></li> -<li><span class="roman">XLIII.</span> Berzsenyiék fölébrednek -<span class="ralign"><a href="#Page_291">291</a></span></li> -<li><span class="roman">XLIV.</span> Berzsenyiék az Operában -<span class="ralign"><a href="#Page_298">298</a></span></li> -<li><span class="roman">XLV.</span> Berzsenyitől pénzt kérnek -<span class="ralign"><a href="#Page_307">307</a></span></li> -<li><span class="roman">XLVI.</span> Berzsenyi könyvet akar venni -<span class="ralign"><a href="#Page_314">314</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_12">12</a></td> -<td>erősítí a</td> -<td>erősíti a</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_38">38</a></td> -<td>Es a mai</td> -<td>És a mai</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_61">61</a></td> -<td>kezdi.</td> -<td>kezdi.)</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_62">62</a></td> -<td><i>Zsakid</i>.“</td> -<td><i>Zsakid</i>.«</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_75">75</a></td> -<td>Gyöngy (ifjan</td> -<td>Gyöngye (ifjan</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_75">75</a></td> -<td>Micsoda ember Mily</td> -<td>Micsoda ember! Mily</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_125">125</a></td> -<td>Es most</td> -<td>És most</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_134">134</a></td> -<td>»Berzsenyi Fehérnye!</td> -<td>»Berzsenyi Fehérnye!«</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_153">153</a></td> -<td>ne meltóztassék</td> -<td>ne méltóztassék</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_163">163</a></td> -<td>ki s szalon</td> -<td>kis szalon</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_166">166</a></td> -<td>eladattak.»</td> -<td>eladattak.«</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_207">207</a></td> -<td>tudní</td> -<td>tudni</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_208">208</a></td> -<td>egyes közsegekben</td> -<td>egyes községekben</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_211">211</a></td> -<td>mondani O Szentsége</td> -<td>mondani Ő Szentsége</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_213">213</a></td> -<td>meg úgy»</td> -<td>meg úgy«</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_227">227</a></td> -<td>NÁDOR-UTCZABAN.</td> -<td>NÁDOR-UTCZÁBAN.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_261">261</a></td> -<td>tísztelem</td> -<td>tisztelem</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_263">263</a></td> -<td>Atadja</td> -<td>Átadja</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_315">315</a></td> -<td>«Miért ne</td> -<td>»Miért ne</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> diff --git a/old/65607-h/images/cover.jpg b/old/65607-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 8fc803d..0000000 --- a/old/65607-h/images/cover.jpg +++ /dev/null |
